Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-27 / 49. szám
„...De föntről e kő se látható...” Múlt és jelen krónikása — Egy kis türelmet! — mondja, és. kis, fürge alakja eltűnik a konyhából nyíló csöpp dolgozószobában. Amikor visszajön, tenyerében egy tucat különös alakú őskori csigát és egy tengeri kagylók maradványait őrző szép kődarabot nyújt át. Radnóti sorát idézik fel az összecsörrenő mészdarabokj „...Oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.” A hasonlatot elhisszük, elfogadjuk. De vajon üzen-e a ma emberének valamit ez a pár megkövesült csigaház — azonkívül, hogy szép? — Megmutatja, milyen lehetett az ember megjelenése előtti világ. Szemléltet — mondaná a biológia, a földrajz tanára. „lm itt e kő, de föntről e kő se látható, / nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.” — mondja a költő másik versében, utalva arra, hogy a bokrok, virágok, ismerős kövek természetes tartozékai annak az érzésnek, melyet belül őrzünk: a hazaszeretetnek. * Keresztes Károly diósjenői pedagógus kövei is e „tartozékok” közül valók. A mély árokból, a közeli forrás mellől kerültek a honismereti szakkör tagjaihoz és az egyre szaporodó iskolai gyűjteménybe. , j- Lehet, hogy a honismeret, a helytörténet megszállottjának, fanatikusnak tartanak — nem bánom. Éppen húsz éve, hogy Diósjenőre kerültem, azóta is munkál bennem az a vágy, hogy az itt lakókat, a diákokat ráébresz- szem, mennyi értékes tárgyi emlék van szűkeb b hazájukban, amit érdemes megismerni és megmenteni az utókornak. A múzeum — és talán furcsán hangzik — a temetőlátogatás általában szerepel a pesti kirándulások programjában. Elviszem a tanulókat a Kerepesi, a Mező Imre úti temetőbe, ahol a nemzet nagyjainak, a kommunista mozgalom mártírjainak síremlékeit látogatjuk meg. Aki járt már ezeken a helyeken, nem furcsállja ezt a programot: a sírfeliratok, szobrok művészeti értéke igazolja. — Miből áll a már említett iskolai gyűjtemény? — Régi munkaeszközök, néprajzi tárgyak, cserépedények vannak főként — két üveges szekrényben, szúfolásig teli. A legértékesebb talán a lámpagyűjtemény, de sorolhatnám tovább az I. világháborús emlékeket, a munkás- mozgalmi dokumentumokat. — A „nagyközönség” vajon láthatja ezt a gyűjteményt? — A falu pártszervezete tavaly határozatot hozott egy honismereti ház létrehozására. Több. illetve más ez, mint egy falumúzeum — az anyag jellege is ezt kívánja. Békési Gyulával, a művelődési ház igazgatójával már keresgéljük az alkalmas épületet. Az egyik tippünk egy 110 esztendős parasztház, még szabad- kéményes! A tanács is támogatja ezt az elképzelést. — Kikre számíthat a hely- történeti kutatásokban? — Az iskola felelősei közül 18 tözstagja van a szakkörnek, de rajtuk kívül is sokan besegítenek. Még a felnőttek között is sok embert érdekel a község múltja, jelene. Devcsics János bácsi, aki partizán volt, nagyon sok értékes adatot közölt a munkásmozgalommal kapcsolatban. De a tárgygyűjtésbe is többen bekapcsolódtak. A téesz, az üzemek és a tanács vezetői támogatják a króni- fkaírást Bízom benne, hogy ha lesz erőm, időm Diósjenő elmúlt harminc évének történetét megírni, kiadják ezt a munkát. Pályázatra készült a fel- szabadulás óta eltelt 25 év krónikája. Fekete műbőrbe kötve egy másik dolgozat: Fejezetek Diósjenő történetéből. Nem egyszerű hobby Keresztes Károly életében a honismereti kutatás, de mint minden időtöltés, ez is jellemzi emberét, 1947. óta párttag. 15 éve munkásőr, a Hazafias Népfront helyi titkára. — Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, nem várom, hogy eddigi munkáimból ösz- szeálljon a község története, és ki Í6 adják. Nem a pénzért... G. Kiás Magdolna Mai tévéajánlatunk 22.10: Vélemény. A havonta egyszer ielent- fcező művelődéspolitikai, közművelődési kérdésekkel foglalkozó műsort ezúttal is a késő esti órákban vetítik. De a felvetett témák érdekessége megéri, hogy fennmaradtunk. Szegvári Katalin a szabolcsi tanyavilág közművelődési helyzetéről, a tanyasi iskolák fokozatos megszüntetéséről készített riportot. Ez a produkció egy később bemutatásra kerülő önálló dokumen- tumfilní része. Hermann István a 141 perc a befeiezetlen mondatból című filmről beszélget a rendezővel. Fábri Zoltánnal. Fábri elmondja, hogy került filmvászonra a Déry-regény. milyen gondjai. nehézségei adódtak munka közben. Gál István a közelmúltban feltárt Babits- hagyatékról szól. — Maid E. Fehér Pál beszélget két tanulmányát Magyarországon végző szovjet irodalmárral, abból az alkalomból, hogv a Voproszi Lityeraturi című szovjet folyóirat decemberben a magyar irodalommal foglalkozó számot jelentetett meg. Népszerű dallamok a Kohászban A Vasas Központi Művész- együttesnek szimfonikus zenekarát és két énekes szólistáját várják febr. 28-án, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központjába. Be- lohorszky Sári és Szigeti László énekesek és a szimfonikusok ví «operákból, operettekből játszanak népszerű dallamokat, adnak elő ismert áriákat. A rendezvényt elsősorban a szocialista brigádok javaslatára és tagjai részére szervezték, de a kétszer 45 perces műsort meghallgathatják más érdeklődők is. (48.) Ez Is jó gondolatnak látszott. Arra legalábbis jó volt, hogy könnyebben lemondjon az éjszakai kóborlásról. Hamar megtalálta a kiné- zeit szárcsomót, most nem volt annyira sötét, mint tegnap. Másképpen rakják itt, mint otthon, de arra éppúgy alkalmas, hogy belebújjék. A széltől is sokat 'véd, az esőtől is. Egyelőre nem bújt bele. Annyira gyötörte már a szomjúság, a nyelve a szájpadláséhoz tapadt. Semmi másra nem tudott már gondolni. csak a vízre. A patakra. amely nem messzire tőle. a völgyben kanyarog. Vitte a holmiját is. Pedig volt eszében, hogy itt is hagyhatná. De hadd legyen csak kéznél. Ha mégis továbbmenni támadna kedve odalent. Hiába Rittyentett a kutyának. hívogatta, nem jött elő. Később aztán meg is ijedt tőle. amikor a gyér holdfénynél — feljött közben a hold. de nágvon keveset mutatott magából — észrevette a mozduló árnyékot a patak- parton. Vég nélkül lefetyelt a kutyaKeresett ő is alkalmas helyet. ahol nefcihasalhabott a víznek. Undorodott e,gy kicsit, maga sem tudta, mitől. Nem a békáiktól; ezek a német békák is o'yanok lehetnek, mint a magyar békák — bár otthon nem ivott a patakból soha. Azaz, ha ivott — a ken- deráztatónál, amikor tanult úszni — nem a maga jószántából. Egy fűzfabokor ágaiba megkapaszkodva hasalt, igen erősen kívánta, de csak mértékkel szürcsölgetett. Sokat ijesztgette az anyja a hideg vízzel. Közben figyelte a beteg fénnyel csillámló víztükröt is. nem úsznak-e dögök raita. Vagy hulla. Valahol persze úsznak dögök; nincsen olyan patak, amelyikben dögök ne úsznának. És hulláinak is lenni kell benne valahol — ha már idáig elért a front. De aki szom-' jas. ne válogasson. Vagy éhes. Parázsó nagymama is azt szokta mondani: A feneaveki a beled, majd a salát lakodalmadban válogassál! Eltelt már a gyomra: mes- meglöttvent benne a víz. De a szomiúságot még rpindig erősen érezte. „Várok egy kicsit — gondolta. — Aztán iszom még. Ki tudja, mikor ihatok kedvemre megint”. Más volna, ha megvolna a kulacs, a posztóruhás. Megtöltené és elvetné ennek is a gondját; takarékosan elég az egy napig. Vagy akármilyen, üveg. Látott pedig az út szélén elhajítva boros üveget, milyen ió volna az most. ZsuoszI... Megrettent a közeli csobbanástól. A kutya megfogott valamit a sekély vízben. Nem láthatta. mit fogott meg. de valami kilógott a szálából, s elszaladt a zsákmányával, egy távolabbi bokorhoz. „Nemigen hal volt — gondolta azután. — Béka lehetett az.” Kóbor kutya, ő 6e igen válogathat: megeszi, ha nincs más. a békát is. Figyelt, de nem hallotta, hogy kuruttyolmának a békák. Pedig kell. hogy legyen a patakban béka. Legalábbis Magyarországon az ilyen patak tele van békával. Hideg lehet még nekik a víz. azért nem kuruttvolnak. Vagy a frontot érzik ők is, mint minden állat: meghallották az ágyúzást, s attól némultak el. „Tényleg . .. van a békának füle?” Mindegy, hallani kell a békának is valahogy. Akkor minek kuruttvolna az egyik, ha nem hallhatja a másik. 4 NÓGRÁD - 1975. február 27., csütörtök 'A közösségi művelődés forrásai Az amatör együttesek közönségneveW szerepe Másfél évvel ezelőtt tartották meg Villachban, a kellemes határszéli osztrák városkában az európai amatőr színjátszók találkozóját. Magyarországot a tatabányai Bányász Színpad együttese képviselte ezen az érdekes és tanulságos seregszemlén. Az előadásokat, bemutatókat viták követték, amelyeknek szembekötő ■ jellegzetessége volt, hogy a hozzászólók túlnyomó többsége a színjátszók, énekesek, táncosok, versmondók közül került ki. Színművészeti témájú tanácskozásokon általában ennek az ellenkezői ét szoktuk meg. Írók, rendezők, dramaturgok, jelmez- és díszlet- tervezők, igazgatók szólnak hozzá inkább. Az öntevékeny csoportok találkozóján majdnem megfordított volt a helyzet; s ezt a jelenséget tapasztalhatjuk ma a hazai beszélgetéseken isMi ennek az ok®? Egyszerű magyarázata van: az amatőrök önkéntes érdeklődésből művelik az előadóművészet különféle műfajait; a felkészülés valamennyi folyamatában aktívan részt vesznek, van erről mondanivalójuk. szívesen is beszélnek róla. S mindhogy általában a színházi-irodalmi „szakmához” nem esik közel hétköznapi foglalkozásuk, természetesen nagyon sokat kell dolgozattok, amíg a teljes művek megértéséhez, korban és környezetben való elhelyezéséhez eljutnak. Röviden,; az amatőrnek — ha valóban érdekli a színházi munka — sokat ke® tanulnia. Tanulás közben olyan ismereteket szerez, amelyeket nemcsak színpadi munkája köziben, a felkészülés során és az előadásokon hasznosíthat, hanem mindennapi környezetében. is. A közösségi művelődés egyik forrásaként ennek a jelentőségéről szólunk ezúttal. Hatalmas — ma még részben kiaknázatlan — szellemi tartalék ez. Jól kell vele gazdálkodni. mert* általa előbbre, léphet az egész közművelődésünk. Hiszen azok a gondolatok és ismeretek, amelyeket a produkciók szereplői felkészülés közben elsajátítanak, nemcsak a színE1 ne felejtődjék: megnézi maid otthon a pataknál legközelebb. milyen, a béka füle. Érezte a szomjúságot, pedig lötyögött a hasában a víz. Jó volna bizony az a boros üveg, itt a fronton még a sötétben sem akármikor mászkálhat el víz után. Eszébe jutott erről, hogy van neki üvegje az oldalzsákban. A kis lapos pálinkás flaska. Egy hajtásra kiinná, az igaz, de több a semminél. Nehezen fért hozzá, maid fenékig ki kellett pakolnia az oldalzsákot. Azután ió szorosan, ahogy volt, vissza. Kö- rül-körül tapogatózva a lucskos földön, nehogy itt felei- tődj ék valami. Megtöltötte a kis flaskát. Ivott belőle — jobban esett így. az üvegből, mint szür- csölve. hason —. s teletöltöt- te megint. Nehezen csillapodott a szomjúságérzete. Lehúzódott egy fűzbokor tövéhez, s magára kanyarította a takarót. — Gyeride. kiskutyám. .. Nem jött a kutya. Lehet, nem végzett még a zsákmányával. Mégis ió. hogy itt van vele ez a csavargó kutya. Rögtön, már messziről megérezné a farkast, vagy akármit. Ámbár, ha volt is errefelé farkas —. mert idegen országban szokott a patakpartion lenni —. az régen mesnucolt a katonák miatt. A puskás embereket messzire elkerüli a vad: annak is megvan a magához való esze. (Folytatjuk) pádon lehetnek értékesek. Ahogy a minap a Népművelési Intézetben égy ilyen jellegű tanácskozás részvevője megfogalmazta — ,,az amatőrök szellemi gyara,podása a mindennapi életben is kamatoztatható.” Egyetlen példát, szemléltetésképpen: Mielőtt Tatabányán bemutatták az „Ubu király” című francia szatirikus bohózatot, a szereplők munkahelyükön elbeszélgettek róla a leendő nézőkkel. Beszéltek a produkció céljáról, az írójáról, a darab korabeli fogadtatásáról, általában a színpadi szatíráról, egy-egy szerepről — és így tovább. Közvetítették a frissen megszerzett ismereteiket. S ezzel abban segítettek, hogy az előadás nézői mélyebben, alaposabban megismerjék a produkció létrejöttének körülményeit, színpadi pályafutását, egész szellemiségét. Ilyen — és ehhez hasonló, ma már mind gyakrabban fellelhető — példákra gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy az amatőr művészeti mozgalom részvevői a köz- művelődési munka aktív' részesei; s nemcsak a színpadról nyújtott teljesítményük révén. Elsősorban, természetesen úgy. hiszen az egésznek a célja mégiscsak a színpad. De közben olyan értékes ismeretben termékek — s nem „melléktermékek”! — keletkeznek, amelyeket fel kell használni, mert együttes összegük, közösségi művelődés forrásává válhat. A Kulturális Minisztériumnak egyik — a közelmúltban elvégzett — felmérése bizonyítja, hogy napjainkban fokozódik az érdeklődés az öntevékeny együttesek — színjátszók. énekesek, táncosok, bábjátékosok, kórusok — munkája iránt. Talán .nem tévedünk, ha az okok egyikét a televízió hatásába keressük. A televízió a nézők millióit ismerteti meg a legkiválóbb hazai színházak, koncerttermek egyes produkcióival, olykor egész műsorával, Termé* szetes, hogy a nézők összehasonlítanak egyes műsorokat, előadásokat. S az is nyilvánvaló. hogy e produkciók ismeretében fokozott figyelemmel fordulnak a saját szőkébb környezetük felé, ha ott található valamilyen művészeti együttes: ugyan, hogy működnek a „mieink?” Mit nyújtanak, mit tudnak? Persze. hogy ezt már nem az összemérés igényével teszik, hiszen tudvalevő, hogy mások a lehetőségek, s mások a feladatok is. Ma már mind több helyen igyekeznek jól felhasználni a nézők érdeklődését. Vannak városok, iparvállalatok — Kazincbarcikán, Szolnokon például —. ahol az együttesek rendszeresen találkoznak a közönséggel. Ezeken a találkozásokon nemcsak a soron következő, vagy az elmúlt bemutatóról esik szó. Az együttesek részvevői beszélnek a felkészülés folyamatáról. Aaokról a könyvekről, amelyeket el kell olvasattok, hogy jobban megértsék a kort. vagy a szerző szándékát; aaokról aiz előadásokról, amelyeket meg kell nézniök. Gyakran az is előfordul —• különösen, ha mai magvar szerző művének előadására készülnek —. hogy az együttesek barátainak körét megismertetik az odalátogató íróval. A színház — a színpad, a koncertdobogó — az egyik legkomplexebb művészet. Mélyebb megértése, sok más ismeretet feltételez. S menynyivel jobb, mennyivel kömy- nyebb a munkásnézőknek, ha azok segítenek feltárni előttük ezeket az ismereteket —■ vagy legalábbis felhívni ’rájuk a figyelmet —, akikkel nap mint nap együtt dolgoznak : az amatőr együttesek tagjai.. Akár a munkahelyen, beszélgetések során, akár külön találkozásokon. egyéb alkalmaikkor. T. I. Sasámtanórán... — bábéi felv. — ♦
