Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

Igy Kalla Rllendét 500 ezer escudot tűzött ki jt chilei junta ennek a nőnek a fejére. A bűne? Miria Cont- reras-Payita Allende titkárnő­je volt. Chile alkotmányos el­nökének irodájában dolgozott. A fasiszta puccs napján har­colt a Moneda megvédésénél. Életét a szolidaritásnak kö­szönheti. 1974. júniusa óta sza­badságban él, menedékre ta­lált Kubában. Miria Contreras rövid látogatást tett az NDK- ban, a Für Dich c. folyóirat munkatársa beszélt vele. Dr. Allende titkárnője, Mi­na Contreras meséli: MINDENKI ELNÖK ELV- TÁRSNAK NEVEZTE ÖT. Miria Contreras-Payita, aki kedvességével megnyert min­ket és akinek nem akartuk elhinni, hogy már felnőtt gye­rekei vannak, nem szívesen mesél magáról, hiszen az ő személye egyáltalán nem fon­tos. Annál élénkebben beszél a „Doktor”-ról — így nevez­ték őt legszorosabb munka­társai —, akinek még 1969- ben titkárnője lett. Milyen volt mint ember az elhök Allende, szeretnénk tudni a titkárnőjétől. Miria Contreras nem sokáig gon­dolkodik a válaszon-: „Szá­momra ő a humanitás megtes­tesítője volt. Igen, az emberi­esség, ez volt a legszembetű" nöbb tulajdonsága, amit ben­ne minden chilei hazafi cso­dált és nagyra becsült. Az állandó osztályharcok, sza­botázsok, puccskísérletek el­lenére a Népi Egység kormá­nyának három éve alatt, ami az elnöktől határtalanul sok munkát és összpontosítást követelt, Salvador Allende mindig talált időt munkatársai számára és törődött életükkel. Ha egyszer közülük valaki beteg volt, sohasem feledke­zett el arról, hogy valakit üdvözletekkel hozzá ne küld­jön. Ha az ideje valamikép­pen megengedte, ő maga ás el­ment a beteget meglátogatni. Azt megelőzően mielőtt még nem az elnök hivatalában dolgoztam, a szolidaritás, in­ternacionalizmus számomra csak szavak voltak. Allende példáján keresztül tanultam meg, hogy mit jelent a szoli­dáris segítség — úgy, hogy Egy asszony Chiléből azt ma magunk is érezzük na­ponta —, az elnyomottak, az üldözöttek, a hontalanok szá­mára. Miria Contreras az elnökkel kapcsolatos kis epizódokat me­sél el, látszólag mellékese­ket, amelyek azonban sokat mondanak Allendéről, az em­berről. „Egyszer például Al- lende elkérte egyik barátjá­tól a gitárját, ami nála úgyis csak állt, hogy azt egy sze­gény muzsikusnak ajándé­kozza. Vagy: Gyakran jött az elnök az irodába kézenfogva éhező, lerongyolódott gyerek­kel és felszólított minket, hogy etessük meg, és adjunk neki ruhát.” így keletkeznek nagy embe­rekről a legendák? Salvador Allende tiltakozna a leghatá­rozottabban az apostoli glória ellen. Sok beszédében ismétel­te el azt, hogyan értelmezte önmagát, hogyan cselekedett, úgy, mint egy „társadalmi har­cos, aki azt a feladatot telje­síti, amit a nép rábízott”. A kis történetek segítségével, amiket titkárnője mesélt ne­künk, kiegészíti az orvosról alkotott képpel, aki egész éle­tében nemcsak betegségeket gyógyítani, de azok okozóit is meg akarta szüntetni. Egész­ségügyi miniszterként az 1939- es első népfrontkormányban szociális törvényt teremtett a chilei dolgozóknak és 1970 novemberi hivatalba lépése után nagy harcot indított a nyomor ellen. Miria Contreras beszél az elnök roppant nagy teherbírá­sáról. „Máig sem tudom, hoT gyan győzte azt a szörnyű munkamennyiséget és amel­lett sohasem látszott fáradt­nak. Ha egy megfeszítő mun­kanap után — késő este — már mindannyian úgy érez­tük magunkat, mint egy ki­csavart citrom, ő még mindig tele volt bennünket is magá­val ragadó energiával. Az sem volt szokatlan az elnök­nél, hogy, még éjfél után is munkásokkal, parasztokkal, az ő companerosaival élénk beszélgetésekre ült össze hi­vatalában, akik gyakran azért jöttek ide messziről, hogy elnöküknek csak jó napot) mondjanak. Ezek a munkásnegyedek lakóival házacskáikban, a vá­járokkal a bányákban, az „ut­ca emberével” folytatott be­szélgetések, amelyek több­nyire minden protokollt mel­lőztek, órákig tartottak, a az Uniüad Popular elnökének nagyon fontosak voltak. Egyik beszédében így okolta ezt meg: „Nekem más eszközöm nincs arra, hogy a problémák megoldását megtaláljam, mint a veletek folytatott beszél­getés és az okos vita. Elv­társak, amikor jelöltségembe beleegyeztem, hittem és még továbbra is hinni fogom: an­nak, hogy egy ember a nép forradalmához hozzájáruljon, csak egy módja van és ez abban áll, hogy elvtársaival világosan és teljes őszinteség­gel beszéljen, vitatkozzon, de mindig abban a meggyőződés­ben, hogy a viták után meg­találja a helyes utat A legjobb érveken keresz­tül meggyőzni, jobb belátásra bírni az embereket, forradal­mi magatartást kikövetelni — ezt remekül értette Salva­dor Allende, ahogy ezt min­den, munkások előtt megtar­tott beszédje is bizonyítja. Ezeken a beszélgetéseken, vi­tákon keresztül lerontott min­den falat a nép és az „ország atyja” között, amit Chile min­den előző elnöke szentség­ként óvott. Doktor Allende nem akart egyszerűen csak új elnök lenni, hanem egy meg­újult Chile első elnöke. „Egyet­len becsvágyam van, hogy számotokra az „Elnök Elv­társ” legyek, mondta 1970. szeptember 4-i választási győ­zelme után megtartott beszé­dében. Miria Contreras életét a chilei hazafiak önfeláldozó szolidaritásának köszönheti, A „Für Diéh-en keresztül szeretném minden nőnek, min­den polgárnak a szolidaritás nagyszerű erejét' megköszön­ni és arra kérni őket, hogy sohasem feledkezzenek el a hazámban bebörtönzöttek, megkínzottak megsegítéséről és a junta elleni tiltakozás­ról”. Fordítás a Für Dich 1974/47. számából. Fordította: Nékám Zsuzsa Szabad órák és a A szabad idő az az időtar­tam, amellyel valaki a hiva­talos munkaidőn, illetve a kö­telező elfoglaltságon kívül, különösen utána, szabadon rendelkezik — hangzik a sza­batos meghatározás. A ben­nünk mocorgó kisördög köny- nyen rábökhet a definíció kritikus pontjaira. Ugyan, ki nem hallott már olyan eseteik­ről, hogy a „hivatalos mun­kaidőn, illetve kötelező elfog­laltságon” belül csinált va­laki szabad időt magának? És mennyire rendelkezik sza­badon a szabad idejével a többgyermekes édesanya, a másodállásból későn hazatérő dolgozó, az estébe nyúló érte­kezletek szenvedő alanya? ★ „Nekem tetszik a Szabad Idő, csak az a bökkenő, hogy nagyon kevés a szabad idő hozzá. ..” — mondta fanyar humorral valaki az öblösü­veggyárban. amikor a Tán­csics Kiadó folyóiratairól ér­deklődtem. Ez a gondolat a fenti, ki nem mondott kérdés­re is választ ad. A munkahelyi, közösségek igen nagy százalékában vált ismertté és kedveltté a Bri­gádélet és a Szabad Idő. Pár emberhez eljutott a Mi vilá­gunk című tudományos isme­retterjesztő kiadvány is. Nézzünk néhány számot! Megyénkben a szakszervezeti bizottságok közvetítésével mintegy másfél ezer Brigádélet és ezer Szabad Idő talál gazdán ra. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, ahol 130 szocia­lista brigád dolgozik, 150:150 az arány. A számszerűség a népszerűségre is utal. Gyak­ran egyszerű olvasóból szer­kesztővé válnak: a gyáron be­lüli kezdeményezésekről, a brigádmozgalom eseménye­iről tudósítják a Brigádélet szerkesztőit. A síküveggyárban 50:20 az „állás”. A ZIM-ben 100 lap jut 84 brigádra. Tavaly még kilenc előfizetője volt a Sza­bad Időnek és a Mi világunk­nak, de idén sorra lemondták. A .szomszédban”, az öblös- üveggyárban, hasonló a hely­zet. A szakszervezt 200 pél­3 <5 szolgálatot tett a Gondolat ki­adó, amikor „Emberül élni” cím­mel — Egv életút mérföldkövei eligazító alcímmel — Berend T. Iván Szuhay Miklós válogatásában, az egyes korszakokat eligazító összekötő szöveg­gel közreadta Erdei Ferenc válogatott tanulmányait. Erdei Ferenc a halála előtti hóna­pokban kezdte meg műveinek életút­ját végigkísérő válogatását, sajnos ha­lála megakadályozta a munka elvég­zésében. Mindössze 59 oldalnyi kéz­irat maradt hátra — a felszabadulás utáni időszak felidézése, a megkezdett mű előszava, továbbá az elképzelt folytatás gondosan kidolgozott terveze­te. / A szerző mélységes meggyőződéssel vallotta, hogy 1945. az a történelmi archimédeszi pont, ahonnan kiindulva minden történelmi esemény elhelyez­hető és sarkaiból kifordítható. Nagyon szerényen ebbe a történelmi tablóba helyezi el saját életútját, mondván, hogy ez az életút semmi rendkívüliség­gel nem rendelkezik. Aztán azonnal meghökkenti az olvasót működési te­rületei felsorolásával: volt földműves, szerkesztő, kutató, piaci árus, igazgató, miniszter, akadémikus, belekerült a munkásmozgalom vonzókörébe, „tehát elég sokféle területen dolgozott ahhoz, hogy általában ember lehessen”. A kötet első két fejezetében, a „Paraszt beszél parasztokhoz” és a „Szabadság politikájáéban a paraszt­ság helyzetét és a szövetkezeti mozgal­mat elemzi a háború előtt, beszél a falukutató mozgalomról a szárszói kon­ferenciáig. A szerző pályájának indulását, sőt, egész életét meghatározza a szülői ház, a kisparaszti, hagymatermesztő család, amelyből 1910-ben Makón megszületett. Költőivé lágyul a hangja, amikor a paraszti sorsról beszél, amelynek gyer­mekként nem tudja határait, csak ke­mény törvényeit ismeri. A makói gim­názium elvégzése után az egyetemet Szegeden végezte, ahol tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiu­mának. Szeged a városi élményt nyújt­ja elsősorban az írónak. „Város és vidéke” című könyvében így ír erről: „József Attila és Radnóti Miklós a tör­ténelem magaslataira nőttek fel közü­lünk, de figyelemre méltó a többi pá­lya is: grafikus, etnológus, irodalom­Emberül élni történész, szociológus, közgazda stb,, s mindahány politikus is abban, hogy az új világ születését hirdette.” A falukutató mozgalom mellett részt vett a „Magyarország felfedezése” so­rozat munkájában és éppen ő lesz az egyik legnagyobb hatású mű: „Futó­homok” szerzője. Forradalmár ideálja a képzett szo­ciológus, a hivatott politikus és a tár­sadalomért élő író. Az antifasiszta el­lenállás és a magyar megújhodásért harcol, mint a népiesek radikális bal­szárnyának egyik legkövetkezetesebb képviselője. Az 1939-ben létrehozott Paraszt Párt egyik vezetője, aki tudja, hogy a paraszti sors és a nemzeti sors létkérdéseinek megoldása C6ak a mar­xizmus erőitől várható. A Kommunista Párt által meghirde­tett népfrontpolitikának legkövetkeze­tesebb harcosa volt, ennek a meggyő­ződésének adott hangot a Szabad Szó című lapban megjelent írásaiban. Az élmény emberi hitele és a látás írói biztonsága adja meg írásainak meg­győző erejét, a munkáiban kifejtett anyag hitelét. Erdei a népi irodalmat a társadalom lelkiismeretének, „történelemformáló eszmék kohójának” tekintette. Külön tanulmányokat szentelt a politikai út tisztázásának. „A szabadság politikája” című cikkében ezeket írta: „A szabad­ság megépítéséhez politikai út vezet, valóságos szabadságot csak hatalmi té­nyezők képesek kiharcolni. „Ezért óva intette írótársait az illúziótól, hogy az akkori Magyarország uraitól kérni le­het a szabadságjogokat. Ezért ajánlot­ta az íróknak, hogy lelkiismeretébresz- tő műveiket „annak a munkás—pa­raszt politikának szempontjából „mér­legeljék”, amelyért maga az írói lázítás folyt és folyik.” Erdeit ezért az írásá­ért kéthónapi fogházra ítélték. A magyar szellemi ellenállás egyik jelentős állomása volt az az egyhetes táborozás, amelyet 1943. augusztusában rendeztek meg Balatonszárszón, a „magyar társadalmi és gazdasági élet nagyfontosságú kérdéseinek” megtár­gyalására. Egész politikai rendszerünk ekikor még a németek végső győzelmé­nek bűvöletében élt. És ilyen körül­mények között beszélt Erdei íróknak, közgazdászoknak, mintegy 600 fiatalnak arról, hogy Magyarország csak a szo­cializmus útján haladva boldogulhat és a jövőt ennek szellemében kell és szabad csak megterveznünk, „...vitat­hatatlanul elsősorban a munkásság, másodsorban a parasztság képviseli azt a társadalmi erőt, amelyik a további alakulást meg fogja határozni... Ezen az úton a munkásság önkéntelenül is, de politikai céltudatossággal is keresi a parasztsággal és az értelmiség sza­badabb elemeivel való szövetkezést. „Arra a kérdésre pedig, hogy merjük-e vállalni a történelmi materializmusból származó gondolkodás politikai követ­kezményeit: határozott igennel vála­szolt. A kötet írásai fc bizonyítják, hogy egész életében megszállottja volt a szövetkezeti mozgalomnak. Már 1938- ban kimutatta, hogy a szövetkezés csak „a szabadság és az önkéntes társulás” levegőjében lehet létjogosult, s csak akkor, ha „nem idegen az államhata­lom.” A munkában Lenin a mintaképe. Tőle tanulja, hogy „a szövetkezet az új rendre való áttérés lehető legegy­szerűbb, legkönnyebb és a parasztok számára legérthetőbb útja. „öt követi a valóság kérdéseinek megközelítésé­ben, az önkorrekcióban, a különböző utak lehetőségeinek bátor feltárásában. A közéleti szereplésen túl munkatár­saival az agrárökonómia és üzemszer­vezés terén végzett alapvető munkát. Feltárták Magyarország termelési kör­zeteit, megoldották a mezőgazdaság belterjes fejlesztésének több elméleti és gyakorlati problémáját, kidolgozták a szocialista nagyüzemek költség, és jövedelemszámítási módszereit, haté­konyan elemezték a termelőszövetkeze­tek gazdálkodását. A z „Emberül élni” kötet tanulmá­nyai nélkülözhetetlen források lesznek mindenkor újkori törté­netünk perdöntő éveinek feldolgozá­sához. A szerző életútja pedig követen­dő példa a néphez való hűség és szol­gálat során. Jól szolgálja ezt a gondo­latot a kötetet záró tanulmány „Erdei Ferenc életéről” az író testvéröccsé- nek tollából. i Csulily László dányt fizetett elő- a brigád­mozgalom lapjára. A két má­sik kiadvány előfizetői fele­részt lemorzsolódtak. Vajon miért? * Oszwald Győzőné szenve­délyes olvasó „amaitőr” tu­dós” hírében áll az üveggyár­ban. Jól ismeri mindhárom kiadványt, Krenács Józseffel ók ketten a Mi világunk hű­séges előfizetői is. — Amíg az ember nagyon fiatal, fel sem méri sok, vagy kevés a szabad ideje, nem so­kat gondol arra sem, vajon jól használja-e fel? A fel­nőtteknél viszont leszűkül az az idő, amellyel szabadon ren­delkezhetnek: házépítés, fusiz- gatás, családi problémák viszik el. Csak a magamfajta öregurak vannak olyan hely­zetben, hogy néha azt érzik, a nyakukba szakad a szabad idő... — mondja kissé ironiku­san. — A Brigádélet úgy mu­tatja be a közösségeket, hogy nem a szerszámok lerakása utáni órákra ad elsősorban tippeket, mint a Szabad Idő, A harmadik lap, a Mi vilá­gunk pedig a tudomány egy- egy területét próbálja népsze­rűén bemutatni. Ehhez már speciális érdeklődés és bizo­nyos ismeretanyag kell, hogy élvezni lehessen. — Szerintem nem döntött még mindegyik brigád, hogy igénylik-e a Szabad Időt to­vábbra is. Általános véle­mény, hogy sok haszna van a lap forgatásának. Legnép­szerűbbek a barkácsolóknak szóló cikkek. Emellett a túra­javaslatok a kirándulóknak, üdülőknek szóló tanácsok, egy-egy hobby legújabb hírei is érdekesek. Magánvélemé­nyem, hogy némelyik szám­ban sok a „komoly műfaj”, nem ártana a nagyobb élet- szerűség. Például ne egy bé­lyeggyűjtő brigádot mutassa­nak be, hanem egy jó vagy egy rossz brigádot, munká­jukkal, közösségi életükkel és kulturális tevékenységük­kel együtt. Vitába lehetne szállni Mol­nár János munka verseny-fele­lős véleményével: vajon ez harmonizál-e a lap célkitűzé­seivel? Egy másik tényezőre hívja föl a figyelmet Longau- er István szakszervezeti titkár. — A Brigádélet és a Tán­csics kiadásában megjelenő forintos füzetek (Mit kell tud­ni a munkabérről? stb) in­gyen kapják meg a szakszer­vezeti bizalmitól. A többire a kollektívák vagy a dolgo­zók egyénileg fizetnek elő. Látszólag ez nem nagy prob­léma, hiszen a Szabad Idő egy évre 42 forint, de ha az egyre szaporodó és javuló minőségű Kossuth-kdadvá- nyokra, a családi könyvtár bővítésére is kell pénz, akkor ez is szerepet játszhat. Több brigádnál persze a mélyebb érdeklődés hiányával is szá­molni kell... ■ * Legtöbben a reggeliidőben, a munkapad mellett futják át ezeket a lapokat. „Nekem tet­szik a Szabad Idő, csak az a bökkenő, hogy nagyon kevés a szabad idő hozzá...” — ta­lán itt van a kutya elásva. Több szabad órával kellene „megajándékozni” magun­kat, hogy jusson ebből a Sza­bad Időre is. G. Kiss Magdolna Káldi Judit: A harnxadik fiú. SZEPESI JÓZSEF: A utca Az utca nyüzsgő áradat kígyózó nagy folyó hullámin ringva álmatag sodródni rajta jó Tükrén az aszfalt bársonyát érezve talpamon csodáim séták ritmusát a járdapartokon lányok csípőjén, gyermekek duális ajkán csüggve majszolni barna perecet ropogósra sülve elnézni mindent: méla fát robosztus házakat s — amint a zebrán úszik ál — magányos árnyamat Az utca kígyózó folyó nagy nyüzsgő áradat hullámin ringva rajta jó sodródni álmatag NÓGRÁD — 1975. február 9., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom