Nógrád. 1975. január (31. évfolyam. 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Kis történetek a nagyvilágból MEGLEPETÉS KSt kongresszusi különbi­zottság vizsgálta hónapokon át Nelson Rockefeller előéle­tét, vajon alkalmas-e a jelölt az alelnöki méltóságra. Mun­kájuk eredményét aztán ter­jedelmes jelentésbe foglalták, amely a következő szavakkal kezdődött: — N. R. tehetős családból származik... TAKARÉKOSSÁG Egy hírneves londoni fotó­modell lakását kifosztották. A szemrevaló hölgy másnap hatalmas gyümölcskosarat kapott Lord Snowdontól, s egy névjegyet, részvétsor ok­kal. A bájos leány örömmel nyitotta ki a csomagot, be­leharapott egy körtébe. A körte puha volt és belül barna. A szőlő fonnyadt A narancs penészes. A hölgy dühösen hívta fel a világhíres Fortnum és Ma­son céget: hogyan szállíthat­tak Lord Snowdonnak rom­lott gyümölcsöt? — Elnézést, asszonyom, — volt a válasz —, de Lord Snowdon még sohasem vásá­rolt nálunk. Viszont egy har­madik személy megbízásából valóban szállítottunk a lord címére egy gyümölcskosa­rat. .. Néhány hete. amikor a kórházban feküdt. Továbbajándékozta! BÉKESSÉG A FÖLDÖN... St. Just városka évzáró tanácsülésén parázs botrány tört ki. Egy fontos kérdés felett folytatott vita során két tanácstag összevereke­dett, majd — miután az érin­tett ügyben nem sikerült dű­lőre jutni — tizenkét másik városatya is elhagyta a ta­nácstermet Hogy miről folyt a vita? Nos: állítsanak-e kará­csonyfát St Just főterén a városka lakói számára... NOSZTALGIA Infláció, immkanélkOttség, hiányos közbiztonság, energia- válság. .. Amerika tehát a múltba menekül, s a régi szép időket emlegeti. No, nem egyhangúlag. Mert például Otto Bettman professzor könyve éppen az év utolsó napjaiban jelent meg. A vaskos kötet címe: „Azok a szörnyű régi szép napok!” Csak néhányat a derék professzor adataiból: A New York-1 rendőrfőnök jelentése szerint 1890-ben kereken negyvenezer bejegy­zett prostituált kószált a vá­ros utcáin. A Central Park tervezője már 1882-ben arra figyel­meztette az illetékeseket, hogy sötétedés előtt ajánlatos lesz bezárni a park kapuit, — közbiztonsági okokból. Theodor Roosevelt már vá­rosi tanácstag korában anar­chistáknak titulálta a New York-i villamosvezetőket Mert a tizenhat órás napi munkaidő helyett tizenkét órás szolgálatot merészeltek köve­telni. 1890-ben az Egyesült Álla­mok farmereinek negyven százaléka sem házzal, sem földdel nem rendelkezett, cselédsorban élt A városi la­kosság összjövedelmének mintegy ötven százaléka élel­miszerekre ment el. Vagyis — összegezi Bett­man professzor — a mai csúnya idők még mindig sok­kal szebbek a régi szép idők- néL. De kit vigasztal ez? NAOYVONALÜAN Ezt a csacska történetet a Yorkshire Post nyomán me­séljük tovább. Mrs. Ethne Barna* az egéstzségügynúTÚsztérium leed- si csoportfőnöke bejelen­tette, hogy az új évben Leeds környékén is hozzáférhetővé teszik a születésszabályozási. Persze — tette hozzá a főnöknő — egyelőre csak a nyugdíjas korosztályok ré­szére. Istenkém, takarékos­kodnunk kell. Világos! HABOS TORTA A Port Hoenesne-i hadbí­róság ötvenperces tanácskozás után bűnősnek nyüvánította, hathavi elzárásra és 400 dol­lár bírságra ítélte Leon Louie-t, a haditengerészet matrózát Az ok: az a hwnewt León gyerek szeptember 27-én egy habos tortát vágott az első tiszt fejéhez. — Az ítélet nem igazságos — mondta Leon Louie az utolsó szó jogán. — Csak ár­tatlan tréfáról volt szó, fel akartam . vidítani a társai­mat .. A bíróság az ítélet indoko­lásában a kötelező fegyelmet és a tiszti mundér becsületét emlegette. A tárgyalás fény­pontja Soupy Sales vallomása volt. A híres tv-komikus a vádlott tanújaként lépett a bíróság elé: — Pályafutásom során pontosan 19 2S3 habos tortát vágtak a fejemhez — mond­ta. — Mégsem érzem magam becstelennek. Talán az a baj, hogy elké­nyeztetik az újoncokat. Mind­ez sosem fordulhatott volna elő, ha a matrózok nem kap­nak édességet ebéd után. P. P. Szicíliai történet. A temp­lom előtti kis téren két legény beszélget: — És nem volt meglepetve Signor Bartulozzi, amikor megkérted a lánya Mezét? — Már hogyne lett volna. A revoltier is kieseti 'a kezé­ből.. • — Szeretném, ha • fiam pedagógus lenne — mondja az egyik mama. — És van rá hajlama? — Ezt még nem lehet meg­állapítani, mindenesetre na­gyon szereti a hosszú iskolai szüneteket.., — A mi üzemi konyhán­kon ebben az évben három vezetőt váltottak le, két köny­velőt és három szakácsot. Csak az étlap maradt válto­zatlan. .. — Es hogyan értitek maga­tokat a szép új modern la­kásban? — Nagyszerűen. Eddig még egyszer sem veszekedtünk a feleségemmel. — Csakugyan? — Egyikünk sem akarja megkockáztatni, hogy az ajtó a fejére essék... Humorszolqátal A férj megkérdezi a felesé­gét: — Mit szeretnil a 15. há­zassági évfordulónkra: egy ir­habundát, vagy egy bulgáriai utazást? — Utazzunk el Bulgáriába. Hallottam, hogy ott olcsóbbak az irhabundák. Házastársak egymás között: — Nem engedem, hogy le­vágasd rövidre a hajad! — Te sem kérted a bele­egyezésemet, amikor elkezdtél kopaszodni... A bíróságon. — Ez hihetetlen! Vádlott, hogyan jutott az eszébe, hogy tisztes öregember létére, 80 Í.ves korában lopjon autót? — Tudja, bíró úr, az én fia­talkoromban még nem voltak autók... — Foglalkozása? — Imitátor vagyok. — A cirkuszban, a varieté­ben, vagy a televízióban? — Nem, lapáttal dolgozom. A feleség otthagyta a fér­jét, és visszament a mamá­hoz, akinek elmondotta: — Alighogy kiléptem a la­kásból, lövést hallottam. Mit gondol, mama, agyonlőtte magát, vagy pezsgőt bontott? — Mama, a papa már me­gint részeg! — Honnan tudod? — A fürdőszobában borot­válja a tükröt. Két író beszélget. — Darabot írok. Két felvo­nást már meg is írtam. A harmadikban szeretném ha a bűnös meghalna, csak nem tudom, hogyan. — Nagyon egyszerű. Add oda neki elolvasni az első két felvonást! A katona jelentkezik az or­vosnál. Az orvos megvizsgál­ja, majd megkérdezi tőle: — Mondja, ha civilben len­ne, akkor is orvoshoz menne ezzel a panasszal? A katona gondolkodik, majd kijelenti: — Az igazat megvallva nem. Az orvost hívnám ki a lakásomra. Az első napon Mivelhogy feledékenyeit ro­gyunk, tolón nem szócséplés, ha emlékeztetek arra, hogy haj- danában-danában, azaz nem is olyan régen, milyen babonás volt a magyar. Ha kéménysep­rőt látott, úgy megcsavarta a gombját, hogy konfeíclós kabát­ján menten elszakadt a cérna. Luca-napkor tésztaszűrőn ólmot öntött a lány, abból próbálta klspekulólni, hogy királyfi jön-e érte, hófehér paripán, avagy nyelvünket immár törve rebegő, messze idegenbe szakadt ha­zánkfia - hófehér autón. Azon a vidéken. ahol én fel­cseperedtem, midőn még hírét- hamvát se bafiottxHr az emanci­pációnak, akadtak bátor asszo­nyok, akik tulajdon két kezük­kel befogták o lovat a szekér­be, s úgy mentek ptocra, vá­sárba, meg szántani, boronál- ni. S a férfiember, ha találko­zott oz asszony Isosmónyozta szekérrel, tréfásan, babonásan keresztet vetett, felnézett az ég­re, mondván: zivatar lesz. Eb­ben talán volt is némi igaz­ság. Gyermekkoromban, úgy 39-43. között Igen sok asszony dirigálta az igái. s csakugyan kutyaidőket éltünk akkoribon. Am, emlékeztetőül, elég is ennyi. Azaz: még egy baboná­ról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hinni, hogy amilyennek sikerül az új év első napja, olyan lesz oz egész esztendő. No, persze, ez már inkább népszokás. Én nem hiszek benne, szerencsére. Ho ugyanis efhlrmém, most nem rónám e sorokat. mert az én első napom tragikuson kezdő­dött. _Az történt, hogy nem készül­tünk fel eléggé a szilveszteri eseményekre, így hát a hajnali órákban elfogyott az asztalról a bor, a sör, a pálinka, pediq közben tévéztünk, rádióztunk, dumcsiztunk. Aztán én, mint a társaság legfiatalabb férfitag­ja, kaptam a megbízatást: csapjak n hónom alá néhány üveget, és szerezzek utánpót­lást, akár a főid alól is. És már a* lépéseknél kísértettek a sötét jelek, A lépcsőn — nyilván a mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek következtében alaposan elha­saltam. Rossz jel. A társaság egyik közismerten bölcs tagja sajnálkozva meg is jövendölte, hogy majd egész esztendőn át hasraese.m. Azt a bizonyos helyet, ahon­nan nekem utánpótlást kellett szereznem, busszal lehet meg­közelíteni. Azonnal jött. Ez jó jel. Nem lógtak a lépcsőn és nem Indították el az orrom előtt. Szerencsés jel. Sikeresen felhágtam a lépcsőn, aztán e9*sz^véletlenül ráléptem egy feltűnően csinos hölgy, feltűnő­en csinos lábára. Álmoskönyvek szerint feltűnően csinos hölgy lábára taposni újév hajnalán - határtalan szerencsét jelent. Vidáman és könnyedén megha­joltam hat a hölgy előtt, és azt mondtam: oppardon... De a hölgy szintén buliról tartott ha­zafelé, álmosan, morcosán — és mitogadás - kissé becsiccsan- totton. Neki aztán hiába mond­tam, hogy ó, pardon, Pillana­tok alatt bokszolóállósba he­lyezkedett, és csak kiváló ref­lexemnek köszönhettem, hogy a feltűnően formás öklöcske nem akadt be az állam alá. Rossz jel. Sötét jel. Egy teljes esztendőn ót vi­gyáznom kell a szép hölgyek lábára. ú li Simon Lajos r ÄBff MONDTA a szwitesa. lő, hogy írhatnék egy olyan habkönnyű micsodái szóval afféle Elveszted SÉSBzatekin­tet a hátunk hagyott esztendőkről. Rn álltam kö­télnek az első szóra, mert mit tudom én, hátha valakinek nem tetszik, hogy visszatekin­tenek, ráadásul habkönnyű micsoda keretében. Ha már visszanéz az ember, akkor figyeljen arra, hogy közben előre is tekintsen, bár ennek nz ajánlott módszernek a tech­nikájával még nem vagyok egészen tisztába, félő, hogy esetleg kitekeredik a nyakam. Mindenesetre próbáljuk meg. A legcélszerűbb volna talán arról elmélkedni, hogy milyen volt az időjárás. Igen, ez jó lesz, mert az időjárás ezúttal csakugyan . olyan sze­szélyes volt, mint az időjárás. Emlékszem, az év elején pa­píron télnek kellett volna len­nie, ám a valóságban szokat­lan enyheség uralkodott. Mondták is az üregek, hogy. ez nem jól van így, ők inkább azt szeretik, ha télen csikorog a hideg, mert különben meg­lesz ennek a böjtje. Magán­számításaim szerint ekkoriban az idősebbek közül 960 ezren jelentették ki, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ez csak látszólag nagy szám, voltakép­pen lehetett volna nagyobb is, hiszen ma már a lakosság ti­zenhat százaléka, egymillió­hatszázezer nyugdíjas korú, így mondhatták volna többen is, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Ugyanis tényleg nem ette meg. Pedig újabban rengeteg a kutya és minőségük is ör­vendetesen javul. Hol vannak már 'azok az idők, amikor mindenféle korcs, kutyának számított. A fejlődés vonala töretlen: kezdetben az igénye­sebbek is megelégedtek ke­resztezett kuvaszokkal, aztán jött a német juhászok divat­ja, majd a foxterriereké, az airdeleké, s végül, amikor a boxerek már-már kiszorították a többi ebet, megjelenték az afgán agarak, jöttek, látták őket és aki győzte forinttal, az máris büszkén sétáltathat­ja a hosszú szőrű elegáns ku­tyát, pukkadjon akinek csak vacak vizslára futotta a pén­zéből. Feltehetően ebből indult ki az ünnepelt táncdalénekes is aki előbb a régi kocsiját cse­rélte le; majd a kutyáját, csak az lett a baj, hogy előbbit összetörte, utóbbit pedig el­vesztette, ami szerencsére a hangjával már nem történhet meg. De nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy ezek az úri kutyák már na­gyon finnyásak, olyannyira válogatnak, hogy egyebek kö­zött a telet sem eszik meg, tő­lük ezt nem is várhatjuk el. A nyár különben március végére esett, kiderült az ég, majd az is, hogy ez volt a ta­vasz tizenhét pillanata. Ra­gyogóan sütött a nap, zöldbe borultak a fák, mindenki alig várta, hogy megjelenjen a Stirlitz, ám csak ritkán szólalt meg,' Inkább hallgatott És az üdülők hiába lesték a hosszú, forró nyarat, mert az idén se­hol sem volt. Ezt onnan tu­dom, hogy a feleségemre me­gint rájött az utazási láz (ér­dekes, mindig éppen három- évenként jut eszébe, hogy kel­lene látni egy kis nyugati vi­lágot) és összekuporgatott pénzünkért olasz napfényt kí­vánt vásárolni. Mondanom se kell, hogy nem kapott, pe­dig ott viszont mi voltunk a külföldiek. Hazafelé végig sza­kadt az eső és akkor még azt hittük, hogy majd eláll. ősszel aztán megkezdődött a tanulás. Egyebek közt meg­tanultuk, hogy esőből is meg­árt a sok és a mezőgazdaság­ban átmenetileg szünetelt a/, öntözéses gazdálkodás propa­gandája. Ismét divatos lett a gumicsizma, mint praktikus viselet és a városi lakosság, valamint a diákság körében új erőre kapott a méltatlanul el­felejtett falujárás, amelyet si­került összekötni a Csináld magad, ha enni akarsz — moz­galommal. A nemzetközi eny­hülés következményeként ka­tonáink békésebb foglalkozás után néztek, legtöbben cukor­répaszedéssel ütötték el az időt a hosszú és unalmas őszi napokon. Megtanultunk továb­bá olyan új fogalmakat, mint a begyűrűzés. Ma már a gye­rekek is tudják, hogy ezen mit kell érteni: ha nyugat fe­lől megnövekszik a felhőzet és beborul az ég, akkor itthon is célszerű készenlétben tarta­ni az esernyőt. ANNÁL IS inkább, mert a legfrissebb előrejelzés szerint az új esztendőben szintén lesz időjárás, Árkus József , iiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiifiiiiiiiHiiiiMiiiiiuiMiiiiiiiirtiiuiHifiimiiiiHiiiiimmiiniiiifiiiimmmiitiiMfiittfrMiiiiimHHfiitnitiimtifimifiimfHmmTHHmfimffmtmmnHtittmTmmmm IDÖJÁRÁ liuilüiUi.mnmnnuiiiiiaiiiiiiiiiiiii.aiiHiinüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii..iiiiiiii,íiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiniii^immiiinimmimiiimmiitamumiimHimiaumMiMiJii INT A

Next

/
Oldalképek
Tartalom