Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

ÜJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó könyvúidonságai között ta­láljuk Kari Marx: A aothai program kritikája című mű­vét, Marx, Engels. Hegel, Bracke, Kautsky és Liebk­necht leveleivel, valamint Lenin Állam és forradalom című művének részleteivel, továbbá a programdokumen- tu mokkái. Megjelent Jack Woddis: Új teóriák a forra­dalomról című tanulmánykö­tete. amely Frantz Fanon. Rágis Debray és Herbert Marcuse nézeteinek marxista kritikáját adja. Az energia- válság problematikáját ismer­teti Patkó András és Várnai Iván közös műve. Az Akadémia Kiadó új könyvei közül említsük meg Dimény Imre összefoglaló ta­nulmánykötetét a gépesítés- fejlesztés ökonómiájáról a mezőgazdaságban. Irodalom es felvilágosodás címmel jelent meg egy vaskos tanulmány­kötet, az MTA Irodalomtudo­mányi Intézetének a gondo­zásában, Szauder József é* Tárnái Andor szerkesztésé­ben. Az Országos Műemléki Felügyelőség kiadványsoroza­tában látott napvilágot a Ma­gyar Műemlékvédelem, sok értékes illusztrációval. Erdei Ferenc összegyűjtött művei sorozatában látott napvilágot — hasonmás kiadásban — a Magyar város című városszo­ciológia. Az Európa Könyvkiadónál jelent meg Anton Csehov Cseresnyéskert című négy fel- vonásos komédiája, Tóth Ár­pád művészi fordításában. A világirodalom remekei ötödik sorozatának új kötete Ale­xandre Dumas: Egy orvos fel­jegyzései című regénye. A Népek meséi sorozat új kö­tete a válogatott szanszkrit mesék gyűjteménye, a Mese- folyamok óceánja. A Modern Könyvtár új kötetei: Ioma Or. lea Kövek a tengerparton. Il­letve Alain Robbe-Grillet A radírok című regénye. A Szépirodalmi Könyvkiadó megjelentette Petőfi Sándor összes prózai műveit és leve­lezését. A kötetet Martinkó András rendezte saitó alá. s látta el utószóval, valamint jegyzetekkel. A Zsivalygó ter­mészet Kosztolányi Dezső afo­rizmáit. karcoíatalt tartal­mazza, miniatűr kiadásban. A könyvesboltokba került Ju­hász Gyula összes verseinek kötete is. melyet Péter Lász­ló rendezett sajtó alá. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Természetbúvá­rok Könyvespolca sorozatban jelentette meg Farkas Henrik könyvét. Élet a tengerben címmel. A Búvár zsebköny­vek kötete — Keve András tollából'. Csépe MagdoLna il­lusztrációival — a Madarak. Intökönyvem története cím­mel írt ifjúsági regényt Nagy Katalin. A Bölcs Bagoly so­rozatban jelent meg Julius Schawrtz ismeretterjesztő ké­peskönyve. a Mindennapi va- rázslatok­A Gondolat Könyvkiadó Európa nagy korszakai rene­szánsz-sorozatában jelentette meg Andrei Otetea: A rene­szánsz és a reformáció című kötetét. Az Uránia növényvi­lág sorozat első kötete a ma­gasabb rendű növényeket is­merteti. A vallás alapvető fo­galmainak kialakulását vizs­gálja Láng János könyve. Klasszikus dallamok — modern előadásban Hacki Tamás és az Ex Antiquis együttes Hack! Tamást a nagyközön­ség az 1962-es Ki mit tud?- on ismert® meg. A kivételes tehetségű füttyművész akkor 18 éves volt. Feltűnése nem­csak váratlan szenzáció, ku-, riózum volt Tehetsége Időt­állónak bizonyult Bemutat­kozása után néhány évvel megalakította az Ebe Antiquis együttest, azzal a céllal, hogy a régi zenét a klasszikus dal­lamokat modern eszközökkel népszerűsítsék. Nevüket ma már együtt emlegetik a hasonló elképze­lésekkel dolgozó külföldi együttesekével Világfesztivá­lokon, külföldi tv-műsorok- ban, neves sztárokkal sze­repeltek együtt. A párizsi Olympia színpadán az ő szereplésük előtt még nem lé­pett fel magyar együttes. Nemrég lemezfelvételt ké­szítettek a világ egyik legna­gyobb hanglemez-vállalatánál, a Tel dec (Telefunken—Decca) cégnél. A lemez műsorán többek között a Carmen nyi­tány, Beethoven: Für Elise és a Török induló, Mozart: Kis éji zene, Brahms egyik mai gyár tánca. Hacsaturján kard­tánca szerepel. A lemez prog­ramja bepillantást enged az együttes szerteágazó reperto­árjába. Működésük immár a Köles zovékhoz csomag ér­kezett messziről, kis kosár­ban szárított áfonya. Ott, ahonnan Dimitrij Vasziljevics Koleszov Moszkvába Jött. ez a gyümölcs bőséges mennyi­ségben terem. ...Amikor a csomagot kin bontotta és a felesége hozzá­látott^, hogy valami üvegbe átrakja, hirtelen szokatlan élességgel tűnt eléje egy régi nyár emléke. Tizenhét éves volt akkor és a szülővárosától hÚ6z kilomé­ternyire levő fűrésztelepen dolgozott. A hét elején uta­zott ki és csak a hét végén haza. Az egyik szombaton már odahaza, ingét ledobva mosakodott az udvaron, ami. kor a szomszéd ház lépcsőjén Olgát pillantotta meg. Nyeszte-, rovék lányát, aki vele egyidős volt. technikumba járt és ta­valy nyár óta nem volt itt­hon. Könnyű nyári ruha volt rajta, sötét haja fiúsán rö-, vidre vágva. — Szevasz Mitya! — kö­szöntötte a lány. Mosolygott és a kerítéshez lépett.. — A sétakertbe készülsz? — Oda. — Menjünk együtt! A sétakert jóformán az egyetlen szórakozóhely volt a Ids városban, ahol szombat- és vasárnaponként fúvószene­kar játszott. Itt találkozott a város fiatalsága. — Karolj belém... — aján­lotta Olga kifelé menet—.pe­dig a karolás íratlan sza­bályok szerint is csak akkor zenei népművelés, az ismeret-, verseny szerepel. Ennek nagy terjesztés fontos részévé vélt; része külföldi szereplés, sorozatos ifjúsági hangverse- — Elterjedt rólunk egy nyékén keltik fel a fiatalok olyan nézet, hogy majdnem érdeklődését az igényesebb mindig külföldön vagyunk. Ez zene iránt nem így van. Az említett Régebben sok vita folyt koncerteknek talán egyhar- arról, hogy sérti-e a klasszi- tnada volt külföldön. Termé- kusokat, ha műveikből jazz-, azetesen örülünk a külföldi beat-, vagy tánczenei feldől- sikereknek, de az itthoniak- gozások készülnek. E viták n&k még jobban. Szeretünk a szinte minden alkalommal az- fiataloknak játszani ifjúsági zal a megállapítással zárultak, hangversenyeken, nyáron hogy a jó feldolgozások nem KISZ-táborakban szerepelünk sértik a remekműveket, sőt és nagy örömmel megyünk megszerettetésükhöz elónyö-j vidékre. Szeretjük a vidéki sen járulnak hozzá. közönséget, őszinték és min-, , . dig a saját ítéletükre támasz­— Milyen elképzelések ve- kodnak. Lelkesedésük nem a Betik az együttest? névnek szól, hanem a pro­— A mai hallgató hozzászo- dukciónak. kott az erősen hangsúlyozott — A személyes teláTfcio- ritanúsokhoz — mondja Hacki zás mindig jóleső érzés szá- Tamás —, ez jelenti számuk- murikra és a fiatalok lelkese- ra az elsődleges követelményt, dése bizonyítja, hogy együt-, A feldolgozásokat Wolff Péter tesünk alkalmas a zenei is- és Czidra László készítik. Az meretterjesztéere. Sok levelet eredetiben hagyott dallamokat kapunk vidéki zenepedagógu- é* harmóniákat ritmushangi soktól amelyben megköszö- szerekkel támogatják, így a nik szereplésünket és írják, darabok alig térnek el az ere- hogy sokan a hangverseny detitől. Ha a dallam önma- után szívesen meghallgattak gában nagyon népszerű és jel- „eredetiben” is olyan zene- legzetes, akkor elbírja azt is, műveket, amelyek iránt aze- hogy kissé megváltoztatott lőtt nem érdeklődtek. Ilyen- harmóniákkal szólaljon meg. kor úgy érezzük, van értelme — Az együttes krónikájában annak, amit csinálunk, több mint ezerkétszáz hangi K. A. HAZAFELE A VÁROSBÓL Pardi Anna: A megbeszélhetetlenség A megbeszélt időpont — maga a megbeszélhetetlenség. Midőn hivótt, hogy elküld jön, midőn elküldtem, hogy megelőzzem, mikor hallgattunk, hogy kibéküljünk, miután kibékültünk, hogy kevésbé szeressük egymást, halogatva o pillanatot, hogy farkasszemet nézzünk az elválások, az ismétlődések, a visszakozhatatlanság sokszoros rendszerével, amelyben egész elhagyatottan didereg a Szerelem, egy margaréta szirmához, s egy közönyös, tülekvő világhoz tapadva, amely magához keményíti, hasonlítja, esztergálja az emberi lelkeket. Kulcsár József felvétele \ Szomráky Sándor Ki tudja Csak járj, bolond, ki tudja, meddig érsz el, ma ne kérdezz élőt, gondolj halottakra inkább, többet tud ő, örök és nem beszélő, ki a mindentudásba huTtt, és csak csontot hagyott neked; a kérkedés szégyene marja itt a szádat, és ritkán figyelsz azokra, kik lenn a mélyben várnak; míg ifjúság vénül eredben, hű a föld, magának Őrzi meg szerelmed, csak jár), oly szép az ősz, jó lesz a földbe érned. SZEPESI JÓZSEF; Bárban Pikáns homály, jól öltözött vendégek, bájos mixerek íme az éden jó önök huszonötért a bárban Viktor roltarackij; ÁFONYA volt szokás, Ha s fiú és a lány között mélyek a kapcso­latok. Mltya még soha egy lánnyal se ment karonfogva. Később Olga azt kérte, hogy táncoljanak. — Nincs kedvem. Te csak táncolj... Olga táncolt, előbb Szuska Nyikityinnel, majd egy isme­retlen fiúval, s amikor visz- szajött, ragyogó szemmel, ki­fulladva mondta: — Teljesen elszédültem... Sétáljunk egyet! — Haza kell mennem... — Máris? — Korán kelek, Áfonyáért megyek. — Áfonyáért? Vigyél ma­gaddal! — Messze megyek. — Nem baj... ...Másnap hajnalban óva­tosan bekopogott Nyesztero- vék ablakán. Néhány perc múlva jött Olga. még álmo­san, papucsban, kinőtt kö­tényruhájában. — Mehetünk... — mondta. Majd kérdőn tette hozzá: — Nem tévedünk el? — Jól ismerem az erdőt! Szép út vezetett ki a város­ból. Olga lelkesedett. Az erdő­ben, ahol szinte leketéllett az érett áfonyától, letették a kosarakat és szedni kezdték a gyümölcsöt. Mitya megmutat­ta a lánynak, hogyan kell szedni. — Húzd végig az ágon az ujjadat, könnyedén, és az érett a markodba hullik... Ott guggoltak egymás mel­lett. Olykor ugyanazt az ágat kezdték, ilyenkor a kezük összetalálkozott. Mitya úgy érezte, mintha áramütés érné. A nap már magasan járt, az erdő sűrűjében tűlevelek gyantás illata és nyírfakéreg keserű szaga érzett. Mitya azt javasolta, hogy reggelizzenek. Letelepedtek egy fenyő alá, Mitya kenyeret, szalonnát, hagymát szedett elő. — Milyen ügyes fiú vagy! — örvendezett Olga. Reggeli után folytatták. Amikor egy sűrű bokor ágait széthúzva, virágokkal pom­pázó tisztást pillantottak meg, Olga lelkesedése a tetőfokra hágott. — Gyönyörű! Gyönyörű — kiáltotta. Letették a kosara­kat. Olga leült egy mogyoró­bokor alá. Mitya melléje te­lepedett, maid végigfeküdt a selymes füvön. Néhány percnyi csend tá­madt, majd hirtelen Olga fel­sikoltott: — Jaj! Egy tüc*ökt vagy kullancs! Egyik kezével a ruháját markolta a mellén, a másik­kal a fiú keze után kapott. — Segíts! De nem kellett segíteni; egy kis katicabogarat húzott elő a blúza alól. — Azt hittem, hogy kul­lancs... úgy megijedtem! Nézd, hogy ver a szívem! A fiú kezét a melléhez húz-, ta. Mitya remegő ujjaival érez­te a lány testének ruganyos domborulatát és. hogy való­ban; milyen kétségbeesetten ver a szíve! Olga hirtelen. váratlanul halk sóhajjal hanyatt esett, a szemei lecsukódtak. Mitya nagyon megijedt. Érthetetlen volt számára, mi történhetett. Talán a nagy meleg, vagy a nehéz erdei levegő... vagy az ijedelem...? „Talán meg is halhat!” Kétségbeesetten ro­hant a köze!) forráshoz, sap­kájába vizet merített, futott vissza és a vizet a lány arcá­ba loccsantotta, Olga felnyitotta a szemét. Lábánál ott feküdt a felbo­rított kosár, amelyből kigu­rultak az áfonyaszemek. — Mi történt velem? — kérdezte bágyadtan, nedves arcát és haját törölgetve. — Talán a nagy meleg ár­tott meg... — Menjünk haza... — mondta szomorúéin Olga és felállt. — Szedjük össze az áfonyát. — Menjünk! — mondta és elindult, anélkül. hogy az áfonyát felszedték volna. Elöl Olga. mögötte Mitya. Egész úton egyetlen szót sem beszél, tek és Olga a kapuban sem köszönt el tőle. A hét elviselhetetlenül hosszú volt és Mitya a szo­kásosnál is korábban indult el haza szombat délután. Mintha nem is lenne fontos, kérdezte anyjától: — Hát Olga, hogy van? — Olga? 0 még kedden el­utazott. Vissza... — Elutazott?! — Igen. Elutazott... Azóta se látta... Csalt annyit tudott, hogy elvégezte az is­kolát, férjhez ment és nem jött vissza többé. — Mire gondoltál, kedves? — hallotta hirtelen a felesé­ge hangját, amint az utolsó szemeket rakta már az üveg­be. — Eszembe jutott valami.. Az, hogy egyszer a kosárból kiborult, az áfonya és nem szedtük fel.... Tessék, tessék, erre tessék szép hölgyeim, jó uraim töltsék vígan itt az estét huszonötért a bárban Van itt pezsgő, zene. olcsó parfümillat és egyéb tehát minden ami olv jó huszonötért a bárban Kaphat bárki bármit kérem ha szépen kér és kivár (nem vágja a főúr kénen) huszonötért a bárban És ki úgy érzi nincs kiút felkötné szívesen magát rendelhet fejfát. koszorút huszonötért a bárban Tessék, tessék, erre tessék.. Szekszárdy M. Isfván: Újra itthon Elet —, de jó, hogy találkozom veled. A mozdulatlanságomnak már vége. Nemcsak lábra tudok állni már, hanem járni is tudok újra. Az utcán száguldhatok mint mások, lesz munkám, otthonom és célom. Igyekszem elfeledni a betegség napjait. A kórház helyett nyugodtan gondolhatok már a mára és a holnapra, a holnapokra. Áldhatom újra az életet. Antalfy István fordítása j NÓGRAD - 1975. február 23., vasárnap 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom