Nógrád. 1975. április (31. évfolyam. 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

Déry Tibor regénye filmen 141 perc A befejezetlen mondatból Fábri Zoltán a 141 perc A befejezetlen mondatból cí­mű legújabb művét irodal­munk élő klasszikusának, az idén nyolcvan esztendő® Dé­ry Tibornak a regényéből ké­szítette, Szeretnénk mindjárt elöljáróban leszögezni: a 141 perc nem hibátlan mű, de nagyon igényes, tartalmas munka, amely jól szórakoztat is. Ez utóbbit azért kívánjuk hangsúlyozni, mert gyakran Hallani azt a téves nézetet, amely szerint a művészi — tehát tartalmi és formai — — igényesség kizárja a szó­rakoztatást, az ilyen mű mindenképpen csak unalmas, a kevesek, a vájtfülűek meg­küzdőit élménye lehet. Ez a szembeállítás erőszakolt, nél­külöz mindenféle esztétikai megalapozottságot, s végsó soron egyfelől sznobságot, másfelől az érdektelenséget igyekszik palástolni, elleplez­ni. Állításunk helyességét mi mással bizonyíthatnánk a leg- stüszerúbben, ha nem éppen a szóban forgó rendező, Fábri Zoltán korábbi munká­ival, a klasszikus értékű Kör­hintával, vagy a Hannibál tanár úr című filmmel. Fábri nem »különösebben termékeny rendező. Szívesen kirándul a művészet más — például a díszlettervezés —te­rületeire És, ami fiatalkori ambícióinak továbbélését je­lenti. Fábrj ugyanis festőnek készült, s ez a képzőművé­szeti érdeklődés minden egyes filmjében tetten érhető a ké­pek, a jelenetek feszes. lát­ványos megkomponálásában. Healista ábrázolás, racio­nális tárgyilagosság jellemtt Fábri művészetét. Gondoljunk s (Húsz óra, a Hangyaiboly, vagy az Édes Anna című fil­mekre. Fábri mindig szenve­déllyel, a belső meggyőződés feszítő: forróságával adja elő mondanivalóját, de arra gon­dosan vigyáz, hogy hangja sohase érzékenyed jen el, mindenkor megőries* objekti­ltását. Előző munkája, a Fi usz minus® egy nap, amejy­•• két háború® bűnös kisza­lu. 'á- utáni találkozásárnak történc ét beszéli el, még tel­jes vérteaetében mutatja ezt az objektivitásra törekvő ren­dezői st£h®t; mint műalkotás azonban i— a szándék és a megvalósulás tekintetében — ellentmondásos, s nem éri el ®z említett művek művészi színvonalát. Fábri ugyan eb­ben a művében is örök témá­ra menne.' hogy érdeklődő kollégáinak hűen lekoolrozaa magányos, vagy vagányos iz" galmaktól hemzsegő életét. Fél árával később tér haza szombat éjszaka mindenki másnál: széles gesztussal üvölti, szuggeróija a hálószo­ba fáradt lakói közé: nézzé­tek, én élek igazán! Megint én vagyok, aki legjobban ki­használtam a szombat este ünnepét, fáradt is vagvok kellőképpen, gyűrött, izzadt rajtam minden, s ha remegő térddel ágyba zuhanok köz­ietek, olyan igéket mondhat­nék el a szerelemről, amelyek vigaszt nyújthatnának azok­nak is, akik fél éjszakát ta­nultak át, azoknak is. akik állandó hivatalos kapcsola­tuk megszokott, kimért tár­saságában táncoltak. sétál­tak, szeretkeztek valahol. De nem beszél. Hiába kérdi a félálomban bóklászó ágv- szomszéd, a fogát sikáló éj­szakai pincér: mit hozott ez az este. Nem beszél, csak azt mutatja fel nyújtózkodva, fá­radtan nyögve, hogy van fé­nyes. friss titka, volna miről beszélni, de csak újabb le­gyintésbe hull a mutatós nyújtózkodás. A visszafogott bűvös szavak pedig álmait édesítik. Erős munkástánvok. ’ adt gimnazista fruskák fe* • -,üllö. kemény húsát érzi ki" '.erevitett tenyerén, olcsó vr szontvallomások szavait rág­csálja elalvásig. A hídtól indulva két kilo­méterrel rövidebb a faluba vezető út, mint az állomás­tól. A szilváskert earádiától már látja a kivilágított to­ronyórát. Fél tizenkettő. Éi" félre bőven otthon lehet. Fai­ját, az erőszaknak kitett em­beri helytállás lehetőségeit kutatja, de ezúttal sikertele­nül és hatástalanul, mert az extrém helyzet — a bűnösök és egykori „áldozataik” szem­besítése — nem hitelesíti, hanem éppenséggel gyengíti, b analizálj a a mondanivalót. A 1141 perc újra a régi Fábrit, az igényes, nagy mű­gonddiai alkotó művészt mu­tatja. Ismert alkotói erényei­vel, a regisztráló, tartózkodó magatartással, elemző gon­dossággal, drámai, megjelení­tő erővel stb. találkozunk is­mét. Ezek mellett azonban új jegyek megjelenését És ta­pasztaljuk, ami a rendező fogékony nyitottságának ékes bizonysága. Ezek a je­gyek — a könnyedebb, (játé­kosabb hangvétel, a modern film új eszközei, a felbontott időrend, az asszociációs kép- szerkesztés — újfajta Fábri - arcot mutatnak. Tovább gaz­dagítják, árnyalják a jellem­rajzot, a rendezői mondani­valót. Az idő felbontása azonban, pontosabban az idő­ben való előretekintés né­ha zavarólag hat, mert túl korán informál a későbben bekövetkező eseményekről?, s ezzel kissé érdektelenné teszi számunkra az egyidejű törté­nést. Egyes esetekben vi­szont valóságos telitalálat ez a „játék”. Évi halálának köz­lésére emlékezzünk. Amikor erről tudomást szerzünk, ak­kor Évi és Lőrinc szerelme még csak nyiladozik. De en­nek ismeretében lesz ez a szerelem egyre megkapóbb, míg drámai csúcspontját a pályaudvari búcsúzásban éri el. A viszontlátás reményé­ben intenek búcsút egymás­nak, nem sejtve természetes módon azt, amit mi már tu­dunk, hogy ess volt Utolsó ta­lálkozásuk. Az időfetbcmtást egyébként maga Déry is rendkívül bát­ran és szabadén alkalmazza, de regényében, amelyben az élmény indlviduálisabb, mint a film konkrét képi valósá­gában, nem bánt az előreuta- Iás. Sőt, ezek a zárójelbe iktatott betétek a mű össze­foglaló, szintetizáló hálását erősítik. A Proust-i analizáló időfelbontásos írói technikát így korrigálja Déry, alkal­mazza saját szándékaihoz. Fábri a 141 percben veszí­tett hangjának hűvös tárgyi­lagosságából is. Nem azzal, hogy jeleneteinek drámaisága esa, hogy majdnem mindig az éjszakai vonattal 1ön ha­za, mióta egyetemista. Jegy nélkül utazott. A sötét kocsi­ban lődörgő kalauznővel vé- gigbeszélgette a negyven, ki­lométeres utat. A kalauznő egyetlen utas jegyét sem ke­zelte, nemhogy az övét kérte volna. Révész kínos pontos­sággal magyarázta el egv dokumentumfilm repülőseinek életét, a kövérkés lánv az új tudás birtokában elégedett­nek, gazdag kapcsolatának érezte magát, gyanútlanul kér­dezett, mint a vízfolyás, sem­mit sem sejtve arról, hogy tíz forint értékű jegy helyett kerekíti Révész a mesét lát­ványosan. helyenként plasz­tikusan, ezüstfehér deltaszár­nyak villámként lobbantak át a szutvkos peronon, sem­mi bevesztésre ítélt metropoli­szok sugárútiai elevenedtek meg a koszos ablaküvegen. A kalauznő szinte remegett az izgalomtól; téves informá­ciók nyomán, egy gombnyo­másra valóban megindul-e a halál rettenetes gépezete? Révész hangosan felnevetett, ha kétszer negyven kilométer az út hazáig, annnyi minden történhetett volna még az­zal a kövérkés kalauznővel, alombombázás helyett gomb­jai fémes csattanásától rémül­dözött volna... A falu széléhez érve mint­ha langyosabb lenne az éj­szaka. Nem kerül át a főut­cára. a kertek alatt csörtet fel az udvarukba, határozott Révész, s visszapillantva a folyó felé, átlépte kertiük sö­vényét. Itthon vagvok. sóhai- totta szentimentálisán és megérezte az éjjeli violák ká­erősebbé forrósodott hanem az által, hogy „embersége­sebb”, érzékenyebb, líraibb lett. Gondoljunk csak Évi és Lőrinc említett pályaudvari jelenetére — mennyi szépség, szelíd fájdalom sűrűsödik eb­ben a néhány percben. Elzárt még azt is megbocsátjuk a rendezőnek, hogy Lőrincnek olyan szerelmet ajándékozott, amely iaz eredeti múben nem is az övé, hanem egy Joécsi ügyvéd és Évi között szövő­dött. Fábrj művére természetes módon hatott a modem film formakincse. Néhány formai megoldás Jancsó Miklós és Huszárik Zoltán filmjeinek hatását idézi, Jancsó a Csilla­gosok, katonákban erdei tán­cot járat szereplőivel, Fábri ugyanezt p homokbányában rendezi meg. A temetői ké­pek, a szél kavarta avar, a sötét utcák Huszárik Szind- bádjára emlékeztetnek. Ezek azonban csak formai hason­lóságok. az egyes elemek el­térő tartalmak kifejezői. Fábri tehát saját anyagába ötvözi a látott formákat, szu­verén alkotói egyéniségén átszűrve, a maga sajátos módján teremti meg a valósá­got. S tulajdonképpen a mű­vész egyik alapvető ismérve ez: befogadja, magába ol­vasztja a hatásokat, s így hoz létre önálló világot. Déry Tibor A befejezetlen mondat című számos önélet­rajzi motívumot tartalmazó regényét 1934—1938 között írta. Megjelenésére azonban csak a felszabadulás után kerülhetett sor. A hivatalos Magyarország nem lelkesedett a könyv igazságaiért. Mert Déry nemcsak átfogó képet fest egy hazug, változtatás­ra megérett társadalmi for­mációiról, hanem kíméletlenül őszintét, szókimondót is. Két társadalmi erő áll szem­ben egymással: az erkölcsi­leg hanyatló polgárság és laz öntudatában egyre erősödő munkásosztály. Ezt a két erőt Déry és a film rendezője is. két halálesettel szimboli-- zálja. A polgárság hanyatlá­sát Parcén Nagy Károly, az apa, a trösztvezér öngyilkos­sága jelképezi, a munkásság kiszolgáltatott helyzetét — a nyoméban erősödő osztály- haroot — Markot Béla mun­kás meggyilkolása. Ez a két gyilkosság visszatérő motí­vum, szorosra fűzi a jelene­teket, szilárd szerkezeti ke­bító illatát. Megállt a pince széles, fehér vitorlásra em­lékeztető fala mellett, nézte a tenyérnyi lefüggönyözött ablakot a házon, amelyben született, amelyben élt 18 éves koráig. Ha kopog benn rövid hallgatózás, kételkedő motyogás után felgyullad a villany, elfordul a kulcs a zárban, apja, anyja, akik holt­tá rád tan estek ágyba kilenc óra körül, olyan természetes­séggel tárják ki előtte az aj­tót. mintha nem első álmuk­ból riasztotta volna fel őket a váratlan, kedves vendég, s úgy ölelik magukhoz őt. mintha nem éreznének ide- genséget, félelmeket pedig éreznek, ugyanúgy, ahogy ö is fél a jelen, jövő kockáza­taitól, félnek a szülők az ő elvesztésétől, attól, hogy meg­tagadja, szégyelli őket. ha úr lesz, ha más lesz mint ők. A dunnák nyirkos melegéből ki­kászálódva a szeretet reflexei feledtetik a mindennapos fé­lelmeket. majd vacsora ké­szül, gyors rántotta hagymá­val, bor kerül az asztalra, van még. nyugtatja az apja, és várja kinyílva, ki tárul­kozva, hogy beszéljen magá­ról. mondjon el mindent, ami fontos, ami számít, vizsgá­kat, barátokat, ellátást a nvá- ri gyakorlaton, mi bántja, mi­nek örül, mit szeretne. Sem­mit nem sejtenek arról, hogy az emlékezetéből a kudar­cok, a bizonytalanság, a féle­lem szemetjét kerülgetve, csak jelentéktelen semmisé­geket rak le eléiük: nézzé­tek, ez történt velem. Pedig azt kellene először is kimon­dania, hogy mennyire fél. Fél. hogy az egyetem folyosóján hátba vágja egy vesébe látó. retet biztosít a filmnek. De e motívumok jelentős szere­pet töltenek be tartalmi szempontból is, mivel a főhős, Paroen Nagy Lőrinc belső fejlődésének fő mozgatórugói. Fábri a regény sok szá­lon futó cselekménysorából az alapkonfliktust ragadta ki: Parcen Nagy Lőrinc kö­zeledési kísérleteit a mun­kássághoz, s e kísérletnek is­métlődő kudarcait. Lőrinc elszánt próbálkozásait két dolog motiválja: egyrészt az osztálya üres és Haszontalan életmódja láttán érzett kiáb­rándulás, másrészt a munkás­ság kiszolgáltatott helyzete miatti lekiismeretfurdalás, amely minden kudarc el­lenére újra elindítja a mun­kások közé. Parcep Nagy Lőrinc első­sorban érzelmi „lázadó”: ilyen alapon távolodik el családjától és közeledik a munkássághoz. Hogy mégsem találja meg helyét közöttük, az hibás módszereinek kö­szönhető. A munkások baja­in például pénzajándékokkal próbál segíteni, ez a filan­tróp magatartás azonban az adott esetekben inkább sér­tő, mintsem célravezető. A tudatosság hiányát nem he­lyettesítheti az érzelmi azo­nosulás. Lőrinc alakját Bálint And­rás formálja meg egyszerű, szinte eszközök nélküli já­tékkal. Csomós Mari Éviként szerez emlékezetes perceket. Alakításáért és a Makra Va­lijáért joggal érdemelte ki a kritikusok idei színésznői dí­ját. A filmben nagyon sok jó színészi teljesítményt látha­tunk. Így például Latinovits Zoltán szélkakas Wavra ta­nára, Lukács Sándor visz- szataszítóan aljas provoka- tőrje és selyemfiúja telitalá­lat. A Parcen család hölgy­tagjainak sorából kiemelke­dik Makay Margit idős Far- cennéja, Bisztray Mária öz­vegye és nem utolsósorban Sáfár Anikó könnyelmű Dé- sirée-je. Szimpatikus munkásala­kokat formálnak meg őszin­te eszközökkel: Dayka Mar­git (Hubka néni). Orosz Luj­za (Rózsáné), Kern András (Kesztyűs), ég Cserhalmi György (Markot Béla). Nem fik. tehetnek róla, hogy a munkások ábrázolása a film­ben — úgy érezzük — hal­ványabbra. erőtlenebbre sike­rült a kelleténél. Sulyok László nagyokos professzor: hát, te mit keresel itt? ! Tűni el In­nen. ne zavard mások bölcs, nyugodt játékait! Men/i haza. szórjad a szélben a trágyát a mezőn, fogj kapát, vágd a kövér duóvá t a feles cukor­répa sorjázó vetése között, segíts idős apádnak, anyád­nak kenyeret keresni, ha negyven forintokat érő mun­kaegységgel, hát annyival, tá­mogasd őket. ne a vérüket szívd el a semmiért a lát­szatokért, hogy élhessenek még. hogy megéljék ember leszel-e, elfogadod-e életük példáját... Éjfélt ütött a toronyóra. Révész megkopogtatta az ab­lakot. Bent a tisztaszobában az anyja türelmetlen, kérdé­seire apja fél álomban felelt még. hogy nem is kopogtak, macska jár az ablak alatt, aztán mégis villanyt gyújtott, aztán mégis kitárta az ajtót, kivette fia kezéből a oaoír- bőrömdöt, nevetett, örült, ned­ves szeme sarkát dörzsölgette. Örömkönnyek? Az álom nyir­kossága? Révész már csak az anyját látta, ősz haia hosz- szú fonatban háta közepéig ért, a rezsón sistergő hagy­mára figyelt, pirul-e már? Apja kenyeret szelt elé. majd lerúgott cipője sarkát vizs­gálta rosszalló fejcsóválás- sal: teljesen eljártad a sar­kad megint, fiam, eljárta, mert a sarkára lép. mint te, kelt védelmére édesanvja. s már igazítja is fia elé a gyors vacsorát, egyél! Révész mielőtt villáért nyúl­na. nvűjtózkodik: holnap már augusztus, és tulajdonképpen számára csak most kezdődik el a nyár... Nógrády Andor: Kötöttem lovamat Röpülj pávától a Szivárványig A népdal újjászületése Felszabadulásunk 25. év­fordulója tiszteletére 1969. őszén indította el a televízió a Röpülj páva énekes nép­zenei vetélkedőt, azzal a cél­kitűzéssel, hogy bemutassa: a népdalverseny, a népművé­szet napjainak élő, aktív for. móló ereje. Az elért hatásra azonban még a legoptimis­tábbak sem mertek gondolni: egy televíziós adássorozat or­szágos méretű mozgalom el­indítójává, ösztönzőjévé vált. Több száz csoport alakult szerte az országban, amelyek később a Röpülj páva kör adássorozataiban szerepel­tek. Ezek a csoportok ma már amatőr művészi életünk jelentős tényezőivé váltak. Természetes, hogy a pávakö­rök falun alakultak először, de később a városok is be­kapcsolódtak, hiszen az üze­mekben, gyárakban dolgozók közül sokakban lappang a fa­luról hozott népdalszeretet. A Röpülj páva népdalver~ seny folytatásaként budapes­ti felhívásra jött létre az Arany Páva nemzetközi nép­zenei verseny. Az Arany Páva nagyralátóbb tervet igyekezett megvalósítani: az első összefogó nemzetközi, népzenei, népdalversengés szervezését, megvalósítását tűzte ki célul. Nagy feladat volt és nagy teljesítmény, hiszen hét európai ország részvételével szolgálta egy­más népeinek megértését, kultúránk közös alapjainak felmutatását — a folklór népeket összefogó erejét. A zsűri elnöke Ortutay Gyula irta a. verseny vissz­hangjával, jelentőségével foglalkozva: „A népköltészet­ben egyszerre jelenik meg, szinte felesel egymással, vagy inkább ölelkezik a nemzeti és a nemzetközi... Az Arany Páva versenyein is mindegy­re felfigyelhettünk a külön­böző (német —• osztrák — lengyel — bolgár — orosz — magyar stb.) népek dalainak előadásában a rokonságra, vagy hasonlóságra és az elté­résekre egyaránt. A nemzeti és nemzetközi nagy belső egységét ez m verseny min­dennél jobban bizonyította, és bizonyíthatta azt is. hogy egymás nemzeti kultúrájának eltérő vonásait éppen úgy tiszteletben kell tartanunk, mint a rokon vonásokat, s hogy a nemzetek közötti el­térések nem kell, hogy gyű­löletet ébresszenek, inkább egymás nemzeti kultúrájának megbecsülésére tanítanak. Ez a tanulság — nem vé­letlenül — arra ösztökélte a részvevőket, hogy az Arany Páva nemzetközi versenyt folytassuk, tovább építsük.’’ | A budapesti kezdeménye% zést o Szovjetunió folytatja, A következő versenyt Moszkj vában a Szovjet Televíziq rendezi meg az idén Szi­várvány címmel. A szimbo­likus cím mögött több van, mint az első kezdemény verseny egyszerű folytatása. A Szivárvány folklór.fesztivál iránt világszerte tapasztalhat az érdeklődés. A népek zenéjé­nek, a népek dalainak verse­nyére felkért országok sorra jelentik be részvételüket, vi­lágméretűvé szélesítve ezzel a részvevők körét. A Szovjet Televízióban meginduló verseny mellett — amelyen természetesen részig vesznek a legjobb magyar t ' pávaköri csoportok — idén’ egy másik nagy eseménysor*'1 rozat foglalkoztatja a páva- körök tagjait. Az amatőr kó-a tusokhoz hasonlóan — ame­lyek 10 éve országos minősí­tésen küzdenek meg helyezé­sükért — 1975-ben először pá­vakörök is minősülnek. A pávaköröknél természe­tesen más szempontok szerint folyik majd a minősítés, mint az „általános” kórusok­nál. Itt számításba jön a megszólaltatott anyag minő-, sége, hogy milyen értékes da-, lókkal szerepelnek, mennyire tükrözik ezek a dalok saját vidékük szokásait. Lényei ges az is, hogy a dalokaix mennyire életszerűen adják elő, s hogy képesek-e a nép­dalokat népszokások köré kerekíteni, műsorukat színessé; változatossá tenni. Ha több-' száz pávakörből száz—szazí ötven komoly rangot ér majd el. az a többiek számá­ra ösztönző erővel hat. A pávakörök minősítése ezért ígérkezik izgalmas ese­ménysorozatnak, amely a toÁ vábbi tennivalókat, feladatod, kát és lehetőségei ét is el-Ai 'dönti. Korda Agnes NÓGRAD - 1975. április 19., szombat 9 1$ V

Next

/
Oldalképek
Tartalom