Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-17 / 114. szám

„Zengjük a dalt... Az ének-zenei nevelésről Ütemesen, vidáman csendü­lő énekszóra meneteltünk va­lamikor, mint lelkes diákiok, e dal ritmusára. Evek teltek el azóta. De a dal most is zeng, száll a gyer­mekek ajkáról. Vajon máért szeret énekelni a kisgyerme­kek. az iskolás é 6 serdülő ifjúság egyaránt? Tanítási óra végét jelzi a esengőszó. Vidáman sorakoz­nak a kis elsősök is, és pár perc múlva már az iskola udvarán, körben állva, éne­kelve, tapsolva, önfeledten játszanak. „Nyuszi ül a fű­ben. ..” „Ég a gyertya ég...” „A gazda rétre megy...” — és sorolhatnám még tovább a kedves, énekes, körben ját­szadozó játékaikat. Dalolá- su'knak a szünet végét jelző sorakozó vet véget. Szellemi­leg, fizikailag felfrissülve mennek vissza a tantereimbe, a rájuk váró komoly munka, a tanulás folytatására. Mikor és hogyan kezdjük el gyermekeink ének-zenei ne­velését? Lelkiismeretes szü­lők, pedagógusok gondjaként vetődik fel ez a kérdés. Már pici kisgyermek kor­ban, hiszen sokszor dallal ringatja, altatja el kisdedét az édesanya. A kicsi abba hagyja a sírást, álomba me­rül. Az óvodás korú kisgyer­mek igen kedves időtöltése lesz a mondóka-, a vers- és énektanulás. Később a kör­ben. párban játszható dalos, tapsoló vagv mozgásokkal kí­sért játékokba is bekapcsoló­dik szívesen. Az iskolába lépő kisgyer­mek dallal vonulhat már at az óvodából a® «új otthoná­ba”, szeptemberben a tanév­nyitó ünnepélyre. A tanító­nők, énetetanárok tudatosan, szakértelemmel oktatják, ne­velik az ének és zene szere­tedére, ismereteire. Haladhat tovább a ..zene birodalmá­ban.”. Énekkarban i6 részt ve­het Sok szép népdalt, kfánon- és kórusművet, mozgalmi in­dulót tanulhat meg ének­órán, hangversenyen, szabad­téri és színházi rendezvénye­ken egyianát Salgótarjánban, — de a megye több más helységében is — gondosan folyik az ének-zene oktatás. (Zeneis­kolai keretben is.) Tapasztal­tam, hogy igen lelkiismerete­sen, fáradságot nem ismerve tanítják a gyerekeket a peda­gógusok. Aki hangszer tanu­lására vállalkozik, sok-sok szorgalommal, igen szépen haladhat, és eljuthat a zenei pályán akár köz-, vagy felső­fokú intézményekbe is. Ha más pályát hivatást választ akkor sincs baj, mert már „beoltották” az ének-zene saeretetével. Általános mű­veltségéhez, szabad idejének hasznos, kulturált eltöltéséhez igen nemes alapot kapott. Az a szülő, aki volt már gyermekével hangversenyen, azt tapasztalhatta, hogy gyer­mekeink értik, szeretik a ze­nét, ha erre neveljük őket. Ezen a téren is sokat jelent a család, a szülői ház példa- mutatása. Ha énekkarba jár a gyer­mek, akkor a próbák, a fel­lépések a zenei nevelés mel­lett a közösségi nevelés te­rén is előbbre viszik, fejlesz­tik egyéniségét. A jellemfor­málás igen hatékony eszköze lesz így énekkari tagsága. Gondoljunk csak a Magyar Rádió és Televízió gyermek- kórusénak számp6 külföldi szereplésére: ekkor mennyi hasznos ismeretet, tapasztala­tot szereznek a fiúk. lányok. Ezek igen mélyen rögződnek meg bennük, és földrajza, történelmi tudásukat egészítik ki egy életre szólóan. Vagy nem kell olyan meez- szire tekintenünk, hiszen me­gyénk területén is számtalan gyermek- és felnóttkórus, zenekar működik. Sajnos, a hangversenyeik — bár igen, színvonalasak — még elég kevéssé látogatottak. Sziabad időnkből, ha kevés is, ve­gyünk el, szánjuk arra, hogy gyermekeinkkel elmenjünk hangversenyre, vagy egy-egy szép opera meghallgatására. KiJkí ismeri gyermeke egyéniségét, képességét, te­hetségét, Ezért nem lehet ál­talános receptet adni arra, hogy az ének-zenei nevelés sok formája, módja, lehetősé­ge közül mi az egyén számá­ra a legjobb, a leghaszno­sabb. De biztos: dallal, zené­vel, muzsikával vidámabb az élet, tartalmasabbak, színe, sebbek az* ünnepnapok és a hétköznapok egyaránt.- Ha erre neveljük gyermekeinket — szülők, pedagógusok és ze­netanárok együttesen — ak­kor elérhetjük nagy meste­rünk, Kodály Zoltán álmát, megvalósul az énekelő ország. Kocsis József né pedagógus Oko6 ke/dleményezéa Irodalmi színpadok topasztolatoseréje Balassagyarmaton Miskolcon, a Szóljatok szép szavak harmadik fordu­lójának idején történt. Négy fiatal es lelkes amatőr szín­játszórendező: Molnámé Menczel Erzsébet Balassa­gyarmatról, Nagy Péterné Budapestről, Varga Béla Du­naújvárosból és Wimmer István Székesfehérvárról el­határozta, hogy másodszor is találkoznak és csoportjaikat is összeismertetik egymással, hiszen mindegyik irodalmi színpad más és más rendezői stílust, művészi magatartást képvisel. Sokat tudnának egymástól tanulni, szakmai­lag elsősorban, de emberileg is eredményes lehet a kap­csolatteremtés. összeállítot­tak egy programtervezetet, amelyben egymás meglátoga­tása, eredményeinek, sikere­inek figyelemmel kísérése, értékelése, egymás műsorain való részvétel, szakmai viták rendezése szerepel. Az első találkozóra a mi­nap került sor a Pest megyei Ercsiben és Székesfehérvá­rott A két kultúrházban a székesfehérvári színpad Nap­raforgó címen szerkesztett irodalmi műsört, a dunaúj­városi, Jobbágy Károly: Ár­tatlanok vére című művét oratorikus feldolgozásban mutatta be. A budapesti ha­tárőrség színjátszó együttese Békét a világnak dalo6-verses összeállítással jelentkezett a balassagyarmati Madách Im­re irodalmi színpad pedig a már ismert Kegyetlen anya című ballad aműsorával és égy új vidám hangvételű produkcióval, Bums: Vidám koldusok című művének színpadra alkalmazásával aratott valóban szép szakmai és közönségsikert. Ezek az előadások nem egyszerűen fellépéseket, újabb sikerélményeket jelen­tettek, hanem valami ünne­pélyességet is. Talán annak a nagy családi együttlétnek az örömét, amelyben ez a négy irodalmi színpad egy­mást figyelve dolgozott és dolgozik. — Május 17-én és 18-án újra találkozunk — újságolja Molnárné. — Szombaton Bu­dapesten, a második kerületi Petőfi Művelődési Házban lépünk fel mindannyian, majd a közel félszáz színját­szót vasárnap vendégül lát­juk Balassagyarmaton. Meg­ismertetjük velük a várost és környékét, szűkebb hazánk irodalmi, műemléki, néprajzi és turisztikai neyezetessé- geit , E. É. Jubileumi ünnepség a leánykollégiumban A balassagyarmati Geisller Eta leánykollégium . közössége ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A tanárok, di­ákok nagy izgalommal és gondossággal készültek a méltó ünneplésre. A kollégi­um művészeti csoportjai he­teken keresztül próbálták az ünnepségen előadásra kerülő műveket, hogy minden a leg­jobban, az előzetes tervek szerint sikerüljön. A műsor­ban fellép az énekkar, a versbaráti kör és a Blockflőte együttes. Lisovszki Márta, második osztályos tanuló verssel szerepel. Szűcs Fe- rencné, a kollégium' igazga­tójának köszónitője után dr. Gordos János, a megyei ta­nács vb. művelődésügyi osztályának vezetője mond ünnepi beszédet. A negyed- százados jubileumi ünnepsé­gen részt vesznek Geisler Etának, a mártírhalált halt munkáslánynak hozzátartozói, is. ■ Nemzetiségi találkozók Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója és a májusi békehónap alkalmából — a Szlovák Demokratikus Szö­vetség támogatásával — nemzetiségi találkozót ren­deztek Terényben és a cseh­szlovákiai Tárnákon. Először a tárnakiak szerepeltek Te- rényben, majd néhány nappal később a terénydek Tárná­kon. A műsoros esteken fel­lépett a két község Röpülj páva köre, az ifjúsági szer­vezetek irodalmi csoportja. De a házigazdák alkalmat találtak arra is, hogy közsé­gük harmincéves fejlődését bemutassák a vendégeknek. Szakcsoportok gazdálkodása A pásztói Járási Népi El­lenőrzési Bizottság e hónap­ban megvizsgálja a szövet­kezetek, ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoportok tevé­kenységét, gazdálkodását. A népi ellenőrök a vizsgá­lat során többek között arra a kérdésre keresnek vá­laszt: a szakcsoportok műkö­dése megfelel-e az érvényben levő jogszabályoknak? Emel­lett megnézik azt i6, hogy az önkormányzati szervek mi­ként tartják be az alapsza­bályban foglaltakat, s a szakcsoportok mennyiben járulnak hozzá a munkáslak­ta települések jobb áruellá­tásához. (Kisregény) 24. Harmink esztendő telt el.' lA ház, amelyről e történet­ben szó volt, ma is ott áll' a budai Duna-par ton. A há­ború sebeit már régen be­gyógyították rajta. Lakód részben kicserélődtek, meg­haltak, megöregedtek. Em­lékeik megfakultak, bár ezek­ben a napokban sok szó esetit arról a. borzalmas két hónapról. Magasan az újjáéipített vár felett, hatalmas utasszállító gén úszott a tavaszi égien. 1 Ezalatt jölölfözött embe­rek sétálgattak a Duna-par- ton. Egy maga« házra mutat­va egy apa így mesélt a fiá­nak: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt rob­bant fed. A németek ide tola- taik egy lőszerekkel megra­kott vagont. Számomra külö- nesen izgalmas, hogy eiz a szerelvény előtte napókig a mi házunk előtt állt. — És . miért nem mondta-i tok meg nekik, hogy vigyék1 lakatlan területre? -— kér-i dezte a fiú. Az apa lemondóan legyin­tett: — Soha nem fogod megér­teni azokat az éveket... Ezalatt Keller Györgynél született Kocsis Erzsébet ép­pen a- lányának kevert le egy hatalma« pofont: > — Majd adok én neked há­zibulit. Itthon maradsz ésl tanulsz, örülj, hogy te már tanulhatsz. Ha én a te hely-1 zenedben lettem volna... ! A csinos tizenhét éves] hosszú hajú lány közbevágott: — Nem ónod még ezt aj szöveget?... Hát mit gon-i dőlsz te rólunk? ‘Azt hi6zedi még mindig az a , világ van. mint a te idődben, hogy egy lányt szita alatt kell tartani? Ezalatt dr. Fábry Elemér érdemes orvos, most mád nyugdíjasként tudtományos szakdolgozatot írt a kóros el­hízás megakadályozásáról. — Egyre több lehetőségünk van az emberi élet meghosz- szabbítására — magyarázta feleségének. És erre mit tesz-i nek az emberek ? Betegre! eszik maigukat, teletömik a bendójüket nehéz zsíros été-1 lekkel, szinte zabáinak. „ j Bocsánat a durva Mfejezé-1 sért... i — Mit mondtál szivem? —i emelte fel a fejét az asz-! 6Ziony... — Semmit — hajolt kéz-j iratai fölé az orvos. Ezalatt Tószegi Kálmánj aki 1957-ben belügyminiszte­ri engedéllyel változtatta meg nevét, oldalkocsis motorke­rékpárját 6ze reite. 1952-ig fogságban volt, aztán Sztálin- városban dolgozott. Itt tanul-i fa ki a gépkocsiszerelést és -vezetést. 1957 óta teherautó- sofőrként dolgozott a fővá-l rosban. Megnősült, van egy1 kislánya, akit Krisztinának) nevetett el. Két év múlva! megy nyugdíjba, Krisztina pedig az idén érettségizik.! Azt ígérte neki, hogv érettsé­gi után elviszi a jugoszláv tengerpartra. Hát ezért kell! a motor.., i Akikről nem esett szó, az evek során elköltöztek vala-í melyik csendes temetőbe. I ' Weívodia úr még 1945. vé-' gén meghalt. Túl sokat vál­lalt pártjában, szive pedig1 nem bírta a megerőltetést.1 Kocsis Erzsi aipja is átitta magát a másvilágra. Csoko­nai Melánie a kitelepítések1 idején rendkívül szégyelte, hogy.nem vették fel a listá­ra. Bement a rendőrségre ésl feljelentette magát, hogy ő is anisztrokrata és követeli.! hogy telepítsék ki. A rendőr-) tiszt gyengéden kátuszkolta:1 — Menjen csak haza ma-) ma'... Melánie hazament és ma-l gára nyitotta a gázit. Halál­hírére megjelent a házban! egy kopott kis öregember.! Tőle tudták meg, hogy see-! gény Melánie apja váltóőr! volt egy szabolcsi kis állo-l máson. Melániet apácának adta, ott is nevelkedett a1 lány, aztán mégis meggon-l dolta magát ési Pestre költő-* zott. Itt költötte magának) meséjét, először csak azért, hogy mint zongoratanárnő jobb tanítványokra tehessen szert. Később maga is elhitte nemesi származását. Család« jával minden kapcsolatot megszakított. Amikor testvé­re — a kopott kis öregember — apjuk halála után egy67.er meglátogatta, magázta és ki­küldte .a lakásból... fFolytatjuk) 4 NÖGRÁD — 1975. május 17., szombat Pályázati felhívás A Nógrád megyei Tanács VB. művelődésügyi osztálya a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére mű­vészeti pályázatokat hirdet a megyében élő alkotók részére. A képzőművészeti (festmény, szobor, grafika), zenei (kó­rusmű), irodalmi (vers, novella, szociográfia) pályamunkák fejezzék ki, tükrözzék azt az áldozatos tevékenységet, melyet a tanácsok az elmúlt negyedszázad alatt a politikai élet, a gazdaság, a kultúra területén végeztek a megye lakossága érdekében. A képzőművészeti pályázatok díjazására 30 000, a zenei, szépirodalmi pályázatok díjazására 15.15 ezer forintot fordí­tunk. A pályázatok jeligések: a pályázatok mellett zárt bo­rítékban kell elhelyezni nevet, lakcímet. A pályamunkákat 1975. július 1-ig lehet beküldeni a Nóg­rád megyei Tanács VB. művelődésügyi osztályára. A díjakat a tanácsok megalakulásának 25. évfordulója al. kaiméból rendezett ünnepi tanácsülésen, 1975 augusztusában adják át. Mai tévéajánlatunk 17.45: Tájak, városok, em­berek. Dien Bien Phu. A Dien Bien Phu-i nagy csata huszonegyedik évfordu­lójának napján a francia ex- pedíciós csapatok vereségére emlékezik a film. S a dátum csaknem egybeesik egy má­sik nagyhatalom, az ameri­kaiak valamint bábjaik le­győzésével és távozásával Vietnam földjéről. E két győ­zelmet idézi fel a műsor, amely eredeti dokumentumo­kat, korabeli felvételeket/ so­rakoztat fel. Látjuk a francia légiósokat, a vietnami törté­nelmi személyiségeket, Ho Si Minh-t, és a vietnami hadse­reg megalapítóit. A filtn se­gítségével szemtanúi lehetünk az amerikaiak lassú beszivár­gásának, — amint elfoglalják a franciák helyét, A bemuta­tott epizódok révén megis­merhetjük a vietnami néo akaratereiét, hősies helytál­lását — amellyel végül is ki­űzték földjükről az idegen hatalmakat. Az angol dokumentumfilm­hez Chrudinák Algjos fűz kommentárt. Fémből „horgolt” csipkekapu — kulcsár felv. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom