Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

Receplek Zöldségleves májgombóccal. Egy levesbe való zöldséget (sárgarépát, fehérrépát, zel­lert, karalábét) zsírban vagy olajban, megpárolunk, maid kevés liszttel meghintjük és felengedjük, sóval ízesítjük, puhára főzzük. Közben elké­szítjük a májgaluskamasz- szát. Ha nincs nyers májunk, 10—15 dkg kenőmájast egy tálban összen vonakodunk, adunk hozzá egy evőkanál zsemlemorzsát, ízlés szerint törött bors—,, sót, majoránnát és *> gozzuk, maid a forr.. 'vő levesbe galus­kák;-' gátunk. Ugyanak­k ■ • .lobunk a levesbe ke. kávéskanál Vegetát, Ha a galuska megfőtt, a tűzről le­vesszük a levest és belekeve­rünk még egy csomag apróra vágott zöldpetrezselymet. Tyúkmellfasírozott. A húst lefejtjük a csontról, ( a csont­ból levest főzünk) maid egv tejben áztatott zsemlével 2 gerezd fokhagymával, egv ki­sebb fej vöröshagymával, 10 dkg gombával ledaráljuk. A husihoz adunk még egy mok­káskanál piros paprikát, ízlés szerint sót, törött borsot, ma­joránnát, 2 db egész tojást és az egészet jól összedolgozzuk. Pogácsákat formálunk belőle és forró zsírban kisütjük. Va­jas burgonyával és salátával tálaljuk. Tíz perc torna Segédeszközünk egy na­gyobb méretű labda, amelyre vigyázzunk — főképpen amikor lábbal tartjuk —, hogy cl ne guruljon. 1. Alapállásba állunk, a kél tenyerünk közölt tartott lab­dát nyújtott karokkal a magas­ba emeljük, s közben lábujj­begyre állunk. Ez után a táb­lát ismét csak nyújtott karral előrevisszük, majd le egészen a földig, s a lábujjhegyen ál­lásból lassan talpra ereszke­dünk. Felegyenesedünk, majd alapállásból ismételjük a gya­korlatot. 3. Leülünk a földre, a lab­dát a két lábfejünkkel tart­juk, felhúzott térddel kez­dünk. Hanyatt fekszünk a földre, közben a lábakat ki­nyújtjuk, s nyújtott lábbal magasba emeljük. Lábakat le, a térdeket ismét felhúzzuk és kezdjük at ismétlést. 3. Alapállásba állunk, s nyújtott karral, a labdát fog­va, először jobbra és balra hajlítjuk a törzsünket. Né­hány jobbra-balra hajlás után — ugyancsak alapállás- bál — törzskörzés következik. Tíz pere tornánkat nyitott ablaknál végezzük és tüdőnk alapos klszellőzlc'. esőről ter­mészetesen jó mély be- és ki­légzéssel gondolkodunk. Hányszor halijuk a kétség­beesett panaszt szülőktől, hogy fiuk-lámyuk valósággal elzár­kózik előttük, nem beszél, ailig mond el’ valamit otthon az iskolai dolgairól, úgymond teljesen „elvadult”. Az egy­kor aranyos^ kedves kisgyerek jóformán csak enni és aludni jár haza, előkelő idegenként él a házban, —, mondják — s már csak akkor vált szót ve­lük, ha faggatják. Hogyan le­het ezt elkerülni, hogyan ér­hetjük el, hogy a gyerekünk őszinte légyen és az is ma­radjon hozzánk? Erre csak egy recept van: őszinteségre csak őszinteség­gel nevelhetünk. Minden szülő vágyik arra, hogy gyermekének bizalmasa, barátja, elsőszámú tanácsadó­ja lehessen, csakhogy ezt nem minden szülő éri ej. A nyílt­ságot ugyanis nem lehet a gyerektől megkövetelni, arra a szülőnek érdemessé kell válni. Hogyan?! Nyíltsággal és őszinteséggel. A „kettős neve­lésnek” ugyanis létezik olyan tartalma is, hogy mást beszél és mást cselekszik a szülő, s ezt a gyermek igazságkutató röntgenszeme becsaphatatla- nul és minidig felismeri. Ha azt mondjuk: kisfiam, ne ha­zudj, akkor magunk sem es­hetünk ebbe a hibába. Ha sajnáljuk, hogy nem ér rá el­jönni egy nagynéni látogatóba hozzánk, s ezt megmondjuk neki a telefonbeszélgetéskor, s aztán a hallgatót letéve ör­vendezünk az elmaradt ven­dégeskedésnek. A gyermek fennakad ezen a kis hazug­ságon is, zavarba jön, csök­ken szülei iránti bizalma és megbecsülése, és esetleg maga is könnyűszerrel válik fülen, tővé. Nemrég a tűzoltókat kellett éjszaka kihívniuk az egyik háztömb lakóinak, miután az egyik hatodik emeleti erké­lyen két pizsamás kisgyerek sírt és jajgatott az éjszakában, a szülei után. Hogy mi tör­tént? A szülők este lefektették a kicsiket, úgy tettek, mintha maguk is nyugovóra térnének, aztán elmentek hazulról. A gyerekek valamire felébred­tek, a papának, mamának csak hült helyét találták, s ettől ki­tört a pánik. Hogy ezek után hisznek-e szüleik őszinteségé­ben ezek a gyerekek, az kér­déses, mint ahogy kérdéses az is, hogy az életükbe ily módon bekerülő őszintétleneég követ­kezmények nélkül marad-e. Közhely, hogy a gyermek sok tekintetben olyan felnőtté válik, amilyenné a család for­málja, hiszen életreszódó em­lékei, a jellemét formáló pél­dákat elsősorban a szülői ház­ból, a szülei életéből és maga­tartásából meríti. Sok szülő hajlamos arra, hogy ezt elfe­lejtse, mint ahogy azt is, hogy ő is volt egyszer gyermek, s benne ugyanolyan folyamatok mentek végbe. A szülők neve­lési balfogásai és túlzásai kü­lönösen elősegítik tehát azt, hogy a gyermek lassanként elszakadjon otthonról, örö­meinek és gondjainak megosz­tását máshol keresse. Eléggé elterjedt szülői gya­korlat, a próbáratevés. A dél­előtt otthon tartózkodó dél- utámos gyerekeknek, többnyi­re megtiltják, hogy bekapcsol­ja a televíziót, s kiszabják számára a tanulniivalót. Ezek után egy kis jelet is helyez- i nek a kapcsolóira, s ha a gye­rek megszegi a tilalmat, meg­szégyenítik, kikiáltják hazug­nak. Ezzel eltúlozzák, felna­gyítják benne a csekély vétsé­get, nem hagynak szinte visz- szautat arra, hogy őszintévé váljon. Gyerekeket nevelni csak végletek nélkül lehet; a gyerekkel szinte együtt élve, gondolkodva és érezve lehet, és csak a gyermek „teherbírá­sához” mért követelmények­kel. Ahol a szülő ezt megérti és maga sem „játssza” a csal­hatatlant, ott jó marad a kap­csolat közte és gyermeke kö­zött. De ehhez tudni kell be­ismerni azt is, ha valamit fel­nőtt fejjel elvét az ember, és a hiilbát a gyermeknek nyíltan meg is kell tudni mondani, még a szégyenérzetet sem tit­kolva, emiatt. A szülő és a gyermek jó kapcsolata tehát sokszor azon áll, vagy bukik, hogy a gzülő mennyire válik alkalmassá szülei szerepére, mennyire tud és mer frázisok és nagyotmondások nélkül, hi­báival és eredményeivel együtt őszinte emberként megnyilat­kozni gyermeke előtt. A szülő őszintesége mindig meghozza az eredményt, s a legfonto­sabbak a gyermeki őszinte­séggel kamatozik. Horgolt mellény Modellünk az úgynevezett filchorgolással készült, egy láncszemes, egyráhajtásos pálcákkal. Hármas tűnek megfe­lelő, bármilyen fonallal horgolhatjuk a mellényt, amely de­rékban enyhén szabott és mély a karöltő kivágása. Ha a koc­kákat szaporítani akarjuk, akkor a szélső szemek melletti pálcákba két pálcát öltünk, ha fogyasztani akarunk, akkor ugyancsak a szélső szem melletti két pálcát horgoljuk ösz- sze. Jriztiradivat Vajon milyen fejkorona hó­dít az ezredfordulón? Hosszú távú prognózisra ez ügyben aligha vállalkozhatunk. A leg­jelesebb szakemberek fantá­ziája ugyan igen merész, de talán éppen ezért kiszámít­hatatlan. A hajviselet-törté­nelem ma már megdöbbentő­nek nevezhető frizurakölte­ményeket produkált, napja­ink divatját sem sejthettük évszázadokkal ezelőtt, sőt még néhány esztendeje sem. Osiupán régi dokumentu­mokból, könyvekből, leírá­sokból, rajzokból ismerjük az 1750-es évekből származó, kü­lönös, furcsa módit: a kora­beli jellegzetes alkalmi frizu­ra drótvázra épült é® maga­san ívelt, a haj fonatokat pú­der lepte, strucctoll díszítette. Az IROO-as évek elején a gö­rög frizura hódított, 1850 tá­lán pedig a biedermeier s'í- Lus. Ez utóbbiból alakult ki '- •sőbb a fület takaró diaboló- Trizura. Századunk lánya, asszonya sem panaszkodhat az egyhan­gúságra. Hajviseletünk állan­dóan változik. Néhány évti­zeddel ezelőtt nagy divat volt a csupagöndör Makszámka, meg a nagyobb hullámú, női­es Lolló, nemrég a nyesett haj. S emlékeznek az úgyne­vezett vízhullámra? Vala­mennyiből gondolatot merít- i hetnek, s merítenek is nap­jaink hajkreátorai, akik iga­zán nem unatkoznak. Haj vágás, vagy hajszabás? — így fogalmazták, s adták közre a nyilvánosságnak alig több, mint egy esztendeje napjaink divatját, a sassoont. Névadója Vidal Sassoon an­gol fodrász; az általa kialakí­tott haj vágás valóban szinte szabás. Módszere: akár rövid, akár hosszú, a haj, minden irányban szinte szálanként kell vágni.. Minden irányban kell közben fésülni, hogy szé­pen alakuljon a forma. Az aprólékos és fent; módon vá­gott haj szálai egymásba ka­paszkodnak. A fejkorona szebb, mint valaha, a haj egészségesen fejlődik. A sas- soonra vágott frizurát tupí- rozni nem kell, berakni sem muszáj, otthon is meigmoshat­Érdekeaségek Drothe . Gregersen a leg­szebb norvég női futballis­ta; jelenleg 14 éves, a Var- loese kapusa. Az ifjú labdarú-' gó tízéves kora óta játszik a csapatban. Norvégiában igen nagy divat a női futball, vi­lágviszonylatban is ebben az országban található a legtöbb női labdarúgó. ★ Valószínűnek látszik, hogy a 68 éves Greta Garbónak élete hátralevő részét tolóko­csiban kell töltenie. Ameriká­ból érkezett jelentések sze­rint a művésznő központi idegrendszerét paralízis tá­madta meg. + A 80. életévét betöltött nyugdíjas Lucia Tosonj az elmúlt napokban kiváló ered­ménnyel vizsgázott a harma­dik gimnázium tananyagából. Szilárd elhatározása, hogy folytatja tanulmányait ég meg sem áll addig, amíg építész- mérnöki diplomát nem sze­rez. juk, s főnözéssé! — kézi haj­szárítóval —, közben állan­dóan fésülve vagy kézzel alá­nyúlva — szárítjuk. E hajfor­mához jól illik az elől és egy kissé oldalt is felfelé kunko- lodó frufru. (cs. b. j.) Munkánkat a fél esípőbőségnek megfelelő láncszemsor­ral kezdjük, fordulunk, majd a tűtől számított 6. láncszem­től megkezdjük a láncszemsor behorgolását: 1 egyráhajsásos pálca, egy láncszem, a második láncszembe 1 egyráhajtásos pálca. A következő soroknál mindig 3 láncszemmel fordu­lunk. Először a hátát készítjük el. Az elejébe egy kis díszí­tést horgolunk: a középső kockába, a ^második soron a lánc- szem helyett egy egyráhajtásos pálcát öltünk. A harmadik soron a középső kockát üresen hagyjuk, de az előtte és utána következő egy-egy egyráhajtásos pálcával betöltjük, a negyedik soron a középső kockába horgolunk egy egyrá­hajtásos pálcát. Egy-egy sor kihagyásával ismételjük ezt a mintát. Az eleje kivágását a karöltővel egy sorban kezdjük és a szabásmintának megfelelően dolgozunk. Befejezésül a szé­leket körülhwrgoljuk 3 láncszemes pikókkal. Nagy családok öröme, gondja Hatgyerekes fiatalasszony ismerősöm könnyes szemmel panaszolja; Tegnap sétáltunk, mi nyolcán. Sokan megnéztek bennünket, megcsodálták gyermekeinket, akik, minden elfogultság nélkül mondha­tom, szépek, egészségesek és körülményeikhez képest jól öltözöttek. De egyszerre csak egy szánakozó hang torpan- tott meg: — Szegények... — Szíven ütött ez az ostoba megjegyzés. Hát miért nem hiszi el nekünk az az asz- ■szony, hogy mi akartuk mind a hatot, hogy boldogok va­gyunk, mert a világra jöt­tek... De én elhiszem nekik. Mert látom, hogy a gondo­kért, az anyagi nehézségekért és az ilyen megjegyzésekért kárpótolja őket az a nagy él­mény, ahogy apróságaikból kibontakozik az ember, a sze­mélyiség. A tudatosan vállalt sok gyermek sokszoros öröm a szülőknek. Persze gond is akad elég. Tulajdonképpen paradox helyzet az, hogy éppen azok­nak a családoknak alacso- nyább az ’ életszínvonaluk, amelyek több dolgozót, több hasznos munkaerőt nevelnek. Államunk éppen ezt az el­lentmondást igyekszik ellen­súlyozni újabb és újabb in­tézkedésekkel. A felemelt családi pótlék, amely például cg y hatgyermekes családnak havonta majdnem kétezer forintot jelent, már komoly segítség. De a legtöbbet a szülők munkahelye tehet a többgyermekes dolgozók érde­kében. Erre már számos jó példa van. Természetesen ennivalóra költenek legtöbbet a nagycsa­ládok. Megkérdeztem a hat­gyerekes anyát, hogy a napi élelem mibe kerül? — A két nagyfiúról bizony nem mondhatom, hogy káka- bélűek lennének, igaz vi­szont, hogy nem válogatnak. Mindig úgy állítom össze az étrendet, hogy legalább na­ponta egyszer húsféleség ke­rüljön az asztalra. Hat liter tej, két vaj, két kiló kenyér, másfél-két kiló krumpli min­dennap elfogy. Nagyon sze­retik a marhahúst, de előfor­dul, hogy csak rántott pari- zer vagy körömpörkölt kerül az asztalra. Vasárnapra három csirkét veszek, mert így a legolcsóbb. Az aprólékból le­ves lesz, a többiből rendsze­rint paprikás, mert úgy a legkiadósabb. Olajjal főzök. A napi étkezés körülbelül 120 forint. És a tisztítószerek! Egy tubus fogkrém három napig elég a családnak. De azért nem panaszkodom. A férjem esztergályos, szépen keres. Sajnálom őt, hogy so­kat kell túlóráznia, de hát enélkül egyelőre nem megy. Én most otthon vagyok a NÖGRÁD - 1975. ó picivel, gyermekgondozásin; és jól jön a családi pótlék is. — Az iskola is elég sok pénzt emészt fel. Szeptem­berben 3 ezer forint ment el csak a legszükségesebb hol­mikra a négy iskolás számá­ra. Annak naigyon örülök, hogy mostanában már kezd alábbhagyni a gyermekek kö­rében az a divathóbort, ami­ért a szülőket okolom. Mert világos, hogy én is elküld­tem a gyereket minden isko­lai kirándulásra, minden szín­házi előadásra. Sosem vallot­tak szégyent, de nagyzolásra nem telik. Nagyon sok örömünk van a hat gyermekből! Jól tanul­nak, ügyesek, tehetségesek, kárpótolnak engem az elér­hetetlen tengerparti nyaralá­sokért, vagy a bundáért. És minket, sokgyermekes szülő­ket igazol a hatodikos kisfi­am dolgozata, amit tanárnője meghatottam mutatott meg nekem. A családról írtak és Laci kerek, dülöngélő betűi­vel ez állt ott: „A nyáron egyedül mentem el nyaralni a nagymamához, mert a be­tegség után kellett a falusi levegő. Már a második na­pon rettentően hiányoztak a többiek és akkor arra gon­doltam: hogy bírhatja ki az olyan gyerek, .akinek nincs testvére?” U. A. ilis 26„ szombat 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom