Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-06 / 31. szám

/ A játékvezető szemével A kézilabdasport Nógrád megyében A NÓGRÁD 1975. január 30-d számában olvastam Bo- ronyai Tamás cikkét, A kézi­labdasport Nógrád megyében — címmel. Ehhez szeretnénk- hozzászólni a „játékvezető sze­mével.” Az olvasottakkal teljes mértékben egyetértek! Értő módon, szakmai szempontból elemezte a megye helyzetét a kéziláibdasport területén. Ezt a cikket tovább szeretném foly­tatni a játékvezető szemével. E sorok írója elég régen já­tékvezető, ezen kívül tagja a megyei szövetség elnökségé­nek, így az Illetékessége talán nem vitatott. Két szempontból szeretném elemezni a kérdést: mi a helyzet a csapatoknál, milyen a játékvezetés a me­gyében? Bái- Boronyai sporttársnak igazat kell adnom abban, hogy általában alacsony a szakmai színvonal, mégis azt kell kije­lentenem, hogy a csapatoknál többet foglalkoznak a techni­kai elemek gyakorlásával, a góilövés ^tudományával” mint azzal, hogy milyenek a mérkő­zések megrendezésének szabá­lyos körülményei, hogyan ala­kulnak, változnak, fejlődnek a játékszabályok. A megyei bajnokság kezdete előtt jóval megkapják a csapatok á ver­senykiírást. E versenykiírást legalább a szakosztályok veze­tőinek és edződnek alaposan ismerniük kellene. A gyakorlat azonban nem ezt m-utatja. A megyei versenybizottsághoz a bajnokság folyamán.sok olyan kérés érkezik, sok olyain rek­lamáció fordul el6, melyek a versenykiírással szembeni alapos tájékozatlanságot árul­nak el. Melyek a legfőbb ese­tek? Mérkőzések időpontjának bejelentése, kiírt mérkőzések árjelentése, kisorsolt mérkőzé­sek elhalasztása. A versenyki­írás kategórikusan kimondja; a pályaválasztó csapat sport­egyesülete köteles 6—12 fő rendezőt biztosítani a mérkő­zésekre. Sajnos, szinte vala­mennyi mérkőzést rendezők nélkül játszanak te. Itt a já­tékvezetők is hibásak, mert rendezők nélkül a mé- kőzése­ket nem vezethetnék le. Igen nagy a hiányosság a játékszabályok ismeretében ’s. Nem lehetne technikailag ké­pezni játékosokat anélkül, •hogy a játékszabályokat ne is­mertetnék velük. Minden sér­tő szándék nélkül jelentem ki, hogy néhány képzettebb edző (Építők, Bgy, SE, Szőnyi HSE, SBTC, Nagybátony) kivételé­vel a csapatokkal foglalkozó edzők, felkészítők játéksza­bálytudása is hiányos. Ezt na­gyon. sürgősen pótolni kell! A szakmai munkában, sem elég a lelkesedés! A szabálydsme- retmek és a szakmai tudásnak együtt kell érvényesülni. Van­nak a megyei bajnokságban példamutatóan sportszerű csa­patok (Bgy. SE, Érsefcvad- kert>, ahonnan igen kevés ki­állítás történt és nem végle­ges, csak 2—5 perces időleges kiállítások. Ezen csapatoknál jó a nevelő munka, pedig egyik csapat az élvonalhoz, a másik pedig a gyengébbekhez tarto­zik. Van azonban negatív példa is. Az 1974. évi bajnokságban két kézilabdázót kellett egy- egy évre a játéktól eltiltani, (Diősjenő, Tereske) azért, mert mérkőzés közben nem tudtak uralkodni magukon, szándékosan megütötték ellen­felüket. Egyiküknél ez már nem is az első eset! Két vég­leges kiállítás történt az St. IKV csapatából is a játékveze­tő megsértéséért. Példának csak a súlyosabb eseteket em­lítettem, de nem lehet meg­elégedni az időleges kiállítá­sok magas .számával sem. Te­hát az idegállapottal is baj van. A durvaság legtöbb eset­ben a technikai képzettség hiányából, a gyenge erőmiétbői adódik. Sok játékos nem tudja elviselni, hogy átjátszottak, pedig egyszerű lenne a meg­oldás; többet kellene edzenie, gyakorolnia. A másik fő kérdés a játék- vezetés színvonala. A megyei bajnokságban körülbelül 25 játékvezető működött az el­múlt bajnokságban. A játék­vezető-testület összetétele kép­zettség szempontjából elég változó, összességében, azt keid megállapítani, hogy a játékve­zetés színvonala nem haladja meg a játék színvonalát. Van­nak tapasztaltabb, jól műkö­dő játékvezetőink is, és van­nak, akiknek még sokat kell javulniuk. MiJyen főbb hiba-' kát tapasztaltunk a játékve­zetés területén? a pálya és a felszerelések ál­lapotát, nem követelik meg a szabályos'labdát, nem megfe­lelően reagálnak a nézők eset­leges sportszerűtlen viselkedé­sére. Ezen hiányosságok miatt sok a gond a csapatoknál, mert azokat a játékvezetőket vádolják „túlbuzgósággal”, akik a fentieket megkövetelik. Súlyos hiba még az egyes já­tékvezetők határozatlansága. Nem torolják meg a szabály­talanságokat, nehezen tudják elválasztani a kemény játékot a durva játéktól. Ilyen elnézé­sekből adódnak később a sú­lyosabb durvaságok. A játék­vezetőknek is haladniuk kell a kézilabdázásban tapasztalha­tó világméretű fejlődéssel, mert működésükkel elő is tud­ják segíteni, de gátolni is tud­ják megyénk kézilabdázását, a sportág előretörését. önkép­zéssel, a továbbképzéseken va­ló aktív részvétellel egységes, jó játékvezetői szemléletet tu­dunk kialakítani, de ezt akar­ni és vállalni is keíl minden játékvezetőnek. Rutinból már nem lehet mérkőzést vezetni! Bár negatívumokat írtam, de sok jó is van. Jó az is, hogy sporttársaink vállal,nak mér­kőzésvezetést, most már csak még többet keli tudni, tanulni, gyakorolni. Tanulni lehet könyvből' egymástól, de főleg a gyalkorfatból. Ügy is lehet tanulni,, hogy vezetünk mér­kőzést, és a tapasztalatokat megbeszéljük, de úgy is, hogy mások működlését nézzük és együtt értékeljük. Játékvezetőink többsége nem követeli meg azt, hogy a mér­kőzések a szabályoknak meg­felelően kerüljenek megren­dezésre. Rendezők nélkül ve­zetnek mérkőzéseket, nem vizsgálják meg mérkőzés előtt Egy a fontos: mind a csa­patoknak, mind a játékveze­tőknek a sportért, a jobb eredményekért kell dolgozni­uk. Együtt és nem egymás el­len! Most a felkészülés ideje van az 1975. évi bajnokságra. A csapatoknál rendezzenek an- kétokat a játékszabályokból, ehhez a segítséget, az előadó­kat, a játékvezetői bizottság megadja, csak kérni kell. Já­tékvezetőinket arra kérem, hogy az országosan kötelező jelleggel bevezetett egységes továbbképzésben valamennyi­en vegyenek részt a meghir­detett helyen és időben. Ha így lesz, az eredmény nem marad el. Csodák ugyan tény­leg nincsenek a kézilabdázás­ban sem, de a jól végzett mun­ka előbb-utóbb mindig meg­hozza az eredményt. Bánáti Gyula, a játékvezetői bizottság elnöke I. osztályú játékvezető Számvetés a Zalkásoknál Előre lépett a nő! csapat 17 első osztályú és aranyjelvényes! Megyénk A típusú MHSZ- lövészklubja megtartotta éves közgyűlését. Az eredmények összegzésére eljött a klub apraja-nagyja. Bizony volt miről beszámolni, hiszen a Zalka Máté-klub puskásai, pisztolyosai több mint 30 ver­senyen vettek részt 1974-ben. •Dormán József, a klub tit­kára kiemelte: munkánk jel­iegét meghatározza, hogy a lakosság széles körű honvédel­mi nevelésére, az ifjúság sor­köteles elő-, majd a tartalé­kosok utánképzésére az MHSZ hivatott. Utalt arra is, hogy az említetteken túl a klub fontos feladata a fiata­lok sportolási lehetőségének biztosítása a fizikai álló­képesség növelése és a lövész- 6portrutánpótlás keresése. Az elmúlt év eredményeinek összegzésekor elhangzott, hogy 1974-ben 17-en értek el aranyjelvényes, valamint I. osztályú szintet. A kiváló eredményekért az országos szervek képviselői elismeré­süket tolmácsolták. A klub eredményesen pat­ronált több iskolai szakkört. Ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni kívánják. A klub- tanács működése viszont sok kívánnivalót hagyott maga után. Egyrészt annak tudha­tó be, hogy a puskás-, vala­mint pisztolyosszakosztályt nem hozták létre. Természe­tesen itt közbeszólt a pénz és a pisztolyosok alacsony lét­száma is. Az elmúlt évi konkrét eredmények értékelésekor el­hangzott, hogy a klub ismét Salgótarjánban tartotta a Nógrád Kupát, valamint az id. Décsei Ferenc-trófeát. Büszkén jelentette ki az elő­adó: női csapatunk -a vidék egyik legjobb együttesévé fejlődött. Közülük Bálint Sándorné kívánkozik az élre, aki puskásszámban országos vidék bajnoki címet szerzett. Az MHSZ országos bajnok­ságon III. lett. Az idény má­sodik felében mind a fekvő, mind az összetettben sorra érte el az I. osztályú szinte­ket. Természetesen mellette Fekete Mária ugyancsak I. osztályú, míg Lukinich And­rea aranyjelvényes szintet ért el. A Testvériség—Barátság nemzetközi versenyen Simkó Rezső képviselte a klub szí­neit pisztolyosszámban. Kat- kó Pál lég- és sportpisztoly­ban egyaránt I. osztályú szinttel dicsekedhet Elisme­réssel szóltak a serdüiőcsa- patról is. Bár kevés tapaszta­lattal rendelkeznek, megáll- ták a helyüket. Hosszú évek óta először volt a tarjám klub teljes csapattal az MHSZ országos bajnokságon, ahol több mint 20 együttes szerepelt és a serdülő fiúk a 7. helyezést érték el. Különö­sen Tajti Béla teljesítménye és; akaratereje emelkedett ki. A puskásszámokon kívül sport- és légpisztollval ver­senyzett és nem keltett csa­lódást az aranyjelvényes sportoló. A minőségi eredmé­nyek értékelésekor a követ­kező eredményeket rögzítet­tük: 6 fő I. osztályú, három II., további 19 sportlövő III—IV. osztályú szintet ért el. Tíz érmes fiatal arany-, tíz ezüst-, 29 pedig bronzjel­vényes szintet mondhat ma­gáénak. Örömmel hallottuk, hogy tovább javult a klub tagsá­gának kollektív szelleme. Az elért teljesítményekben je­lentős szerepe van a fegyver- készlet felújításának, kiegé­szítésének. A klub 6 modern puskát és pisztolyt vásárolt százezer darab lőszerrel. Ki­egészítették 11 puskával a serdülők készletét. A piszto- lyosoknak két darab TOZ—35 típusú sportpisztolyt vásárol­tak. Az MHSZ Országos Köz­pont az eredmények elisme­réséül további három sport- fegyvert adományozott 20 ezer lőszerrel. Nem csupán az eredmé­nyekről hallottunk, hanem a gondokról ' is. Sajnos a ver­senyek lebonyolításához nem áll rendelkezésre megfelelő létesítmény. Nincs 25 méteres pisztolypálya. Nedves helyen tartják a ' fegyvert, nincs klub- és irodahelyiség. Azt is megjegyezzük, hogy ez a jól működő lövészklub még min­dig nerfí talált patronálok Nagy gondot okoz az is, hogy az éves versenynaptár elké­szítése után a közelmúltban olyan rendelkezések érkeztek, amelyek értelmében újabb versenyeken kell majd meg­jelenni követelményszerűen. előírt létszámmal. Ezeket fi­gyelembe véve a klub költség­vetése június második felébén kimerült... Az illetékes szer­veknek. köztük a megyei sportszerveknek erre figyelni­ük kell, hiszen támogatás nélkül nem lesz ütőképes ez a különben jó erőkből álló lövészklub. A közgyűlésen külön fel­hívták a versenyzők figyelmét a fokozott takarékosságra. Annál is inkább, mert a rfi- hákat és nagy értékű fegyve­reket nem tudják gyakran cserélni. Földi László, a klub vezető edzője végül szemé­lyenként ismertette a lövé­szek eredményeit. Szólt azok­ról a követelményekről is, amelyet külön-külöh várnak a tagoktól. — demeny — Kilenc lief után A Róma 9 hét után szen­vedett vereséget vasárnap az olasz bajnokságban. A svéd Nils Liedholm, a csapat szak­vezetője ennék ellenére elé­gedett volt: — Kikaptunk. Pedig az Utóbbi időír legjobb lávákat nyújtottuk — mondotta. — Két pont elment, ilyen van a labdarúgásban, de a Torino elleni játék nagyon biztató a Jövőre. A hil 1 a nix<í-jót éh vezető IIemuláljtik: Peleskei Józsefet A salgrttaíjfcf öblösüveg- gy. jan, az egyik esztergapad mellett, beszélgetek a szerény, de határozott hangú fiatal­emberrel, Peleskei József, a járási JT ügyvezető elnöke, s egyben megyei játékvezető. — Hogyan került kapcsolat- ba a labdarúgással? — Egyszerűen. Általános iskolás korom óta rúgtam a labdát. Sokáig a Baglyasaljai Bányászban játszottam. — Miért hagyta abba az ak­tív játékot, és hogyan lett Já­tékvezető? — 1970-ben felkeresett Mo­hácsi Lajos, aki most NB I- es játékvezető. Megkérdezte, nem volna-e kedvem játékve­zetéshez. örömmel mondtam igent. Elvégeztem a játékve­zetői tanfolyamot. Ezután a játékvezetők szokásos „rang­létrája” következett. 1970-ben már megyei első osztályú mér­kőzésen partjelzösködtem. El­ső kombly próba ugyan ez év őszért volt, amikor rámbízták a Mátra ve rebé'ly—Szügy mér­kőzést. Jól sikerült, azóta már több mint húsz „komoly” mérkőzést vezettem. — Miért csinálja, amikor köztudomású, hogy anyagi haszonnal nem jár? — A játékvezetést kimon­dottan sportszeretetből lehet csinálni, anyagi haszon való­ban nincs. Ha az anyagi ol­dalát keresi valaki, ha még magasabb is a minősítése, az rendületlenül megbukik. — A salgótarjáni járás ügy­vezető elnöke 1974. október 1-től. Mi a tulajdonképpeni feladata? — A legfontosabb, hogy biz­tosítsuk a játékvezetők fel­készítését és irányítását. Köz­vetlen segítőim Tajti József, az oktatási bizottság vezetője és Klement Lajos játékvezető- küldő és egyben a fegyelmi bizottság vezetője. — Voltak gondjaik? — Nem egészen ügy men­tek az események, ahogyan kellett volna. Különösen sok volt áz óvás műhiba miatt. Amikor megvizsgáltuk ezeket a panaszokat, kiderült, hogy nem játékvezetői műhibák voltak ezek, hanem játékve­zetői tévedések. Ez pedig a játékvezetők fokozottabb to vábbképzését teszi szükséges­sé. A fegyelemmel is akadtak bajok. — Ezek után mi a legköze­lebbi program? — Február 16-án kezdődik és folyamatos lesz a játékve­zetők felkészítése, utána teszt­vizsga zárja a tanultakat. Tisztán akarunk látni, hogy mit tudnak a jelenlegi játék­vezetők. Segítséget kapunk ebben Bakó, Bácskai, Szopó- czi és Szabó László sporttár­saktól is. — Hogyan tudja összeegyez­tetni e társadalmi munkáját a családdal és a munkahelyé­vel? — A családom megértő, bár kisfiam inkább az autók felé vonzódik. A munkahelyemen is támogatnak, ha mindenkép­pen el kell mennem, azt a kedvezrryényt megkapom, hogy elmenjek, természetesen más­nap annyival tovább dolgo­zom. Munkatársaimmal na­gyon sokat beszélgetünk a labdarúgásról, de a játékveze­tésről is. Szurkolnak értem. — Példaképe? — Mohácsi Lajost jó játék­vezetőnek tartom. Tetszik a stílusa, a határozottsága, az emberi magatartása. A peda­gógiai érzéke is mindig reá­lis. Peleskei József eddigi tevé­kenységével elégedettek, az! várják tőle, hogy tovább erő­síti a járás, a megye játékve­zetőinek táborát. Tóth Kálmán Miszlei* Manciül „bemutatója”... A sok mindent megért foci­rajongók számára talán fur­csának tűnik, hogy a kínos dolog, az esernyőé, kemény­kalapos, hideg, rideg, hagyo­mány tisztelő ködös Albionban történt. — A Queens Park Rangere já­tékosai vidáman kergették a labdát az egyik bajnoki mér­kőzésen. Jól ment a játék, lőtték is a gólokat egyre-más­ra. Különösen nagy formát mulatott a csapat egyik erős­sége, az ír származású Terry Mancimi. Nem is csoda, hi­szen bizonyítani akart, mert már ott lapult a zsebében a rangos Arsenal szerződése. A népszerű „ágyús” klub me­nedzsere, aki a lelátóról néz­te a mérkőzést, elégedetten dörzsölte a markát: „Jó üzle­tet csináltam ezzel a fiúval” — gondolta. Mikor megszólalt a játék végét jelző sípszó, Mancini, a mérkőzés egyik hőse mámo­ros örömében három bukfen­cet vetett, majd a dísztribün elé rohant és uram bocsá’ a gömbölyűbb testrészét mutat­ta az ámuló-bámuló közön­ségnek. Meglepő,- hogy a né­zők nem háborodtak fel, sőt, sokan harsányan nevettek, mások megtapsolták Mancini nem mindennapi, bár „művé­szinek” éppen nem nevezhető bemutatóját... Már kevésbé voltak ilyen „kedélyesek” az Angol Lab­darúgó Szövetség fegyelmi bizottságának tagjai. Beidéz­ték a játékost és 130 font, kb. 10 900 forint pénzbírságra ítélték és két mérkőzésre el­tiltották. Mancini azzal védekezett, hogy az egész csak egy ártat­lan „vicc” volt, amely tetszett a közönségnek. Különben is rendkívüli boldog, hisz oly jól ment a játék. Manóim! érvei azonban nem hatolták meg a bizottság tag­jait. Az UEFA fegyelmi bi­zottsága még szigorúbb vol-f. öt UEFA-mérkőzéstői tiltotta el Mahcimit. A legszomorúbb azonban az Arsenal menedzsere, mert hosszú ideiig nélkülöznie kell a vörös hajú ír fiút és az üzlet már nem is olyan jó, mint amilyennek kezdetben lát­szott. Meg is jegyezte talá­lóan: — „Nem is értem, hogy miért kellett ennek az ügy­nek oly nagy «-feneket« kerí­teni?”. .. A NÖGRÄD ÉS ANTAL LAJOS (SKSE) TIPPJEI A 6. HETI TOTÓMÉRKÖZÉSEKRE Bologna—Florentini» N. 1 X A. U X Cagliari—Inter. 1 X 1 9 Milan—-Juventus X 1 X Nápoli—Róma 1 1 Ternana—Cescna X X Varese—Sampdoria X. 1 Brindisi—Arezzo 1 X 2 Novara—Perugia X I Palermo—Catanzaro 1 X x l Parma—Brescia 1 1 Pescarä—Ätalanla 1 X SambencdeL—Alcssand. 1 X X Soal—Taranto 1 X x 1 Torino—Ascoli 1 1 Genova—Avellino 1 X Lazio—Lanerossi NÖGRÁD - 1975. február 6., csütörtök i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom