Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-13 / 61. szám
Van már egy tűkor „Inasok” a Fürdő út 3-ban Az inas szó sokaknak «1 még az «miékezetében. A szakma fogásait elsajátítaná akaró ifjak tengődtek az inasevek alatt, kiszolgáltatva a mesterek kénye-kedvének, mezítláb és filléreltért. Tanulás helyett takarítás volt a legfőbb feladatuk, s gyakran csattant a pofon. Mindez ma már a múlt. Az inasokat most szakmunkástanulóknak hívják, korszerű körülmények között szerezhetnék szakmát. Az állam sokat áldoz az ifjúmunkásokra. Többek között a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe jelentkező, a megyeszékhelytől távol lakó gyereke« kollégiumi elhelyezéséről is gondoskodnak. Ez esetben azonban túlzás a Fürdő út 3. szám alatti ipa- ritanuló-otthont kollégiumnak nevezni. Hogy miért? Nézzük meg az épületet! A létesítmény, amelyben a tanulókörök kaptak otthont, a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat kezelésében áll. Toldoz- galőtt-foltozgatott falak, benn fáradtolajjal félként, szeressen színű padozat, a másik helyiségben félig parketta, részben hullámzó beton, „műemlék-jellegű” székek és asztalok, foszladozó tapéta — siralmas látvány. A főépület, a tulajdonképpeni otthon valamivel kedvezőbb benyomást kelt. Évente csaknem százhúsz szakmunkástanuló él itt. Az alagsor- bajt a „szekrényes” található. Egy-egy bútordarab belseje két tanuló ruhaneműinek tárolására „alkalmas.” Munkaruha, szennyes, tiszta ing és nadrág egy helyen. Néha még az élelmet is itt tárolják a diákok, mert azt a hálóba felvinni szigorúan tilos. Mivel nem tudnak leülni, inkább az utcán eszik meg a hazait. — Volt valahol szék is — Jegyzi meg Pál Vendel, az otthon vezetője, aki kalauzol. A vasalóhelyen néhány kopott asztal, beljebb a zuhanyozó, melyet napközben be. zárnak, nehogy „piszkolódjék”. A 119 otthonlakónak naponta 280 liter meleg víz áll rendel kezesére. Ha leszámítjuk, ami elmegy takarításra, kocsi mosásra, jó ha egy főre egy liter jut. — Amikor este hazajöttünk a munkahelyről, szemetesvödörben melegítettünk vizet az olajkályhán, hogy hajat moshassunk, vagy a szomszédos Jóbarát étteremből kértünk -- mondták a kőműves tanulók a népi ellenőröknek, akik a közelmúltban vizsgálatot tar tottak az intézményben. pedig fenyegetés a válasza. Ezeknek a fiataloknak egykét év múlva a felnőttek között kell véleményt nyilvánítaniuk, közös dolgokról... Hogyan töltik szabad idejüket? A diákok csak akkor használhatják a klubjukat, ha az ügyeletes nevelő jónak látja. Van ugyan három magnetofonjuk, de abból egyet az otthon stúdiójába építettek be, a másik „valahol” vándorol, míg a harmadik a NEB-vizs- gálat idején egyik névelő lakásáról került elő. Az otthon vezetői vásároltak ellenben ci lerakat és furulyákat, hogy majd népi zenekart alakítanak. A diákok erről nem tudtak. lAmikor a tervet megismerték; azt kérdezték: — Miért nem gitárokat vettek? Az „amyaiskola”, a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet az otthon klubját nem ismeri eJ klubnak, s így nem is támogatja. A diáktanács korábban pénzt szedett ösz- sze a tanulóktól, hogy újságot rendeljenek Ezt a feladatot átvette az otthon vezetése. Fejenként 60 forintot fizettettek be." nyugta nélkül, 2353 forinttal többet, mint kellett volna. A vizsgálatot követően, több mintha felét visszaadták a srácoknak, pedig, ha már összegyűjtötték, ebből az összegből jutott volna műszaki folyóiratokra, könyvekre. Hónapokig nem volt csak egy kopott gumilabdájuk. A tanulók adtak össze pénzt, hogy sportolhassanak. A vizsgálat sok mindent megállapított, annak ellenére, hogy a diákok figyelmét felhívták a vélemények „megfelelő” nyilvánítására. Íme néhány példa: Az ágyneműket kéthetente kell cserélni. Volt eset rá, amikor másfél hónapig nem váltották. Amikor viszont az egyik gyerek valamivel később adta le a szennyest,, „ijesztgetésül” matadorral szórták be a szobában levő ágyakat, lehetetlenné téve az ott-tartózkodást. A tanulóotthom 430 törülközőjéből egyetlen-egyet sem bocsátottak a fiatalok rendelkezésére. Fésülködéskor a gyerekek tócsákban nézik magukat, mert az intézményben nincs egyetlen tükör sem. A rendtartás havi egyszeri távozást ír elő. Akad fiatal, aki két. sőt három hónapig nem mehet haza..., s lehetne hosszasan sorolni a példákat. A klubban fiatalokkal beszélgetünk. Nem a nevük érdekes, hanem a tények, amelyek önmaguk helyett beszélnek. — Várjuk, hogy minél előbb elkerüljünk innét — mondják félszegen, mintha attól tartanának: itt a falnak is füle van. Szavaikból kibugy- gyan a keserűség. A többiek- ből is így áradt, amikor a népi éllenórök kérdezték őket. A folyosón üres a diák tanács hirdetőtáblája. A tanu- 1 óotthon demokratizmusának jelképe lett. A város szélén épül már a korszerű, háromszáz férőhelyes diákotthon. Az intézmény vezetői úgy gondolták! akkor már nem érdemes a régibe befektetni. A tanulóotithon másfél éve a megyei tanács művelődési osztályának fennhatósága alá került, ahonnan, mint Pál Vendel elmondta, azóta négy alkalommal voltak „viziten.” Valakinek, vagy. valakiknek észre kellett volna venni, hogy milyen állapotok uralkodnak a szakmunkásképzés megyei „fellegvárának” tanulóotthonában. Áristom-hangulat, a közösségi élet mondhatni drasztikus befolyásolása... A NEB-vizsgálat csak tényeket tárt fel, s elsősorban azoknak bizonyította be, akiknek tudniuk illene, hogy nem mindig pénzre van szükség, hogy a jövő munkásainak ott. hona valóban otthon legyen. (Azóta történt változás: a diákok kaptak egy tükröt!) A még hátralevő időben, is, míg nem költöznek az új helyre, változásokra van szükség. Ennek megvalósítása a felügyeleti szervek feladata. Az azonban, hogy a szakmunkástanulók megfelelő körülmények között készülhessenek fel hivatásukra, már itt tanuljanak meg bánni a szocialista demokrácia lehetőségeivel. hogy a munkássá váláshoz szükséges minimális alapokat megszerezzék, kibontakozzék alkotó tevékenységük, s ez nem ' egyszerű elemzést követel, hanem sürgős intézkedést. Ezt pedig nem ártott volna korábban felismerni! Szabó Gyula Alföldi Lajos egy évvel ezelőtt kapta meg diplomáját a „Marx Károly” Közgazdaságtudományi Egyetemen. A fiatal, kezdő diplomás, családjával nemrégiben költözött a kétszoba összkomfortos, távfűtéses lakásba. „Minek szánom gyermekemet?..." II. rész Akik mást szeretnének A tradíció hívei mellett természetesen az öblösüveggyár ban is sok szülő valami égé szén más foglalkozást képzel el gyerekének, mint amit ő választott. Például Bognár Utván üvegfestő. — Nem is arról van szó, hogy én vagy a feleségem javasolt mást, a fiú döntött. Tavaly fejezte be az általános iskolát, végig kitűnővel. Különösen a matematikát és a fizikát szerette mindig — így esett a választása a köz- gazdasági szakközépiskolára. Ügy látjuk, megállja a helyét, a félévi jegyek ezt mutatják, pedig magas a követelmény. Jár orosz és matematika szakkörbe is. — Gondoltak továbbanulás- ra? — Igen, szóba került már. Vagy a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, vagy a köz- gazdasági egyetemre szeretne menni. Igaz, mi rábíztuk a pályaválasztást, de arról már többször beszélgettünk: akkor tanuljon, ha komolyan veszi. Csak akkor érdemes folytatni. Igaz, egyedüli gyerek, a feleségem is dolgozik, hímző- nő a Textilipari Vállalatnál, de az anyagi szemponton kívül az emberire is gondolnia kell. — Nem is volt más javaslatuk a pályaválasztásnál? — Ahogy ez szakmunkásoknál gyakori, én is valamilyen jó szakmára szerettem volna küldeni, tévészerelőnek, autójavítónak. Van egy rossz tragacsunk, legalább azt megjavította volna... De nem bánom, hogy másképp alakult. Igyekszünk mindenben segíteni a tanulását. Külön szobában készülhet, olvashat. Az olvasás, a foci mellett a legkedvesebb időtöltése. Sokat jár könyvtárba és én is gyakKik a tanulóotthon lakói? Tizenhét szakma — főként vasipari — jövendő szakmunkásai. — Mi a szüléitek foglalkozása? v — Bányász. — Termelőszövetkezeti tag. — Segédmunkás. — Lakatos — mondják a diákok. Fizikai dolgozók gyermekei, löbbek között ők a munkás- osztály utánpótlása. Sok mindenben nem értenek egvet nevelőikkel, ami fiatal korban természetes. De nem minden esetben. Egyik alkalommal például az otthonvezető, vasárnap kora reggel, havas esős időben kivétel nélkül mindenkit kiküldött erdei tornapályát építeni, „társadalmi munkában.” A fiatalok ázva-fázva dolgozgattak. Otthon, szüleiktől azt tanulták: a társadalmi munka önkéntes, nemes célokat szolgál. összeszorított fogakkal hajtották végre a parancsot, s az akkor érzett hideg borzong végig hátukon, ha hallják a szót: társadalmi munka. A tanulóotthon diáktanácsa a szocialista demokráciára való nevelést hivatott szolgálni. Ha azonban a diáktanács beleszólási jogával akar élni, az otthon vezetése vagv figvel- men kívül hagyja azt, vagy (58.) Nézi Grisát — ninos sehol. Jobb is, hogy nincs, legalább nem hallotta; nem való ez már őhozzá, ez a szavalás. Lehetségese közben, hazaménL Karkóvba. Jön a lila hálóinges lány, s ő is azt kérdezi: — Grisa?... Hová lett Gri- sa? — Hát most béke van — mondja ő a lánynak. De nem mer a hálóin góre nézni, nehogy megint kinevessék. Indul is kifelé, mert aztán, nem állná meg, hogy ne nézzen oda — akkor veszi észre, hogy a présházban van a műhely. Es a cséplőt is ott látja már: ott a cséplőgép a diófák alatt. Érdekes, azelőtt sose szoktak itt csépelni. Persze idáig háború volt, és a béke minden másképpen l Könnyen lehet, hogy itt lesz a szérű, ezután a szőlőhegyen. A szivacsos orrú nyilas most illeszti oda a zsákot a gép farához, és hátra szól: — Az a bicska engem illet, a gyöngyháznyelű, amit az oldalzsákért cseréltél 1 Hozd csak el nekem azt a bicskát, egy-kettő! Ügy tesz, mintha elmenne a bicskáért. Persze esze ágában sincs elhozni, örüljön a szivacsos orrú. hogy nincs az eg réz falúban lámpavas, mert akkor őt is felakasztották volna. FEKETE GYULAAFIŰ MEG A KATONÁK NÓGRÁD - 1975. március 13,. csütörtök A nagy sietségben, hogy minél messzebb kerüljön onnan, belekeveredik a kökénybokor bozótjába. Olyan nagy most ez a bozót mióta leskelődött Mártíékra, úgy elterjedt, mint egy erdő, semerre se látni ki belőle, és akárhogy igyekezne kifelé, mindenütt csak a szúrós galy- lyak... Ahogy ott küszködik a gallyakkal, egyszerre csak megszólalnak az ágyúk. „No, hát ez sem tartott sokáig. Gondoltam én azt, hogy nem tart sokáig... Grisa még haza se igen ért. Hacsak nem repülővel". Ó, hát nem hazament Grisa! A szalonnát vitte el a szőke lánynak, a hálásért... És ép meg elfelejtettem mondani a lánynak, hogy Grisa már elvitte a szalonnát.. Az ez. ágyúszó. És pukkannak már az aknák is. S akkor nem lehet valami messze a front, mert aknával nem lőnek mess isire. Ez meg Sztál in-orgona. A legnagyobb fron+zajban iß meg tudja különböztetni a Sztáliin-orgona hangját. „A'^kor meg jó — gondolta megkönnyebbülve. — Akkor visszai rányítják Gnisét is a műhelybe, és megmutatja, ő a , motort, hogyan kell szétszedni, meg összerakni. Mert azt az egyet nagyon sajnáltam volna, ha az ilyen szereléseket. nem tanulom meg. Parázsó nagyapa is mondta, hogy Grisa ért hozzá a legjobban. Hogy jönne már az ki, ott lebzselek mellette, mióta, és nem tanulom meg.. Ez már igazi robbanás. Azt hitte, pedig álmodta az előbb, és nem is igaz, hogy vége a békésnek. De ez nem álom, ezek igazi robbanások. Sz'ál in-orgona. Ez megint igaizi. Akkor azóta visszajött Gri- sa is. Szólni kellene a hálóinges lánynak. Persze, odaát van az is, a hálóinges lány, túl a patakon. Meg a front is odaát van, meg mindenki. De lehet, hogy a katonák most el vannak foglalva a lövöldözéssel, és nem néznek hátra. Addig kellene valahogy átjutni a patakon, míg nem néznek hátra. Felült. és már nyúlt a tarisznyáért. Síelni kell, míg nem néznek, hálna a katonák. .. De ettől, hogy felült, égé* seren feJétwedt. Ledobta a takarót és kibújt a szán-csomó ától. A kutya máris ott nyüszített a lábánál. Nem törődött most a kutyával. Jől álmodta az előbb: eget- földet betöltött a front mennydörgése. Sötét volt még, tűzkoszorúhan a távoli dombok körvonalai. Ha ilyen istenesen elkezdték, akkor már biztos, hogy mozdulnak valamerre. * Kár, hogy nem ugrott ki rögtön a kuckóból; az elején még látni, melyik oldal a támadó. Mert amelyik a támadó, az tudja magát erősebbnek. És csakugyan is: az szokott előrenyomulni. „Bánom is én, előre vagy hátra, csak innen mozduljanak el” — gondolta. S rögtön utána, minden átmenet nélkül: „Grisának elmondom hogy a sapka miatt fel akartak akasztani”. Nem feküdt vissza most már. Magára borította a takarót s úgy ült a szárcsomó alá hogy ne érje a kellemetlen szél, de azért jól lásson. Nem félt. Olyan érzése volt a szárkévék alatt, mintha betonfedezékben ülne. (Folytatjuk) ran veszek neki könyvet a> üzemi terjesztőtől. ♦ Pesze Gábor finomesiszoló kislánya csak jövőre dönt véglegesen. — Az ő szándéka: fodrász* nő vagy ruházati eladó lesz. Négyes fölött volt egy-két tizeddel az eredménye. Gondolhattunk volna középiskolára is, de közös megegyezéssel inkább először szakmát tanul, és utána, ha lesz ked* ve hozzá, beiratkozik középiskolába. — A fodrászat egyike a divatos szakmáknak. Vajon ez* ért esett erre a választása? — Nem hinném, hogy a fe* hér köpeny vagy a borravaló vonzaná. Nem anyagias a családunk. Kiskorától kedvenc elfoglaltsága volt, hogy frizurát csináljon. Először csak a babáknak... Jó a kézügyessége. A másik lányom nár 25 éves, férjnél van, ő nyomdász lett. — Az üvegcsiszoló szakmát mostanában sok ]ány választ* ja. Nem ajánlotta a kislányának? —Jártak már itt az i6kolá* val, tudja, milyen itt a munka. Nem kapott kedvet hozzá, de én sem javasoltam neki. Szeretném, ha ennél nyugodtabb munkát választa* na. Elég egy csiszoló a . családban... A lényeg az, jhogy jó, kedvére való szakmát ta* láljon. Ez majd alapot adhat a továbbjutáshoz is. A szakközépiskolától azért húzódozunk, mert gyakran tapasztaljuk: négy évig jár iskolába valaki, de nem sajátítja el igazán a szakmát, •ét Ezzel az utóbbi vélemény* ínyei vitába lehetne szállni, hiszen sokan bizonyíthatják az ellenkezőjét is. Az alaposabb elméleti felkészültséget biztosító szakközépiskolai vég* zettséggel pár hónap gyakorlat után el lehet jutni a több gyakorlattal rendelkező szakmunkások szintjére. Per sze, csak akkor, ha igazán szereti valaki a szakmáját. Amit Pesze Gábor is kimond: a lényeg az, hogy jó, kedvére való foglalkozást találjon a döntés előtt álló fiatal. Az öblösüveggyári szülők vélekedéseiből az csendül ki. hogy ők nem „szánják” valamilyen pályára a gyerekeket, hanem rájuk bízzák a döntést, csak javasolnak. Ez a helyes: a hajlamok és a képességek yugói talán még messzebbre, de biztos, hogy jó pályár” í'ittath-’Mák őket. G. Kiss Magdolna
