Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

’Ter* MELEG NAPOS A HOMOKOM Varga Károly A forró napokban szusz- szanásnyi idejük sincs az esőcsinálóknak. Ott élnek hajnaltól estig Dejtár ha­tárában a Vörös-haraszton, ahol a homok a szivacsnál mohóbban nyeli a vizet. Életszükséglet lett. hogy ál­landóan locsolják, mert nagy változások indulnak a Vö- rös-harasztról. A tájék már így is megváltozott. Itt va­lamikor messzire elért az ember tekintete. Végig az Ipoly síkságán, fel egészen a fátyolosán kéklő Börzsö­nyig. A homokon pedig sá­padt rozsot kergetett a szél. Ilyen meleg májusban mint a idei, homokot hordott a fuvallat, olyan erővel, ami­lyen sebességgel kergetőd- zött. Most útját állták a nagy vágtának, hosszú, haragos zöld erdősávval, amely sze­letekre szabdalja a síkságot. A homokot sem kaphatja fel már a legmérgesebb szél sem, mert sűrű gyep nő rajta. A két nagy öreg, Var­ga Karcsi bátyám és Varga János, az esőcsinálók, áz­tatják a gyepet. Van egy kétkilométeres fővezetékük, amelyik a mesterséges tó­ból szippantja a vizet. Eb­ből ágaznak le a mellék ve­zetékek és nagyon ügyes szelepeken körbe-körbe for­gatva a víz sugarát harmat- szerűen szórják a nedvet. Ott aztán szép a látvány! A vízsugárban fürdeti magát a napfény és hálából szivár­vánnyal kedveskedik. A magas jegenyék levelei fi­nom csörgőként kísérik a csalomjai templom harang­ját. Az Ipoly egykedvűen ballag célja felé, csak itt­ott engedélyez egy kis fod­rot a víztükrön. A Börzsöny komor, a kékkői hegyek csipkéznek. Onnan messzi­ről lopakodik a homokra egy kis szél, hogy ringat­hassa az ezüstszínbe for­duló embermagas aranyro­zsot, és illatot lophasson vi­rágából. A látvány megbű­völi az embert, még a két bennszülött Vargát is, csak­hogy az érzelgősségre nincs idejük. Olyan tágas a Vö- rös-haraszt, hogy az egyik széléről a másikra tekintve a felnőttet is gyereknek lát­ja az ember. Varga Káro- lyék lefektették a fővezeté­ket. Izzadtak is bele. Be­kapcsolták az alsó elágazást, ahonnét megindult a vízsu­gár. A felső elágazás bekö­tésével is elkészültek, a fő­vezeték csapjait is megnyi­tották, de a víz sehol! Üre­sen hortyogott a cső! Kar­csi bátyám nem mai gye­rek, a gumicsizmája sem könnyű futócipő, végigte­kintett a vezetéken, aztán annak nyomvonalán futás. Ö tudta, hogy miért. Vala­hol a vezeték közepénél a víznyomás szétvágta a kö­tést. Annyi bizonyos, bar­nára sült kérges kezének, megkeményedett ujjaival csuda ügyességgel kijavítot­ta a hibát. Amikor felegye­nesedett, még tágult a mel­le a megerőltetéstől. Sváj­cija a homlokán, szemöldö­ke összehúzva, tekintete pedig hamiskás, hetelátott. borotvált arca pedig derült. — Azt gondolta, magától szaladtam. . .? Társa is, Varga János, oda ért ahol összetalálkoz­tunk az öreggel. Akárcsak Károlynak, szőrös volt az arca, amit bajusszal is meg­tetézett. A svájcit is egy boltban vehették, összehú­zott szemmel kutatott és tö- rölgette magáról az izzadt­ságot. — A vízügyiektől...? Varga Karcsi bátyámnak jó az emlékezőtehetsége. Elfordult, mintha az Ipo­ly on túli Csalomjába gyö­nyörködne, pedig csak azért tette, hogy társa nelássa ar­cán a derültséget. Mert szívből vidult még akkor is, amikor János felé fordult. — Hát nem ismered meg? A kormos traktoros... Régebben történt, huszon­öt évvel ezelőtt, amikor megalakult a dejtári tsz. Frissiben kaptak egy kor­mos tratort, amelyikkel tisz­teletkört tettek a faluban. Akkor a szántógép még rit­kaságszámba ment. Vol­tunk egy néhányan, akik hírül adni siettünk a nagy eseményt. Én bizony úgy láttam, hogy akik a gépnek akkor nem örültek, a kapuk mögül nézték, nem is jó szemmel. Varga János ar­cán felvillant az emlékezés. — Hol van már az az idő...! — Az már valóban ré­gen volt és megváltozott itt minden... A határ is szemmel lát­hatóan valóban megválto­zott, de a gondolkodás is. Közgyűlésen, személyes be­szélgetéskor másról sem esik szó, mint arról, gépet hoz­zon az elnök, mert a mezei munkát kézzel végezni a múlté már. Karcsi bátyám gondolata, mint régen a ho­mokon a szél, száguldozott. — Millió forint értékű a lucernánk, ki vágná már azt kézzel le, nem igaz. . .? — nézett János bátyámra. — És itt ez a legelő. Ki bírná ezt kézzel megöntöz­ni? Pedig enélkül semmire sem mennénk. . .! Lentről az ipolyi rétről delelőre hömpölygött a négyszázas gulya. Ott ta­nyáznak a Vörös-haraszton. Milliókat érnek, nagy vál­tozást ígérnek. Szolgálatuk­Varga János ra ápolja a legújabb legelőt is a két Varga. A tavaszon Karcsi bátyám volt Kakas Ferenc traktoros farosa is a vetőgépen, amikor vetet­ték a fűmagot a homokra, hogy változzék erre a tájék, ahogyan az emberek gondo­lata is megváltozott. Bobál Gyula A hűség és hovafarfozá« jelképe A ranygyűrűso Bizonyéra nem gondoltak arra. hogy, a maguk válasz* tóttá gyárban, töltenek el egy* folytában 35 esztendőt- Bár, amikor ők kezdték, nem le­hetett válogatná a munkahe­lyekben. a munkában, mint most. örültek, ha protekció- val, állandó munkához jutot­tak. Nemrég a salgótarjáni öblösüveggyárban 26-an kan­ták meg az aranygyűrűt. a gyár iránti hűségük és hova­tartozásuk egyik sokatmondó jelképét. A pódiumon fiatalos len­dülettel. frissen végzi dolgát Szőke Gyula brigádvezető, a B-kemencénél. Ö készíti a kelyhek talpait. A nagy hő­ségtől vereitékcseppek gyön­gyöznek a homlokán. Mivel szülei korán elhaltak. édes­apja testvére nevelte. A he­tedik éhes száj után ő volt a nyolcadik. — Mondanom sem kell, nem volt rózsás a helyzetünk. Ide, a gyárba is csak kereszt­apám ajánlásával tudtam be­kerülni — vélekedik az ügyes­kezű szakember. Saját bőrén hamar megta­nulta, hogy az életben csak az jut egyről kettőre, aki be­csületesen dolgozik, józanul és beosztással él. Munkáiét szépnek tartja, de hozzáfűzi: — Az állandó koncentráció, az összpontosított figyelem megviseli az ember idegeit. De ehhez a munkához ió ér­zék és kézügyesség is kell. Hogy nála ez nem hiány­cikk, azt a három Kiváló Dolgozó, egy Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetés és a szo­cialista brigádnak járó ezüst jelvény tanúsítja. Emlékei között kutatva leg­kellemetlenebbnek azt az öt évet tartja, amikor Pásztoréi járt be dolgozni. Regigei há­romkor kelt, este 6 órára ért iiaza. —És most? — Tatarozzuk a házat. Le­het, hogy új lesz belőle. Ta­lán sikerül a meglevő mel­lé egy újat is építeni. Hu­szonhárom éves a fiam. Ben­ne van a korban, bármikor megnősülhet, így hát rá is kell gondolni. A brigád már mondta, hogy, ha segítségre lesz szükség, csak szóljak. Feleségemmel az a tervünk, ha lehet, a két fiú a köze­lünkben maradion. Az egvik a BRG-bem dolgozik, nős. al­bérletben lakik. Hadd pró­bálják meg így is az életet. A másik itt, a gyárban, a gépműhelyben talált elfog­laltságot. Talán ő is kap maid egy olyan aranygyűrűt, mint én. Örök emléknek tekintem. Nagyon jólesett a gyár veze­tőinek ilyen jellegű figyel­messége. Nem, munkában nem hordhatom, mert bal­esetveszélyes. Maid akkor, ha utazom valahová. Belinyák János a 4-es ke­mencénél kezdte, a 6-osnál folytatta, jelenleg meós. — 1960-ban megoperálták a Iában, utána kerültem mos­tani beosztásomba. Korábban 27 évig a nvomóprésen dol­goztam. Együtt kezdtem Nagv Bélával és König Rudival, akik művezetők lettek. A szakmát pedig Hanzelik Bé­lától és Tőzsér Ferenctől ta­nultam. Ennek a munkának az a szépsége, hogy az ember képlékeny anyagból szép, íz­léses. használati tárgyat ké­szít, ami elkerül a világ csak­nem minden tájára. A világí­tási cikkekből például a Szov­jetunióba és a Német Szövet­ségi Köß társaságba szállí­tunk. Aki hivatásának tekinti ezt a munkát, annak nem unalmas. Ugyanis a korok mindig változnak, igazodnak a divathoz, örül az ember, ha S7épformájú üvegtermék ke­rül ki a kezei közül. Tudo­másom szerint egyre iobban megközelítjük a világszínvo­nalat. Sajnos, a csehszlovák üvegipari szakemberek előt­tünk állnak. Nem csoda, mert náluk régebb óta van üveggyártás, mint nálunk. Az itteni munkát a felszabadulás előtt csak férfiak végezték. Azóta egyre több nő vállal­ja a növekvő követelmények teljesítését. Az első női dol­gozó Kügel Mária, öt már he­ten követték. Munkáiuk ló­val könnyebb, mint korábban volt. Nem kell fizikai erő­vel muködtetm a gépet, sű­rített levegővel dolgoznak. Így hát egyre kevesebb fizi­kai erőre. viszont nagyobb kézügyességre lesz szükség. Azért tudja dióhéjba sűrí­teni a 35 év üzemi történel­mét, mert 27 évig volt alarr szervi titkár. Korábbi tanít­ványa vette.át tőle a staféta­botot. Hat kiváló dolgozó jel­vény és az Építőipar Kiváló Dolgozóra kitüntetés birto­kosa. Amikor megkapta az aranygyűrűt, a fia és a lá­nya nevetve megjegyezte: leg­alább lesz mit örökölni. —Én meg azt mondtam a fiamnak, -aki iít villanyszere­lő, hogy ha te is ennyit dol­gozol, majd becsületesen eb­ben a gyárban, akkor te is kapsz ilyent. Jó kedélyű ember Tóth Im­re bácsi, aki nem panaszko­dik egészségére. Tréfásan mondja: — Huszonöt-huszonnvolc deka szalonna elég egy reg­gelire. A7. orvosok mondták, hogv mérsékeljem étvágya­mat, én azonban azt tartom, hogv a jó kedélyhez, a ió munkához jól is kell táplál­kozni. E témát lezárva ígv foly­tatja : — Nem számítottam, az aranygyűrűre. Nemcsak én, hanem a feleségem is nagyon örült az ajándéknak. A B fazekas kemencénél dolgozik. Segédolvasztóként kezdte, tíz éve pedig olvasztó mester. A szakma fogásait, az olvasztás tudománvát ta­pasztalatain kívül Komlósi Ernőtől és Varga Gyulától szerezte meg. — Szeretem ezt a munkát: Innen akarok nyugdíjba men­ni. Nem nehéz, csupán nagy figyelem kel.1 hozzá. Száz ember keresel?, kedve, szor­galma, hangulata függ tőlem. Figyelmeztetést nem. ellen­ben jutalmat azt kaotam. Ha szükség van rám. akkor éj. szaka is bejövök dolgozni. Fia is ide kötelezte el ma­gát. Behordóként kezdte, je­lenleg -művezétő-helyettes. Az építőipari szakközépiskolába jár, még két éve van hátra. Egykét epizódot ragadtam ki az aranygyűrű® fizikai munkások eltöltött 35 eszten­dejéből. Életük nem csak élő történelem, hanem olyan kincsesbánya, amiből min­denkinek, aki kéri, igényli.' szívesen juttatnak. V. K. Az államhatár rendjéről Megyénk északi határa egy ben a Magyar Népköztársaság államhatára is. Ezért isimer­nünk kell az államhatár vendjére .vonatkozó jogszabá­lyi előírásokat. Ezeket a Ma­gyar Népköztársaság állam­határának őrizetéről szóló, a közelmúltban megjelent jog­szabályok tartalmazzák. Ezek a jogszabályok előír­ják, hogy az államhatárt csak érvényes úti okmánnyal, el­lenőrzés mellett lehet , átlépni. A be- és kiutazó személyek az államhatáron való átlépte- tés céljából jelentkezni köte­lesek. A közforgalmú jármű­vön utazó személyek az úti­okmány ellenőrzéseikor tesz­nek eleget jelentkezési köte­lezettségüknek. Egyéb ese­tekben a határátkelő helyen a a határőr forgalomellenőrző ponton kell jelentkezni. A szárazföldön, a határvonal mentén a nemzetközi szerző­dés rendelkezésének megfele­lő, de legfeljebb 5 méter szé­lességű területsávban méző- gazd&sági művelés nem foly­tatható. A határvonaltól szá­mított 50 méter szélességű területsávban pedig csak olyan növények termeszthetők, amelyek nem nőnek 60 cen­timéternél magasabbra. A határrendről szóló jogsza­bályok fontos rendelkezései az, hogy a Magyar Népköztársa­ság területén az államhatár közelében tartózkodó szemé­lyek kötelesek olyan maga­tartást tanúsítani, hogy ne 1 sértsék, vagy veszélyeztes­sék ,i szomszédos «állam területét, az ott tartózkodó személyeiket és az ott levő ja­vakat. illetőleg a nemzetközi jog által védett egyéb érde­keket. Ennek megfelelően a határ­vízen tartózkodóknak — ide értve a halászokat, és hor­gászokat is — továbbá a ha­tár közelében vadászó sze- személyeknek tilos az állam­határt átlépni. illetőleg a szomszédos állam területére átlőni. Az államhatár mentén tartózkodó személyek a szom­szédos állam terü'etén tartóz­kodó személyekkel csak fel­hatalmazás esetén folytathat­nak beszélgetést. Az " állat­tartók kötelesek gondoskodni arról, hogv' háziállataik ne menjenek át az államhatáron. A Mag var Népköztársaság ■’tamhatáránek őriz“!érni szó­ló jogszabályok szerint a határrend fenntartása, az ál­lamhatár őrzése jogellenes átlépésének megakadályozá­sa, a határforgalom ellenőrzé­se a határőrség feladata. En­nek során a határterületen a határőrség jogosult minden olyan tevékenységet ellen­őrizni, amely a határőrizetet és a határrend fenntartását érinti. Ennek során jogosult a te­rületeket és útvonalakat el­lenőrizni, járművek megállí­tását és azok átvizsgálását el­rendelni. A határőrnek a ha­tárőrizeti szolgálat teljesítése közben, a határterületen joga van a személyazonosságukat kielégítő módon igazolni nem tudó, vagy a határsávban engedély nélkül tartózkodó, illetőleg a határrendet meg­sértő személvek feltartózta­tására és előá’lítására is. Jo­ga van szabálysértési felje­lentést tenni a határrendet megsértő személyekkel szem­ben. Azok ugyanis, akik az államhatár rendjével és őr­zésével összefüggő tiltó,' vagv korlátozó rerjde'kezést megszegik, vagy az államha­tár őrzésével kapcsolatos mű­tárgyat eltávolítják. vacv megrongálják, szabálysértést követnek el és ezért ipcn/,- bf-sággal sújthat ók. A határőrség feladatát a társ fegyvere« testületekkel más állami, társadalmi szer­vekkel együttműködve, a ha­lármenti lakosvág támogatá­sával végzi. A határőrséget feladat^ ellátásában megyénk lakossága is sokoldalúan tá­mogatja. !>'•. Adóm András megyei főügyész-helyettes NÓGRÁD - 1973. május 25., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom