Nógrád. 1975. május (31. évfolyam. 101-126. szám)
1975-05-16 / 113. szám
Van — cs mögsincs Miianyag: reklámszatyrokat és különböző csomagolótasakokat készítenek Nógrádszaka- lon, a Fortuna Cipő- és Díswmíipari Szövetkezetben. Képünkön: Kőműves Katalin, Puszta Mária és Milacz Jánosné az elkészült reklámszatyrok minőségét ellenőrzik — bábéi felv. — A Kossuth Könyvkiadó újdonságai ’„A burzsoá ideológia és a revizionizmus bírálata’, című a szocialista országok közös kiadásában megjelenő sorozati olyan munkákat tartalmaz, melyek a társadalom életének legfontosabb területein — a gazdaságban, a politikában. és az ideológiában — bírálják a szocializmus eszmei ellenfeleinek legújabb koncepcióit.” — Ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a Kossuth Könyvkiadó a sorozat legelső magyarországi kötetét: Elekes Lajos „A történelem felfogása korunk polgári tudományában” című munkáját. Elekes Lajos akadémikus könyve időszerű problémákat dolgoz fel: a polgári történeti gondolkodás kialakulását és fejlődését ismerteti a kezdetektől napjainkig, és elemzi mai állapotát. E könyv csak egyike ® Kossuth Könyvkiadó ünnepi könyvheti újdonságainak, mert számos más érdekes kiadvány gazdagítja az ünnepi könyvválasztékot. A szocialista forradalomért című kötet a magyar forradalmi •munkásmozgalom immár négy nemzedékének reprezentánsairól kínál új ismereteket. Bajomi Lázár Endre I,A vörös' szűz” című könyvében Louise Michel életét írta meg. „önmegtagadós és hősiesség, jóság és határtalan szeretet a proletariátus iránt”. — így jellemzte egyik méltatója a könyv főhősét, akit Ady párizsi tudósítóként meginterjúvolt, akiről több cikket írt. és akinek küzdelmes életpályáját nagy figyelemmel végigkísérte. Az összeurópai gazdasági együttműködés távlatai — ez a címe Szita János könyvének, amelyből az olvasó képet kaphat arról, milyen világgazdasági és világpolitikai változások tették lehető21.05: Krétára!* Tamaai Áronról, Illés Endre televíziós sorozata a közvetlen jó barát emlékezéseit, valamint az értő és gondosan cizellált esszé erényeit egyesíti. Szándéka, hogy a megidézett írók — jelen esetben Tamási Áron — ne csak, mint alkotó művészek jelenjenek meg, hanem műveik hátteréül kirajzolódjon a magyar valóság, 6 benne a mélyebb társadalmi összefüggések. Tamási Áron színpadi költészetének részletes bemutavé napjainkban egy új szakasz kezdetét az európai országok gazdasági együttműködésében. Ennek az együttműködésnek a lehetőségeit a szerző összeurópai alapon, az ezredfordulóig előretekintve, a gazdasági élet valamennyi fontosabb területére kiterjedően vizsgálja. Mihálvfi Ernő „Emlékirat helyett” című kötetében száz cikk szerepel, a kereken fél évszázados újságírói pálya gazdag terméséből, az a száz, amely egy- egv mérföldkőként jelzi e pálya fontos állomásait. tásával megismerkedhetünk a tüneményes tisztaságú szerelmes fiatalokkal, Magdóval és Mókával, a havasok talpraesett bátor lányával An kával, a fazekakat gyártó szobrász- művésszel Antival, a tündöklő hordószónok Jeromossal, a hadifogságból férjét töretlen hűséggel visszaváró Klára asszonnyal és a költői ravasz észjárású székely Ambrussal. Az alakok plasztikus és érdekes bemutatásán az ízes népi nyelv hangjainak örömteli hallatásán túl a művész hitét és vallomását sugározzak a színdarabok részletei. Mai tévéajánlatunk ŐSZ FERENC: | (Kisregény) 23. Símé elvesztetté a fejét. Keze ütéöre lendült. Melanie szerencséje, hogy Simoné az urai meílett állt és megragadtba, a csuklóját. — Csak nem ütnél meg egy bolond vénassaonyt'... — Üssön csak... Máj d ezt Is felírják a lajstromára. Több tanú látta — fordult a lakúk felé, de azok szó nélkül eloldalogtak. Közben Simó egyre kétségbeesettebben próbálta kinyomozni, hová tűnhetett Rózsi. De senki nem tudott róla. Még a vezetéknevét pem tudta senki. A házmester lakónyilvántartó könyvéből derűit ki. ihogy Borbás Rózáinak hívták, 1914-ben született és Nyírbátorból költözött a házba,. Egyik este, (amikor Simó hazaért, bekopogtatott hozzá Kocsis Erzsi. Simó ekkor már a kerületi pártbizottságon ’dolgozott. — Hallom, hogy Rózsit ha'iikurássza. — állt meg az/ ajtóban. I — Tud róla valamit? Jöjjön beljebb — hívta a lányt. — Nocsak, mi Ven elegáns — mondta később, t — Remélem, nem rólam lesz szó — mondta gorombán a lány. — Engem' nem kell félteni. Igaz, hogy megfogadtam. hogy soha. többé. .. De ezek az idők egyáltalán nem al'kaőmaáak arra, hogy új életet kezdjek... I — Pedig ha valamikor erre lehetőség volt, akkor mo6t van' Itt az idő. .. — Persze. Vár az újjáépítés. .. Menjek építeni a Manci hidat és naponta kapok! egy tányér levest... — Egyelőre nem jut többi — mondta Simó. — De kérem beszéljen,, mit tud Rózsiról? — Én beszéltem vele utoljára. Azt hiszem csak tőlem búcsúzott, el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csongrádból hozott lisztet, meg krumplit. Meglátta. Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte aiz egész szekér krirrr'ip.l'it, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak. majd Rózsi lekötötte 1 a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. En éppen a kapuban álltam. Odajött. hozzám, megcsókolt és felült a bakra. — Ez mikor történt? 1 — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek... — Addig hói lakott? Eötvösöknél'? — A-zok az első napon ki- dofaálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén... — Ég senki sem engedte be a szobájába? ' — Én hívtam — szóit közbe Simoné. — De azt mondta, hogy werh kar senkinek a terhére lenni... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — moeolyodott el a .lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből. Simó megkísérelte keresi tetnj Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban', amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata, a ..Kj tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménnyel kecsegtetett a- vállalkozás. ' Simó két év múlva Csong- rádban tartott választási beszédet. mint a kommunista párt szónoka. Ékkor lett egy utolsó kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédei, már beXejez4 NOGRAD — 1975, május 16., péntek Orféfűt egy könyvtép A napokban levelet hozott a posta a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa központi könyvtárába. A levelet az Elzett Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységében írták. Tartalma így szól: „Közöljük, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságunk lehetőségei nem adottak letéti könyvtár létesítéséhez és a közölt szerződési feltételek biztosításához. Az itt levő könyvekre, illetve cserékre a továbbiakban nem tartunk igényt, mivel az 1975—76-os évre sem tudunk helyet, illetve személyt biztosítani ennek fenntartásához. Ezen oknál fogva a szerződés megkötésétől eltekintünk.” JNíncs hely Nagyon szép fekvésű gyár, a nagyközség szélén, a zöldbe borult szántók közepén. A gyermekgondozási segélyen levő kismamákkal együtt közel ezer ember számára biztosít kenyeret, megélhetést. A kocsiból kiszállva megmozgatjuk zsibbadt végtagjainkat, g jó erőseket szívunk a tavasziilatú. friss levegőből. Szívélyesen fogad a portás. Belépünk. Az udvaron sok apró épület. elszórtan: ezek a műhelyek, irodák. Balra a második épületben találjuk a szakszervezeti irodát, a kistanácskozót. velük szemben a tágas, világos ebédlőt. A kistanácskozó itt is — mint annyi más helyen — a legkülönfélébb megbeszélésed, rendezvények színhellyé. Harminc—negyven ember még kényelmesen elfér benne. de ha már több kívánna beljebb kerülni, bizony alaposan össze kellene szorulni. Az ajtó melletti világosbarna szekrényben könyvek sora- koznak. Regények, ismeret- terjesztő. szakmai művek — az SZMT központi könyvtárából valók. — Nagyon zsúfolt ez a terem — mondja Benedek Sándomé, a szakszervezeti bizottság titkára. — Mindig van benne valami. Rengeteg a rendezvényünk: tanácskozások, különféle oktatások, szakmai továbbképzések. — Igen — bólintok. — Egyszóval nem tudnak továbbra helyet biztosítani a könyveknek... te, de a steokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg. hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945-ben Buda ostroma alatt ismértem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommun'stának lenni. Ez a lány, tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltó- sógos Eötvös úrék. Ez a lány, ennek ellenére úgy viselkedett mintha évtizedek óta tudatos, tanult forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminárium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembefordult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkérjem Önöket: ha valaki tudna ^valamit Borbás Rozéiról, aki állítólag egy csongrádi emberrel jött Pestről, értesítsen. Úgy tudom vannak itt újságírók is. Kérem írják meg: keresem Borbás Rózáit... Simó hetekig várt, de nem kaoott híradást. Rózsi eltűnt. soha senki nem hallott róla többé... (Folytatjuk) őszintén nem értem, miért? A könyvekkel kitömött szekrény olyan helyen 'áll, ahol nem akadályozhat, nem zavarhat senkit, különösképpen nem most, amikor semmiféle rendezvény sincs. Talán véletlenségből üres a tanácskozó? Lehet, de ez a véletlen megismétlődhet, mint ahogyan minden bizonnyal meg is ismétlődik. — Eddig mikor kölcsönöztek? — Amikor a dolgozók szóltál? a könyvtárosnak. ők honnan tudták, mikor üres a kistanácskozó? Valaki a hónap, vagy a hét elején, esetleg a munkakezdés napján megmondta nekik? Nem tudom, mindenesetre — a válasz szerint — amikor a könyvtárosnak szólt valaki, akkor kölcsönöztek. JNino személy — Tavaly azt tanácsolták a megyéről, hogy ha itt nem boldogulnak, vigyük le a könyveket a műhelybe. De- hát ott mindegyik mellé külön személyt kellene állítani, aki kölcsönözne, vigyázna a könyvekre. Kapásból a salgótarjáni síküveggyár példáját veszem elő. Ennél a gyárnál évekkel ezelőtt sikeresen oldották meg a műhely beli letéti könyvtárak ügyét. A szocialista brigádokra támaszkodtak: mert mindegyik szocialista brigádban akad egy- egy ügyes könyvszerető, talpraesett ember, akire nyugodt szívvel és felelősséggel lehet rábízni a könyveket. Ilyen embert ne találnának a szécsényi ELZETT-nél ? A gyárban dolgozik Buga Ferenc készáruátvevő, az eddigi letéti könyvtáros, aki alapfokú szakszervezeti könyvtárosi vizsgával rendelkezik, Tóth József meós is ért bizonyára a könyvekhez, hiszen korábban a helyi művelődési központban dolgozott. A pártalapszervezet múlt év szeptemberében készült közművelődési terve a könyvtárral kapcsolatosan így fogalmaz: „Az önművelés szélesebb körű kibontakoztatása érdekében javasoljuk a helyi könyvtár könyvállományának és olvasottságának növelését.. Nem . vagyok pesszimista, de egy kicsit borúlátó: az SZMT-vel való könyvtári szerződés megújítása nélkül ez aligha fog sikerülni. Matuszka Mihály párttitkár ad magyarázatot: — A terv készítésekor úgy tudtuk, hogy az idei esztendőre felépül az új irodaépület. Akkor a szül? kis irodák, melyek szétszórtan találhatók az üzem területén, megszűnnének. és felszabadulna a kistanácskozó is ahol szép könyvtárat rendezhetnénk be. Mi így terveztük. De a felsőbb szerveink nem adták meg az engedélyt a beruházásra. Elfogadható magyarázat. Csak azt nem értem, hogy egy nem lévőre, egy esetlegesen megvalósulóra hogyan tervezhették a könyvtár fontos ügyét. Fordítva szerencsésebb lett volna, és logikfi- sabb a meglevőből kiindulva okoskodni a jobbításon. JN'incs pénz? Bozó Józsefné, az SZMT könyvtárának vezetője nem lepődött meg különösebben, amikor a szóban forgó levelet elolvasta: — A gyárt 4 tavaly is kaptunk hasonló tartalmú levelet. Még az indokok is azonosak volta ;. Amikor személyesen mentünk ki az ügyben, anyagi nehé - ségre hivatkoztak. Azt mondták, hogy pillanatnyilag nem tudják fizetni a kötelezi hozzájárulást Akkor elengedtük a díjat, mert nem szívesen szüntetünk meg egyetlen letéti könyvtárat sem. Egy korábbi SZOT-határo- zat értelmében a vállalati szakszervezeti bizottságoknak személyenként 8 forintot kell befizetniük a központi OTP számlájára. Ebből az összegből frissítik fel, bővítik a könyvállományt. Benedek Sándorné tagadja, hogy a szerződés megújítása alapvetően az anyagi nehézségeken múlna: — A kultúrára és a könyvtárra a jóléti alapból tudunk pénzt biztosítani, de hogy mennyit, azt most nőm tudom megmondani. mert az összeget még nem bontottuk le. De nehogy azt higgye, hogy mi nem törődünk a kultúrával. Nézzen ki — mutat az udvarra —, sportpályákat építettünk. Ez igaz, a gyár fiataljait gyakran láttam szorgoskodni a kézi- és kosárlabdapályán. Aztán a Minőség Szocialista Brigád kitűnően szerepelt a szocialista brigádok megyei felszabadulási versenyén. Színházbérleteik is vannak, A kultúrával tehát tényleg törődnek. Csak az a kérdés: eleget-e? Ha' a könyvtár ügyét nézem, akkor a válasz. .. — Mi lesz a letéti könyvtár sorsa? — Nem kötjük meg a szerződést. Majd ha lesz új irodaépületünk, akkor a helyi nagy könyvtártól kérünk letétet. (Ezért nem kell fizetni!) Szóban már meg is egyeztünk velük. Ügy érzem ott hibáztam, hogy ezt nem irtani meg az SZMT-nek. Nekem az az érzésem, hogy a gyár vezetői — legyen a/, gazdasági, politikai, vagy tömegszervezeti vezető — akkor hibáznak, ha könyvtár nélkül hagyják üzemüket, még ha ideiglenesen is. A pártalan- szervezet helyesen foglalt állást a könyvtár ügyébe i csaknem égy évvel ezelőtt: az önművelés —, amely a mai ember számára, a társadalom fejlődése szempontjából lélfontosságú — széles körű kibontakoztatásának a könyvtár elsődleges eszköze. A helyes állásfoglalásnak kellene tehát érvényt szerezni. Sulyok László Szövetség a békéért A M 4 FI LM Katonai Stúdió rövidfilmjc .A Varsói Szerződés megalakulásának huszadik évfordulójára készítette el a MAFILM Katonai Stúdió alkotó- közössége legújabb rövid- filmjét. A film hatalmas katonai manővert mutat be szárazföldön, levegőben, tengeren; a legkorszerűbb hadigépek és -eszközök felvonultatásával. A mozik közönsége szinte először láthatia működés közben a szocialista országok védelmét szolgáló fegyverrendszerek és hadi- technikai eszközök mindegyikét, s majdnem a sztratoszférába törő, kamerával már nem követhető, interkontinentális és orbitális rakétákat. A sodró erejű film lazán illeszkedő képsorokból áll. i e képsorokat mindig másmás tagország katonáinak dalai, indulói fogják össze. Mindig annak az országnak, népnek indulóját, dalát halljuk, amelynek hadseregét látjuk a képeken. Minden ország katonája a saját nyelvén énekel, minden ország katonája a saját harci feladatát látja el és mégis mindvégig azt érezzük, hogy ez a hatalmas katonai ér i egyetlen egység, a , Varsói Szerződés fegyveres ereje. A tagországok hadseregei között természetesen ott látjuk a magyar néphadsereg korszerűen felszerelt harcosait. ..... Fegyvert a kézbe, ió fegyvert/ védjük, szép hazánk, drága földedet...’, énekli a katonák kórusa a film végén. A SZÖVETSÉG A BÉKÉÉRT című film rendezője; Lestár János.
