Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

19 13 A salgótarjáni vörös munkásé zred I. gépfegyverszázadának egyik harci csoportja Malomhegyi Dezső acélgyári munkás felszólalása a tanácsok országos gyűlésén, 1919. (részletek) Ä termelés fokozása legel- sórangú kérdés. A népgazda­sági, tanács rendelkezésed alapján a megyében nem tudjuk magunkat kiismerni. A salgótarjáni járásban igás- á Hatok tekintetében a gazdar Ságokat a kétszeri cseh invá­zió teljesen ki pusztította és ha a földművelésügyi népbiz­tosság tud olyan nagy gazda­ságokat, ahol fölösleges igásr aiilatok vonnak, akkor nagyon kérem, hogy elbből a mi já­rásaink gazdaságaiba juttas­son, mert máskülönben * termelés rövidesen csődöt fog mondani. Ami a 100 holdon aluli kis­gazdákat és kistermelőket ilr leti, ezek ellen semmi pa­naszt nem tudok. Én csak a legnagyobb csodálat hangján ismerhetem el és adódhatok nekik, hogy ezek a kisgazdák, — amikor megtudták, hogy Budapest népe éhezik, — annyi rekrvirálás után is sza­kajtónként hordták össze az alig nélkülözhető burgonyá­jukat, lisztjüket, hogy azt Budapest népének szállítsák. ;. -Ami a mezőgazdasági termelés fokozását illeti én azt tartom, hogy csak úgy tudjuk fokozni a mezőgazda- sági termelést, ha a mezőgaz­dasági munkásokat teljesen kielégítjük. A mezőgazdasá­gokat ei kell látni a technika legújabb vívmányaival, mo­dem gépekkel ég modem gazdasági eszközökkel, mert azok ma az ősi rozoga szer­számaikkal dolgoznak. 1. -A fölszereléseket illető­leg a bányászatban éppen olyanom a viszonyok, mint a mezőgazdaságban... A régi hajcsárremdsfzer ká tudta vál­tani a bá n yarn un :k ásságbó 1 az állati, energiát, de egy öntuda­tos, felszabadult munkás nem képes erre... Ide gépeket kell beállítani és modern, eszkö­zökkel kell dolgozni... Emlékek, élmények Nógrádi Vörös Újság, 1919. április 16. A vármegyei direktórium és az országos tanácskongresszus tagjainak megválasztása Ä járások által a megyei tanácsba megválasztott tagok f. hó 14-én tartották a várme­gyeház kistermében választó ülésüket, melyen Somló Jó­zsef elvtárs elnökölt, a jegy­zőkönyvet pedig Forgács Jó­zsef elvttárs vezette. — A vár­megyei direktórium 5 tagiává megválasztották Somló Józse­fet, Murár Lajos, Forgács Jó­zsef, Lamy István (Nagyoro­szi) és Fehér Vilmos (Salgó­tarján) elvtársakat. Ugyan­csak megválasztották az or­szágos tanácskongresszusba küldendő 6 tagot is. akik Somló József (Balassagyar­mat), Kelemen Sándor (Két­ség), Molnár József (Fülek), Sextius Lajos (Szécsénv). Gól­ján András (Salgótarján), Szita Mihály (Szirák) lettek. Vörös Újság, 1919* május 23­Munkában a vas- és gépgyárak Lényegies könnyebbülés a szénellátás dolgában. — A gyárak teljesen ellátják a hadsereg szükségleteit. Vas-, fém- és gépiparunk teljesítőképességének kérdé­se, úgy hadseregünk felszere­lése, mind szénbányáink üzemkérdése és mezőgazdasá­gunk ellátása szempontjából igen nagy fontossággal bír. E tekintetben a Szociális Termelés Népbiztoseága vas­es fémipart csoportjának ve­zetőségétől a következő fel­világosítást kaptuk: — A háború következtében leraüllesatett vas-, fém- és gépiiparunk a kei óképessé téte­lének munkája a mai szűkös anyagi viszonyok keretei kö­zött természetesen az egész vonalon a legnagyobb erély- lyel folyik, A salgótarjáni bá­nyamunkások a hadihelyzet változása következtében seré­nyen folytatják a munkát. Ezenfelül a Salgótarján— hatvani vonalon, Nagybátony és egyebütt levő szénbányák­ban a termelés szántén meg­indult. .. — Ami a mezőgazdaság el­látását illeti, Salgótarjánban a szerszámgyártás elég élén­ken folyik. Nógrádi Vörös Újság, 1919- április ló. Meierei tanAcstagok válwreW**. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletének megfelelően f. hó 12- én valamennyi járás székhelyén megválasztották a járási tanács tagjai a vármegyei tanácsba kül­dendő tagokat. Megválasztották a balassagyarmati járásból: Somló József, Murár Lajos, Forgács Jó- ssef, lm rév Lajos, Varga Gábor« Kis András; a rétsági járásból: Kelemen Sándor, Lenkei Sándor« Szabó István, Postpled Ló­rin ez, Dobos Dávid, Lamy István; a salgótarjáni járásból: Német Gyula, Trajbjár Gábor, Verebélyi István, Szomszéd Mátyás István, Csizi József, Gólján András. Fe­hér Vilmos, Gacza Ferencné; a szirákl Járásból: Fekete István, Babik János, Paskó Imre. Szita Mihály, Nagy Mihály. Zimmer Vilmos; a szécsén^i járásból Mol­nár Istvón, Sextius Lajos, Dur- nik András, Király János, Pusz­tai Pál, Deák József; a fülek! járásból: Molnár József, Szilágyi Elf rain, Havas János. FELHÍVÁS Felhívom a megye összes földbirtokosait és földbérlőit, kik 100 holdnál nagyobb birtokegységen gazdálkodnak, hogy nálam, mint a szocializált gazdaságok kerületi központi iro­dájában (Törvényszéki palota) haladéktalanul jelentkezzenek. Minthogy a termelés érdekei a központ szervezését tette szük­ségessé, a Kormányzótanács rendeletére alulírott, mint a Földmívelésügyi Népbiztosság Nógrádmegyei kirendeltsé­gének teljhatalmú megbízottja előre is figyelmeztetem a megye, illetve járás földbirtokosait és bérlőit, hogy felhí­vásomnak mindenkor pontosan tegyenek eleget, semmiféle mentséget el nem fogadok és az engedetleneket és késiét- tetőket, mint olyanokat, kik a termelést hátráltatják, for­radalmi törvényszék elé fogom állíttatni. Figyelmeztető»! Figyelmeztetek minden 100 holdon felüli gazdát, illetve intézőt, hogy a gazdaságokból sem állatot, sem semmine­mű termést, sem eladni, sem kiszállítani nem szabad, minden eladható készlet felett a szocalizált birtokok taná­csa kerületének központja fog intézkedni. Minden 100 holdon felüli gazdák tartoznak összes ter­mény-, vetőmag-, szén- és benzinkészletét bejelenteni a szo­cializált gazdaságok nógrádmegyei területiének központi irodájában. (Törvényszéki palota). Bejelentendő továbbá, hogy milyen motorikus, vagy gázüzemű gépekkel rendelkez­nek, továbbá minden gazdaság, áruház, malom, termény­kereskedő, vagy árusító, vagy bizományos tartozik összes zsák-, zsineg- és ponyvakészletét törvényes következmények terhe mellett a szocializált gazdaság központi vezetőjének azonnal bejelenteni. Balassagyarmat, 1919. május 15. Mészáros Dezső földművelésügyi népbiztosság gazdasági főmegbiaottja és termelőszövetkezetek főfelügyelője Vármegyei direktórium Nógrádi Vörös Újság, 1919. április 23. A hadügyi népbiztosság üzenete a balassagyarmati védőszakasz vöröskatonáihoz A balassagyarmati védő- szakasz vörös-katonái f. hó 13-án megtartott impozáns gyűlésükön táviratilag a hadügyi népbiztosság tudo­mására hozták azt a lelkes és egyhangú határozatukat, hogy egyhangúlag belépnek a Vö­rös Hadseregbe é» alávetik magúkat a forradalmi fegye­lemnek. A hadügyi népbiz­tosság következő távirattal fordul a vöröskatonákhoz: Igazi pnoletá rlel kesedésből fakadó elhatározásukat örömmel vesszük tudomásul. Balassagyarmati védóalsza- kasz csapatainak alkalmazá­sa helyi ismeretüknek meg­felelően egyelőre továbbra is az Ipol y-szakaszban terve z- tetiík, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a védóalszakaez csapatai vagy részei másutt is nem alkalmaztassemaik. Meg vagyok győződve, hogy a felvidék e fontos szakaszá­nak védelme a cseh rablók támadása ellen jó kezekben van. Hadügyi népbiztosság. — Büszkék lehetnek a ba­lassagyarmati védőszakasz vörös felvidéki katonái, mert bízik bennük az egész ország proletariátusa. A balassagyar­mati szakasz vöröstoatonéii azok, akik a cseh fronton ed­dig a leg jobban állották meg a helyüket. Ezután is az le­gyen a jelszó: Mindig előre,' mert fel kell szabadítani a szép felvidéket, ahol hozzátartozói itok tárt karokkal várnak. , Népszava, 1919- június 28. A két vöröskatona öccse Éppen most hetvenéves a zagyvaróna! Földi József. Ha­ja már ősz, járása is nehéz­kes. Szellemi képessége azon­ban kitűnő. Ügy beszél 1919. márciuséról, mintha minden most történne. — Mi hatan voltunk testvé­rek. Édesapám az acélárugyár­ban dolgozott. Még nem vol­tam tizenhárom éves, de már én is ott működtem, mint ko­csitengelyszámozó fiú. 1918. február 16-án léptem át elő­ször a gyár kapuját. Ügy em­lékszem, hogy az első hónap­ban hetven koronát keres­tem... Több, mint egy évet ugrot­tunk a beszélgetés Során. Azt mindjárt tisztáztuk, hogy Föl­di József nerp volt, — fiatal kora ellenére nem is lehetett vöröskatona. Érdemei mégis akadnak ebből az időbőL Em­lékek, élmények egész sora tódul elő. — Amikor ezerkilencszáz- tizenkilencben nálunk Is kiü­tött a kommün, nagy volt az öröm a gyárban, de itt a fa­luban is. Nekem két bátyám a János, és a Sándor azonnal vöröskatona lett. Én itthon maradtam. Dolgunk nekünk Is akadt bőven. Azt a felada­tot kaptam többedmagam- mal, hogy szervezzük az ifjú­ságot, alakítsuk meg a fiata­lok kommunista szervezetét. Elsősorban itthon, Zagyvaró­nán... Nem azt mondom, hogy türelmetlen voltam, de itthon nem éreztem jól magam. Fel­kerekedtem, s irány a két bá­tyám után. Kisterenye, Mát- raszele, Pelsőc, ez volt az útvonalunk. Olyan fiatal su- hancnak tartottak. Haza is jöttem... A dicsőséges északi hadjá­rat után bekövetkezett a bé­kekötés. — Mi éreztük, hogy most be­csaptak bennünket. A cseh in­tervenciósok már itt voltak Ró­nafaluban. Sándor bátyám lo­vas kocsival a Tiszához indult, lőszert szállított a román in­tervenciósok ellen. Csak ott. a helyszínen derült, ki, hogy egyetlen töltény sem használ­ható. Ügynevezett vaktöltény volt valamennyi... Megtörik Földi József hang­ja. Kis szünet U bekövetkezik a beszélgetésben. — Nagyon gyorsan elsza­ladt a százharminchárom nap. A szabadság után az ellenfor­radalom következett. A fehé­rek, a csendőrök kegyetlenül bántak az emberekkel, a mun­kásokkal. Mondanom sem kell, hogy a két bátyámat és engem is elbocsátottak a gyárból. Sokáig néztünk a bi: zonytalansággal szembe. A két vöröskatona bátyám aztán el­helyezkedett a bányánál, én meg visszakerültem a gyár­ba... Azt hihetné az ember, hogy Földi József ezzel be is fejez­te mozgalmi tevékenységét. Nem. Sőt! Fiatalon, de 1919- ben edződött meg igazán. Már tudta, hogy hol a helye. Egy év múltán a szociáldemokrata párt tagja. Voltak vagy tízen, akik 1923-ban az illegális kommunista pártba léptek be, köztük Földi József is. — A párttagságom keltét is innét ismerik el. Nem nyu­godtunk mi abba, hogy nincs már tanácshatalom Magyaror­szágon. Tudtuk, hogy tenni kell azért, hogy ismét szebb legyen a munkás élete. Szer­vezkedtünk, röpcédulákat tér jesztettünk. 1937-ben a csendő­rök letartóztattak. Megbilin­cselve vittek végig az utcán. Kínoztak, azt akarták megtud­ni, hogy hol vannak a röpcé­dulák. Nem vallottunk, hi­szen a házkutatás során sem találtak nálunk semmit... Amikor pedig kiszabadultam, ismét megjelentek a röpcédu­lák az utcákon, a gyárban a munkahelyeken. Gondolatban és a beszélge­tés során is hosszú utat tet­tünk meg, amíg eljutottunk 1945-ig, a Tanácsköztársaság után annyira várt szabadsá­gig, a félszabadulásig. Földi József most is tudta, mi a teendője. — Voltunk vagy negyvenen, összefogtunk, s mindjárt megkezdtük a legális kom­munista párt szervezését. A vezetőség tagja lettem mind­járt, s egészen 1972-ig tevé­kenykedtem a pártvezetőség­ben. Közben dolgoztam a gyárban, mint tengelyeszter­gályos, egészein 1965-ig, nyugdí­jazásomig. Megfáradt, beteg ember lettem. Sajnos... Ezek a szavak lelkesítettek is, aztán mély megértésre késztettek. A korábbi dinami­kus hang mintha megcsuklott volna: beteg ember lettem... — Most, éppen ötvenhat év­vel az események után visszatekinteni 1919-re, még mindig lelkesítő. Azért is, mert tettünk a proletárhata­lomért. Én is, a két vöröskato­na öccse.... Balassagyarmaton az akkori megyei székhelyen két lap je­lent meg a Tanácsköztársaság idején. A Nógrádi Vörös Új­ság és a Nógrádi Népszava * Garbai Sándor elvtárs, a Forradalmi Kormányzóta­nács elnöke Nógrádvárme- gye Intéző Bizottságától pén. token a következő táviratot kapta: Nógrád vármegye összmun- kássága a legnagyobb meg- döbenéssel és a legnagyobb - fokú megütközéssel értesült amaz alávaló támadási kísér­letről, amelyet a régi boto- zó, hatalmukat visszacsinálni akaró ellenforradalmárok éretlen gyerkőc katonacseme­téi és általuk félrevezetett emberek hajtottak végre azon célból; hogy a munkásság ke­zéből kiragadva a hatalmat, újabb rabságba fokozottabb kizsákmányolásba hajtsák a dolgozók s-zabadon élni kívá­nó millióié, Amily nagy föl- háborodást keltettek azon­ban valamennyi ük ben eme pesti gyalázatos események, épp oly nagy áfölött érzett örömünk, hogy az ellenforra­dalmi puccsot az öntudatos, szabadságszeretö a proletari­átus egyetemes érdekeiért tigrisként harcoló budapesti munkásság és katonaság csi­rájában. fojtotta meg. Amidőn Nógrád vármegye minden dolgozója hisz az egész proletariátusnak és az államnak hatalmas erejében és el .van telve attól a szilárd meggyőződéstől, hogy a pro­letárdiktatúra dacolni képes akár belülről, akár kívülről jövő bármilyen támadással és legyőzni semmiféle fehérter- ror, ' ellenforradalom, vagy fegyveres hatalom sohasem lesz képes, egyúttal kifejezési- re juttatja ama hű és őszin­te ragaszkodását, amelyet a Forradalmi Kormányzóta­nács és az egész proletárál­lam iránt érez és ünnepélye­sen, fogadalmat tesz arra nézve, hogy a p re letárd i kta - túra, és a skóciai ista-kommu­nista eszmék szolgálatában rendületlenül kitart és meg­szerzett hatalmát elvenni nem engedi, és ha kell utolsó le­hel létéig harcolni fog a for­radalom győzelméért. Vármegyei intéző bizottság NÖGRAD - 1975. március 22,, szombat I

Next

/
Oldalképek
Tartalom