Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-08 / 81. szám
A kedvező időjárást kihasználva azonnal munkához láttak a mezőgazdasági üzemekben. A szécsényi közös gazdaság földjein is már a szombati, munkaszüneti napon erő- és munkagépek lepték cl a határt, talajelőkészítést végeztek, borsót vetettek. Siba Pál és Faragó József pihenésüket feláldozva a kultivátorozást végezték a Szentgyörgyalja-dűlő- ben, hogy utánuk azonnal szórhassák a gépek a borsó-vetőmagot — kulcsár fel. — Munhásarcok A hűségért Alig múltam 15 éves, amikor felvettek a tűzhelygyárba dolgozni. Ennek bizony már 38 éve — mondja Orth László, majd így folyat- ja: — A zománcozóba kerültem, és ma is ott dolgozom. Először segédmunkás, majd betanított munkás voltam. Szakmunkás csak 1968 óta vagyok. Elvégeztem a szakmásító tanfolyamot és vizsgát tettem. így szereztem a hosszú gyakorlat után szakmát. Voltam zománcolvasztó, azután égető lettem. Most is ezt csinálom, de már egy 15 fős csoportot bíztak rám. Három műszakban termelünk, de én az utóbbi dőben mindig délelőttös vagyok. Olyankor akad a legtöbb gond a kemencéknél — magyarázza. — Talán én is más szakmát választottam volna. Az apám öntő volt, de kommunista magatartása miatt elbocsátották az acélgyárból. A bátyám is vöröskatona volt, és ez azt jelentette, hogy nemcsak az apámat, hanem még a gyerekeit se vették fel az acélgyárba akkor. Mert kilencen voltunk ám. Csak az egyik bátyámnak sikerült később bejutni. így lettem én tűzhelygyári. Nem panaszkodom, mert szép ez a szakma, és én még ma is nagyon szeretem. — Mi a szépsége? — Ha az ember kifog egy jó kemencét, azaz megfelelő a hőfok, vagyis nem erős és nem gyenge, akkor szép az áru. Mert el is lehet égetni a zománcot, és előfordul olyan eset is, amikor gyenge az égetés, újra vissza kell rakni. Az igazi zománc csillog, olyan a felülete, mint az üveg. Gyönyörködni lehet benne, amikor elkészül — magyarázza Orth László. — Mennyi tűzhelyet zománcozott meg 38 év alatt? — Nem tudom, de nehéz is lenne kiszámítani. Jó néhány százezer lehet, mert mindig ezt csináltam. Most is, amikor egyik vagy másik csoportvezető szabadságra megy, bejövök helyette a gyárba. Itt lakom Salgótarjánban. Most is bent maradok délután 8 órás készenléti szolgálatra. Ugyanis régóta önkéntes tűzoltó vagyok és mi rendszeres készenléti szolgálatot teljesítünk. — Előfordult-e már ilyen készenlét alkalmával tűz? — Volt eset. A hagyományos üzemben keletkezett. Riasztották az állami tűzoltókat is, de szerencsére segítséggel, mire ide értek már sikerült eloltani a tüzet. — Nem gondolt arra, hogy munkahelyet változtat? — Nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert ahogy mondtam, szeretem a munkámat. Ügy érzem, meg is becsültek itt mindig. Annak idején sztahanovista jelvényt is kaptam. Azután meg öt esetben kiváló dolgozó jelvényt, tíz esetben meg oklevelet adtak, és úgy gondolom, ez az elismerés a megbecsülés jele. Felszabadulásaink 30. évfordulójának előestéjen a ZIM salgótarjáni gyárában 26 dolgozó kapta meg a „hűségért” feliratú arany pecsétgyűrűt. A törzsgárda- tagsággal járó legmagasabb vállalati kitüntetés ez. Valamennyien több mint 35 évet dolgoztak le a gyárnál, folyamatos munkaviszonyban. Közöttük van Orth László is, akit 38 évi szolgálatért ért ez a megbecsülés. Bodó János Az intenzív fejlődés évtizede írta: Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizolt,‘ágának tagja, a KB titkára Tíz évvel ezelőtt, 1965. márciusában az SZKP Központi Bizottságának teljes ülése határozatot fogadott el a mezőgazdaság fejlesztésének komplex programjáról. Az akkor hozott döntések lényege a mezőgazdasági beruházások növelése, a több évre előre megállapított felvásárlási terv, az anyagi ösztönzés tökéletesítése. A Szovjetunió Kommunista Pártja jelenlegi agrároolitiká- jóinaik fő célja az, hogy olyan szintre emelje a szoviet mezőgazdaságot, amely lehetővé teszi a lakosság egyre növekvő élelmiszer- és nyersányag- szükségleteinek teljes kielégítését. E politika elvi alapjait az SZKP KB 1965. márciusában megtartott plénumán, dolgozták ki, amelyen a beszámolót Leonyid Iljdcs Brezs- niyev tartottá. A FORDULAT LÉNYEGE A márciusi plenum irányvonalának megfelelően fontos gazdasági intézkedéseket dolgoztak ki és valósítottak meg a szovjet mezőgazdasáigban. A falu szükségletei felé tett nagyszabású fordulat lényegében, abban állt, hogy olyan gazdasági feltételeket hozzanak létire. amelyek lehetővé teszik és tartósan, ösztönzik a mezőgazdasági termelés tervszerű növelését, fokozzák a szovjet parasztok anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében. A mezőgazdaság gazdasági és anyagi-műszaki 'bázisának megszilárdítása nagy beruházásokat tett szükségessé. Ebből a célból fokozottabban igénybe kellett venni az egész népgazdaság erejét, a korábbinál nagyobb részt kellett felhasználni a nemzeti j övedeiem - felh almozásra szánt részéből, a mezőgazdaság fejlesztésére. Az ágazatba történt beruházások aránya a népgazdasági beruházások teljes összegéből országos viszonylatban az 1961— 1965. évi átlagos 20 százalékról az 1966—1970. években 23 százalékra, majd a folyó ötéves terv (1971—1975) éveiben 26 százalékra emelkedett. A Szovjetunió jelenlegi agrárpolitikájának jellemző sajátossága a komplex jelleg. A gazdasági szabályozók, ösztönzők i tökéletesítése mellett elsőrendűen, fontos az anvagi- műszaki bázis megszilárdítása. Jelenleg a műszaki-tudományos forradalom viszofnvai között a mezőgazdasági fejlesztésben is előtérbe kerültek az intenzív tényezők. ÁTTÉRÉS A KOMPLEX GÉPESÍTÉSRE Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok technikai felszereltségében nagy fejlődés történt. A falu hárommillió traktort. 1.6 millió teherautót és specializált gépjárművet. 906 ezer gabonakombájnt kapott. Lényegesen emelkedett a villamos energia fogyasztása a mezőgazdaságban. Jelenleg a szovjet ipar több mint 1400 különféle mezőgazdasági gépet és berendezést gyárt, háromszor annyit, mint 1965-ben. Ennek eredményeként lényegesen emelkedett a termelés gépesítésének és villamosításénak színvonala, a növénytermesztésben és az állaittenvéáztés- ben. Következetesen megvalósul a termelés részleges gépesítéséről a komplex gépesítésre való áttérés. A mezőgazdaság intenzív fejlesztésének hatásos eszközének bizonyult a földművelés kemizálása. A műtrágyagyárak ; teljesítőképessége több mint kétszeresen meghaladják az 1965-ben rendelkezésre álló kapacitásokat. A mezőgazdaság 1965-ben 26.9 millió tonna műtrágyáit kapott. 1970-ben, 45,4 millió tonnáit, 1974-ben pedig már 64 millió tonnát. TALAJJAVÍTÁS: 13 MILLIÖ HEKTÁRON A mező gazdaság hosszú távú komplex feljesztési programjának megvalósításában, igen fontos helyet foglal el a talajjavítás. Ennek programját az öntözéssel, a földek le- csapolásiával és meliorizálásá- val kapcsolatos intézkedések nagy mérete és komplex volta jellemzi. Végrehajtásával az országban olyan, méretű talajjavítási munkálatok folynak, amelyek világviszonylatban is párjait ritkítják. Az 1965— 1974. években több mint 13 millió hektárnyi új öntözéses és lecsapolt földet vontak művelés alá. s ennek eredményeként az öntözött és lecsapolt földek összes területe 26 millió hektárra emelkedett. A Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak a termelés szervezeti formái tökéletesítésének. e gazdasági ágazat irányítása megjavításának. Elsősorban a mező- gazdaságban a gazdaságok közötti kooperáció és agráripari integráció alap ián megvalósuló szakosítás és további koncentráció növekvő szerepéről van szó. Ez a folyamat most a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének fő útja. A kolhozok, szovhozok és miás vállalatok erőfeszítéseinek egyesítése lehetővé teszi a nagyüzemi termelés gazdasági és szociális előnyeinek, a beruházásoknak, és a munkaerőforrásoknak a hatékonyabb kihasználását, a korszerű gépi technika, a haladó ■ technológiák szélesebb körű alkalmazását, ami hozzájárul a társadalmi munka term e 1 ék e n vsé g ének t ov á bb i növeléséhez. A FEJLŐDÉS EMBERI TÉNYEZŐI A mezőgazdaság intézi- vebbé tételét célzó program sikeres megvalósítása céliából az országiban létreiött a felső- és középfokú képzettségű szakemberek, valamint a szakmunkások képzésének és továbbképzésének jól kiépített rendszere. Az elmúlt tíz - esztendőben csaknem kétszeresére emelkedett a felső- és középfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkező szakemberek száma, megjavult kiképzésük minősége. Jelenleg egy-egy kolhozra átlagban 16. egy-egy sízovhozra pedig 30 diplomás szakember jut. A szakmunkásképzés rendszerében 100 szakmában képeznek ki dolgozókat a kolhozok és a szövi .-azok számára. A szovjet mezőgazdaságban jelenleg 3.8 millió traktoros, gépész, komíoáinos és gépjárművezető dolgozik, 800 ezerrel több. mint a Központi Bizottság 1965. márciusi plénuma előtt KIÁLLTA AZ IDŐ PRÓBÁJÁT A jelenlegii agrárpolitika hatékonysága szembetűnően megnyilvánult a gabonatermelés fejlődéseben. Az országban az 1971r—1974. években az átlagos évi gabonatermés 192 millió tonna volt. Ez 62 millió tonnával meghaladja az 1961—1965. évek átlagát és 25 millió tonnával az 1966—1970. évekét. A gabonagazdaság fejlesztését célzó intézkedések hatékonysága Az apám cs a szomszéd álltak az udvaron. Haljgatóztak. Az ég tiszta, csillagos volt. A csöndben távoli lövések halk zaja hallatszott. A két férfi összenézett, és szótlanul elvált. A kis' szobában a gyerekek békésen szuszogtak, a tűzhely bevilágította az egész szobát. — Kelj fel, — szólt apám haljkan — átmegyünk Tóthék- hoz a bunkerba. így keltette fel a többi nagyobbacska gyereket is. A hetedik gyerek még alig volt egyéves. A két legkisebbiket a szülők magukhoz vették, s vigyázva emelték át a másik oldalra a deszkapalámkon, hogy fel ne ébresszék őket és zajt ne csapjanak. Még sötét volt, de már érezni lehetett a hajnal közeledtét. Ott kucorogtak Tóthókkal a nyirkos földíbunkerban. A puskalövések elhallgattak. Kintről yalaki meglebben- tette a pokrócot, amely a patkánybunker bejáratát takarta el, s egy furcsa csövű fegyver és két villogó szempár nézett szembe a pislákoló mécses fénye mellett ülő ébren, levőkkel. — Szóidat eszty? — szólt határozott, kemény hangon. A két rémült asszony macához szorította legkisebb gyermekeit, s úgy nézitek farHősökről beszélek kasszemet a jövevénmyeL A férfiak bátortalanul mutattak a tizenegy törődött gyerekre és a két rémült asszonyra. A katona elmosolyodott, keresgélt valamit a zsebében, zsákjában, s aztán elment. — Itt vannak az oroszok — suttogták a felnőttek alig hallhatóan. A két felnőtt férfi, s magam. a palánta — még nem voltam tizennégy éves — kibújtunk a bunkerból. Először az udvarra, majd az utcára merészkedtünk. Ott már lézengett néhány bátrabb ember. A szűk utca vége felé tartottak. Ott kezdődött a mező. Csípős reggel volt. A szalma- kazalnál három orosz katona fáradtságtól kemerülve agyongyötörtén, félig ülve feküdt. Mereven néztek maguk elé, az érkezőkre 6zinte nem is figyeltek oda. i Megdöbbentem. — Hiszen ezek éppen úgy néznek ki, mint apám. Tóth bácsi vagy a többi ember... Valaki cigarettát nyújtott az elcsigázottaknak, egy másik tüzet. A hangulat feloldódott. A nap is alacsonyra merészkedett, s kicsit kidugta az orrát a felhők mögül.. Éjjel megzörgették az ablakot, Három orosz katona ké- redzkedett be. Szűkösen voltunk. Anyám próbált felszabadítani egy ágyat a katonáknak, de ők nem fogadták el, s ledőltek a ládára', székre, asztalra, s úgy aludtak velünk békében, nyugalomban. Két hétig úgy éltek közöttünk, mint családtagok. Kézzel-Jáb- ba! magyaráztak, elővették otthonról hozott fényképeiket, mutogatták és magyarázták, hogy ki kicsoda rajta': lányuk, fiuk, feleségük, anyjuk. Köny- nyeztek és kacagtak és gyönyörűen énekeltek ismeretlen bús orosz dalokat a Volga- anyácsfcáról. Búcsúzáskor együtt sírtunk. Az egyik elővett ajz iszákjá- ból egy darab cipőtalpat. Rámutatott lyukas cipőmre, s kezembe nyomra. Fiatal, kék szemű, szőke tiszt került a családba. Velem aludt a szűk dikón. Már az első éjjel meg akart tanítani az orosz nyelv ismeretére, de sehogy sem boldogulunk. Másnap egy fonetikus szótárt hozott nekem, de a sok mássalhangzó-torlódás miatt sehogy sem ment a nyelvtanulás. Anyáim pampuskát sütött. Nagyon ízlett a fiatal tisztnek, s kérte, süssön anyám sok-sok pampuskát, mert neki holnap születésnapja lesz, és meg akarja vendégelni harcostársait. Anyám megmutatta lisztesládáját és zsírosbödönjét. A szőke tiszt mindent értett, 6 anyám másnap annyi pampuskát süthetett, hogyv jutott a kis tiszt minden barátjának bőven. Nekünk is, mert mielőtt elvitte volna, a sok kla- pecnek telerakta kezét, száját. Újabb csoport érkezett tábori konyhával és nagy ágyúval. A lovakat az istállóba kötötték, a konyhát pedig a szomszédban állították fel. Nagy fekete bajuszú, magas, öreg munkásféle ember volt a szakács. A katonáknak főzött, de maga nálunk evett. Fél marha és sertéscombokat hozott a sok gyereknek, de abból élt az utca minden jó ismerősé. Vizet nem engedett a húsra önteni, mert attól nem nőnek meg a gyerekek. Ha nem ismertem volna a nagyapáimat, még azt is elhittem volna, hogy ő az. Lovas kocsin nyitott koporsóban fiatal orosz nő feküdt megbékélve, sötét szoknyában és hófehér blúzban. Kissé kifestve úgy feküdt a nyers ko- I pornóban, mint legszebb álmában mosolygó herceglcisasz- szony. A rézfúvószenekar szomorú dallamokat játszott. Katonanők és férfiak kísérték a távozó hőst utolsó útjára ökölbe szorított kezekkel és égő szemekkel. Néhány idősebb asszony oldalvást kísérte a menetet, szemüket törölget- ték, és orrukat fújták. Talán eltűnt fiaikra gondoltak, akik idegen érdekekért áldozták életüket, nyugszanak ismeretlen földben, s ott kaptak örök békét... Nemrég levélben keresett meg egy ismeretlen orosz asz- szony. Kérte, keressem meg elesett apja sírját. „Gyerekkori álmom, hogy megláthassam azt a földet, amelyért apám odaadta életét.” Megtaláltam. Tudja, baráti földben nyugszik hős társaival szabad magyar földben, vörös csillag, s vörös nyakkendos úttörők őrködnek nyugalma felett... Többször jártam e hős nép hazájában. Sok barátom és levelezőtársam van közöttük. Huszonegy éve tanítom nyelvüket. Lehet, törleszteni szeretnék. .. I Balázs János még teljesebben megmutatkozott 1973-ban és 1974-ben, amikor az ország történetében a legtöbb gabonát takarították be. A gabonatermelés növekedése a legutóbbi tíz esztendő folyamán a mezőgazdaság egyik legnagyobb eredménye. Az említett időszakban lényegesen megRövekedett az állati termékek előállítása is. Ez lehetőséget nyújtott a szovjet lakosság' táplálkozási szerkezetének javítására. Egv lakosra számítva a tej és tejtermékek fogyasztása az 1964. évi 238 kilogrammról 1974- ben 312 kilogrammra, a hús- fogyasztás 38 kilogrammról 55 kiloigirammra. a tojásfogyasztás 113 darabról 205 darabra emelekedett. Az SZKP jelenlegi agrárpolitikája kiállta az idő próbáját. Az élet bebizonyította, hogy az SZKP KB márciusi plénumám kidolgozott, a KB későbbi plénumáin, a XXIII. és XXIV. pártkongresszuson. Leonyid Brezsnvevmek. az SZKP KB főtitkárának beszámolóiban és fa'szólalásai- ban továbbfejlesztett és megerősített irányvonal teliesen megfelel a munkás"sztö'v, a kolhozoaraszts ja. az egész szovjet nép érdekeinek. NÓGRÁD — 1975. április 8., kedd
