Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)

1975-05-03 / 102. szám

.Csak tiszta forrásból" Parasztkórusok és Röpülj páva körök országos minősítő versenye Igazi fesztiválhangulat uralkodott a bemutató szüneteiben is. gyakran felcsendült a nóta, perdült táncra-Mint júniusban, úgy tűz az április végi napsütés. A sárga Ikarusz árnyékába húzódva próbál az egyik kórus. Tisz­tán és szabadon árad szét az asszonyi ének. A művelődési ház homokos udvarán apró csoportosulás. Középen színes öltözetű — népviseletéből ítélve — teré- nyi fiatalasszony, aki feszte­len természetességgel tartja kezében a mikrofont ős éne­kel. A többiek, mintha a lé­legzetüket is visszatartanák, figyelik. Nagy Zoltán salgó­tarjáni énektanár ezúttal sumimásdalokat gyűjt, vesz magnetofonszalagra a Ma­gyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének megbízásából. A fiatal szak­embernek bányászdalgyűjte­ménye nemsokára könyv formájában is megjelenik. A nagyterem színpadán mar javában folyik a műsor. Az ecsegiek kezdték meg a sort. a berceliek folytatták. Most a vanyarciak szerepel­nek. Az április 30-án és május 1-én a magyamándori Rad­nóti Miklós Művelődési Ház­ban, amelynek környéke az elmúlt években alaposan megszépült a helybeliek gon­dos törődésének jóvoltából, a megrendezett országos minő­sítő bemutatón 28 megyei parasztkórus és Röpülj páva kör lépett a szakmai bíráló bizottság, valamint az érdek­lődő közönség elé. A. két nap alatt — nem Is akármilyen — ízelítőt kaptunk népdal- kórusaink tudásából. művé­szetéből. Nógrád megye országszerte ismert, híres néprajzi terü­let. Szokásainak. hagyomá­nyainak — erről győzött meg a minősítő verseny — ma is élnek, jelentős számban, értő és ezáltal méltó őrizői. to­vábbfejlesztői. A népdaltalálkozó nagyon sok hasznos tapasztalattal szolgált a csoportok és azok vezetői számára. Mindenek­előtt utat mutatott. Megmu­tatta, melyek a helyes, köve­A csoportok találkozóhelyén a láb tésre érdemes törekvések, melyek a tévutakra csábító­vezető elképzelések. Megerő­sítette például az eredetiség­re, a helyi gyűjtésre, a ter­mészetességre irányuló igye­kezetét és elvetette a mű­dalok népdalok közé való becsempészését, a modorossá­got Baross Gábor Liszt-díjas karnagy, a zsűri elnöke kel­lő részletességgel és alapos­sággal elemezte a seregszem­le tanulságait. Őszintén, a közművelődés-politikai és szakmai követelmények szi­gorú szem előtt tartásával szólt az eredményekről és gondokról. A rendezvény egészének jelentőségét illető­en fogalmazta meg: — Tudom, hogy azok az asszonyok és férfiak, akik itt felléptek, mindennapi, bizo­nyára nem is oly kevés, munkájuk mellett készültek a bemutatóra. Ezért a dal- szeretetüíkért és szorga’mu- kért a legnagyobb elismerés illeti őket. Szép élményben részesítettek bennünket. a közönséget. A népi kórus­mozgalom egyik alapvető jelentősége ez, a művészi él­ményszerzés. a művészet, a népi hagyományok széles kö­rű megszerettetése, propagá­lása. a másik: közösségi, ösz- szetartó ereje. Mert aki kör­ben énekel, az karban is éne­kel. és aki karban énekel az egyszersmind közösségben énekek Emődi Györgyi, a Népmű­velési Intézet munkatársa, s egyben a bíráló bizottság tagja mondta a minősítő be­mutatóról: — Az intézet irá­nyításával tíz éve folyik az amatőr énekkarok minősítése. Az idén népdal-kategóriában rendezzük meg, A minősítést Mezőtúron kezdtük, s eddig mintegy hetven együttest hallgattunk meg. De meg legalább negyven további csoporttal számolhatunk. Az 1974-ben kiadott, új alapokra helyezett minősítés jobban differenciál a csoportok mű­vészi teljesítménye között, emellett figyelembe veszi a belső zenei nevelő munka és a népművelői tevékenység szintjét Is. Kovács Márta karvezető a minősítő verseny vándordíjával Az idei minősítő verseny színvonala egységesebb és magasabb volt a két évvel ezelőttinél. Mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy az idén mind a huszonnyolc csoport az előírásoknak meg­felelő produkciót hozott, így egyik sem maradt ki a mi­nősítésből. A legmagasabb fokozatot, az országosan kiváló minősí­tést tartalmas, kulturált elő­adásért hét együttes kapta meg; Egyházasgerge, Vizslás, Legénd. Hollókő, Nézsa; Ma- gyamándor—Mohora és Szur­dokpüspöki kórusai, illetve Röpülj páva körei. Országo­san jól minősült a nemti. ta- ri, erdőkürti, rimóci; heren­csényi, karancskeszi, szuhai és a ceredi csoport. Országo­san minősült fokozatot sze­reztek Bércéi, Ecseg. Va- nyarc, Varsány. Terény; Ér- sekvadkert, Karancslapujtő, Nagybátony, Mátramind-­szent, Kisterenye, Zabar és Etes községek együttesei. Az ifjúsági kórusok kategóriájá­ban a tereskei kórus bronz fokozatú minősítést ért el. A minősítő verseny vándor­díját. a tulajdonképpeni nagydíjat, id. Szabó István szobrász. Kossuth-díjas, érde­mes művész Ágasváriné cí­mű alkotását és a megyei ta­nács 5 ezer forintos jutalmát a hollókői együttes kapta. A másik három legjobb csoport — a legéndi, a nézsai és a magyamándori—mohorai — kiemelkedő zenepedagógusi. karvezetői tevékenységéért egyéni jutalmat. Ebben az elismerésben részesült Gás­pár Mária legéndi. Kovács Márta hollókői, Szarka La- josné nézsai. Daróczi Ferenc magyamándori és László László egyházasgergei karve­zető. '+■ A minősítő verseny rende­zői — különösen a házigaz­da magyamándoriak — szer­vezésből kitűnőre vizsgáztak. A bemutató idejére létrehozott információs irodában nép- művészeti könyveket, propa­gandakiadványokat is árusí­tottak. A művelődési házban a balassagyarmati művelődési központ népművészeti szak­körének anyagából kiállítás nyílt. Ezek együtt komplex képet rajzoltak elénk me­gyénk gazdag népművészeté­ből. Az együttesek két év múlva újra kérhetik a minősítésü­ket. Az alacsonyabb fokoza­tot elértek, ha kellő hittel, szorgalommal és megfelelő szakértelemmel dolgoznak, feljebb léphetnek. Az út azonban nyitott ellenkező irányban is. Nem szabad senkinek sem hát elkényel- mesedni. Dolgozni kell to­vábbra is. folyamatosan, rendszeresen, mint azt a többség eddig is tette. Erre köteleznek értékes népdal­kincsünk, népi hagyománya­ink. Az eredményesen bemutatkozó hollókői együttes a színpadon 12. Rózsi megbuktatta a bőg* rét. — Skandalum. Állattá válik az ember — morogta Mela­nie és sáros kezével törölget- ni kezdte a csésze szélét. Rózsi nem csak a ház lakó­inak a szomszéd házbeliek­nek is osztott teát. — Ezek már nem a mie­ink! — figyelmeztette Eötvös. — Hanem? Ezek már oro­szok? Vagy japánok? Eötvös elhallgatott. — Jöjjön csak, vitéz űr — kiáltotta Rózsi egv távol álló őrnek. — Nehogy kimarad­jon.. A nyilas odabaktatott. Kis­sé csodálkozott, hiszen már légen érezte, hogy a civilek megvetik, sót gyűlölik. Talán ez is tette annyira vaddá és döhössé. — Köszönöm — mondta a pértszolgálatos és leszólt a® árokba: — Az a két öreg néni hagyja abba a hajion gást., úgyis kés>zen leszünk... — Olyan ez a nő, mint egy angyal. Megmelegszik körü­lötte a levegő — mondta Rozgonyi ég hosszan bámult Rózsi után. — Verset fogok írni róla. — határozta el. Hajnalra készen lett az árok és a németek is megér­keztek. A daikök éppen le | ŐSZ FERENC; \ (Kisregény) akartak feküdni — Rózsa me­leg kézmosó vízzel várta őket —, amikor a németek pa­rancsnoka lekiabált a pincé­be: — Mindenki jössz fel! Schnell, schnell!... Gyorsan! Az éhezéstől elgyengült, tö­rődött emberek, fásultan, mint az összeterelt juhnyáh egymáshoz bújva álltak a fagyos téli hajnalban. — Ki megvan nektek pa­rancsnok? — kérdezte a svá­bok jellegzetes éneklő hang­ján. — Itt Wines olyan, mi civi­lek vagyunk — mondta Simó. — Háborúban nem van em­ber parancsnok nélkül. — Rózsi a parancsnok! — kiabálta Weivoda. — Rózsi, lépsz elő! Rózsi nem mozdult. A sváb a hátáról a hasára rántotta a géppisztolyt: — Rózsi, lépsz elő! Vagy lövök belétek... — Könyörgök, menjen Ró­zsikat — könyörögtek a pin­ce lakói. NÓGRÁD — 1975. május 3- szombat Rózsi előrelépett: — Te vagy parancsnok? Ti vicceltek nekem? — ordí­totta és felhúzta a géppisz­toly sűlyzárát. Rózsi, mintha már a lövé­seket kellene tülkiabálnia, azt ordította: — Nem viccelünk. Én va­gyok a parancsnok! A sváb leengedte a géppisz­tolyát. — Nekem mindegy. Te vagy a felelős, hogy betart­sa mindenki a parancs. A házat megszálljuk. A katonák lesznek laktatva a földszinti lakásokba. Onnét mindenki takarodik ki. A hgzat nem elhagyja senki. Aki kimegy, le lesz lőve. Mind egy hund, egy kutya! Most pedig, ami megvan nektek dunna, pap­lan, pokróc, mind idehozni... Ha valakinek találok nála, azt is lelövöm. Futás! Van nektek egy perc rája! Nem telt bele a perc és a megrettent emberek újra ott álltak. Kezükben fehér dun­nák, paplanok. — Ide teszitek le nekem.., — mutatott a sáros kőre a német. — Mi lesz? Ordított a sváb és újra kattant a gép­pisztoly zárja. Erre aztán szinte egyszerre dobálták le a fehér ágyneműt. — Most me­hettek le. Ha parancsot meg­szegtek, elsőnek a frau pa­rancsnok lövöm le, mint egy kutya... Rózsi a pincelejáratból nézte, hogy a németek a dun­nákat és a paplanokat ma­gukkal viszik az árokba és mielőtt belelépnek, az árok alját és oldalait kibélelik. Akik nem mentek ki az árokba, betódultak a kinyi­tott földszinti lakásokba és ruhástól, csizmástól dőltek le az ágyakra. Előzőleg azonban összetört székekkel, asztalok­kal, könyvekkel tömték meg a kályhákat. Rózsiban forrt a düh. Elha­tározta, hogy beszél Simóval. Valamit tenni kellene. Ami. kor elhaladtak Eötvösék pin­céje mellett, Kriszina lépett elé. — Mondja, Rózsi, miért kerül maga engem? — kér­dezte szomorúan. — Nézd már! Hát most egyszerre miért magáz a kis­asszony? Tegezzen csak nyu­godtan mint eddig — mond­ta, de nem haragosan. Krisz­tina is megérezte ezt. — Ahogy akarja a kisasz- szonv... — mondta Rózsi. — Akkor szervusz!... Na, mondd, hogy szervusz! (Folytatjuk) 5 ezer forint különdíjban ré­szesült. A többiek értékes tárgyjutalmakat — többek között a munkát segítő le­mezjátszót, magnetofont — kaptak. A varsányi Űj Ka­lász Termelőszövetkezet veze­tősége a rimóci és a varsányi énekeseket 1000—1000 forintos jutalomban részesítette. A magyamándori Mikszáth Tsz ugyancsak pénzjutalmat adott a helyi csoportnak. A hattagú bíráló bizottság öt karvezetőnek szavazott meg Vagy ahogyan Gubó Lász­ló, a magyamándori termelő- szövetkezet traktorosa mond­ta: — Örülök, hogy nálunk rendezik meg a minősítőket. Áz esemény színesebbé teszi a község kulturális életét, és nem hagy elfeledkezni szo­kásaink, hagyományaink őr zéséről, ápolásáról. Szükség van erre. hogy jobban meg­ismerjük és értékeljük egy­mást. Sulyok László A Magyarnándorba látogatott együttesek maguk hímzetté szalagokat helyeztek cl a művelődési ház színháztermében — emlékül Képek: Kulcsár József \

Next

/
Oldalképek
Tartalom