Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

/

Katkó István:

Vadászszobában

' EGYED üli GABI JÖTT

vékony városi cipőben, a többiek bakancsban törték a havat. A lányt mindenki Sajnálta. mert hamarosan csurom vizes lett. Persze Szenesi előre figyelmeztette, de ő ragyogni akart úi magas sarkú olasz cipőjében. Az autóbusz-megállótól másfél kilométerre volt a vadőr háza. Nyáron, tízperces könnyű séta. most azonban lassan haladtak. Szenesi kariába vette a lányt, de hamar kifulladt. A fotós elhízott férfi volt. Komikus ügyetlenséggel imbolygott, maid a segéd színésznővel együtt a hóba huppant.

i Nevetni kellett ezen.

Hódost bácsit, a vadőrt 'Andorka, a rezes arcú. sovány mérnök ismerte. Az elmúlt években néhányszor hozott már társaságot ide a hegyre. Az ő hátizsákiában volt a magnó és az ital Mögötte Kati. a textiltervező lépdelt.

Á négyes bulit még m ősszel beszélték meg. Sári lett volna a negyedik. Szene- ai régi szeretője. Csakhogy az indulás előtt néhány nappal összevesztek. A fotós nem akart egyedül szilveszterezni, s így a művészklubban találomra megkérdezte az első útjába vetődő nőt. van-e kedve szórakozni fenn a hegyen? Gabi gondolkodás nélkül igent mondott.

Azt hitte, hogy remek kalandban lesz majd része.

A kiruccanás azonban rosz- ezul kezdődött. botladozva, fázva követte a társaságot. Még szerencse, hogy Andorka töltögette belé a pálinkát a lapos üvegbőik s mire végre felérkeztek a csúcsos tetejű házhoz, már alaposan becsípett

Kopogtatásukra ccr öregasszony böjt elő.

— Már azt hittem. nem Jönnek. Hozom a kulcsot

A lány csalódottan nézett

körül a vadászszobában. Ez az a híres hely? Két emeletes vaságy volt benne. eev ócska asztal két lócával. s mindössze egy agancs az ajtó fölött.

— Nem valami kényelmes — mondta elégedetlenül.

A fotós vigyorgott *

— Az hitted, hogy a Casanovába hoztunk? Itt édesem, nincs bárpult. Előre figyelmeztetlek. a szalmazsák is nagyon kemény lesz...

Míg nevették, az öregasz- szony csöndesen állt a petróleumlámpával a kezében. Aztán letette az asztalra és jó mulatást kívánt nekik.

— Hódosi bácsi nincs itthon? — kérdezte Andorka.

— Fekszik. Kicsit gyengélkedik — válaszolta a vadőr felesége és kicso&zogott a szobábóL

Gabit odaültették a vaskályhához. és vizes harisnyáját kiterítették száradni. Andorka bekapcsolta a magnót és a zene hangjainál hirtelen barátságosabbá vált a szoba. A szendvicseket kirakták az asztalra, majd az italokat vették elő a csomagból. Volt két üveg pálinka, három palack bor, egy üveg konyak és egy üveg pezsgő az élféli koccintáshoz.

Szenesi sorha rakta a palackokat, s elégedetten bólintott.

— Ha mindezt bedobjuk, lesz egy kis zsibbadásunk.

— Én csak konyakot iszom jelentette ki Gabi. — A pálinkát tartsátok meg magatoknak !

A fotós felcsattant.

— Nem szeretem a válogatós nőket! Azt iszol, amit kaP6z!

— Egy frászt! Vagv konyak, vagy semmi.

Szenesi megragadta a vállát.

— Hülye ötlet volt hogy pont Téged csíptelek fel.

— Én voltam a barom. Ilyen pohos alakkal szilveszterezni.

Kati közbeszólt

— Ne veszekedjetek. Mindenki azt iszik, amihez kedve van.

A fotós azonban makacsko- dott.

— Elvi kérdésekben nálam nincs engedmény.

S pálinkát kezdett tölteni a poharakba.

Gabi felvette a féligsza- radt holmijait maid azt mondta:

— Reggelig maid hazatalálok. Jó mulatást 1

Andorka az ajtó elé állt.

— Maradsz! Mit képzelsz, elengedünk egyedül? Nem szeretnék holnap egy megfagyott nővel találkozni. Az új év rosszul kezdődne.

Visszatolta a segédszínésznőt az asztalhoz.

Egy darabig hallgattak. Ez az istenverte tyúk valóban elrontja a szilveszterünket.

Kati mókázni kezdett.

— Béküljetek ki. Pusziljátok meg egymást.

Ok ketten kissé kényszeredetten összehajoltak, a másik pár pedig tapsolt és nevetett. Ezzel máris feloldódott a hangulat. Majszolni kezdték a szendvicseket és Ittak szaporán.

Később Kati és Andorka táncolt. A lámpa fénykorén túl belevesztek a vadászszoba félhomályába.

Gabi meglökte a fotóst.

— És te? Nem kéred fel a hölgyet?

Szenesi széttárta a kezét.

— Reménytelen ügy. Nem tudok táncolni.

— Unalmas vagy.

— Lehet.

A konyakos ftwee már

félig üres volt Egyedül Gabi itta mag. Ahogy a kezébe vette a palackot, bizonytalan lett a mozdulata.

— Tudod mit. szavalok neked.

— Szavalj — hagyta rá a fotós ernyedten.

Gabi elkezdte. Egr fiatal költő verse volt. amivel felvételire készült a főiskolára. Eleinte csendesen mondta, majd egyre hangosabban. Túlharsogta a magnót is. A táncoló pór előrejött az asztalhoz. maid a produkció végén gratuláltak a lánynak.

Feszült figyelemmel olvastam a Délutáni Harsonában megjelent hirdetést:

Elektromos háztartási készülékeit, rádióját, televízióját, vízcsapját, bojlerét jutányos áron elrontja. Majd garanciával megjavítja Brenn- berg Ágost kisiparos. Fehér- szeder utca 1/D.

Habozás nélkül a helyszínre siettem. A pinceműhelybe tizenhét lépcső vezetett. Az alacsony, kissé pocakos mester barátságosan fogadott.

— Miben áUhatok rendelkezésére?

— Lenne egy-két megbízásom. Például a televíziókészülékem tökéletesen működik.

A mester fölényesen mosolygott :

— önnek szakemberrel van dolga. Néhány mozdulat, és a készülék garantáltan süket és sötét lesz. Huszonnégy órán belül pedig tökéletesen helyrehozom a masinát.

— Azonkívül a gázbojlerom is teljesen hibátlan. Több mint egy éve használom és semmi okom panaszra.

— Nyugodjék meg. előttem nincs lehetetlen, ön elszív

A fotós mérgelődött

— Mit biztatjátok? Hiszen tök tehetségtelen!

A lány sértődötten felállt a lócáról és szó nélkül lefeküdt az egyik alsó ágyba. Azt hitték, csak duzzogni vonult félre. de néhány pillanat múlva szuszogása lelezte. hogy kidőlt a sorból

Lehalkították a magnót, majd beszélgettek.

— Emlékeztek. tavaly mennyivel jobb volt — merengett Szenesi. — Persze Sári három klasszissal iobb ennél a fruskánál. Állat voltam gyerekek, hogy szilveszter előtt vesztem össze vele.

S MONDTA RENDÜLETLEN ÓL a monológját a régi nőről, akit Andorkáék jól ismertek. Igen, Sárival kitűnően lehetett bulizni. mert élénk volt. szórakoztató. s ráadásul csinos is.

— Nyissuk ki a pezsgőt — mondta Kati —, itt az Ideje.

A fotós szedte le a drótkötést, majd a műanyag- dugót felrepítette a plafonra.

— Gabit felébresszük? — kérdezte Andorka.

— Hagyjuk. Leszopta magát. Reggelig békén leszünk tőle

Most a táskarádiót kap. csoltók be. hallgatták az éjféli időjelzést, majd a Him-, nuszt.

Andorka felemelte a pezsgősüveget.

— Vigyünk az öregeknek

is.

— Persze, tavaly is vittünk.

— Emlékeztek, mennyire meghatódtak?

— Hódosi igazi vadászember' — mondta elmerengve Szenesi. — És micsoda történetei vannak. Egyszer végltE- fotózom vele az erdőt. Megbeszéltük.

Kati kinézett tat ablakost

— Ébren. vannak. Ég a lámpa a szobájukban.

Indultak is át a szomszédba. Kopogtatásukra az öregasszony nyitott aitót. Meredt, fakó arccal bámult rájuk.

— Remélem nem alkalmatlankodunk — szólt Andorka. — Szeretnénk Hódosi bácsi egészségére üríteni a poharat.

— Már nem lehet — válaszolta halkan az öregasz- szony. ő már elment, mielőtt beköszöntött az új év.

egy cigarettát, s én a bojlert úgy elrontom, hogy megesküszik: itt már nincs segítség. S ekkor én csodát művelek. A bojler majd jobban működik, mint újkorában.

— Előre is hálás vagyok. Tehát megegyeztünk. Nem fogom sajnálni a munkadíjat, de árulja el: mi a jó ebben a megrendelőnek? ön előbb elrontja, s csak azután javítja meg a készüléket.

A mester gőgösen nézett rám:

— Látom, nincs túl nagy fantáziája. Na jó, elmagyarázom. Persze, nem lesz újdonság. amit mondok. Mint ön is tudja, sok probléma van a szolgáltatóiparral. A lakatosság gyakran hetekig várja a szerelőt. Igaz?

— Igaz.

— A készülékek pedig a legváratlanabb időpontokban mondják fel a szolgálatot. Igaz?

— Igaz — válaszoltam alázatosan.

— Namármost! , Amíg az ipar nem gyárt tökéletes minőségű termékeket, a foMrwt vették észre, hogy az

öreg vadőr ágya mellett egy szál gyertya pislákol. A lelke üdvéért gyújtotta meg az özvegy.

ök hárman némán álltak az ajtóban. Olyan különös volt, hogy a jókedvnek ezekben az óráiban a szomszéd szobában, egy fal távolságára látogatóba jött a haláL

— Ne haragudjék. Hódosi

néni — mondta Andorka. — Mi ezt nem tudtuk. Biztosan lármáztunk. Nagyon rés telijük a dolgot.

Az öregasszony elmosolyodott Kemény, ráncos arca ellágyult ettől.

— Maguk azért lőttek, hogy vígságuk legyen. A gyász csak az enyém. Ne restelljék hát magukat.

Biccentett, hogy távozhatnak. A három fiatal ember zavartan csukta be az aitót. Még azt sem tudták elrebeg- ni. amit ilyenkor szokás.

Benn a vadászszobában szótlanul levetkőztek. hogy aludni térjenek. Szenesi kissé ügyetlenül próbált felkapaszkodni a felső ágyba, s közben megrecsegtette a tar- tórudakat. Gabi ebben a pillanatban ocsúdott fel álmából. s amint meglátta a fotós lábát imbolyogni két ágy között, elkapta a Dókáját

— Hohó, Szenesikém. hová

sietsz?!

A testes férfi minden erejét összeszedte, hogy -kiszabaduljon.

— Szállj le rólam, nem érted?!

A lány elksffldett vele kiabálni. Szenesi végül Is lecsúszott a padlóra, majd megrázta a lányt

— Hallgass, te szuka !

Gabi nekiment a fotósnak.

de Andorka szétválasztotta őket.

— Itt mindenki aludni fog. Pofa be! — kiáltott a lányra.

A KIS Nö NEM ÉRTETTE

a dolgot Ezek szépen összefogtak ellene. Nem lesz cím- oldalas fotó. nem lesz semmi Még Pesten sem találkoznak többé. Életének reménytelenségeit egyszerre felnagyítva érezte át s sírni kezdett. Még akkor is hallatszott a zokogása, amikor leoltották a petróleumlámpát.

Odaát azonban az öregasszony száraz, könnvtelen szemmel ült a maga halottja mellett.

gyasztó tudja, Hogy előbb- utóbb elromlik a masinája. Tegyük fel, hogy egy tévékészülék öt perccel egy izgalmas krimi előtt romlik el. Katasztrófa! Nem szabad a vé- letrenre bízni a várható „meg. hibásodást”. Nem szabad a sors kénye-kedvére bízni, mikor romlik el az az izé. Én átlag félévenként, a megrendelő felkérésére elrontom a gépet garanciával, de aztán újabb fél évig tökéletesen szuperál a szerkezet.

— Zseni! Kizárólag ez a jelző illik a mesterre! — hajoltam meg előtte.

— Felberreg a telefon. A vonal túlsó végén izgatott női hangot hallottam:

— Könyörgöm, SOS! Siessen! A mosógépem már hetedik hónapja tökéletesen működik, tehát bármelyik perc. ben baj lehet vele...

— Ne nyúljon hozzá, azonnal ott leszek a helyszínen! — kiáltotta a mester, majd autóba vágta magát és elszáguldott elsősegélyt nyújtani. ..

Galambos Szilveszter j

A mester

CdkásE István:

Balassagyarmat

Elgörbült háztetőinket, süppedt kis utcáinkat, sebesült homlokzataink varasodó múlt — emlékeit áttervezi lassan a szép és szigorú, világos mértan.

Balassagyarmat — nem ismertelek,

De mégis ide vándoroltam, mert valahonnan ismerősöm lettél — már terád hasonlítok: rendhagyó szakadású fiad!

Hangod már nem a régi.

Mint aki felszabadult: utódaidhoz beszélsz csak, mert nehéz elődeidről egyformán beszélni.

Hát utódod akarok lenni,

Túltettem magam megbocsátva

botrányos pletykák tájaim még néha végigfutnak köves utcáidon ' pesti vagánykodástetm, s mit szívem nem talált bont, megtalálta kinn:

a kihalt Ipoly homálya von*:

Balassi Bálint itt sétálgatott —

vibrál a múlt — foszlányaiból zeneszót hord a parti szél —

itt rettegett az örvénytől szegény Szabó Lőrinc — kis ijedős legény.

Itt csap össze jelen, jövő.

Itt lett sáros a múlt.

Korunk jelene kő.

Ezért kell építenünk,

A gondolat felszabadult: gellert kap homlokunktól, de nyargalunk pányváinkkal, s amit érdemes magunkból: mágneses térbe fogjuk, mert nem félünk kóborló szélhámosoktól

Törjük magunkat termőtalajjá, s ha néha még a paragrafus ránknehézkedik mint ázott öltözet, hát humanizáljuk törvényeinket.

Nemesek., hinták, hétszilvafások! A brokát elhomályosult, az abroncs szertevásott, s a nyirkos kapuboltozatra ráfestödlek a néma lázadások, így keveredik minden itt egy nehéz kor után.

Forrong a forró június, lélegzetet ad december kilenc.

Kerékgyártók, kocsisok, szűcsök, fazekasok és kereskedők közt hangos következőnek jöttem, s a puha hegyek közt már mennyien jönnek mögöttem!

Majd talajt hordunk a lombok alá, s bár kopárra szikkadt köveidben

a szomjúság sanyargat,

fémeket gyújtunk, feltüzelve napnak, te élettársam:

Balassagyarmat.

1974.

NÓGRÁD — 1975. február 9., vasárnap 9