Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

Láng Eleit a­FÉNYE E A kis szentjánosbogarat. magad te is, hogy csodália.- — Nini! Egy zöld bogár! fényeskének hívta az erdő nak. Itt az erdőben senki Megfogom! népe. mert ő volt az erdő sem veszi észre a szépsége- „ _ / . . lámpása. det. Itt. csak másoknak vagy Szerepcsere Fenyeske meg hasznára szolgálatára Ez ‘dejeben elbújt egy közeli Az elkésett madárkák is nem élet Fényeske! Tudod hangyalyukba. ott reszketett, az ö fényénél találtak haza m; az élet?!... A ragyogás! arn,lkor nekirontottak a han- fészkeikbe esténként. A j„.ni gyák. Csípték, mardosták, lök­z lsen- dösiték kifelé. A suhanó tapsik szívesen Fényeske többé nem érez- ... , ., , Igazodtak Fenyeske zöldfenyu te 1Ó1 maeát foiyton a róka — Mlt keresel itt? Taka­lampája után. szavaira gondolt. Nyugtalaní- 1 ° ^' tóttá az erdő csendie. Már Fényeske hebegett, dadogott csak egy vágya volt. elmen- valamit, hogy ne bántsatok, ni innen, oda. ahová. Tücsök De a hangyáik csak tuszkolták .Tódor, meg Lepke Lili. kifelé. Mit volt mit tennie, A nyár elején el is in- kibukdácsolt a nyíláson, és dúlt. Nem szólt senkinek: még jó, hogy egy virág szá- Ment, ment úttalan-utakon. rához odalapulhatott. Még Csak rövideket aludt, vala- sokáig remegett és félve fi- milyen hús levél álatt. gyeit. Aztán elnyomta az Forró nyári dél volt ami- álom. A poroszkáló róka egyik este, megállt mellette és hí­zelegve szólt: •— Ha én úgy tündökölnék, mint te, nem maradnék itt az erdőben! — Hanem? Mit csinálnál? — Azt. amit a Tücsök Tó­dor. meg Lepke Lili! Bizony kor megérkezett a városba, azt ! Dicsérem az eszüket! — Ugyan, és ők mit nálnak? — Nem is tudtad? Tücsök Tódort híres zenekar vitte cl innen. Lepke Lili tánccso- já városban. porttal ment a varosba. Es „ , micsoda életük van! Tánc! Muzsika! Szórakozás! Iszonyú nagy házakat látott. Mikor felébredt, olyan vi- Azt hitte, Őriásországba ke- Iágos volt akárcsak nappal. csí" rült. Az utcán rengeteg em- Az utcákon száz, meg száz ben nyüzsgőit, meg sok au- villanynapocska szórta a tó és villamos. Félt tőlük, fényt. — Biztosan ez az a mert csak hírből ismerte eze- fény, amiről a róka beszélt, két, még soha életében nem — gondolta. — De ettől az én fényemet látni sem lehet. Hol keressem itt a . ... . .. , ragyo" Szomorúan baktatott a po­gast?_ - Korú nézett es gyo- ros asz£alton_ Az egyedüllét nyo™ park e\0Í}, t^la'ta ma' nagyon nyomta a szívét. A róka szeme ravaszul hu- gat. Azon gondolkodott, hogy őszébe j-itolf- a, erdő és nyorgott. amikor így beszélt: valamelyik virág kelyhében kön ]ett szeme f™ — Ügy ragyogsz, mint va- lepihen, amikor egy .kisfiú nem ^tta meg ho,gy egy lami gyémánt. Mutasd meg meglátta és így kiálltott: fétolmetes, nagy cipő közelít feléje. Utolsó pillanatban vet­te észre, különben az óriás cipő menthetetlenül agyonta­posta volna. Rémülten dobogó szívvel húzta meg magát egy omla- . dozó fa! reped és,ben és sírt, és keserű könnyek közt panasz­kodott: — Ő, jaj! Miért is hagy­tam el az otthonomat?! Itt ezer veszély leselkedik rám. Itt olyan kápráztató a fény, hogy engem hiába hívnak Fáoyeskének, meg sem lát senki. Nem örül nekem sem a kismadár, sem a nyuszi. Ez az a ragyogás, amiről a róka beszélt?! Hajnalban hazain­dulok és amíg élek, világí­tani fogok az erdőben, a ha­zatérő nyusziknak, madár­káknak. A rókának pedig megmondom: — nagyon té­ved. ha azt hiszi, hogy csak a ragyogás, a szórakozás az élet. Lámpása voltam az erdő­nek... jó volt, hogy esténként raeggyújthattam zöldfényű lámpásomat, és világítottam, teljesítettem kötelességemet. Igen, mert az élet mégis a hasznos munkából áll. Ezekután úgy sietett Fé-- nyeske hazafelé, árkon-bok­ron, országúton, pihenés nél­kül, hogy nagyon fáradtan, de boldogan ért az erdőbe. TOLDALÁGI PÁL: gyermekek A gyermekeknek külön életük van amit felfognak furcsa keverék. ezért forgatják szünet nélkül, egyre kérdéseik kopott kútkerekét; a fényt imádják, futni, mászni szerelnének, kitolnák messzire az alvást, pedig kifáradt a testük, nem tudják, hogy ennek pihennie kall, de a szemük mégis becsukódik és álom nélkül mélyen alszanak. A gyermekeknek külön életük van s behatolni hozzájuk nem szabad. ^zéljoqócska Fut a szél, utolér, fut mögötted, fut előtted, jól megpördít, kergetőzik, — ipicsapacs, —( jól hátba csap s fut tovább, ugrik árkot, nem is látod a nyomát. Fazekas Lajos Emberépítő örökség EGYSZER VOLT, hol nem előtt hódoló ha­A kisbaconi Benedek-kúria miniszter volt, az Olt folyó völgyében klasszicista stílusú udvarház, szonlesőket teszi nevetséges* az erdélyi havasok lábánál, négy kőoszloppal. Timpanon- sé. „A miniszteri mandá­egy sánta arasszal innét, volt jából aranybetűkikel köszönt tum”-ban a hivatali megvesz" egyszer egy parányi falucs- ránk nagyanyó neve: MARI. tegetések Kutya szalad elénk örömesa ka; Kisbacon. Ebben a fenyő­erkölcstelenségét pellenigérezi ki, a „Nyári em* saa’°'?.. fiúban élt egy fehér holással, mintha valamikor lék”*ben pedig leleplezi a fő* szakállú, mesélő Nagyapó. ispánt, aki a román tanítók is jártunk volna már itt. Be* Mi a legmaradandóbb nedek Elek ültette öreg fe* nyelvkurzusát gáncsolja el. személyes__ élménye Benedek nyők susogása kísér a tor- A legmesszebbre a ..Bölcső és nácig. Benn állandó kiállí* Elekröl? Hogyan él az unoka emlékezetében? — kérdezem dr. Benedek István író-piro- fesszortól. — Nagyapó ember volt. Szép és derűs Szeretett kártyázni velünk utiikus unokáival, és akkorákat ne- merült, vetett közben, hogy még ma is hallom... A nagy meg* koporsó” című íráséban ju­tás, a Benedek'életmű. így tott, amelyben a munkáért és tudhatom meg. hogy ma már kenyérért tüntető munkanél* nem a teljes, csak a galamb* küliek szempontjából ítél meg nagyon szép lelkű író él a tudatunkban, egy vitát, a harcos Benedek Elek. a po* A valahogy AZ IDEI GYERMEKNA* rendítő élmény a halála volt. FON emlékezzünk, emlékez* Ak/kor én 14 éves voltam. tessünk a harcos íróra. A Cimbora, az erdélyi gye* publicistára, akinek társa- rekek egyetlen újságja nem dalmi bírálatai el nem apad* jelent meg többé, mert a ki* nak. 1893*ban. az ezredéves adó az írók honoráriumát nem ünnepségre készülődés hazug ünneprontó figyelmeztet a Magyarság című politi* dek Elek nem találta helyét, kai napilapban — a falu „ , szolgálatát Még akkor is, hetvenévesen megdöbbentő nyomorára. Ki *“ .. sai is veszik hamarosan kezéből tudta már fizetni, s a Bene- hangulatában dek-gazdaság is képtelen cikksorozatban volt pótolni a hiányt. Bene* Szókimondó Benedek feledésbe Elek (ragadványneve lett a caládnak ez a sokatmondó jelző, így különböztették meg őket a környéken élő többi Benedektől), egész életével és újságírói munkásságával egyetlen célt szolgált: a sze* gény kisemberek igazának hirdetését. Fiára. Benedek Marcellra. a nagyszerű iroda* lomtörténészre, a Tanácsköz­társaság egyetemi tanárára hagyta örökül ennek az igaz is a gazdaságban dolgozott. — Azon a napon az ember* a lap ^ szerkesztését. ö azon- feletti hőségben halmaitól kam újabb és újabb fórumo* vágta a rendet. A szokásos kát keres, ahonnan szólhat, kolompszó hívta haza tízóra* izni. Bement a szobájába című politikai képeslapot, a Szentirmai Jenőnek levelet Nemzeti iskola című tanügyi önnek, professzur úr —■ fordulok Benedek Istvánhoz —, mi a legimpanálóbb nagy* apja szel 1 em i * er köl esi hagya* tékában? Szerkeszti a Magyar Nép — AZ, HOGY NEMCSAK írt és t^sszélt s tisztcL&áÉSról« írni-................fő. hogy dolgoz- lapot, a Magyar Kritika cí* áe életével állított példát á ez volt az utolsó mű folyóiratot, a Néptanítók makulátlan,, meg nem alkuvó. Lapját, a Kis Könyvtár ifjú* egyenes gerincű emberségre zanak ... mondata. A „dolgozzanak” szót még alá is húzta és vég* sági kiadványsorozatot és a Testamentumában ránk is leg kihullott kezéből a toll. Cimborák című gyermekúj- hagyta örökül: „Erdő, mező, hegy. völgy, ságot, (ahonnan a Magvar falu — minden mesél itt. A mesék földje ez — csoda-e. ... ha emberek közt élsz! Televízió is kölcsönözte ifjú* Vedd ki a magad részét min­sági műsorsorozatának cí* ha szép csöndesen masernem* mét), hogy csak a legfomto* dóvá nő a gyermek?” — írja sabbakat említsem. „Tisztei­den igaz, becsületes, küzdelemből.” .logos magáról valahol. gések” című írásában az új önody Éva Szántó István: Züm és Zum kalandjai a virágok bolygóján Ez a mese akkor kezdődött, Csak megkezdték a vissza- Hej, megijedt erre még * amikor már annyira ügyesek számlálást, aztán zsupsz. Nagy nagyon bátor Zum is. Itt ma* és okosak voltak a gyerekek, füst és lángfelhőt bocsátva, ki- radnak rngjd ölükre?, hogy űrhajósnak is beváltak, lőtték magukat. — Kitalálunk valamit Zü­Persze akkor sem mindenki gg ekkor történt a baj. mike — mondta Zum. vált be, csak a legbátrabbak, s Nem a jó irányba fordultak — Találjunk ki valamit, a legügyesebbek és a legoko- űrhajójuk orrával. Már régen Zumika — mondta Züm. sabbak. eltűntek a földi irányítóköz- Ahogyan így gondolkodtak, Züm ilyen kislány volt, Zum pont szeme elől, ők sem láttak egyszerre furcsa hangot hal- pedig ilyen kisfiú. a hazai földből már semmit, iottak. Mintha a szél zúgott ök úgy jártak a világűrbe, de úticéljuk még mindig nem volna, méghozzá értelmes be- úgy röpködtek az egyik boly- tűnt elébük. Na most, megva- szedet zúgott volna góra, vagy a másik csillagra, kariak volna a fejüket, de a mint ahogyan ti jártok ma- sisaktól nem férnek hozza a napság, példának okáért az kobakukhoz. óvodába. Néha örömmel, né- — Te sem látod Zümike? ha álmosan, néha kelletlenül. — Én sem látom Zumika! Egyszer is, amikor éppen új* — Csak el ne fogyjon az ra eljött az indulás ideje, hát üzemanyag, Zümike! csak éppen magukra csapták — Én is azt figyelem, Zu- az űrhajóssisakot, felvették a mika! furcsa, testükre szabott űrha* De bizony az üzema jósruhát És alig-alie figyel- már egyre kevesebb volt. A tek a merre Tavaszi újdonságok 1) A matrózruha új válto­zala, vi ágos vászonból ké­szül. ejtett v.-VUbé és nagyon bő ujjal. A szoknya enyhén tóv 3)1. A felső reszt pulóver­rel. vagy ingblúzzal lehet vi­selni, de vékony patm»t gar­bóval is csinos. 2) Azonos vászonból készült '„öltöny”, ing és nadrág kis­fiúknak, Az ing alá az új divat szerint pulóvert illik viselni. 3) Jó megoldás a kinőtt farmer divatossá alakításá­hoz: csak a nadrág szárát kell térdig felhajtani. A lem- berdzsekből a rajz szerint mellényt alakíthatunk. 41 A tavalyi szafari ujját levágjuk, s az így nyert da­rabból megbővítjük. A rajz szerint viselve nagyon csinos és divatos lesz, .3) A vállrész alatt húzott ballonkabátka divatos és praktikus tavaszi kiegészítő. — Ha ti segítetek rajtam, én is megsegítlek benneteket. A virág szólt. Az amelyik­nek a kelyhét választották le­szállóhelyül. Felcsillant a szemük. Ok különben is min­denkin segítettek, hát hogyne tettek volna meg mindent ilyen esetben. — Mondd, te nagy virág! — üzemanyag ^ Züm. 3 Vf) 11 A központ utasítására: műszerek villogtak, kattogtak, ~ hallgatunk, csak szólj —• és hová menjenek, egyet-egyet korfuit az űrhajó ü virágméz gyűlt a ÄSS"? ”* helyhVS! SS Shí ’ n^k Llgí . fTZ dóm a fejem tartani. Szedjé- gyelmeztette a gyerekeket. Jo tek ki a ^feet esz, ha gondoskodik friss tap- Na_ kétsae,r sem kelie(,t szól­íaieiuoL nia a virágnak Nekiállt Züm — De furcsa bolygó — ki- és Zum. Hét nap, hét éjjel áltott fel egyszer csak Züm. hordta a mézet. A nyolcadik — Nem ide indultunk, nap így szólt a virág: ugye? — kérdezte Zum. — Köszönöm Züm, köszö­— De hiába, le kell száll- nőm Zum. Most már meg­nunk — felelte Züm. könnyebbültem. A fejem így Bekapcsolták a fékezőraké* könnyűszerrel felemelhetném, tát és közeledtek a földhöz, de még nem teszem. Miatta- Amíkor már egészen a felszín tok várok. Finom a méz, lak­közeiében voltak, hát csak el- jatok jól vele indulás előtt, ámultak mindketten. Az egész Adjatok az űrhajónak is. Ne- bolygót virágos rét borította, ki is ízleni fog. » De nem akármilyen virágok. Bizony úgy is volt, ahogyan A mi pipacsunkhoz hasonlítót- a virágóriás mondta. Jóllak­tak. Csakhogy olyan nagyok tak mind a hárman. Akkor voltak egyenként, mint ná- azt mondta a virág: lünk egy százemeletes ház. — Most szánjatok vissza az Mint a felhőkarcolók. űrhajóba. Kezdjétek meg a Az egyik virágóriás kelyhé- visszaszámlálást, re szálltak. — Négy — mondta Zum, Kiléptek a kabinból. amikor beszállt. És ekkor tapasztalták a leg- — Három — mondta Züm, furcsábbat. Minden virág szá- amikor elhelyezkedett, ra ívben lehajtott a földre, — Kettő — mondta Zum mintha kelyhülc olyain súlyos amikor bekapcsolta a műsze- lenne, hogy nem bírják tar- reket. tani. — Zéró — mondta az óriás1 Züm visszament a kabinba, virág és olyan hirtelen kapta megnézte a műszereket. fel a fejét, hogy a kis űrhajó — Zumika, csak annyi menten felrepült a világűrbe, üzemanyagunk van, hogy ép- S bizony most már figyelt pen hazaérhetünk, ha már a Züm és .Zum, hogy jó irányba magasban vagyunk, de arra kormányozza az űrhajót, ne nincs elegendő, hogy még fel tévedjenek el, hanem egyene- ’s szálljunk. sen hazataláljanak. NŐGRAD - 1975. május 24., szombat 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom