Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-24 / 120. szám
Láng Eleit aFÉNYE E A kis szentjánosbogarat. magad te is, hogy csodália.- — Nini! Egy zöld bogár! fényeskének hívta az erdő nak. Itt az erdőben senki Megfogom! népe. mert ő volt az erdő sem veszi észre a szépsége- „ _ / . . lámpása. det. Itt. csak másoknak vagy Szerepcsere Fenyeske meg hasznára szolgálatára Ez ‘dejeben elbújt egy közeli Az elkésett madárkák is nem élet Fényeske! Tudod hangyalyukba. ott reszketett, az ö fényénél találtak haza m; az élet?!... A ragyogás! arn,lkor nekirontottak a han- fészkeikbe esténként. A j„.ni gyák. Csípték, mardosták, lökz lsen- dösiték kifelé. A suhanó tapsik szívesen Fényeske többé nem érez- ... , ., , Igazodtak Fenyeske zöldfenyu te 1Ó1 maeát foiyton a róka — Mlt keresel itt? Takalampája után. szavaira gondolt. Nyugtalaní- 1 ° ^' tóttá az erdő csendie. Már Fényeske hebegett, dadogott csak egy vágya volt. elmen- valamit, hogy ne bántsatok, ni innen, oda. ahová. Tücsök De a hangyáik csak tuszkolták .Tódor, meg Lepke Lili. kifelé. Mit volt mit tennie, A nyár elején el is in- kibukdácsolt a nyíláson, és dúlt. Nem szólt senkinek: még jó, hogy egy virág szá- Ment, ment úttalan-utakon. rához odalapulhatott. Még Csak rövideket aludt, vala- sokáig remegett és félve fi- milyen hús levél álatt. gyeit. Aztán elnyomta az Forró nyári dél volt ami- álom. A poroszkáló róka egyik este, megállt mellette és hízelegve szólt: •— Ha én úgy tündökölnék, mint te, nem maradnék itt az erdőben! — Hanem? Mit csinálnál? — Azt. amit a Tücsök Tódor. meg Lepke Lili! Bizony kor megérkezett a városba, azt ! Dicsérem az eszüket! — Ugyan, és ők mit nálnak? — Nem is tudtad? Tücsök Tódort híres zenekar vitte cl innen. Lepke Lili tánccso- já városban. porttal ment a varosba. Es „ , micsoda életük van! Tánc! Muzsika! Szórakozás! Iszonyú nagy házakat látott. Mikor felébredt, olyan vi- Azt hitte, Őriásországba ke- Iágos volt akárcsak nappal. csí" rült. Az utcán rengeteg em- Az utcákon száz, meg száz ben nyüzsgőit, meg sok au- villanynapocska szórta a tó és villamos. Félt tőlük, fényt. — Biztosan ez az a mert csak hírből ismerte eze- fény, amiről a róka beszélt, két, még soha életében nem — gondolta. — De ettől az én fényemet látni sem lehet. Hol keressem itt a . ... . .. , ragyo" Szomorúan baktatott a pogast?_ - Korú nézett es gyo- ros asz£alton_ Az egyedüllét nyo™ park e\0Í}, t^la'ta ma' nagyon nyomta a szívét. A róka szeme ravaszul hu- gat. Azon gondolkodott, hogy őszébe j-itolf- a, erdő és nyorgott. amikor így beszélt: valamelyik virág kelyhében kön ]ett szeme f™ — Ügy ragyogsz, mint va- lepihen, amikor egy .kisfiú nem ^tta meg ho,gy egy lami gyémánt. Mutasd meg meglátta és így kiálltott: fétolmetes, nagy cipő közelít feléje. Utolsó pillanatban vette észre, különben az óriás cipő menthetetlenül agyontaposta volna. Rémülten dobogó szívvel húzta meg magát egy omla- . dozó fa! reped és,ben és sírt, és keserű könnyek közt panaszkodott: — Ő, jaj! Miért is hagytam el az otthonomat?! Itt ezer veszély leselkedik rám. Itt olyan kápráztató a fény, hogy engem hiába hívnak Fáoyeskének, meg sem lát senki. Nem örül nekem sem a kismadár, sem a nyuszi. Ez az a ragyogás, amiről a róka beszélt?! Hajnalban hazaindulok és amíg élek, világítani fogok az erdőben, a hazatérő nyusziknak, madárkáknak. A rókának pedig megmondom: — nagyon téved. ha azt hiszi, hogy csak a ragyogás, a szórakozás az élet. Lámpása voltam az erdőnek... jó volt, hogy esténként raeggyújthattam zöldfényű lámpásomat, és világítottam, teljesítettem kötelességemet. Igen, mert az élet mégis a hasznos munkából áll. Ezekután úgy sietett Fé-- nyeske hazafelé, árkon-bokron, országúton, pihenés nélkül, hogy nagyon fáradtan, de boldogan ért az erdőbe. TOLDALÁGI PÁL: gyermekek A gyermekeknek külön életük van amit felfognak furcsa keverék. ezért forgatják szünet nélkül, egyre kérdéseik kopott kútkerekét; a fényt imádják, futni, mászni szerelnének, kitolnák messzire az alvást, pedig kifáradt a testük, nem tudják, hogy ennek pihennie kall, de a szemük mégis becsukódik és álom nélkül mélyen alszanak. A gyermekeknek külön életük van s behatolni hozzájuk nem szabad. ^zéljoqócska Fut a szél, utolér, fut mögötted, fut előtted, jól megpördít, kergetőzik, — ipicsapacs, —( jól hátba csap s fut tovább, ugrik árkot, nem is látod a nyomát. Fazekas Lajos Emberépítő örökség EGYSZER VOLT, hol nem előtt hódoló haA kisbaconi Benedek-kúria miniszter volt, az Olt folyó völgyében klasszicista stílusú udvarház, szonlesőket teszi nevetséges* az erdélyi havasok lábánál, négy kőoszloppal. Timpanon- sé. „A miniszteri mandáegy sánta arasszal innét, volt jából aranybetűkikel köszönt tum”-ban a hivatali megvesz" egyszer egy parányi falucs- ránk nagyanyó neve: MARI. tegetések Kutya szalad elénk örömesa ka; Kisbacon. Ebben a fenyőerkölcstelenségét pellenigérezi ki, a „Nyári em* saa’°'?.. fiúban élt egy fehér holással, mintha valamikor lék”*ben pedig leleplezi a fő* szakállú, mesélő Nagyapó. ispánt, aki a román tanítók is jártunk volna már itt. Be* Mi a legmaradandóbb nedek Elek ültette öreg fe* nyelvkurzusát gáncsolja el. személyes__ élménye Benedek nyők susogása kísér a tor- A legmesszebbre a ..Bölcső és nácig. Benn állandó kiállí* Elekröl? Hogyan él az unoka emlékezetében? — kérdezem dr. Benedek István író-piro- fesszortól. — Nagyapó ember volt. Szép és derűs Szeretett kártyázni velünk utiikus unokáival, és akkorákat ne- merült, vetett közben, hogy még ma is hallom... A nagy meg* koporsó” című íráséban jutás, a Benedek'életmű. így tott, amelyben a munkáért és tudhatom meg. hogy ma már kenyérért tüntető munkanél* nem a teljes, csak a galamb* küliek szempontjából ítél meg nagyon szép lelkű író él a tudatunkban, egy vitát, a harcos Benedek Elek. a po* A valahogy AZ IDEI GYERMEKNA* rendítő élmény a halála volt. FON emlékezzünk, emlékez* Ak/kor én 14 éves voltam. tessünk a harcos íróra. A Cimbora, az erdélyi gye* publicistára, akinek társa- rekek egyetlen újságja nem dalmi bírálatai el nem apad* jelent meg többé, mert a ki* nak. 1893*ban. az ezredéves adó az írók honoráriumát nem ünnepségre készülődés hazug ünneprontó figyelmeztet a Magyarság című politi* dek Elek nem találta helyét, kai napilapban — a falu „ , szolgálatát Még akkor is, hetvenévesen megdöbbentő nyomorára. Ki *“ .. sai is veszik hamarosan kezéből tudta már fizetni, s a Bene- hangulatában dek-gazdaság is képtelen cikksorozatban volt pótolni a hiányt. Bene* Szókimondó Benedek feledésbe Elek (ragadványneve lett a caládnak ez a sokatmondó jelző, így különböztették meg őket a környéken élő többi Benedektől), egész életével és újságírói munkásságával egyetlen célt szolgált: a sze* gény kisemberek igazának hirdetését. Fiára. Benedek Marcellra. a nagyszerű iroda* lomtörténészre, a Tanácsköztársaság egyetemi tanárára hagyta örökül ennek az igaz is a gazdaságban dolgozott. — Azon a napon az ember* a lap ^ szerkesztését. ö azon- feletti hőségben halmaitól kam újabb és újabb fórumo* vágta a rendet. A szokásos kát keres, ahonnan szólhat, kolompszó hívta haza tízóra* izni. Bement a szobájába című politikai képeslapot, a Szentirmai Jenőnek levelet Nemzeti iskola című tanügyi önnek, professzur úr —■ fordulok Benedek Istvánhoz —, mi a legimpanálóbb nagy* apja szel 1 em i * er köl esi hagya* tékában? Szerkeszti a Magyar Nép — AZ, HOGY NEMCSAK írt és t^sszélt s tisztcL&áÉSról« írni-................fő. hogy dolgoz- lapot, a Magyar Kritika cí* áe életével állított példát á ez volt az utolsó mű folyóiratot, a Néptanítók makulátlan,, meg nem alkuvó. Lapját, a Kis Könyvtár ifjú* egyenes gerincű emberségre zanak ... mondata. A „dolgozzanak” szót még alá is húzta és vég* sági kiadványsorozatot és a Testamentumában ránk is leg kihullott kezéből a toll. Cimborák című gyermekúj- hagyta örökül: „Erdő, mező, hegy. völgy, ságot, (ahonnan a Magvar falu — minden mesél itt. A mesék földje ez — csoda-e. ... ha emberek közt élsz! Televízió is kölcsönözte ifjú* Vedd ki a magad részét minsági műsorsorozatának cí* ha szép csöndesen masernem* mét), hogy csak a legfomto* dóvá nő a gyermek?” — írja sabbakat említsem. „Tiszteiden igaz, becsületes, küzdelemből.” .logos magáról valahol. gések” című írásában az új önody Éva Szántó István: Züm és Zum kalandjai a virágok bolygóján Ez a mese akkor kezdődött, Csak megkezdték a vissza- Hej, megijedt erre még * amikor már annyira ügyesek számlálást, aztán zsupsz. Nagy nagyon bátor Zum is. Itt ma* és okosak voltak a gyerekek, füst és lángfelhőt bocsátva, ki- radnak rngjd ölükre?, hogy űrhajósnak is beváltak, lőtték magukat. — Kitalálunk valamit ZüPersze akkor sem mindenki gg ekkor történt a baj. mike — mondta Zum. vált be, csak a legbátrabbak, s Nem a jó irányba fordultak — Találjunk ki valamit, a legügyesebbek és a legoko- űrhajójuk orrával. Már régen Zumika — mondta Züm. sabbak. eltűntek a földi irányítóköz- Ahogyan így gondolkodtak, Züm ilyen kislány volt, Zum pont szeme elől, ők sem láttak egyszerre furcsa hangot hal- pedig ilyen kisfiú. a hazai földből már semmit, iottak. Mintha a szél zúgott ök úgy jártak a világűrbe, de úticéljuk még mindig nem volna, méghozzá értelmes be- úgy röpködtek az egyik boly- tűnt elébük. Na most, megva- szedet zúgott volna góra, vagy a másik csillagra, kariak volna a fejüket, de a mint ahogyan ti jártok ma- sisaktól nem férnek hozza a napság, példának okáért az kobakukhoz. óvodába. Néha örömmel, né- — Te sem látod Zümike? ha álmosan, néha kelletlenül. — Én sem látom Zumika! Egyszer is, amikor éppen új* — Csak el ne fogyjon az ra eljött az indulás ideje, hát üzemanyag, Zümike! csak éppen magukra csapták — Én is azt figyelem, Zu- az űrhajóssisakot, felvették a mika! furcsa, testükre szabott űrha* De bizony az üzema jósruhát És alig-alie figyel- már egyre kevesebb volt. A tek a merre Tavaszi újdonságok 1) A matrózruha új változala, vi ágos vászonból készül. ejtett v.-VUbé és nagyon bő ujjal. A szoknya enyhén tóv 3)1. A felső reszt pulóverrel. vagy ingblúzzal lehet viselni, de vékony patm»t garbóval is csinos. 2) Azonos vászonból készült '„öltöny”, ing és nadrág kisfiúknak, Az ing alá az új divat szerint pulóvert illik viselni. 3) Jó megoldás a kinőtt farmer divatossá alakításához: csak a nadrág szárát kell térdig felhajtani. A lem- berdzsekből a rajz szerint mellényt alakíthatunk. 41 A tavalyi szafari ujját levágjuk, s az így nyert darabból megbővítjük. A rajz szerint viselve nagyon csinos és divatos lesz, .3) A vállrész alatt húzott ballonkabátka divatos és praktikus tavaszi kiegészítő. — Ha ti segítetek rajtam, én is megsegítlek benneteket. A virág szólt. Az amelyiknek a kelyhét választották leszállóhelyül. Felcsillant a szemük. Ok különben is mindenkin segítettek, hát hogyne tettek volna meg mindent ilyen esetben. — Mondd, te nagy virág! — üzemanyag ^ Züm. 3 Vf) 11 A központ utasítására: műszerek villogtak, kattogtak, ~ hallgatunk, csak szólj —• és hová menjenek, egyet-egyet korfuit az űrhajó ü virágméz gyűlt a ÄSS"? ”* helyhVS! SS Shí ’ n^k Llgí . fTZ dóm a fejem tartani. Szedjé- gyelmeztette a gyerekeket. Jo tek ki a ^feet esz, ha gondoskodik friss tap- Na_ kétsae,r sem kelie(,t szólíaieiuoL nia a virágnak Nekiállt Züm — De furcsa bolygó — ki- és Zum. Hét nap, hét éjjel áltott fel egyszer csak Züm. hordta a mézet. A nyolcadik — Nem ide indultunk, nap így szólt a virág: ugye? — kérdezte Zum. — Köszönöm Züm, köszö— De hiába, le kell száll- nőm Zum. Most már megnunk — felelte Züm. könnyebbültem. A fejem így Bekapcsolták a fékezőraké* könnyűszerrel felemelhetném, tát és közeledtek a földhöz, de még nem teszem. Miatta- Amíkor már egészen a felszín tok várok. Finom a méz, lakközeiében voltak, hát csak el- jatok jól vele indulás előtt, ámultak mindketten. Az egész Adjatok az űrhajónak is. Ne- bolygót virágos rét borította, ki is ízleni fog. » De nem akármilyen virágok. Bizony úgy is volt, ahogyan A mi pipacsunkhoz hasonlítót- a virágóriás mondta. Jóllaktak. Csakhogy olyan nagyok tak mind a hárman. Akkor voltak egyenként, mint ná- azt mondta a virág: lünk egy százemeletes ház. — Most szánjatok vissza az Mint a felhőkarcolók. űrhajóba. Kezdjétek meg a Az egyik virágóriás kelyhé- visszaszámlálást, re szálltak. — Négy — mondta Zum, Kiléptek a kabinból. amikor beszállt. És ekkor tapasztalták a leg- — Három — mondta Züm, furcsábbat. Minden virág szá- amikor elhelyezkedett, ra ívben lehajtott a földre, — Kettő — mondta Zum mintha kelyhülc olyain súlyos amikor bekapcsolta a műsze- lenne, hogy nem bírják tar- reket. tani. — Zéró — mondta az óriás1 Züm visszament a kabinba, virág és olyan hirtelen kapta megnézte a műszereket. fel a fejét, hogy a kis űrhajó — Zumika, csak annyi menten felrepült a világűrbe, üzemanyagunk van, hogy ép- S bizony most már figyelt pen hazaérhetünk, ha már a Züm és .Zum, hogy jó irányba magasban vagyunk, de arra kormányozza az űrhajót, ne nincs elegendő, hogy még fel tévedjenek el, hanem egyene- ’s szálljunk. sen hazataláljanak. NŐGRAD - 1975. május 24., szombat 11
