Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

képei Salgótarjánban Nagy Előd Mint már hírül adtuk, Nagy Előd , Derkovits-díjas festő­művész kiállítása nyílt meg a napokban Salgótarjánban, a Derkovits Gyula Iskola galéri­ában, a Megyei József Attila Művelődési Központ és a Bo­lyai János Gimnázium közös rendezésében,. A tárlatot Czinke Ferenc Munkácsy- és SZOT-díjas • grafikusművész nyitotta meg. A Derkovits Gyula Galéria emlékplakett­jét — Czinke Ferenc munká­ját — Herold László iskola- igazgató nyújtotta át a mű­vésznek, Az iskolagaléria 1966, óta ad otthont képzőművészeti kiállításoknak. tanévenként, altatóban hat—nyolc tárlatot nyitnak. Ezek a kiállítások egyébként szervesen illeszked­nek a Nógrád megyei, illetve salgótarjáni képzőművészeti kiállítási programba. A galériában kiállító mű­vészek alkotásaiból önálló gyűjteményes képzőművésze­ti anyaggal i® rendelkezik az iskolagaléria. E művekből vándorkiállítást állítottak össze, amelyet már bemutat­tak Salgótarjánban, a ZIM- Galériában, jelenleg pedig a nagybátonyi ipari szakmun­kásképző intézetben látható. Az iskolagaléria így kisugárzó szerepet is betölt, vándorkiál­lításait a jövőben ipari üze­mekben, járási székhelyeken, illetve .iskolákban mutatják be. Nagy Előd festőművésszel beszélgetünk. — Budapesten élek és dol­gozom — mondja. — Elsősor­ban. mindig is a dunántúli táj állt közel hozzám, válto­zatos formáira élénken rea­gálok. — Van-e nógrádi kapcsola­ta, s ez milyen művészi kö­tődést jelent? — Mészáros Gézával közö­sen tavaly részt vettem a sal­gótarjáni nemzetközi mű­vésztelep munkájában, egv hónapon < át. Ez hatással volt rám. Azt mondhatom, hogy Salgótarján fejlődő arculata, az esztétikailag is magas ér­tékű városépítés ragadott meg. Ezen túl, természetesen a hegyes, dombos, szelíd, de változatos vidék. Egyébként az itt bemutatott rajzok nagy része ezen, a művésztelepen készült. s két olaj képem is itteni ihletésű, a Karancs és a Palóc táj. Salgótarján ked­ves helyem volt, itteni kép­zőművészekkel is megismer­kedtem. Lóránt Jánossal, Cziinke Ferenccel. Személy szerint örülnék, ha ez a kapcsolat rendszeressé válhat­i- na. — Volt-e már kiállítása Nógrádban? — Igen, Balassagyarmaton 1972-ben. Ez a salgótarjáni ki­állítás már a második nógrá­di tárlatom. Két munkámmal szerepelek az idei salgótarjáni Mai tévéajánlatunk 21.20 A kolóniáktól a lakónegyedekig Szakszervezeti könyvtárak mérlege Sikeres esztendőt zártak az elmúlt év végén a szakszer­vezeti könyvtárak. A könyv­tári tevékenység fő mutatói meghaladták az előző évi számadatokat. 1974-ben Nóg­rád megyében 97 szakszerve­zeti könyvtár — közöttük 87 letéti — működött. összes könyvállományuk 136 695 kö­tet. a 14 311 beiratkozott ol­vasó 271 474 darab könyvet kölcsönzött. A könyvtárak nagy figyelmet fordítottak a különböző, rendezvények — író-olvasó találkozók, irodal­mi estek, játékos könwtájé- koztatók és vetélkedők — szervezésére is. összesen 85 ilyen rendezvényt tartottak, amelyek közel 50 százaléka a gyermekek és fiatalok számá­ra készült. Dokumentumfilm. amely a kommunisták helytállásáról, mindennapi munkájukról szól — ezúttal Borsod megyéből villant fel képeket. Ez a me­gye, ahová szinte az ország legnagyobb beruházásai kon­centrálódnak. Ez a megye, amely kohászatával, vegyipa­rával, bányászatával Budapest után. az ország legfontosabb gazdasági körzete. Ez a me­gye, amely szinte az ország fejlődésének is szimbóluma. Foglalkozik a film Borsod mai helyzetével, sajátos gond­jaival. Azzal hogy miiven itt tavaszi tárlaton is. Azt hi­szem, hűséges típusú ember vagyok, ami azt jelenti, ha valahol kötődésem alakul ki. aet később nehezen szakítom meg. Így vagyok most Salgó­tarjánnal. — Berecziky* Lórénd művé­szettörténész önmagával bir­kózó, kételkedő típusú festő­nek nevezte. Így van-e? — Igen. Szeretnék olyan művészetet teremteni, amely nem a műteremben fogan, s nem a műterem számára ké­szül. Konkrétabban ez azt jelenti, hogy mindenekelőtt súlyt helyezek a közérthető­ségre. Minden emberhez sze­retnék szólni, nemcsak az úgynevezett vájtfülű közön­ségnek. E művészetnek, szán­dékom szerint, a valósághoz való szigorú hűség jelenti a lényegét. — Végül: min dolgozik je­lenleg ? — Erről nehezen, beszélek. Általában egyszerre több ké­pen isi dolgozom, Leginkább figurális kompozíciókat fes­tek. Például mostanában egy Petőfi kompozíciót. Aztán egy másiik képet, címe nincs még. Az életörömöt az ifjúság dinamikáját szeretném meg­fogalmazni. Nagy ég látszik a kénen, s áradó fiatalság. Nagy Előd kiállítását ápri­lis 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők Salgótarjánban. Tóth Elemér az élet — a lakáshelyzettől, — a zöldségelláitásig. Látunk képsorokat a hajdani nrvomor- tetepekről, b az új munkás- lakásokról, lakótelepekről. S bemutatja, hogy mire képe­sek a szocialista brigádok, miit tesznek, hogyan kémcső lódnak az országos mozgal­makhoz. Helyet kap a filmben Ka­zincbarcika és Leninváros jö­vőjének, b az egész megye távlati terveinek bemutatása. Riport számol be a bányá­szatról. Borsod sokszínű kul­turális életéről. A kongresszuson bizonyára szó esik majd arról, hogy állami és magánerőből a negye­dik ötéves terv vegéig előreláthatóan 430 ezer lakás énül, vagyis 30 ezerrel több a ter­vezettnél. A Mecseki Ércbányászati Vállalat fizikai dolgozóinak 60 millió forintos beru­házással 200 lakásos lakótelepet épített, A lakásokat már az idén, novemberben átve­hetik a boldog lakók. A RÁDIÓBAN 17* f f r ff Q hallottuk, fi/ neve! El esaladbatl: Közkedvelt félórás műso- persze ritka, mint a fehér sége dédelgeti, babusgatja a rával a Mi férfiak-kal minden holló. A nevelés terhét fe- gyermeket, jómaga a kémé hétfőn jelentkezik a Kossuth lesége vállára helyezi, azzal nyebb nevelési . módszerek rádióban Petress István. A a felkiáltással, hogy ő a híve, és időnként nem ide- C6úcsforgalom mellett az szakember, mármint óvónő, genkedik egyegy makarenkói adás egyre nagyobb érdeklő- természetes, hogy módszerei pofontól 6®m. E megnyilvánu- dést kelt, hiszen csevegő stí- kifinomultabbak, jobbak mint lás jelzi, hogy a férj — bár 1 us ban, ám igen fontos társa- a férj megérzésszerű ráhalá- szakmája autószerelő — már dalmi, közéleti kérdésekben sai. forgatott pedagógiai, vagy dr szólaltatja meg a riportala- Az iskolai és társadalmi daktikai kiadványt, de a ket- nyokat. Nevüket ugyan nem környezet, valamint a hajla- tős nevelés hátrányaival még ismerjük, de nem is az a mok, adottságok mellett a nincs tisztában. Felszínre ke- lényeg, hogy ki mondja, In- gyermek jellemének forrná- rült a műsorban, hogy a» kább, hogy miként vélekedik lásában alapvető jelentősége ellentmondások, a követke- egy-egy izgalmas kérdésről. A van a családi nevelés ossz- zetlenségek mellett időnként riport erénye, hogy hangjának, hiszen az indítta- a családi nevelésben a vég­bensőséges kontaktust tás egy életre szói. A mű- letek is jelentkeznek. Az tud teremteni riport- sorban adott válaszokból egyik édesapa két kislányát alanyaival, s az őszinte meg- egyértelmű kép kerekedett ki: vagy nagyon szereti, vagy nyilvánulások révén a műsor- a családok zömében még min- alaposan megveri. Nem vé* ban nincs helye a kertelés- dig nem alakult ki az éssze- letlenül jegyezte meg az nek. Így történt ez legutóbb rű és szükséges munkameg- édesanya, hogy a kislányok is. Alig néhány órával a osztás helyes aránya, a elidegenednek az apjuktól, nemzetközi nőnap után a gyermekek nevelését több- A riporter egy-egy meg­„Ki nevel a családban” kér- nyíre az édesanyák végzik, myilvánulás között elejt né- dés került terítékre. Az egyik ,aikár dolgoznak, akár nem. hány „tüskét”, melyek ^azt édesanya — mintegy mente- Maliciózusan jegyezte meg az mutatják, hogy nem elfogult • getvén a férjét — azt a régies egyik háziasszony, hogy fér- férfiakkal szemben. Jói tud* felfogást képviselte, hogy fér- je csak akkor foglalkozik a ja, és helyesen érzékeltette a je a kenyérkereső, azért jut gyermekkel,, amikor ő elmegy legutóbbi műsorban is, hogy kevés idő a gyermek neveié- bevásárolni. Ez a „foglalko- a politikai és közjogi egyen- sére. A másik férj szintén zás” is inkább megőrző, fel- jogúság biztosítása nyomán a keveset foglalkozik családi vigyázó jellegű... családon belül — a nevelés­körben gyermekével, ám Az egyoldalúság mellett ben is — ki kell terjeszteni erénye, hogy házias: takarít, időnként a nevelési harmónia az emancipációt, mert a ne­mes, sőt időnként főzéssel is is felbomlik. Erről mondotta velés közös öröm és k*zos foglalatoskodik! Az ilyen férj az egyik apa, hogy míg fele- gond a családban. R. i. (59.) Különben se lőnek ide. Se­hol a közelben katona. És ha innen a környékről nem lő­nek oda, onnan sem lőnek ide. Minek pocsékolják az ágyúgolyót. Tudják azit egy­másról az ellenségek, hol ér­demes kereskedni. A repülőről is látni azt. Vagy amit onnan nem látni, arna valók a kiérnek. A tüzér, amit a szemével nem láthat, azt is eltalálja, A hidart is a hegy túloldalá­ról, mert azit is pontosan tudják a térképről, hol van­nak a hidak, és, hogy ahol híd van, katonáinak is kell lenni alatta. És itt a közelben híd sincs, sehol. Este ipedig miért nem adta volna, ha talált egy . hidat, a patakon. Most meg épp az a szerencse, hogy nincs. Jobbra, az erdőszéle-n, a tan­kok sűrűn köpködték a löve­dékeket. S azon a dombon is fröcskölték a tüzet az ágyúk, amerrefeié át akart vágni a sötétben. Nem mernek ezek elindul­ni. B'z'osan jelentették a ké­mek. hogy T 34-esek vannak odaát. Mintha balfalől is hallott volna ágyúzást. Csak most nézett figyelme­sebben arra: persze, hogy ott is vibrál az egész látóhatár a torkolat tüzek. tői. És ez a vibrálás már messze elnyúlik, messze a háta mögé. ' i,A, az nem létezik — gondolta hitetlenkedve. — Én éppen onnan jövök... legalábbis most olyan, mint­ha. .. de igen, igen, arrólfelől jövök én, a mögött a lapos tetejű domb mögött, emlék­szem, ott bukott le a nap- De ez nem létezik, ott nem lehet front. Amerre jártam, front nem volt sehol; észre­vettem volna én azt”. „Ügy van, a Tigrisek is — jutott az eszébe. — Minek jöttek volna erre, ha a front arra van?...” A hangokon nem lehetett biztosan eligazodni, hallat- szik-e hátulról is a dörgés. Olyan, érzés volt hallgatni a trontzajt, mintha kömyes- körül mindenütt ágyúk mennydörögnének. De akárhogy nézte: azok torkolattüzek. Balra, hátul is ugyanúgy vibrál fak-lüktettek a fények a látóhatáron, mint szemben előtte, a dombok mögött. Azaz már szemben egészen halvány a tűzkoszorú: bele­olvad a rózsásan földerengő pirkadatba. Fázósan ör’zébbhűzta ma­gán a takarót. Tovább néze­lődött. töprengett, s' észre sem vette, hogy letisztulnak előtte a hajnali szürkületben a domboldalak, mintha a pá­rázó ködök nyelték volna el őket, úgy eltűntek, mint a ka­tonák. Előbb csak az tűnt fel, hogy ritkul a tüzelés ideái­ról . („Elfogyott a lőszer. . ,?V majd amikor oldódott a haj­nali homány, és szemét eről­tetve x kereste az erdőszélen sorakozó tankokat, akkor lát­ta, hogy sehol egy tank. se ágyú, se katona, semmi. Csak a friss turkálások — becsa­pódások? — foltjai a szántó­földek egyszínű csíkjain. A dübörgés észrevehetően csendesedett, és a torkolattü­zek koszorúját már végképp elmosta a reggeli fény. S ahogy a kelő nap valahonnan a dombok mögül felsugárzott, szemben, jobb kéz felől a dombhajlatban megjelent egy tank. Ilyen messziről nem lát­hatta jól, de biztosan érezte, hogy az T 34-es. Aztán jöttek, csapatostul. Számolta, de hamar belezava­rodott. Szerencséje volt, a patak miatt kikerülték ezt a részt a tankok. A visszavonulók is, a támadók is. Füst csapkodott ki a tan­kok ormányából, jóval előbb, mint a durranást hallotta. De lecsillapodott lassan az ágyú­zás a közeit, és a távo’abbi is. Már.,külön oda kellett figyel­nie egy dörrenésre —. ez va­lahol, nem túl messzire tör­tént —, felhőnyi por és füst gomolygott a kövesútról, ép­pen ott, ahol a patak keresz­tezi. A hidat robbantották fel? , Megrettent. „Akkor meg, Hogy megyek át?... Ki tudja, hol van híd legközelebb... és ugyanígy felrobbanthatják azt is.. A Dunán is felrobbantották a hidakat —, jutott az eszé­be. — És ha a Dunánál nem állt meg a front majd éppen egy ilyen gilisztányl pataknál fog megállni. „Ha pedig a front átjön a patakon akárhol, ott én is átmehetek.” Megnyugodott ettől, s meg­érezte, hogy éhes. Nem kell most már takarékoskodnia az ennivalóval. Mert ha a patak­nál meg is állna valameddig a front, akármikor áttutajo- zik — éjszaka most már nyu­godtan: letisztult a dombol­dal odaát —, és Grisát meg­keresi. Nem látta a kutyát sehol. Itt volt pedig az imént, itt nyüszített. Félhet ez a lö­völdözéstől. Meg a katonaság­tól. Füttyögött. szólongabta. De nem jött elő. Bevette magát azóta a kukoricásba. „Nem is biztos, hogy ide­gen kutya — gondolta. — Ha ennyire fél. Magyar kutya is lehet, a front elől menekült idáig... Bolond. Hiába mene­külsz, akárhol utolér.. Nem törődött tovább a ku­tyával. Ivott a kis üvegből, s ö sszeszedel őzköd ott, útra ké­szen összehajtogatta a takarót is. Rössz kutya ez. Sosem volt ragaszkodó igazán. Déltájban a felrobbantott híd helyén már állt a hadi- híd, és végevárhatatlanul özönlöttek rajfa a járművek. Hamar megbarátkozott a hídőrséggel. Érdeklődött Grisa felől is. meg Palkóvnyik Szinyicin fe­lől is. De ezek egyiküket sem ismerték, . Igaz, ezek közkatonák, nem ismerhetnek mindenkit. A pa­rancsnokuknak is csak két stráfja van. Pedig itt kell lenni Grisá- éknak valahol, mert Berlinbe mennek ezek is, azt mondják. És ha ez az út visz Berlin­be, csak ezen jöhetnek Gri- sáék. Amikor a menet egy perc­re megszakadt, az őrök meg­engedték, hogy átszaladjon a hídon. Most is az árok külső part­ján gyalogolt, szemben a vo­nulókkal. De most feltette a leventesapkát. Köszönt is néha, nehogy azt gondolják róla, hogy német. — Zdrászt! Amikor a sorompóhoz ért — sorompó volt csakugyan — nem gémeskút, pedig sehol a környéken vasúti pálya —; egy géppisztolyos megállítot­ta. Megemelte az öklét, úgy köszönt a géppisztolyosnak. — Zdrászt! — Kuda paigyos? — Damój! — Tü magyar?... — Dada. Magyar. Ja ma­gyar. — Átkúda znájis tü pa­ruszki ? ; — Jaznájú,.. , Magyarázta aztán, hogy Grisától tanult, s~ rögtön megkérdezte, nem ismerik-e Grisát. Vagy Palkóvnyik Szi- nyicint. De érdekes, ezek sem ismerték. Szerette volna még azt is megkérdezni, milyen sorompó ez, és miért kell hozzá őr­ség. Mert a zebracsíkosra fes­tett őrbódékról látta, hogy máskor is őrzik a sorompót, nemcsak ilyenkor, ha a front átvonul. És hátrább, az épü­leteknek is kaszárnya formá­juk volt. De ezek nem barátkoztak. — Nu pasli — intett a ka­tona. — Davaj, davaj. „Azért a prémsapkában csak más volt — gondolta, amikor áthaladt a soromoó alatt. — Míg az a sapkám megvolt, azért másképpen be­széltek velem. De még a ci­vilek is!...” Visszanézett: csakugyan, milyen sorompó ez? S' akkor látta meg oldalt a táblát: MAGYARORSZÁG Vége 4 NÖGRÄD - 1975. március 14., péntek \ \ 122221221122

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom