Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-19 / 16. szám

Maradjon igazi fórum!

Vélemények egy jó kezdeményezésről

f

FORUM-E EZ A FÓRUM?

Mi a haszna addtt-e ötleteket. avagy személyes élményeket, ami „hazavihető”, amit közvetíteni tudnak a munkatársaknak is?

Ezek a kérdések mindenkiben felmerülhetnek, akik hallottak a szocialista brigád vezetők fórumáról, a József Attila Megyei Művelődési Központ egyik fiatal kezdeményezéséről. Akiktől választ kértünk: a ZIM brigádvezetői, az összejövetelek leghűségesebb látogatói.

Rohács Józsefné mentegetőzésfélével kezdi:

— Én tulajdonképpen már nem vagyok illetékes a válaszadásra, ebben az évben elkerültem a brigádtól. Egy 23 éves, lelkes fiatalember vette át ezt a megbízatást, én ugyanis felkerültem a statisztikára. Még nem tisztáztam magamban, fogok-e járni jótevőben is. Nagyon szerettem ezeket az órákat. Talán csak egy alkalommal „hiányoztam”. Legjobban az vonzott a programban, hogy sok új dologgal ismerkedhettünk, képet adott olyan területekről is, ahonnan csak felületes és kósza információink voltak. Mi volt a leghasznosabb? Több délutánra is emlékszem: például a város fejlesztésű terveiről folytatott beszélgetés. Salgótarján vezetői jöttek el — szó esett az építkezésről, a város szépítésének feladatairól. Csak az a kár, hogy elég gyér számú közönsége volt ennek a fórumnak. Hasznos volt a találkozó Czinke Ferenc grafikussal — ami megmaradt bennem a tárlatnézés közben, azt igyekeztem elmondaná a brigád tagjainak is, amikor közösen mentünk el a kiállításra. Sajnáltam, hogy az egyik foglalkozás érdektelenségbe fulladt, pedig közvélemény-kutatás alapján

hívták meg a megye képzőművészeit, mi kértük ezt a találkozót. Féltem ezt a fórumot, hogy ellaposodik.'.

BOLLA ERNŐ egy műszaki brigád vezetője.

— Attól tartok én is. hogy éppen a fórum jellegét veszíti el. Vannak olyan nagyüzemek, ahonnan senki sem jön. Igaz. hogy például a kohászati üzemek dolgozói, brigádjai jobb helyzetben vannak a művelődési lehetőségek terén, nagy segítséget kapnak saját művelődési központjuktól. De a tapasztalatcsere nem árulna: mi az, amit objektív feltételek hiánya ellenére is meg tudnánk valósítani. De valahogyan hiányzik a húzóerő, a lelkesedés az emberekből sok területen. Mj az oka? A bejárás? A három műszak? Az anyagiasság, a bezárkózott- ság.

Sándor István a technológiai brigád főnöke.

— Könnyebb dolgunk van, mint a többieknek. Ugyanis brigádunk tiszteletbeli ragja Czinke Ferenc. Nemrég, A művészet múltja, jelene címmel tartott előadást. Mindig felhívja a figyelmet az elérhető tárlatokra, segít eligazodni. Igaz, a többi brigád is gyarapodott egy kulturális lehetőséggel: az ebédlő épületében rendezett tárlatokra mindenki éljuthajt. Bármennyire érezzük a tapasztalatcsere fontosságát, bennünk él az igény erre, azt is látni keik hogy nem olyan könnyű dolog ez. Néha az almát a körtével kéül összevetni, mindenübt máé a követelményrendszer. különbözik a kulturális vállalások módja, tartalma az egyes gyárakban. Csak a belső igényre nem lehet építeni: az értékelésnél nem ismerik el a művelődés területén, elért eredményeket;

illetve ez , szinte elhanyagolható szempont, akkor keveset lépünk előre. Többet kellene foglalkozni az egyes szakszervezeti bizottságoknak ezzel a fórummal: megkérdezni időnként, eljárnak-e, mit tudnánk hasznosítani. Ügy látom ez legtöbb helyen elmarad. Így hiába küldi Kiss Kati olyan szorgalmasan a meghívókat, lelohad a lelkesedés.

Tóth László egy újabb problémát vet fel.

— A munkaügyi osztályon dolgoznak a brigád tagjai. Legtöbben vidékiek és sokan a nyugdíjkorhatár szélén állnak. Nehéz a fórumról hozottaknak fórumot találni a brigádban. László-Bencsik Sándorról, illetve az általa felvetett kérdésekről beszélgettünk talán legtöbbet. De amikor gondot jelent — a munkakörünk adottságai miatt — az 50 társadalmi munkaóra teljesítése is. nehéz összehozni az embereket.

KAUÓCZKAI ELEMÉR he- gesztöbrigádjában a három műszak okoz problémát. Szenvedélyesen érdekli őt a festészet, a szobrászat, mégsem tudott eljutni a művészekkel szervezett találkozóra.

A brigádveze tök ez évi ösz- szejövetelei sok érdekes programot kínálnak. A tervek között szerepel például Pálffy József, az ismert külpolitikai újságíró meghívása. — Míg állandó közönség nincs, addig nem lesz semmi — mondta az egyik brigádvezető. Ez a szakszervezeti titkárok szervező munkája, nagyobb figyelme mellett a fórum tagjainak érdeklődésén, lelkesedésén is múlik!

G. Kiss Magdolna

Mai tévéajánlatunk

Akik ráérnek és JŐ szórakozást akarnak, azok vasárnap délután 15.55 órakor be" kapcsolhatják a tévét. Ekkor női focit láthatnak. A miskolci sportcsarnokból nemzetközi női ég Budapest—Vidék öregfiúk mérkőzését közvetítik. A riporter: Vitár Róbert és Szőnyi Jáno6.

17.45 órakor Delta, tudományos híradó. Bizonyára sokan kedvelik, számon tart" ják és várják ezt a műsort.

IJói foci és Viva Maria!

Kudlik Júlia kedves arca tűnik fel a képernyőn, amikor bejelenti a műsort, amelyet Várhelyi Tamás szerkeszt.

VTVA MÁRIÁI

Már a címe is jól hangzik. Lendület, erő és humor érződik a francia—olasz film- vígjáték címéből. Vajon valóban jelent valamit, hogy a filmet csak 16 éven felülieknek ajánlják?

A film történetét előre nem

áruljuk el, de annyit közölhetünk, hogy a francia újhullám egyik legismertebb képviselőjének filmjét mutatja be a magyar televízió. Ugyanennek a szerzőnek Zazie a metróban című filmje a közelmúltban szerepelt a tévé műsorában. Abban is hasonlít az előzőhöz, hogy ez is sziporkázóan ötletes történet, amit sok mulatságos, kalandos jelenettel, érdekes fordulattal tettek szórakoztatóvá a szerzők.

FEKETE GYULA:

' A FIÚ MEG A KATÓM AK

(15.)

' 'Azóta meg is találhatta valaki ' az oldal-zsákot: a boglya tövén. Benne a jó bicskák, az aranyak, a törhetetlen üveg, minden — nem ér annyit az egész kiborult rakomány.

Már sírt a méregtől, fáradtságtól ; nem törődött az erősödő repülőzúgással. Voltaképpen ésen-e sem vette a repülőzúgást, csak amikor kivilágosodott körülötte a táj.

Alatta a domboldalon húsz vagy harminc lépésnyire a boglyák. Lehetséges, hogy ott jött el közöttük a vaksötétben.

Emlékezett rá, hogy saélről, a harmadik boglyában turkált; zihálva, bukdácsolva szaladt odáig az elnehezedett batyuval. Leroskadt a tövébe, és kitapogatta a lyuk szájánál a tarisznyát.

Semmi vész, nem vitték el. Nem is igen nyúlt bele senki; ugyanolyan kitömött, minit volt.

— Jól van. Grisa — mondta lihegve, hangosan.

„Épp jókor küldtétek a Sztálin-gyertyát — tette gondolatban hozzá. — Épp a legjobbkor.”

Kialudt a fény a táj fölött, és egysoanre olyan sötét lett, féliredólgát végezni is csak annyira merészkedett

ei, hogy a bolyát már elérje

a karjával.

Magára csavarta a pokrócot és bebújt a saénába. jó mélyen.

Eszébe jutott a kutya; akkor kellett volna hívni, amikor az előbb kivilágosodott. Bár az igaz, a sötétben is eltalál ide a kutya, ha akar. Azért kutya.

Csak ez az: honnan tudia, hogy a gazdája ide jött visz- sza? Még szag után sem keresheti a domboldalon a sok kódorgás miatt. S nem tudhatja azt egy oktalan állat, hogy ez a vacok éjjeli .szállásnak készült.

Nem akanődzott kikecmeregni a boglyából, és csak fektében füttyögött, szólít- gatta a kutyát.

De semmi nesz a közelben. Lehet, végképp elbitangolt; kár volna érte pedig.

*

Ezek mái- csak regigei jönnek a rakományért.

Az volna a szüret, ha mindent eldughatna addig. Szépen be lehetne pakolni a boglyák alá »pródionként az egészet, az eszcájgot Í6, mindent. De nem ér az semmit, ha úgysem jön értük soha. Mert idegen országba nem lehet csak úgy, szabadon átjárni, Ilyenkor persze, ha menekülés van.

Négy rejtékhelyet készített idáig, de azt mind odahaza Magyarországon. Azokat

akármikor megtalálja.

Miskolcon van &z első rejtekhely. Egy borospincében, az Avas oldalában..

A kéttornyú templomnál kell fölmenni a hegyre, onnan a legközelebb. Azt az egyet nem szabad elfelejtenie, hogy zöldre van festve a léckerítés: több zöld kerítést

nem látott a környéken, csak ezit. Azaz drótkerítés vah zöld is, de ez csak léc. Maga a a pincetulajdonos sem találná meg egyhamar- azt a rejtekhelyét, mert honnan jutna eszébe, hogy ahol le van

4 NÓGRÁD - 1975. január E9„ vasárnap

Szegeden, a Tabán utcában házgyári elemekből épült az óvoda. Az új, 100 személyes gyermekintézmény — amely több mint hatmillió forintba került — üzemek, vállalatok összefogásával, anyagi hozzájárulásával épült fel.

Megyei pedagógus képzőművészek kiállítása Balassagyarmaton

Á balassagyarmati Horváth Endre Galériában élénk érdeklődés közepette tart nyitva, jelenleg a Nógrád megyei pedagógus képzőművészek gyűjteményes tárlata, amelyet hazánk felszabadulása harmincadik évfordulója kapcsán nyitottak meg.

Legutóbb két évvel ezelőtt találkozhattunk hasonló jellegű kiállításon megyénk pedagógus képzőművész alkotóival. Általános megjegyzéseink közé tartozik: a mostani tárlat egyértelműen tanúskodik arról a színvonalbeli emelkedésről, amely az eltelt időszakban több megyei pedagógus képzőművész alkotónk munkásságában végbement. Továbbá: a zsűrizést végző bizottságot dicséret illeti szelektív tevékenységéért melynek következtében ez a

Őeedkáawe az ászdkfia egy

darabon ott a rejtekhely a deszka alatt.

Egy hosszúkás faláda, telis-tele zseblámpaelemmel. Lehat az talán, ezer is.

De ha ezer nincs, száz biztosan van. Világíthatnak vele otthon, Iá tudja meddig; se petró, se gyufa nem kell hozzá.

Csiak villanykörbe. Kár, hogy nem próbálta ká, világít-e az elem azzal a nagy villany körtével, mert olyant keríthetett volna azóta akármennyit; Pesten még a íél- rehelyre is be van vezetve a villany.

Ki van fordítva a sarkából a pinceajtó és a léckamm Is letörve a zár („Hacsak azóta a tula jdonos... — gondolta. — De nem hi szem én, mit féltsen, azt a két beütött fenekű hordót? Csalt azt nyerné vele, ha lelakatolja, hogy megint feltörik, van-e benne bor. És honnan volna bor. leghamarabb ősz- szél lesz szüret...”) Az lesz az első dolga, hogy az elemes ládát haiza menekíti. Nemigen van petró a háznál, már a front előtt sem lehetett kapni, az olajmécsest hozza el az apja a padlásról.

A másik rejtekhely egy városban van. Nem volt rá esze, hogy megkérdezze a város nevét.

(fóliás tjük)

táátUátáfl színvonalas képző- művészeti eseménye is Balassagyarmat, illetve a megye képzőművészeti életének. Jó munkát végzett a zsűri abban a vonatkozásban is, hogy a kiállításra került művek megfelelő áttekintést — arányaiban is helyes tájékozódást — tesz lehetővé a megyei pedagógus képzőművészeti törekvésekben. Itt említjük meg, hogy a kiállításon 25 pedagógus képzőművész 70 alkotása szerepel. A tártat rendezését — az említetteket tekintve is — szerencsésnek véljük.

Tájékozódásunk szerint, az országos pedagógus képzőművészeti kiállításra ebből az anyagból 18 alkotó 31 műve kerül majd.

További megjegyzésünk: a

kiállításon szereplő alkotók mindennapi pedagógiai munkájukban az oktatáspolitikai, közművelődés-politikai céljaink jegyében — s a maguk területén — pótolhatatlan munkát végeznek, elsősorban az ifjúság esztétikai nevelésében. Számosán közülük a megyei képzőművészcsoport tagjaként, szocialista szerződésük kapcsán is, a munkásság művészeti nevelésében szintén aktívan vesznek részt.

A kiállításon a festészeti és a grafiakai anyagon túl, arányában kisebb szerepet kap a szobrászat, ez az objektív helyzetet tükrözi.

A teljesség igénye nélkül, először a festészeti anyagról szólunk röviden. Farkas András ugyan mindenekelőtt illusztrációkkal hívja fel magára a figyelmet ezen a tárlaton (Dosztojevszkij-, Ivanov-, Anouilh-iLlusztráoiók), két akvarellel is jelen van: Beteg gyermek, Vasmunkás. Előbbit közelebb érezzük a művész törekvéseihez. Ivá- nyi Ödön nagyméretű akva- relljeivel már korábban találkozhattunk, s módunkban állt szólni arról az oldottan árnyalt színvilágáról, illetve szerkezeti megoldásról, amely e műveken érvényre jut. Itt Eső után, Télutó, s a Tavaszt köszöntő akvarrelekben gyönyörködtünk. Réti Zoltán szintén e műfajban is jelen van, annál is inkább, mert hiszen megyénkben az akva" rell mestereként szintén számon tartjuk. Váci Mihályról készült olajfestménye szép

emléket állít ae eltávozott

kültőbarátnak. Leszensaky László szerencsés kézzel valósítja meg újabb képsaer- kesztési törekvéseit, kubiszti- kus eszközökkel. Radios István kellemes vonalvezetésű tollrajzain túl, Komlószüret című képével lépett a közönség elé, mindenekelőtt a munka ritmusának kifejezésére törekedve. Somoekői Ödön két csendélettel, s Örökség című képével szerepel, ez utóbbival egyfajta összegezésre is törekedve. Dr. Fancsik Jánosné, Csaba Mária Erdő, Tavasz és Balaton című alkotásai a művész egységes hangvételéről adnak bizonyságot, szerkezeti megoldásban 6 szín kezelésben is szerencsésen valósítva meg a művészi elvonatkoztatás módját, az emberi táj „lelkének” megragadása jegyében. Ló- rántné*«Presitis Lujza három öeszefogottan fogalmazott

csendélettel hívja fel a figyelmet (Csendélet, Halas csendélet. Csendélet kosárral). Pénzes Géza önarcképét, Csikasz István Szőlőskertjét, Ti- bay András Öváros tér című képét, Nógrády Andor Ősz című alkotását, Halmai László Leány-portréját és a Riadalmat említjük meg különösen szívesen a festészeti anyagból.

A grafikákról is szó esett már részben (tollrajzok, illusztrációk). A grafikai anyagról szólva: meghatározóan van jelen Czinke Ferenc Munkácsy- és SZOT-díjas művészünk. A felszabaduláshoz sorozatból a Tékozló tél, Nógrádi Sándorra emlékezve, s a Vágtató nyár című színes lapokkal találkozunk. A rendező szervek joggal emelték ki itt látható darabjait, amelyek a felszabadulási jubileum kapcsán megnyílt kiállítás hangvételét is karakteri- zálják. A fiatal Lengyel Péter, illusztrációkkal jelentkezik, Halmai Lászlótól a Furulyá- zókat említjük. Oskóné Bódi Klára zománccal lépett a közönség elé.

A szobrászati anyagot Bo- bály Attila és Karmann János képviseli (Bobály: Anya gyermekével. Férfiportré;

Karmann: Emlékoszlop, Akt.

A tárlat megtekintését mindenkinek szívesen ajánlé