Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-08 / 33. szám
farsangi bálozások, bolondozások Az ajtótól nem tudunk továbbmenni. Az előcsarnokban három karszalagos fiatalember állja utunkat. — Az első út a kasszához vezet! — Mennyi a belépő? — Tizenkét forint. Jókedv, vidám poharazgatás tárul elénk. Koccannak a kőbányai sörrel telt üvegek. Idősek és fiatalok hörpintik az italt,- fogják a fröccsösooha- rat. A főrendezőt keressük. Segítenek, s már jön is. — A farsangi álarcosbált a mihálygergei sportkör rendezi. Elkértük a kultúrotthont. — Mennyi bevételre számítanak? — Vagy háromezer forintra. — Mire fordítják a pénzt? — A bál belekerül ennyibe. — Akkor mi ebből a haszon? — Hogy együtt legyünk, hogy megmozgassuk egy kicsit fiz embereket — Azért csak marad valami többletpénz? — Kifizetjük a zenekart kiközvetítés, szervezés, esetleg szendvicsek, számoljon utánam, alig marad valami. Tessék fáradjanak be a táncterembe. — mondja Miklós Zoltán agrármérnök, aki ezen az estén felcsapott báli főrendezőnek. Indulnánk az előcsarnokból, be a táncterembe, de az ajtón jönnek kifelé a jelmezesek. Álarcban és álarc nélkül. bekenve, beöltözve. Négyen pizsamát vettek fel. s ahogy kiérnek az előcsarnokba. azonnal megbontanák nyolc üveg sört. Végre egy rés. benn vagyunk. A székeket oldalra tolták, három sorban ülnek az idősebb asszonyok, van aki áll. úgy figyeli a parkettet Majdnem mindenki nagykabátban van. mert mi tagadás, hideg van a teremben, csak a jókedv fűti a bál vendégeit. meg a zenekar. Már rákezdték. táncra hívnak: „Egész más, egész más ez a játék. Ha beállsz a körbe és vállalód...” — énekli a szak- szafonos, de a körbe egyelőre csak a gyerekek álltak be. nyolcan-.tízen összekapaszkodták és körbe forognak. mintha csárdást táncolnának. Várunk, bámulunk egv oszlop alól. amikor megszólítanak. — Tombolát tessék! — Hány forint? — öt forint. ' — A főnyeremény? — Egy malac, nem hallotta, amikor visított? — Nem. & mit lehet még nyerni? — Készleteket. Készleteket üvegből. — mondja a piros ruhás lány. Adom a pénzt, kapom a jegyet. Bemutatkozom. Mondja ő is a nevét. — Zsélyi Márta. Kérdezzen csak nyugodtan. — biztat. — Hány bált rendeznek egy évben Mihálygergén ? — Hatot, hetet, nyolcat. — Szeretnek a fiatalok táncolni ? — Szeretnek, de itt csak akkor tudnak, ha bál van. Húsvétkor. karácsonykor, farsangkor, vendégségkor, amikor búcsú van október első vasárnapján, mindig nagy bálok vannak. — Akkor ez nagy bálnak számit? — Ez nagy bál! Kár hogy elkéstek, mert meg kellet volna nézniük a felvonulást. Bejöttek a jelmezesek. Nálunk az a szokás, valaki felöltözik királylánynak és királynak. A királylány Varga Ágnes, a király Varga Attila volt. Ök álltak elől. mögöttük sorakoztak a többiek. Körülvezették a társaságot, aztán mindenki választott magának egy párt és táncolni kezdtek. Volt menyasszonytánc is. mert meny asszon y tvi k is mindig felöltözik valaki. No most: aki a menyasszony - nyal akart táncolni, annak pénzt kellett dobni egv dobozba. — meséli és megy tovább, kínálja a százötvenegyedik tombolajegyet. Ismerős arc. s karián szalag. kezében doboz, a menyasszonypénzzel. Egyed János Tarjánban fodrász, idevalósi, rendező ő is. mint a sportkör vezetőségi tagja. — Negyven forint húsz fillér jött össze — újságolja. — A tombolából már hétszázötven — kontrázok. — Csak hadd jöjjön! Keil a pénz az öltözőkhöz. Nincs egy szabad percem ezen a napon. Szabad szombatos lennék, de kévésén vagyunk, bementem dolgozni. Délután, a mérkőzés.- csak beszaladtam utána az üzletbe, haiat mostam. s azóta meg sem állok. Konferáltam is már. Egyed Lajos és Fenes László hozták a malacot, azt belevisitattuk a mikrofonba, hogy iókedv legyen, utána bezártuk az egyik öltözőbe. Most is ott van. Régen sikerült ilven szén főnyereményt biztosítani! Fel is emeltük a, tombolát négy forintról öt forintra. — mondja lelkesen és a büféhez invitál. Hárman állunk, pohara z- gátunk, beszélgetünk. Harmadik társunk most jött Tar-, jánböl: Fenes László, a sportkör elnöke. — Hogy kerültek ide olyan messziről? — kérdi a kézfogáskor. * — Olvastuk a plakátot a salgótarjáni mozi falán. Az csalogatott. — Az már a harmadik Plakát volt. Kettőt kitettünk, le is tépték. — Ki a zenekar vezetője? — Béla a főnök. — Akkor miért Deák neve vein a plakáton? — Mert egyedül ő gergei, a többi- lapuitól. Ha az ő neve kint van, .bejönnek. — De miért van zárójelbe téve, hogy: Kisjózsi. — Mert így hívja őt mindenki a faluban. így ismerik őt. Üjra a teremben nézelődünk, ahol a zenekar most angol számot játszik. Valaki angolul énekel. Legalábbis úgy gondolom. Már kialakultak a párok, hangulat, zsongás van ott elől, s a táncolok mit sem törődnek a kétoldalt ülők szemvillanásaival. Figyelnek az öregek, révedeznek. cégi farsangok idejét emlékszik. Kérdem is Ferkó Lászlónál, a régi bálokról, farsangokról. — Régen a farsang két napig is tartott. Elkezdték este. folytatták másnap estig. A legények felöltöztek, házról házra jártak. Szalag volt a kalapjukon, nyárs a kezükben, arra gyűjtötték a szalonnát, amit -aztán valahol megsütöttek. Mi meg a fonóban találkoztunk, ott táncoltunk. Mi, menyecskék kásmírkendőben voltunk. Most. hogy különbözteti meg. ki az ssz- szony, ki a lány? — és nevet. „Kérlek, válaszolj nekem, kérlek válaszold, hogy mégis van remény” — búgja a szak- szafonos érzelgősen. A lány bőrkabátban ül, prém, van a kabát gallérján. Ül és néz, szeme a táncolókon, mellette jobbról is. báliról is egy-egy öreg, feketébe öltözött néni. — Nem szeret táncolni? — súgom halkan. — Szeretek, de most nem akarok. — Később fog? — Később fogok, mert várok valakit. — Késik az illető? — Késik, de mit. faggat itt maga engem — mondja, és már vissza is vonul, kezével feltámasztja állát. Egyre többen táncolnak,’ Gyerekek, fiatalok. Még egy körre összejövünk a büfé előtt. — Most a íröcesöt isszák szívesen, fogy a sör is. aztán éjfél Uftán majd a pálinkák jönnek. — mondja kérdésemre Egyed Pálné. — Mennyi a forgalmuk ilyenkor, ha bál van? — Lehet vagy tízezer. Már szűkén vagyunk az előcsarnokban. Egyed Rudolf kucsmával a fején, jeggyel a kezében még bizakodik. — Harmincat eladok. ' akkor meglesz a háromszáz. — Mennyit kapnak a iegy- szedők, rendezők? — Kapnak? Éjfélkor megiszunk valamit. Sportköriek vagyunk, vezetőségi tagok, meg öreg labdarúgók. , — Hányán rendezték a bált? — Tizenkét rendező van és csak az a baj, nem hoztunk kolbászt éjfélre, mint máskor. Jó szórakozást kívánunk. Az ajtóban még utolér a zene. Csárdás hallatszik. Nagy erővel éneklik és játsszak; „Meg is tudnék bolondulni egy csókjáért.. Szokács László (Fotók: Kulcsár József) \
