Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-14 / 38. szám

4

Világnézeti azonosulás az iskolában

AZ MSZMP KB kultúrpolitikai munkaközösségének állásfoglalását, A szocialista ha- zaíiság és a proletár internacionalizmus időszerű kérdései című. dokumentumot rendkí- < vilii nevelőtestületi értekezleten tárgyalták meg Nőgrád megye iskoláiban is.

Amint azt az állásfoglalás hangsúlyozza bevezetőjében: „Hazánkban, amely a testvéri szocialista országok mind erősebb közösségének, a szocialista világrendszernek tagja, sikeresen épül a szocialista társadalom. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában különös fontossága van a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus helyes, marxista—leninista megí. élésének”.

Legutóbb a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium nevelőtestületi értekezletére látogattunk el.

Herold László igazgató a tanácskozás bevezetőjében hangoztatta: E nevelőtestületi értekezletnek mindenekelőtt kettős célja van. Egyrészt az állásfoglalás mind teljesebb megismerése, másrészt az ezzel kapcsolatos nevelőtestületi teendők megbeszélése. Az igazgató ezután szólott az állásfoglalás néhány fontosabb kérdéséről. így a szocialista nemzet, a szocialista országok közötti viszonyról, a szocialista nemzet fogalmáról, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus dialektikus kapcsolatáról, a nemzeti hagyományok ápolása és a szocialista hazafiság közötti összefüggésekről, a hazafiság és a nacionalizmus kérdéseiről. S természetesen, a feladatokról.

Amint az az állásfoglalás feladati részében is áll: „A szocialisia hazafiság — cselekvő hazafiság: közösségi aktivitás, munka ' és állandó készenlét, a szocializmus, a haza szolgálatára. A közvéleményformálást, az ifjúság hazafiságra nevelését sohasem lehet szavakra korlátozni”.

Ügy véljük — s- ezt dr. Horváth István, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese is hangoztatta hozzászólásában —, hogy a Bolyai Gimnázium nevelőtestületi értekezlete eredményes volt. A teljesség igénye nélkül szólunk néhány gondolatról, a tanácskozás alapján.

Többi között, megfogalmazódott: ki kell alakítani azon formákat, amelyek révén az ifjúság mind jobban megismeri múltúnk haladó hagyományait és alkotó jelenünket Ezeknek a formáknak (például országjárás, szocialista üzemeink Izgatása, a gazdasági építőmunka fokozott életközeibe való hozása, a társadalmi kapcsolatok további szélesítése stb.) alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy a tanulóifjúságban kialakítsák a kötődések rendszerét. A közösségi aktivitás <*s a tudatosan, eredményesen végzett munka rendszerének megteremtése a hazáért való tudatos cselekvést, az erre való készséget erősíti, összefüggően a XI. kongresszusra való készüléssel is, szélesebb körben tegyük tudatossá a szocialista hazához való kötődést, ennek aktív formáit, s ennek kapcsán hangsúlyozzuk a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz, a világ haladó erőihez való kötődésünket.

Amint az ezen a nevelőtestületi értekezleten is'hangsúlyozódott, igen nagy felelősség hárul e munkában a társadalomtudományokra, mindenekelőtt a történelem-, az irodalom-, a nyelvtudományokra, s fontos a néprajz szerepe is.

Jónás József az ifjúsági szervezet feladatairól szólott, elsősorban módszertani kérdésekről. Valóban, az évfordulók vezéreszméjének kell lennie a szocialista hazafiságnak és a proletár internacionalizmusnak. A forradalmi ifjúsági napok eseményei jó alkalmat kínálnak arra, hogy a forradalmi gondolatot fejlődésében hozzuk közelebb az ifjúsághoz, cselekvésre késztető módon. Ezért is rendkívül fontos, hogy az ünnepségek jellege minden szinten mozgósító erejű legyen, alkalmazkodva az életkori sajátosságokhoz. így például maguk az ünnepségek is nyújtsanak cselekvési teret az ifjúságnak, jó alkalmak legyenek a politizálásra, a tanulók világnézetének formálására. A politikai rendezvények hatékonyságát a korábbiakban még csökkentette a formalizmus, a szervezettség hiánya, bizonyos módszertani hiányosságok. A jövőben még inkább kerülni kell ezzel ösz- 'szefüggésben is a sablonos formákat.

Bedő Éva és Árpád Sándor az orosz nyelv oktatásával kapcsolatban említette: jobban és hitelesebben szükséges megismertetni a fiatalokkal a nyelvoktatás kapcsán a Szovjetuniót, annak forradalmi hagyományait, de a mindennapi életet és a jelen kultúráját is. A tananyagcsökkentéssel erre most nagyobb tér is nyílik. Az orosz óráknak a nyelv elsajátíttatásán túl, érzelmileg is fokozottabban kell nevelni a tanulókat. Itt megnő a segédanyagok szerepe is, valamint a levelezés, a cserelátogatásók. Erőteljesen csökkenteni lehetne az ezzel kapcsolatos anyagok túlzott didaktlkusságát.

Dr. Fabulya Lászlóné a magyar és a történelem tantárgyak ideológiai jellegét hangoztatta. A szaktárgyak adta lehetőségekről szólott.

E feladat elvégzése, amint azt dr. Horváth István és Oltvölgyi Béla tanulmányi felügyelő is hangoztatta, mindenekelőtt világnézeti kérdés iskoláinkban. Komplexitásából következik, hogy megoldása is csak ily módon képzelhető el. A dokumentumban foglaltak szocialista társadalomépítésünk jelen helyzetének elemzéséből következnek. Az értelmiségiek, köztük a pedagógusok szerepe, rendkívül nagy az osztályszemlélet gyakorlati megvalósításában, a munkásosztály vezető szerepe érvényesülésének megmutatásában iskoláinkban.

ÖRVENDETES, hogy ez a nevelési értekezlet a nevelőtestület alapjaiban és általában helyes szemléletét tükrözte, ez minden bizonnyal a gyakorlati oktató-nevelő tevékenységben is megmutatkozik. Hiszen ahhoz, hogy a fiataloknak reális választ tudjunk adni a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus kérdéseire, szükség van arra, hogy ki-ki mindenekelőtt önmagában tisztázza e kérdéseket. Hiszen alapvető pedágógiai elvek közé tartozik, hogy a pedagógus önmaga is azonosuljon válaszaival. Az ifjúság érzékeny a sablonokra. A pedagógustevékenység hivatásjellegéből is következik, hogy a világnézeti azonosulás pedagógusainknál szakmai követelmény. Társadalmi életünkben, természetesen, nemcsak az iskola ad példát az ifjúságnak. A fiatalok személyiségjegyeinek alakításában azonban mindenképpen döntő szerepet játszik.

T. E.

FEKETE GYULA:

A FIÚ

:EG A KATOMÄK

(37.)

I

Vacsora után történt ez a beszélgetés a sivárrá kopa- szltott szobában (térítők, füg-, gönyök, mind leszedve, szőnyegek összecsavarva.) Rezső bátyja jó beszédű ember volt, s szemlátomást jólesett neki, hogy ilyen hálás hallgatóságra lelt.

Magda nem találta a helyét, alig figyelt a beszédre. Aztán gyors kézzel letakarította az asztalt, szétdobta az ágyat.

— Feküdjünk. Mert aztán még légiriadó lesz.

Ö nem értette, miért kell ilyen korán lefeküdni, ha esetleg légiriadó lesz. Ügyis föl kell leélni, és lemenni a pincébe, ha légiriadó lesz.

De nem töprengett ezen most. Egyre az üldözés járt az eszében.

Pár nappal ezelőtt hallotta ő az utcán, hogy kiabálnak: „Fogják meg! Fogják meg!” — és rögtön szaladt is. De nem látott semmi különöst.

Egy mellékutcában őgye- legtek néhányan és bámultak az utca túlsó vége felé. ö is bámészkodott egy ideig, de nem vette észre, hogy va* lakit kergetnének.

Az lehetett az, a festékes partizán. Egészen biztos: azt kergették.

Ha tudta volna, hogy partizán!

Esetleg ő utol is érhette volna. A felnőttiek nem olyan nagyon tudnak szaladni, kivált ilyenkor, nagykabátban.

Élénken elképzelte, hogy

leugrik a villamosról a partizán. — Rezső bácsi azt mondta: suhanc, olyan nagyobbacska fiút képizeit ei, sildés sapkában, foltozott ülepű, imittt-amott rongyos nadrágban... szétnyílik a kabátja, ahogy szalad, kilátszik a derékszíja is, rajta a tőr, meg a tölténytáska... a pisztoly éppen nincs nála (merít, ha nála volna a pisztoly, akkor minek szaladt volna el ?)

Menekül a partizán, kiabálnak a járókelők:

— Fogják meg!... Fogják meg!...

Ö ledobja a nagykabátját, lerúgja a bakancsot, és sebesen, mint a szél, a nyomába ered.

Jó futó a partizán fiú, és előnye is van; szaporán csattog a bakancsa a kövezeten. Nehéz ám a bakancs, és akármilyen jó futó, ő mezítláb mégis utoléri az utca végén és egy ügyes gánccsal összeakasztja a bokáját.

Mire a partizán elterül az utcakövön, mint a béka. Nagyot puffan a hasa, ahogy elvágódik, és már ott, felité ben a tőre után kaparász.

Odaérnek akkorra az emberek is, ráesnek, vagy hatan, ütik-venik, kicsavarják a kezéből a tőrt.

És trappolva jönnek az aszfalton a nyilasak.

Elől a tuskófejű. S azt mondja:

— Nem simogatni kell ezt, emberek, hanem így kell ezt ni!...

És hozzáláttak a puskatussal.

Gyűlik eközben a tömeg és mondogatják:

— Ez a gyerek fogta el!

— Még ilyet!

— Nézzék már! A földből ki se látszik...

— Fasza gyerek ez. mondtam én. — S a nyilas parancsnok elviszi magával a

pártházba. És választhat a

raktárban derékszíját, tőrt. akármit.

Pisztolyt nemigen adnak gyereknek. De kitüntetést lehetséges, hogy adnak. Olyat, ami.t civilek is kívül, a nagy- lajbin szoktak viselni..

Kicipeltek egy díványt a fűtetlen konyhába, s őt oda fektették le.

— Te csak aludd ki magad, korán lesz holnap ébresztő

4 NÓGRÁD — 1975. február 14., péntek

Válaszíani kell!

Pályatévesztettnek mondjuk azt, aki képességeinek, hajla- mai-niak nem megfelelő foglalkozásit, hivatást, pályát választott. Mindenki ismer ilyen embereket: van, aki titkolja, más keserűen hangoztatja, hogy a rossz pályaválasztás miatt úttévesztett, rossz kedélyű. De miért választott rosszul? Nem ismerte magát? Csak álmodozott tündöklő karrierről, izgalmas Hivatásokról, de a realitásokhoz nem mérte'/ Nem ismert több lehetőséget egy fél tucatnál — kőműves, autószerelő, fodrász stb.??

A válasz legtöbbször ez lehetne: — A rokonok, a szüleim ezt tanácsolták... Apám azt szerette volna, ha többre viszem nála.

1975-öt írunk — vajon ma mi a döntő tényező a pálya- választásban? Az első nagy döntés előtt állók, a nyolcadikosok most töltik ki a papírokat. Milyen tájékoztatás,

— mondta a nénje. — Mi még beszélgetünk Rezső bátyáddal. csak nem tudnál

úgy tőlünk aludni. Pedig nagy út előtt állunk, te csak aludd ki magad jól.. . és csa- vargózzál be a pokrócba, ki ne takarózzál...

Alá ja gyűrte a takarót

mindenfelől, és magára hagyta a sötétben.

Ez, hogy őt a konyhába deportálták, kíváncsivá tette. Megfeledkezett a partizánról is.

Most búcsúzkodnak ezek?

Vagy reggel búcsúzkodnak majd?... Nem említette Rezső bátyja, hogy éjszakára vissza kell mennie. t

Figyelte egy ideig a sutto- góra fogott beszédet, majd a kitartó neszeket odaálról. Aztán megunta a figyelést, megint a partizánhoz, s a kitüntetéshez kalandoztak a gondolatai.

"ér

Azt a falut, amelyet tegnap látott, elkerülte a köves- út. Szemmel tartotta felhíguló távoli ködöket, de nem látta a következőt.

Deleiére hajlott már a nán, amikor egy emelkedőre föl- érve megpillantotta a völgyben.

Igaz. neim haladt úgy, mint tegnap. A kutya folyton el- kalamolt, hajkurászta a pockot. meg az ürgét. Sőt, egy nyúl után olyan messzire eliramodott. az erdőszélie utána kellett mennie. Sokáig szólogatta, míg a sűrűből előkerült.

(Folytatjuk)

választási lehetőségek előzték meg ezt? A Pásztói 1. számú Általános Iskola pályaválasztási felelősétől, Szabó Ti- bornétól (aki a nemrég megalakult járási pályaválasztási munkaközösség vezetője is egyben) kérdezősködtünk először.

— A mi iskolánkban 68 tanuló áll választás előtt. Közü- lü k ötven százalék akar középiskolába menni. Ügy érzem, az előkészítés, a tájékoztatás sokkal szervezettebb volt, mint az előző években. Novemberben az üzemek sze- méLyzetesei tájékoztatták a szülőket, nemrég pedig a pásztói gimnázium igazgatóhelyettese, dr. Dima András. A Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársai is több alkalommal találkoztak a szülőkkel és a gyerekekkel. Tavaly, a járási isimaretterjesztési és kereskedelmi napok rendezvénysorozatában pályaválasztási napot is tartotta Lovász József Művelődési Központ. Ekkor a VIII. osztályosok részére vetélkedőt, filmvetítést, a szülőknek pedig szintén vetítéssel egybekötött tájékoztatót szervezett a tanácsadó. Az ez évi második szülői értekezleten Kelemen Józsefné pszichológus arról beszélt, milyen szerepe van a szülőknek a gyerekek megismerésében, hogyan tudják segíteni a döntést.

— Mennyire reálisak a választások ?

— Most még csak a fő irányt döntik el. Hogy ne kerüljön be a gimnáziumba, szakközépiskolába olyan, aki láthatóan nem tud megbirkózni a követelményekkel, felvételi elbeszélgetés előzi meg a végleges döntést. Itt, a pásztói gimnáziumba — matemati - kából és magyarból lesz ez — a gondolkodási készséget, kifejezőkészséget figyelik elsősorban. Nem kell et től félni, a fiatalok érdekét szolgálja. Így kiszűrődhetnék a teljességgel irreális választások. Tudunk persze néhány esetet az ellenkezőjére is: tehetséges gyereket igénytelenségből, nemtörődömségből sehová nem küldenek továbbtanulni. Ez ritkább, mint a kissé túlzó igények...

— Ehhez a felvételi beszélgetéshez milyen segítséget ad az iskola?

Pataki Sándorné magyar szakos:

— Matematikából, magyarból és oroszból szerveztünk előkészítőt, elsősorban a középiskolába igyekvő munkásszármazású tanulók számára. A magyart én vezetem — 24- en jelentkeztek.

Az egyik nyolcadikos kislány, Horváth Anna édesanyját a nagyimosásban zavaróan meg.

— Á, nem zavar, csak leforráztam a ruhát, Meg aztán van időm, nem járok dolgozni — mondja Horváth Józsefné, és megigazítja a súro- lókefét a teknő szélén. — A férjem dolgozni van, a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál segédmunkás. A fiam már nem fitt lakik — nagyon jó eszű gyerek volt, elvégezte a technikumot. Tovább is akart menni, de közben udvarolni kezdett, megnősült és így abbahagyta. De megtalálta a helyét az életben, művezető lett. És hogy a kislánynak milyen terve van!... Üjságíró szeretne lenni.

— Honnan fakad ez az elképzelés?

— Gondolhatja, hogy nem mi tanácsoltuk — mosolyodik el. Azt gondoltuk, a lánygyerek majd férjhez megy — nem csavargás típus, szófogadó. Ügy sejtem, még akkor gondolta ezt ki, amikor a bá tyja - nak javasolta Kriasanyik néni, a volt képviselőnk, hogy legyen újságíró, olyan érdeklődő, mozgékony típus és jófejű. Mindez megvan a kislányban is. Magyarból első lett az iskolai tanulmányi versenyen. Éjszakánként van úgy, hogy észreveszem, a lánynál ég a villany, olvas.

Elgondolkodva folytatja.

— Nem lesz könnyű taníttatni. Egy fizetésből élünk. Mé,g be kell pucolni a házat kívülről, a két szobából csak az egyik van berendezve, Pan- n inaik egy nadrág ötszáz forint. De ha tényleg jól megy neki majd a gimnázium, nem akarjuk megakadályozni, hogy az egyetemre is továbbmenjen.

— Nem küldjük a fiút gimnáziumba, hanem ő akar oda menni — kezdi a beszélgetést Zeke Gábórné. — A férjem esztergályos a Szerszám- és Készülékgyárban, noszogatta Gabit, hogy szakmát válasz- szón. Nem kitűnő tanuló, csak jó négyes. Az a baj, hogy kissé lezserül veszi a tanulást. Mondtam neki, hogy ha giimi- be akar menni, csak akkor van értelme, ha többet kihoz magából, komolyan végigviszi. Tévészerelő vagy fogtechnikus akar lenni. Ha a nyelvekkel nagyobb barátságban lenne, talán rfióg komolyabban emlegetné nagy álmát: hajóskapitány lesz.

Álmok — ki tudja, melyik valósul meg. Egy biztos: ezeket az utolsó heteiket érdemes komolyan venni!

G. Kiss Magdolna