Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

J Képei oyő elolt Szocialista brigádok megyei vetélkedője % Közepes rtrűso Eleven és változatos volt az elmúlt műsorhét. ami azonban színvonalát illeti, ilyen vonatkozásban erősen megkérdőjelezhető amit ösz- szességében kaDtunk. Kétségtelen tény, hogy né­hány kiemelkedő .programhoz is volt szerencsénk, mint pél­dául csütörtökön este. amikor Balzac világhírű regénye, a Goriot anó nagy igényű fran- c:a filmváltozatát láthattuk. A nagy francig író az emberi lélek ábrázolásának egyik legkitűnőbb mestere, s ez a „lélekbe’átás” olyan művei­ben kristályosodik ki a rea­lista ábrázolás eszközeivel, mint a Goriot aoó is. Első­rangú szereposztás avatta vi­zuális élményünkké is most a regényt, a francia színészek mellett a szinkron közremű­ködői sorában olyan nevek­kel, mint Páger Antalé. Szactsvai Lászlóé, Mád; Sza­bó Gáboré. Káldi Nóráé, Győ­ri Ilonáé. Hason lök épr>on tartalmas összeállítást nyújtott a szer­da esti Színházi album, amélv ..számró! -számra ” mind tudatosabb szerkeszté­si elveket tükröz, örvendetes, hogy úiabban tudósításaival, riportjaival, műsormomtázsai­val nem reked meg a főváros keretei között, de felkeresi a számottevő vidéki produkció­kat és művészeket is. Ezúttal is ezt tette Kedden és szerdán láthat­tuk A Brü'hne—Férbach-eset című. kétrészes NDK bűnügyi tévéfilmet, mely egy valósá­gosan megtörtént, példátlan justizmordot dolgozott fel. annak mindmáig kibogozat- lan politikai hátterét kutat­va. A produkció készítőinek törekvése. Szándéka egyértel­műen világos: fényi deríteni a bűncselekmény-soroza*' hátterére, az események lát­ható és láthatatlan mozgatói­nak kilétére, szerepére a történésekben, a „legfelső” régiókban. Ez a szándék a plusz, ami felül emeli a fil­met a szokványos bűnügyi produkciók átlagán. Szombaton délelőtt láthat­tuk A művészbejáró című francia filmet, A limonádé- izű történet vígjátéknak in­dul, végül tragédiában zárul. Ez a műfaji ke versé« nem tesz jót a produkciónak, vé­gül is készítői olcsó szenti- me.n,talizmuSban keresnek kiutat . Hasonló tehertételek­kel birkózott a szombat este látott öreg rabló nem /vén rabló című szovjet filmvíg­játék is. Bár ebben sok meg­győző erejű költészet lengte körül az alakot, az alap­mondandó lényege erősen vesztett ’ erejéből a számos valószínűtlen helyzetben. Ne­hezen elképzelhető például, hagy egy nyugdíjazásra „ítélt” nyomozó használható­sága bizonyítására kép-, majd pénzrablónak csapjon fel, csak azért, hogy legyen mit kinyomoznia. Megemlíthetném még a hét műsorában a két kőkorszaki szaki, a közismert, és .nép­szerű Frédi és Béni jelent­kezését két adásnapon is. A kacagtató történetkék ezúttal mintha kissé túlírottak, szer­kezetileg széthullóban lettek volna a korábbi. egyetlen helyzetre épülő epizódoknál. Vasárnap este vetítette a te­levízió az úi sorozat. Décy: Felelet című regénye tévé- vá!toz«tának negyedik részét. Ez utóbbi, a korábbi részek­hez képest mintha veszített volna tempójából, cselekmé- nvességéből. Mindent összegezve: kö­zepes értékű műsorhetet tu­dunk magunk mögött (b. t.) Iskolagaléria Mészáros Géza kiállítása A salgótarjáni Bolyai Gim­názium Debkovits Galériájá­nak immár sok éve hagyomá­nyos kiállítássorozata kereté­ben nyílt meg tegnap dél­előtt Mészáros Géza Derko- vits-díjas festőművész kiállítá­sa. A galéria és a művész is fontos eseményt ünnepelt a kiállítás megnyitóján. A fiatal fővárosi képzőművész sze­mélye és alkotásai ugyanis nem ismeretlenek a megye kénzöművészetet kedvelő kö­zönsége előtt. Ot. magát sze­mélyes szálak is kötik Nóg- rád megyéhez, hiszen résztve­vője volt az elmúlt év nya­rán első ízben megrendezett salgótarjáni képzőművész tá­bornak, s így alkalma -nyílt arra, hogy megismerje a dina­mikusan fejlődő Salgótarjánt és környékét, annak napról napra változó, sokszínű arcu­latából ihletet merítsen mű­vészi alkotó munkájához. Mű­vész és közönség találkozásá­nak különösségét jelentette az is. hogy a Derkovits galéria Mészáros Géza első önálló ki­állításának megrendezésére vállalkozott. S hogy ezt .tuda­tosan tette, azt bizonyítják a gimnázium aulájában kiállí­tott színkontrasztokra épített drámai feszültségű, művészi­leg kiérlelt képek, melyekből egy tehetséges, jól felkészült, társadalmilag érzékeny és el­kötelezett művész munkássá­ga ismerhető meg. A galériát „gondozó” Czin- kie Ferenc, Munkácsy-díjas, Érdemes művész meleg, kö­szöntő szavai után, Bereczky Lóránd művészettörténész mu­tatta be a jelen levő diákoknak és vendégeknek Mészáros Géza műveit. Megnyitó be­szédében kiemelte, hogy Mé­száros műveinek középpontjá­ban az ember áll, s e kö­zéppontba állításból kiérez­hető a művész álláspontjának ingadozása a lírai és drámai ábrázolás között. Nem tagad­ható azonban, hogy Mészáros Géza belső problémái társa­dalmi érzékenységet rejtenek s egy közösséget gazdagító művészegyéniség kibontakozá­sának útját mutatják. A mintegy negyven alkotást: bemutató kiállítást május, ötödikéig tekinthetik meg az érdeklődők. Mai tévéajánlatunk 21,15: Nyitoti Könyv Csík Gyula: v4 tolvaj és a bitók A Nyitott Könyv című aorozat ezúttal Csák Gyula új novellás- kötetét mutatja be. amelyet 1974- ben jelentetett meg a * Szépiro­dalmi Könyvkiadó. A kötet há- ;rom novelláját dolgozták át te­levízióra: a Remek, a Pereske­dők és a Hagyaték címűt. A Remek című Írás bősei egv gvámolibalan kutatóorvos féri és kénx’eskedő, ám határozott fele­sége. A féri válni készül, de soha nem jut el addig, hogv ezt meg merje mondani. Mire pedig elszánja magát, hogy telefonon bejelentse szándékát. felesége megelőzi, s ott hagyja. A Pereskedők az elvált apa harca a «vermekéért — akiről időközben kiderült, hogv nem is a sajátja, mégis magánál akar­ja tartani a kisfiút. A Hagyatékban az elhuhvt megfricskázza két öreg barátlát. Végrendeletként hagvott levelé­ben bevallia. mindkét barátja feleségét elszerette . . . — Megtanítalak én olvasni — mondta Krisztina, amikor tizenhárom esztendős lett. — Minek az nekem, kisasz- szonyka? — Legalább tudsz olvasni az imakönyvedből... — Tudok én sok imát fej­ből is, meg az egész lorettói litániát — tiltakozott Rózsi, ám a szeme elárulta, hogy szívesen megtanulná a betűk titkát. Nem kellene legalább a Böskét megkérni, hogy ol­vassa fel neki a Friss Újság­ból az öngyilkosságokat, meg a szerelmes történeteket... Hat hónap múlva Rózsi már segítség nélkül olvasta az új­ság címlapjának nagybetűs híreit, mely közölte, hogy ki­tört a háború. Ez azonban semmilyen érzést nem váltott ki belőle. Számára a háború — legalábbis egyelőre — sem­mit sem jelentett. Férfi roko­na nem volt, akiért izgulnia kellett volna. Legfeljebb annyi változást észlelt, hogy Eötvösék látogatói közül so­kan tiszti egyenruhában je­lentek meg és amiitkor a ká­vét, vagy a konyakot felszol­gálta, nem a lóversenypályák, hanem a harcterek esemé­nyeire! folyt a vita. Régebben ilyen félmondato­kat hallott: — Csillag egész biztos meg­nyeri a d-erbyt. hacsak... Mostanában: — .Hitler feltétlenül meg­nyeri a háborút, hacsak... De Rózsinak sem Csillag­hoz, sem Hitlerhez nem volt köze. Tulajdonképpen azt sem tudta, hogy melyik a ló és melyik a kancellár. A háború évei alatt a tár­saság tagjai közül sokan ki­maradtak. Rózsi egyiknek sem tudtak a nevét. A nagy­orrú, a raccsolós, a csipke­dés. .. ilyen neveken raktá­rozta el tudatában Eötvösék úri vendégeit. Egy éjjel ezt is elmesélte a méltóságosnak, Eötvös nagyot nevetet rajta. Aztán éjszakánként elmesél­te: — A nagyomí elesett Sztá­lingrádnál. .. Máskor: — A raccsoló át akart szök­ni az oroszokhoz, de lelőt­ték. .. Alig egy hét múlva: — A csipkelődés sem csíp I már beléd többé. Felrobbant alatta egy akna. Az oroszok egy tanknak szánták és egy marha ment rá — mondta és nagyot nevetett a viccén. Ez volt az első esőt, hogy Rózsi kérés és unszolás nél­kül vágta pofon a méltóságos urat. Húsz pengőt kapott ér­te. Mivel az eltelt tíz esztendő alatt egy fülért sem költött, matraca alatt egy kis zsákban már közepi ezer pengő rejte­zett. Időnként boldogan szá­molta a pénzt. Úgy tervezte, hogy a háború után vásárol valahol néhány hold zsíros földet, keres hozzá egv jóvé­rű legényt, akiből gazdát csi­nál. Eötvösné 1944 őszén arra akarta rábeszélni az urát, hogy menjenek ki Nyugatra. — Én nem hagyom itt a házamat, a birtokaimat! Ne­künk semmi bajunk sem le­het. Élelmünk annyi van a kamrában, hogy még, Rózsi szobájában is sonkák lóg­nak. .. — utasította el Eöt­vös. — BiMesz is reggelenként 4 NÓGRAD — 1975. április 22., kedd Tudásból, helytállásból — jelesre vizsgáztak vetélkedőre, járták « könve- f «rakat, a múzeumokat, vá­sárolták és olvasták a körív* veket, a verseny megadott irodalmát. Aktív közösségi kultúrmunka volt ez á javá­ból, Olyan gyakorlati tett amely a kultúra megbecsülé­sét. a művelődés igén vét ter­jesztette. A szocialista brigá­dok — erről győzött meg a játék — komolvan vették a munkásművelődésben betöl­tendő szerepüket. Az ilven fajta vetélkedőknek épp eb­ben rejlik létjogosultságuk, legfőbb értelmük. Az SZMT kulturális ági ló­ri ós és propaganda bizottsá­ga és a megyei tanács mű­velődésügyi osztálya által meg­hirdetett felszabadulási vetél­kedőt tehát lén vegét tekintve betöltötte cél iát: tisztán és ékesen szólt hazánk 30 éves politikai, társadalmi, gazda­sági és kulturális fejlődéséről. Dr. Boros Sándor, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, a zsűri elnöke gratulál az egyik csapatkapitány­nak. A szocialista brigádok me­gyei felszabadulási vetélkedő­je, amelv a házi versen vek kezdetétől a vasárnapi dön­tőig jó féléven keresztül zaj­lott lezárult. Közel ötszáz szocialista brigád indult ezen a politikai. közművelődési szempontból oly nagyjelentő­ségű versenyen, s közülük ki­lenc mérkőzött a salgótarjáni József Attila Megyei Műve­lődési Központban megrende­zett döntőben a helyezésekért Napok választanak el ugvam bennünket a nagyszabású mérkőzéssorozat utolsó állo­másától. de bizonyára még minden vetélkedőben eleve­nen él a verseny valamennyi izgalmas, annyi fejtörést ho­zó pillanata. Sokan úira vé­giggondolják, méhészé lik az egyes feladatokat: hol hibáz­tak. hogyan lehetett volna jobb eredményt elérni. A ve­télkedő tehát szokásos utóéle­tét éli. Kanyarodjunk vissza azon­ban az időben. szóljunk a döntő, e „kétfelvonásos”. dél­előtt 10 órától, este fél nyolc­ig tartó, rendkívüli koncent­rációt, „állóképességet” igény­lő maratoni versenyfutás eredményeiről, tapasztalatai­ról. Először a rendezésről! Jel­zőimet — melyek lehetnének: nagyvonalú, lenyűgöző. ná­lunk még soha nem látott — igaznak, mindamellett kevés­n füstölthússzagtól — mond­ta az asszony. — Te pedig Köpetzy őr­nagy úr tabak kölnijétől il­latozol — jegyezte meg a férfi, de nem szemrehányóan. — És ha bejönnek az oro­szok? — kérdezte az asszony. — Ide? Kacagnom kell szí­vem, .. Legfeljebb az angolok, de tőlük nincs félnivalónk — mondta Eötvös és többé nem került szóba a tárna. Annál is inkább,. miért a nyilasok ha­talomátvétele után Köpetzv ezredessé avanzsált és ő lett a kerület teljhatalmú pa­rancsnoka. — Méltóságos asszonyom — mondta —, amíg én élek. ide egyetlen bolsevista sem teszi be a lábát. Ez Eötvösnét a legteljesebb mértékben megnyugtatta... 1944 karácsonyán Köpetzy ezredes Eötvösöknél ebédelt. Rózsi éppen a levest vitte be, amikor az ezredes azt mond­ta: — Bizalmasan közölnöm kell veled, méltóságos uraim, hogy az oroszok — na persze, csak pillanatnyilag — körül­zárták Budapestét. A német csapatok rugalmas elszakadó­mozdulatokat végeztek, hogy beengedjék az oroszokat és így könnyűszerrel szét lesz­nek verve. Az új fegyverek pediig mór úton vannak... — És mi lesz, ha nem ér­keznek meg? — kérdezte Eöt­vös. nek érzem annak a komolv és átgondolt munkának a jel­lemzésére. amelyet a szerve­zők és a játék közvetlen le­bonyolítói végeztek. Kevés, mert egy ilyen, tiszta játék­ideiét tekintve, tíz órás, sok irányú elfoglaltságot, pontos­ságot és körültekintést igény­lő szellemi vetélkedőt nem könnyű dolog jelentékenyebb zökkenő nélkül végigpörgetni, kézbentartani. Már-már em­berfeletti erőt követel, Sze­rencsére ezzel az erővel ren­delkezett mindenki, aki részt- vett a játékban, Angyalosi László játékvezető, a neki segédkező számviteli főisko­lás lányok és a megyei mű­velődési központ munkatár­sai. Talán akadnak, akik va­lamelyest másképp véleked­nek ettől, s ,néhánv technikai hibát — inkább fogyatékos­ságnak nevezném — kifogá­solnak. Azt hiszem azonban, hogy ezek — például a tele­fon, a tévé hangjának meghi­básodása — lényegtelenné zsugorodnak a játék egészé­nek értékeinél. Ez a vetélkedő számomra mindenekelőtt azt bizonyítot­ta. hogy szellemi és techni­kai vonatkozásban egyaránt, mesterségbeli ^.udás tekinte­tében rendelkezünk olyan felkészültséggel, amelv a leg­nehezebb feladatok megoldá­sára is képessé tesz; A vetélkedőben résztvevő brigádokról is csak a legna­gyobb elismerés hangján szól­hatunk. Szereplésük jó fel­készülésről, alapos országos és megyei történelmi tájéko­zottságról ad tanúbizonyságot. Mert ne feledjük: ezek az emberek, bányászok, villany­szerelők. adminisztratív dol­gozók. felszolgálók, és ki tud­ná felsorolni még hányféle más foglalkozást űzők min­dennapi munkájuk becsületes végzése mellett készültek a Az első helvet a balassa­gyarmati állomásfőnökség Landler Jenő szocialista bri­gádja szerezte meg. fölényes biztonsággal, a többi csapa­tot negyed órával megelőzve érkezett célba. Második he­lyen a szécsényi ELZETT- gyár Minőség szocialista bri­gádja, harmadik helyen a co­red i ÁFÉSZ József Attila szocialista brigádja végzett. Mindkét csapat olyan fiatal erőkből áll, akik még számos vetélkedő sikeres résztvevői lehetnek. A további sorrend a következőiképpen alakult*. Nógrádi Szénbányák Novem­ber 7., a balassagyarmati Fémipari Vállalat Rudas László, a salgótarjáni Bánya­gépgyár Pattantyús, a kányá­éi afcnaüzem Kandó Kálmán, a vendéglátóipari vállalat Fu­rák Teréz és a tirlbesi akna­üzem Petőfi Sándor szocialis­ta brigádja. Valamennyien emléklapot. értékes könyv-, illetve hanglemezvásárlási utalványt kaptak. A József Attila Megyei Művelődési Közpon/t pedig a rendező szervek díjai mellé valamenv- nyi döntőben résztvevő ver­senyzőnek kétszemélyes szín­házi bérletet ajándékozott A megyei vetélkedő győz­tes csapatának tagjai: Percze László brigádvezető, forgal­mista, Nagy Ágnes adminiszt­rátor. Daróczi János vasúti oktatótiszt. Jancsó István ál­lomásvezető és Pálinkás Mi­hály kocsirendező. A verseny után — mint el­mondták, kissé fáradtan, ki­csit éhesen és szomjasan —• felszabadultan, sugárzó arc­cal keltek fel az asztal mel­lől: — őszintén szólva, féltünk a tarján! brigádoktól, mert nem ismertük őket. Nagyon örültünk az első helyezésnek, hogv a megyeszékhelyről si­került elvinni a pálmát. Gratulálunk a győzteseknek és valamennyi résztvevőnek. —ok— J. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom