Nógrád. 1975. február (31. évfolyam. 27-50. szám)
1975-02-23 / 46. szám
A kongresszusi irányelvek tükrében s Gazdasági fejlődésünk realitásai l <f feladatunk: a gazdasági egyensúly javítása I. A gazdaságvezetés művészetének lényeges eleme a fejlődés ütemének és kiegyensúlyozottságának összekapcsolása. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szocialista gazdasági építőmunkánk három évtizedén is végigvonul az a törekvés, hogy a társadalmi és gazdasági feltételek reális megítélése alapján gazdaság- politika a főarányok tekintetében lehetőleg erősítse a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Az egyensúlyra való törekvés általában nem áll ellentétben a lehető leggyorsabb növekedéshez fűződő érdekeinkkel. Más kérdés az, ha az egyensúly miatt megbomlik — például, ha egy időszakban az ország többet fogyaszt, többet használ fel, mint amennyit megtermel. Ilyen esetben az egyensúly helyreállítása — külső erőforrások igénybevétele nélkül — csak úgy történhet, ha a következő rövidebb- hosszabb időszak gazdaságnö- vekeejési ütemét csökkentjük. Ilyenkor a korábbinál kisebb beruházási, termelési és. fogyasztásnövekedési előirányzatokat terveznek. Az egyensúly helyreállítása hosszú távon azonban mindenképpen kedvezően befolyásolja a növekedési ütemet. Persze nemcsak az erőltetett, az erőforrásokat meghaladó fejlesztés és fogyasztás- növekedési ütem • okozhat egyensúlyzavarokat; a lehetőségekkel nem számoló, túlzottan laza alacsony növekedési előirányzatok is egyensúlyzavarok forrásai lehetnek, vagy azért, mert bizonyos források (munkaerő, kapacitások stb.) kihasználatlanok maradnak, vagy azért, mert az erőforrások helytelen felhasználása aránytalanságokat teremt. A szocialista társadalomnak természetesen érdeke fűződik a minél gyorsabb ütemű gazdasági fejlődéshez. Különböző történelmi időszakokban azonban különböző feltételek szükségesek a megfelelő növekedési ütem eléréséhez. Egészen más gazdasági sraté- giát kellett kidolgozni és követni az 50-es években, mint a BO-as évtizedben; s más gazdasági magatartásra lesz szükség a jövőben. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a fejlődés különböző szakaszaiban más és más növekedési források kerülnek előtérbe. Míg az ötvenes években a növekedés fő forrása a munkaerő-tartalékok feltárása és a foglalkoztatottak belső, ágazati átcsoportosítása volt az ipar javára, addig a 60-as évr tized vége felé ez a forrás már kimerülőben volt, s a növekedési tényezők átterelődtek a fejlesztés hatékonysági, minőségi egy szóval intenzív módszereire. Mindezen összefüggéseket — amelyeket így is leegyszerűsítve mutattunk be — meg kell értenünk ahhoz, hogy helyesen ítéljük meg a gazdasági fejlődés ütemével kapcsolatos jelenlegi politikánkat. A múlt évben a gazdasági fejlődés ütemét átfogóan kifejező nemzet: jövedelem 7 százalékkal növekedett. Ehhez X0Ü8RESSZUS viszonyítva szerényebb növekedést — 5—5,5 százalékot — irányoz elő az idei népgazdasági terv. Az MSZMP Központi Bizottságának kongresz- szusi irányelvei szerint az ötödik ötéves terv 1976—1980-as évekre összesen mintegy 30 százalékos nemzetijövedelem- gyarapodást irányoz elő. pítsuk. amit. meg is tettünk. Hosszú távon pedig a' beruházások nem vesztek kárba, hanem növelték a népgazdaság termelőképességét. 1974-ben azonban elősorban külső tényezők — a tőkéspiacon történő cserearány-változás — okozott egyensúlyhiányt. s ez jellegében más. Egyrészt azért, mert ezek a változások tényleges veszteségeket okoztak, másrészt azért mert e hatások kivédése sokkal nehezebb, hiszen mozgatórugói tőlünk független tényezők. E külső tényezőknek a gazdasági egyensúlyt kedvezőtlenül befolyásoló hatását erősítette 1974-ben a felhalmozás gyors ütemű növelése. A beruházások volumene 1974-ben a nemzeti jövedelem növekedési ütemét meghaladó mér tékben — 9 százalékkal — növekedett. Meggyorsult a készletek felhalmozódása is. Életszínvonal-politikai céljainknak megfelelően az átlagosnál gyorsabban, mintegy 7 százalékkal növekedett a lakosság fogyasztásának színvonala. Mindennek következtében a hazai felhasználás a múlt évben viszonylag gyors ütemben, 9—10 százalékkal növekedett. A népgazdasági egyensúlyi helyzetét tehát a belső és külső tényezők egyaránt kedvezőtlenül befolyásolták. Érthető tehát, ha 1975-ben a gazdasági munka előterében a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása áll. Ennek érdekében a népgazdasági terv a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának növekedését 3—3,5 százalékban irányozta elő. Ez minden bizonnyal kedvezően befolyásolja a népgazdaság egyensúlyi helyzetének alakulását. A gazdasági egyensúly helyreállítása csak fokozatosan történhet, annál is Ez a növekedési előirányzat megközelítően azonos a szocialista országok tervezett átlagos fejlődési ütemével és számottevően meghaladja a fejlett tőkésországok növekedési ütemét. A következő években a gazdasági fejlődési ütemnek az elérése azonban már ettől az évtől kezdve más feltételek között történik, mint a 70- es évek elején. Az egyensúly és ütem dilemmája a 70-es évek elején is felmerült, de akkor alapvetően más okok miatt. Akkor — 1971-ben — a beruházások ugrásszerű növekedése okozott átmeneti egyensúlyhiányt, de tőlünk függőt, hogy a beruházási „étvágyat” csillainkább, mert * küligazgatási feltételek hatása tartósnak bizonyul, nem 1—2 év átmeneti problémájáról, hanem új világgazdasági realitásokról van szó. „A külgazdasági háttér jelenleg minőségileg más, mint a megelőző Időszakban volt, és ezzel nemcsak 1975- ben, hanem hosszabb távon is számolnunk kell” — mondotta Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának 1974. december 5-i ülésén. t)r. Varga György (Következik: Céljaink komolysága) VASÁRNAPI JEGYZET Ami nagyon jó érzés,.. A VIZSGÁRA jóit felkészüllek, a vizsgát többségében eredményesen. elvégezték. Nem tehetek róla, engem a közelmúltban a községekben és a járási székhelyeken lezajlott pártértetkezletek arra emlékeztettek, amikor az iskolában a vizsgabizottság elé rendeltettünk, és választ kellett adnunk arról, hogyan készültünk, mit tudunk a tananyagból. Talán nem untatok senkit, ha elmondom: a párttagság tananyaga a szocialista társadalmi rendszer felépítése, a vizsgabizottság a dolgozó nép, a tanulók pedig a párttagok. Hangsúlyozom, én látom így, senkire sem akarom a saját elképzelésem rákényszeríteni. Tulajdonképpen, nem is ez a dolog lényege, hanem az, amit említettem az elején, a vizsgára felkészültek, a vizsgát többségében eredményesen elvégezték. De nyomban hozzáteszem: az iskola nem fejeződött be. Aki a politikai munkára elkötelezi magát, a tevékenységéiből adódóan, közelebbi szemtanújává válik az élet alakulásának. Közvetlen a felszabadulás után. láttam én szenvedélyes, rettenthetetlen kiállást a rendszerért. De akkor még nem az okos, megfontolt ember kiállását. Inkább az érzés, mint a tudatosság dominált a munkában. Mi lehetett ennek egyenes következménye? Harsogó beszéd, kevesebb tartalom, jóllehet a harsogó beszédeket elmondok többsége igaz ember volt, aki tenni akart, és annyit tett amennyire a felkészültségéből tellett. Abban &z időben_ egy kongresszusra való felkészülést én egy rendikívüli nagy kavargásnak láttam, amikor az azzal közvetlenül foglalkozók legtöbbjének sem éjszakája, sem nappala nem volt. Természetes, hogy ez a felizzott hangulat kisugárzott az emberek legtöbbjére. Ma is így van- A párt kongresszusáról beszélnek, sőt javaslatokat tesznek, hogy ott miről tárgyaljanak. Milyen legyen a gyári munka, hogyan végezzék tovább a mezei műnkké t. mit tegven az értelmiség és így tovább. De érzlk-e. e néhány szerény megjegyzésből a különbséget? Akkoriban — tisztelet, becsület az elődöknek — a lelkesedés dominált, ma a lelkesedés mellett az ország építéséhez való hozzáértés, a holnap okos alakítása'. A pártértekezleteken felszólaló párttagok világosan, még a beszédük tisztaságára is ügyelve fogalmazták meg, milyen dolgokat végeztek el, mire vállalkoznak a dolgozó ember szolgálatában. Divatos nyelvezettel úgy lehetne mondani: magas színvonalú beszédeket mondtak. Sok-sok kongresszusra való készülődést éltem már meg. Talán ezért is bátorkodom, de kötelességből is, hogy ne vesz- saen nyoma, jegyzem fel a rétsági járási pártértekezleten felszólaló küldöttekről az észrevételem. Felsőpetényből egy fiatal tanítónő ment ki az emelvényre. Magabiztosan, képességének tudatában beszélt, A faluja életéről szólt, de megyei, országos gondokat tért fel. Méghozzá olyan kristálytisztasággal. Követte őt a járás ásványbányájának vájára. Ott a pódiumon beszéd közben nem vájár volt, hanem az ásványbányászat szakértője, aki pontosan megfogalmazta azt is. hogy a termelőmunkában milyen szerepet kell betölteÄ MU 7. elmúltra emlékezni nem mindig felemelő érzés. Azt szokták mondani: aki csupán a régmúlt emlékeiből tengődik, annak sem a jelene, sem a jövője nem sokat ígér, Ennek ellenére mégis emlékezünk. Három évtizeddel ezelőtti idő napjait ébresztjük. Pontosabban azt a napot, amikor a hagyományokban koldusszegény Salgótarjánban 1945. február 24-én megjelent az első, a szó legszorosabb értelmében szabad heti újság, a MUNKÁS. Emlékezünk, mert a megyei sajtónak azzal a négy oldalon kinyomtatott újsággal született meg a jelene, de abban a négy oldalban már bennfoglaltatott a jövője is. A harminc esztendeje megjelent megyei lapra való emlékezésünk ezért nem csupán a múlton való merengés, hanem számbavétele is annak, miként jártunk nyomdokain, teljesítettük-e amit örökül ránk hagyott; rajongásig szeressük _ hazánkat, mélyen tiszteljük a szabadságunkat hozó szovjet népet, a proletár internacionalizmus szellemében éljünk, hűséggel szolgáljuk dolgozó népünket. Ha az örökül ránk hagyottak szellemében éltünk, akkor a jövőnket is megalapoztuk. A három évtizeddel ezelőtt megjelent lap oldalai az archívum mélyén megsárgultak. Mégis olyan, mintha ma jelent volna meg. A békét hirdeti, a jövőbe vetett hitre biztatja olvasóit, munkára hívja a dolgos kezeket. Kitárja a nagyvilág kapuit, a háborútól leszűkült tekintetű emberek előtt. Mindennek akkor rendkívüli hatása volt az emberekre. Még füstöltek a néhány nappal előtte felrobbantott hidak romjai. Élettelenül lógtak a gépek mozgatóé re jét, a világosságot szállító villanydrótok. Az emberek arcáról még nem ült el a' rémület. A megyei sajtó megjelenését — mint az egész ország vérkeringésének megindulását — kizárólagosan annak köszönheti, hogy az őszinte barát, a szovjet felszabadító bátorítására a munkások kézbe fogták a csákányt, megemelték a kalapácsot, hogy megindulhasson az élet. Ez a munkások teremtette éledés keltette életre a megyei sajtót is. Méltán kapta nevét, a MUNKÁS-1. Ez meghatározta gondolatát, cselekvését, minden megnyilvánulását. A munkásokról írt, a munkásoknak. Nógrád megyében a felszabadulást megelőző három évtizedben nem volt hagyománya a helyi sajtónak. Féltve vigyázták, hogy az itt élő emberek elzártak legyenek az igazat hirdető betűtől. A hamis szónak pedig kevés hitele volt errefelé- A felszabadulás előtti városi lap alig nyolcszáz példányban fogyott. Amikor híre ment a városban, hogy szerkesztők írják az új kor krónikáját, az a néhány, tiszteletet érdemlő nyomdász két keze erejével hajtja a gépet, nyomja a munkások újságját, a MUN- KÁS-t, ezrek álltak a nyomda előtt, betűre éhesen, amit ez a külsejében szerény, de tartalmában új, eszméjében tiszta lap a lehetőséghez mérten igyekezett kielégíteni. W1T árom évtized. Sok-sok széptől, jótól gazdag harminc esztendő múlott azóta. És most, a 30. évforduló napján tisztelettel .hajtjuk meg fejünket az előd előtt, amely a MUNKÁS nevet viselte. Huszonötezer árellenőrzés Az Országos Anyag, ás Arii irvatai tói kapott tájékoztatás szerint az árhatóságok 1974. negyedik (negyedében főként a részleges termelőt árrendezés előkésritáaét és végrehajtását ellenőrizték, de széles körben vizsgálták a fogyasztói árakat a vállalati árpolitikát és az ellátás alakulását is. Negyedév alatt több mint 25 000 állami vállalatnál, szövetkezetnél. boltban, magán- idei párosnál ás kiskereskedőknél került sor árellenőr- zésre, ezúttal kevesebb szabálytalanságot tapasztaltak, mint korábban, így sem volt azonban, ritka a megengedett árak túllépése, a helytelen kalkuláció. Kereken 3300 esetben, kezdeményeztek fele- 1 össégrev óriást az árhatóságok, mégpedig 11 esetben büntetőeljárást, 13 helyen gazdasági, bírságot, ezenkívül nagyszámú szabálysértési, illetve fegyelmi eljárást, pénzbírságot, az indokolatlan nyereség elvonását, vállalati vezetők nyereségprémiumának korlátozását stb. nie pártalapsizerveaeténék. Következett DiósjenőröL a tsz szocialista brigádjának vezetője. Határozottan szólt, mint amilyen határozottsággal kivívták maguknak országosan is az elismerést munkájukkal. Nem mondhatok egyetlen felszólalást sem, amelyre nem Illene ez a jelző: magas színvonalú. Nagyot léptünk előre. Igaz, mögöttünk a harminc év, a kemény munka, az elszántság az országért, a pártnak a néppel való tiszta egyesüléséért, meg sok-sok minden. És most, amikor a legújabb kongresszusunkra készülünk, milyen jó is megállapítani: van foganatja annak a munkának, amit itt szorgos emberek végeztek- Érdemes volt azt az utat járni, amit a párt mutatott, mert ez mindenkinek hasznot jelentett És most. mérlegelhetjük, mennyire megváltoztak az emberek. Okosak lettek. Hát nem jó érzés? De mennyire jó! Csak hát sokan úgy vannak vele, hogy ezt természetesnek veszik. Azoknak is, akik így gondolkodnak, igazuk van. Engem nagyon jó érzés fog el, amikor hazáját szerető, okosan gondolkodó, cselekvő emberekkel találkozom. Bobál Gyula A korszerű technika bevonult az üzemekbe, gyárakba, nagymértékben könnyítve a fiztk»5 — .-ká*. Mú-av-á^on, a Ganz-MAVAG gyáregységét en is ésszerűen, okosan dolgozó gépek szolgálják az embert, salamon László és Miklós József — képünkön —, gombnyomásra működei da- rabolóberendezést irányítanak Fotó: Kulcsár József NÖGRÁD — 1975. február 23., vasárnap 1$ e
