Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-08 / 57. szám
Kis nógrádi irodalomtörténet Emlékeink, hagyományaink A megyei múzeumi szervezet és a közművelődés A XI. kongresszusi készülődés során, a városi, a járási, a megyei pártértekezleten a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet fontos kérdéseiről folyt a vita. De az ideológiai és a kulturális élet továbbfejlesztéséről, a társadalomban, a gazdaságban betöltött növekvő szerepükről az alapszervezeti taggyűléseken is sok szó esett. A szocialista demokrácia szélesítése a szocialista építés, a hazafias, az internacionalista nevelés is sürgeti, hogy feltárjuk, ápoljuk és a nevelésben felhasználjuk nemzetünk, népünk történetének haladó hagyományait. Nógrád megye bővelkedik a függetlenségi, a népi, az irodalmi, a szocialista hagyományokban, K ezért különösen hasznos dolog mindezekről szót ejteni. Kutatások, gyűjtemények Nemzeti demokratikus és forradalmi hagyományaink helyét, szerepét, felhasználásuk szükségességét és lehetőségeit az MSZMP különböző dokumentumokban rögzítette. Ezek sorából is kiemelkednek a művelődéspolitikai, a tudománypolitikai irányelvek, valamint az MSZMP X. kongresszusának határozatai. A központi dokumentumokra épülő megyei döntések és a fellendülő honismereti mozgalom, a helytörténetírás, a társadalmi és tömegszervezetek tevékenysége segítette a feltáró, rendszerező munkát, rendszeressé tette a kiállításokat. Az elmúlt éveikben különösen a helytörténeti, a népi és a munkáshagyományok tárgyi, valamint dokumentációs emlékeinek gyűjtése, gyűjteménnyé alakítása, kiállítása, publikálása volt említésre méltó. Mindinkább megteremtődtek e munkához szükséges anyagi és tárgyi feltételek is. A népi, paraszti kultúra emlékeinek gyűjtése, a gyűjtemények kialakítása és kiál* lítása a balassagyarmati Palóc Múzeumban, viszonylag régebbi múltra tekint viszr sza. A parasztság anyagi és szellemi kultúrájában bekövetkezett változásokat bemutató tárgyi és dokumentációs emlékek állandó kiállítása az ősszel nyílik meg. Még az 1960-as években megkezdődött az irodalmi hagyományok feltárása, aiz emlékhelyek létesítése is. A közelmúltban felújított hor- páosi Mikszáth Kálmán-emlékkiállítás, valamint a rsesztvei Madách irodalmi emlékház igyekszik méltó em_ léket állítani megyéink két irodalmi nagyságának, Mikszáth Kálmánnak és a világhírűvé nőtt Madách Imrének. Kiállítással emlékezett a megye Bérczy Károly irodalmi és közéleti munkásságára is. De Nógrád megye szellemi életében kiemelkedő szerepet játszó írók, költők, pedagógusok, kritikusok, művészek életét és tevékenységét dokumentáló anyagok gyűjtése is elkezdődött az elmúlt években. Előkészületek történtek továbbá egy, a megye irodalmi örökségét feldolgozó válogatás kiadására. Az emlékek gyűjtése mellett ismeretter jesztő munka kezdődött, amely Mikszáth Kálmán, Madách Imre és Bérczy Károly életének és munkásságának bemutatását szolgálta. A megyei múzeumi szervezet tudományos emléküléseket szervezett, amelyen az országos előadók mellett, a megyei helytörténészek, iroda Lwnku tatok is kifej tették, közreadták munkájuk eredményét. A Palócföld, a NÓGRÁD, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet keretében megjelent Múzeumi Füzetek, a Múzeumi Közleményék tudományos igényű, ismeretterjesztő jellegű tanulmányai, cikkei, ugyancsak az irodalmi emlékek, közádnocsé tételét segítették. Azonban az irodalmi emlékülések a tudományos ismeretterjesztő konferenciák, a megjelent tanulmányok csak viszonylag szűk kör érdeklődésére tarthatnak számot. Még az irodalmi emlékhelyek körül sem alakultak ki a gyűjtőmunka eredményeit hasznosító honismereti körök és hiányzik a lakosság egészséges lokálpatriotizmusa is. dig * népi és a munkáshagyományok ápolását jelentené ez az intézkedés is. A tapasztalatok azt igazolják, hogy Nógrád megye régészeti, helytörténeti, munkásmozgalmi és népi hagyományai mindinkább helyet kapnak a nevelő munkában. Egyre nő a kiállítások látogatóinak száma, az elmúlt évben több mint 70 ezren tekintették meg az összegyűjtött dokumentumokat. A szocialista brigádok, az úttörő- és a KISZ -szerv esetek. tagjai, a helytörténeti és honismereti szakkörök résztvevői általában szervezetten, hozzáértő tárlatvezetővel tekintik meg a kiállításokat. A látogatók többsége fiatal. Emelkedett a néprajzi, a nyelvjárási és a helytörténeti pályamunkák száma is. Azonban az erőfeszítések ellenére is, csak kismértékben sikerült felkelteni felnőttek és fiatalok érdelei ődését a honismereti, a helytörténeti kutatómunka iránt. A hagyományok is nevelnek Tervek, elképzelések Nógrád megye történeti múltjának feltárásában, az eredmények közkinccsé tételében számottevő fejlődés következett be. Városok, több község történetét bemutató kiállítást, emlékhelyeket nyitottak, emléktáblákat lepleztek le. S a folyamat még korántsem tekinthető befejezettnek. A Nógrád megye történetét összefoglaló, állandó kiállítás anyagának gyűjtése már megkezdődött és a megye régészeti emlékeiből még az idén állandó kiállítás nyilik a szécsényi múzeumban. A Nógrád megye történetének legfőbb dokumentumait, tárgyi emlékeit felsorakoztató állandó kiállítás megnyitására a közeli években ugyancsak Szécsényben kerül sor. A helytörténeti kutatásokon belül, az új-és a legújabb kori tárgyi, dokumentációs emlékek gyűjtése mindenekelőtt a munkásmozgalommal, a munkáséletmóddal kapcsolatos emlék kutatása is folyik. A Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum számos ipar- történeti, munkásmozgalmi, többek között a felszabadult Nógrád megye 30 éve című politikai kiállítása és 1973-tól a Nógrádi partizáncsoport emlékmúzeumában a felszabadulási és ellenállási emlékkiállítás tesz hasznos szolgálatot a szocialista nevelésügynek. Jól egészíti ki történeti ismereteinket a bánkii szlovák nemzetiségi állandó kiállítás valamint a pásztói helytörténeti múzeum és a középkori romkert. A feudális kori egyházi és világi, valamint a népi építészet remekei hagyományaink szerves részét képezik, s megóvásuk a műemlékvédelem egyik fontos feladata. Országosan is elismerést váltott ki, hogy nagy részt megyei erőforrásokból helyreállítottuk a szécsényi Forgách-kastélyt, a hollókői falumúzeumot, valamint a pásztói középkori romkertet. Nagy kár, hogy az új- és a legújabb kori műemlékek mindenekelőtt az ipartörténeti létesítmények, a több mint százéves salgótarjáni bányai és acélgyári kolóniák védetté nyilvánítása késik. PeMindenekelőtt a helytörténeti kutatások eddigi eredményeire alapozva erőteljesebb fejlődésnek indult megyénkben a helytörténetírás. Az elmúlt években jelent meg Salgótarján története, készül a Balassagyarmat történetét bemutató munka. és tavaly került az olvasók kezébe Nógrád megye történetének negyedik, befejező kötete. A* megye történetét — a honfoglalástól a szocializmus alapjainak lerakásáig — tárgyaló monográfia nemcsak* azért jelentős, mert országosan is egyedülálló vállalkozás és jól összefogta a megyéből elkerült neves szerzői gárdát is. A korábbi — Borovstaky- és Ladányi-féLe nacionalista, ellenforradalmi szellemű megyei monográfiák — kiadványok nem törekedtek a történelmi folyamatok tudományos igényű marxista ábrázolására. Ezért nem is tudták (betölteni szerepüket: haladó hagyományaink ápolását, szű- kebb hazánk jelenének, jövőjének megismerését nem szolgálták a szocialista nevelés ügyét. A megyei monográfia és általában. a helytörténeti irodalom hasznosítása az oktató-nevelő munkában, különösem, az utóbbi időben hozott kedvező tapasztalatokat. A pártpropagandában, mindenekelőtt a káderképező tanfolyamokon, e munkák alapján önálló előadásokat hallgatnak a résztvevőik. Kísérletek történtek arra is, hogy mindezeket az anyagokat felhasználják • közoktatásban és a közművelődésben. A helytörténeti munkák közvetlen hasznosítására, eddig leginkább a tanulmányi versenyeken, a Ki miben tudós? városi és megyei versenyein, valamint a szocialista brigádok vetélkedőin került sor. A határozottabb törekvéseket jelzi, hogy a tavasz- sza] a Balassi Bálint Megyei Könyvtár író-olvasó találkozókat szervez, a Hazafias Népfront mellett működő honismereti bizottság ugyancsak kutatja a helytörténeti munkák hasznosításának újabb lehetőségeit. A TIT megyei szervezete előadói konferenciákon ismerteti a megye történetének eddig megjelent köteteit és hasznosításuk módszereit. Mert a lehetőségek — a helytörténeti, a helyismereti munka hasznosítására, a propagandamunkában, a közoktatásban és a közművelődésben — a mostaninál jóval nagyobbak. A legfőbb gondot az jelenti, s a jövőben ezen kell változtatni, hogy a helytörténeti kutatásokat még nem sikerült „beépíteni” a pártpropagandában és viszonylag kevés helytöf- tóneti munkát hasznosítanak a munkásmozgalom, a történelem, földrajz és a környezetismeret oktatásában is. A közművelődésben pedig jórészt különböző akciókhoz,' rendezvényekhez kötik a helytörténeti kutatások erdményei- nek ismertetését, közreadását Nógrád megye történetének négy kötete még viszonylag szűk körben ismert, holott or szagos leupok). a megyei újság é, folyóiratok recenziói felhívták erre az érdeklődők figyelmét és a terjesztése is zavartalan. Ezek a gondok a további tennivalókat is. A legfőbb feladat tehát a helytörténeti kutatások eddigi eredményeinek folyamatos Ismertetése és felhasználása a nevelésben. A helytörténeti kiállítások, a műemlékek, e helyismereti kiadványok mellett szülőföldünk nevezetességeinek megismerésére jó alkalmat jelentenek a különböző társasutazások, hét végi kirándulások is. Ma már egyre Jogosabb az az igény, hogy Nógrád megyét az eddiginél jobban be kell kapcsolni az idegenforgalomba. Ennek ér dekében is szükséges a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők koncentrálása, a feltáratlan területek kutatása, a tudományos eredmények közkinccsé tétele. Dr. Molnár Pál Réti ZoUé'i: CONPOÍ KODO Fáy András „Használni! vala életem minden tSrekvése, Jelszava.” Mindig Jót akart, jóért (áradozott ezt véssék sírom kévére. Fáy András 1876. május 30-án született a Zemplén megyei Kohány faluban. Már kora ifjúságában az volt a jelszava, hogy „a hazának használni oly édes adó, mellyel minden ki benne született, tartozik neki.” Ezek szerint is élt, s így nagyon találó Mikszáth megjegyzése: „Ha Széchenyi nincs Fáyt illeti a legnagyobb magyar titulus, ha Deák nincs, ő nevezhető a haza bölcsének, így csak a haza mindenese lett, mint anyai nagybátyja Szemere Pál mondotta, félig tréfásan ugyan, de nem minden jelentőség nélkül. Mivel érdemelte ki a sokoldalú ember kitüntető címet? Elsősorban irodalmi munkásságával. ö írta „A Bél- teky ház”-at, az első társadalmi regényt a magyar irodalomban. Az apák és fiúk örök ellentétét mutatja meg ez a regény a családi és a közélet tükrében. Az apában az „ősi előítéleteket, a sallangos magyarkodást”, a fiúban pedig a korszerű törekvéseket és a bölcs hazaszere tetet rajzolja. A ma embere számára már szinte olvashatatlan ez a regény, de a maga idejében szerzője jól látja a mű jelentőségét: „Ifjúságomban még sötétség borította a magyar irodalmat, és sötét éjjel több egy pislogó mécs, mint fényes nappal a lobogó fáklya.*; , Fáy András irodalmi népszerűségét azonban sokkal inkább meséinek és aforizmáinak 1820—1828 között megjelent és akadémiai jutalmat is nyert gyűjteménye magyarázza. Szám szerint közel 700 mesét írt és ezek több kiadást értek meg, népszerűek voltak, német, angol és olasz nyelven is. Egyszerű, rövid, de változatos tartalmú meséi mély bölcsességről tanúskodnak és sok általános emberi igazságot mutatnak föl. „Mosolyognom orr és bajusz alól a kisebb bohókat, sőt kacagnom a nagyobbakat, ha fegyvert nem villogtatok, lehet-e tilos? — írja. Karcolások, csekély sebek, halálos döfésekhez pedig sem epém, sem fegyverem.” Kortársai közül Kazinczy, Kölcsey, Szemere a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak „maradandó becsű és genlális” meséiről, melyekben szerzőjük „mindig élni fog.” Maga Széchenyi 1838-ban így nyilatkozott ezekről: „.'..a honi reform teendőire nézve az első eszmét. akaratot, önellátást Fáy András meséi ébresztették fel bennem.” Bölcs derűvel példázódik a regényírók felé, akiket arra figyelmeztet, hogy a morált szerfelett ne pólyáz- gassák, a haladás késése vonatja le vele a kakasról szóló mesében: „Magyarjaim! hányán dalolták már el a «Magyar hajnal hasad« ot, s Istenem! mégis be nehezen virrad!”. A külföldi módi ellen emeli fel szavát „Az ahir”-ról szóló mesében. A termete csekély, tekintete Ínséget tolmácsol, szava szánakozást indít, rest járása úntat, — én valóban gyávább állatot nálánál köztünk nem ismerek — állapítja meg a bölcs rókái Igen, de — külföldi, kiáltanak egy hanggal mindnyájan. Az emberi hiúságot pellengéren ki a kis palócról szóló meséjében, aki elébb a padlásfeljáróból, majd egy közeli dombtetőről, végül a Mátra legmagasabb csúcsáról kérdi hivalkodva, hogy elég magas-e már? Pedig egynémely magasra felkapaszkodott ember, aki nagyon látszani akar, végül saját törpeségét árulja el. Fáy jelentősei alkotott a* 1840. január 11-én megnyitott Pesti Hazai Takarék- pénztár Egyesület létrehozásával is. Azt vallotta: nemzetünk gazdasági fejlődésének egyik feltétele, hogy a lakosság megtanuljon okosan, takarékosan gazdálkodni, s erre az embereket nevelni kell. Nagy részt vállalt a ha-* zai magyar színjátszás megteremtésében is. 1833-ban a Pest—Budára jött kassai társulatnál Dőbrentei Gáborral együtt igazgató volt. A színészet állandóvá tétele érdekében pályamunkát írt, s 6 talált helyet a Gras- salkovich-fundUson a Némáé ti Színház számára is. Ez a tevékeny ember tokát tartózkodott megyénkben is. 1808-ban atyja ren-^ delkezésére gazdálkodni kezd Jobbágyiban. Családja itt meg is akarja házasítani, de hiába járja végig Nőg- rád leányos házait, nem talál megfelelő feleségnek valót. Csak 46 éves korában veszi nőül nevelt leányát, Sziráki Zsuzsannát, akivel boldogan él. „Alig van olyan rossz házasélet, mely jobb ne lenne a legjobb nőtlenségnél” — hirdeti bölcsen. Később működése terét átteszi Pestre, de Jobbágyi továbbra is kedves helye marad. Főt mellett, ahol ma is áll híres présháza, minden esztendőben megjelenik rokonainál is Jobbágyiban, megkóstolja az ottani borokat is. Szinte utolsó órájáig dolgozik. „Agg korom gyöng.e- ségei már a kályha mögá internálnak, s talán tétlenségben és talán örök feledésbe vonulok vissza, m# munkássághoz szokott embernek oly korszakban, midőn minden felé csak tevékenység zajlik, kettős kín.” — Jó sorsa megőrizte ettől. Még befejezte „A szulío- ták”-at, e maroknyi nép küzdelmét a hazai földért, s rá két napra 1864. július 26-án elhunyt. Sírkövére ezt kívánta: „Mindig jót akart, jóért fáradott.” Az utókor ezt el is ismeri... Csukíy László NÓGRÁD — 1975. március 8,, szombat 9
