Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
f Turlato4 művelődést Brigád a kovácsolóhói ,.A TÁRSADALOM kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a művelődés ügyét ezért alap-' vető fontosságúnak kell tekinteni. Elsősorban a nagyüzemekben. a szocialista brigádokban már kialakult. illetve alakuló, aktív művelődési igényekkel rendelkező közösségekre kell támaszkodni.” (Az MSZMP Közoonti Bizottságának közművelődés- politikai határozatából.) A Salgótarjáni Kohászati üzemek kovácsoló evárrész - legének B üzemében, ahol mezőgazdasági gépalkatrészeket, süllyesztéses árukat, belkereskedelmi szerárukat készítenek, dolgozik a kétszeres aranykoszorús Március 21-e szán.tóvasgvártó szocialista brigád. Általános jellemzői közé tartoznak: fele-fele arányban helyből, illetve vidékről járnak: három fiatalember kivételével házasok. 2—3 gyermeket nevelnek; kivétel nélkül betanított munkát végeznek. A 25 tagú brigádban két asszony dolgozik. Kisegítők. A brigád átlagéletkora: 38 év. Miért mondtam elVnind- ezeket? Mindenekelőtt azért, hogy érzékeltessem azokat a körülményeket, amelyek alapvetően határozzák meg ennek a szocialista brigádnak egész tevékenységét. termelési és egyéb vállalásait. Mert a brigádok, noha vannak általános. ' mindegyikre azonosan érvényes jellemzők, csak lát» szólag egyformák. M ináén brigádnak megvannak a csak rá jellemző sajátosságai. A vállalásoknál — fokozott mértékben a kulturális vállalásoknál — ezekre figyelni kell. Az eltérő életkor, családi állapot, a lakóhely különbségei, az életmód. a műveltség és érdeklődési kör eltérései, mind másképpen vetnek fel bizonyos kérdéseket. határozzák meg a feladatokat. A Március 21-e Szocialista Brigádban az elmúlt hónapokban sokat beszéltek az általános műveltség kérdéseiről, emelésének szükségességéről. Ügy látták. hogy ebben van a legtöbb tennivalójuk, másrészt ez ad tényleges alapot a kultúra más területeinek fejlesztésére is. A beszélgetéseket tett követte. Előálltak a javaslattal s a nagyüzem szakszervezeti bizottságával egyetértésben „be. hozták” a tanárokat a gyárba. Igen: behozták — ahogyan ők fogalmazzák. A dolgozóknak műszak után nem kell külön iskolába iár- ni. itt van az iskola helyben. Az órákat az úgynevezett vörössarokban tartják. Kok i nd a János bri gád vezető mondja: — Célul tűztük ki. brigádunknak a jövő év elejére egyetlen olyan 45 éven aluli tagja sem lesz. aki nem végezte el a nyolc osztályt. DECEMBERBEN négyen szerezték meg a nyolcadik osztályos végbizonvitvánvt. Január második hetében pedig ketten kezdték el ötödik osztályban a tanulást. A hetedik osztályt szeptemberben indítják. Ekkor újabb brigádtaigok csatlakoznak a most tanulókhoz. — Hogyan megy a szervezés? — Csakis a meggyőzés eszközével — feleli Dombi József brigádvezető-helvettes, aki egyben az üzemrész szakszervezeti titkára. — Erre egy példa. Most van egy 45 éven felüli tanulónk is aki párttag és munkésőr. Meggyőztük a, tanulás fontosságáról. De nem is nagyon kellett. .. Ha elvégzi az iskolát, akkor biztos vagyok benne, közéleti feladatainak is jobban tud eleget tenni. A brigád tüzes kemencék mellett, izzó vassal dolgozik. Szorgos, értő kezek Irányítják a kalapáló-, hengerlő-, formavágó gépeket. Sokan már 5—10. vagy ennél Is több év óta végzik ezt a munkát. Nem kovácsok, nem szakmunkások, de azt a munkát, amelyet végeznek, már úgy csinálják, mint a mesterek. A Szécsényből járó Szeles István sorjázó három gyermek édesapja. Decemberben végezte el a nyolcadikat. Most volt rá lehetőség — szól csendesen. Mint ahogyan most adódott jó alkalma rá az 50 éves brigádvezetőnek is. akinek egész eddigi élete kemény munkában telt el. Dipták János száhtóvas- lvulnsztó 45 éves. íjtaosony férfi. Hat osztályt véglett, .le legközelebb ő is megpróbálkozik az iskolával. Egyszerűen azért — mondja —. mert most ér rá. A brigádban, léoten-nyo- mon tapasztaltam, becsülete van a tanulásnak. Vannak talán. akik nem tudiák ugyan pontosan, szépen, szabatosan megfogalmazni okát. de érzik, hogy fontos, szükséges dologról van szó. A fiatalság mulasztásait, a hiányos alapismereteket pótló ta. nulás a szabad idő eltöltésének egyik hasznos formáia. Emellett ott a többi nagyszerű lehetőség: színház, mozi. kiállítás megtekintése, televíziózás. rádiózás, újság- és könyvolvasás. Mit vállalhat ebből, többé- kevésbé közösen. 25 ember? Azt hiszem, nem sokat. Mindenekelőtt csak azt. amit fel tud használni munkájában, mindennapi életében, köz- és magánéleti kapcsolataiban: ami által többnek érzi magát. amelyről meggyőződött, hogy száméra hasznos. A televízió Stirlitz-soroza- tát mindenki, a dolog természetéből következően külön- külön látta, és beszéltek róla. S ez jó: ezt kellene elérni — és minden szocialista brigádnak — a művelődés többi formáinál is. Beszéljenek. vitatkozzanak egv-egy könyvről, színházi előadásról, szembesítsék azokat a mindennapok valóságával, a tapasztalatokból építsék, építkezzen magatartásuk. viselkedésük. egész egyéniségük. A KULTURÁLIS vállalások ma még több formális eleimet tartalmaznak, ma még sokszor csak számokban beszélünk róluk. Meg kell változtatnunk ezt a szemléletet, gyakorlatot. Tudatosan. Mert a tudatosság nemcsak a munkában, hanem a művelődésben is kívánatos. Sulyok László tévéajánlatunk Mai 20.15: Gogol: A revizor. Az orosz kisvárosok fülledit korrupt, minden aljasságra hajlandó tisztviselői kara mutatkozik be ebben a darabban. A 19. század eleji Oroszországban a megvesztegetés és a pénz az úr. A hivatalnokok csak saját jólétüket tartják szem előtt, butaságuk és elvakultságuk határtalan. Gogol tanítása szerint, ameddig hatalom van ezeknek az embereknek a kezében, addig nem virrad Oroszországra a haladás és a békesség napja. A történet a vidéki városka polgármesterénél folyó nagy tanácskozással kezdődik. A polgármester elhal ó hangon jelenti az összegyű 1 töknek, hogy városukba revizor érkezik Revizor, mégpedig titkos uasítással, meri álruhában jön... S a megijedt hivatalnokok a városukba toppanó első idegenben vélik felismer. ni a revizort, aztán megvesztegetik. vendégségbe hívják, köirüludvarolják. S mikor már mindent elintézettnek hisznek, megjelenik az igazi revizor... A revizort magyarul először 1874-ben mutatta be a Nemzeti Színház. Ez volit az első orosz darab, amelyet Magyar- országon játszottak. Azóta számtalanszor felújították. S most is a Nemzeti Színház előadásában közvetíti a televízió. (50.) — Arrafelé ia pusztulnak a katonák? Ahonnan jöesz? — Most is viszek vagy százat. a tengerbe... azaz van köztük egypár asszony meg lány is, de a többi mind katona. Ennyivel megint kevesebb lánynak Jut katona. — Meg asszonynak. Ebben igazad van, látod. — Meg asszonynak. De én a lányt jobban sajnálom. Mert az asszonynak mér volt katonája, épp ezért asszony, mert volt már neki. A lánynak meg még nem volt.. Vagy ki tudja. En nem láthatok bele az emberekbe. Hátha mégis az asszonynak rosszabb. Épp azért, mert volt már neki... — Meg a gyerek is mind rámarad, bajnak. — Nem jó az már sehogy. De hát ilyenek vagytok, ilyenek az emberek, öli, pusztítja egyik a másikét. — Es a katonákat nem sajnálod? már megvannak asszony nélkül a tenger fenekén. — Vagy a sárga földben, őnekik már jó. — Parázsó nagyanyád is hányszor elmondja nagyapádra: jó már őneki... — Hát honnan ismered le Parázsó nagymamát? — Ismerem, és kész. Sokfelé járok én. Mit gondolsz, hogy szedném ö6sze máskülönben ezt a rengeteg hullát 18? — Attól áradtál így ki, igaz-e? — Nemcsak éppen attól, ta. vasszal szokásom. Tavaszi szél vizet áraszt... — Magyarokat is viszel? — Honnan tudjam én azt?... Hulla, hulla. Az már nem beszél sehogy. Egész biztos, hogy visz magyarokat is. Akármerről jön. Magyarokat mindenfelől hozhat-vihet. — Én is tudok magyarul — mondta most egy fűzbokor. Nem az, amelyiknek a tövén guggolt, hanem kicsit távolabb. egy másik. Gyerekhangja volt, nem lehetett tudni, fiú-e vagy lány. — Én is tudok — dörmö- gött a túlsó partról egy öreg latuskó. — Én is' tudokI — kiáltott messzebbről érces hangon egy fa. az, amelyik mögül éppen süttöt a hold. De nemigen fűzfa volt. mert még nem lombösodott ki. — Én is!.. Én is!.. — mondogatták körben a bokrok. — Azokat nemigen. Azok 4 NÖGRAD - 1973, március 1., szombat Érsek vadkerten 1971. áprilisában készült en a® új nyolc tantermes — egy előadó- és egy tornateremmel ellátott általános iskola, itöbb mint 10 millió forintos beruházási költséggel. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola kihelyezett tagozatán ötven érsokvadkertl gyermek tanul zenét, hegedűn, zongorán, fa- és rézfüvós hangszereken. Képünkön Ember Péter zenetanár Major Zsuzsanna, és Tóth Pál növendékekkel. — kulcsár — ZENEI FIGYELŐ Az elmúlt hetek zenei élete — melynek egyik főszereplője a salgótarjáni városi szimfonikus zenekar volt — mozgalmas képet mutatott. Az együttes több ifjúsági hangversenyen szerepelt, és egyre több szerepet vállal mind Salgótarján, mind a megye zenei életének fellendítésében. Az a fejlődés, melyet az utóbbi években mutat, igazolja, hogy érdemes volt a zenekar működési lehetőségeit biztosítani, az a munka, melyet Zenekulturális téren me- gyeszerte kifejtett, eredményei tükrében Igazolja a zenekar létének szükségét. A salgótarjáni zenekar az elmúlt hetekben két ízben Balassagyarmaton, két ízben Salgótarjánban lépett fel általános Iskolások számára Mozart-, BeethoVen-művek hangzottak el. Az Országos Filharmóniát csak dicséret illeti, hogy az Ifjúság számára olyan élvonalbeli, világjáró művészeket biztosít, mint az itt fellépő Perényi Eszter és Kiss Gyula. Perényi Eszter Mozart G-dur hegedűversenyét játszotta. Perényi Eszter kitűnő művész, aki ezt a Mozart-mü- vet régóta műsorán tartja. Biztonság, határozottság jellemezte e produkciót is. melynek élvezetét még az első tétel kadenciája előtti megingás sem zavarta. Különösen jól sikerült a versenymű második tételének cantilénája, »melynek — Tiköztetek lányok nincsenek? Mindnyájan fiúk a fák? — kérdezte, mert egyik sem lányhangon beszélt. — Dehogyis nincsenek, én Is lány vagyok — szólalt meg váratlanul az a fűzbokor, amelynek a tövén kúcorgott, és barkás ágai föléje hajol* tak. Hasonlított a hangja a Pó. ta Rozikáéhoz. De nem az 6 hangja volt. csak hasonlított hozzá. — Hát aztán, te üzensz-e valamit? — kérdezte a bokortól. — Én szívesen üzennék —" válaszolta a bokor, és mintha sóhajtott volna hozzá egy leheletnyit. — De én úgyse mehetek innen sehova. És értem sem jön olyan messziről fiúbokor senki. — Tudod-e mit? — mondta a bokornak. — Leszek én postás. Az már igazán semmiből se áll. Adj egy szép gallyat, bízd csak rám, elviszem én. — Juj. de jót Juj, de jó! — uljongatt a bokor Elővette a bicskát. — No. lássam. Melyik galy- lyadat adod? — Ez tulán a legszebb — kíséretében a zenekar is önmagát múlta felül. A műsorban Kiss Gyula zongoraművész Beethoven ■ c- moll zongoraversenyének I. tételét játszotta. Fölényes biztonsággal, könnyed természetességgel játszatta az igen nehéz magánszólamot, ebben még az sem zavarta, hogy a zongora néhány exponált hangja nem szólalt meg. A hangverseny karmestere ezúttal Róna Frigyes volt, aki a versenyművek kíséretét precízen Irányította, Beethoven IV. szimfóniájának vezénylésével zenei formálókészségét is bizonyította. * Balassagyarmaton a salgótarjáni zenekar új környezetben. a volt megyeháza nagytermében lépett fel két hangversenyen az általános iskolás és középiskolás fiatalok előtt, azonos műsorral. A műsort Réti Zoltán, a balassagyarmati zeneiskola igazgatója ismertette. aki az igen ^érthetően. világosan fogalmazott szakmai magyarázaton túl talált módot arra is, hogy a jó akusztikájú terem történelmi, irodalmi vonatkozású, valóban érdekes múltját is ismertesse. A hallgatóság számára ez annál is inkább érdeklődésre tarthat számot, mivel ez a terem — régi rangját visz- szanyerve — úgy látszik egyre fontosabb szerepet tölt nyújtotta a bokor. — De választhatsz másikat is. Amelyik neked szép. Vágott egy leszúrnivalő gallyat. Jó kétarasztnylt. — De aztán kihajtsál nekem I — Kihajtok én — mondta a gally. — Csak most mér ne igen csavarogjál sokáig. Tavasszal kihajtok én. — Én is!.. Engem is!.. Én is kihajtok! — kiáltozták kÖ- rós-kőrül mindenféle hangon a bokrok, a fák. De nem vágott több galy- lyat. Elég ez az egy. Ha csakugyan kihajt, ilyen fája nem je6Z a faluban senkinek. Idegen országból, idegen patakpartról való. Bedugta a degeszre tömött oldalzsákba. „Persze, csak én képzeltem úgy, hogy a Rozika hangján beszél. Pedig én nem akarattal képzeltem úgy... de nem, ez nem a Rozika hangja volt. Azt csak én képzelhettem, hogy annyira hasonlít hozzá..." Elmúlt közben a szomjúsár ga. de azért ivott néhány kor- tvot. S rögtön utánatöltötle a flaskát. (Folytatjuk) majd be a város hangversenyéletében, kulturális fejlődésében. A két hangverseny műsora, szólistája és karmestere megegyezett. Bevezetőül Mozart) g-moll szimfóniája hangzott fel lendületesen, éretten. Különösen a lassú tétel meghittségét sikerült a zenekarnak és Róna Frigyes karmesternek visszaadni. A Mozart- G-dur hegedű- verseny szólistája ezúttal is Perényi Eszter Volt. Mindkét napon nagy sikert aratott, de a második hangvemenynapon különösen elemében volt, szépen formált előadás részese lehetett a közönség. Befejezésül Beethoven IV. szimfóniájának két tételét játszotta a zenekar. Az együttes fejlődését bizonyítja, hogy néhány éves működésük után ilyen technikailag és zeneileg egyaránt nehéz művel is meg tudnak birkózni. ★ A salgótarjáni középiskolások részére más műsorral lé- Dett fel a salgótarjáni zenekar. Hidas Frigyes, 1974. tavaszán Preludlum és fúga címmel írt művet az együttes számára, melyet a salgótarjáni zenekar a veszorémi „Kamarazenekarok országos fesztiválján” mutatott be. A mű Salgótarjánban még nem hangzott el közönség előtt. Ezt az adósságát törlesztette most a zenekar, amikor a modern hangvételű, helyenként dzsesz- szes elemekkel gazdagított mű előadásra került Virág László karmester avatott irányításával. A koncert szólistájaként ismét világjáró fiatalt, Tarjá- ni Ferenc kürtművészt üdvözölhette a középiskolás ifjúság, aki nemrég tért haza amerikai hangversenykörútjá- ról. Ezúttal Haydn D-dur kürtversenvét adta elő. A kürt egyik legkényesebb, legnehezebb fúvós hangszer. Igazán keveseket sorolhatunk az úgynevezett nagy kürtösök közé, A salgótarjáni középiskolás közönség olyan fiatal magyar művész játékát hallhatta, akit az egész világon számon tartanak. A hangverseny zárószámaként Mozart g-moll szimfóniájának jól sikerült előadását hallhattuk. Néhány szót talán érdemes írni a két város fiatalságáról is, mint hangverseny-látogató közönségről. Meg kell állapítani, hogy mind az általános iskolás, mind a közéDiskolas fiatalok esetében a balassagyarmatiakról alakult ki ked- vezőbh kép. Érdemes lenne tanaszta latcsereként morrvizs3á!- ni, vajon a tanári felügve'et vagy a pedagógusok előkészítő érdeklődésfelkeltése eredmé- nvezte-e a tapasztalt különbséget?
