Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

Van már egy tűkor „Inasok” a Fürdő út 3-ban Az inas szó sokaknak «1 még az «miékezetében. A szakma fogásait elsajátítaná akaró ifjak tengődtek az inas­evek alatt, kiszolgáltatva a mesterek kénye-kedvének, mezítláb és filléreltért. Tanu­lás helyett takarítás volt a legfőbb feladatuk, s gyakran csattant a pofon. Mindez ma már a múlt. Az inasokat most szakmunkás­tanulóknak hívják, korszerű körülmények között szerezhet­nék szakmát. Az állam sokat áldoz az ifjúmunkásokra. Töb­bek között a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetbe jelentkező, a megyeszékhelytől távol lakó gyereke« kollégiumi elhelye­zéséről is gondoskodnak. Ez esetben azonban túlzás a Fürdő út 3. szám alatti ipa- ritanuló-otthont kollégiumnak nevezni. Hogy miért? Nézzük meg az épületet! A létesítmény, amelyben a tanulókörök kaptak otthont, a Nógrád megyei Sütőipari Vál­lalat kezelésében áll. Toldoz- galőtt-foltozgatott falak, benn fáradtolajjal félként, szere­ssen színű padozat, a másik helyiségben félig parketta, részben hullámzó beton, „mű­emlék-jellegű” székek és asz­talok, foszladozó tapéta — si­ralmas látvány. A főépület, a tulajdonképpe­ni otthon valamivel kedve­zőbb benyomást kelt. Évente csaknem százhúsz szakmun­kástanuló él itt. Az alagsor- bajt a „szekrényes” található. Egy-egy bútordarab belseje két tanuló ruhaneműinek tá­rolására „alkalmas.” Munka­ruha, szennyes, tiszta ing és nadrág egy helyen. Néha még az élelmet is itt tárolják a diákok, mert azt a hálóba felvinni szigorúan tilos. Mi­vel nem tudnak leülni, inkább az utcán eszik meg a hazait. — Volt valahol szék is — Jegyzi meg Pál Vendel, az otthon vezetője, aki kalauzol. A vasalóhelyen néhány ko­pott asztal, beljebb a zuha­nyozó, melyet napközben be. zárnak, nehogy „piszkolód­jék”. A 119 otthonlakónak naponta 280 liter meleg víz áll rendel kezesére. Ha leszámít­juk, ami elmegy takarításra, kocsi mosásra, jó ha egy főre egy liter jut. — Amikor este hazajöttünk a munkahelyről, szemetesvö­dörben melegítettünk vizet az olajkályhán, hogy hajat mos­hassunk, vagy a szomszédos Jóbarát étteremből kértünk -- mondták a kőműves tanulók a népi ellenőröknek, akik a közelmúltban vizsgálatot tar tottak az intézményben. pedig fenyegetés a válasza. Ezeknek a fiataloknak egy­két év múlva a felnőttek kö­zött kell véleményt nyilvání­taniuk, közös dolgokról... Hogyan töltik szabad ide­jüket? A diákok csak akkor hasz­nálhatják a klubjukat, ha az ügyeletes nevelő jónak látja. Van ugyan három magneto­fonjuk, de abból egyet az ott­hon stúdiójába építettek be, a másik „valahol” vándorol, míg a harmadik a NEB-vizs- gálat idején egyik névelő la­kásáról került elő. Az otthon vezetői vásároltak ellenben ci lerakat és furulyákat, hogy majd népi zenekart alakíta­nak. A diákok erről nem tud­tak. lAmikor a tervet megis­merték; azt kérdezték: — Miért nem gitárokat vet­tek? Az „amyaiskola”, a 211. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet az otthon klubját nem ismeri eJ klubnak, s így nem is támogatja. A diáktanács korábban pénzt szedett ösz- sze a tanulóktól, hogy újsá­got rendeljenek Ezt a fel­adatot átvette az otthon ve­zetése. Fejenként 60 forintot fizettettek be." nyugta nélkül, 2353 forinttal többet, mint kellett volna. A vizsgálatot követően, több mintha felét visszaadták a srácoknak, pe­dig, ha már összegyűjtötték, ebből az összegből jutott vol­na műszaki folyóiratokra, könyvekre. Hónapokig nem volt csak egy kopott gumilabdájuk. A tanulók adtak össze pénzt, hogy sportolhassanak. A vizsgálat sok mindent megállapított, annak ellenére, hogy a diákok figyelmét fel­hívták a vélemények „megfe­lelő” nyilvánítására. Íme néhány példa: Az ágyneműket kéthetente kell cserélni. Volt eset rá, amikor másfél hónapig nem váltották. Amikor viszont az egyik gyerek valamivel ké­sőbb adta le a szennyest,, „ijesztgetésül” matadorral szórták be a szobában levő ágyakat, lehetetlenné téve az ott-tartózkodást. A tanulóotthom 430 törül­közőjéből egyetlen-egyet sem bocsátottak a fiatalok rendel­kezésére. Fésülködéskor a gyerekek tócsákban nézik ma­gukat, mert az intézményben nincs egyetlen tükör sem. A rendtartás havi egyszeri távozást ír elő. Akad fiatal, aki két. sőt három hónapig nem mehet haza..., s lehetne hosszasan sorolni a példákat. A klubban fiatalokkal be­szélgetünk. Nem a nevük ér­dekes, hanem a tények, ame­lyek önmaguk helyett beszél­nek. — Várjuk, hogy minél előbb elkerüljünk innét — mond­ják félszegen, mintha attól tartanának: itt a falnak is füle van. Szavaikból kibugy- gyan a keserűség. A többiek- ből is így áradt, amikor a népi éllenórök kérdezték őket. A folyosón üres a diák ta­nács hirdetőtáblája. A tanu- 1 óotthon demokratizmusának jelképe lett. A város szélén épül már a korszerű, háromszáz férőhe­lyes diákotthon. Az intézmény vezetői úgy gondolták! ak­kor már nem érdemes a ré­gibe befektetni. A tanulóotithon másfél éve a megyei tanács művelődési osztályának fennhatósága alá került, ahonnan, mint Pál Vendel elmondta, azóta négy alkalommal voltak „viziten.” Valakinek, vagy. valakiknek észre kellett volna venni, hogy milyen állapotok uralkodnak a szakmunkásképzés megyei „fellegvárának” tanulóotthoná­ban. Áristom-hangulat, a kö­zösségi élet mondhatni drasz­tikus befolyásolása... A NEB-vizsgálat csak té­nyeket tárt fel, s elsősorban azoknak bizonyította be, akik­nek tudniuk illene, hogy nem mindig pénzre van szükség, hogy a jövő munkásainak ott. hona valóban otthon le­gyen. (Azóta történt változás: a diákok kaptak egy tükröt!) A még hátralevő időben, is, míg nem költöznek az új helyre, változásokra van szük­ség. Ennek megvalósítása a felügyeleti szervek feladata. Az azonban, hogy a szak­munkástanulók megfelelő kö­rülmények között készülhes­senek fel hivatásukra, már itt tanuljanak meg bánni a szocialista demokrácia lehető­ségeivel. hogy a munkássá váláshoz szükséges minimális alapokat megszerezzék, ki­bontakozzék alkotó tevékeny­ségük, s ez nem ' egyszerű elemzést követel, hanem sür­gős intézkedést. Ezt pedig nem ártott volna korábban felismerni! Szabó Gyula Alföldi Lajos egy évvel ezelőtt kapta meg diplomáját a „Marx Károly” Közgazdaság­tudományi Egyetemen. A fiatal, kezdő diplomás, családjával nemrégiben költözött a kétszoba összkomfortos, távfűtéses lakásba. „Minek szánom gyermekemet?..." II. rész Akik mást szeretnének A tradíció hívei mellett ter­mészetesen az öblösüveggyár ban is sok szülő valami égé szén más foglalkozást kép­zel el gyerekének, mint amit ő választott. Például Bognár Utván üvegfestő. — Nem is arról van szó, hogy én vagy a feleségem ja­vasolt mást, a fiú döntött. Tavaly fejezte be az általá­nos iskolát, végig kitűnővel. Különösen a matematikát és a fizikát szerette mindig — így esett a választása a köz- gazdasági szakközépiskolára. Ügy látjuk, megállja a helyét, a félévi jegyek ezt mutatják, pedig magas a követelmény. Jár orosz és matematika szakkörbe is. — Gondoltak továbbanulás- ra? — Igen, szóba került már. Vagy a Pénzügyi és Számvi­teli Főiskolára, vagy a köz- gazdasági egyetemre szeretne menni. Igaz, mi rábíztuk a pályaválasztást, de arról már többször beszélgettünk: akkor tanuljon, ha komolyan veszi. Csak akkor érdemes folytat­ni. Igaz, egyedüli gyerek, a feleségem is dolgozik, hímző- nő a Textilipari Vállalatnál, de az anyagi szemponton kí­vül az emberire is gondolnia kell. — Nem is volt más javasla­tuk a pályaválasztásnál? — Ahogy ez szakmunkások­nál gyakori, én is valamilyen jó szakmára szerettem volna küldeni, tévészerelőnek, autó­javítónak. Van egy rossz tra­gacsunk, legalább azt megja­vította volna... De nem bá­nom, hogy másképp alakult. Igyekszünk mindenben segíte­ni a tanulását. Külön szobá­ban készülhet, olvashat. Az olvasás, a foci mellett a leg­kedvesebb időtöltése. Sokat jár könyvtárba és én is gyak­Kik a tanulóotthon lakói? Tizenhét szakma — főként vasipari — jövendő szak­munkásai. — Mi a szüléitek foglalko­zása? v — Bányász. — Termelőszövetkezeti tag. — Segédmunkás. — Lakatos — mondják a diákok. Fizikai dolgozók gyermekei, löbbek között ők a munkás- osztály utánpótlása. Sok mindenben nem értenek egvet nevelőikkel, ami fiatal korban természetes. De nem minden esetben. Egyik alkalommal például az otthonvezető, vasárnap kora reggel, havas esős idő­ben kivétel nélkül mindenkit kiküldött erdei tornapályát építeni, „társadalmi munká­ban.” A fiatalok ázva-fázva dolgozgattak. Otthon, szüleik­től azt tanulták: a társadalmi munka önkéntes, nemes cé­lokat szolgál. összeszorított fogakkal hajtották végre a parancsot, s az akkor érzett hideg borzong végig hátukon, ha hallják a szót: társadalmi munka. A tanulóotthon diáktanácsa a szocialista demokráciára va­ló nevelést hivatott szolgálni. Ha azonban a diáktanács be­leszólási jogával akar élni, az otthon vezetése vagv figvel- men kívül hagyja azt, vagy (58.) Nézi Grisát — ninos sehol. Jobb is, hogy nincs, legalább nem hallotta; nem való ez már őhozzá, ez a szavalás. Lehetségese közben, haza­ménL Karkóvba. Jön a lila hálóinges lány, s ő is azt kérdezi: — Grisa?... Hová lett Gri- sa? — Hát most béke van — mondja ő a lánynak. De nem mer a hálóin góre nézni, ne­hogy megint kinevessék. Indul is kifelé, mert aztán, nem áll­ná meg, hogy ne nézzen oda — akkor veszi észre, hogy a présházban van a műhely. Es a cséplőt is ott látja már: ott a cséplőgép a diófák alatt. Érdekes, azelőtt sose szok­tak itt csépelni. Persze idáig háború volt, és a béke minden másképpen l Könnyen lehet, hogy itt lesz a szérű, ezután a szőlőhegyen. A szivacsos orrú nyilas most illeszti oda a zsákot a gép farához, és hátra szól: — Az a bicska engem illet, a gyöngyháznyelű, amit az oldalzsákért cseréltél 1 Hozd csak el nekem azt a bicskát, egy-kettő! Ügy tesz, mintha elmenne a bicskáért. Persze esze ágá­ban sincs elhozni, örüljön a szivacsos orrú. hogy nincs az eg réz falúban lámpavas, mert akkor őt is felakasztották volna. FEKETE GYULA­AFIŰ MEG A KATONÁK NÓGRÁD - 1975. március 13,. csütörtök A nagy sietségben, hogy minél messzebb kerüljön on­nan, belekeveredik a kö­kénybokor bozótjába. Olyan nagy most ez a bozót mióta leskelődött Mártíékra, úgy el­terjedt, mint egy erdő, semer­re se látni ki belőle, és akár­hogy igyekezne kifelé, min­denütt csak a szúrós galy- lyak... Ahogy ott küszködik a gallyakkal, egyszerre csak megszólalnak az ágyúk. „No, hát ez sem tartott so­káig. Gondoltam én azt, hogy nem tart sokáig... Grisa még haza se igen ért. Hacsak nem repülővel". Ó, hát nem hazament Grisa! A szalonnát vitte el a szőke lánynak, a hálásért... És ép meg elfelejtettem mon­dani a lánynak, hogy Grisa már elvitte a szalonnát.. Az ez. ágyúszó. És pukkannak már az ak­nák is. S akkor nem lehet valami messze a front, mert aknával nem lőnek mess isire. Ez meg Sztál in-orgona. A legnagyobb fron+zajban iß meg tudja különböztetni a Sztáliin-orgona hangját. „A'^kor meg jó — gondolta megkönnyebbülve. — Akkor visszai rányítják Gnisét is a műhelybe, és megmutatja, ő a , motort, hogyan kell szét­szedni, meg összerakni. Mert azt az egyet nagyon sajnál­tam volna, ha az ilyen szere­léseket. nem tanulom meg. Parázsó nagyapa is mondta, hogy Grisa ért hozzá a leg­jobban. Hogy jönne már az ki, ott lebzselek mellette, mi­óta, és nem tanulom meg.. Ez már igazi robbanás. Azt hitte, pedig álmodta az előbb, és nem is igaz, hogy vége a békésnek. De ez nem álom, ezek igazi robba­nások. Sz'ál in-orgona. Ez megint igaizi. Akkor azóta visszajött Gri- sa is. Szólni kellene a háló­inges lánynak. Persze, odaát van az is, a hálóinges lány, túl a patakon. Meg a front is odaát van, meg mindenki. De lehet, hogy a katonák most el vannak foglalva a lövöldözéssel, és nem néznek hátra. Addig kellene valahogy átjutni a patakon, míg nem néznek hátra. Felült. és már nyúlt a ta­risznyáért. Síelni kell, míg nem néznek, hálna a kato­nák. .. De ettől, hogy felült, égé* seren feJétwedt. Ledobta a takarót és ki­bújt a szán-csomó ától. A kutya máris ott nyüszí­tett a lábánál. Nem törődött most a kutyával. Jől álmodta az előbb: eget- földet betöltött a front mennydörgése. Sötét volt még, tűzkoszorúhan a távoli dom­bok körvonalai. Ha ilyen istenesen elkezd­ték, akkor már biztos, hogy mozdulnak valamerre. * Kár, hogy nem ugrott ki rögtön a kuckóból; az elején még lát­ni, melyik oldal a támadó. Mert amelyik a támadó, az tudja magát erősebbnek. És csakugyan is: az szokott elő­renyomulni. „Bánom is én, előre vagy hátra, csak innen mozdulja­nak el” — gondolta. S rög­tön utána, minden átmenet nélkül: „Grisának elmondom hogy a sapka miatt fel akar­tak akasztani”. Nem feküdt vissza most már. Magára borította a takarót s úgy ült a szárcsomó alá hogy ne érje a kellemetlen szél, de azért jól lásson. Nem félt. Olyan érzése volt a szárkévék alatt, mint­ha betonfedezékben ülne. (Folytatjuk) ran veszek neki könyvet a> üzemi terjesztőtől. ♦ Pesze Gábor finomesiszoló kislánya csak jövőre dönt véglegesen. — Az ő szándéka: fodrász* nő vagy ruházati eladó lesz. Négyes fölött volt egy-két tizeddel az eredménye. Gon­dolhattunk volna középiskolá­ra is, de közös megegyezés­sel inkább először szakmát tanul, és utána, ha lesz ked* ve hozzá, beiratkozik közép­iskolába. — A fodrászat egyike a di­vatos szakmáknak. Vajon ez* ért esett erre a választása? — Nem hinném, hogy a fe* hér köpeny vagy a borravaló vonzaná. Nem anyagias a családunk. Kiskorától ked­venc elfoglaltsága volt, hogy frizurát csináljon. Először csak a babáknak... Jó a kéz­ügyessége. A másik lányom nár 25 éves, férjnél van, ő nyomdász lett. — Az üvegcsiszoló szakmát mostanában sok ]ány választ* ja. Nem ajánlotta a kislányá­nak? —Jártak már itt az i6kolá* val, tudja, milyen itt a munka. Nem kapott kedvet hozzá, de én sem javasoltam neki. Szeretném, ha ennél nyugodtabb munkát választa* na. Elég egy csiszoló a . csa­ládban... A lényeg az, jhogy jó, kedvére való szakmát ta* láljon. Ez majd alapot adhat a továbbjutáshoz is. A szak­középiskolától azért húzódo­zunk, mert gyakran tapasz­taljuk: négy évig jár iskolába valaki, de nem sajátítja el igazán a szakmát, •ét Ezzel az utóbbi vélemény* ínyei vitába lehetne szállni, hiszen sokan bizonyíthatják az ellenkezőjét is. Az alapo­sabb elméleti felkészültséget biztosító szakközépiskolai vég* zettséggel pár hónap gyakor­lat után el lehet jutni a több gyakorlattal rendelkező szakmunkások szintjére. Per sze, csak akkor, ha igazán szereti valaki a szakmáját. Amit Pesze Gábor is ki­mond: a lényeg az, hogy jó, kedvére való foglalkozást ta­láljon a döntés előtt álló fiatal. Az öblösüveggyári szü­lők vélekedéseiből az csendül ki. hogy ők nem „szánják” valamilyen pályára a gyereke­ket, hanem rájuk bízzák a döntést, csak javasolnak. Ez a helyes: a hajlamok és a képességek yugói talán még messzebbre, de biztos, hogy jó pályár” í'ittath-’Mák őket. G. Kiss Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom