Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-15 / 63. szám

/ tp»f’fv'us i eseményei* Nógrádban A polgári forradalom és a szabadságharc Részletek a Nógrád megye története című monográfiából 1 HAS. március 15-e a feuda­lizmus bukásának és a pol­gári berendezés forradalmi úton való megszületésének a rif.pja, A megyénk közéleté­nek hangadói körében 1840 Iájától érezhető polarizáció — Széchenyi vagy Kossuth irá­nyához való közeledés — az 1848. év elejére sem vált tisztázottá, a márciusi törvé­nyek kihirdetése után pedig — a földbirtokból származó jövedelem elvesztésétől való félelem hatására is — min­dent megtettek, hogy pozíció­ikat megtartsák. Az igazi szétválás csak 1849 januárjá­ban kezdődik, s mindazok, akik hűségesek a debreceni kormányhoz és a függetlenség ügyéhez, már akkor meg akarták teremteni a független magyar köztársaságot. Rétság felé. A magyar utóhaddal Nagyoroszinál jutottak érint­kezésbe. Ezek a csapatok Guyon honvéd ezredes pa­rancsnoksága alatt Ipolyság­nál 11-én és 12-én feltartóz­tatták az osztrákokat, és így Görgey a fősereggel tovább tudott vonulni. Ebben a nehéz helyzetben a megyei vezető­ség teljes odaadással dolgo­zott a forradalom ügye mel­lett. de a megye székhelyét, Ba'assagyarmatot január 18- án megszállták a császári csapatok. 1849. január 18-tól, április 11-ig 1818. március 15-től július 10-ig Az 1848. március 13-i me­gyei- közgyűlés tagjai azzal távoztak, hogy 24-én folytat­ják megbeszélésüket, és a megbízatásáról lemondott Ká­rolyi János első alispán he­lyébe 28-án új követet vá­lasztanak. A megye ügyeinek intézőit tehát otthonaikban érte a március 15-i pesti események híre, amit jövő­menő utasoktól hallottak meg. Néhányan, így Pulszky Ferenc is, személyesen akar­tak meggyőződni a történtek­ről, meg azért is, hogy az irányítók sorából ..ki ne ma­radjanak”, sietve Pestre utaz­tak. A helyi események azon­ban Csesztvén, Madách Imre kúriájában „készültek”, ahol a radikálisok egy csoportja úgy döntött hogy a liberális szellemű, már az 1843—1844. években is követ Kubinyi Ferencet azonnal el kell külde­ni a pozsonyi országgyűlés­re. A közgyűlés tagjainak zö­me nagy igyekezettel gyűlt egybe március 24-én a gyar­mati megyeházán. Lelkesen üdvözölték az eseményeket és a radikálisok javaslatára nyomban megválasztották kö­vetnek Kubinyi Ferencet, akit felszólítottak, hogy a legrövidebb időn belül utaz­zék el Pozsonyba. Megszavaz­ták a „polgári őrsereg” fel­állítását és kihirdették a helytartótanács március 16-i rendeletét a sajtószabadság­ról. A miniszterelnöktől térí­tés ellenében 200 lovas és B00 gyalogos polgárőr számá­ra fegyvereket kértek. Az ülés legfontosabb tárgya „a köz­rend és a törvényes végre­hajtás biztosítása”, a leg­újabb törvények szellemé­ben, amelyek „minden egyes lakos jólétének virágzóbb ál­lapotba tételét” é6 azt céloz­ták, hogy „egy nagy nemzeti családdá összeolvadjanak”, ezért a minisztérium felelős­ségét a törvényhatóság „min­den tisztségviselőjére”, sőt „minden egyes lakosra is ki­terjesztik”, amiért egy 12 tagból álló „teljes hatalmú választmányt” hívtak létre és elrendelték, hogy a választ­mány 6 tagja tartózkodjék állandóan a megyeszékhelyen. A „teljes hatalmú választ­mánynak” — amely a régi megyeirányítás fölé emelt forradalmi megyevezetés szerve — feladatául tűzték ki a nép megnyugtatását, és ha az helyileg szükséges, a földesurak felszólítását „az úrbéri terheknek rögtöni el­engedésére.” A választmány már másnap, március 25-én foglalkozott a miniszterelnök március 22-i leiratával, amely „a megyében netalán támad­ható mozgalmak megelőzésé­re” a népesebb helyeken „nemzetőrségi seregek” fel­állítását rendelte el. Utasí­tották tehát az illetékes ,-zol- gabírákat, hogy Balassagyar­mat, Szécsény, Fülek, Gács, Oroszi, Szí rák és Kékkő köz­ségekben hozzák létre a nemze tőrcsapatokat. Ezen az ülésen számolt be Vitális István esküdt arról, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló tör­vényt „több helyen háláda- tosan vette a lakosság”. Ez azonban nem általános. Kacskovits Károly, Plachy Zsigmond és Jankovich Lász­ló jelentése szerint „a Csitár helységben feljelentett nyug­talanságok folytán” a nép felvilágosítására kiküldött bizottság „a népet a zsellérek Altai használt földeknek úr­béri. .. törvény rendeleté alá nem tartozásról, a közter- helcnek jövendőben közös vi­seléséről, s minden szüksé­gesről kellőleg felvilágosít­ván. .. az a legnyugodtabb állapotra tértnek mutatko­zott”. Biztonság okából azon­ban a bizottság „az ideiglenes helybeli rendőrséget is rög­tön felállította”. Tagjai Lifner marcali plébános, vagy aka­dályoztatás esetén segédje, Daner János a helybeli jegyző, Galgóczy János szám­tartó, a helybeli bíró „és Szenográdi János jobbágy és esküdt ember”. A császári-királyi megye­igazgatás hatékonyságát csak­hamar megzavarták a loson­ci események. A Losoncot megszállva tartó Parrot dan- dárát Schlick hadosztály- parancsnok Sajószentpéterre rendelte és az részt vett a február 26-tól 28-ig tartó kápolnai csatában. Damja­nich csapattestének március 5-i szolnoki diadala után Görgey Eger felé tört elő hadaival és a császáriak megkezdték visszavonulásu­kat. Ekkor Losonc jóformán császári katonaság nélkül maradt, amit a Gömör me­gyében működő gerillák ki­használva, március 15-én a városra törtek, letépték a fekete-6árga lobogókat és a piacot zeneszóval körüljárva csakhamar eltűntek. Ottlik Ákos főszolgabíró, a városi tisztikar bevonásával nyomban megindította a viasigállatot, de az még javában folyt, amikor újból megjelent mintegy 40 gerilla. Elfogták a főszol­gabírót, a helyettes polgár­mestert és a városbírót, nemzeti6zínű zászlókat tűztek ki és a Parrot által rendelt 800 bakancsot kocsikra rakva elhajtattak Rimaszombat felé. A városi tanács futár útján segítséget kért a Budán tar­tózkodó Windischgratztől, akinek rendeletére Zaitsek alezredes egy zászlóalj gya­logsággal és gróf Almássy Kálmán ezredes Besztercebá­nyáról 160 lovassal és 400 gyalogossal érkezett Losonc védelmére. Április 2-án Gáspár And­rás hoovéd tálbonmoik Hatvan­ból verte ki a császári csa­patokat, április 4-én Tápió- bicskénél, április 6-án pedig Isaszegnél győzött a honvéd­sereg. Közben április 7-én kiadták az olmützi nyilatko­zatot, amely „az oszthatatlan ausztriai császárság” része­ként kezelte Magyarországot. Április 10-én Damjanich Vácnál aratott győzelmet Götz tábornak csapatai fölött, és egy honvéd csapattest áp­rilis 11-én Rétságon át Ipoly­ságra vonult. Arra nézve, hogy milyen fejetlen és gyors volt a csá­szári csapatok visszavonulása, jellemző, hogy Balassagyar­matot április 11-én délben két kémszemlére küldött hovéd foglalta el, akik be­gyalogoltak a városba, fel­mentek a katolikus templom tornyába, letépték a fekete­sárga zászlót és az utcán még a rúdját is darabokra törték. Mindezt a lakosság döbbent csodálkozással szem­lélte. A megyeházán ugyan­akkor még zavartalanul ott ült a mindenható alispán. Csak délután 4 órakor érke­zett Szügy felől újabb 18 honvéd és 5 kocsi gerilla Kristóffy Károly főhadnagy vezetésével. Ezek behatoltak a megyeházára, letartóztatták Jankovich László alispánt és Thuránszky Kristóf ügyvé­det, lefoglalták az ellenség által begyűjtött fegyvereket a hadipénztárt és kitűzték a templomra, a középületekre a nemezti lobogót. A város la­kossága csak ekkor tért ma­gához és hazafias dalokat énekelve kezdték végigjárni az utcákat. Este fáklyás ze: nét adtak a honvédeknek és a gerilláknak. Hasonló tör­tént Ipolyságon is, ahol áp­rilis 12-én mindössze két szál huszár jelent meg. akik a só házról és a postáról letépték a fekete-sárga zászlókat. 1849. április 11-től szeptember 10-ig co/bbijv , annyit 'Z&O' CölVUUl cuiuci . 1848 július 10 tői, 1849 január 18-ig A szeptember 18-i megye! közgyűlésen, a miniszterelnök szeptember 14-én kelt rende­leté értelmében határozatot hoztak a vármegyére eső 3030 honvédújonc kiállítása ügyé­ben és a végrehajtás módoza­tainak megbeszélésére gróf Ráday Gedeon főispánt, Hor­váth Elek első alispánt, Frá­ter Pált és Huszár Károlyt Pestre küldték, ahol a kato­naság kiállításának módoza­tait a kormány a vármegyére bízta. Ennek értelmében a szeptember 21-i közgyűlés úgy határozott, hogy az újon­cok számát a népesség ará­nyának megfelelően veti ki a községekre és a további teendők irányításával Hor­váth Elek alispán elnöklete alatt álló újoncozási választ­mányt bízta meg. A szeptem­ber 28-i közgyűlésen tárgyal­ták a Jellasics betörésével kapcsolatban kihirdetett újabb népfelkelés ügyét, de végrehajtására a szeptember 29-i sukorói győzelem miatt már nem került sor. Közben megindult az osztrák terüle­ten állomásozó magyar csa- pattestek — a könnyen moz­gó huszárok — hazaszökése. Így a Nádor-huszárok egyik, a csehországi Rajkáméban állomásozó százada is, a nóg­rádi Dessewfy Dénes és Sréter Lajos kapitány veze­tésével október 12-én magyar földre lépett. Az október 27-i közgyűlésen határozták el, hogy a délvidéki harcokból nemzetőreivel együtt vissza­térő Freyburg Lajos őrnagyot 3000 nógrádi nemzetőrrel, az osztrák betörésektől veszé­lyeztetett Trencsén megye védelmére Lipótvár felé in­dítják. A 3030 főnyi nógrádi honvéd­újoncból november 15-én már csak 190 fő hiányzott. Tovább folyt a lovas nemzet­őrség felszerelése is, és e cél­ból december 5-én igénybe vették a megyei hajdúk és pandúrok fegyvereit is. Mind­ez az egyre fenyegetőbbé váló dunántúli katonai helyzet mi­att vált szükségessé, ahol a Windischgrätz herceg főpa­rancsnoksága alatt álló oszt­rák haderő szinte feltartóz­tathatatlanul nyomult előre a főváros felé. A kormány de­cember utolsó napjaiban Deb­recenbe tette át székhelyét. Görgey Artúr tábornok, a felső-dunai hadsereg alaku­lataival Vácon át vonult észak felé, ahol január 5-én adta ki híres kiáltványát és P-án seregének balszárnya Nógrádverőcén át Szob felé, jobbszámya pedig Görgey személyes vezényletével Rét­ságon és Nagyoroszin át Ipolyság felé, és onnét — a két szárny egyesülve — a bányavárosok irányába vo­nult. A hadait üldöző osztrák csapatok, Csórich altábornagy parancsnoksága alatt január 10-én indultak el Vácról 8 NÓGRÁD - 1975. március 15., szombat 1 A tavaszi hadjárat egyre nagyobb területek felszabadu­lását eredményezte, ami a visszafoglalt megyék tisztika­rának a debreceni kormány­hoz hű személyekből való újjászervezését tette szüksé­gessé. Ennek végrehajtója Nógrádban a megyében fel­bomlott „60eigény]ieig®n,y”-moiz- galom egyik szervezője, a fü­leld járás egykori szolgabíró­ja, később megyei pénztáros, majd a füleki kerület or­szággyűlési képviselője, Re- petzky Ferenc kormánybiz­tos volt. Kossuth már április elején gondolt Repetzky Ferenc teljhatalmú nógrádi megbízatá­sára. A Honvédelmi Bizott­mányhoz intézett, a jászberé­nyi főhadiszálláson 1849. áp­rilis 4-én kelt levelében a következőket írta: „Nógrád vármegyét restabilitáltam. Repetzky ennek is biztosa lesz.” Ugyanezen a napon azonban már „Nyílt rende- tet”-et is kiadott, „melynél fogva Repetzky Ferenc Heves megyei kormánybiztos úrnak működési hatásköre. .. Nóg­rád vármegyére is kiterjeszt­vén, erről nevezett megye közönsége... oly meghagyás­sal tudósíttatik, hogy... Re­pe tóky Ferenc úrnak, ki... Nógrád megye törvényszerű közigazgatásának helyreállí­tására, állandó bizottmány és tisztviselőség reconstituálásá- sára (visszaállítására) úgy a megye székhelyének a körülmények szerinti, akár kebelbeli, akár szomszédme- gyebeld helyiségbe áttételére, a haza árulóinak, kik az el­lenséggel cimboráivá Nógrá- dot járom alatt tárták, a büntető törvény kezébe szol­gáltatásúikra teljhatalommal felruháztatott”, engedelmes­kedni és rendelkezései vég­rehajtásában közreműködni .szoros polgári kötelességének ösmerje”. Repetzky egy Kisterenyén tartott tájékozódó értekezlet után, április 14-én Egerbő rendeletet bocsátott ki a me gye tisztviselőihez és lakos ságához. Első intézkedése hogy a megye székhelyé „ideiglenesen, politikai telein tetben” Losoncra helyezte á és oda április 21-ére megye választmányi ülést hívót össze. Repetzky kormánybiztos már április közepén meg­kezdte Nógrád és Hont vár­megyében az önkéntes sza­badcsapatok újbólid szervezé­sét. A toborzás irányításával Pintér Károlyt bízta meg. Si­került is a két megyében' mintegy 3000 kaszákkal és vasvillákkal felfegyverzett gerillát mozgósítaniuk. Az orosz betörés hírére Szemere Bertalan miniszterelnök nép­felkelést rendelt el. A Köz­löny május 22-i számában megjelent népfelkelést és ke­resztes hadjáratot elrendelő kormányhatározat szavai kö­zül jelentős a hazán belül élő népek egységét hü-dieitö f. pont: „Ha menni kell... ak­kor — magyar, tót, német, zsidó, oláh, horvát, rác: ez mind testvér, magyar nem­zet — álljon elő zászló alá”. Ez a kormányrendelet je­lentés lökést adott a Nógrád megyei gerillacsapatok to­vábbi szervezéséhez. Repetz­ky 1849. május 31-én Loson­con kelt „Népfelkelési rende- let”-e még teljesen az 1848. decemberi szabadcsapat-szer­vezési utasítás alapján készült el. Lényege, hogy a fegyveres felkelés előkészítésére „a megye választmányokat ren­delt, kik mindenütt a hely­színen fogják a népet a te­endőkről kitanitani, felvilá­gosítani, s a szükséges össze­írást megtenni”. Az egyik választmány elnöke Madách Imre volt, aki június 6-án Nagyoroszi, Horpács, Berinke. Berki és Tereske bíráihoz in­tézett Írást. Tóth Elemér: Hazafias vers az esőről Tündöklő gesztenye a gyermek tenyerén, jöjj el, fényességes ősz. Állj el, locsogó eső. Esernyők föl-le szállna^ a Metró lépcsőin, denevérszárnyak. Dézsányi lé loccsan az üvegkorláton át, gépkocsik törik a tócsa tükrét. Eső, ne mosd el a kis hazát. Kávé mellől a kopott Park Szállóból kinézek. Kék mezőben égbe szálló nyíl ragyog: egyirányú forgalom. A kávéslány combjait összezárja. Csak el ne röppenjenek a nyilat- a kék mezőkből. Zsúfolt ez az út, ideges. A Józsefváros és Erzsébetváros között itt ázik Magyarország, mintha egy másik hömpölygő Duna alatt járna. Jászok, kunok, palócok, édes dunántúliak már nem néznek az égre. Csak férjünk fel a bőgő buszokra, van amelyik gyorsjárat. Elhúz a sarokból a 112 A, a nagykávéház kőtornya, mint a jéghegy, a hegye kilátszik, mi van alatta. Osvát Ernő és Krúdy Gyula úr elment, pihennek a szerkesztő urak a különböző temetőkben, egyik sem jöhet vissza. Micsoda példázat ez a jéghegy csúcsával, megkövült süvegével. Ez már nem tisztító eső, átok. Csak szüntelen ne legyen, mint a túl hangos nyenyerézés. Csak zavaros ne legyen, mert a tiszta Ady Endre is elment. Csak ne dugják ki fejüket a villogó szemű őspatkányok tanult modorban, csordáikat csak el ne eresszék. Csak rossz néven ne vegye senki a szenvedők szenvedését. Rossz néven ne vegye a múltat, aki okozta. Csak játsszuk a kincses furulyaszói. Csak ki ne játsszuk. Locsog az eső a tölgyre, a bükkre, ázik a madárcseresznye, a berkenye és a juharfa. Elkopott a sárga fagyöngy-cserje, hol vannak már a kankalin virágai, a lepkék, a hőscincérek. A szagos mügére várhatunk. Palaszürke az ég, mint a házi galambok. Lavíroznak a szeles esőben a feketerigók, már itt vannak a vetési varjak. Csapkodja őket a szél a Jánoshegy tömött kupolájához, alig menekülnek. Söprik a leveleket a Dániel úton, lent a zöld Dunára hullanak a sirályok. Eső, csak el ne mosd a drága hazát örökké mozgó madaraival, az édes, szívbéli reménnyel. 1974. október Farkas András: Kas:áló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom