Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

Óvári Miklós előterjesztése (Folytatás a 2. oldalról) E gondolatok jegyében ké­rem a tisztelt kongresszust, bogy a szerkesztő bizottság jelentését vegye tudomásul, és a bizottság nevében is javas­lom, hogy a Központi Bizott­ság által beterjesztett prog­ramnyilatkozatot fogadja el. Kállai Gyula a kongresszus küldötteinek nevében megkö­szönte a két szerkesztő bi­zottság elnökének és tagjai­nak munkáját; ezzel a Köz­ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámo­lói fölötti együttes vita véget ért. Az elnök bejelentette, hogy Brutyó János, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság el­nöke nem kíván élni a vá­laszadás jogával, majd felkér­te Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát a vitazáró megtartá­sára. Kádár János hosszan tartó, nagy tapssal fogadott vita­zárója után az eLnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy a ha­tározathozatal következik. Először a Központi Bizott­ság beszámolója fölött szava­zott a kongresszus. Az elnök megállapította: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XI. kong­resszusa a Központi Bizott­ság beszámolóját, és Kádár elvtárs vitazáróját egyhangú­lag elfogadta. Ezután az MSZMP programnyilatkoza­táról határozott a kongresz- szus: az MSZMP beterjesztett programnyilatkozatát a módo­sításokkal — amelyeket Óvá­ri Miklós terjesztett elő — egyhangúlag elfogadta. Ezt kö­vetően a szervezeti szabály­zat módosításáról szavaztak a küldöttek, s azt egyhangúlag elfogadták. Ezután a határozati javas­latról szavaztatott az elnöklő Kállai Gyula: a küldöttek a határozati javaslatot — a Győ­ri Imre által beterjesztett mó­dosításokkal — egyhangúlag elfogadta. Végül ugyancsak egyhangúlag fogadta el ‘ a kongresszus a Központi El­lenőrző Bizottság jelentését. Ezzel a kongresszus befe jezte pénteki ülését, szomba­ton reggel 9 órakor zárt ülés­sel folytatja munkáját. / Cselekvésre készen Kongresszusi küldöttek Jegyzeteiből öt napig tanácskozott a XI. kongresszus a Központi Bi­zottság előzetes dokumentumairól és az azokat kiegészítő szóbeli beszámolókról. Eközben nemcsak a hivatásos jegy­zőkönyvvezetők — akiknek munkája a modern technika mellett is nélkülözhetetlen — rótták serényein papírra a so­rokat, hogy megörökítsék a tanácskozáson elhangzottakat, hanem sok kongresszusi küldött és meghívott is jegyezte a legfontosabb, a számára legérdekesebb gondolatokat, útmu­tatásokat. tapasztalatokat. Dolgoztak, készültek, hogy a jó határozatok a következő hónapokban, években cselekvésben öltsenek testet. Három küldöttet, illetve meghívottat kértünk meg. hogy Jegyzetéből, formálódó munkaprogramjából néhány részlet­tel ismertesse meg olvasóinkat. Dr. Molnár Frlgves, a SZŐ VOSZ elnöke: —- Az elmúlt másfél évti­zedben részt vettem a párt mimden kongresszusán. Vala­mennyi fontos, érdekes volt számomra, de a XI, kongresz- sziust különösen izgalmasnak tartom, mert a programnyi­latkozatba foglalva most 15— 20 évre alakítottuk ki a társa­dalomfejlesztés feladatait. Ezek megvalósításában az ál­talános fogyasztási és értéke­sít» szövetkezetek, a takarék­os lakásépítő szövetkezetek is jelentős részt vállalnak. Nekünk mindenekelőtt az életszínvonal-politika, meg­valósításában kell közremű­ködnünk. Hagyományos fel­adatunk, a lakosság kereske­delmi ellátása mellett min­den lehetséges módon segít­jük a mezőgazdaság fejlődé­sét. A háztáji és kisegítő gazdaságok termékeit tovább­ra sem nélkülözheti a népgaz­daság. A termeléshez szük­séges eszközök biztosításával, szaktanácsadással, a gazdasá­gok termékeinek értékesíté­sével járulunk hozzá még fokozottabban, hogy e tevé­kenység a lakosság jobb el­látását, a népgazdaság fejlő­dését szolgálja. Lépést akarunk tartami a társadalmi változásokkal* meg akarunk felelni az új igényeknek. E célból a váro­sokban is fejlesztjük szövet­kezeti mozgalmunkat, tevé­kenységünket. Elsősorban a munkás fo­gyasztási és kiskertszövetke­zetekre, valamint a lakásépí­tő szövetkezetekre gondolok. A párt programnyilatkozata 1,5—2 millió lakás felépítését tartja elérendőnek a következő évtizedekben, E program meg­valósításából erőteljesen ki akarjuk venni részünket. Há­rom év tapasztalatai alapján mondhatom, hogy erre a la­kásépítő szövetkezetek meg­felelő formának bizonyultak. Segítségükkel eddig kihaszná­latlan társadalmi erőket von­hatunk be a lakásprobléma megoldásába Rövidesen or­szágos tanácskozáson beszél­jük meg a tapasztalatokat és készítünk feladattervet a la­kásépítő szövetkezetek fej­lesztésére. Ügy látjuk, e mun­kánk még eredményesebb le­het, ha összefogunk a szak- szervezetekkel, * mindenek­előtt a munkáslakás-építés meggyorsítására. szabályokat úgy akariuk fej­leszteni, hogv a vállalati ön­állóság engedjen szabad teret a népgazdasági érdekkel össz­hangban álló gazdasági cse­lekvésre, de állítson szigorú korlátokat minden olyan te­vékenység elé. amely ellenté­tes a közérdekkel. Ennek elérését azzal köny- nyíthetjük meg. ha a vállala­ti kollektíváknak nem az egyes intézkedések megszüle­tése után magyarázzuk, hogy mit, miért. így vagy úgv döntöttünk el* hanem még a döntés előtt tanácskozunk velük, figyelembe vesszük véleményüket. Így joggal re­mélhetjük, hogy a döntéseket még akkor is magukénak ér­zik. ha az nem minden, te­kintetben kedvező számukra. Csak az alapvető társadalmi érdekek megértetésével lehet harmóniáit teremteni a külön­böző érdekek között. Személy szerint is fontos kongresszusi tanulság szá­momra: az irányító munkában gyorsabban kell reagálni a társadalmi, gazdasági jelensé­gekre, változásokra A fő kérdéseket vizsgálva* s ha a helyzet megérett, időben fe­lelősen döntenünk, cseleked­nünk kell. A kongresszus higgadt, re­ális értékelést adott haladá­sunkról és megerősítette oár- tun,knak azt a gyakorlatát, hogy a társadalmi, gazdasági célok, feladatok meghatáro­zásakor mindig a lehetőségek­ből és nem a vágyakból kell kiidulni. Erről soha. semmi­lyen körülmények között nem feledkezhetünk meg. Ömlik a fény Aludhatna reggelig... Szép neve van Pasztán a csatakos kis utcácskának. Ró­zsa útnak hívják. Nyáron vi­rágillattól dús itt a levegő, télutón meg épp az eső utáni friss földszag terjeng. A 12. szám alatt takaros porta húzódik meg. A sötét kapu nyikorogva tárul:' — Régi parasztház ez, de nekünk megfelel — mondja Nagy László, a közös gazda­ság fejőgulyása. Az épület átlag falusi ház, bár a járási székhely már nagyközségi rangra emelkedett, s évről évre erősödnek a városiaso­dás jegyei. Lehet, hogy a ré­gi Nagy család lakása, egy azonban bizonyos: ez csak a külsőségekre vonatkozhat. So­kat változott a falusi élet, s ez elmondható az utóbbi négy esztendőre is. — Amikor ezt a házat épí­tettük, még egyéni gazda vol­tam, Néhány holdacskán kel­lett naponta megküzdenünk a megélhetésért. Azóta nagyot változott a világ. Szervezték a termelőszövetkezetet, s én is tagja lettem — magyaráz­za a házigazda. Napközben általában ott­hon tartózkodik Nagy László. Az álettenyésztésben osztott a műszak. Hajnaltól reggelig, s kora délutántól estig szór goskodnak. Most azonban a harminc tehén, amit ő lát el. nélkülözi a megszokott gon­dozót. — Eltörött... — mutatja be­gipszelt karját. Már hetek óta tétlenségre kényszerült. Tehén­rúgás okozta a balesetet. Aludhatna reggelig a fejős, de szervezete hozzászokott a ko­rai keléshez. Éjfél után két órakor már ébren van. — Szerettem volna elmenni a tervtárgyaló közgyűlésünk­re, de még felöltözni sem tu­dok tisztességesen — mondja. — Ilonka majd elmondja, hogy miről beszéltek — vi­gasztalja a felesége. Ilonka a legkisebb lány a négy testvér közül. Az irodán dolgozik. Esetenként, amikor a család­fő hazatér a tanyáról, gyako­riak a beszélgetések. Nagv László az istáiéban dolgozó emberek egyik hangadója. Csak az idő szalad előre. A közös féltése a régi benne. Nem is álltja meg szó nélkül: — Akad jó pár darab tehén, amelynek kár adni a drága takarmányt. Sem tejet, sem borjút nem adnak. Csak a gond van velük, mégsem se­lejtezik ki —•• teszi a megjegy­zést. — Ezek a dolgok a tsz rovására mennek. A beszélgetés arra terelő­dik: hogyan él a Nagy csa­lád? — Jól! — hangzik az egy­mondatos, tömör válasz. Az asszony azonban nem elégszik meg ennyivel: — A gyerekek mér felnőt­tek, mind dolgozik. Az elmúlt két évben három unokánk is született, ők most a kedven­cek. Nagy László jól keres. Igaz, tavaly három hónapig betegsége miatt nyomta .az ágyat, de így is több, mint 25 ezer forint volt a jövedelme. — Ha nem jön közbe sem­mi, a 33 ezer is meg lett vol* na — fűzi hozzá. — Ehhez jön még másfél hold háztáji. Az ólakban most is két hí­zónak való viháncoL, s az ap­ró állatok hangja töri meg az utcában ilyenkor uralkodó hétköznapi csendet. Munka van velük, de megéri. A dolog mellett jut idő a pihenésre is. — A televíziót szoktuk néz­ni, olvasgatunk. Amikor haza­érek, akkor már nincs kedve az embernek bemenni a falu­ba. Legfeljebb szabadnapon — magyarázza Nagy László. — Az elmúlt négy év alatt történtekből mire emlékszik vissza a legszívesebben? — A termelőszövetkezetből Hévízre küldtek üdülni. Az ott töltött egy hét alatt kipi­henhettem magam, s a buda­pesti kirándulások is emléke­zetesek maradnak — válaszol. Azóta újra mehetett volna. Nem fogadta el az üdülőjc- eyet. Hiába, szokatlan neki a hosszabb távoliét a munká­tól, most is a baleset miatt, mintha tűkön ülne. — ősszel a Feneki-major- ban a szicalista brigádunk társadalmi munkát végzett. Énül az új, korszerű szociális létesítmény. Ki kísér. Az eső csendben szitál, verdesi a ház ablakai­nak üvegét. Nagy ablakok, a lakásba ömlik rujtul< a fény, Sz Gy. SZÁZ HÁZTARTÁSRA JUTÓ TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKKEK (db) Hűtőgép 60 Mosógép 70 TV Személygépkocsi 32 JD 1965 1974 1970 55 68 53 965 1974 1970 1965 974 w W 15 , 7 3 |— 1965 974 1970 1970 Dr. Papp Lajos államtitkár, a Tanácsi Hivatal elnöke: Á X. kongresszus fontos feladatként határozta meg az államélet, a tanácsi munka fejlesztését. Ennek eredmé­nyes megvalósításáról szól­tak a kongresszuson, bátorí­tóan és sürgetően. Ez arra kötelez bennünket, hogy még következetesebben halad­junk a helyesnek, beváltnak minősített úton. A kongresszusi felszólaláso­kat hallgatva erősödött ben­nem a meggyőződés, hogy a helyi tanácsok, mivel „testkö­zelben” vannak az állampol­gárokhoz, óriási anyagi, szel­lemi energiákat szabadíthatnak íel, állíthatnak a közösség szolgálatába. Az egyik felszó­laló úgy fogalmazott, hogy ne csak tanítsuk a munkásokat, hanem tanuljunk is tőlük. Ugyanez áll a tanácsok és az állampolgárok viszonyára Is. Tény: a fejlődéssel bonyo­lultabbá vált a társadalom, bonyolultabbá vált az igazga­tási munka is. Ezt könnyíteni, hatékonyabbá lehet tenni, a szocialista demokrácia fejlesz­tésével, egyebek között oly módon, hogy rendszeresen kell foglalkoznunk a lakosságot érintő jogszabályok ismerteté­sével, megértésével. Többféle szempontból is megfogalmazódott a kongresz- szuson, hogv a helvl és tár sadalmi érdekek megfelelő egyeztetésével sok veszteséget elkerülhetünk. Ehhez a taná­csok többi között a jobb ko­ordináló munkával is hozzá­járulhatnak. Így lehet egész­séges mederbe terelni egyes gazdálkodószervezeteknek azt a törekvését, hogv csak a sa­ját céljaikra, érdekeikre le­gyenek tekintettel. Falu végi Lajos, pénzügy miniszter: — Az egész társadalom (iavéről van szó. Mindent eb­ből a szempontból vizsgálnak, mérlegelnek a legfelsőbb pártfórumon. Az elhangzot­takból engem különösen az fogott meg. amit a vállalati önállóság és az ezzel egvütt- járó csoportérdek, valamint a népgazdasági érdek egyezte­tésével kapcsolatban róond- tak el. Csaknem minden szó­nok hangsúlyozta a munkahe­lyi. az üzemi demokrácia fei- lesztésének szükségességét. Ez csak akkor lehet élő. a gaz­dasági hatékonyságot, is elő­segítő, ha a vállalatok meg­felelő lehetőséget kapnak az önállóságra. A gazdálkodási V alamikor sok hivatalos ember megfordult a portán. Csillogott is a kapu kilincse. Most pedig a kapu olyan, akár egv rokkant ember, nyöszörög amikor ki­nyitják. Az udvar viszont tele jószággal, meg egy gom­bócra emlékeztető fekete ku­tyával, ami különb minden riasztócsengőnél. Szeles Ist­ván füle nem a legjobb már. de kutyájának hangját meg­hallja. Akkor ráérősen kinéz az ajtón, a házőrző pedig el­vonul. Az öreg pedig csak annyit mond a kutyája után tekintve: — Kell a hűséges szol­ga. .. Ha nem is olyan sokan, mint régen, de manapság is megfordulnak emberek a por­tán. Legutóbb a postás vitt egy díszes, ünnepségre szólító levelet, aztán jött a varrónő, hogy mértéket vegyen az új ruhához. Az öreg Szeles pedig minden alkalommal kinéz, lecsillapítja a házőrzőt, pipá­ját szája egyik szögletéből a másikba teszi és kedveskedik: — Kerüljenek beljebb, itt­hon van ... Megszokta már. hogv a látogatás tulajdonképpen nem is neki szól. hanem hitesének. Szeles Istvánnénak, született Deák Máriának, ö az. aki jártasabb a pártügyekben, de egyéb más közügvekben is. Most is még a ludánvi öre­gek otthonának kapujában őrködik portás minőségben. Nehéz a szolgálat megviselt testének, de mit tegyenek, jól jön egy kis kiegészítés a Mari nénénk nyugdíjhoz. Szeles István lát­ja el a jószágokat otthon, amíg Mari néne szolgálatát teljesíti. Amikor szabadja van, akkor viszont húzza az ágy. mintha mágnes volna. Ilyenkor érzi igazán ez a mindig fürge, mozgásra" ter­mett asszony az idő múlását. Hanem az arca jóságos a ba­rát láttán, kedélye sem hagy­ta el. A napokban azzal fo­gadott : — Nem feleltettek el, ara­nyoskám. .. Ugyan, lehet-e elfelejteni ezt az asszonyt? Ludánv után a vasúton túL a Horkán a szegényebb emberek éltek még régebben. Szeleséket is itt érte a felszabadulás, amit igaz őszinteséggel vártak. A múlt rendszer meghurcolt em­berei voltak. A szüleiket is. de őket. magukat is nagvon üldözték. Szegények voltak, meg éhesek, meg lázadók. Szeles gyári munkás, felesége pedig cselédlány, ök közel voltak ■ a munkásmozgalom­hoz. Szeles István alakította meg a kommunista pártot is. éppen harmincadik éve en­nek. Hadakozott az úi életért, mellette hűséges társával. Csak egveblem egv hibá i a. az a rettentően szegényes szó­kincse akadályozta munkálat. Az igazsághoz tartozik, hogv tulajdonképpen nem is híve a sok beszédnek. Szelessé De­ák Mária pedig pontosan el­lenkezője férjének. Mint a vihar száguldanak gondolatai, azzal együtt szavai. Az okos szóra, az erélyes beszédre akkor igazán nagy szüksége volt. A Hummerszki-puszta körül osztani kezdték a föl­det. De hogyan? Kedvűk sze­rint a más pártbeliek. A sze­gényeket kihagyták. Azoknak viszont más támaszuk, mint a kommunista párt, Ludány- ban pedig Szeles István a párt titkára, nem is volt. A szegénynép attól félve, hogy ktsemmiziik. ott követelte Sze­lesék lakásán, hogv szóljon közbe, és ne engedje az igaz­ságtalanságot. Szelesné is velük. — Volt abból már elég — és puf az asztalra. De nem ilyen egyszerű volt a helyzet akkor. Alig néhá: nyan voltak kommunisták, amazok oedig többen. Szeles István kiment a földosztók­hoz, a járástól kapott bizta­tással megerősödve. Mögötte felesége, a Szomor család. Oraveczék. tehát szövetkezve ahányan voltak kommunis­ták. A földosztók meghökken- tek a menet láttán, mert azért érezték ők. hoav nem egészen szabályos, amit tesz­nek. Sz.eles Istvánná ezt a pillanatnyi megtorpanást, ezt vette észre. Kemény szóval lecsapott. — Kinek osztotok ti föl* det? — Akinek ml akarunk. 11 — Már pedig a föld a sze.' gény népet illeti...! Szembe néztek egymással a felek. Olyanv volt, mint amikor Sziláskában vihar ké­szül. Fent, a Nagyhegven* még fénylett a nap. de a völgyben felhő takarta el a fényt. Szelesné lehatolt és kihúzta a hozzá legközelebb levő jelzőkarót. A többiek is azt tették. Amazok pedig szitkozódtak, de nem mertek ellentállmi. Akkor este ott­hon, amikor a hordkai laká­sukon Szeleséknél megtar­tották a taggyűlést, döntött a tagság: Szelesné legyen a kommunista pártalaDSzervezet titkára. Szeles István bele­egyezett. Csak annyit mondott feleségének: — Jobb a szókincsed. 11 gy történt. Így lett Sze­les Istvánná, Mari né­nénk harminc eszten­dővel ezelőtt párttitkár, és lát­ta el hívei körének megelége­désére. ellenségeinek haragiá­ra. esztendőkön keresztül e tisztségét. Sok év múlt azóta. Az élet kitisztult. Az igaz embereket nagyon megbecsüli a nép. Mari nénénket is me­legen köszöntik, amikor a falun végigmegy. Bobál Gyula I NÖGRAD - 1975. március 22., szombat A *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom