Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

FOGLALKOZIISII: Családanya9 kereső és közéleti ember MIKÖZBEN előadásokat tartunk a változott világunk­ról, a női egyenlőségről, szá­mosam olyain családban élünk, ahol nemcsak mi, hanem fel­növekvő gyermekeink is a^t a szinte változatlan és egyen­lőtlen családi viszonyt, a ter­hek, a felelősségek asszimet- rikus elosztását tapasztalják maguk körül. Ezt a mély gondolatsort fejtegette Szir­mai Istvánná, négygyermekes özivegyasszony beszélgetésünk során Nagybátonyban, a ta­nácsba zán. Ez az eredménye annak, hogy sokáig — még az iroda­lomban is —, szelíd, szorgal­mas, a konyhában serénykedő nőnek ábrázolták a feleséget, aki odaadó házastárs, önfelál­dozó anya is. Ezért kell újra és újra hangsúlyozni — ma­gyarázza Szirmainé —, hogy a nőkre a közösség egyenjogú tagként, a politikai, a kultu­rális és a gazdasági életünk aktív, tevékeny munkásként számít, akik nélkül a szocia­lista társadalmat nem lehet építeni. A párt X, kongresszusén is sok szó esett a nők család­anya, kereső és közéleti szere­péről, hivatásáról. A kong­resszus! határozat is foglalko­zik olyan kérdésekkel, mint: a nőknek és férfiaknak nem azonos a szakképzettségi lehe- . tőségük, a nők közül kevesen rendelkeznek szakmával, így kevesebb a munkalehetősé­gük. A nők és férfiak fizető-' se azonban munkavégzés ese­tén sem egyenlő. A szolgálta­tás egyes területeken fejletlen, A X. kongresszus óta me­gyénkben is sok minden tör­tént a nőpolitikái határozat végrehajtása kapcsán, de van még bőven tennivaló. — Őszintén beszélve a nők családanya, kereső és közéleti szerepéről el kell mondani — fejtegeti szenvedélyesen Szir- mainé —, hogy a hagyomá­nyos szokásokat sokszor a nők konzerválják, Sok nő vélemé­nye, hogy akkor becsülik a családiban, ha „igazi” házi­asszony, aki maga csinál min­dent a ház körül, mert ez a szakértelme, hivatása. EBBŐL ERED az a helyte­len, gyakorlat, hogy a kilenc­tízéves kisleányt az édesany­ja befogja segíteni, az krump­lit hámoz, port töröl, bevásá­rol, mosni segít. A hasonló korú fiúgyermeket, ha a csa­ládiban leánytestvér van, mindettől megkímélik. így a gyermekek is kiskoruktól lát­ják, hogy a háztartás gondja a nőké. A nő felelős a család tiszta ruhájáért, a lakás rend­jéért, a főzésért, a család költségvetéséért. Még a tan­könyvírók is ludasak abban, hogy ez a szemlélet csak igen lassan, vontatottan változik. A harmonikusnak megfestett család színesen megrajzolt tankönyvbeli képén anyuka mosogat, rántást kavar, nagy­Tanmese — Anno 1975. EGYSZER volt, hol nem volt, még a Tarján-patakon innen, s a garzonházakon is túl, volt egy király meg annak egy csodaszép lánya. Hamvas volt az arca, nádszal a dere­ka, csengő a nevetése. Versengtek is a kezéért, ki tudná megszámolni, hányán. Gondolt egyet a szegénylegény: megpróbálkozom én is, hátha sikerül elnyernem a királylány kezét. Ha nem sike­rül, nem vesztek semmit vele; feleségül veszem a kovács lányát. De ha rám mosolyog a szerencse, enyém lesz a fele királyság. No, meg a lány is. Fel is kerekedett és beállított a fényes udvarhoz. Meg­tudakolták, mi járatban van, s rögvest elvezették a király színe elé. Veled is próbát teszek — mordult rá az öreg! Neked adom lányom és fele királyságom, ha sikerül meg­tudnod. .. Hogy mit, már nem hallotta az udvar népe, mert bizal­mas arccal súgta bele a szegénylegény fülébe. Nosza, fel is kerekedett az özvegyassaony harmadik £ia, bevetette magát kicsi kuckójába, ahol egy távbeszélő nevű szerkezet csillogott a lóca szélén. Megforgatta a számokat, emelte a kagylót, és amikor Bergengócián inneni, s az öb­lösüveggyáron túl valaki jelentkezett, belesúgta kívánságát. — Kisasszony! Kapcsolja azt, aki a .. ,-vai foglalkozik. — Nem tudom én, fenség, ki légyen az. — Szólítson csak szegénylegénynek! És ha márjiem tudja, kössön össze az udvartartás előszobájával! — Igenis — susogta a bársonyos hang és összekötötte. — Én a szegénylegény vagyok, aki a királylány kezére pályázik. Mondja meg nekem udvarmester, ki foglalkozik a .. ,-val. — Az udvarmester nincs itt, én az alabárdos vagyok. Talán később.. . Bosszankodott a szegénylegény, várt egy kardsuhintás- nyit, majd újból összeköttette niaigát az udvartartás előszo­bájával. _ — Az udvarmester nincs itt. Az alabárdos sincs. Én a kengyelfutó vagyok. — Kedves kengyelfutó! Meg tudná mondani, ki foglal­kozik a .. ,-val? * — Hogyne. X uraság a szállílásmesterségtől. Nosza, örült a szegénylegény, 6 már félig birtokában érezte a fele királyságot, no, meg a királylányt is. Csönget­te is X uraságot a száliításmesterségtől. — Nincs a helyén! — hangzott lakonikus tömörséggel a válasz. — Zepgessen ide később! Mit volt mit tennie, várt hát a szegénylegény, fogyó türelemmel. És három kardsuhintósnyi idő múltán újra ösz- szekötötték a szállításimesterséggel. Csodák csodája, maga X szólt bele a szerkezetbe. — Én a szegénylegény vagyok, aki a királylány kezére I>ályózik. Mondja meg nekem uraságod... — Nem tehetem én azt, te szegénylegény. — Nem tudja uraságod? — De tudom én. Csak jött fentről a pátens, amelyben az állott, hogy az uralkodó engedélye nélkül egy szót se az idegennek! Szikrázott a szeme a szegénylegénynek, de a fele ki­rályságra gondolt, no, meg a lányra és újra hívta az udvar­tartás előszobáját. Ott volt már az udvarmester. Neki is' el- pvanaszolta kívánságát, de az udvarmester, bármily szolgá­latkész is volt, ennyit mondott;* — Nem oldhatom én fel a tilalmat, te szegénylegény; kicsi hozzá az én hatalmam. De ha vársz, megtudakolom uramtól-, mi legyen a teendő. Várt az özvegyasszony harmadik, legkisebb fia, míg­nem megtudta, hogy rendben van már a dolog, odaaenget- het a szállításmie&temek. Meg is tette. — Most vágtatott el a mester, lóhátaiban — hallotta immár fikarcnyi türelemmel a választ, s mit volt mit ten-' ni, megköszönte. VÁRT MÉG hat kardsuhintásnyit, s csengetett volna újból, de az átkozott szerkezet meg se nyikíkant. — Ott egyén meg a fene, a féle királysággal és a királylánnyal együtt! — dühödött meg és földhözvágta. Aztán felvette jobbik gúnyáját, felikerekedett és megkérte a kovács lányá­nak kezét. Hamarosan egybekeltek, hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, s máig is élnek, ha meg nem haltak. Finnugor eredetű szájhaigyományból írta: Karácsony György mama stoppol, a kisleány te­rít, miközben apuka újságot olvas, a kisfiú elektromos vo­nattal játszik. Szirmai Istvánná özvegy­asszony, férje bányász volt, aki tragikus hirtelenséggel, a bányában halt meg. Egyedül nevelte fel négy gyermekét, ketten már teljesen ÖnáEóak. Ö mondja, hogy a nő kereső munkájával egy sorban kell említeni az anyai hivatást. Sajnos — mondja — a nőt anyai szerepének betöltésében sokszor akadályozta, s bizo­nyos mértékig ma is akadá­lyozza, hogy munkavállalásá­val nem tartott lépést a gyer­mekintézmények fejlesztése, bár jelentős lépést tettünk előre. A fejlődés ellenére sok még a tennivaló, nem követe­lőzés, hanem alkotmányos jog, ha a nők közéleti fórumokon újabb gyermekintézményekért interpellálnak. Szirmai Istvánná — iKlári- ka, a tanácsi előadó — el­mondta még azt is, hogy a tanácsok munkájának igen szép vonása — különösen Sal­gótarjánban, Balassagyarma­ton és itt, Nagybátonyban —, hogy a többgyermekes csalá­dok részére kedvezményeket nyújtanak a lakások kiutalá­sánál. A négy gyermek nevelése Szirmai Istvánnónak nem kis problémát jelentett. Ha szük­ség volt rá, munkatársai, de a nagyobb közösség is segít­ségére sietett. Munkája alap­ján sokszor dicsérték, jutal­mazták, A nőik munkájával kapcso­latban elmondta Szirmainé azt is, hogy él még, sőt, időn­ként erősödik az a közhangu­lat, hogy a férjnek, gyermek­nek, de a feleségnek is kényel­mesebb, ha az asszony nem a nagy közösséggel, hanem a kis családi körrel törődik. Ennek ellenére a valóság a párt nő­politikái határ oza tanaik meg­jelenése után az, hogy min­den szinten növekedett a ve­zetésben, a nők száma, MA MÁR a közvélemény is egyre jobban elfogadja a nő hármas hivatásáról szóló kon­cepciót: családanya, kereső és közéleti ember. Nem kevesen képesek erre — mondja Szir­mainé befejezésül —, egyide­jűleg jobbára akikor, ha gyer­mekeik már olyan nagyok, hogy képesek magukról gon­doskodni. — s — ó A salgótarjáni járás tapasztalatai Eredményeket hoz A helyi tanácsok egyik ni járásban. Ami pedig érdé- ben csak 3,8, egy évvel ké- fontos feladata, hogy a fej- kés szám. Ebből az összegből sőbb már 6,7, tavalyelőtt 7,8. lesztési alap, a fenn,tartási 6,3 milliót maga a lakosság, tavaly pedig már 9,2 millió költségvetés növelése érdeké- csaknem 2,9 millió forint ér- torint volt a lakosság által ben, a választópolgárok által téket pedig a különböző szer- elvégzett társadalmi munka felvetett közérdekű javaslatok vezetek — népfrontbizottságok értéke. megvalósításáért szervezze, KISZ-szervezetek — vé- a salgótarjáni járás példája irányítsa a községekben a geztek el. Ez f a nagyarányú aZ|; a korábbi állításunkat is társadalmi munkát. Hiszen társadalmi összefogás tette le- bizonyítja, mely szerint a la- évek hosszú tapasztalatai bl- hdtővé, hogy az elmúlt év- kosság szívesen vesz részt az zonyítják, hogy ott, abban a ben a társadalmi munka se- olyan társadalmi munkában, községben, ahol a tanács a gítségével megvalósult lé- amely saját elképzelései meg- lakosság által igényelt léte- tesítmények értéke mégha- valósítását is szolgálja. Így sitimén,yek megvalósításához ladja a 11 millió forintot. Nagybátonyban a falusi óvó­szervezte a falu összefogását, a megyei tanács által ki- dát újították fel. Ifjúsági valóiban nagyszerű eredmé- adott felhívás szerint 6zeren- parkot létesítettek, lőteret nyékét lehetett felmutatni. esés lenne, ha a megyében építettek, de számosán ki­Az is tény, hogy a falvak “JEJSű lakói szívesebben fognak ősz­re jutó 140 forintos társadal- parkok gondozásából is. Ka- sze az olyan munka’' elvégzé- tni munkaértéket. A sajgó- rancskeszLben az iskolai nap- sére, amit tudnak, hogy értük, tarjam _ jarasban ezt síké- közi otthonnal végeztek ter­rult jóval túlteljesítem: az sadalrm munkát. Cereden fa- egy főre jutó átlag 163,90 fo- kát ültettek el, az utcai fron- rirnt lett! És ez nagyszerű tokon az árkokat ásták ki, az ő kérésük teljesítéséért tá­mogat a tanács. Legyen az új létesítmény, Iskolai tan- , _ , , , , . , terem, avagy óvoda bővítése, eredmény. Természetesen míg Nadujfaluban az Ady a művelődési lehetőség biz- va^ak községek ahol _ io- Endre utea építésénél szor- tosítésa vagy épp>en a lakó- vai túlteljesítettek a járási goskodtak. Soshartyanban es ’ F parkosítása, átlagot. A kisközségek között Kishartyánban is az utak Kishartvánban, 348 forint lett építésénél végeztek nagysza* az átlag. Cereden 210.—. bású társadalmi munkát, a Mátramindszenten 189,—, községek lakói, míg Somos- Karancslapujtőn 182,—, Vizs- kőújfaluban a Felszabadulási láson 180, —, Somoskőújfalu- emlékmű építésénél talál­_ ^ ban 178,70 forint az egy fő- kozhattunk a köziség dolgozó­k aTtaúit%r‘exedményeiiTek re jutó társadalmi munka ér- ival. értékelésével. Itt elöljáróban teke- A, nagyközségek közötti a járásban minden évben is leírható, hogy az összefogás versenyben Nagybatony bi- április 4-e és május elseje eredményeket hozott a járás »WUlt a legjobbnak, az egy tiszteletére külön versenyt is községeiben, s éppen a párt lakosra jutó társadalmi mun- szerveztek. Ennek eredmé- XI kongresszusa, hazánk fel- ka érteke 174,10 forint. _ nye, hogy az elmúlt évben Akad néhány község a_ ja- jarás#i S7jnten 14 444 fő vett a művelődési lehetőség biz­tosítása, vagy é körzet szépítése, virágok, fák ültetése, utak, járdák javítása, vagy építése. Még egy hónapja sincs, hogy elhagytuk az óévet, a salgótarjáni járásiban már el­készültek a társadalmi mun­30. évfordulója szabadulása , , , , .... ------------------------------ ---­t iszteletére kezdeményezett fásban, ahol a megyei atla- részt ebben a munkában. A megyei vetélkedés igazán ki- ,eot J1®”1 ert®k el- Nagybar- végzett munka értéke meg­emelkedő eredményekkel járt lányban szinte nem _ is mer- haladja a 2,5 millió forintot, a járás községeiben. heto, a végzett társadalmi Az összefogás eredményeket munka. Kazáron 10, , Matt hoz. Az elvégzett társadalmi A «községek lakói adtai fel- raverebélyben négy forint az munkával csak növelni lehet ajánlott vállalás összege több elmaradás a tervezett megyei „ fp.nntart-äsi a feilesztési mint 6 4 milWó forint értékű átlagtól. , Szegeket, ^új létesítenénk társadalmi munks volt. IVL3, IVIár kor s ©rn liftet tűk» kot kbst közsó^fosn a mérleg elkészültével csak- hogy az utóbbi évek legjobb létrehozni. A° salgótarjáni nem 9,2 millió forint társa- eredményét érték el tavaly a példa jól' bizonyítja ezt. dalmi munka elvégzéséről ad- salgótarjáni járásban. Nos, hatnak számot, a salgótarjá- bizonyítjuk is ezt. Míg 1971- S, L. ] Hatvannyolc első újító A Salgótarján! Kohászati üze­mekben új törekvés tapasztalha­tó az újítómozgalomban, 1968-tól 73-ig átlagosan 300 újítót tartot­tak nyilván. Az elmúlt évben a szocialista brigádok nagy része nyújtott be javaslatot a termelési folyamat ésszerűbb megoldására. Igaz, ez a 68 újító még csak a kezdeti lépéseket tette meg az újítómozgalomban. Azt azonban már pozitívan kell értékelni, hogy fcalmazták. Közöttük Füzes Zsíff« mond, mint a gyár egyik legré­gibb újítója aranyjelvényes újító lett, Ejsenbark Zoltán ezüstjelvé­nyes, Galcsik János. Koppándi Ferenc, Bartos Pál és még öt kötelezettséget vállalt arra. hogy azoknak a dolgozóknak a száma, saját területén elősegíti a techni­kai haladást, és termelésüket újí­tás segítségével korszerűsítik. így alakult aztán ki. hogy az elmúlt év végéig 492 dolgozó vett részt az újításbah, közülük 68 olyan munkás, aki életében először számszerűségben megnövekedett társuk a bronzjelvényt érdemel­te ki eredményes újító tevékeny­akik belső igénvtől indíttatva ke- ségével. Remény van arra, liogv resik a termelékenyebb és gaz- példájuk nyomán az a 68 újító« daságosabb megoldásokat, a tecli- akik 1974-ben csatlakoztak ehhez a nológiai folyamatok ésszerűsíté- figyelmet érdemlő mozgalomhoz« sét. alkotó tevékenységükért és ki­Az év végén a legeredménve- tartó munkájukért hasonló clis- sebb újítókat kitüntették és ju- mérésben részesülnek maid. iiiiiiiiiiiiiiitiiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiififiiftiiiiiiiiiiififfiiiiiitiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiffy Bemutatjuk tisztségviselőinket Meggyőződésből teszem ••• Szécsényben, az ELZETT gyáregységének szerelde és sajtoló alapszervezetének ve­zetőségválasztó taggyűlésén a szavazatszedő bizottság el­nöke alig néhány nappá! ez­előtt örömmel jelentette be, hogy a párttagság 100 száza­lékos szavazattal Kasza Bé- láné, szereldei műszaki ellen­őrt a pártalapszervezet tit­kárává megválasztotta. Az alig 31 éves fiatalasszonynak, áz újdonsült párttitkárnak me­leg szavakkal gratuláltak elő­ször az alapszervezet tagjai, aztán a üzem dolgozói. De nem maradt el a jókívánság az autóbuszon sem, amelyen most ezekben a hónapokban Kasza Béláné naponta több mint három órát tölt el. Nagylóc—' Szécsény—Salgótarján, oda és vissza. Más szóval a lakás, illetve a család és az öthó­napos pártiskola között­— Tudni kell ugyanis, hogy most nem dolgozom a gyár­ban, hanem Salgótarjánban az ö|hónapos, bentlakásos pártiskőlára járok. Mi vei azonban két gyermek anyja is vagyok, az iskolát úgy vál­laltam, hogy mindennap ha­zajárok. Hajnalban kelek, késő délután, a foglalkozások után érek vissza ide Nagy- lócba. Addig a nagymama vi­gyáz a gyerekekre Ez óriási könnyebbséget jelent. Nyu­godtan tanulok, jegyzetelek az órákon, részt veszek a konzultációkban, mert tudom, hogy anyósomnál jó kezekben vannak a gyermekek. A fér­jem is megértő, még akkor is, ha ő most még nem párttag. Tudja, hogy a fejlődéshez el­engedhetetlen a tanulás... Alig múlt két éve, hogy Kasza Béláné tagja lett a pártnak. Azelőtt, amikor a Háziipari Szövetkezetnek csak bedolgozója volt — havi 1200 forintért —, még a munkások­ról sem hallott sokat. Élte mindennapi, megszokott, ott­honi életét. Gyermeket szült, kielégítette a család Igényét, mosott, főzött s takarított a család után. De szinte máról holnapra változást hozott az életébe, amikor ezelőtt öt évvel belépett az egykori szé- csényi gépállomás, a mai EL­ZETT gyáregység kapuján. A közösség szele azonnal meg­érintette. S mint alapító ta­got ma már a törzsgárda tag­jai között emlegetik sokad magával. — Jó érzés egy nagyszerű munkáskollektívában dolgoz­ni. Feltétlen pozitív hatással van az emberre. Több helyen dolgoztam addig, amíg műsza­ki ellenőr lettem. De ezt a munkát nagyon szeretem... Azt mondottam az előbb, hogy munkáskollektíva. Ez segített engem is ahhoz, hogy megtaláljam a párthoz vezető utat. Még harminc év alatt voltam, amikor tagja lehet­tem a pártnak. Mo6t jneg igazán' nagy megtiszteltetés ért. Egy alapszervezet titkárá­nak lenni rendkívül nagy megbecsülés, de nagy és fele­lősségteljes feladat is. A megnövekedett feladatoknak eleget tenni csak jól képzett párttag, alapszervezeti titkár tud. Ezért is örülök annak, hogy most az öthónapos párt­iskolán tanulhatok, gyarapít- hatom politikai tudásom... Az alapszervezet, amelynek Kasza Béláné titkára, 25 fős. Az összetétel is kedvező. Szin­te fele a nő, a másik fele férfi. Sokan vannak a titkár­nővel azonos korúak. Ez azt is jelenti majd, hogy jobban megértik egymást, a cselekvés egységével sem lesz baj. — Éppen a cselekvés egy­ségére alapozok. Itt lesz a megyei pártértekezlet, a XI. kongresszus határozata. Az irányelvekből is kitűnik, hogy nagy és felelősségteljes lesz a kommunisták feladata. Alap­szervezetünk párttagsága egyetért az irányelvekkel, a szervezeti szabályzat javasait, illetve tervezett módosításá­val. A taggyűlésen megvi­tattuk és elfogadtuk ezeket a pártdokumentumokat. Ez azt is jelenti, hogy végre is hajt­juk az abban foglaltakat. Ez pedig biztosíték arra: alap­szervezetünk tagsága mindent megtesz majd azért, hogy megvalósítsa majd a megyei pártértekezlet, s az azt követő XI. kongresszus határozatait is. Energiktís asszony Kasza Béláné. öröm hallgatni fej­tegetéseit, azt amit mond, s ahogyan mondja. — Úgy ítélem meg, hogy a munkát csak becsülettel lehet elvégezni. Ezt vallóm most, az öthónapos pártiskolán is, amit meggyőződésből vállal­tam. Mert amit teszek, azt meggyőződésből teszem. Csak segít, ha mind járatosabb le­szek a marxizmus—leniniz- mus tudományában, egyre job­ban Tudom alkalmazni a gya­korlati életben is a tudo­mányt, a párt mindennapi politikáját. Ezért vállaltam az öt hónapot. Most pedig, mint alapszervezeti titkárnak még nagyobb szükségem lesz ra. Még néhány hét van hátra Kasza Bélánénak az öthóna­pos pártiskolán. Felvértezve tér haza, hogy gazdasági munkája mellett, mint alap­szervezeti párttitkár is töké­letest adjon. Kasza Béláné képes erre. Somogyvári László NÓGRÁD — 1975. január 28., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom