Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)
1975-03-29 / 75. szám
Húsvéti népszokások Á húsvéti ünnepkör kezdetét a húsvéb vasárnapját megelőző virágvasárnaptó! számítjuk. Az ünnepkörhöz fűződő szokások ettől az időponttól a húsvétvasáma- pot követő fehérvasárnapig tartó periódusban helyezkednek eh A szokások többsége egyházi eredetű és jellegű, ezek történeti múltját általában igen messze nyomon követhetjük. Az ünnepkörhöz fűződő nem egyházi jellegű szokások a természet megújhodásával. a tavasz közeledtével állnak kapcsolatban. Az elmúlt években a hús- véthoz fűződő népszokások gazdag anyagát és változatát gyűjtötte a megyében a balassagyarmati Palóc Múzeum. Idős emberek elbeszélései és személyes élmények, megfigyelés az alapja a következő gyűjteménynek. A megye falvaiban általánosan elterjedt szokás volt a virágvasárnapi barkaszentelés. Mihálygergén, Ipolytar- nócon, Litkén, amikor a templomból hazamentek, a család minden tagja lenyelt három szem barkát, hogy ne fájjon a torkuk. A szentelt barkát a szobába nem volt szabad bevinni, mert azt tartották, hogy akkor sok lesz a légy. A virágvasárnap leglátványosabb szokása a kisze- hajtás volt. Egy menyecskének vagy fiúnak öltöztetett szalmabábut énekelve végigvittek a falun, majd a község szélén elégették, vaav vízbe dobták, Jelentése szinte falvanként változott, de célja azonos volt: elh ári tárni, a falutól a kárt, a dögvészt, a jégesőt, a betegséget, a tűzvészt. Legtovább Honton, Szandaváralján élt e szokás, az 1950-es években szűnt meg. A virágvasárnap és húsvét vasárnapja közötti nagyhét népi ritmusainak jellemzője a tisztálkodás volt. Az asszonyok nagyheti munkája még ma is a nagytakarítás, a lakóház és melléképületek külső-belső meszelése, a mosás, az udvar tisztára söprése. A kenyér, a különböző kalácsok sütésére, a sonka, a kocsonya főzésére, a tojások festésére, is ezen a héten került sor. Ha lehetőség volt rá a kisebb fiúknak és lányoknak új ruÖltöztetik » kiszól Szandavár alja* A húsvéthétfőre kialakult közösségi szokások az üntöz- ködéssel és piros tojással kapcsolatosak. Érsekvad- k er ten hűsvét vasárnapiam a legények „tojást hajtani” jártak. A legények több csoportban járták végig a lányos házakat. Minden lányos ház ablakán beszóltak, beköszöntek. Az összegyűjtött tojást valamelyik háznál megsütötték és megették. Bánkon, az így összegyűjtött tojásokat eladták és a kapott pénzből zenészeket fogadtak. Ezután a legények megkezdték az ön- tözködést. Ismét sorra jártak minden lányos házat. Az első világháborúig csak vízzel ön- tözködtek, a lányokat a kúthoz vezették, és „hordták rájuk a vizet.” Az ebből adódó gyakori „hideglelés” miatt, a hatóságok betiltották az ön- közködést. Utána már csak A szokások többsége a két világháború között és a fel- szabadulás után szűnt meg. Megszűnésük összefügg a gazdasági viszonyok változásával. Az ünnepek rendjét, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket végső soron a gazdasági-társadalmi struktúrával összefüggő eszmék hozták létre, azok éltették, alakították, formálták. A közös tradíciókat, a közös szokásokat, a közös életforma és az ezzel együttjáró gondolkodásmód, babonás-vallásos életszemlélet hordozta. Az életforma, a gondolkodás és az életszemlélet változása hozza magával elhalásukat is. E szokások közül néhány még napjainkban is él. Az ajándék küldése, a húsvéti ..szagosvízzel” locsolkod- ételek készítése, a húsvéthéttak. A lányos házaknál terí- fői öntözködés napjaink ellett asztal várta az öntözkö- fogadott SZokásai közé tarto- dő legényeket. Dejtaron. Pa- . .. , . . ., , , talcon. Honton a lányok hús- Zik’ Az u] gazdasagi-tarsadal- véthétfő délutánján tojást mi viszonyaink között, az vittek vagy küldtek azoknak életmód és szemlélet megvála legényeknek, akik megön- tozásával, azonban ezek a A hímes con tojást festik Rlmóhát. vásároltak, készítettek. A nagyhét egyes napjaihoz is fűződtek szokások, hiedelmek. Ügy tartották, hogy a krumplit, babot, uborkát, paprikát naavesütörtökön jó elültetni, mert akkor bő termésre számi hatnak. Nagypéntek reggelén a lányok és legények a patakra mentek mosakodni, hogy ne legyenek szeplősek. Az Ipolymenti falvakban ezen a napon a lovakat is megúsztatták az Ipolyban. hogy egész évben egészségesek legyenek. Az idősebb emberek szerint húsvét vasárnapján más házhoz nem volt szabad menni, mert az idegen „szerencsétlenséget, hoz a házra”. Honton, eg.v piros tojásból annyi szeletet vágtak fel nagypénteken, ahány családtag volt. Mindenki megevett egy szeletet, hogy emlékezzen az otthonra, ha eltéved. tötték őket. A legény szülei süteménnyel, fügével, naranccsal. cukorkával viszonozták a tojást. A legtöbb tojást az a legény kapta, akire több lányos család is számított. Később, a jobb módú legények szülei mézeskalács- szívet, gyöngyöt adtak ajándékba a leánynak. Az iskolás fiúk először keresztanyjukat öntözték meg, majd a szomszédok és a rokonok lányai kerültek sorra. Az öntözködésért házanként két—három hímes tojást kaptak, amelyet otthon az utcára néző ablakokban helyeztek el. A két világháború között, egyre több faluban már pénzt adtak az öntözködő gyerekeknek, és ezzel felbomlott az eddig szigorúan betartott öntözködési rend. A pénz reményében minden házat meglátogattak. Ipolytarnócon és környékén a lányok húsvéthétfőn választották mátkájukat. Az első világháború előtti időben ez abból állt. hogy a két leány egy-egy hímes tojást cserélt egymással. Később már „mátkatálat” küldtek egymásnak. Ha a mátkatálat elfogadták és viszonozták, attól kezdve „mátkámnak” szólították egymást. szokások tak. új értelmezést kapDr. Zólyomi József DÉLUTÁN fél három. A világos bútorokkal berendezett irodáhan fullasztó hőség. A két ventillátor smrrog- v3 forog a becsukott ablakok felett. A falak remegnek. Alig ötven méterre, a gyáregység tégla alakú behemót üzemcsarnokában a tíatonnás kalapács iszonyú erővel csap le az izzó anyagra. — Valaki nyisson ablakot — mondja az íróasztalnál la! Az ok: !7a [mill: métere© A főmérnök, a Srlgádvessetd eltérés mínuszban. A kár: elé löki a pauszpapírt: nyolcvanezer forint, — Vegye a kezébe Rátóth A hang belesimul a ventil- szaki és vizsgálja meg négy- látorok zümmögésébe, a gvár- zetmilliméterenként. Csak egységvezető kérdően pillant nézze bátran, kerek egy hétig Rátóth felé: bámulhatták, mégis eltolták. — Nos? Nyolcvanezer forintot vettek A brigád vezető zömök teste ki a gyár zsebéből, nem bemegfeszül a fotelban. Tömzsi, szélve a határidő-altiolódá&ról. rövid újjal rátapadnak a kar- A vállalat presztízséről van fára: szó. A maguk brigádjának a — Csak azt mondhatom — presztízséről j«. Azt hiszi illő gyáregységveaető. ősz hajú. néz a gyáregységvezetőre —, ezekután magúikra merünk jó ötvenes férfi, szeme alatt amit már mondtam. A rajz bízni egy kvalifikáltabb munHoldi János: Útvesztő duzzadt könnyzacskók, fehér szerint dolgoztunk. Ügy em. pólóing, a csuklóján arany karóra. A brigádvezebő — alacsony, zömök ember — lép aiz ablakhoz. Az Irodaház előtt tolató mozdony. Vékony, éleshangú sípja szól. A helyiségbe beárad a gyár zaja. — Talán mégse kel lenje nyitva tar tani — néz a gyór- egységveze'őre Tarpai a fiatal, kezdő üzemmérök. Ott ül a hosszúkás dohányzóasztal végén, a három, fotel egyikén. Szembe vele a főmérnök, bal oldalán a zömök, harmincas brigádvezető. Rá- tóbh. A főmérnök — még ötve- nen innen, sűrű kefehajú, hosszúkás arc, kék szem, vékony ajkak, — idegesen pillant a karórájára, — Inkább kezdjük — mondja. Finom hófehér zsebkendővel törli homlokát. Megvetően néz az ablakok felett küzködő surrogó ventillátorokra. — Azt hiszem, röviden végzünk — gyújt rá a gyáregységvezető. — Különben is, ez a rögtönzött összejövetelünk csupán afféléi előjáték, no idézőjelbe mondva. Végső soron a vállalati fegyelmi bizottság dönt ebben az ügyben. Igaza van mérnök úr, kérem Rátóth elv társ, csukja be az ablakot. Az ember a saját szavát sem hallja. A ventillátorok surrogása felerősödik. A falakból árad a hőség. Vakító fénnyel világéi a szomszéd üzemcsarnok újonnan lemezeit teteie. — Tessék, főmérnök elv- tára. A főmérnök a gyáregység- vezető felé biccent. Bár kis- újjában az egész ügy, az asztalon heverő műszaknaolóból olvassa:...- ... a henger esztergálá- ©át Rátóth Imre szocialista brigádja vállalta. Miután Rácsillogó lékszem, mintha ma lenne: ötszáztizenöt milliméterről volt szó. Különben itt van Tarpai elvtárs. Kétszer is ellenőrzött. Így van? — Felőlem kát? Nem, barátocskam I Ilyen baromi tévedés után semmi- esetre sem! Csak ne szimatoljanak valami szabotázst * dolog mögött! — Ez túlzás — Tarpai maakárkire — mondja a főmérnök. Hosszúkás arcán verej- lókcsepp, a kék szemek hidegen merednek Rátóthra. Hirtelen. mozdulattal lekapja a gyáregységvezető asztaláról a csörgő pausz papírt és Tarpai elé löki, — Tessék, mérnök hivatkozhat ga elé rántja a rajzot, s a hide genkék szemekbe néz. — Ez túlzás — ismétli — a gyáregység legjobb szocialista brigádjáról beszél főmérnök úr! Tény, hogy magam sen» tudom mi történt. S ha reálisan nézzük a felelősségrevo- nás kérdését, nekem is ott úr, i,tt van, ezt a rajzot lát- kell ülnöm a vádlottak padján, ta. Mert ezen világosan és De most már határozottan ál- félreérthebetlenül ötszázhu- Htom; ezen a rajzon, ötszáz- szonegy milliméter az átmérő, tizenöt milliméter volt. — Igen, — feleli — valóban — Hogy mer a konkrét té- mintha ez a rajz lenne. De nyék ellenére így beszélni szinte hihetetlen. Magam i© mérnök úr? A felettesét úgy emlékszem arra a méret- akarja meghazudtolni? Ott re, amit Rátóth elvtárs mondott. — Csak nem képzeli, hogy a főmérnök elv társ hazudik? Gondolkozzon. mérnök úr. van maga előtt a Corpus delicti, nem hisz a «zömének? Vagy talán ezzel a... ezzel a... — a gyáregységvezető kapkodva keresi a megfelelő Alig három hónapja van ná- szót — szóval a népszerűségiünk, az üzemi élet hétköznapjaiból még keveset látott. Lehet, hogy Rátóth szaki szimpatikus magának, de a kel-esésnek vannak okosabb útjai, Szinte fantasztikus, hogy diplomás ember létére egy iilyen egyszerűnek látszó tények-tények. Itt nyolcvan- szálánál tévedést ne látna be. ezer forintról van szó. És ne feledje a tervezőirodánk egyik csoportvezetője, a főmérnök elvtáns felesége készítette ezt a rajzot, A felesége! A gyáregységvezeitő fortisszi- móba ívelő hangja váratlanul elhal. Belehull a fojtóan száraz, meleg, izzadságszagú levegőbe. Sárgakockás zsebkendővel. törli a könnyzacskók duzzadó hasát, közben a fiatal üzemmérnököt nézi. Tarpai elgondolkozva mered a rajzra, amely imift- amott olajfoltos. Ujjnyomokkal tarkított. Agyában az elMert mi történt? A brigád- vezető kapott egy rajzot, egyszer megnézte, beállította a gépei s többé elő sem vette. Inkább a részrajzok érdeklik. .. — De én is megnéztem.. — És maga, fiatal barátom, maga nem nézhette el? De sok mindent elnézünk az életben. Tanpai a gyöngyöző hornlo- kú gyáregységvezetőt nézi. Ez az ember — gondolja magában — hiszi amit mond. Ez szentül meg van győződve Rátóthék szakmai balfogásáról. És mégis... Meleg, cigatóthék négytagú csoportja ed dig is kiváló munkát végzett, tos. A rajz, igen a rajz! Miért a gyáregység vezetősége úgy csak két hét múlva pattan ki múlt hetek képei villannak; rettafüst, ezek az átkozott Rátóth hajol az esztergagép ventillátorok nem bírnak a fölé. rövid, tömzsi újjal kö- hőséggel. Üzemcsarnok, forgó zött csavárkulcs, mesteri henger, megnézem a rajzot, gyorsasággal húz meg egy la- kezemben a ceruza, s egy hal- zának tűnő csavart. Azután, vány vonás a centrumméret a kész munka. A méret pon- alá. ösztönös mozdulat, egyedöntött. hogy ezt az erősen kvalifikált munkát rábízza erre a brigádra. A henger határidőre elkészült, a MEO azonban selejtté nyilvánítota selelt? Érthetetlen! — MÁRPEDIG — MONDJA Rátóth — akárki készítette a rajzot, azon a rajzon ötszáztizenöt milliméter volt. 8 NÖGRÁD - 1975. márci s 29., szombat Ssokolay Károly: Madarak vágyaiból Amikor vers bújt elő fürge madarak vágyaiból a fészkemen s a tojáshéj még rajta volt, a csend lomb-tengere dajkált mindig s időtlen jelei, mást nem hallottam, nem értettem, csak madár voltam, madarak. Alázat voltam s nem ismertem a szót, hogy alázat, s nem tudtam, hogy mi a bátorság s félelem. Suhanás voltam s pihenés, végtelen dal és némaság, mindent hallottam, pedig nem figyeltem, s hallottam magamat, mint zenekarban a jó hegedűs, s néha egy-egy hajnalon mégis majdnem a szívem szakadt meg énekemtől. Tamás István: Krampácsolók Növesztett meleg nyalja őket körül Nadrágjukra foltot marnak a csálkányélű kövek Hátukon és karjukban a szövet acélszálú izommá feszül £s síneken futnak gondolataik Míg korsó sör és ded törköly a nyár Álmukban is gyors kerekek kattogása simul a nyolc óra lázas futamára hidul Hogy elénk fusson a távoli vidék az élet örök s megújuló hitét hirdetőn temi szokás, te jó isten! Két hét után derül ki a selejt Addig el lehet készíteni a másik ugyanilyen rajzot. Egy kis olajfolt, gyűrődés és az ötszáztizenöt helyett ötszáz- huszonegy milliméter kerül a pauszra. És erről a rajzról hiányzik az a halvány pici ce- ruzavonás. S ha megmondom? Neon! Ez nem érv! Ez bizonyíték! — Azt hiszem befejeztük —1 mondja a főmérnök — a többi, a vállalati fegyelmi bizottság dolga. A tények sajnos tények, kedves mérnök úr és Rátóth szaki. Azért nem kell elkeseredni. A bizottságban van egy-két jó emberem. A g y á r egy ség v e ze tó csenget. Középkorú, teltkarcsú titkárnő lép be: — Tessék Turas, elvtárs — néz a gyáregységvezetőre. — Legyen szíves nyisson ablakot és telefonáljon a feleségemnek, hogy fél óra múlva ebédelünk. ZAJ. MEGLIBBENO cigarettafüst. A ventillátorok lassú fáradt morgással leállnak. Tarpai szájában kialudt fél cigaretta. Agyában gondolatok légiója; útvesztő, igazságtalanság kihez forduljon ? Nagyirodaház, földszint; ve- zérigazga‘ó, első emelet: vállalati főmérnök, második emelet: jogügyi irodák, harmad'k emelet: nagyüzemi pártbizottság. Gondolatban belép az ajtón. , , _ i ,
