Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Harminc év szabadság Három évtizede, hogy hazánk égboltjáról eltűntek a halált osztó repülőgépek. Harminc éve, hogy elnémultak az ágyúik. A háború már nem tartja rettegésben, kétségbeesésben az embereket. Emlékszem, amikor a rádió bemondta, hogy Magyarország szabad. Megszólaltak a harangok. A stukáik zúgása, a bombák robbanása, a golyószórók kereplése után micspda fenséges zene volt a harangzúgás... Még csípett az áprilisi szél. A bunkerból, a bányák mélyéből a napokkal, hetekkel felszínre jött emberek már a romok eltakarítása, az újjáépítés első percében megálltak e,gy pillanatra. Csak addig, amíg zúgtak a harangok. Levetették sapkájukat, s hiába, hogy szél marta az arcukat, a könnycseppet nem törölte le senki az arcáról. Az öröm könnyei voltak azok... * örültek az emberek. Ismerős és ismeretlenek ölelkeztek. A baglyos! bányász, az ukrán katona, az acélgyári kohász, a szibériai haa'cos, a kemencét javító üveggyári ember, a moszkvai mérnök, a vasutat építő munkás, a lemimgrédi orvos. Valamennyien egy szót mondtak: béke, győzelem. Ki magyarul, ki oroszul, de értettük egymást. A Horthy-fasizmus, a német .elnyomás, annyi nélkülözés, nyomor és gyötrelem utóm a szabadság köszöntött ránk. Ezt ünnepeltük harmimc évvel ezelőtt. Az orosz katona kenyeret osztott, hogy ezreknek kömyny itten éhségén, szovjet katonai teherautók lisztet, étolajat, füstölt húst szállítottak. Előkerültek a gépek a bányák mélyéből, az üzemek legeldugottabb zugaiból. Azok, amelyek sohasem jutottak él Hitler Németországába. Azok a gépek és szíjak, amelyek az élet, ha lassú beindításához is, de na- gyon-nagyon kellettek. Oj fajta zaj, más dübörgés verte fel a városok, falvak még éppen csak bontakozó életét. De élet, új élet kezdődött a földünkön, Élet a magyar újjászületéshez. A felszínre érkezett az első szénnel rakott csille a föld mélyéből. Megfordult a turbina tengelye az acélgyár erőművében. Elindult az első szénnel rakott vonat a szénmedencéből. Izzott a homok és a szóda keveréke az üveggyár kemencéjében. Ütnak indították az ásókat, kapóikat, ekevasaikat az acélgyárból, hogy a. föld végre azé legyen, aki megműveli. Harminc év telt el azóta. Az idősebbeknek emlék, a fiataloknak már történelem. Az idősebbek még emlékeznek Salgótarján régi Rákóczi utcájára a ma fiataljai a jelent látják. Mi még ismertük a fabara-kokat, az elmúlt harminc év söpörte el a múlt maradványait. Láttuk a megbénult vasutat, maholnap az erre robogó Palónia expresszről szólnak fiaink. Utaztunk nyitott, ponyva nélküli teherautókon. De jól érezzük magunkat fiataljaink között a panoráma' autóbuszokban is. Végig éltük a munkanélküliséget, de látjuk az újat. A modern. patikatiszta gy-rakat, s bennük gyermekeinket kék, va.gy fehér köpenyben. Éltünk a görnyedő parasztember mellett, de ma is felszállónk a földet forgató, ekét húzó traktorra. Még ma is fülembe cseng az akkori bányabáró, móltósá- gos kormányfőtenácsos úr szava: „Az alma ne essen messze a fájától!” Vagyis a bányász gyermeke maradjon a csákánynál, a kohászé az üllőnél, az üvegesé a kemencénél, a paraszté az eke szarvánál. De látom az új bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, közép- és felsőfokú tanintézményeinket, művelődési otthonainkat, az egyetemeket, kutatóintézeteket Szerencsére nagyon-nagyon, sok alma messze esett a fájától'... A harminc év alatt sok barátra tettünk szert. Hírünk eljutott a világba. Szibériában épp úgy beszélnek rólunk, nógrádiakról, mint legközelebbi szomszédaink itt, mellettünk. Besztercebányán, Sokszor kezet fogtunk, s emeltük poharunkat a békére, a barátságra, nagyszerű munkasiikereinikre. Ma ismét megrázzuk egymás kezét. Azokéh akik harminc évvel ezelőtt részt vettek Salgótarján, Balassagyarmat, a megye felszabadításáért vívott harcokban, s azokét, akik mint barátok segítették a háromévtizedes országépítő munkánkat. Hiszen a harminc év szabadságban, munkában megérlelte gyümölcsét. Somogyvári László Szénbányászaink e felszabadulás óta élenjárnak a termelésben Nemcsak teljesen megváltozott megyénk ipari szerkezete. A nők számára új gyárakat építettünk a megyében. A Budapesti Finomkötöttárugyár Balassagyarmaton új gyárat létesített A felszabadítók után újabb barátokat szereztünk. Testvéri köp* csolat alakult ki a szibériai Kemerovó és megyénk között. Az egyik szibériai delegáció vezetője a síküveggyár! munkásokkal találkozott A megyeszékhely lakóinak összefogásával épült meg Salgótarján első vízvezetéke Mátraszelétől. A város dolgozói társadalmi munkával segítették a vízvezeték nyomvonalának építését %
