Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

I »bol a na poll a Szántóban A BALASSAGYARMATI Szántó Kovács János Szak­középiskola — többek között — dokumentum- és ipari- termék-'bemutató kiállítással készül hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. — Hogyan születatit a prog­ram? — kérdeztük Tóth La­jostól, az intézmény igazgató­jától. — Olyan önálló felszabadu­lási rendezvénysorozatot kí­vántunk összeállítani — fele­li —. amely lehetővé teszi iskolánk egész tanulóifjúsága számára az ünneplésbe való aktív bekapcsolódást. Emellett nagymértékben támaszkodunk a fiatalok kezdeményező kész­ségére, aktivitására. Az április 1—3-a között megrendezésre kerülő iskdla- jiiapokat — jövőre Szántó Ko­vács János-napok néven kí­vánják megrendezni, az intéz­mény negyedszázados jubile­uma alkalmából — már most nagy készülődés előzi meg. A megye egész területéről itt ta­nuló fiatalok félórás műsor keretében, forgcszánpadszerű- en fogják bemutatni városuk, járásuk felszabadulás utáni életét, történetét.‘Minden, raj­tuk. ügy-ességükön és találé­konyságukon múlik, hoevaru milyen érdekesen, színesen mutatják be lakóhelyüket A háromnapos műsorprog- ram nyitó rendezvénye a fel­szabadulási kirándulás lesz. A diákok által ké­szített táblán ábrázol­ják felszabadulásunk jelentő­sebb hadmozdulatait az 1945. utáni társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életet A különböző munkaterülete­ket a három tagozat között —- profiljának megfelelően — osztották fel. S így hélves ez. mert végül is mindenki a sa­ját területét ismeri a legiob- ban. A mezőgazdasági gépsze­relő tagozat fiúi például a mezőgazdaság helyzetét. az óvónői és egészségügyi tago­zat leányai a közoktatás és közművelődés, illetve a szoci­ális és közegészségügyi vi­szonyok fejlődését. A MEGYE IPARÁT repre­zentáló berniéi; ok gyűjtését már decemberiben megkezd­ték, A KIS Z - al a pszervezet ek között felosztották a megye városait, járásait A legered­ményesebben eddig a Kilián György alap&zervezat szere­pelt, amelynek lányai szemé­lyesen mennek el az üzemek­be. A salgótarjáni Séra Ágnes és a naigybáitonyi Kiss Irén másodéves tanulók, több tár­sukkal egyetemben, már jár­tak a tolmácsi, romhánvi és rétsági üzemekben, ahonnan értékes szerzeménnyel tértek vissza. — Hogyan fogadták megje­lenésükét az üzemekben? — Némelyik üzemiben bi­zalmatlanul néztek ránk — mondja a nyúlánk Séra Ag­nes. — De aztán, amikor elő­adtuk. miért jöttünk, miről is van szó tulajdonképpen, ak­kor mindenütt segítettek. A tolmácsi erdökémiában példá­ul még a gyárat is megmu­tatták. Pedig talán itt foga­dott a legbizalmatlanabbul a portás bácsi, aztán végül is itt kaptuk a legtöbb anyagot. — Szívesen gyűjtenek? — Nagyon nagy örömmel — válaszol fiatalos elragad tatás­sal Kiss Irén. — Olyan ió kimenni, az üzemekbe és be­szélgetni az emberekkel; meg­ismerni, hogy mit csinálnak. Mert mi korábban alig tud­tunk valamit a gyárról, és arról, hogy mit gyártanak itt a környéken. Ez a gyűjtés legalább any­nyit ér. mint egy honiismereti foglalkozás. S ugyanazokat a célokat is szolgálja: láttat, is­mertet. megszerettet. Az iskola tantestülete min­demben segíti a fiatalok tö­rekvéseit A tanárok szív­ügyüknek tekintik a kiállí­tást, éppúgy, mint az iskola­napok valamennyi rendezvé­nyét. Tudják az esemény fon­tosságát, érzik az érte való pedagógiai felelősséget. Sajnos, néhány gvár eseté­ben más a helyzet — leg, alábbis pillanatnyilag. A KlSZ-alapszervezetek többsé­ge ugyanis — a távolság meg az iskolai elfoglaltság miatt is — írásban fordult kérésé­vel a gyárakhoz. Ez idáig ke­vés sikerrel. Balázs Pál. a Pablo Neruda alapszervezet patronáló taná­ra meséli: — A gyerekeikkel már kétszer írtunk levelet a gyáraknak. Másodszor az egész tagság aláírta a nevét, hátha így nagyobb hatása lesz. az üzemek komolyan vesznek majd bennünket. Nem így történt. Eddig egyedül a Nóg- rád megyei Textilipari Válla­lat válaszolt, és javasolta, ve­gyük fel a kapcsolatot balas­sagyarmati telephelyével. Mondanom sem kell. hogy a gyerekeknek nagyon rosszul esett az üzemek figyelmetlen­sége. Pedig a felnőttek — ok­kal, vagy oktalanul — hány­szor vonják kétségbe az ifjú­ság aktivitását, kezdeménye­ző készségét. Most íme, kezde­ményeznek. s visszhang nél­kül maradnak. Vajon nem mi, felnőttek állítunk-e olvkor fa­lakait a fiatalok elé. amikor tenni akarnak? Aztán, mi cso­dálkozunk a legjobban. ha elkedvetlenednek. SZÍVHEZ SZÓLÓ szavak. Igazukat érzem. Pedig milyen egyszerűnek tűnik az egész: például a címzett gyári vezetők felada­tul adják KISZ-szervezeteik­nek a balassagyarmati iskolá­sok kérésével való érdemi fog­lalkozást Ez minden bizony- nyal a legragyogóbb KISZ- feladaitok közé való lenne. Ment a balassagyarmati szak­középiskolások szép munkál vállaltak, megérdemlik a fi­gyelmet segítséget. Sulyok László Házi könyvtár Továbbadott örökség — Gyermekkoromtól érde­kel a politika. Édesapám gyer­mekként tanúja volt a Ta­nácsköztársaságnak, átélte a második világháborút. részt vett a gyári szabotázsakció­ban. 1926-tól ’65-ig itt dolgo­zott, s egy évre ró, hogy nyugdíjazták, meg is halt. Tőle örököltem első politi­kai könyveimet, meg az ér­deklődésit. Marx-köibetek vol­tak, megvan a sorozat, saj­nos hiányos. Azóta már én is jócskán vettem hozzá. Nem­rég számoltam meg éppen, körülbelül háromszázötven •könyvem van. Az egvik ked­vencem a Népszerű Történe­lem sorozat. Nagyon érdeke­seik a könyvei, szívesen ol­vasom. Most. különösein a második világháború története érdekel, szeretnéfc mindent, ami elér­hető a témáiban, elolvasni. Ol­vasok persze mást is. példá­ul útleírást. Abból is van vagy félszáz kötet. Vásáro­lom a Világirodalom Remekei című sorozat legújabb széri­áját is. Leginkább mégis a politikai témájú könyvek ér­dekelnek. Érdekességük mel­lett hasznosak is. Én leg­alábbis fél tudom őket hasz­nálni, s nemcsak az önkép­zésben, látóköröm bővítésé­ben, hanem a politikai neve­lés terén is, Szocialista brigádvezető va­gyok, gyakran beszélgetek el a brigáditagokkial. s ilyenkor látom, mennyit ér a tájéko­zottság. Edző is vagvok a sportiskolánál. 13—15 éves fi­atalok vannak a kezem alatt. Nemcsak fizikailag kell őket nevelni. Otthon is jó aiz ilyes­mi. Van egy lányom, gimna­zista, meg egy hatodik osztá­lyos fiam. Ók js olvasgatják már a könyveimet, van amit már megértenek belőlük. Egyi­ket-másikat — ha arról ta­nulnak — beviszik az iskolá­ba is, hadd vegye hasznát az egész osztály. Sole mindent értettem meg ezekből a könyvekből. Tulaj­donképpen ez az apai öröksé­gem. Én is továbbadom. A fiam még csak hatodikos, de az útleírások mellett neki is a történelmi, politikai té­májú könyvekhez van a leg­nagyobb kedve. Lehet, hogy az én könyvtáramat maid ő örökli. Azzal együtt, amiit én örököltem édesapámtól Aki elmondta: Póczos Já­nos. az Üvegipari Művek sal­gótarjáni öblösüveggyárában a faipari részleg mintakészí­tője, a Hayek Rezső Szocia­lista Brigád vezetője. 41 esz­tendős. Lejegyezte: gáspár Harc az egységes ifjúsági szervezetért A forradalmi és visszahúzó erők közötti küzdelem egyik fontos területe volt 1944 őszén, 1945 tavaszán az ifjúság. A felszabadított területeken a kommunisták hozzáfogtak az ifjúsági mozgalom szervezésé­hez. Az MKP debreceni Köz­ponti Vezetősége javasolta a koalícióban résztvevő pártok­nál!?, hogy mondjanak le a külön ifjúsági szervezetekről, ehelyett együttes demokrati­kus ifjúsági szervezeteit ala­kítsanak. Ennek nyomán 1944. decemlb,erében Debrecenben megalakult a Magyar Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség, a MADISZ. A szociáldemokra­ták azonban 1945. márciusá­ban úgy határoztak, hogy kü­lön ifjúsági szövetséget alakí­tanak. Ezután a kisgazdák is hasonló módon cselekedtek. Mindezek következtében az el­következő időkben a MADISZ gyakorlatilag az MKP Hiúsá­gi szervezeteként működött. Nem sikerült egységes ifjúsá­gi szövetséget alakítani, bo­nyolultabbá vált az- ifjúságért folyó harc. Salgótarjánban 1945-ben alakult meg a MADISZ. Első elnöke dr. Kenéz Ferenc lett, aki manapság a fővárosban élv Az első aktívák közé tar­tozott még Surányi Elvira, Blanár György, Vágvölgvi Anna. A három szervező tit­kár egyike Botos János volt, aki ma 53 évesen Salgótarján­ban az írószer Szövetkezet anyagbeszerzője és anvagrak- tárosa. Bár őszülő haiszálai szaporodtak, emlékezetében ma is élesen kiraiaolódnak a harminc évvel ezelőtti napok. Így emlékezik: — Először a háborúnak kel­lett hátat fordítanom. Szlová­kiában megszöktünk az ala­kulattól. és amíg elvonult a front egy kriptában rejtőz­ködtünk. Hazatértem. Szük­ség voLt rám, hiszen anyám hat gyermekkel 1930-ban öz­vegy lett. Mosásból, szén- és a fahordásból tengettük éle­tünket. Amikor hazaiöttem, Sulyok Sándor városi párttit- kár, a szomszédunk szólt, hogy baloldali érzelmű csa­ládnak ismer bennünket, a párt ifjúsági szervezetéért szeretnék-e dolgozni. Hívott, mentem! Lelkesedés, tenniakarás fű­tötte a húsz—huszonöt éves fiúkat és leányokat. A három szervező titkár gyalogosan és kerékpáron járta a megyét Ceredtől Hantig. A 'községek­ben a párttitkárok segítségét kértük a szervezéshez, és tá­jékozódtak a pap magatartá­sáról, hiszen jelentős befo­lyással bírt Falun a demok­ratikus ifiúsági szövetség szer­vezése sokkal nehezebben ment, mint a városokban, a nógrádi szénmedeneóben. A többi párt sem volt rest! Ök is szervezték a fiatalokat, ősz- szetűzésekre is sor került. — Eigyszer Rajk László tar­tott nagygyűlést Salgótarján­ban. A szociáldemokrata fia­talok igyekeztek megzavarni, botrányba fullasztani. A leve­gőbe lőttek, hogy pánikot keltsenek. Akcióba léptünk, jól elvertük őket. A nagy­gyűlés nem szakadt félbe. Jól emlékszem egy másik akcióra is. Az egyik este Balassagyar­matra utaztunk. Vödröt,' meszet, ecsetet vittünk ma­gunkkal és éjjel a párt jel­szavait festettük a falakra. Folyt a harc a tömegek meg­nyeréséért,, az 1945. novem­ber 4-i országgyűlési válasz­tások előtt. Az egvik ablak­ból ránk lőttek, de célunkat így is elértük. Nem pénzért csinálták, hi­szen az új forint megterem­téséig jóformán fizetést sem kaptak. Ennek elleniére a DISZ 1950-es megalakulásáig az ifjúsági tömegek megnye­résében az MKP érte el a legnagyobb sikereket. Igazi hőskorszak volt az öt eszten­dő. Érdemes a megörökítésre. Botos János a közelmúltban levelet kapott Budapestről. Dr. Kenéz Ferenc írta, a MA­DISZ első megyei elnöke, A dokumentumok és emlékek ösiszegyűj tésére serkenti az egykori ifjúsági vezetőket. Re­mélhetőleg sikerül a MADISZ megyei történetét megörökí­teni az utókor számára. Ta­nulságul, és erőgyűjtésül a mai fiataloknak. r. i. ci nép tulhidonAbrn hii.i A reakció igazi arca A Kisgazdapárt, Nagy Fe­renc vezette jobboldalának igazi arca mindinkább lep­lezetlen formában mutaikozott meg. Nagy Ferenc a három­éves terv kérdésében hirtelen GYOSZ- (Gyáriparosok Orszá­gos Szervezete — a szerk.) vezetőket hív meg tanácsadó­ként a Kisgazdapártba. Fell­ner Alfréd iparbáró pedig így nyilatkozik: „A bankok államosítása a hároméves terv egyik alappillérét ingatná meg.” A harcot a végletekig ki­élezi, hogy a szociáldemokra­ta johbszámy is kiáll a ban­kok államosítása ellen. Sa­ját pártveze,tőségén belül azt az indokot hangoztat i a, hogy .,,kommunista kezdeményezés­hez nem csatlakozhatunk, mert az pártunk presztízsét veszélyezteti”. A valóságban persze a szociáldemokrata jobboldal elsősorban és min­denekelőtt a magyar nagytő­két védelmezi, mert benne látja a hátvédet ahhoz, hogy a Magyar Kommunista Párt által követett népi demokra­tikus irány hélyett, a polgá­ri demokrácia irányába terel­je a magyar fejlődést A szociáldemokrata balol­dal másként vélekedik: „A Szociáldemokrata Párt első­sorban és miindenekfelett szo­cializmust akar és sohasem téveszti szem elóL hagy a szocializmus útja az államosí­táson keresztül vezet” — ol­vashatjuk a Népszava 1947. május 11-i számában. — Ezért volt az, hogy a MKP 1945. utáni első kongresszusán nyomban határozottan és fél­reértést kizáró módon állásit foglalt az egész hiitelügy álla­mosítása mellett. A pártvezetéséig és a tervbizottság elérkezett­nek latja az időt, hogy az elvileg hangoztatott követe­lést már közelebbről megvizs­gálja. Kedvező visszhangra talál az MKP követelése a dolgo­zók tömegei között. Máius 21- én a Nemzeti Panasztoárt ve­zetősége is állást foglal a nagybankok államosítása mel­lett Eközben a szociáldemok­rata jobboldal helyzetét egy­re tarthatatlanabbá teszi, hogy Csepel és Diósgyőr va­sasai, Pécs bányászai és ál­talában a munkásság pártkü- lönbsógékre való tekintet nél­kül tömegtüntetéseken felso­rakozik az MKP követelése mögé. Az állásfoglalást nem lehet tovább halogatni. Levelek, üzemi határozatok tömege sürgeti a kormányt. Diósgyőr 1947. június 16-án, oártkőzf értekezlet határozta el a ban­kok államosítását és miniszte­ri biztosokat küldött a nagy­bankok élére. A Magyar Kom- munisita Párt és a nép megint megnyert egy csatát. Persze, más dolog megegyez­ni', más dolog a megegyezést végrehajtani, amikor még egyes pártokban a reakció­nak nagy szava van. Az 1947- es _ országgyűlési választások után ismét jobboldali puccs­kísérletekkel kellett szembe­szállni. Az MKP ezúttal is az építés programjával vívta meg az ütközetet. Szeptember 6- án, a választásokat követő héten, a Hősök terén hatal­mas tömegigyűlésien ismertet­te kormányprogramiá-t. Az el­ső pont így hangzott: „Hala­déktalanul be kell felezni, mégpedig október 31-ig. a Magyar Nemzeti Bank és a nagy magánbankok államosí­tását”. Október 24-én a Mini sóder­ban ács elfogadta a bankok államosításáról szóló törvény­javaslatokat, amelyeket no­vember 21-én, ugyanaznap, amikor az Országos Nernzeti Bizottság a Pfeiffer-párt fel­oszlatását javasolta, az or szággyűlés is egyhangúlag megszavazott Ezzel a legfon­tosabb pénzintézmények, s velük több mint száz fontos iparvállalat, mintegy 30 000

Next

/
Oldalképek
Tartalom