Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

TANÁCSKOZIK AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSA Fock Jenő beszéde — Külpolitikai tevékenysé­günk középpontjában és a szo­cialista közösséghez tartozó többi ország barátságának erősítése áll. Erőnkhöz mérten hozzájárulunk országaink kapcsolatainak a proletár in­ternacionalizmus élve alapján történő fejlesztéséhez, a szo­cialista közösség egységének, politikai, gazdasági, kulturá­lis és katonai együttműködé­sének erősítéséhez. Ez egyben elősegíti nemzetközi céljaink megvalósítását, a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség és a béke pozícióinak to­vábbi megszilárdítását — Különleges figyelmet for­dítunk hazánk és a Szovjet­unió testvéri kapcsolatainak erősítésére. A Szovjetunió a szocialista világ és minden békét és haladást szolgáló kezdeményezés fő ereje. Fel­szabadítónk, legfőbb szövetsé­gesünk, igaz barátunk és min­denkor kész segítőnk az, élet minden területén. A két or­szág kapcsolatai tovább bő­vülték és új vonásokkal gaz­dagodtak. — Kormányunk arra törek­szik, hogy szélesedjenek és sokrétűvé váljanak a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a fejlődő és az el nem kötele­zett országokkal. A fejlett tő­késországokkal a békés egy­más mellett élés elve alapján építjük kapcsolatainkat. Ilyen irányú tevékenységünk is eredményes volt. — A szocialista országok állhatatos és egyeztetett erő­feszítései, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXIV. kongresszusán elfo­gadott békeprogram megvaló­sítása eredményeként az el­múlt években rendkívül je­lentős, alapvetően pozitív változások mentek végbe a nemzetközi helyzetben. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a legreakciósabb imperialista csoportok mes­terkedései következtében a vi­lágon. ma is több válsággóc van. Népköztársaságunk kor­mánya a Varsái Szerződés tagországához méltóan a vi­liág minden haladó országával Bsssku Béla: együttműködve arra törekszik, hogy a nemzetközi politiká­ban még meglévő válsággó­cokat felszámolhassuk, újab­bak kialakulását megakadá­lyozzuk és az imperialista körök támadásait visszaverve az enyhülés folyamatát visz- szafordíthatatlamná tegyük. — Meggyőződésem, hogy a XI, kongresszus határozatai és pártunk programja új lendü­letet adnak majd az állami munka tökéletesítéséhez is, amellyel hozzájárulhatunk a Magyar Népiköztársaság to­vábbi sikereihez, a fejlett szocialista társadalom felépí­téséhez — fejezte be felszóla­lását Fock Jenő, a kormány elnöke. A Minisztertanács elnöké­nek beszéde után* Dienes Bé­la, az Egyesült Izzó vezér- igazgatója, majd Méhes La. jós, a vasasszakszervezet főtitkára kapott szót. Ezt követően Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizott. ságának tagja, a Központi Bizottság titkára lépett e mikrofonhoz. Fejlődött a munkásosztály társadalmi szerepe — Párttagságunk és az egész társadalom fokozott politikai aktivitásával valósultak meg a X. kongresszus határozatai — hangsúlyozta bevezetőjében Biszku Béla, majd így foly­tatta: párttagságunk, egész dolgozó népünk nagy jelentő­séget tulajdonított annak, hogy Központi Bizottságiunk állásfoglalásaival, irányító és ellenőrző munkájával az egész beszámolási időszakban bizto­sította a két évtized gyakor­lata által igazolt politikai irányvonal valóra váltását. Politikánk végrehajtásának feltételei állandóan változnak. A szocializmus építésében el­ért eredmények, a fejlődés új meg új követelményeket tá­masztanak. Ezeket folyama­tosan elemezni kell, gyakor­lati tevékenységünket hozzá­juk kell igazítanunk. Ezt tet­tük a két kongresszus közötti időszakban is, például 1972. novemberében, amikor a Központi Bizottság megvizsgál­ta a X. kongresszus határoza­tainak végrehajtását. A Központi Bizottság min­dig tudatában volt annak, hogy a fő irányvonal érvé­nyesítése csakis a politika elemeinek szüntelen fejleszté­sével, a növekvő követelmé­nyekhez való állandó hozzá­igazításával, a tömegek ta­pasztalatainak figyelembe­vételével lehetséges. Belpoli­tikai helyzetünket szövetségi politikánk következetes meg­valósulása, népünk erkölcsi - politikai egységének szünte­len erősödése jellemezte. Szövetségi politikánkról ' Szövetségi!’ politikánk ma­gában, foglalja a munkásosz­tály társadalmi szerepének fejlesztését, a murakás-paraszt szövetség állandó erősítését, a munkásosztály és a többi dol­gozó réteg társadalmi össze­fogását, a szocialista nemzeti egységet. A szövetségi’ politika a munkásosztály tudományos elméletének, a marxizmus— lenimizmusnalk az alapján, fej­lődik. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus felépítésére irányuló népi összefogás elsődlegesen politi­kai szövetség és nem jelen­ti, hogy a munkásosztály vi­lágnézetét hazánk minden ál­lampolgára elfogadja. De azt is tudjuk, hogy a szocialista céljaink valóra váltásáért folytatott közös munka mind közelebb hozza egymáshoz hazánk dolgozóit. A politikai' együttműködés az eszméink melletti érvelő kiállást, poli­tikai szövetségeseink türel­mes vitáiban való meggyőzé­sét kívánja. Ennek során politikai szövetségeseink vi­lágnézetileg. eszmeileg, is kö­zelednek a marxizmus—leni- n izmushoz. A Központi Bizottság az utóbbi években nagy figyel­met fordított a nagyvállalatok helyzetére, a nagyüzemi mun­kások élet- és munkakörül­ményeire. Különösen jelentős hogy 1974. márciusában irányelveket fogadott el a munkásosztály társadalmi ve­zető szerepének fejlesztésére, helyzetének további javításá­ra — mondotta Biszku Béla, majd rámutatott: a munkás- osztály vezető szerepe a párt számára nem átmeneti jelszó és nem rövid távlatú politika. A munkásosztály vezető sze­repe a felszabaduláe óta ér­vényesül hazánkban és mind­addig érvényesül, amíg tár­sadalmunkban osztályok lesz­nek, tehát a fejlett szocialista társadalom időszakában is. A munkásosztály társadal­mi szerepének fejlesztését, vezető szerepének erősítését elsősorban azzal szolgáljuk, ha következetesen végrehajt­juk a párt politikáját. Ennek a politikának egyik alapvető törekvése, hogy a munkásosz­tály szüntelenül fejlődjön, erősödjön, gyarapodjon. A szocializmus építésének, népünk boldogulásának meg­határozó feltétele az állami nagyüzemek fejlesztése, a szocialista iparfejlesztés poli­tikájának következetes vég­rehajtása, úgy, ahogy adott­ságainknak a legjobban meg­felel A munkásosztályt vi­szonyaink között & az ál­lami nagyipar szüli és terem­ti újra, arculatát a nagyipar formálja- Ezért az állami nagyüzemek fejlesztése nem csupán gazdasági kérdés, ha­nem pártpolitikáinknak is fontos része. i Amikor azt tapasztaltuk, hogy különböző okok miatt nem volt megfelélő több nagyüzem helyzete, akado­zott a nagyüzemi munkásság fejlődése, ezt elsőrangú poli­tikai problémának kellett te­kintenünk. A Központi Bi­zottság és a kormány számos nagyüzemünk fejlesztését, napirendre tűzte, mint példá­ul a Ganz-MÁVAG-ét, a Csepel Autóét, a Magyar Ha­jó- és Darugyárét és másét. Pártunk előmozdítja, hogy a pártélet, az állami és a gazdasági élet különféle irá­nyító posztjaira több. közvet­lenül a termelésből jövő fi­zikai dolgozó kerüljön. Szük­séges, hogy a vezetői utánpót­lásról azoknak a dolgozóknak a köréből is gondoskodjunk, akik kijárták a nagyüzemek nevelő iskoláját, akiknek a közös munka és a közös élet­mód alapján közvetlen terme­lői élményük van és járatosak a közügyekben. Tapasztaljuk, hogy magukkal hozzák a kü­lönféle irányító testületekbe a nagyüzemi munkások leg­jobb tulajdonságait: .a fegyel­met, az állhatatosságot, a szervezettséget, a szolidaritást, a közösségi, gondolkodást és magatartást — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára, majd a továbbiakban a mun­kás-paraszt. szövetség jelentő­ségéről szólott. Csökkennek az osztálykülönbségek Kiemelte; amint a Közpon­ti Bizottság beszámolója, a párt programnyilatkozata is hangsúlyozza: népünk a fej­lett szocialista társadalom felépítésén dolgozik. Ezt is szem előtt tartva, támogat­nunk kell a mezőgazdaság to­vábbi korszerűsítését, a pa­rasztság életszínvonalának, kultúrájának emelését, hogy ezzel is szolgáljuk a munkás­osztály és a parasztság köze­ledését. Mindennek szüksé­ges velejárója, hogy fejlődje­nek a falu szocialista viszo­nyai, erősödjön a termelőszö­vetkezetek szocialista jellege. Társadalmi fejlődésünk egyik jellemző vonása . az Osztály különbségek fokozatos csökkenése, a munkásosztály és a parasztság folyamatos közeledése egymáshoz. E fo­lyamat alapja1 szocialista rendszerünk, a nagyüzemi termelés elterjedése a mező­gazdaságban, s ennek követ­keztében a munka jellegében, a dolgozók képzettségi szín­vonalában, az elosztás módjá­ban. az életszínvonalban ta­pasztalható számottevő köze­ledés. a szocialista, tudat erő­södése. A fejlett szocialista társadalom perspektívájában “z meghatározó jelentőségű folyamat. Társadalmunkban fontos helyet foglal el az értelmi­ség, mely részint származása alapján, részint a munkás- osztály és a nép ügyével, a szocializmussal való azonosu­lás révén ma már népi ér­telmiség. Legjobbjai mindig a haladás, a nép ügyének szol­gálatát tekintették legszentebb kötelességüknél?. A tudomá­nyos-technikai fejlődés követ­keztében növekszik az értel­miség szerepe, mind szorosabbá válnak kapcsolatai a munkás- osztállyal és a parasztsággal. A munkások tevékenységében is egyre jelentékenyebb helyet foglal el a nagy felkészültsé­get igénylő szellemi munka, A legjobb munkásoknak a ve­zetésbe történő fokozottabb bevonása elősegíti a munkás- osztály és az értelmiség köze­ledését, szorosabbra fűzi a munkások és az irányító posz­tokon dolgozó szakemberek kapcsolatát. Társadalmunkban folytatódik a szellemi és a fizikai munka közötti lénye­ges különbségek csökkenése. Mindent egybevetve: szö­vetségi politikánk sikerét jel­zi, hogy szüntelenül erősödik a népünk minden haladó és alkotó erejét — párttagokat és pártonkívülieket, a külön­böző nemzedékeket, ateistá­kat és hívőket — szocialista céljaink megvalósítására tö­mörítő társadalmi összefogás, a nemzeti egység. Ku'cskérdés az üzemi demokrácia A szocialista demokrácia fejlettségének fokmérője min­denekelőtt az, mennyire érvé­nyesülnek a társadalom alap­vető érdekei, hogyan erősöd­nek szocialista intézményei, milyen mértékben növekszik a tömegeknek a társadalom ügyeire és fejlődésére kifej­tett hatása — mondta a to­vábbiakban. — Nyugodtan el­mondhatjuk, hogy az utóbbi négy és fél év alatt mindezek­ben jelentősen előrehalad­tunk. Fel kellett és a jövőben, is fel kell lépni az olyan nézetek ellen, amelyek szerint a szo­cialista demokrácia fejleszté­se csupán akarat kérdése, határozatok dolga. Ezek az elképzelések nem veszik fi­gyelembe, hogy kellő feltéte­lek. mint például az informá­ció. a vállalati belső elszámo­lási rendszer tökéletesítése nélkül csak formális megoldá­sok születhetnek. Akadtak olyan elképzelések is, hogy a szocialista demokrácia csakis az önállóságot, a helyi kezde­ményezést jelenti, és kizár mindenfajta alá- és föléren­deltséget. Fel kellett és a továbbiakban is fel kell lép­nünk , azon nézetek ellen, amelyek a demokrácia fejlő­désétől féltik a munkásba tál- mat, a szocializmus vívmá- nj'ait. A szocialista demokrácia fejlesztése érinti a párt- és társadalmi szervek életét, az állami. a tanácsi szervek munkáját, az ipari, mezőgaz­dasági vállalatok tevékenysé­gét. A szocialista demokrácia különböző oldalai egységes rendszert alkotnak, s azt is látni kell. hogy a pártdemok- rácia fejlettsége döntő módon meghatározza a szocialista de­mokrácia általános érvénye­sülését. A két kongresszus között eltelt években, pártunk kez­deményezésére, sóik fontos in­tézkedés született az állami élet, a tanácsi munka dómok­ra t izmusé nak f ej lesz tésére. Most további lényeges felada­taink vannak, amelyeket a kongresszus útmutatásával el kell végeznünk. A legelső, hogy az állami szervek Irányí­tó munkájában is fokozottab­ban gondoskodj unk a demok­ratikus centralizmus elvének érvényesüléséről. Szocialista viszonyok között a demokrati­kus centralizmus értelme ab­ban van, hogy intézményesen garantálja a dolgozók véle­ményének mindenkori figye­lembevételét. hasznosítását, egyszersmind a társadalmi ér­dekeknek megfelelő döntések meghozatalát. A munikahelj-i demokrácia fejlesztésének körében szá­munitra különösen fontos az üzemi demokrácia. A mun­kásnak leginkább az üzemi, a műhely- és a brigádlkollektí- vákban nyílik lehetősége, hogy tapasztalatait elmond­hassa, véleményét meghall­gassák és figyelembe vegyék. Az üzemi demokrácia formái­nak minél hatékonyabb mű­ködtetése az egész vállalat ügye. De megkülönböztetett feladatai vannak a pártszer­vezetnek, a szakszervezetnek és a KlSZ-mek, mind a meg­felelő politikai légkör megte­remtésében., mind a gyakorla­ti munkában. A legfontosabb feladat: a megtevő fórumok jobb kihasz­nálása. Kulcskérdés, hogy miaulen szinten közvetlenebbé váljon a vezetők és a válasz­tók, illetve a beosztottak kap­csolata, érdemibbé együttmű­ködésük. Ma nem lehetünk elégedettek a helyzettel. A Központi Bizottság ösztönzésé­re a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az ágazati szakszerve­zetek, az illetékes állami szer­vek több kijelölt nagyüzem-’ ben az üzemi demokrácia fó­rumaként létrehozták a mun­kásgyűlések, illetve a bizalmi- gyűlések rendszerét. Az el­képzelések szerint e fórumok a pártszervezetek irányításá­val meghatározott véleménye­zési és döntési hatáskört kap­nának. Ez kiterjedne például a terv véleményezésére, aszo­ciális és kulturális alapok felhasználására, brlgádieíiimefc odaítélésére, s közvetlenebb lehetőséget nyújtana a dolgo­zóknak a vezetés ügyeibe va­ló beleszólásra. Több nagy­üzemben, így a Csepel Vas- és Fámánűvekben, a Dunai Vas­műben és másutt évek óta eredményesen dolgoznak e módszerekkel. A tapasztalato­kat a párt egy későbbi idő­pontban át fo|ja tekinteni, de megjegyzem, eddig is kedve­zőek az eredmények. A demokratizmus teljesebb kibontakoztatása semmikép­pen sem csorbíthatja a veze­tők egyszemélyi felelősségét. Pontosan kell körülhatárolni a különböző szervek feladatait. Ez lehetőivé feszi a gazdasági vezetésnek, valamint a dolgo­zók fórumainak hatékony, jói összehangolt működését. Az üzemi, illetve a szövet­kezeti demokrácia alapvető céljai, problémái, fejlesztésé­nek fő feladatai azonosak. A szövetkezetek gazdálkodásá­ban erősödik a vállalati jel­leg, általánossá vált a több telephellyel, több üzemegy­séggel működő szövetkezet. Ezért a szövetkezeteknek - i# keresniük keli azokat a for­mákat, amelyek az új viszo­nyok között a szövetkezeti demokráciát új tartalommal töltik meg — mondotta Bisz­ku Béla, majd részletesebben szólt a munka anyagi és er­kölcsi megbecsüléséről. Meghatározó a végzett munka — Társadalmunkban a vég­zett munka meghatározó je­lentőségű. .Nem mondhatjuk azonban el teljes egyértelmű­séggel, hogy ennek arányában jut mindenkinek az anyagi ja­vakból és kapják meg a dol­gozók az erkölcsi megbecsü­lést. Látnunk kell, hogy ná­lunk még nem kevesen, min­denesetre az objektive még indokolhatónál jóval többen, nem a társadalomnak nyújtott munkával arányosan, hanem azt meghaladó mértékben ré­szesednek a társadalmi ja­vakból. Nem szorult vissza, sőt helyenként megerősödött az ügyeskedés, a könnyű pénz­szerzésre való törekvés, nem­egyszer a törvényesség hatá­rát súroló mesterkedés. E je­lenségeket nem tekinthetjük elhanyagollhatóknak. • Bonyolult, összetett problé­máról van szó és a megoldás is csak sokirányú intézkedés- * sei, kezdeményezéssel képzel­hető el. A jövedelmeket úgy kell szabályoznunk, hogy ne halmozódjanak fel indokolat­lan nagyságban. Mivel ennek . objektív okai is vannak, ezek megvádtpztatásával kell gátat ' vetni a jelenségek újrater- , melőd'ésének. Fokozatosan szűkítem Ítéli, majd el kell zárni azokat a forrásokat, amelyekből ezek! a nem szo­cialista tendenciáit táplálkoz­nak. Ezzel egyidejűleg nö­velnünk kell a munka társadal­mi megbecsülését. Már az is­kolákban sokkal nagyobb be­csületet kell szereznünk a termelőmunka minden for­májának. Véleményünk sze­rint a jó szakmunkás ugyan­olyan értékes ember, mint az egyetemet végzett szellemi dolgozó. A terrríelőtevékeny- séget mi teljes emberi életet biztosító, az életnek igazi ér­telmet adó tevékenységnek tekintjük. Növelnünk kell a munka al­kotó jellegét. Az üzemekben, a munkaihelyeken is sokat kell tenni érte, hogy a terme­lőmunkásak lehetőséget ta­láljanak képességeik sokolda­lú kibontakoztatására, még nagyobb kedvvel végezzék munkájukat, tartalmas életet éljenek. Komolyabban kell foglalkoznunk a könnyű pénz- kereseti lehetőségek korláto­zásával is. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a fiata­lok nem elhanyagolható része a divatos, talán társadalmi hasznosságukhoz mérten túl- fiaetett szakmákat, a munka alkotó öröme helyett a gyors és könnyű boldogulást nyújtó pályákat részesíti előnyben, önmagunkat, de főleg ifjúsá­gunkat vezetnénk félre, ha nem foglalnánk egyértelműen állást e kérdésekben. Nem he­lyeselhetjük ezeket a jelensé­geket, a legjobban úgy küzd­hetünk elemük, ha követke­zetesen növeljük a jó munka anyagi és erkölcsi megbecsü­lését. Kongresszusunk megerősíti meggyőződésünket, hogy jó úton járunk. Nagy eredmé­nyeket értünk el, s ezek ígé­retes jövendőnknek is szilárd alapul szolgálnak. A párt és a dolgozó nép kölcsönös bizal­ma, egyetértése, a közös mun­kában kikovácsolódott össze­forró ttsága e jövendőnek biz­tos záloga. Amikor ezt a bi­zalmat és összeforró ttségot tovább erősítjük, a legjobb szolgálatot tesszük hazánknak, népünknek, a szocializmust építő társadalom ügyének — fejezte be beszédét Biszku Bé­la. Biszku Béla beszédét köve-; tőén felszólalt; Nagy János, äz Oroszlányi Szénbányák vájára, Forgács András, az MSZMP Mátészalkai városi Bizottságának első titkára, borbély Ferenc, a Dunántúli Kőolaj Gépgyár motorszere­lője. Ezután az elnök Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkárának adoü szót. NÓGRÁD - 1975. március 19., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom