Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-01 / 281. szám
/ Válaszol az igazgató lAatójavítás és T Az életszínvonal növekedésével párhuzamosan Nógrád- ban ugrásszerűen emelkedik ti személygépkocsik száma. A gépkocsi üzembiztonságának, az üzemeltetés gazdaságosságának biztosítására, szervizekre, javítóhálózatra van szükség. A javításokról, a panaszokról, illetve az intézkedésekről beszélgettünk Miskolcon a XVI-os számú Autójavító Vállalat igazgatójává!, Mihólc Rezsővel. — Milyenek a tapasztalatok a' salgótarjáni szervizben? — Az elmúlt év első felében 6370 esetben végeztünk Salgótarjánban különféle típusú személy- és kisteher- kocsi-javítást. Az idei év hasonló Időszakában már 8484 gépkocsit vizsgáltunk át. kzen túlmenően tavalyihoz viszonyítva közel 1000 személy- és kistehergépkocsi- val több jelent meg szervizszolgáltatásra. A bejelentett panaszokat illetően sokat javult a helyzet. Csökkent a panaszok száma. — Elsősorban mire panaszkodtak az autósok? — A panaszok egy része a közölt javítási határidő csúszása miatt jelentkezett. Lakatos és fényező jellegű munkák elutasításából is fakadt. Szabályoztuk a panaszok ügyintézését, több belső intézkedést hoztunk, hogy tovább csökkentsük a reklamációk számát. Utasításban foglalkoztunk az ügyintézés módjával, a panaszok nyilvántartásával, valamint azzal a javaslattal, hogy a jogos észrevételeket a helyszíni munka során' azonnal orvosolni szükséges. Ha a jogos észrevétel az ügyfélszolgálati dolgozó hatáskörét meghaladja, akkor az üzemvezetőhöz lehet fordulni. Valamennyi írásban és szóban elhangzó reklamációra 8 napon belül választ adunk. Továbbá minden panaszt 30 napon belül orvosolni kell. A panaszok kivizsgálása során megállapítjuk, hogy ki a vétkes, és felelősségre vonjuk. A munkafegyelem szilárdítására nagy szükség van. Mit kívánnak még tenni, hogy a panaszok tovább csökkenjenek? — Mint említettem, a határidők be nem tartása, és gyarkan alkatrész hiány miatt adódik panasz. Az alkatrészellátás javítása érdekében Budapesten központi raktárai létesítettünk, ahol különféle típusok tartalék alkatrészei nagy mennyiségben megtalálhatók. Az AFIT megszervezte a hiányalkatrészek gyártását, fődarabok központi felújítását, és cseperendszerű javítását. Az erőfeszítések ellenére sem tudunk minden gondot megoldani, bizonyos típusoknál a jövőben is számolni kell alkatrészhiánnyal. Tovább bővítjük a dolgozók szakmai ismereteit. Az egész vállalatra kiterjedő, szervezett szakmai oktatást tartunk. Ez kiterjed típusismeretekre, hibamegállapításokra, a javítási technológiára, a beállítási értékek ismeretére, a műszerek alkalmazására és használatára. Salgótarjánban és a környéken lakó autótulajdonosok jogos igényének kielégítését 115 ezer óra évenkénti kapacitású létesítmény építésével kívánjuk megoldani 1975. nyarától. Nagy kapacitású lakatos- éS fényezőmfihelyt építünk. Intézkedéseink a szolgáltatási színvonal emelését szolgálják. r. L Akik télen sem fáznak .WW»AVWWW\A Aüt mondják némi élccel: íiem fáznak télen sem, mert beleivódott a meleg a bőrük pórusaiba. így van ez valahogy. Ötven-hatvan fokot is mu- ifcat a hőmérő nyáron, a lágy! tőkémén ce mellett, de hidegre fordulván sem csúszik lejjebb a higanyszál a harmincnál. A kemencéből kikerült huzaltekercsekhez sem lehetne csak úgy, csupasz kézzel nyúlni: messziről sugárzik belőlük a száz-szaz- liúsz fok melege. Gyöngyözik is a homloka Póczos Pálnak, s félkönyékkel törölgeti, hogy a szemébe ne folyjanak a cseppek. Mert figyelni kell a dani mozgását, pontosan irányítani a köte- geket a targonca villájára. Nem gyerekjáték. — De nem ám — bizonyítja Varga Elemér is és féltőn szól: vigyázzatok! Pedig mondani sem kellene, mert Póczos, meg Lázár János nem mai gyerek már, de csak rájár a szája. — Sose tudhatja az ember... Mert nemcsak maga-magának lenne baja, megérezné azt a brigád is. Igen a Münnich Ferenc brigád. ' Az úttörők, a mozgalom megalapítói a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél. Mert 1939-ben — de rég is volt már — a szocialista munka- verseny indítása az ő nevükhöz fűződik, meg a másik hét brigádéhoz. — Bizony nagyon elszaladt ez idő — mondja Póczos Pál, aki elejétől tagja a brigádnak. És az egyik legrégebbi munkás is közöttük: 1949 óta dolgozik egyfolytában a kohászati , üzemekben, annak is egyik gyárrészlegében, a huzal műben. — Emlékszem — folytatja —, milyen nehezen is ment a kezdet, hogy nemcsak magam vagyok, hanem magunk. így, mi huszonegyen. Hogy nem csak azt kell nézni. mi jobb nekem, hanem ml célszerűbb nekünk. Aztán beleszoktunk, s lassascskán rájöttünk: nem lehet úgy élni, dolgozni, hogy csak vagyunk magunknak. Tíz lágyítókemoncénjél dolgoznak a brigád tagjai, a régi acélgyár még ittmaradt kilencven-kilencvenegy éves csarnokában. Vashuzalhegyek között élnek, monoton génzaj szoktatja őket arra, hogy Bzájrói olvassák le a szavakat. s a hatalmas kapcsoló- szekrények tüzelő vörös jelzőlámpái dobnak sejtelmes fényt arcvonásaikra. Megállás nélkül dolgoznak: vasárnapokon is, ünnepnapokon is, mindig három műszakban. — Látjuk is egymást meg nem is — sajnálkozik Varga Elemér. — Igen, sokkal nehezebb így a helyzetünk, mintha mindig együtt lennénk, Több a gond, nehezebben tudunk megoldani egy- egy feladatot, de végül, azért mindig minden sikerül. Bizonyíték kell a szavaira? Am legyen: júniusban kapják meg a Szakma Kiváló Brigádja megtisztelő címet! De azt iß hogyan... — Szinte művészet volt úgy szervezni a munkát, hogy legalább tizen ott tudjunk lenni az ünnepségen, de aztán csak összejöttünk páran, Egyik társunk a kórházból kéredzkedett el, hogy velünk lehessen. Igen, csak így lehet: .összetartva, közösen. Ez hozza meg az eredményeket. Mert jó brigád a Münnich Ferenc, — Tudjuk, csak akkor élhetünk jobban, akkor lesz mindannyiufhknak még jobb, ha mi is többet adunk. Mert nem lehet mindig csak kapni, Viszonzásul nekünk is tenni kell érte valamit — fejtegeti Lázár János. Ügy dolgoznak, ahogy gondolják. 748 tonnával több huzal lá- gyítását vállalták, 100 ezer forint értékű energiát takarítanak meg. és 404 órával csökkentik az új kemencék üzemelési zavaraiból adódó munkaidő-kiesést. S mindezt terven felül, a kongresszusi munkaverseny tiszteletére. — Nem sok ez? — Olyannyira nem, hogy december elejére már teljesítjük, s valószínű, pótfel- ajánlást is teszünk. így van — bólogatnak Varga Elemér szavaira társai, hogy aztán hárman háromfelé menjenek. Mert sürget az idő, újabb rakomány huzalt adagolnak a kemencékbe. — Bizony, vállalásaink köteleznek, iparkodnunk kell — mondja búcsúzóul Lázár János. — Meg itt belül is mit szólnának, ha csak szépeket beszélnénk, s nem tennénk, amit kell — üt a mellére, és megnyom egy gombot a kapcsol őszek rényen. Kitárul a kemence ajtaja, és a nyolcszéz fok melege vibrálva vesz körül anyagot, gépet, embert egyaránt... Karácsony György ilsaECGB>a«fluflős útján MOSTANÁBAN korán kel a hold. Kerek akár a malomkő, a fénye pedig ezüst. Érdekes, sugarával befolyásolja a ma divatos, hideg fényű utcai lámpákat is. A Felszabadulás útja is szürkén csillogott. Báli Jánost, a párttitkárt is zavarta a fénylő szürkeség. Az utcában ismeri a rögöt is, azóta épült, amióta 5 is él. Micsoda szép út ez a Felszabadulás útja! Karancs- ság és Ságújfalu között a Tábla-dűlőn épült. Minden új. Bali most ezt nem érzékeltette. Keményen, mintha rágná, úgy ejti a szót. — Nyugalom, aranypajtás, mindjárt ott leszünk. A házsor végén, ahol el- alakban megtörik az utca, hogy a főútra érjen, ott fogta meg Bali a kapukilincset. Nagy ház, az ablak alatt az életért szívóskodó virág, mélyre benyúló kert, kopaszra vedlett gyümölcsfák, az udvaron minden a helyén. Dróthálón túl a baromfis, amögött a hízók mocorogtak. Távolabb a kert nyugalmában, a méhkasokban, titokzatosan zümmögtek a méhek. Közvetlen az udvarra tekint a nyitott nyúlás. Piros szemű jószágok kíváncsiskodtak belőle. A holdfényben a porta akár egy meseország, ahol minden a helyén, a hivatásának pegfelelően. A házőrző is szolgálatban volt. Janit ismerte, nem zajongott, tekintetével bevetésre készen követte a lépteket. Mennyi szorgalomból halmozódhatott, ami a Felszabadulás útja hetven- háromban található, Odabent a szíves fogadtatás. A konyhában a vacsorát készítette a ház asszonya. Kipirult a tűzhely mellett. Formás, csupa derű asszony. — Te. te, párttitkár, legalább már szóltál volna... máris fogadóképes a ház. A nagyszobák rendben, a társalgóban a kályha , dudorászott, csupán a tévé legyen ott az úr. Egyetlen valakinek, Petinek maradt mogorva az arca. Mikor látta, hogy a nagymama elfoglalt, akkor a nagyapjához ' pártolt, de egy leheletnyi mosolyt sem engedélyezett' magának. így fordult estébe a nap Zsidai Lajo- séknál, Karancsságon a Fel- szabadulás útján. Zsidainé az órát nézte. — Majd jönnek már...! ÉDESANYJUK nevenapiát Katalint készültek köszön.e- ni. Skodáné, Giti az idősebb lány. Páifalván, a Brezinán lettek városlakók. A középső, Manyi, Petinek az anyja. Bocsó Aládámé, otthon a szülőkkel él. A vő a megyeri téeszben főállattenyésztő, a legkésőbben hazaérkező. A feleségét, Manyit is az este veti haza. Különösen így hónap végén. A könyvelésben dolgozik a Volánnál. Most időben érkezett a névnapra való tekintettek Az ajándékokat a másik szobában rejtette el. Arcán az egész nap. Akkor derült fel, amikor a sarokban kitartó komorsággal ülő fiát meglátta. De Peti is kiderült. Igaz, nem túlozta el. Kinyújtotta két karját anyja felé, és vallomást tett. — Szeretlek...! Mint amikor a napsugár, elűzi a borút, úgy derült fel a hangulat Zsidai Lajoséknál, Karancsságon, a Felszabadulás útja hetvenháromban. Utolsónak érkezett haza a legfiatalabb Zsidai lány, Magdi. A városban, a bank alkalmazottja. A községben, mint a legfiatalabb tanácstag visel tisztséget. Együtt voltak. A névnapi jutalmak az ünne- pelthez kerültek. Jutott az édesapának is, aki a nagy kavargásban meleg tekintettel méregette az övéit. A család minden esztendőben együtt ezen a napon, amióta évtizeddel ezelőtt az ófalu földszintes házából családot alapítani indult egy vékony szabólegény. Amikor az örömben felfrissült családját nézte az évek múlásával halványuló emlékei fel-felvillantak. Az ófalu alacsony szintű háza. Messze szovjet földön a fogság hónapjai, ahol ismerkedett a világ dolgaival és lett a szabólegényből bányász. Idősebb Szabó Gyula, a párttitkár fogadta, amikor hazatért. És azóta az évek dolgos hétköznapokkal múltak. Felnövekedtek a gyerekek. Tanultak valamennyien. Az Őfa- luból a Felszabadulás útjára költöztek, a sajátjukba. Ezt a maguk erejéből építették. Aztán fokozatosan, ahogyan tellett a keresetből: berendezték az egyik szobát, későbben a másikat, azután a harmadik következett. Toldották a házhoz nyárikonyhát. Két lány férjhez men*. Őket sem engedték a háztól üres kézzel. Báli János, a pärtthkar otthonos a családban. Felfigyelt a merengő Zsidai ra. — Mindenki vigad, csak maga nem? — riasztották gondolataiból a bányászt. — VÍGADOK ÉN. sohasem boldogabban, mint most... Ki értené jobban, mint Bali, mi ment végbe Zsidai Lajosban, akivel együtt is dolgoztak. valaha. Zsidai szorsa’- ma családjáért, kimeríthetetlen volt. Most. amikor a pihenés napjai, elérkeztek, pz egészsége sem kooott me . felnőtték a gyerekek is, ,m;- nek a beszéd. A boldogság szereti a csendet. Az iinneni vigadalom neki nem zaj. hanem szimfónia, az élet legszebb dala, amelyet az elmúlt évek hoztak. Bobál Gyula Egy kondérban két ebéd tő AZ ÜZEMI konyha olyan mint a lottó vagy mint a futball, sokat és jóízűen lehet beszélni róla. És általában szidni illik, mintsem dicsérni. Ezúttal azonban nem az ízekről, nem a minőségről lesz szó. Hanem az intézményekben, illetve területen dolgozó egészségügyiek étkeztetéséről. Helyzetfeltáró vizsgálatot végeztek, s az eredmények sokszor meglepődésre adnak okot. Általános magyar szokás, hogy szeretünk jót és sokat enni. Bizonyára az egészségügyben dolgozók sem kivételek. Csakhogy az étkeztetés meghatározott normák alapján történik. S ez a norma' jócskán kevesebb, mint az intézmény által ellátottaké. Mivel azonban nem rendeznek be külön konyhát betegeknek és dolgozóknak, egy kondérban fő a beteg és az egészségügyi dolgozó ebédje. Ingatag talaj ez, hiszeri a kö- tözködés kis szándékával is felmerülhet: vajon nem a beteg rovására lakik jól a nőöszutó — telelő m kulcsár íelv. — vér vagy az orvos? Nagy szigor és figyelem kell hát a normák betartásához, Hogy a leghalványabb gyanút is vissza lehessen utasítani. Az „egykondéros” rendszer alól a megye legújabb egészségügyi intézménye, a megyei, a balassagyarmati csecsemő- otthon kivéteL Az otthonban két konyhát szereltek fel, így teljesen külön főznek az ellátottaknak és az alkalmazottaknak. A normák szigorú betartása itt nem okoz különösebb nehézséget. Más kérdés, hogy a normákhoz való ragaszkodással — az otthonnak ■ nincs kertje és hizlaldája — a napi árakon való beszerzés mellett csak igen szerény mennyiségű adagok felszolgálására van mód. AZ EGÉSZSÉGÜGYI dolgozók étkeztetési normája napi 12 forint. Aki valameny- nyire is ismeri az élelmiszerárakat, az tudja, hogy ilyen keret felhasználása csak igen szolid igények kielégítésére nyújt módot. (Az étkeztetést vizsgálók lemérették az aznapi ebédhez adott szőlőt. Harminc deka volt, aznapi áron 4 forint 70 fillérbe került!) Nem csoda hát, hogy a dolgozók sokszor elégedetlenül kelnek fel az asztaltól. Az elégedetlenség megszüntetésének szinte egyedülálló módját alkalmazta a nóg- rádgárdonyi tbc- és tüdőbeteg-gyógyintézet. A betegek 23 forintos és az alkalmazottak 12 forintos élelmezési normája közötti különbséget a dolgozók napi ötvenforintos hozzájárulásával igyekeznek csökkenteni. A hozzájárulásból 2 forintot a reggelihez, kettőt az ebédhez, egy forintot a vacsorához pótolnak. Így már a dolgozók is ehetnek villásreggelit teával, kávéval, három fogásos ebédet és minden nap meleg vacsorát. Persze, mint minden újítás, e2 sem talált egyértelműen kedvező fogadtatásra. Kezdetben többen le is mondták az étkezést, sokallták a hozzájárulást. Megpróbálták sajátmagukat ellátni, részben otthonról, részben * közeli büféből. így azonban többe is került, : gyengébbre is sikerült a menü, sorra visszatértek hát az intézeti étkeztetéshez. Az élelmezési normák alacsony volta állandó téma volt a diákparlamenteken is. Az egészségügyi szakiskolák különösen kritikus hangon szóltak róla. A megyei kórházban étkeztetett diákok napi élelmezési normája 17 forint. Különösebb piaci ismeret nem szükségeltetik ahhoz, hogy tudjuk; ekkora összegből fejlődésben levő, jó étvágyú gyermekeket napi háromszor lehetetlen jóllakatni. A diákok permanensen éhesek, főleg reggeli és vacsora után. Igen eltérőek, s nem ritkán alacsonyak a térítési díják. Kisterenyén például 80 filléres térítést számoltak el az egészségügyi dolgozóknak, azaz számoltak volna el. Mert: 80 fillérért legtöbben még a velejáró adminisztrációt sem vállalták. Az intézményekben dolgozók azonban még a sok problémával együtt is páholyban érezhetik magukat a területen dolgozók helyzetéhez képest. Sok községben ugyanis egyáltalán nincs mód a védőnők, ápolónők üzemétkeztetésének megoldására.' Felmerül g kérdés: miért ne étkezhetnének a körzetekben dolgozók a helybéli iskolákban, óvodákban? Csakhogy az iskolai, óvodai konyhák kihasználtsága már így is nem ritkán 150 százalékos! A túlzsúfoltság pedig óhatatlánul hozza magával a közegészségügyi és él elm ezés- egészségügyi előírások kényszerű megszegését, éppen az egészségügyi dolgozók súlyosbítanák a helyzetet?! GONDOKTÓL, nehézségektől nem mentes terület ez. Keresni kell hát a megold! 3 módjait. Hogy mennyire nem eredménytelen vállalkozás ez, azt már a nógrád- gárdonyi példa mutatta. — Sz. M. — ' ] NöGRAD - 1974 december 1.. vasárnap j- 5 I
