Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-05 / 284. szám

Társadalmunk szerkezetének fejlődése (III) Hz osztálykülönbségek csökkenése TÁRSADALMUNK szerke­ze térnek fejlődését az elmúlt harminc esztendőben alapve­tően az osztálytóilönibségek csökkenése jellemezte. A dön­tő lépés a kizsákmányoló osz­tályok osztályilótének meg­szüntetése volt, amely egyút­tal az amtagonisztikus osztály- különbségek felszámolását is jelentette. Ez azonban még nem eredményezte minden­fajta osztálytóllönbség felszá­molását. Egyfelől a történelmileg ki­alakult osizitáiysaerkezet még hosszú időn keresztül érezteti hatását a társadalmi élet kü­lönböző területein azután is, hogy magát az osztályszerke- zetet felszámolták. A tőkés osztólysaerkeaet hatása a kü­lönböző társadalmai csoportok anyagi helyzetének, tódtúráiit- sáigánaik különbségeiben to­vább él annak ellenére, hogy a tőkés osztáiyszerkezet egé­szét elsöpörte a szocialista fejlődés. Másfelől az amtago- nisztikus osztáilykülömibségelt felszámolása után továbbra is osztály jellegű elkülönülés ma­radt fenn a munkásosztály és a kisárutermelő parasztság között. Az elmúlt harminc eszten­dőben lezajlott társadalmi át- rétegződés és mobilitás, a kul­turális monopóliumok jelen­tős részét felszámoló kulturá­lis forradalom, a munka sze­rinti elosztás elvének mind következetesebb érvényesülé­se, a szocialista demokrácia továbbfejlődését szolgáló tö­rekvések. a város és a falu közötti merev határok meg­szüntetése. a fizikai és a szel­lemi munka közeledése jelen­tősen hozzájárultak a korábbi oszíálytársadalmaktól örökölt tái-sadalmi különbségek csök­kenéséhez. A munkásosztály és a pa­rasztság közötti osztálytól- l'önbségefc / csökkenésében alapvető tényező volt a mező­gazdaság szocialista átszerve­zése. Ennek eredményeként megszűnt a két társadalmi osztály közötti legalapvetőbb különbség: a szocialista ter­melési viszonyok között dol­árutermelő parasztság kettős­sége. A hatvanas évek köze­pétől az aktív keresők több mint 96 százaléka a szocialista termelési viszonyok között dol­gozik. A munkásosztály és a pa­rasztság közeledését segíti elő az is, hogy a gazdasági felté­telek mindkét szektorra kiter­jedő állami szabályozása, a munkajogi és szociális szabá­lyozás egységesülése jelentő­sen közelítette egymáshoz a tulajdonviszonyát tekintve egységes — szocialista — álla­mi és szövetkezeti tulajdon- formákat. Az állami szektor­ban növekszik a vállalati ön­állóság, fokozatosan kibonta­kozik a munkások részvétele az ügyek intézésében: a szö­vetkezetekben erősödnek a szocialista vállalat-gazdálko­dás vonásai. Az állami és a szövetkezeti tulajdon kettős­sége ma már sokkal inkább a különböző gazdálkodási felté­telekkel és módokkal van kapcsolatban, mintsem osz- tályjedlegű különbségek ma­gyarázó elve. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK technikai fejlődése és gazdálkodásának megszilárdu­lása- azt eredményezte, hogy ma már a termeüőszövefkezeti tagság egészére korántsem a hagyományos paraszti' munka a jellemző. 1963-ban még a termelőszövetkezetekben tel­jesített fizikai munkaidő há­romnegyede hagyományos pa­raszti munkával telt el. Nap­jainkban már a munkaórák­nak felét sena teszi ki a ha­gyományos paraszti munka. A növénytermelésiben, az állatte­nyésztésben és a takarmányo­zásban, tehát a kifejezetten mezőgazdasági ágazatokban csak minden második terme­lőszövetkezeti tag dolgozik, és a mezőgazdasági termelés iparszert jellegének erősödé­sével a mezőgazdáságban vég­zett munka is fokozatosan ipari jellegű tevékenységgé válik. Ma már a termelőszö­vetkezetben dolgozók egyhar- mada szellemi munkát, vagy szakmunkát végez, a másik egy harmad munkája jellege alapján egyre inkább munkás­nak nevezhető és a tagságnak mintegy egyhanmada végez kifejezetten paraszti jellegű munkát. A munkásosztály és a pa­rasztság közeledésében a tár­sadalmi átrétegzödés is jelen­tős részénél a 'mezőgazdaság­ból az iparba vándorlás ném járt együtt a faluból' a vámos­ba költözéssel. Mindezek a társadalmi vál­tozások az emberek életkörül­ményeiben is jelentkeznek. Egyfelől a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése óta je­lentősen megváltoztak, és a munkásságéhoz közelítenék a parasztság életmódját megha­tározó értékek is. Másfelől a falu kulturális és oiviliaato- rikius fejlődése, a munkás és paraszti jövedelmek kiegyan.- lítődiése fokozatosam hasonló életkörülményeket teremt a munkások és parasztok szá­mára. Harmadrészt azzal, hogy m,a már a falu és a me­zőgazdaság nem jelent egyet, a falu és a város között még meglévő különbségek is egyne kevésbé osztályjelilegű különb-' Bégként jelentkeznek. Összefoglalóan tehát megáld lapíthatjuk, hogy mind a ter­melési viszonyok, mind a munka jellege, mind pedig az életkörülmények szempontjá­ból alapvetően az osztályjelle- gű különbségek csökkenése jellemzi a munkásosztály és a parasztság viszonyát. A szocialista társadalom strukturális fejlődésének alap- tendenciája az osztályjelilegű különbségek csökkenése. Ez egyaránt kifejeződik a társax dalml éiet legkülönbözőbb te­rületein a korábbi osztéllyitár- sadalmaktől örökölt különb­ségek csökkenésében és a ko­rább: társadalmaikban kiala­kult nagy társadalmi osztályok közeledésében. Ennek az alap­tendere iának nem mond el­lent az, hogy ma is vannak a társadalom szerkezetére je­lentős ■ mértékben tóiható kü­lönbségek a különböző társa­dalmi csoportok munkájának jellegében, munkafeltételeiben, az irányítási és döntési folya­matban való részvételi lehető­ségekben, az alkotó és a rutin jellegű munkák, a város és a failtu, a különböző regionális, egységek között. Eltérések vannak a különböző társadal­mi csoportok életmódjában, a részükre juttatott társaidalom- politikai juttatásokban. EZEK A TÁRSADALMI különbségek nem a strukturá­lis fejlőd,és alapfendenciájáit cáfolják, vagy gyengítik, hat- nem arra hívják fel a figyel­met, hogy a szocialista társa­dalom szerkezetének fejlődése ellentmondásokkal terhelt, dialektikus folyamait. K. T. (Folytatjuk.) — Mi történt Kalló környé­kén? Kalló előtt Verseget kellett bevenniök ä szovjet csapatoknak. A németek vi­szont erős páncélelhárítási központtá alakították ki. D. F. Loza erről így írt: „Harcba bocsátkozni Ver­sedért azt jelentette volna, hogy a támadó fél elhúzódó harcra kárhoztatja magát, amire az ellenség törekedett. A dandárparancsnok ezt vi­lágosan látva elhatározta, hogy kis erőkkel leköti Ver­seget, a megmaradt erőkkel pedig jobbról megkerüli. Az ilyen manőver végrehajtását maga a terep is követelte. Az volt a helyzet, hogy a köz­ségtől nyugatra körülbelül 1 kilométerre erdő kezdődött. Ilyen távolságból az ellenség hatásos ' tüzet tudott nyitni páncélosokból és ágyúkból is. A községnek balról való megkerülése tehát fölösleges veszteségeket jelentett volna. Ettől el kellett tekinteni, bár ebben az irányban az út jobb, és közelebb lett volna Kalló felé. A 21. gárda harckocsi­dandár december 5-én 17 óra 30 perckor áthaladt a 30. lö- úészhadtest gyalogságának a harcrendjén és megkezdte a támadást Verseg irányában." A vérségi úton Kállóra ér­ve az első harckocsikat a németek rejtekhelyéről erős tűzzel fogadták. A támadás gozó munkásosztály és a kis­Mai kommentárunk Autóbusz-megálló A helyijáratú autóbuszoknak új pályaudvart kell kije­lölni Salgótarjánban, mert a jelenlegi akadályozza a már megkezdett1 autóbuszállomás építését. A munkát minden­képpen elő kell segíteni, mert megyei érdek, városi érdek és nem utolsósorban, a közlekedést igénybe vevő dolgozó em­berek érdeke. Az autóbusz-forgalmat irányítani, emberek ez­reit naponta utaztatni, olyan körülmények között, mint Sal­gótarjánból, nem szabad. Salgótarján lakosságának sok-sok mindent el kell visel­nie amíg a város méltó lesz múltjához, a megyénk rendsze­rében elfoglalt helyéhez. Elviselni azt, hogy sarat hordanak az utcára, mert valahol építenek egy szépet, egy igazán a je­lent példázót, a város jövőjét bizonyítót, sokkal könnyebb, mint azt, hogy nem mozdulunk előre. Mi, a város lakói, az egyhelyben topogást nem kívánhatjuk. Természetes, hogy örömmel kell eltöltse az embereket: felépül az új autóbusz­pályaudvarunk is. De amíg odáig eljutunk, az áldozatból min­den,kinek egy kis részt vállalnia kell. Kérdezzük meg a vá­sártér lakóit: megérte-e az építés keserveit átélni? Nemhogy megérte, részt is. vállaltak belőle, és ma élvezik munkájuk gyümölcsét. így fogunk majd visszagondolni az építés nehéz napjaira, ha elkészül az új pályaudvar is. Miért kell erről szólni? Sajnos, a meg nem értésből vita keletkezett, amely be­árnyékolja a város építését, és nem az erők egyesítését, ha­nem inkább gyengítését eredményezi. Természetesen, egy ilyen több millió forint értékű építkezés különböző igazgatá­si intézkedésekkel jár. Jelen esetben a helyijáratú autóbusz- megállót is — az építkezés zavartalansága érdekében —, amíg az új elkészül, át kell helyezni valahová. Ennek föltétele: kö­zel a vasútállomáshoz, a városközpontban. Az emberek érde­ke kívánja így. Bizottság alakult, vizsgálat vizsgálatot köve­telt, hogy felelősségteljesen eldöntsék az átmeneti, de a meg­nyugtatóan legjobb megoldást. így esett a választás a Ka- rancs utcára, amely jelenleg erre a célra a legalkalmasabb. Az utca lakóinak legtöbbje ős salgótarjáni. Ezért érthe­tetlen, hogy közülük néhányan, teljesen elkülönítve magukat a közérdektől, tiltakozni kezdtek. Beadványokat készítettek, melyekben kérik a döntés megváltoztatását. Nem szabad megváltoztatni! Ha megváltoztatták valaha a Pécskő utcára vonatkozó hasonló döntést, azt az indokolta csupán, hogy az iskolák körzetében, akarták az autóbusz-megállót elhelyezni, amely valóban megengedhetetlen. Ez nem kíván kommen­tárt ! Miért idegenkednek az utca egyes lakói ? Mért nem érez­nek közösséget a város építésével. Számukra a kényelem mindennél fontosabb. Dé, ha már így van, akkor legalább ne akarják azokkal is szekerüket tolatni, akik viszont tud­ják kötelességüket a városukért. A jövőben még sok-sok nehézséget kell a patakon túli lakóknak átélni, hiszen az építkezés lassan arra a területre húzódik. De ne feledjék, saját városukért, az építkezést kö­vető kényelemért áldozatot kell vállalni. A Karancs utcaiak esetében másról nincs szó, mint a helyijáratú autóbuszok forgalmáról, átmeneti ideig. Megértést kérünk! Bobál Gyula Hét falu közös gazdasága (Folytatás az 1. oldalról). Nagy gondot jelentett a közgyűlés színhelyének meg­választása. Valamivel több; mint félezer tag megjelené­sével számoltak, s mintegy nvolcszázan gyűltek össze a palotást termelőszövetkezet héhalmi „tanyáján”. Égy nagy alapterületű magtárt ..alakí­tottak” át alkalmi üléstereim­mé. A zsúfolt padokon idős és fiatal tagok foglaltak he­lyet. Ünneplőben, hisz’ a ve­zetőség választás jelentős ese­mény a közös gazdaság éle­tében. Feszült figyelemmel hallgatták az alapszabályt. A tekintetek optimizmusról árulkodtak, de azért ott la­pult a kérdés mindenkiben: mi lesz ezután? Néhánvukat elképzeléseikről kérdeztük. MINÉL TÖBB A HEKTÁR... A szavazás s az eredmény összegzése alatti szünetben, kisebb-magyobb csoportokban tart a beszélgetés. Jakus Pál és Orem József az egyházas- dengelegi tsz építői. Ácsok. — Eddig is a dolog volt a legfontosabb, s ezután sem lesz másképp. Az emberek­ben felvetődött, hogy nem leszünk-e mostohagyerekek? Ezekről a gondolatokról gyor­san. lebeszéltük egymást. Mi­nél több a hektár, annál na­gyobbak a lehetőségek — ma­gyarázza Jakus Pál. Társa, akivel ki tudia hány tetőt készítettek már. figyel, bólogat: —- Többet építhetünk, mint ezelőtt. Nem aprózzuk a pénz* szép. új dolgok létre­hozására nyílik módja a kö­zös gazdaságnak. — Hét faluiba járunk majd. Nem nagy a távolság. A tsz autóbuszai visznek, hoznak, szinte háztól házig. A fejlő­dés útja ez... — veszi visz- sza a szót Jakus. — A földekben is van kü­lönbség. A palotási jobb. mint a miénk. így iágafob a lehe­tőség. hogy milyen termény- féle hova kerüljön. Fehér Mihály anyagbeszer­ző’ is bekapcsolódik a beszél­getésbe: — Nagy teljesítményű, kor­szert gépeket vásárolhatunk, az emberek munkája még könnyebb lesz — mondja. IPARSZERÜ GAZDÁLKODÁS Az oszlop mellett Varga Pál a palotás! termelőszövet­kezet növénytermesztési ága­zatának egyik vezetője tűnő­dik a kérdésen: mi az elkép­zelése a jövőről? — Nem túlzók, ha azt mon­dom: óriási a lehetőség, a dolgozókon múlik. miként használjuk maid ki. Kezdve onnan, hogy az idén bevált repülőgépes növényvédelmet szélesíthetjük. Nagy táblákat tudunk kialakítani, s a gé­pek nem állnak szinte egy óráig sem kihasználatlanul, egyszóval az egyesülés után még inkább az iparszerű gaz­dálkodást valósíthatjuk meg — magyarázza, aztán még hozzáteszi: — A munkakörül­mények javítására is több jut. s ezáltal a fiatalabbak könnyebben adják íeiüket a mezőgazdasági munkára. Podobén Mihályné. már mint a termelőszövetkezet nő­bizottságának elnöke mondja: — Legfontosabb, hogy az új vezetőség jó tervet készít­sen jövőre. A többi azután már rajtunk, dolgozókon, mú­lik. Nem azt kell néznünk, hogy mi a fizetség, hanem hogy mi nincs még elvégez­ve. Kellenek a drága gépek, mert az asszonyok nehéz munkát végeznek. Abban bízunk, hogy a gépesítés fo­kozásával még többet termelr hetünk... A feladatok másik részéről nem beszél. Tudja, hogy a nőbizottság elnökeként sokkal nagyobb a felelőssége. Elvég­re több száz asszonyt képvi­sel, „MI CSAK NYERTÜNK!” Radván Mihály, a béri ter­melőszövetkezet fejőse már sok viharos közgyűlést meg­élt. Volt ö elnök is. Most nyugodtan, kimérten sorolja: — Mi csak nyertünk ezen az egyesülésen! Tízórás mun­kanapra , 70 forintot kaptunk legutóbb- A kedvezőtlen adottságok között örültünk mi annak is. Ezután még több jut... — A bériek, hogy látják a jövőt? — Nehéz a dombok között gadálkodni. Legelőnek kitűnő az a terület. Arra számítunk, hogy a juhászat feilődik majd rohamosan. A kőbánya pedig. Ira sikerül a tervezett beruházás, már a közös tsz- nek jelent ló jövedelmi for­rást. Az egyetlen, hatalmas te­remből álló épületben nagy a lárma. Közös dolgokról fo­lyik a beszélgetés. Ritka al­kalom, hogy hét falu tsz-tag- jai együtt lehetnek. Ezután már több lesz erre is a le­hetőség. Most még szokatlan­nak tűnt sokaknak, hoav a tsz méreteiben ekkorára „duz­zadt”. A tagok többsége érez­te azonban: újabb lehetőséget teremtettek a mezőgazdasági termelés fokozására, a magulc boldogulására... • ' Szabó Gyula Üj tanműhelyben... A Salgó tarjáni Kohászati Üzemekben is nagy gondot fordítanak a szakmunkástanulók alapkép­zésére. Szeptembertől új tan műhellyel gazdagodott a gyár, amelyet a Zagyvarakodón hoztak létre. Itt — hét szakmá­ban — jó körülmények köz ött és korszerű gépeken fo­lyik az oktatás, amelyet régi és tapasztalt oktatógárda irá­nyít. Képünkön: a lakatos tanulók, gyakorlati oktatás közben. — bábéi — Harminc éve történt így kezdődött Nógrád felszabadítása (2.) este 8 óra körül zajlott le. A németek két szovjet harcko­csit kilőttek, míg részükről egy kilőtt, két elhagyott harc­kocsi és könnyű rohamlöveg maradt hátra. A tűzpárbaj- nak a további szovjet harc­kocsik vetettek véget. December 6-án hajnali 3 órára már a gyalogság is át­vonult Kállón. és teljes egé­szében birtokában tartotta. A németek megmaradt erői északra tartottak. A széthul­lott egységek Erdőkürt és a mellette levő Ecskend nevű erdőségben, valamint Vanyarc területén rendezték soraikat. A felderítők jelentése szerint Erdőkürtön rendkívül erős ellenállásra lehet számítani, és kedvezőtlen a terep is Vác felé haladva. Így Vác körze­tét kerülő úton. a Vanyarc melletti Hajnalpusztán átha­ladva, Erdőkürtöt és Ácsát elhagyva lehet kisebb veszte­séggel elérni. Ennek megfele­lően a 46. gárda harckocsi­dandár Erdőtarcsa elfoglalása után Nagyuzsapusztán át Vanyarc irányába fejtette ki támadását. A harc lefolyását D. F. Lo­za így örökítette meg: „A harckocsizok az ellen­ség megmaradt részét az út jobb és bal oldalán üldözve december 6-án körülbelül 03 órakor elérték Nagyuzsapusz- ta közeli előterét. Itt élesen nyugat felé kellett fordulni és kijutni Vanyarc-berceli mű­útra. Ez az 1 kilométernyi út hihetetlenül nehéznek bizo­nyult. Nagyuzsapuszta körze­tében ugyanis ez a terep erő­sen mocsaras volt. Az ezen át vezető mezei út két-háirom harckocsi áthaladása után járhatatlanná vált. Kénytele­nek voltunk megfeszített munkával használhatóvá ten­ni — méghozzá sötétben, minden világító eszköz hasz­nálata nélkül. A műszaki munkákat hamarosan sikerült befejezni és 05 órakor a harckocsizok már rátértek az észak felé vezető műútra. Jelizarov gárdaszázados maxi­mális gyorsasággal vezette tovább századát Vanyarc fe­lé. Nem aludt azonban az ellenség sem. A 2. gárda harckocsizászlóalj időricszte- sége lehetővé tette, hogy el­szakadjanak és megmenekül­jenek a teljes szétveréstől, és Vanyarc községben újabb he­venyészett védelmi rendszert építsenek ki. A terep igen kedvező volt rá. A községet minden oldalról magaslatok' veszik körül, amelyeket erdő borit. A támadásra tehát csak egy irány — az út ma­radt." Jelizarov százados kiadta a parancsot Vanyarc megroha­mozására. Ezután Szamszonov gárdahadnagy harckocsi sza­kasza tört előre. Amikor már csak 1 kilométer volt Va- nyarcig, az erdő széléről több ágyúlövés dördült el. A szov­jet parancsnok parancsot adott a tűz viszonzására. Rö­vid. de kemény tűzpárbaj kezdődött. Végül a géppiszto- lyosok megkerülve a tüzelő löveget. lerohanták és meg­semmisítették a kezelőit. Ha­marosan sikerült elfoglalni néhány faluszéli házat. A tüzérség segítségével perce­ken belül megindult az ut­cai harc Vanyarc elfoglalásá­ért. 1944. december 6-án 12.30 órakor páratlan közeL harc nyomán Vanyarc is sza­baddá vált. Cs. I. NÓCRÁD — 1974. december 5., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom