Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

% Képernyő előtt' Időtálló filmek — klasszikus rendezők A szabad szombatos hét Jegyében (legalábbis ilyen, céltudatos műsorszerkesztésre gyanakszunk!) péntek estétől öt időtálló filmet láthattunk a képernyőn, egytől-egyig ne­ves rendezők alkotásait: Al~ berto Lattuada rendezte a karrierjéhez fűződő, sikeres realista filmalkotást, amely­nek Nincs irgalom a címe, s a forgatókönyv egyik írója, a nagy tanítvány, a későbbi neves rendező, Federico Felli­ni; Mihail Csiaurelli Tbiliszi­ben készült nagy filmjeinek sorából is kiemelkedik a Vihar Grúziában című, kétré­szes, 1942—43-ban kivitelezett alkotás; a szombat éjszaka színvonalas szórakozását segí­tette elő Francois Truffaut két filmje: A kölykök'és a Bársonyos bőr, előbbi Maurice Pons novellája nyomán ké­szült rövid film (1958), utóbbi sikeres nagyjátékfilm, a ná­lunk jobban ismert Mata Ha­nt és a 451° Fahrenheitet megelőző alkotás. Mihalkov- Koncsalovszkij rendezte a Csehov-dráma alapján készült Ványa bácsi (1970) című fil­met. A Nincs irgalomban Lat­tuada, aki egyébként szatiri­kus és ironikus látásmódjá­ról ismert (Fellini is ezt a hajlamot tanulta el tőle!), ez­úttal szinte naturalisztikus hangokat penget. A háború­ban meggazdagodó, lelketlen kizsákmányolókkal szemben állnak a parancsot teljesíteni köteles katonák, s mindkét felekezetnek kiszolgáltatottal a szabadjára engedett nők, a gazdátlanul csellengő és rossz gazdára találó lányok. Angela és Jerry tiszta szeretne ma­radni a mocskos háborús vi­lágban is, de ez nem sikerül­het, hiszen aki korpa közé 1*^eredik, azt megeszik a disznók. Ez történik velük is: Pier, a sötét kereskedelmi üzelmek bonyolítója, az olasz- országi, tengerparti város teljhatalmú ura beleavatkozik életükbe, meg kell mindket­tőjüknek halniuk. A rendező mindezt oly’ megrázóan ál­lítja elénk, hogy a bennünk megülő érzelmi feszültség szinte feloldhatatlannak tet­szik. Érdekes módon a múlt heti víkenden az iróniát Truffaut rendezése képviselte. Ami A kölykökben még csak irónia, az már a Bársonyos bőrben szarkazmusig fokozódik, a film váratlanul nagyon rea­lista, szinte naturalista-szám­ba menő befejezése ellenére is. Az elsőben a tizen aluli és tizenéves kis svihákokat mu­tat meg, a érzéki észlelésnek olyan időpontjában amikor a csinos nő megpillantása, megfigyelése, látása közel sem kelt olyan érzelmeket, mint érettebb korban. Az ösztönök lázadására a kölyök még kö­lyök módon reagál, meg akar­ja akadályozni azt. hogy a gyönyörű Bernadette egyetlen férfi társa legyen. Az eszkö­zök válogatás nélküliek és sikertelenek, ámde egy vá­ratlan baleset kegyetlen meg­oldással keseríti meg gyerme­ki tréfájukat. A Bársonyos bőrt nem először láttuk most a képernyőn, bár szívesen néztük végig a megszokott szerelmi háromszöget a szoká­sostól eltérő előzményekkel, új tálalásban és befejezésben. Egy látszólag semmitmondó, mondhatnánk hétköznapi ka­land hatalmas vihart kavar mind a korosodó férfi lelké­ben, mind a neves férfi csa­ládi életében. Ö az ifjú stewardess-szel megtalálni vélte örökös boldogságát, szakítani is kész feleségével és gyermekével, ámde kötő­dik is megszokásaihoz, a 15 esztendei házasság érzelmi kedvességeihez, kényelméhez. Végül Í6 a megsértett feleség kegyetlen bosszúja változtatja megrázó filmmé a kéthar­madrész idillt. A harmadik rendező, a grúz C6iaureli nálunk is jól ismert alkotó ötszörös Állami­díjas, a Szovjetunió népmű­vésze, akinek A nagy tűzfény című filmje Magyarországon is rendkívüli sikert aratott. Jelenleg Vihar Grúziában cí­mű filmjének nagyszerű, gi­gantikus első részét láthattuk a képernyőn Klasszikus szerző (Csehov) és neves szovjet rendező (Andrej Mihalkov-Koncsa- lovszkij) alkotása volt a va­sárnap este bemutatott szov­jet film, a Ványa bácsi. A csehovi stílus „pasztell-színe- it” alkalmazta Mihalkov- Koncsalovszkij rendezői mun­kájában, o felszán alatt lap­pangó, mély emberi indula­tokkal, és érzelmi konfliktu­sokkal. Tarkovszkijjal közö­sen készült filmje, amely Andrej Rubljovról. a híres ikonfestőről szólt, a mi mo­zijainkban i6 nagy sikert aratott. Megismerhettük belő­le a szovjet új hullám két rendező-képviselőjét, köztük a Ványa bácsi alkotóját is. A televízió jó szolgálatot tesz mind a filmművészet ügyének, mind a szépre éhes közönségnek azzal, hogy elő­veszi a régi, sikeres filmalko­tásokat, s ahelyett, hgoy hu­szadrangú selejttel traktálná vendégeit, ezeket vetíti le, némi nosztalgiát is támasztva ezáltal a jó filmek, a film­gyártás megújulása, megújítása iránt. Talán a forgatókönyv- írókra és a rendezőkre is inspirálólag hat majd a fel­újított régi filmek hervadha­tatlan, meg-megújuló sikere. b. k ,.Hol vagytok ti régi játszótársak. Immár túljutott félidején Pásztor Ferenc ssaerkesztó-ri- porter, a Televízió aktuális ro­vata fömunkatársának doku­mentumaim-sorozata, amely a fentebb említett Petőü-idéze- tet viseli címként. A hét, önál­ló részből álló sorozat, amely­nek alapötlete néhány, a ri­porterrel egy iskola egyazon osztályába járt ismerős bemu­tatása, ma 18.20-kor dr. Dia- mnjpkii Gyulával, a LÁM­PÁIÉT ZIM salgótarjáni gyá­rának igazgatójával ismertet meg bennünket Saigótaajjá.náakróa szól a film, s talán ezért is nézzük fokozott kíváncsisággal. Hi­szen, sokunknak ismerősei yallanak gyermekkorukról, életük változásairól, s tárják fel ország-viliág színe előtt én­jük legbelsőbb gondolatait is. Igazi, közvetlen megnyilvánu­lásokat hallottunk már eddig, és ebben nagy szerepe van — hiszen együtt gyerekeskedtek, együtt vágtak neki az életnek — a 6ok mindent tudó, embe­ri szemszögből néha kényes kérdésekre is választ kereső riporternek. Kérdez, rákérdez, feszeget, sőt esetenként az alany szájába is rágja a mon­danivalói, és ez zavar. Illu­zórikussá teszi az önvallomá­sokat, s lévén a szerkesztő- riporter helyzeti előnye, a film egyes részeiben általa irányítottnak tűnnek a fősze­replő közölnivalód — önma­gáról. Mindezek ellenére jól kiraj­zolódnak az egyes részek port­rét; különösen siikere6 volt ez — bár a téma önmagában is kitűnő lehetőségeket biztosít erre — Jekkei Rudolf, a piló­ta bemutatása során. A film emberi vonatkozásai mellett, kitűnően végigfényképezve, elénk tárul a megváltozott Salgótarján csupa modem ar­culata is, ami talán képer­nyőn még fiigyelemfelkeltőbb — legalábbis a várost nem is­merőknek —, mint a valóság­ban. A pilótát, a kohászati üze­mek lakatosait, az üzemveze­tőt mutatta be a régi osztály­társak közül a fűm. Ma, 18 óra 20 perces kezdettel az igazgató, dr. Dianovszki Gyula beszél önmagáról. A ZIM ve­zetője, aki a gyár esztergályo­sából lett igazgató, aki még ma is, sok-sok év elteltével, forgácsoló szakmunkásnak ér­zi magát. Emberközelbe kerül mindannyi unikkal dr. Dia­novszki Gyula; bepillantha­tunk mindennapjbiiba, magán­életébe, s válaszol a kérdésre: mit jelent igazgatónak lenni? (22.) \ ' — Testvérek!.,; Így Jár minden hazaáruló! — kiáltot­ták megint. „Ügy van, arra is azt mondták. Pesten — jutott az eszébe. — A hazaárulót szok­ták kivégezni. Meg a kémet, partizánt, ilyesmit”. Azért csak kiszökött leske- lődni, de nem látott át az iskolaudvarra a palánk mö­gül. A tyúkól létrájáról azutan látta, hogy tele az iskolaud­var nyilasokkal meg katonák­kal. S a legfelső létrafokról azt a fát is meglátta, ame­lyen egy mezítlábas katona lógott. Kék volt az arca a felakasztott katonának, a feje lefittyenve; meg is halhatott már, mert leengediték. De a fa alá nem láthatott oda, mit csinálnak vele. Fázott a keze, huhúkolta, es türelmetlenül várta a létrán, hogy megint akasszanak va­lakit. Azt szerette volna látni, amikor éppen meghal. Rengeteg halottat látott mostanában, ha az itt mind sorba volna fektetve, megszá­molni sem tudná. De azt a pillanatot még sohasem látta, amikor éppen meghal valaki. Elgondolni sokszor elgondolta már: olyasformán lehet az ember is, mint a csirke, ami­kor a nyakát elvágják. Rán- dul egyet-kettőt nagyokat rúg, ás kész. De látni még sohasem látta. Huhúkolta a markát, és nézte a kötélen a hurkot. Biz­tos, hogy akasztanak még; máskülönben lehúzták volna a kötelet is a fáról. Egyszerre mozgás támadt odaát, az iskolaudvaron. Rö­vid vezényszavak pattogtak. Egy szakasznyi katona ki­tódult a nagykapun. Futólé­pésben trappoltak el a túl­oldalon, a járdán; zörgő ol­dalzsákkal, kalimpáló fegyve­rekkel. Felbúgtak a motorok. Már semmit sem lehetett hallani a motorzajtól. Valami történhetett. Már az biztos. Ha0sak nem az oro­szok vannak itt megint? Emlékezett ráhogy a front távoli morajlását hallotta. 4 NÓGRÁD — 1975. január 28., kedd CSOKONAI, MINT NEVELŐ „ö volt honjában legbújdosóbb magyar, \ De fényküllőzött fél magyar eget S elhagyták remények, Lillák, E bús legény tréfált és szeretett, S dalolt, mikor már sípolt a melle.” Ady Endre emlékezik a fen­ti sorokban Csokonai Vitéz Mihályra. aki 170 esztendő­vel ezelőtt halt meg Debre­cenben. ..szárazbetegségben”, abban a bajban, amelv nem sokkal később magyar beteg­ségként válik ismeretessé. Csokonai héroszi, hősi lélek volt, pedig kora csak a csikó­bőrös kulacs énekesét, a vi­dám farsangok olykor sza- badszájú poétáját látta ben­ne. Sivár korban élt felvilá­gosult emberként, amikor a szabad gondolatot üldözték és ő csak a boldogabb maradék­hoz fellebbezhetett: „Hányt engemet a szeren­cse tulajdon hazámban, és tulajdon hazámért... és egye­dül az nyugtatott engemet. s az serkengetett eddig, az éb­resztett munkára. hogv ha nem telt is, akartam, ha má­sért nem is. legalább a lö­vendőért.” _ Viselte sorsát bölcshöz il­lő megnyugvással, a remény­telenség közben is szüntele­nül reménykedve, mert hitte, hogy „a nem-reménylés gyak­ran kipattantja azt a szikrát, melytől a héroszi lelkek fel­lobbannak” és ezt a Fellob- banást várta „nagylelkű ma­gyar nemzetétől is.” Ezt a bizakodást érezzük ki egész nevelői tevékenysé­géből is. Ismeretes, hogy Cso­konai a debreceni kollégium kitűnő tanulója volt. Erről emlékeznek met tanárai. Szi­lágyi Gábor a kollégium igaz­gató-tanára. Kovács József professzor, akitől a ooézis tudományát is tanulja. Elis­merésként 1794. tavaszán ..publicus praeceptor” lesz. tehát kisebb diákok nevelését bízzák rá. Csokonai pedagógiai pályá­jának első szakaszáról szem­léletes képet nyújt első élet- rajziróia. Domby Márton; „Legkülönösebb pedig és egé­szen remek volt az ő előadá­sa. kivált a poétái históriák­ban. Különben sem tudván actió nélkül beszélni, a fel­vett személy minden szaval­nak, minden cselekedeteinek, magaviselésének, mozdulásai­nak, felgerjedésének vagy meghunyászkodásának. dühö6- ségének, rirnánkodásának. nyájaskodásának a szakasz­tott oda illő tónust, tagmoz- dulatot. ábrázat-alkalmazta- tását, hangváltoztaitását megadta... az ő tanít­ványai ahelyett, hogy a hi­deg leckétől idegenkedtek volna, az oskolájába mint, theátromba egymást törve mentek.” A humanizmus első számú pedagógiai elve. Tanítványait szereti. barátjának tekinti őket, s örül, ha őt is szere­tik. „A nálamnál kicsinyebbek­kel mindig nyájas voltam, s szeretőtöket megnyertem. Oh. be örült a lelkem akkor, oh be szerette magát, midőn ugyan, míg a motorok nem zúgtak, de semmivel sem hal­latszott erősebben, mint reg­gel. * De akkor mitől ennyire sürgős nekik? Ilyen egyszer­re? Azok a nyilasok is átjöttek már az iskolaudvarról, akik ebben a házban voltak be­szállásolva. Elhagyott ház le­hetett ez; elvitték a lakóit, vagy elmenekültek. Legaláb­bis reggel óta nem látott az udvaron civilt. Most fordult be a kapun az ismerős nyilas. Egyenesen az istáEóba tartott. ö bebújt a tyúkól mögé. onnan leskelődött most már. Egy perc múlva megielent az istálló ajtajában a bilge- ris: kantárszáron vezette ki­felé a lovakat — Te gyerek!... Gverelő!... Még jobban elbújt, be az üres tyúkólba. Ha keresnék, itt persze könnyen megtalálnák. de nemigen keresik. Ha ennyire sietős. 'Folytatjuk) látta, hogy az én nálam ki­sebbnek bizodalma van hoz­nám, s az én gravibásra sze­dett szemöldököm nem üti le az övét. mely felemelkedett az én szeretettel édesült tisz­teletemre.” , A kortársak is úgv látták, hogv Csokonainak csak egv hibája volt. hogv 50 évvel előbb született és Rousseau nevelési elveit akarta meg­valósítani egv vaskalaoos deb­receni világban. Ö elsősorban embernek és magyarnak vallja magát, ez az elv csendül ki ..Tanítvá­nyaitól búcsúzik” c. versé­ből is: „Embertársait ki szereti és híve hazájának. Még e mellett a tudományt tartja főfő javának: A csendes megelégedés, s boldogság azt vezeti. Ha késő maradéktól érde­met tisztelteti. Mert az áldott emberiség. a tudomány, s haza Még minden hív tisztelőiét bőven megjutalmazza.” A debreceni kollégiumból való kicsapatása. maid a pa­taki jogi tanulmányok és a pozsonyi országgyűlésen szer­zett tapasztalatok még inkább meggyőzik, hogy hivatása a haza kultúrájának szolgálata. Előbb elhatározza, hogv kül­földre utazik és tapasztalatait a magyar mezőgazdaság fej­lesztésére használja fel. Er­ről az elhatározásáról ír Fes­tetics Györgynek 1798. janu­árjában, amikor felajánlja ta­nári szolgálatait a mezőgaz­dasági kultúra terjesztésére. 21.10; Munkások, vezetők egymás közt. Helyszíni közvetítés a Sal­gótarjáni Kohásizati Üzemek­ből és a budapesti Csavaráru- gyárból. Balogh Máriái, a műsor szer­kesztő-riportere mondja: mű­sorunkban elsősorban a kom­munista munkásokat kérdez­zük a társadalmunkat nap­jainkban leginkább foglalkoz­tató erkölcsi kérdésiekről. Így például arról, hogy mi az a plusz, amelyet elsősorban a kommunistáknak kell példa­mutatásként nyújtaniuk; me­lyek azok a jelenségek, ame­lyeket mindenekelőtt nekik Az 1798/99. tanévben Cso­konai a csurgói református gimnáziumban tanított. Nin­csen kellő felszerelés, hiá­nyoznak a könyvek. saiat- magának kellett fát vágnia a téli fűtésre, s még az éisza- kai tudós iegyzeteléshez elfo­gyasztott gyertyák áráért is külön kellett instanciáznia. Elégtételéül szolgálhat tehát, hogy míg előbb szöktek eb­ből az iskolából a tanítvá­nyok, „míg ő tanítóskodott. tanítványai közül egv is az oskolát oda nem hagyta.” * Csokonai nem költőket ne­velt. haiiem minden tanulót az irodalom útján kívánt el­vezetni a tudományokhoz. Minden művelt embernek szüksége van szóbeli és írás­beli kifejezőkészségre, ezt az ő leckéi adják meg. ..Mert a ooesist igazság szeri,ret nem­csak azoknak kellene tanul­ni. akik jövendőben a vers­írói koszorúra yágyakoznak..., hanem mindazoknak, valakik a szén stílusnak, csinos gon­dolkodásnak. érzékenvítő elő­adásnak jövendőben vagy könwírásban vagy az élő be­szédben hasznát akariák ven­ni”. Ez a haladó gondolat nála elmélyül: a helves iro­dalmi nevelés vezet e] a tu­dományok megismeréséhez, de állandó kísérőtársa is ma­rad a művelt embernek, hi­szen a jó és szép stílus elen­gedhetetlen feltétele a mű­veltségnek. Ez a gondolat Csokonait a magyar irodalomtanítás eevik legnagyobb előfutárává teszi. Tragikus rövidségfl élete — ahogy Móricz mondta — „egyetemes vád egész társa­dalmunk ellen”, de a mai kor embere köteles őt követ­ni, aki „a semmiből világo­kat” teremtett. niök? Szó lesz a harácsolás- ról, a borra valórend szerről, az érdemtelenül szerzett, a vég­zett munkával arányban, nem álló nagy jövedelmekről. Az ő véleményüket kérjük a gép- kihasználásról, a felesleges szervezetlenségből adódó ál­lásidőkről, a lógásokról. Es természetesen arról is, ho­gyan teszik ezt szóvá, hogyan mutatnak személyesen példát e társadalmilag veszélyes je­lenségek leküzdésében. Mivel élű adósról van szó,' reméljük, hogy mindezeket még további új ötletekkel, kérdésekkel és gondolatokkal is kiegészítik a résztvevők Cstikly László 1 Mai tévéajánlatunk 7 v-közvqtítés Salgótarjánból kell észmevenmiök, szóvá tcn­1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom