Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-31 / 26. szám

Egy esztendővel ezelőtt épült fel az ország legkorszerűbb gyermekintézménye, a miskolci ,,Gyermekváros”. Ma már több mint 250 gyermekkel foglalkozik a gyermekváros 01 nevelője. Az audiovizuális oktatás mellett zárt láncú televíziós stúdió könnyíti meg a gyermekek tanulását és tanítását. A szabad idő hasznos eltöltését tucatnyi szakkör és gazdag könyvtár biztosítja.

Tinédzserek vezetője

Szökés haját középen hosz- *zú copfba fűzi, amikor dolgozik. Így szereti, így kényelmes. Hatórásként került a varrodába, a Nógrád megyei Textilipari Vállalat salgótarjáni telepére. Ma már felnőtt munkaidőben dolgozik, mint a többi szakmunkás, vagy betanított varrónő. A nyáron lesz 17 éves, Brigádvezető.

— Nagyon jó érzés — mondja erről Bozó Melinda. — Tudni azt, hogy bíznak bennem. Persze, több munkával jár a megbízatás, de elég erőt érzek magamban hozzá.

Annyira talpraesettnek, energikusnak és határozottnak látom ezt a piros arcú kislányt, hogy elhiszem neki. Igaz viszont, hogy a tapasztaltak, az Idősebbek segítsége nélkül ma még nehezen boldogulna.-7 Magdi néni, a patroná- lónk nagyon sokat segít a munkában. Tanácsokat ad, mit, hogyan csináljunk, hogy jobb legyen. Nekem a munka nagyon sokat jelent. És mindig hajt előre a cél, hogy ne kullogjunk hátul a versenyben.

A varrást még gyermekkorában kedvelte meg. Kapott egy varrókészletet, és a babáit sorra felöltöztette. Ezenkívül kézimunkázott. Ma azonban már csak varrogat. Üj ruhát magának, édesanyjának és a közeli ismerősöknek, vagy a régieket alakítja át.. Szabad idejének jó részét ez foglalja le.

— Aztán...?

— Tévézek, olvasok, moziba járok — sorolja készségesen. — Imádom a kalandos, cselekményes történeteket. Azt szeretem, ha peregnek az események. Egy Indiánfilmért például már kétszáz forintot is áldoztam. Nem mentem el Miskolcra, pedig már befizettem az összeget, csakhogy megnézhessek egy NDK indiánfilmet. Az indiánkönyveimet is egymás után többször is elolvasom. Csaknem kívülről tudom valamennyit.

— Nem ónja újból és újból elolvasni?

— Mindig találok benne valami másfajta érdekességet. Persze tudom, hogy egyszer majd ennyi már kevés lesz. De egyelőre ez az, ami az olvasás szempontjából teljesen leköti az érdeklődésemet.

KISZ.tag, vállalati szemináriumokra jár. Szakmai téren is fejleszti magát, mert egy brigádvezetönek. ha 17 éves is, illik több mindenről tudnia. A vállalat házi szakmai — szellemi vetélkedőjén az első három helyezett között végzett, s ezzel bejutott a könnyűiparban dolgozó be tanított munkásnők versenyének megyei döntőjébe.

— Elégedett a munkahelyé vei?

— Ügy érzem, megtaláltam a helyemet. Megbecsülnek, szépen keresek. A múlt hónapban is kétezer forintot kaptam, szerintem ez nagyon jó kereset egy magam korabeli lány számára.

Tervei között a többi melleid: a szakmunkásvizsga, és a szakközépiskola elvégzése sze repel, s távolabbi, titokban vágyott célként a divattervezés. S miért ne sikerülhetne minden? Ha tudásvágya, világ megismerésére kiteljesedik, ha szorgalma és akarata erős marad, nem csügged egy-egy felbukkanó nehézség láttán. megvalósulhatnak a tervei.

(splyok)

TUDOMÁNY ÉS POLITIKA

'TUDOMAny-E R politika?

Mondjuk meg rögtön, hogy nem az. A politika nem tudomány. A politika elsődlegesen társadalmi gyakorlat, a társadalmi tevékenység egyik fajtája, ami a hatalmi viszonyok megváltoztatása vagy megszilárdítása területén zajlik és az egész társadalom irányításának feladatkörében mozog.

De ahogy a termelőtevékenység — ami szintén nem tudomány — a tudományos kutatás tárgyává' tehető, ugyanúgy a politika is különböző elméleti vizsgálódások területe lehet. S bár a tudomány nagyon látványosan fejlődik a XX. században ős igen sok összefüggést világított meg a politika területén is, semmi jel nem mutat arra, hogy a politika tudománnyá változott volna, vagy hogy a jövőben azzá válna.

Ezért szokták inkább képletesen azt mondani, hogy a politika művészet. Ezzel azonban mindig csak az hangsúlyozódik, hogy a politika kevésbé egyértelmű, mint a tudományos kutatás eredményei és, hogy irányítása sokszor képességeket követel.

Ha azonban a politika alapvetően nem i6 tudomány, kölcsönhatása a tudományos vizsgálódásokkal , igen összetett.

A politikusok azonban nem tudósok.

Régi vágya az emberiségnek, hogy a társadalom irányítói a legtöbbet tudó és legbölesebb emberek legyenek. Platón, a görög filozófus is arról álmodott, hogy a tökéletes államban majd a filozófusok lesznek a vezetők. A társadalmi tapasztalat azonban azt látszik mutatni, hogy a tudósok a legritkább esetben képesek megfelelően betölteni a politikai posztokat. (E ritka példák egyke: Lenin!) Igaz, Marcus Aurelius, a sztoikus bölcs a Római Birodalom császára volt, Francis Bacon és Morus Tamás Anglia lordkancellárja, Wilson professzor az Egyesült Államok elnöke, és még sorolhatnánk jópár nagytudományú férfiút, aki egyben államférfiként is számottevő volt. Ezek az emberek azonban a politikai feladatok betöltése során elsősorban politikusok voltak. Politikusok voltak abban az értelemben, hogy nem elméleti megfontolásokból kutattak tudományos ösz- szefüggések után.

Egy politikusnak ugyanis a hatalomgyakorlás során közvetlenül kell elfogultnak és részrehajlónak lennie azon nemzet, társadalmi osztály, vagy réteg szempontjából, amelyet a politika porondján képvisel, míg ez egy tudósnál sokkal elvontabban jelentkezik. A politikusnak énp’ abban áll elsődleges feladata és felelőssége, hogy érdekeket képviseljen és érvényesítsen más érdekekkel szemben.

Vannak azonban politikai tudományok.

A tudományos gondo'kodás persze mindig érdeklődött a politikai tevékenység iránt. A gondolkodás történetében számos és lelentős szellemi érték ■született a politikai viszonyok vizsgálata során. A legújabb időkben pedig néhány, viszonylag új tudományág kifejezetten a politikával foglalkozik. Ilyen tudományág például a politikai, szociológia, a politikai filozófia. a politikai antropológia és az egyre inkább művelt politikai tudomány. Fölösleges lenne itt az egyébként is nehezen meghatározható különbségeikre kitérni, mert éppenséggel közös erőfeszítéseik figyelemre méltóak tárgyunk szempontjából. Ez pedig az, hogy a tudomány sokoldalú megközelítési lehetőségeivel feljárják a politikai gyakorlat belső összefüggéseit és világosabbá tegyék számunkra noli tik ni tevékenységünk módját, értelmét, célját, lehetőségét.

Mindezek nagy dolgok, mert valamit világosabbá tenni fontos és nagyszerű. Ebből azonban nem következik az, hogy a tudomány elfoglalja, vagy elfoglalhatná a politika helyét. A politikus nem lesz tudós — még ha személyében esetleg arra nyert is kénesí- tést — és állampolgári tevékenységünk nem válik tudományos tevékenységgé.

A politika azonban alkalmazhatja a tudományt.

A POLITIKAI gyakorlat,

mini minden emberi gyakorlat, emberi ismeretek alkalmazása. Az ismeretek azonban nem feltétlenül tudományosak és nem feltétlenül korszerűek. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, azt is figyelembe kell venni, hogy a tudományos javaslatok korántsem egyértelműek. Egy területfejlesztési kérdés eldöntésére például egymástól eltérő és egyaránt elvileg megalapozott tudományos ajánlások születhetnek. Amikor egy politikai döntés előkészítésénél alkalmazzák a tudományos eredményeket, akkor a politikus testület feladata nem abban áll, hogy a szakemberek által javallott variációkról eldöntsék azt, hogy melyik „igaz”, vagy „igazabb”, hanem azt, hogy a lehetőségek mérlegelése során — ez itt> a politikus funkció — a legalkalmasabbat kiválasszák.

Idézhetjük Kossuth Lajos

mondását aki szerint a pnü'i- ka az exlgenciák tudománya, azaz a kényszerűségek, lehetőségek tnégfelelő mérlegelése, a legalkalmasabb' kompromisszum kiválasz rísa. A tudomány alkalmazása a politikában csak azt célozza, hogy a döntésre jogosultak világosabban lássák a döntési szituációt. A döntéstől — annak felelősségétől és esetleg dicsőségéül — a tuflomány nem mentheti fel a döntést gyakorló testületet. A tudományos döntéselőkészítés épp abban rejlik, hogy nem egyoldalú, hanem többoldalú szakértői véleményt mérlegelve az összetett feltételek és ütköző érdekek közepette a döntés politikai lesz.

Ne essünk tehát a Sudo- m-mv bűvöletébe. A tudomány azon mit sem változtatnál, hogy a társadalmi rétegek, gazdasági ágazatok, igaz. gatási egységek között eltérőek az érdekek, és ezért tökéletes döntés nincs — abban az értelemben, hogy az mindenkinek egyformán jó. Ezeknek az eltéréseknek és esetenként konfliktusoknak a kezelje a politika feladata és ha a politika a helyzet világosabbá tétele érdekében a legkorszerűbb tudományos eredményeket alkalmazza, úgy elnyerheti a tudományos jelzőt.

A tudományos politika azonban csak a tudomány sikeres alkalmazása, de lényegében politika. A politikai tevékenységnek az állandó döntési kényszerben egyeztetni kell az eltérő érdekalapú álláspontokat egy meghatározott politika értelmében. De ezen túlmenően állandó kiegyensúlyozottságra van szükség az állampolgárok kívánságát és a törvényes előírásokat illetően, valamint a leggazdaságosabb javaslat és a még nem feltétlenül gazdaságos, de a tudomány fejlődéséből már észlelhető jövőbeni állapot megfelelő kialakítása szempontjából.

MINDEHHEZ a politikában

nagy áttekintő képesség, erkölcsi bátorság, képzelőerő és állandó tettrekészség kell. A korszerű ideológiát és tudományt alkalmazó politika tehát nevezhető tudományos politikának, és ezért igen sokat és állandóan tenni kelL Csak azt ne feledjük, hogy egy politika elsődleges feladata éa felelőssége nem valamely elvont tudományos igazság kérdésében rejlik, hanem a megbízók, a demokráciát gyakorló választók megelégedésében és megbecsülésében.

Gombár Csaba

(25.)

r X golyó persze nemigen válogat, ki a felnőtt, ki csak gyerek még. A bomba meg különösen nem válogat. Mit tudhatja azt a pilóta, kinek a fejére esik. De lassacskán azt is megszokta, hogy a go" lyó sohasem őt találja el. És a bomba is, az akna is csak ott veszedelmes, ahol éppen robban.

Tulajdonképpen annyira megszokta a közeli front mennydörgéseit, kattogásait, a géppisztolyok kereplését, hogy most, a békés éjszaka közepében, a szénaboglyában hallgató zva, félelmesnek, fenyegetőnek tűnt föl a csend. Mint a hegyközi faluban este, az akasztások után.

Bármilyen ágyútűzben,

frontzajban el tudott aludni,' mihelyt a fejét letette. De most nem jött a szemére

álom.

Az volt benne a rossz: nem tudita, mitől fél.

Leginkább talán a vadállatoktól. Hiába a jó búvóhely, azok messziről megérzik az emberszagot. És akkor a gyereket is megérzik, mert a gyereknek Í6 emberszaga van.

Bár annyi a katona errefelé, hogy a vadállatokat akár mindet kiirthatták (Az erdőben sém látott vadállatot, sehol). Ami esetleg maradt, az már fél az embertől. S ha erre jár az emberszagé boglyát messze elkerüli, mert nem tudhatja azt a szagról, egy vadállat, hogy itt nem katona bújt el, hanem csak egy gyerek. És nincsen nála puska.

De hátha a gyereknek még nem emberszaga van? Csak gyerekszaga?

Ez az, hogy vadállatokról sosem beszélt Parázsó nagymama. Csak a szerencsétlenségről, hogy az ellen véd a varázsszer. És nem biztos — nem egészen biztos. —. hogy a vadállat is szerencsétlenségnek számít.

A vadász is ember, és ugye, a vadásznak épp az a szerencse, ha találkozik vadállattal.

..Akkor is, én nem • vagyok vadász. Ahhoz még . puska is kéne”.

NÓGRÁD - 1975. január 31., péntek

A kísértetektől félt is, meg nem is.

Maga sem tudta, hogyan van ő itt most, a boglyában a kísértetekkel.

Idáig nemigen félt a kísértetektől, de sohasem éjszakázott ennyire egyedül idáig. Volt ember a közelében, legalább kiáltásnyi távolságra.

Akkor már rtincs mit félni. Kutya, macska, ló, vagy akármilyen élőlény mellett sem félne (nem akármilyen azért» a bolha sem számít), mégis/ más úgy, mint teljesen egvedül.

De hová kódorgott ez a rossz kutya. Kár volt egész nap etetni, ha épp akkor hagyja itt az embert, amikor szükség volna rá.

Tulajdonképpen. így sem kellene félnie, mert vagy Márti nénjének van igaza, hogy a kísértet, csak kitalálás, mint a hétfejű sárkány, meg a boszorkányok a mesében: butaság félni

tőle, ha egyszer csak kitalálás,. Vagy Parázsó nagymai

mának van igaza, és akkor vannak kísértetek, visszajárnak a sírból, — legszívesebben édféli órán, bár nem igaz, hogy másszor nem járhatnak, ha kedvük van —, de az akasztott ember kötele mindenfajta rosszlelket távol tart

Akár így van, akár úgy, neki semmi félnivalója a kísértetektől. És ezt mind szépen el is gondolta magában — mégis félt.

Bár annyira nem, mint a . vadállatoktól.

De mit tehet itt, távol em- berlakta helytől, a sötét éjszakában? El nem szaladhat, bele a vakvilágba: mégrosz* szabb, ha szalgd. Hiszen ami baj esetleg Itt elérné, a szabad határban még inkább utolérheti,

A vadállat, akármelyik, gyorsabban tud szaladni, mint az ember. A kisértet meg pláne, az csak gondol egyet, és már ott is terem.

„Ha csakugyan van kísértet”.

Bele sem bújhat mélyebben a boglyába. Túlíelől már így is érzi a levegő járását. a fejénél.

Rágcsálta a kekszet —óvatosan, hogy ne igen ropogjon —, s a félelemtől kimerülve, nagy sokára elaludt.

Ez az igazi jó rejtekhely. A szőlőhegyen, az Acsay-féle présház padlásán.

íFolytatjuk)

RádióUözvelUés — párbeszéd az olvasóval

A Magyar Rádió következő, ' februári könyvklub műsorának színhelyéül a balassagyarmati Madách Imre városi-járási Könyvtárat választotta. Az író-olvasó találkozóra. és egyben a rádiós hangfelvételre január '25-én került sor — sok résztvevővel. Ügy is mondhatnám, hogy nagyszámú értő közöjn- sége jött Ö56ze Kiss Apna" költőnőnek és Czakó Gábor írónak. Ez kitűnt a hozzájuk intézett sok kérdésből, és az olvasóikkal folytatott párbeszédből.

A közvetítő Czkgány György volt, a rádió irodalmi és zenés műsorainak népszerű vezetője.

Az irodalom • barátainak, a könyvek nevelőinek nagy kedvébe jártak azzal is, hogy meghívták a klubba Pápay Erzsit. Avar István és Szer- 6én Gyula színművészeket. Avatotton tolmácsolták a szépen összeválogatott — a költőnő és az iró különböző életszakaszaiban született verseket, regény — novella, — szocioriport részleteket. Így aztán a részt vevők nemcsak olvasók voltok, hanem egyszerre lehettek hallgatók és nézők, sőt beszélgető partnerek is. Utóbbi „minőségükben” különösen figyelemre mé'tóan ..szerepelitek” a gyarmatiak: nyugdíjas és K1SZ- titkár. banktisztviselő és háziasszony, kórházi alkalmazott, pedagógus sorra bizonyították. mennyire gondolkozva és értőn olvassák fiatol költőinket. íróinkat, és, hogy a szocialista élet eleven prob* lémái iránt milyen fogékonyak, az érdeklődés milyen erősen él, például Czakó Gábor olvasóiban.

Kiss Anna első olvasásra, linllásra, látszólag érthetetlen, balladásan nyomasztó, stilizált viilágú verseinek is voltak. vannak értői, sőt lelkendező hívei. A költőnő kedvenc szerepköre a boszorkányság — írta róla a könyvtár álltai szerkesztett életrajzi ismertető. Nos, erre is reagált valaki egy „idevaló boszorkányról” szóló mondával. Ember Lajosmé Balassagyarmaton élő népművész röviden el is mesélte a törté* netét, és meghívta a Kőrösök vidékéről származó költőnőt, hogy jöjjön el Nógrádiba, ismerkedjék meg ennek az országrésznek a népével is, az itteni parasztszokások, népmesék világa is termékenyítse a költőnő munkásságát.

Ahogy hallgattam az okos kérdéseket, az eleven párbeszédeket, lejegyzésük helyett inkább summáztam érzései* met, megfigyeléseimet: jó dolog ez a könyvklub, az iró- plvasó találkozó, mert itt az ember olvasónként részévé tud válni az alkotásnak, és ez toilán a legbensőségesebb élmény! Elekes Éva ,

i