Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
Három község terve Együtt a megvalósításban AZ UTÓBBI idők egyik legígéretesebb tanácskozásának tartják Szí rá kon az MSZMP községi csúcsvezetőségének azt a kibővített ülését, amelyen a közművelődés helyzetét vitatták meg és a továbbfejlesztésére hoztak határozatot. Az előterjesztés után sokan emelkedtek szólásra, mondták el véleményüket a művelődés, és szórakozás lehetőségeivel és felvételeivel, a lakosság műveltségével kapcsolatosan. Hasznosak voltak az észrevételek. Hasznosak, mert egyrészt bizonyították a téma időszerűségét és fontosságát, másrészt közelebb vittek a problémák és gondok lényegéhez, világos utat mutatva a k i bontakozásnak. A párt sziráki csúcsvezetőségéhez tartoznak a társközségek. Bér és Egyházasdemge- leg alapszervezetei is, amelyek vezetői szintén részt vettek a megbeszélésen. S jelen voltak azoknak a helyi pártszervezeteknek a képviselői is, melyek szervezetileg közvetlenül a járási pártbizottsághoz tartoznak. Indokolt ez, hiszen a területen működő pártalapszervezetek mindegyikének feladata — szervezeti hovatartozás nélkül — 'a közművelődés segítése, fejlesztése. Hogyan született meg a fel- Rdatterv, a határozat? Először is alapos helyzetelemző, helyzetfeltáró munkát végeztek, tudván, hogy csak a sajáto-- ságok, a motiváló fényezik pontos figyelembevételével lehetséges a szükséges tennivalókat úgy meghatározni, hogy azok a valóságnak feleljenek meg, hogy a reális igényeket és szükségleteket tükrözzék. Lássunk néhány sajátosságot! A körzetben élők döntő többsége a mezőgazdaságban — ez a fő termelési ág — és az iparban dolgozik. A mezőgazdasági dolgozók munkaideje — a munka természetéből következően — sokszor a napi tíz órát is meghaladja. A kijáró dolgozók főként ipari munkások. A művelődésre, szórakozásra és pihenésre fordítható idejüket a több órás utazás rövidíti meg. Szárakon és körzetében jelentési a cigánylakosság száma. Életmódjuk, műveltségi szintjük elmarad az általánostól. A falusi értelmiséget nem sikerült olyan aktív, erőteljes formában bevonni a kulturális munkába, az ismeretterjesztésbe, a községek politikai és társadalmi életének szervezésébe, mint azt várták és szükséges lett volna. Mindezek mellett egyes munkahelyi, tömegszervezeti vezetők körében is tapasztalhatók a művelődést lebecsülő, a köz- művelődést kizárólag intézményi munkáinak tekintő helytelen, nézetek. E SAJÁTOSSÁGOKBÓL következnek a pártalapszervezetek és a párttagok legfőbb feladatai: fel kell lépniük a téves nézetekkel szemben. és olyan társadalmi légkört kell kialakítaniuk, amelyben a műveltebb ember nagyobb elismerést és megbecsülést kap a többiektől! Többek között e követelmény folyamatos megvalósításában nyer igazi jelentőséget a személyes példamutatás, a magán- és társadalmi életben egyaránt. Az ala.pszervezetek- nek az eddiginél sokkal céltudatosabban kell foglalkoztok a kultúra, a művelődés kérdéseivel. Minden alapszervezeti vezetőségben — határozták meg a sziráki csúcsvezetőség ülésén — legyen legalább egy olyan vezetőségi tag, aki a művelődéspolitikai kérdésekben megfelelő áttekintéssel rendelkezik, tájékoztat. inspirál. Az alapszervezetek közművelődési jellegű pártmegbízatásokat „A burzsoá ideológia és a revízióra izmus kritikája Ezt a cfmet viseli majd az a könyvsorozat, amelynek közös kiadásában megegyeztek a bolgár, a magyar, az NDK- beli, a kubai, a mongol, a lengyel, a szovjet és a csehszlovák kiadók. A konkrét művek listáját, kiadásukat és példány számukat ugyanakkor mindegyik fél maga határozza meg, állítja össze, a könyvek külseje magán viseli majd az illető ország nemzeti könyvkiadási hagyományainak a jegyeit. Fontoß helyet kapnak a sorozatban az olyan cikkek és egyéb anyagok, amelyek feltárják az imperializmus agresszív jellegét, a maoiz- mus és a cionizmus elméletét, mint olyan érőkét, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését. A művek szerzői az illető országok nevezetes tudósai. is adjanak tagjaiknak. A ha tározat végrehajtásáról rendszeresen tájékoztassák a csúcsvezetőséget az érdekelt vállalatok, szervek, intézmények. Mert a társadalom szocialista fejlődésének következményét és egyben feltételét jelentő magas színvonalú közművelődési munka megvalósítása csak ilyen formában, a kölcsönös, és megbízható informálódás alapján lehetséges. A konkrét feladatokat bőséggel tartalmazó határozatból külön említést érdemelnek azok a részek, amelyek a közigazgatási központ kulturális életének erősítését, kisugárzó szerepének növelését, a társközségek köz- művelődési feladatainak segítését * szlovák anyanyelvi kultúrájának megőrzését és ápolását szolgálják. Ezek so rában említjük az amatőr művészeti csoportok és szakkörök további szervezését, az alapismereti és a 80 órás előkészítő tanfolyam indító sónak szükségességét, a könyvtári olvasók számának céltudatos gyarapítását, a társadalomtudományi és egészségügyi ismeretterjesztő tevékenység szélesebb körű kibontakoztatását. A két nemzetiségi községben tervezik egy-egy pávakor megalakítását. is. A határozat értékét növeli, hogy gondot fordít az iskola és a közművelődési intézmények, vagyis a közoktatás és közművelődés kapcsolatának szélesítésére, a társadalmi tevékenység összehangolására. Nem feledkezik meg a fiatalok sportmozgalmáról, a testkultúra ápolásáról sem. A kijáró dolgozók művelődésének segítése érdekében pedig a község és a munkahelyek együttműködését szorgalmazza. Kössenek kulturális együttműködési szerződéseket, a tanács ismertesse a munkahelyi vezetőkkel a ■község egységes művelődési tervét, a gazdasági egységek pedig pénzeszközökkel segítsék a közművelődési intézmények technikai felszereltségének korszerűsödését, a tartalmi munka színvonalának emelését. ÖSSZEGEZVE elmondhatjuk: a csúcsvezetőség határozata olyan gondos munka eredménye, amely helyesen határozza meg a közművelődési munka konkrét irányát és feladatait. Iránytű — amely határozott és jó utat mutat a sziráki körzet párttagságának, a közművelődés minden rendű és rangú dolgozójának a mindennapi cselekvéshez. —ok— William Auld Szeretem a magyar irodaimat 1946-ban, négyéves katonai szolgálat után tértem vissza szülőföldemre. Huszonkét éves voltam akkor, s már majdnem tíz éve ismertem tankönyvi szinten az eszperantót, a nyelv irodalmát illetően azonban szinte analfabéta voltam. A hosszú, értelmetlen öldöklés és nélkülözés után kellemes felüdülést jelentettek a könyvek. Az első eszperantóul olvasott irodalmi mű, Remarque egyik regénye, rendkívül mély hatást gyakorolt rám. Második élményem Dante Isteni Színjátékából a Pokol, s ezután, természetesén, Madách Az ember tragédiája következett. Igen. ma már mondhatom, hogy „természetesen Madách”, de 1946-ban, noha angol .anyanyelvű révén jól ismertem a népszerű Remarque műveit, a klasszikus Dantét, a magyar irodalomról semmilyen ismeretem sem volt. A 350 oldalas Nyugati irodalom történetéből tudtam meg valami keveset — három, azaz három sort — Petőfiről. Ez éppen három sorral volt több annál, amit az angol nyelvű irodalomtörténetekben megtaláltam, vagyis ez utóbbiak még utalásszerűén sem regisztrálták a magyar irodalom létezését. Több elbeszéléskötetet rendeltem. Érdeklődésemet azonban Az ember tragédiája keltette fel legjobban, valószínű azért, mert az eszperantó nyelvű prospektus, lakonikus tömörséggel így propagálta: „Epikus poéma, bizonyos értelemben hasonlít Milton Elveszett paradicsomára”. A Tragédia teljesen magával ragadott. Elcsodálkoztam: hogy lehet az, hogy ezt a páratlan értékű művet nem ismerik Angliában. (Néhány év múlva ugyan megtaláltam a Tragédia angol fordítását, mégis örömmel konstatáltam, hogy a Madách-mű nem vált ismertté hazámban :"az ismeretlen, dilettáns könyvtáros minősíthetetlen „angolo- .sítása” csak kompromittálta volna a nagy hírű klasszikus munkát.) Egyik alkalommal felkerestem egy ismert eszperan- tistát, s elmeséltem, mennyire lelkesedem Madáchért. — Jó, jó hangzott a válasz —, és Petőfiről, Aranyról, Ady- ról mi a véleménye? Csodálkozásomat látva már szavalta is: Fürdik a holdvilág az ég tengerében,/ Méláz a haramja erdő közepében... Később elküldte az eszperantó nyelvű Magyar antológiát, s ettől kezdve ennek a kis nemzetnek az irodalma magánéletem szerves részévé vált. Hosszú, rendkívül kellemes évék, kávészagú, rigai rettafüítös éjszakák jöttek. Rosetti, az ismert eszperan- tista, új barátunk. Francis és én, a magyar irodalom bűvkörében éltünk. Hajnalig tartó felolvasásaink, vitáink során több magyar költőt annyira megszerettünk, hogy egymás között csak keresztnevükön emlegettük őket, mint legjobb barátainkat. Gyakran mondogattuk: „Dolgozz, csak dolgozz! Messze még a Kánaán, ezt már Sándor is megmondta: ...addig nincs megnyugvás, 1 Addig folyvást küszködni kell.” Mindannyiszor nagy elismeréssel adóztunk Kalocsay Kálrpán egyedülálló fordításainak, amelyek a magyar költők mély intellektuális témaérzését oly’ magávalra- gadóan sugallták. Amikor egy gyengeelméjű nem eszperantista a magyarokat a cigánykultúra „éllovasainak” titulálta, emlékszem, Rosetti felindultságá- ban majdnem szélütést kapott. Kiderült, hogy az illető egyetlen értelmes mondatot sem tudott „kinyögni” az általa szidalmazott kultúráról. Francis, aki a novellákat szerette, Móriczért lelkesedett: „A világ tíz legjobb novellája között a Szegény em-. bereket a legelső helyek egyike illeti meg. „Sohasem múlt. el olyan nap. hogy R •>- setti ne dicsérte volna K :- rinthy humoreszkjeit. Az t r kedvencem Babits volt, rajongtam Széo Ernő stílusé -t és témáiért, Gellért Őszit \r a Szabadságos katona éjszaué a c. verséért. A magyar irodalom iréti szeretetem ma is tart, s r t az eszperantónak köszöni. •- tem. 1961 óta rendszerein olvasom a Hungara Vi o (Magyar Élet) hasábjain me ,- jelenő verseket és elbeszél :- Dákét (Veöres Sándor, Gergely Mihály, Nagy László^ Szécsi Margit, Jobbágy Károly, Ladányi Mihály stb.) 26 magyar alkotás önálló eszperantó nyelvű kiadása van meg könyvtáramban, s ezt az anyagot számtalan folyóiratban és gyűjteményes kötetben megjelent fordítás egészíti ki. Gyakran hallom, hogy ..az eszperantó a nemzeti nyelvek ellensége”. Ellenkezőleg: az eszperantó a népek barátja, összeköt és nem elválaszt. A nemzetközi nyelv nélkül, a magyar irodalom nélkül, életem sivárságát és szegénységét el sem tudnám képzelni. A magyar nyelv ismerete nélkül, a könnyű és logikus eszperantó segítségével, ugyanúgy gyönyörködhetem e szinpatikus nép fiainak irodalmában, mintha azok minden szavukat egyenesen hozzám intéznék. t Eszperantóból fordította: Saiga Attila A modern reneszánsz szobrásza — MA IN ZU Szobrok — a szó igazi, hagyományos értelmében. De micsoda szobrok! — nemesek, hajlékonyak, anyagsze- rűek, szemet gyönyörködte- tők. Tárgyuk is világos, érthető; élvezhető — játszadozó gyerekek, táncoló lányok, imádkozó kardinálisok, ölelkező szerelmesek és karakteres portrék. Szobrok — nem holmi forgó, villogó, funkciójukat vesztett fémszerkezetek —, de bronzból, márványdóm bronz. kapuján. Megmintázta XXIII. János pápát, festő barátját Oszkár Ko- koschkát, Barnard szívsebészt. 1966-ban Lenin-békedíjat kapott. s nagy sikerrel szerepelt moszkvai, leningrádi kiállításokon. Az állandóság, örökkévalóság hangulatát árasztó kardinális szobrai fogalommá lettek. 'Degas hangvételével rokon táncosnői a világ nagy múzeumainak féltett kincsei. L assan hagyománnyá válik Nógrádiban, hogy évenként kiadják a Madách ■ alkotói díjat. Mint ismeretes, a Nógrád megyei Tanács VB határozatban szabályozta az alkotói díj adományozását. Fiatal írók, képzőművészek, pedagógusok, népművelők, politikai munkások részére nyílik lehetőség az alkotói díj elnyerésére, személyenként hétezer forint összeggel. A díj elnyerésére a megyei művelődésügyi osztály évenként pályázatot hirdet. Amint azt lapunk korábbi számában hírül adtuk, az idei pályázatra tizenkét pályázó jelentkezett, közöttük muzeológus, pedagógus, képzőművész, újságíró, népművelő, főápoló. A Nógrád megyei Tanács VB megvitatta’ és elfogadta az alkotói díj pályázatról szóló előterjesztést. Az alkotói díjat 1975. január 20-án adják át Salgótarjánban. , Miért hozták létre a Madách alkotói díjat? Mi a szerepe megyénk szellemi, művészeti életében? Először lássuk mit mond erről maga a pályázati felhívás? Mint megtudjuk, a Madách Imre alkotói díj elnyerésére hirdetett pályázat célja mindenekelőtt a szocialista jellegű irodalmi, művészeti alkotómunka ösztönzése, a megye szellemi életének gazdagítása jegyében. Írók, képzőművészek, újságírók, pedagógusok, népművelők, politikai munkások kaphatnak ezáltal lehetőséget színvonalas alkotómunkára, eddig elszórtan publikáló Szerzők, alkotóik, kutatók tervezhetik elmélyültebb munkát igénylő művek létrehozását. Figyelmet érdemel az is. amit a pályázati felhívás mond arról: kik kaphatják meg a díjat a pályázók közül. Eszerint, a díjat azok kaphatják meg, akiknek a pályázatra benyújtott tervei a dolgozó nép életét bemutató VASÁRNAPI JEGYZET Az alkotói díjról alkotások születésére engiednek következtetni, továbbá tükrözik a munkások és a fiatalok megváltozott életét, illetve szorosan kapcsolódnak Nógrád megye időszerű művelődési feladatainak megoldásaihoz, a megye szocialista hagyományaihoz. Amint látjuk tehát, nem kis igényekről van szó. Olyannyira nem, hogy joggal merülhet fel a kérdés: az a szerény díj a gyakorlatban képes-e mindennek megfelelni ? Nem képes! Igaz, eddig még csak két alkalommal ítélték oda a díjakat, tehát túl sok következtetés levonására nincs lehetőség. Egy-kettőre azért van. Mindkét alkalommal kapott alkotói díjat egy-egy képzőművész, továbbá egy hely-, illetve egy sporttörténeti munka szerzője. A művészeteknél maradva, nem kapott például még díjat szépirodalmi próbálkozásokról ismert szerző. Köztudott, úgynevezett irodalmi életünk gyenge. Ennek egyik oka kétségkívül az, hogy nem élnek Nógrádban rendszeresen, s országos figyelmet keltő szerzők. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a megyei irodaltrhi próbálkozások támogatósára aiig-ailig áll rendelkezésre a megyében bármiféle eszköz. Publikálási lehetőség szűk. Ügy tűnik, a megyei folyóirat sem vállalkozik a szépirodalom megyei műhelyévé válni. (Természetesen, társadalom politikai törekvéseinek időszerűségét n,em lehet eléggé dicsérni.) A Madách alkotói díj pályázati felhívása szól ugyan az elszórtan publikáló szerzőkről (ide érti a szépirodalmi művet publíkáliókat is), de a gyakorlatban eddig még nem nyújtott módot arra, hogy a díj odaítélése áltól éppen ezeknek publikációs lehetőséget is teremtsen. Mindenekelőtt azt kellene konkrétabban meghatározni, hogy a Madách alkotód díj elsősorban a szellemi élet mely területén tevékenykedőket kívánják támogatni? A jelenlegi forma ugyanis kissé a parttailanság érzését kelti. Feltehetjük a kérdést:, ez a forma-e a legalkalmasabb arra, hogy pedagógusok, népművelők, politikai munkások alkotó- és kutatómunkáját támogassuk? Nem állnak-e napjainkban is inkább rendelkezésre azon jutalmazási formák, ösztönzők, amelyek például elismerik a kiemelkedő tevékenységet végző pedagógust, népművelőt, politikai munkást? Nem kevesebb ösztönző van-e például a megye művészeti életébe bekapcsolódni kívánók számára, kivéve — természetesen — a képzőművészeti életben ismert, és kidolgozott anyagi és erkölcsi ösztönzési, megjelenési (kiállítási) iehetőségöket. T ermészetesen az sem lebecsülendő, ha a Madách alkotói díjat egy-egy képzőművészen túl a helytörténeti tevékenységet végzők kapják meg. Ügy véljük azonban, a pályázatok meghirdetésekor érdemes lenne azon gondolkodni, vajon a kevesebb nem lenne-e több?! Azaz, a szellemi életnek valóban minden területét kívánjuk-e általa támogatni, amely — úgy vélem — lehetetlen, vagy pedig szerényebben fogalmazunk, s csupán a szellemi élet egy-egy konkrét ágának támogatósára törekszünk. Tóth Elemér Giulia és Mileto a kocsin ból faragottak. Izmusokkal terhes korunkban figuratív, az ember testiségét, a humanitást dicsőítő alkotások. Giagomo Manzu szobrai. Manzué, aki Michelangelo, Leonardo, Bernini világához, a reneszánszhoz nyúlt vissza. Aki fafaragó kézművesből lett a világ egyik legjobb szobrásza. Leírta, s egész életművével megvalósította természetel- vűségét: „Ne féljetek a természettől, nem akadályoz benneteket! Dolgozzatok a természethez híven, s még ha utánozzátok is, újat alkothattok, mert az eredmény nem a külsőségben, hanem abban van, ami bennetek rejtőzik.” Manzu, az autodidakta, tanár lett a milánói Képzőművészeti Akadémián. 1948-ban a Velencei Biennále szobrászati nagydíját nyerte el. Bronzba faragta a Szent Péter bazilika kapuját. A háború és a béke szimbólumát örökítette meg a rotterdami Műcsarnokbeli gyűjteményes kiállítása — Itália földjéről hozott üzenet. A reneszánsz Itáliájából és , a ma Olaszországából. Érzékenyen és érzékien mintázott szobrai a megújított reneszánsz mesterművei! A hatalmas márványszobor összefonódó alakjai — A nagy szerelmesek — az érzések örökkévalóságáról vall. Gyerekei a ko- csikázó,' játszó testvérpárjának modelljei. Festőién szép »zobrai közül talán a legszebbek második feleségéről, Ingéről mintázottak — táncosnők, aktok, portrék. A Műcsarnokban nemcsak nagyméretű művek képviselik a művészt. Aranyból készült érmék, kisplasztikák, ékszerek töltik meg a tárlókat — ötvösművésznek is kiváló. Akvarelljei grafikái könnyed virtuóz ujjgyakorlatok —. s a zseniális szobrász mesterségbéli tudásáról vallanak. Kádár Márta NÓGRÁD — 1974. december 1., vasárnap
