Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

\ Holnap reggel , Új könyvesbolt nyílik Salgótarjánban A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat sajtó- és tö­megkommunikációs csoport­jának tájékoztatójából: „A Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat Salgótarjánban ja­nuár 13-án új, szép kivitele­zésű önkiszolgáló könyves­boltot ad át a vásárlóknak. Az üzlet, amely a vasútállomás közvetlen közelében nyílik, nagyrészt a vidékről bejáró mezőgazdasági és ipari’ mun­kások jobb könyvellátását hivatott biztosítani”. Az új pavilonsor előtt já­rók az elmúlt napokban élénk készülődés tanúi lehettek. Mi is benyitottunk a könyv újabb salgótarjáni üzletébe, amely külső formájában is rendkí­vül vonzó képet mutat. Már a nyitás előtti napokban is sok járókelő szintén benyi­tott az üzletbe, vásárlási szán­dékkal. A bolt holnap reggel ki­lenc órakor nyílik. Ebből az alkalomból az első száz vá­sárló ajándékkönyvet kap, s a Művtelt Nép tetszetős könyv- tasakját. Az új üzlet — szom­bat kivételével — mindennap kilenctől délután ötig várja a vásárlókat. Tóth Jánosáé boltvezető­vel beszélgetünk. — Milyen nagyságú és mi­nőségű könyvkészlettel vár­ják a vásárlókat? , — Könyvállományunk bő­vül. A hanglemezek és a tan­könyvek kivételével minden jellegű könyvet árusítunk ebben az üzletünkben is, mű­szaki és szakkönyveket, szép- irodalmi és ifjúsági műveket, és így tovább. A bolt ötven négyzetméter alapterületű, eb­ből az eladótér húsz négyzet- méter, a könyvárusítás sza­badpolcos rendszerben tör­ténik. Mintegy hétszázezer fo­rint értékű könyvkészlettel várjuk az érdeklődőket. Veégh Ádámtól, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat propaganda-előadójától azt kérdezzük: milyen helyet fog­lal el a holnap megnyíló új salgótarjáni könyvüzlet Sal­gótarján többi könyvesboltja között? — A Művelt Nép 354-es, Pécskő utcai könyvesboltjá­nak fióküzlete ez a bolt. Te­hát hangsúlyozni szeretném, hogy a Pécskő utcai üzlet sem szűnik meg, a jövőben elsősorban ott kívánjuk lebo­nyolítani a bizományos for­galmat, de folytatjuk a könyv - árusítást is. így a Nógrádi Sándor könyvesbolttal együtt három könyvüzlete lesz már Nógrád megye székhelyének. Az új bolt jellegével kapcso­latban megjegyzem: elsősor­ban az utazók szolgálatában kívánunk állni. Salgótarján­ba köztudottan naponta so­kan járnak be dolgozni az ipari üzemekbe. Ügy véljük, a gyorsan fejlődő városban az ipari fejlődéssel a műve­lődésügynek, ezen belül a könyvterjesztésnek Is lépést kell tartania. — Az országban bizohyára több hasonló jellegű könyves­bolt működik. — Természetesen. Az uta­zóknak, üdülőknek minde­nütt az országban kínálják a könyvet a „pavllonos” bolt­jaink is. Főként a Balaton mindkét partjának üdülőhe­lyein, például Siófokon is igen eredményesen működnek ezek az üzleteink. Az ilyen boltok­ban viszonylag kis alapterü­leten gyorsan kell „forgatni” a könyvet. — Hogyan ítéli meg a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat Salgótarján lakóinak könyvvásárlását ? — Elmondhatom, hogy igen kedvezően. Salgótarjánban — s ezt főként a Nógrádi Sán­dor könyvesbolt forgalma bi­zonyítja —, az emberek sok könyvet vásárolnak, s min­den bizonnyal sokat olvasnak. Megemlíteném egy gondun­kat is. Reméljük, a jövőben sikerül megnyugtatóan meg­oldani a Nógrádi Sándor köny­vesbolt, s természetesen az új üzlet könyvszállítási prob­lémáját is. Ez jelenleg kissé nehézkesen történik. Holnaptól tehát három könyvesboltban vásárolha­tunk Salgótarjánban. Remél­jük, mindez a választék bő­vülését is jelenti, összhangban kultúrpolitikai céljainkkal. (lóth) Képzőművészeti életünkről flat ä begyéttemap Éortécübe im a fiamhoz. Hefcyd idő SGserinit 16 órateoc. Éppen aöfltoor ha®?» egyeblienem ok jnbä&etibtfb, amikor a szomszédasszony var­iamat mesélt nékem. Atöfieűtaem a vállát és égy szóltam hozzá: — Hát igen-igen.' ftatn, ezek szerint el­főtt: a te időd is? ö, mintha rm sem ♦öntiónit volna/: — Mi van ■veled, atyám? — Velem — mondom semmi. Velem? Hű m, már régen volt! Ha­nem itt vagy te, a két szememmel láttam, amint kéz a kézben jöttél a cukrászdából a Hadzsilovics lánnyal’! Bükomolyodott a ífeú. Gondolkodni kezdett. Sokáig töprengett. — Ja! — kiáltott ftel «ezután. .— Helyes a dörgés. A piszét hívtam meg egy fagyira. Eny- uyi volt. — ' Hogy nevezted őt? — Hát persze, hogy piszének. VaiLameny«- myien így hívjuk. Nem is tüUtakozák ellene. / Jlja Popov6ílsi: 1A pisze Erre szigorú-am de pártatlanul jegyeztem meg: — Ide hallgass- te fél­eédíulá®! A legnagyobb fokú tásztelietűienség és embertelenség egy lányt ilyen szavakkal illetni. — De hisz, apa, 6 maga is örül neki, ha kis piszémnek szólí­tom ! És egyébként is az ónra tényleg pisze! Tehetetlen düh fogott — Hogy mered édes­apádat félbeszakítani, te háládatiam ! Ismét­lem, gondolkoztál már azon, hogy temek az orrára mondasz fliyen durvaságot? — Az ő orrára'! — És néztél már at mélyére? — Az orrának? — Nem az orrénak, hanem a kérdésnek! Gondolkoztál már azon, hogy ki áflft e mö­gött az orr mögött? Ha ezt megértenéd, olyan egyenesnek és tökéletesnek találnád az orrát, mint az ókori római állam országút­iéit. Most mit pislogsz olyan értelmetlenül ? Tudod, hogy ki az ap­ja ennek a te „piszéd­nek”? Az ő papája a tudományos, intézet ig az g atój a! Képviselő! Sőt, mi több az aka­démia levelező tagja. Már 22 éves vagy, tör­vény szerint is nagyko­rú, és nines annyi eszed, hogy megértsd, milyen perspektíva tá­rni Hadzsilovics veje e3é? És még „piszé­nek^ nevezed! Várj csak, egyszer azt mondja netede Tűnj ed!” Megrökönyödött, fü­lig pirult az én fiacs­kám, és reszkető han­gon így szólt hozzám: — Először ás, ez az éx\ legszemélyesebb ügyem. . — Mi-csodáé — A leendő apósom kiválasztása! — Köszönöm. fiacs­kára. No és másodszor? — Másodszor pedig, Hadzsiilovics egyszerű — Mi? Kire mersz ilyen. durvaságokat mondani? — A lány apjáról van szó. Suszter! itt dolgo­zik a szomszédságban lévő javítóműheliyfben. Ekkor már én j öttem zavarba. — Ide halllgass, te megfeízhatatlah nagy kamasz! Hát sehogy sem tudod megérteni — bár egy órája ezt haj­togatom —, hogy ide­je abbahagynod a cuk­rászdába mászká!ás£, és fagyizásfc ezzel a görbe orrú kacér kás nővel! Fordítottar Juhász László Nógrád megye szellemi életében jelentős szerepet töl­tenek be az itt élő és alkotó képzőművészek. A közműve­lődés-politikai határozat szel­lemében az elmúlt évben is tovább erősödött a törekvés, hogy az alkotók mindinkább tevékenyen kapcsolódjanak be a közművelődési feladatok segítésébe, illetve a munkás­műveltség emelése érdekében folyó törekvésekbe. Nagy je­lentőségű ezzel összfüggésben is, a képzőművészek és az üzemek, vállalatok között kö­tött zocialista szerződések rendszere, melynek következ­tében az alkotók rendszeresen és közvetlenül is kapcsolat­ban állnak az üzemek, gyá­rak, vállalatok dolgozóival, s fejtik ki tevékenységüket az ízléshevelésben. Felkerestük Salgótarjánban Lóránt János Munkácsy-dí- jas festőművészt, a Magyar Képzőművészetek Szövetsége Észak-magyarországi Terüle­ti Szervezete Nógrád megyei csoportjának titkárát, hogy az elmúlt esztendő eredmé­nyeiről, s az idei teendők­ről beszélgessünk. — Jelenleg tizenhat tagja van a megyei csoportnak, akik a területi szervezetnek, s a Művészeti Alapnak is tagjai. Közülük hatan orszá­gos szervezeti tagsággal ren­delkeznek. Dienes Anna iparművész tavaly elköltözött a megyéből. — Galériák, kiállítások? — A balassagyarmati Hor­váth Endre Galéria múlt év­ben új helyre költözött. A megyeszékhely reprezentatív tárlatait a megyei József At­tila Művelődési Központ üvegcsamokában rendezzük. Megemlítem még a salgótar­jáni Bolyai Gimnázium isko­lagalériáját, a megyei kórház galériáját, s a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház ga­lériáját Ezenkívül számos helyen volt képzőművészeti kiállítás a megyében. Például két vándorkiállítást i6 meg­tekinthettek az érdeklődök itöbb helységben és üzemben, amelyeket a megyei képző­művészek alkotásaiból állí­tottunk össze. Országos jelle­gű tárlat volt Salgótarjánban a szabadtéri kiállítás, terüle­ti jelleggel nyílt meg a ta­vaszi tárlat A jelentős kiállí­tások közül még megemlíte­ném Kass János kiállítását, a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére ren­dezett szlovák kiállítást, s Gino Galli tárlatát a Bolyai Gimnáziumban, illetve a ZIM salgótarjáni gyárának üzemi galériájában. Salgótar­jánban Fábián Gyöngyvér­nek, Jánossy Ferencnek, Ha­dik Gyulának, Balassagyar­maton idős Szabó Istvánnak, Czinke Ferencnek, Borbás Tibornak, Pásztón Csohány Kálmápnak volt egyéni kiál­lítása. A sor, természetesen nem teljes. — Mit mondana a megyei művészek tavalyi országos és nemzetközi szerepléséről? — Úgy gondolom, eredmé­nyeket értünk el. A keszthe­lyi balatoni nyári tárlaton, a szegedi nyári táraton, a debreceni nyári tárlaton, a miskolci téli tárlaton pél­dául számos, a megyében élő művész szerepelt több alko­tásával. Jómagam Budapes­ten, a Csók Galériában ren­deztem egyéni tárlatot. Tegyük hozzá: sikeres volt a nemzetközi szereplés is! Katowicében, Kassán, Moszk­vában, g jugoszláviai Cacak városában több művész sze­repelt. Kassán Lóránt János elismerő diplomát kapott, Moszkvában Czinke Ferenc műveit láthatta a közönség. Cacán Czóbel Bélával Lóránt János képviselte múlt évben a magyar művészetet — Feltétlenül említést ér­demel az a tény, hogy tavaly rendeztük meg első ízben Salgótarjánban a nemzetközi művésztelepet, amelyre két hazai művészen kívül Cseh­szlovákiából és Lengyelor­szágból érkeztek vendégmű­vészek. A megbízásokkal kap­csolatban pedig megemlítem, hogy hazánk felszabadulása harmincadik évfordulója tisz­teletére megyei rézkarcalbum készült, Czinke Ferenc, Hibó Tamás, Radics István. Réti Zoltán, Csohány Kálmán és jómagam lapjaiból. Mozaik­pályázaton vett részt, ugyan­csak múlt évben Iványi Ödön és Mustó János. Az észak­magyarországi felszabadulási pályázaton szintén eredmé­nyesen szerepeltek a nógrádi művészek. A pécsi csempe­pályázaton nagydíjat kapott Horváth Sándor és Cseman Ilona. A megyei tanács Ma- dách-ösztöndíját kapta Hib < Tamás, aki kamaratárlatot, rendezett. Új szocialista szerződést is kötöttek, Szat­mári Béla és Hibó Tamás. — Idei tervek? — Természetesen a részle­tezés igénye nélkül szólok erről, hiszen rendkívül sok­rétűek. Idén három országos jellegű tárlat lesz Salgótar­jánban : a tavaszi tárlat, a szabadtéri szoborkiállítás, és az országos zománcművészeti biennale. Salgótarjánban Fe- ledy Gyula, Vasas Károly, s egy országos hírű mester, va­lamint Horváth Sándor és Csemán Ilona kiállítását ren­dezzük meg. Lesz kiállítás a Kohász Művelődési Központ­ban, s természetesen gazdag programmal rendelkezik a Bolyai iskolagalériája, a kór­házi galéria, valamint a ZIM salgótarjáni gyárának üzemi galériája. Balassagyarmaton ma nyílik a pedagógus kép­zőművészek megyei kiállítása, s ebben az évben, többek között, Barcsay Jenő, idős Szabó István, Kokas Ignác kiállításait is megrendezik. A már említett • vándorkiállítás Magyarnándorban, Rétságon, Nagybátonyban, s számos üzemben nyílik meg. Ter­mészetesen egész évi tevé­kenységünket meghatározza hazánk felszabadulásának harmincéves jubileuma, s időszerű művészpolitikai cél­jaink megvalósítására való törekvés. Tervek között sze­repel, hogy észak-magyaror­szági kiállítási intézménvt hoz létre három megye, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád abból a célból, hogy e megyékben rendezendő ki­állítások bonyolítási problé-’ máit megoldjuk. v T. E. FEKETE GYULAz AFIŰ EG A KATONA (9.) Aanap. amikor megszkött, s igyekezett minél messzebbre kerülni a rendőrségtől —még aztán, az apácáknál imádkoz­ni kell, és ha rájönnek az imádságból, hogy ő .reformá­tus, ki tudja, milyen, bosszút állnak rajta —, az utcán érle ’ a légiriadó. Nemigen, törődött vele, csak amikor letisztult az utca, akikor húzódott be egy kapu alá. — Te gyéreik, mit anda- . lógsz itt te ilyenkor az ut­cán, mióta fújtak már! — szólt rá szigorúan, egy légó- karszalagos férfi. — Na, moz­gás befelé. Orbt van az óvó­hely. hátul. Soikan ácsorógbak a pince előterében,, beszélgettek, ciga­rettáztak. Ö sem igyekezett beljebb. Korán volt még ah­hoz, hogy éjszakára letanyáz­zon. Jó félóra eltelt a szirénázás óta, s a türelmetlenebbek ki­szivárogtak a feljárón az ud­varra, nézték az eget. Szeretett volna felmenni ő is, de tartott a légókarszala- gostól. Ha netán átadja a rendőrségnek, már biztos nem kerülheti el az apácazárdát. Váratlanul donrogni kezel­tek az ágyúk, majd néhány pillanat múlva iszonyú dörre­nések a közelben. Megijedt, s a pince felé indult —- de mintha hátulról leütötték vol­na. Arra eszmélt, hogy hason fekszik- a fal tövén, a beton­padlón. Felpattant, szinte feldobta a rémület. Körülnézegette tapo­gatta magát. Csak azután fogta fel a közeli- jajgatáso­kat Egy nő jő lépésnyire tőle a betonon feküdt, és fejét mindkét kezével átfogva si­koltozott. Kékcsíkos lébernye- géről ismert rá: a lépcsőn állt az előbb ez a nő, ormán esett idáig. Jajgatás, nyöszörgés, rekedt kiáltozás hallatszott az udvar felől is. 4 NÓGRÁD - 1975. január 12„ vasárnap X pincéből egy ftataíawp szuny rohant ki, keresztül az előtéren, föl a lépcsőé, és eszelősen kiáltozott: — Józsi!.:.' Megmondtam? Megmondtam!:. Józsikám! Ez vo^ az első találkozása szemtől szembe a háborúval; tisztán emlékeziik mindéin részletre. Ahogy az előtérben a fáj­dalomtól eltorzult arcú, jaj­gató, sziszegő sebesültekéit kötözték. Egy termetes asszony pa­rancsnokolt az elsősegélynél; pelyhedző fekete bajusza volt az asszonynak, s azt sutyo­rogták róla hátul: milyen szerencse, hogy éppen bába, és éppen, a házban lakik. Ment a közeliben csak egy ál­latorvos lakott, de hiába sza- lajtottak érte, nem találták otthon. a belső pince ajtajára twr- lódiva csukladccp.uk az asszo­nyok a visszafojtott sírástól. Egy aranyfogú nő, aki bejött sajnálkozni az előtérbe, mert valami hozzátartozója volt az együk sebesült, a vér láttán elájult. — Ejnye, hát nincs epéikül is elég baj! — zsörtölődött a bajuszos asszony, és egy bög­re vizet loccsantott au össze- csukló, ájult nő arcába. Úgy jött-mient, rendelkezett a bába a házbeliek -között, mint Acsay tekintetes asz- szony a hegyen, szüretkor. A férfiak is szótlanul engedel­meskedtek neki; igaz. meg­halj; az udvarost a iegökaov «Bategos; nem voM más, aki parancsoljon. Miközben, ügyesen tekerte a sebre a fáslit a bábaasszony, a szaja be sem állt, parancs­noki hangon osztogatta rövid utasításait — vizet forralja­nak, fekhelyet készítsenek, ezt ide fektessék a hordágy­ról, azt oda; ugorjon, fel va­laki a második emeletre, az öreg mélitóságos nincs az óvó­helyen, hátha baja történt — nyoma sem volt rajta annak a riadalomnak, amely a ház- beliekeit elfogta. Áradt belőle a magabiztosság, már-már szánté jókedvűnek látszott a nyöszörgő, sóhajtozó, berezelt társaságban. Nézte az asszonyt, ahogy sürgölődik, katonásan rendel­kezik. Nem is lehetett volna ott másvalakire figyelni. Ö végig az előtérben várta ki a riadó végét, mert ami­kor elesett, felhorzsolódott ki­csit a keze fején a bőr, s így őt is sebesültnek számították. Épp csak, hogy kigyöngyözött a vér a horzsoláson, otthon fel sem veszi, legfeljebb akácfalaput tesz rá. Szívesen megszökött volna (még aztán bekenik valami csípő® orvos ­sággal.) De a bába csak be- hintőpoi-ozia. — Várjál sorodra, kisfiú. Kapói még egy takaros kötést is. De aztán fontosabb dolgai közben megfeledkezett a bá­ba, a kötésről. (Folytatjuk) Mai tévéajánlatunk 20.10: Színészmúzeum. A színpad és a film egykori hírességeit felidéző műsor ezúttal Latabár Kálmánra, „kis Latyira” emlékezik. A híres Latabár színészdinasz­tia sarjaként választotta pá­lyáját. Rákosi Szidi színiisko­lájának elvégzése után a Vár­színházban indult táneos-ko- ‘mikusként- A fővárosi Ope­rettszínház, vidéki színházak és Árpád öccsével külföldi turnék következtek. A 30-as évektől kezdődően filmko­mikusként is egyre népsze­rűbb. A „kis Latyi” monok­lija, összetéveszthetetlen „mél­tatlankodó” hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlenkedése”, egyéni hu­mora sok sikert szerzett ne­ki. Sodró lendületű groteszk komikuma a .hamisítatlan pes­ti humor sajátos megnyilvá­nulása. A felszabadulás után •szinte minden operettnek szereplője volt. Jacobi-, Her- vé-, Eisemann-, Fényes-,. Kál­mán-, Strauss-, Offenbach-, Miljutyin-, Suppé-operettek- ben játszott. Számos film és televíziós film őrzi mozgását, gesztusait, eredeti humorát; JANUAR 12-ÉN VASÁRNAP LÁTHATJUK 1810: Hazánk Magyarország c. sorozat Volt egyszer egy Vi­harsarok c. műsorát ff Maáéch-hónap A salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium és Szakközép­iskola diákjai az idén is tan­tárgyi és más versenyekkel emlékeznék meg iskolájuk névadójáról. Január 9-én, be­adták a különböző írásos pá­lyamunkákat. 14-én a II—IV. osztályosok versmondói, 16- án pedig a színjátszók mérik össze erőjüket. Január 20-án szépkiejtési verseny lesz, 22­én pedig a versmondák dön­tője. v Az építőipari pályázato­kat január 17-ig adják le a tanulók. A versenyek eredmé­nyét január 25-én a Jórzsef Attila Megyei Művelődési Központban rendezett záró­ünnepségen hirdetik ki. A jól sikerült építőipari pályamun­kákból ugyancsak a művelő­dési központban rendeznek kamarakiállítást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom