Nógrád. 1975. március (31. évfolyam. 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

\ TANÁCSKOZIK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET 11. A gazdaság és (Folytatás a 2. oldalról) A megye gazdasága — a két pártértekezlet között — a párt gazdaságpolitikai célkitűzé­sének megfelelően fejlődő/, t. Sikeresen halad a negyedik ötéves tervben meghatározott fe­ladatok végrehajtása, Előreláthatólag mint­egy 9 milliárd forint beruházás valósul meg, 3.2 milliárddal több, mint az előző tervidő­szakban. Gazdaságunkban nagyarányú vál­tozás-ment végbe, egyes területeken a ter­vezettnél gyorsabb ütemű a fejlődés. Kor­szerűsödött a termelés technológiája, kedve­zően változott a gyártmányszerkezet, javult a minőség és a szervezettség. A gazdasági növekedés eredményei alapján jelentősen emelkedett az életszínvonal. Javult a lakos­ság foglalkoztatottsága, kedvezően változtak az élet- és munkakörülmények, fejlődtek te­lepüléseink. Á pártszervezetek gazdaságszervező munkája A főbb gazdasági folyamatokat a pártszer­vek és-szervezetek irányították, szervezték és ellenőrizték. Legfontosabb feladatuknak a ne­gyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósí­tását, a gazdasági szerkezet átalakítását, a gazdálkodás hatékonyságának javítását te­kintették. Állástfoglaltak a területüket érin­tő valamennyi fontosabb gazdaságpolitikai kérdésben. Javult koordinációs tevékenysé­gük. Eredményesebben léptek fel — az egy­séges szemlélet és cselekvés érdekében —az olyan néze'ek és gyakorlat ellen, amelyek lebecsülik a fejlődést, eredményeinket, elvá­lasztják egymástól a politikai és gazdasági feladatokat, s a lehetőségektől elvonatkozta­tott, irreális fogyasztói igényeket táplálnak. A pártszervezetek arra törekedtek, hogy a dolgozók megértsék: a gazdasági szerkezet változása fontos politikai feladat. Bizonyított iák, hogy a termelési szerkezet korszerűsíté­se, a jobb üzem- és munkaszervezés, a ha­tékonyabb gazdálkodás, az életszínvonal emelkedésének legfontosabb tartaléka. A gaz­dásági kérdésekkel differenciáltan foglalkoz­tak, nagyobb figyelmet fordítottak a határo­zatok helyi végrehajtására. Pártszerveink ta­pasztalataikat továbbították az irányító szer­veknek, intézkedéseket kezdeményeitek a helyi problémák megoldására. A pártértekezlet elé terjesztett írásos be­számoló ugyanakkor szóvá tette azt is, hogy a gazdaságszervező tevékenység néhány te­rületen elmaradt a növekvő követelmények­től. Ezért mindenekelőtt a tervszerűség és a vezetés színvonalának javítására, a belső tartalékok feltárására, valamint a vállalatok és telephelyek közötti kapcsolat erősítésére ösztönözte a pártszerveket, az -alapszervezete­ket a megyei pártbizottság. A termelés és a fogyasztás elvének és gyakorlatának össz­hangját a népgazdasági, a csoport- és az egyé­ni érdekek körültekintő egyeztetését, a ha­tározatok végrehajtásának még következete­sebb ellenőrzését hangsúlyozta végezetül a beszámoló. Az ipar, az építőipar helyzete Ezekután a megyei pártbizottság (rá90s előterjesztése részletesen elemezte a megye iparszerkezetének változását, az ipar, az épí­tőipar helyzetét, eredményeit, a gazdasági ha­tékonyság alakulását, valamint a szocialista m u nkaverseny-mozgalom szerepét, tudatfor­máló hatását Az elmúlt négy esztendő alatt gazdasá­gunkban növekedett az ipar és az építőipar szerepe. A negyedik ötéves terv során — 4,2 milliárd forintos beruházással — tovább fej­lődik anyagi-technikai bázisa. A folyamat­ban levő szerkezeti átalakulás következtében — a kitermelőipar (szénbányászat) részará­nyának csökkenése mellett —jelentősen meg­nőtt a feldolgozóipar aránya. A megye leg­nagyobb iparága ma a gép- és fémtömeg- cikk-dpar. Az új beruházások tovább erősítik építőanyag-iparunk nagy hagyományokkal rendelkező üzemeit, a síküveggyártás fejlesz­tésével új alapanyagtermelő bázis épül ki. A fejlesztés hatására a megye iparában nőtt a könnyűipar, ezen belül a textilipar aránya. Gyorsult az ipar műszaki fejlődése. A re­konstrukciók — egyre több helyen — új tech­nológia, modem technika bevezetésével jár­tak. A korszerű energiahordozók alkalmazá­sa — különösen az üveggyártásnál — segítet­te a termékek minőségének javítását. A re­konstrukciók társadalmi hatása — az üzem- szervezés és a szakmai képzés széles körű kibontakoztatásával — túlnő az1 üzemi kere­teken. Az ipar területi elhelyezkedése is ked­vezőbb, jobban, egyenletesebben igazodik a meglevő munkaerőbázishoz. A hagyományos ipari centrumok mellett gyorsan nő Balassa­gyarmat, Pásztó, Szécsény, Rétság és Rom­hány ipari üzemeinek szerepe. Szaporodott a kis- és középüzemek száma. Az ipari struktúra változására a hagyomá­nyos üzemek rekonstrukciója, az új üzemek telepítése és a szénbányászat megváltozott szerepe a jellemző. Az ipar fejlődését alap­vetően a hagyományos nagyüzemek határoz­zák meg. A rekonstrukció és bővítés ered­ménye, hogy ezekben az üzemekben nőtt leg­nagyobb mértékben a ternjelés, korszerűsö­dött a gyártmányszerkezet, csőkként a gaz­az életszínvonal daségtalan termékek termelésének aránya. A vállalatok termékei versenyképesek lettek, piaci helyzetük javult. A legnagyobb fejlődés az üveg- és kerámiaipar, valamint a kohá­szati üzemek területén következett be. A be­ruházási költségek növekedése miatt a várt­nál lassúbb ütemben valósul meg a bánya­gépgyár rekonstrukciója és elmaradt néhány központilag tervezett beruházás. Az ipartelepítés eredményeként az elmúlt négy évben 13 új üzemben indult meg a ter­melés. A fűtőberendezések gyára, a rádió- technikai gyár, a kábelgyárr a VEGYÉP- SZER, a textil- és nyomdaipari üzemek új, dinamikusan fejlődő gyáregységek. Ezeket a beruházásokat a 290 millió forintos központi iparfejlesztési alap és a tanácsi fejlesztési tá­mogatás tette lehetővé. Az új üzemek poli­tikai, gazdasági hatása telephelyükön egyre nagyobb. Még most sem tisztázott néhánynak a helyzete, és a tervezett termelést sem ér­ték el mindenhol. A modem csarnokokban viszonylag nagyarányú az elavult gépek szá­ma, hiányzik a műszaki követelményeknek megfelelő korszerű géppark. A szénbányavállalat az energiaszerkezet korszerűsítése, az igények változása miatt je­lentősen csökkentette termelését. Harminc aknát zártak be, több mint 8 ezer munka­hely szűnt meg. Az ezzel járó feszültségek feloldása nagy erőfeszítéseket igényelt a párt-, állami és gazdasági szervektől. A politikai, a gazdasági, a szociális intézkedések jól szol­gálták a vállalat és a dolgozók helyzetének rendezését. A kialakított melléküzemek — sokrétű. tevékenységük és korszerűtlen mű­szaki berendezéseik ellenére — segítették a foglalkoztatási problémák enyhítését. A meg­változott energiahelyzet hosszabb távon szük­ségessé tette a vállalat jelenlegi szénterme­lését. A műszaki színvonal, a feltárási, elő- vájási munkák lemaradása azonban már ma is hátráltatja a hatékonyabb munkát és a tervek teljesítését. A megye szocialista iparának termelési ér­téke — a nagyarányú szerkezeti változás mi­att — 1970. és 1972 között nem növekedett A termelési szint 1973-ban 6,4 százalékkal volt nagyobb az előző évinél, 1974-ben pedig 7,1 százalékkal. A termelést meghaladó mér­tékben nőtt elsősorban a szocialista orszá­gokba irányuló export Nagyüzemeinknél — viszonylag rövid idő alatt — átalakult a gyártmányszerkezet, a termékek korszerűbbek lettek- A korábbi műszaki-technológiai lema­radásuk mérséklődött A termelés gyorsabb emelkedését aaonbfln nehézségek és fogyatékosságok fékezik. He­lyenként még nem alakult ki a piac igényei­nek megfelelő profil, rendezetlenek a koo­perációs kapcsolatok, az anyagellátás és a szállítás nem mindig folyamatos. Néhány üzemben nem fordítottak kellő gondot a mi­nőségi követelményekre. A szervezetlenség is kedvezőtlenül hatott a folyamatos munkára, a munkafegyelemre, a teljesítményekre. Az építőipari üzemek termelése a tervidő­szakban folyó áron 33,6 százalékkal emelke­dett. Az eredmények alapját az üzemfejlesz­tés, a termelékenység javítása, a korszerűbb technológia alkalmazása és a 900 fős lét­számnövekedés képezte. Az építőipar fejlődé­se és az építési igények korlátozása az el­múlt években egyensúlyt teremtettek a be­ruházásoknál! Hitnek következményeként leg­fontosabb ipari létesítményeink általában ha­táridőre elkészülnek. Aa állami vállalatok mellett, a szövetkezeti és egyéb új építőipari szervezetek egyre tevékenyebbek a fejleszté­si feladatok megvalósításában. Stabilizálódott törzsgárdájuk is. Az állami építőipari vállalatok a fejlődés ellenére nem elég körültekintőek az építési szervezés ütemességében és a vállalkozási, a szerződési fegyelem betartásában. A telepü­lések fejlesztésével együttjáró kommunális, kulturális létesítmények építését — elsősor­ban az alacsonyabb jövedelmezőségük, más­részt az igényesebb munkaszervezés miatt — nem szívesen vállalják. E területen jelentős az elmaradás. Nem javult kellő mértékben a vállalati munkafegyelem, a szervezettség és a vezetés színvonala sem. A megyei tervező- és beruházó vállalatok tevékenysége nem fej­lődött a kívánt mértékben. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az élelmiszeripar Az elmúlt négy év a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok eddigi tevékenységének legeredményesebb időszaka volt. Mezőgazda­sági üzemeink folytatták a korábban meg­kezdett. az adottságoknak jobban megfelelő termelési szerkezet kialakítását és a szakoso­dást. Ez tervszerűbb termelésfejlesztéssel és intenzívebb gazdálkodással párosult. Fejlesz­tésre 1,4 milliárd forintot fordítottak a gaz­daságok, nőtt az állóeszköz-állomány értéke, javult az észközellátottság. Különösen a gépi beruházások aránya emelkedett, a mezőgaz­daságban is megjelentek a komplex gépso­rok. Az épületberuházásokat elsősorban az új, szakosított állattartótelepek és a meglevő épületek rekonstrukciója jelentette. A gaz­daságok középtávú terveiket teljesítették, több területen túlteljesítették. A halmozott termelési érték 1974-ben meghaladta a 2 mil­liárd forintot. A termelés a tervezett 2—3 százalék helyett átlagosan 6—7 százalékkal emelkedett. Ezt az eredményt termeléke­nyebb munkával, csökkenő földterületen, ala­csonyabb tag- és alkalmazotti létszámmal érték el. A mezőgazdaság négyéves fejlődése azért is figyelemre méltó, mert termelőegységeink mintegy kétharmada kedvezőtlen adottságú. Ezekben a gazdaságokban az átlagosnál lé­nyegesen magasabbak a költségek, a nyere­ség viszonylag alacsony. A gazdaságok nagyobb része saját erejéből képtelen a biz­tonságos gazdálkodáshoz szükséges tartaléko­lásra. A tervidőszak első felében jelentős volt a veszteséges egységek száma (évente 10—12 tsz került szanálásra). A pénzügyi egyensúlyt a jelentős állami támogatással, az adottsá­gokhoz jobban igazodó termelési szerkezet­tel, az egyre javuló gazdálkodóssal is csak részben sikerült megteremteni. Az elmúlt években meggyorsult a terme­lőszövetkezetek egyesülése. A folyamat alap­ját az a felismerés képezte, hogy a kis terü­letű gazdaságokban korlátozottak a korsze­rűbb termelőeszközök alkalmazásának lehe­tőségei. Az egyesülések eredményeképpen — 1970 és 1975 között — a termelőszövetkeze­tek száma 77-ről 50-re, az állami gazdaságo­ké 6-ról 3-ra csökkent, és 1120 hektárról 1663 hektárra nőtt a gazdaságok átlagos szántóte­rülete. A racionálisabb gazdálkodás érdeké­ben megindult a művelhető földterületek előnyösebb hasznosítása- A mezőgazdaság anyagi-technikai bázisának gyorsabb fejlesz­tése növelte a társulások szerepét. A gazda­ságok többsége egyre jobban felismerte en­nek fontosságát A kibontakozó kedvező fo­lyamatot azonban akadályozza, hogy a veze­tők egy része a társulást csupán a csoportér­dekek szempontjából ítéli meg. Ezután a beszámoló részletesen elemezte'» mezőgazdasági ágazatok, a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztését, a mezőgaz­dasági üzemek kiegészítő tevékenységét, a háztáji és a kisegítő gazdaságok szerepét, az erdőgazdaság gyarapodását, valamint az élel­miszeripar helyzetét. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésére a korszerűsí­tés, az intenzívebb munka, az erőteljes sza­kosodás volt a jellemző. Hatásuk a hozamok emelkedésében jelentkezik. Ez, valamint az élelmiszeriparban végrehajtott rekonstrukció eredményezte, hogy a városokban és a na­gyobb településeken megoldódott a tejellá­tás, javult a kenyér-, és a húsellátás is. Am a jelentős fejlesztéssel sem sikerült biztosíta­ni néhány élelmiszerből az ellátás folyama­tosságát és a megfelelő választékot, különö­sen a kisebb településeken. Mindez változat­lanul felveti a háztáji és a kisegítő gazdasá­gok termelésének ösztönzését, mindenekelőtt az ellátás folyamatos javítása szempontjából. Eredményes volt a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége is. bár az erőforrá­sok és az igényelhető támogatás hatékonyabb felhasználása e tevékenység fejlesztésének to­vábbi lehetőségeit kínálja, elsősorban a ked­vezőtlen adottságú termelőszövetkezetekben. Az állami erdőgazdaság munkája ugyancsak javult az elmúlt években. Az erdőgazdálko­dás, a -telepítés és a fafeldolgozás mértéke számottevően gyarapodott A pártértekezlet beszámolója gondos hely­zetelemzés után szabta meg a mezőgazdasági üzemek soron következő feladatait. £zek töb­bek között: az adottságokhoz még jobban iga­zodó termelési szerkezet kialakítása, a racio­nális földhasznosítás, az iparszerű termelési rendszerek kialakítása. Továbbra is a meg­kezdett szakosodási folyamatok folytatására, társulások létrehozására ösztönözte a gazda­ságokat. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek az eddiginél hatékonyabb segítésére, szilár­dítására. A szállítás, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgáltatás A szállítás, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgáltatás helyzetéről szólva megállapítást nyert, hogy a szállítás és a kereskedelem a korábbinál magasabb színvonalon elégítette ki a lakosság és a termálok igényeit, bővült a szolgáltatás, A közlekedés fejlesztésére mintegy 800 millió forintot fordítanak a me­gyében, amelynek eredménye az úthálózat, a teher- és személyszállító járműpark korsze­rűsítésében jelentkezik. Tovább folytatódik a vasúti berendezések rekonstrukciója is. A hír­közlés fejlődése azonban csak minimális volt, és a jelenlegi állapotok gátolják a megfelelő, folyamatos, gyors információcserét. A keres­kedelem fejlesztése ugyancsak egyenletesen történt a tervidőszakban, összesen mintegy 150 milliós beruházás valósult meg, amely több mint 100 új kereskedelmi egység meg­nyitását, a bolthálózat korszerűsítését, az el­látás további javítását teszi lehetővé. A la­kossági Szolgáltatás esetében viszont csak mérsékelt javulásról adott számot a pártbi­zottság. A szolgáltatás szerkezete azonban korszerűvé vált, különösen a gépjármű- és a háztartásigép-javítás, a mosás és a vegytisz- títás hálózata bővült. Megemlítette a beszá­moló, hogy az állami vállalatok mellett a kisiparosok és a kiskereskedők szolgáltató- tevékenysége is jelentős. A további feladatok­ról szólva a közúti személy- és teherszállítás korszerűsítését, a vasúti berendezések felújí­tását, a hírközlés fejlesztését, a szolgáltatás erőteljesebb javítását hangsúlyozta az írásos előterjesztés. Településfejlesztés Településeink — mindenekelőtt a városok és a járási székhelyek — tovább fejlődtek. Erre a célra 1,8 milliárd forintot fordítanak a tanácsok. A differenciált fejlesztés ered­Kűlfődl megrendelők Igényeit it kivólóon elégíti ki a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregysége. A Szovjetunióba, műszaki berendezések irányításá­hoz szükséges vezérlőpultokat szállítanak, me­lyek szerelését az újonnan letelepedett gyár szocialista brigádjai végzik ménye, hogy csökkent az eHátásbefl különb­ség az azonos szerepkörű települések között. Az anyagi erőforrások — bár a tervezett öszr szeget túlhaladják — nem teszik lehetővé mindenütt a jogos igények kielégítését A lakásépítési tervünket túlteljesítjük, öt év alatt mintegy 9700 lakás épül, ebből 4500 többszintes lakóház. A lakásépítés üteme különösen a két városban gyorsult meg. A tervidőszak alatt a lakásépítés költségei je­lentősen emelkedtek. Ez részben azzal ma­gyarázható, hogy kimerültek az olcsóbb he­lyi anyagkészletek, az építkezéseken korsze­rűbb — egyben drágább — építési módsze­reket alkalmaztak, ezenkívül növekedtek az anyagárak is. Megkezdődött, illetve folytatódott Salgótar­ján, Balassagyarmat, Nagybátony és Kiste- renye közműhálózatánál^ rekonstrukciója, bő­vítése, építése. Terv szerint épül a regionális vízmű II. lépcsője. Társulásos alapon öt tör­pe vízmű készült el. A további tíz építését* szűkös viznyerési lehetőségek és a megnöve­kedett költségek késleltetik. A nagyobb mér-; tékű közműfejlesztéssel is csak korábbi elma­radásunkat sikerül mérsékelni. Salgótarján távfűtése — a hiányzó tartalékkapacitás mi­att — továbbra sem megnyugtató. Ahogy a megyei pártbizottság beszámolója megállapította, közintézményekben, közhasz­nú létesítményekben is gazdagabbak lettek településeink az elmúlt négy év alatt. Nagy­részt vállalati támogatással és társadalmi ösz- szefogással a tervezettnél több óvoda épült fel. Bővült az általános iskolai tantermek száma, elkészül nyolc községi művelődési c* t- hon, felépült a TIT-székház, a balassagyar­mati középiskolai kollégium, műhelyterem és a sportcsarnok, Rétságon a művelődési köz­pont. A zeneiskola épületében megkezdte mű­ködését megyénk egyetlen felsőfokú inbézmé­(Folytatás a 4. oldalon) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom