Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

II kongresszusi és felszabadulási munkaverseny legjobbjai Jolly Jokerek Kapkodták a zsákokat Az üvegkészítés művészei között szürke munkát végez a Furák Teréz Szocialista Bri­gád. A salgótarjáni öblös- üveggyárból exportra kerülő mérőhengerek bejelzése a feladata. — Gondos, precíz munkát Igényel — mondja Tagliber 'Ferencné. aki több mint nyolc éve áll a brigád élén. s je­lenleg még a művezető te­endőit is ellátja. A 22 brigádtag. lánvok, asszonyok évről évre a leg­jobbak között szerepelnek, pedig munkájuk nem könnyű. Már azért sem. mert a hen­gerek nem biztosítanak fo­lyamatos elfoglaltságot. Ilyen­kor az asszonyok a szomszé­dos festőüzem előtt álló fel­adatot megvalósítását segí­tik. Amolyan .,Jolly Jokerek’’, akiknek természetes. hogy több mindenhez érteinek. — Kongresszusi vállalásaik­ban is a tanulás, az önkép­zés kapott nagyobb teret — magyarázza Tagliberné. Azt ■tartjuk, hogy a jobb minő­ség. a termelés fokozása ér­dekében hasznos az ismere­teinket bővíteni. Minőség! Állandóan han­goztatott kifejezés ez a mé- rőhengerüzemben. A Furák Teréz Szocialista Brigád tag­jai nap mint nap küzdenek a selejt ellen. Tavaly 2.5 szá­zalékról 1,7 százalékra sike­rült csökkenteni a hibás ter­mékek arányát. Nagy dolog ez olyan helyen, ahol tized- milliméterekben beszélnek, s akármerre fordul az ember, mindenütt csak üveg meg üveg. Elég egy rossz fordu­lat. pillanatnyi elmélázás. s máris hallik a csörömpölés... — A mi életünk — mutatja a brigádvezető díszes napló­jukat. Bejegyzések társadalmi munkáról, óvodások oatroná- Iásáról, ünnepségekről. Leg­utóbb például egy tárlatot tekintettek mag. s jellemző rájuk, hogy még a ..szom­szédos” szocialista brigádot is ..elcsalták”. A sorok csu­pa olyan dolgokról tanúskod­nak, amelyek jelzik: az öb­lösüveggyárban magas szinten áll a szocialista brigádok mozgalm ? Kovács. bognár, villanv- és mezőgazdasági gépszere­lő. — különbőz» foglalkozá­sok. Egy azonos vonásuk van: e szakemberek jól megférnek egymás mellett a varsányi termelőszövetkezet Petőfi Szocialista Brigádjában. Ha a gépesítés a gazdaság alapja, ők a szívet adják hozzá munkájukkal. Csupa olyan ember, aki bármikor képes a majorba sietni, hogy elhárítsa a hibát. Király Ber­talan. a kollektíva jelenlegi vezetője késő este még a mű­helyben serénykedik: — Üzentek, hogy elromlott a fejőgép. Kerékpárra pat­tantam és megcsináltam — mondja. Nem szokatlan nekik, hogy munkaidő után, ha a szük­ség úgy ' kivárnia, rátesznek még néhány „lapáttal”. Az elmúlt ősszel a burgonyabe­takarítás okozott nagy gon­dot a tsz-nek. A Petőfi bri­gád tagjai munkaidő végez­tével letették a kalapácsot, fogót, s már kapkodtak is' a burgonyával teli zsákokat, mert a szállítás sem tűrt ha­lasztást. s kevés a markos ember. Szinte versengtek egymással. A vetélkedés beléjük ivó­dott. Amikor egv-egv gép meghibásodik, ötlet ötletet kö­vet: miként lehetne leggaz­daságosabban és minél hama­rabb megjavítani azt. A ré­gi szerkezeteket darabokra bontották, megmentve a még felhasználhatót. — Az anyagmegtakarítást 2 százalékról 4 százalékra emel­tük tavaly — jegyzi meg Ki­rály Bertalan. Eredményük mögött komolv munka áll. A brigádtagok fele szakközépiskolában, gim­náziumban tanul. Kiss Ber­talan, Percze János és Besz- kid Balázs most érettségiz­nek. Az utóbbi már főiskolá­ra is jelentkezett. — A nagy értékű gépek fel- készültsévet követelnek. A tapasztalatokból nem lehet megélni... Ezért is van. hogy a var­sányi szerelők állandóan ke­resik az újat. Most épp a takarékosság a főszereplő. Öramű pontossággal végzik a karbantartást, maguk te­kercselik a villamos motoro­kat. hogy előbb meglegyen, s ne kelljen kiadni sem érte. Nem tesznek mást. mint tel. jesítik azt, amit elvállaltak. Rónáról, gyalog... ...Amire nagyon büszkék vagyunk... A hideg, csípős szél elől, aniely átjárja az Arany Já­nos utcai PEV A-elemekből épített bérházat, egy kis meg­hittebb helyiségbe húzódunk Juhász Lászlóval, a Ságvári Endre szocialista címet el­nyert brigád vezetőjével. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat neveltje. Fiatal kora ellenére jó szak­emberként tartják számon, n evét példamutató munkája fémjelzi. A segédlevél megszerzése után Balassagyarmaton dolgo­zott, ezután a salgótarjáni gyárakban folytatja munká­ját, majd rövid időt töltött Párádon, utána újra visszake­rült a megyeszékhelyre. Innen átmenetileg Gyöngyös volt a következő állomás, mhol a kongresszusi versenyben ígé­retüknek megfelelően négy hónappal előbb végezték el a kiadott munkát. Erről az ottani főépítésvezető, Jaros János, a többi között a követ­kezőket jegyezte a brigád naplójába: „A szocialista bri­gádhoz és névadójukhoz, Ság­vári Endréhez méltóan, jó szellemben, jó szakmai felké­szültséggel oldották meg fel­adatukat.” Elismerő és jókí­vánságokat ötvöző szavakat írt a brigádnaplóba ' ittjárta- kor Nyers Rezső elvtárs is. Az általuk patronált óvoda vezetője, Fodor Lajosné lel­kiismeretes, társadalmi tevé­kenységükért mond köszöne­tét. —A brigád tíz főből áll — mondia Juhász László, majd így folytatja: — Közülük öten — Fenyő László. Holub Imre, Godó Gyula, Kflpás József, Kun István, mint tanulók kezdték nálam. Utána itt is maradtak. Két kollégámmal, Sipos Péterrel és Kun Gyulá­val együtt kaptuk meg a séf gédlevelet. Nagy Ferenc es Pelikán Gyula, első éves sze­relőként került a brigádba. Nem mondok nagyot, ha azt állítom. hogy a kollektíva megértésben, egyetértésben, jókedvvel dolgozik. Különösen, most, hogy tudjuk, legalább négy évig dolgozunk majd ezen a részen: egyik épület­ből megyünk át a másikba. A brigád életkora 20—25 év kö­zött váltakozik. Én vagyok a legidősebb, pedig még én is a KISZ-korosztályhoz tarto­zom. Esetenként néha gond és probléma is akad, de nem több, mint másutt. Ezeket egymás között megoldjuk. Amire nagyon büszkék va­gyunk az, hogy egymás után két lakótelepen, az általunk végzett munkát hiánypótlás nélkül adtuk át. Arra törek­szünk, hogy a jövőben is így legyen — mondja lako- nikus tömörséggel a brigád­vezető. Mint párttag, korábban mint a KISZ végrehajtó bi­zottság tagja, most pedig mint a pátbizottság tagja, példa­mutató munkáján kívül szíves és okos szóval is sokat tett azért, hogy a brigád névadó­jához méltóan tevékenyked­jék, hogy a kongresszusi ver­seny legjobbjai között foglal­janak helyet. „Tizennégy éves voltam, amikor munkához láttam az acélgyárban. Gyalog jártain be Zagyvarónáról társaimmal együtt, mindennap. Mindig siettünk: nógatott a hajnali szürkeségbe belevilágló. fel­kelő nap fénye. 1947-et írtak akkor; nagyon jól emlékszem rá, mert abban az évben, szinte fiatal gyerekként let­tem tagja a kommunista párt­nak. Hát. valahogy így kez­dődött az én életutam...” Életutak. Értelmes fiatalként tartot­ta számon a párt Hulitka Lászlót, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek mostani drót­húzó munkását, és iskolára küldte. Le is érettségizett. 1951-ben, s ugyanakkor meg­felelt az egyetemi felvételi vizsgán is. Tanulhatott vol­na tovább, lehetett volna be- lőlp akármi- De há^^a körül­mények. .. i ™ “ ..Hatan voltunk testvérek. Amikor hazajöttem, s mond­tam anyáanéknak. mehetnék egyetemre. örültek is meg nem is. Mert olyan kevés volt a pénz. hogy ab­ból még engem is támogatni, nehéz lett volna.” Tiszti iskolára jelentkezett, elvégezte, és Kalocsára ke­rült század politikai-hglve Les­nek. „1956 szeptemberében — azóta is gondolkodom. mi­ért? —. az ezredből nyolc politikai tisztet szereltettek le váratlanul. Én is közöttük ’ voltam.” Pesten kanott állást. kü­lönböző helyeken dolgozott, kereste önmagát. Mígnem, hosszú évek után. 1961-ben megszületett benne az elhatá­rozás: hazajön, ahonnan el­származott. , „Azóta a kohászati üze­mekben dolgozom. Megnő­sültem. van két gyerekem, a feleségem is itt van a gyár­ban.” Négy éve pártcsooortbizal- mi a dróthúzóban, most. ja­nuárban meg beválasztották az üzemi és a nagyüzemi pártbizottság tagjai közé. „Olyan jó látni, hogy meny­nyire megváltozott az elmúlt évek alatt a pártmunka szín­vonala. de főleg a tartalma. Résen? Felolvastunk egv-egv br úraszemelvényt. esetleg elbeszélgettünk. Most meg? Ha bármi feladat adódik, nem kell várni a felsőbb utasítá­sokat: öntevékenyen szervez­nek. megbeszélik a teendőket a pártcsoportok, nálunk is. másutt is. így érünk el hétről hétre jobb eredményt a kongresszusi. felszabadulási munkaversenyben itt. a dróthúzókemencék mellett.” Szerényen beszél munka ­lukról, pedig több szót is ejthetne róla. ő, a Kulich Gyula Szocialista Brigád ala­pító tagja. Mert hiszen há­romszor nyerték él a zöld koszorút, egyszer. taValv. az ezüstöt, most pedig éppen a kongresszusi munkaverseny­ben elért kimagasló eredmé- nveikért terjesztették fel ma­gasabb elismerésre a negy­venegy éves dróthúzót és 16 társát... Mi, fiatalok A siker titka A délelőttös műszakban a Llogh István vezette 93 fős >rigádból f 35-en szálltak le iányás-afcnán, hogy a ko-ng- esszusi verseny második rákászában vállalt kötele­it cégeiknek maradéktalanul lieget tegyenek. Mert az első zakaszban régi tradíciójuk- ioz híven ismét a legjobbak lözé verekedtek fel magukat. — Tavaly negyedszer erősí­eitük meg a szocialista biri" ;ád arany fokozatát — kezdi a >eszélge lést Balogh István, iki egyúttal lent, a bányában fontmester is. — A tervezett napi és sze- nélyenkjénti. nyolc csille szén helyett tízet adtunk, így jött ti a 106.4 százalék. Emellett ;gyéb vállalásainkat is telje­sítettük. — Mondiion néhány szót sí* tereik titkáról. — Először is jó adottságok teliének. aztán jó összhang És megértés a briöádbaA. A ni kollektívánk összeszokott, egymást segítő és megértő, brigád, pedig sok községből Iáinak be. Egyikük sem ma kezdte a bányészkodást A leg­fiatalabbak tíz éve. a többiek pedig 20—25 éve dolgoznak a föld alatt. Jómagam harminc éve járok le. Tizenöt—tizen­hat éves múltam, amikor bá­nyász lettem. Jó dolog, hogy a brigád csaknem ötven szá­zaléka párttag. Mindig szót értünk egymással. Ha vita van — mert ©nélkül nincs fejlődés, — akörül forog, hogy mit. hogyan lehetne még jobban elvégezni. Számomra ez azt is jelenti, hogy min­den brigádbagiot oda kell ál­lítani. ahol képességeit leg­jobban képes kifejteni, Ügy látom, a fiatalok a frontfej­tést kedvelik, az idősebbek viszont másutt dolgoznak szí­vesebben. — Hogyan tudja össze gyez- tetni a frontmesterséget az alapszervezeti titkársággal? — Eddig még nem okozott gondot, ellenkezőleg. A kettőt mindig jól sikerült ötvözni, még akkor is, amikor pártve- zetőségi tag voltam. Ugyanis « mostani választáskor lettem csak párttitikár. A mozgalm munka viszont nálam régi ke­letű. Nyolc évig a járási párt-, bizottság tagja is voltam. Olyankor vagyok nehéz hely­zetben, amikor szűkül a front, át kell csoportosítani a brigá­dot. A párttagokhoz, mint az alapszervezet titkára kötő­döm. A munkásőrökhöz mint szakaszparancsnok fűz szoros barátság, ráadásul mindannyi­an példamutatóan dolgoznak. Segítségükkel eddig még si­került megoldani napi átme­neti gondjainkat. Most például a szállításnál segítünk. Két- három briigádtag dolgozik ott műszakonként. ( Az alapszervi titkárnak sok segítőtársa van. Ezek ak­tívak. jó tanácsokat adnak. Közülük megemlítjük Hováth Tibort. Ködmön Attilát. Ber- nátfa Sándort, a pártonkívü- lek soraiból pedig Kovács János Imrét, és Szabó János régi brigádtagokat. Beszélgetés közben elérke­zett a busz indulásának ideje ia A jókedélyű, térfára min­dig kész brigádvezető a .jói végzett munka tudatában, a szokásos napi gondiotkkal együ-tf indult haza otthonába, Tanra, hogy másnap reggel ki- pihenten folytassa munkáját. Azt mondja Bandur Gyula, a ZIM salgótarjáni gyárának fiatal sza kmun kása: — Mi itt mindannyian a termelésért vagyunk. És, igaza van. Hiszen ahol ő és szocialista, brigádja, a Ságvári Endre dolgozik, egy üzem életének kiindulópontja: a gyártóesz­köz-gazdálkodás. Szerszámké­szítők valamennyien, mind a húszán és fiatalok. — Nagyon jól tudjuk, mi­lyen felelősség hárul ránk. Mert dolgozni, s nem is akárhogyan, hanem úgy, hogy mindenki odafigyeljen az eredményekre, csak jó gyár­táselőkészítéssel lehet. Ez az alapja mindennek — mond­ja. Illetve nemcsak mondja: évek óta ennek szellemében is cselekednek valamennyien. Alig győzi követni az ember a felsorolást. Az 1961- ben alakult brigád eddig öt­ször nyerte el a szocialista brigádversenyek aranyko­szorúját. és háromszor tün­tették ki őket a Vállalat Ki­váló Brigádja megtisztelő címnjel. Számtalan alfalom­mal kaptak dicséretet, egyéb elismerést, és most. a kong­resszusi, felszabadulási mun­kaversenyben eddig elért ki­magasló eredményeikért a Szakma Kiváló Brigádja cím odaítélésére terjesztették fel őket. Csendben, látványosság nél­kül végzik munkájukat. — Ez az alapállásunk — mondia a fiatalember. — Legelőször is. cselekedni kell; a tettek beszéljenek helyet­tünk. Es — bár nem mondja — ebben ő is elöl jár. Tizennégy éve dolgozik itt, a ZIM-ben, S huszonnyolc éves létére, megbecsült mun­kásként tartják számon. Olyannak, akire mindig lehet számítani. Hét éve párttag, s az előzőekét bizonyítandó: ki­magasló társadalmi tevékeny­ségéért választották be nem is olyan régen — hónapja sincs még — az üzemi párt- vb tagjai közé. — Oktatási felelős vagyok — mondja —, s ez rám is serkentőleg hat. Mert egyre kevésbé elég már a nyolc osztály, meg a szakmunkás­bizonyítvány: ha még jobb eredményeket akarunk elérni, hát még többet kell tanulni is. Ügy tervezi, az ősztől tech­nikumba jár majd. — Igaz, igy is nagyon sok az elfoglaltságom, de minden megy, ha akarja az ember. Most még szakszervezeti mű- helybizottsági titkár is va­gyok, mellette a pártmunlta. s az üzemben a mindennapi feladatok. Mindezek mellett aktívan sportolok: a gyár megyei első osztályú csapatá­ban futballozom. — így vagyunk rm. fiata­lok, legalábbis a többség: igyekszünk helytállni min­denütt, s elvégezni mindent, amit ránk bíznak. Egy vallomás — néhány mondatban. Ez Bandur Gyula, a ZIM huszonnyolc éves szerszámké­szítője. Az oldalt összeállította; Venesz Károly Karácsony György Szabó Gyula Fotók: Kulcsár József. Bábel László. NÓGRÁD - 1975- március 1., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom