Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
Á kerületi lakásgazdálkodási osztály vezetője bekapcsolta a B—212-es gépet és a következő pillanatban kiadta az utasítást: — Az új ügyfél most fordult be a sarkon. A komputer szerint négvszobás villái akást akar. Szegheő maga veszi . munkába. Kovács segíthet neki. Már hónapok óta nem tudtunk lakást kiadni, meg kell fogni az ipsét. és megnyugtatóan mondta: — Ez ne legyen akadály! Áthelyeztetjük az autóbusz végállomását. — Akkor minden rendben van. Még valamit, de ez már nem feltétel. Szeretném. ha csalogány vagy fülemüle énekelne a kertben. Lehet pacsirta is. — Nem garantáljuk, de igyekezni fogunk. — De mondja csak. nincs a szomszédban zongorista? Végre egy lakásigénylő Xz ügyfél megérkezett Szegheő puha karosszékbe ültette és megkérdezte: — Valami italt? Whisky, konyak, tokaji? — Calvados nincs? A másik kerületben azzal kínáltak, nagyon finom volt Sajnos, a villa kertjében nem volt csörgedező patak, nem vettem ki. — Calvadosunk nincs, de van egy remek új villánk patakkal. — Az jó lesz, de én nagyon szeretem a romantikát és a pataknak csak akkor tudok örülni, ha esténként békák kuruttyolnak benne. Vannak bókák? — Még hozzá varangyod aak! — vette át Kovács a szót — Nagyszerű. Äs ha még Szikék is sétálnának a kertben. akkor biztosan kivenném a villát — őzikék? — csodálkozott Szegheő. de Kovács oldalba lökte és gyorsan megszólalt: — Két őzikét garantálhatunk. Előnyös szerződésünk van az állatkerttel és két napon belül szállítják. — Remek! A vilié metytk Utcában van? — Csodás helyen. Az Orchidea utcában. — Melyik végében? — A Rododendron utca sarkán. — Az baj. A közelben autóbusz-végállomás van. Nagy ott a 2aj! A vezető igyekezett megmenteni a lakáskiadás ügyét — Dehogy van, kérem! — Kár! Nagyon örültem volna, ha esténként áthallatszana egy Chopin-, vagy Csajkovszkij-melódia. — A szomszéd villa is kiadó, igaz, patak nélkül, de oda szerzünk egy zongora- művész bérlőt. Rendben ? Akkor megköthetnénk a szerződést? Itt a villa fényképe. — Nem kell ágy sietni! Ragaszkodom hozzá, hogy a kertajtótól a villa kapujáig piro6 szőnyeget terítsenek fel. — Sajnos, lehetetlen. — Nem tudnak piros szőnyeget szerezni? — Hogyne tudnánk. De a kertben csöveket fektettek le és ax árak még nincs befedve. — Fedjék be! — Nem lehet! Akik megcsinálták. azokat fontosabb munkára küldték. Hat-nyolc hét múlva folytathatják az árok befedését. — De akkor, hogy menjek be a villába? — Legalkalmasabb a tetőn keresztül. Onnan könnyű leereszkedni az előszobába. — Hiszen a tetőt cserép fedi. — Még nem. A tetőfedőket is fontosabb munkához irányították. De addig jót tesz önnek is egy kis testmozgás. Azonkívül, mire a tető elkészül, már a nagy árok is be lesz fedve, a kerti úton. Palásti László — Maga hogyan, került az őrsre? — Mondtam már. Be vittek, hogy kukoricát loptam Ger- zson Balázs góréjából. Hogy valóban volt-e tolvajlás, máig sem tudom. De az biztos, hogy engemet a bátyám miatt vittek oda. — Faggatták? — Folyton, hogy hová tettem a kukoricát. — De a bátyjáról faggatták- e? — Akkor nem. Csak vertek. Lehúzatták velem a csizmát, úgy verték a meztelen talpamat. Én meg visítottam, ordítoztam a fájdalomtól. S egyszer csak reccsent az ajtó. Józsi robbant be a szobába, neki mindjárt a vaskosabb csendőrnek. Birkóztak, a földre zuhantak, egymás nyakát markolászták. Persze akkor már én is magamra leltem, szorongattam a másik csendőrt... Hát így volt. — Maga tudta, hogy hol van a bátyja? — Tudtam, de ezt nem mondtam meg nekik. • — Es ő honnan tudta meg, hogy magát bevitték az őrsre? — Ezt nem tudom. Talán valaki megmondta neki. — Maguknál jártak a csendőrök? — Akkoriban már nem. Mikor a tanácskormány megbukott, mindennaposak voltak. Bejöttek a szobába, faggattak bennünket, hol az a csavargó kommunista. Apám azt mondta nekik, rossz helyen keresgélnek a tiszthelyettes urak. A Józsi úgy elment a faluból, hogy tájára sem jön többet. — De maguk akkor is tudták, hol van a bátyja? — Tudtuk is, nem is. Legtöbbet Katuséknál bujkált, ők rejtegették a padláson. — A Katus ki volt? — Oda udvarolt a Józsi. Egyszer-kétszer járt náluk a diktatúra alatt. Még nem volt a menyasszonya. A faluban se tudtak róla, hogy szeretik egymást. — S akkor ott mindjárt meghalt a bátyja? — Jaj, dehogy halt Mikor a csendőr belevágta a szuronyt, elbődült és kiszaladt az ajtón. Neki a havas utcának. Futok utána én is, látom, hogy mifelénk tart, nem laktunk messze az őrstől. Anyám kinn állt a kapuban, jajgatott, kiabált: megölték a gyermekeimet. Az utcán a sok nép. a csendőrök meg utánunk. Kettőt vagy hármat lőttek, de nem énrám. A bátyámnak eltalálta a karját a golyó, tgy, ilyen véresen zuhant az anyám karjaiba. — S az emberek, mit csináltak? — Mit csináltak? Semmit sem csináltak. Csak álltak a házak előtt, nézték, mi történik. Utóbb odasereglettek a házunkhoz, de a csendőrök senkit nem engedtek közel. — A bátyjával mi lett? — Józsit a díványra fektettük. A karjából is, a hasából is folyt a vér. Nem sírt, csak jajgatott, szidta, átkozta a csendőröket. Ott álltam az ágya mellett, akkor még megKéső délután történt a villamosban, abban az órában, miikor az utcai lámpák sora föllobban, végig a folyóparton. Néhány utas lézengett a kocsiban. János kényelmesen leülhetett volna, de szívesebben maradt a saellös peronon. Társaságból jött. most hazafelé vitette magát, nem sürgette az adó. Kifelé bámult a jólismert városképre; a hidak, az idényenkint színt váltó gesztenyesor, itt voi* diák, itt nőtt íeL Ahogy arca egy püflamtra befelé fordult, a szembeeső, szimpla ülésen vette észre a rokonszenves, fiatal nőt. Fiúsra vágott frizura, metszett arc, intellektuális alkat, nem túlságosan uralkodnak el rajta a női jegyek. Le nem vette szemét az ablakról, fejtartása merev, minden vonása feszült egyensúlyban, a szeme párás csupán. Először azt hitte, visszafojtott ásítástól. Agyondolgozta magát a könyvtárban, laboratóriumban, vagy az inspekción. Múlatnia kellett rajta, hogy rögtön hátteret kerekít, mindennapokat álmodik egy véletlenül előkerülő archoz. A nő kezét elrejtette a retikül, felső ujjismert, kérdezte tólem, nekem nincs-e bajom. Mondtam, hogy nincs, mire nyugodtabb- nak látszott az arca. Rámosolyogtam, de apám félrelökött, mit vigyorgok a bátyám halálos ágya mellett. — Orvosért szaladtak-e? — Nem szaladt senki. A faluban nem is volt orvos, de a csendőrök amúgy se engedtek orvosért menni. Azt mondták, maga kereste a baját, ők önvédelemből tették, amit tettek. — Ha orvos lett volna, talán megmenekül a bátyja. — Meg, egész biztos, hogy meg. Másnapra meghótt, de én már akkor nem voltam mellette. Engem még aznap bevittek a járásra, vasra vertek, börtönbe dugtak. Utóbb már nem ütöttek, csak elítéltek másfél évre, mivel nekimentünk a csendőröknek. — Hát a falu, mit szólt? — Azt én csak a későbbiekből tudom. Józsi temetésére húsz csendőr érkezett, mintha bizony az ő halottjuk lett volna. De a népeket nem engedték ki a temetőbe, csak a szűk rokonságot, a hozzátartozókat. Azután még sokáig ott maradt a sok csendőr, a megbízható házaknál szállásolták el őket. A hegyben, a kis ház konyhájában beszélgetlek. A férfi sokáig gondolkozott, akkor azt mondta Szita Istvánnak. — Maga nem tehet arról, hogy a bátyját megölték. — Miattam ölték meg. Vidor Miklós; Könnycsepp kisasszony percei bújtak peak Id fölötte. Kiváncsi lett volna* visel - e karikagyűrűt, aztán a következő pillanatban már el is rösteilte magát a felszínes férfi tájékozódásért. Akikor piOantotta meg, hogy a nő egyenes orrán legördül egy páros könnycsepp. Szabályos orr* volt, ez az arc, úgy viszanylott a nő eleven önmagához, mint egy pantos* de jeOfegtelen fénykép. Akár szép is lehet, ha egy pflEtanat- ra föLragyogtatja. De most küszködve őrzi az unatkozó utas látszatát Ajka összepréselve alig-aüg rezdiül az erőfeszítéstől, szeme alatt fényes ösvényt vájtak a könnyek. Mozdulatlan, arccal kifelé fordul, mintha roppantul érdekelné az utca — és mintha — Nem maga miatt, maga csak eszköz volt a kezükben, hogy őt ártalmatlanná tegyék. Szita István tehetetlenül csapott a levegőbe. — Látja, a direktórium elnöke megmaradt. Most is meg van. Akkor se bántották, meg utána se. Csak mindig a Józsit keresték, az kellett volna nekik. Megkapták. Szita István a folyóra megy. A frissen esett hóba mély árkot húz a csizmája. A korábbi nyomokat befújta ászéi, csak Szita István tudja, hcl. merre vezettek. Ott megy ma is. A lyukat keresi a jégen, de már nincs meg. Szedi elő a fejszét, pontos csapásokkal vág léket. De a tegnapinak a helyét is látja. Befagyott a víz — beforrt a jég, ahogy a seb is behegged. De azért látni a nyomát. A folyó partján nyesetlen fűzek sorakoznak. Az ágak hegyén fekete madarak ülnek és nézik az embert, nézik Szita Istvánt. Néha meglib- bentik szárnyukat, egymás tollába vágják hegyes csőrüket. Madarak. A z emberek keveset tudnak Szita Istvánról. Nem tudják, mit rejteget fél évszázad óta az emlékezetében. Tudták, de már elfeledték. Szita István nem tud feledni. Pontosan tudja, hol vágta tegnap a léket, hogy ma se tévessze el. S mikor a lyukon kibuggyan a sötétlila mélység nedve, megcsapja az emlék, annak a szuronynak az emléke... szüntelen esőben bámulná, sz egész összefolyik előtte. Köny- nyak esője mossa ezeket a házaikat, egy-egy alakot, amint elviUan a kis tér bejáratában, vagy a part menti sétány rácsa mellett. Néz és nem lát Odatem történik valami, amiből ő végképp kimarad. Fői sem tűnik neki, hogy valaki ffigytíi. Töprengett, ld lehet ez • nő.Évei szerint valahol a huszonöt és harminckettő közötti laza skálán bárhol; egy nőnek nine» koma, csak biológiai állapota. És most épp rajtakapta életének szabályszegő epizódján. Illetéktelenül belesett egy kulcslyukon. János behanapta ajkát, mintha bonyolult számításon kellene eligazodnia, s rájönne, hogy hiányzik belőle a rátermettség. Vitatkozott önmagával. Nem, ez nem az a fajta, aki vadidegenek előtt sírva fakad. Egy megállóval a férfi előtt lepett ki a kocsi belsejéből, természetellenesen elfordított arccal, kesztyűs bal keze átfutott szemén, mintha beleröpült volna valami. És most sem törődik a körülötte levő világgal. Nem figyeli, s azt hiszi, ezzel elbújhatik előle. De meg kell bűnhődnie: alighogy a villamos lefékezett, roér lép tg le, sietősen, mint aki túl akar esni a céltalan utazáson — s cipősarka belé- akad a rácsos lépcsőbe. Ha nem veszi észre a kinn ácsorgó nyúlánk férfi, menthetetlenül előrevágódik. Jánosnak még éppen sikerült utána- kapnia. Megfogta könyökét, míg egyensúlyát vissza nem szerzi, aztán ő is leszállt vele. — Köszönöm — suttogta a nő. Szaporán pillogott, hogy elrejtse zavaros szemét. A férfi csaknem szigorúan rámeredt: — Szedje össze magát, semmi ér betone... Ott álltak a megálló jámda- csíkján. mindketten kissé rös- tellkedőn és tanácstalanul, hiszen egyikük sem tervezte el, ami történt. — Ne haragud jon... — szólalt meg végié a nő. s már nem bírt hová nézni. Haragszom, ha felnőtt ember sír. Pláne nyilvánosan.' — — De igenis haragszom. Megint beharapta alsó ajkát, aztán folytatta: — Senkinek semmi köze hozzá, hogy maga szerencsétlen, vagy becsapták, vagy mit tudom én.. Titkolja el. Magánügy. Mire számít? Részvétre? — Megingatta fejét s gúnyosan elmosolyodott: — Az embereket legföljebb a szenzáció érdekli, és velük született tapintatlansággal, turkálni kezdenek a könnyei között No, jöjjön, kiszellőzik az alsó rakparton, míg rendibe nem jön, így nem állíthat be sehoL Csak bámult az idegenre, aztán ellenkezés nélkül elindult mellette, ijedtében a sírásról is megfeledkezett. Nyugodt sétalépésekkel indultak el a lefelé vezető lépcsősoron. János meg fötlélegezvej hogy végre olyasvalaki dót* mondhatja el a magáét, akihez nem köti semmi, tágasan otthonosan fordult felé: — A sírás a gyerekkor elő-' joga, miikor még elérhetünk vele valamit: új mackót a szétnyúzott helyett, engedélyt a cirkuszba menésre. Akikor még csupa olyasmiért szokás sírni, ami emberi erővel nagyjából jóvátehető. De később. .. — sóhajtott légy intve: — Rossz beidegzés, ostoba motor izmus. És kínos helyzetet teremt. Lelkifurdalást próbál kelteni ott, ahol esetleg nincs is lelkiismeret. Vagy éppen túlteng, akkor meg... Eh! Sírni magányosan kell, elbújva, bezárkózva — állítólag megkönnyebbít. De villamoson! — Hirtelen meghitt hangra váltott. — A női könnyek a terror szaloneszközei. .. ne nyúljon ilyen nemtelen eszközökhöz, úgysem hiszik el magáról, hogy védtelen. .. A fiatal nő megállt egy tömzsi kiikötőcölöpnél, s végre magára ébredőn, meglepetten rábámult: — De hát.. kicsoda maga egyáltalán— és • • • ? — Oly mindegy. Én sem kérdeztem, hogy maga kicsoda. Nem is érdekel. — Hátra- stmította haját, fújt egyet. — No. jobban van, Könnycsepp kisasszony? A fölpuhult / arc átmélkodó volt, de a szeme már teljesen száraz. Egy ideje komolyan fürkészte a férfi keményen kirajzolt vonásait Aztán végre megszólalt: — Azért magát sem vetheti föl a boldogság. János furcsán, torokból nevetett: — De nem is sírok. — Sebesen kezet nyújtott — No, minden jót! — Köszönöm. És magának Egvszerre fordultaik meg. Vitték a másik előtt ismeretlen sorsukat. NÓGRÁD - 1975. január 26., vasárnap 9
