Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

Képernyő előtt Tizenhét pillanat - tizenkét részben TlZagyaror »tágért harcoltunh (7.) Frontszerelem SAJNOS VÉGET ÉRT. Ti­zenkét hétéin át az eeész or­szág várta, leste, izgulta vé­gig ..A tavasz tizenhét pilla­nata” című szovjet tévéfilmet Milliók szurkoltak csütörtök esténként Stirlitz hírszerző­nek. miközben lányok és asz- szonyok ideálja lett Viacsesz- lav Tyihonov. a világhírű szovjet színművész, az OSZ- SZSZK nóornűvésze. Hétről hétre milliók találgatták a folytatást és találgatják még mindig, a befejezés után is. hiszen ez a befejezetlen vég. Stirlitz-Iszajev visszatérése a bombáktól és intrikáktól tűz­befogott Berlinbe, ránk bízza a folytatást. Az optimista di­csőséges győzelmet, sok sikert, számos kalandot és kikémlelt, bizalmas hirt , jósol neki. a pesszimisták pedig elsiratják, hiszen a Harmadik Birodalom a hátra levő negyven napban lett igazán náci ookol. ami­kor már az SS-hóhérok re­ménytelen helyzetükben asz- szonyok. lányok, kisgyerme­kek és öregek százezreit ál­dozták föl néhány hatalmu­kat meghosszabbító pillana­tért. A sorozat tetszett, nagyon tetszett a tévénézőknek, hi­szen oly valószerűen peregtek ;iz események, az író. Julián Szimjonov és a rendező, a nemrégiben hazánkban is _iárt Tatiana Lioznova jóvoltából (Mert lám. mennyi úi névvel ismerkedtünk meg e sikeres sorozat nyomán!). Egyes né­zők már annak a gyanak­vásuknak adtaik kifejezést, hogy maga Szimjonov (nem tévesztendő össze Szimanov- val. a szovjet regény- és drá­maíróval. valamint költővel!) is hírszerző lehetett, hiszen olyan valószerű, szinte doku­mentált maga a történet. Per­sze. ezt a dokumentáltságot mindenekelőtt az SS-ek szemé­lyi latijainak bemutatása és az eredeti híradófilmek beik­tatása idézi elő. s ebben van nagy szerepe a tehetséges nő­rendezőnek is. A háború tizenhét pillanata olyan sorozat is volt amelyet a tévé szerkesztősége a leg­jobbkor időzített, a háború befejezésének harmincadik évfordulója alkalmából. Hi­szen éppen a véres harcok, a náci vérengzés végnapjait idézi fel. olyan elemi, megrá­zó erővel, hogy irtózat ébred a szívekben. Nagy mementó volt ez a filmsorozat, az azóta annyiszor fölhangzott ..Soha többé háborút!” jelszó jegyé­ben. Azóta, az évekig tartó háború, vérontás, kegyetlen­kedés. embertelenség óta! ÍRÓ ÉS RENDEZŐ munká­ját kitűnően egészítette ki Piotr Kataiev operatőri mun­kája és Mikoel Tarivergviiev zenéje. És természetesen a ki­tűnő szereplőgárda és a hatá­sos. jól megalapozott és meg­tervezett szereposztás. Nekik is sokat köszönhet a hatásos valószerűség. Hiszen ők al­kottak a náci vezetőkből is olyan figurákat, akik nem se­matikus figurák és nem lebe­csülendő ellenfelek, még a há­ború végnapjaiban. a harcok legvégén sem. És essék szó végül a főszerep­lőről. Tyihonovról. aki már számos, hazánkban is játszott filmből szívünkhöz nőtt. de oly közismertté, mint csak itt­honi művészeink közül is a legnagyobbak, egyedül ez a filmsorozat tette hazánkban. Pedig művészi Pályafutását már 1948-ban elkezdte ez az akkor húszesztendős művész, Faaveiev Az ifjú gárda című regényének filmváltozatóban. Látszólag egyszerű eszközök­kel formál ia szerepeit, de ez nagv benső küzdelem és nagv művészi átélés eredménye. Amit ő nftuit: esszencia Igen emlékezetes alakítása a két­részes Rendkívüli történet furfangos tengerésze, vagy a Két élet ellenfonradalmär-fi- guráia. A Bondarcsuk rende­zésében készült, négyrészes monstrefilmbem. a Háború és Békében, ő volt Andrei Bol- kons^kij herceg. De a televí­zió tömeghatásának újabb bi- nvítékakéinit igazán ismert­té. amint már említettük. A tavasz tizenhét pilanata soro­zat után lett. Kimért, puritán, bátor jel­leméhez. Stirlitzhez. igen jól ililet Bicskei Tibor magyar hangja. (Itt leéli megemlékez­ni a szinkron többi dicséretes részvevőiéről is. Midi Szabó Gáborról. Kéoessv Józsefről. Káldv Nóráról, C&. Németh Lajosról.) ' A JÖL IDŐZÍTETT törté­net utat csinált a könyvinek is. amelyet a könyvkiadó, az immár hagyománnyá vált szó- írás szerint, a filmsorozat be- feiiezésvel egyidejűleg, sőt. ta­lán némileg előbb ia jelente­tett meg. Kívánunk magunknak és minden szorgalmas tévénéző­nek még sok. ehhez hasonló, érdekfeszítő és tanulságos so­rozatot. Változatos műfajok Az év utolsó hetének me­nyei moziprogramjára a mű­faji változatosság a jellemző. Filmszatíra, krimi, filmdrá­ma, egyaránt szerepel a mű­sorban. Fazekas Lajos második já­tékfilmje, az Ámokfutás a harminc év körüliek erkölcsi világszemléletét, egy generá­ció életérzését ábrázolja. Virgil Tibbs újabb izgalmas története, a Tibbs és a szer­vezet című amerikai bűnügyi film a krímit kedvelőknek kí­nál jó időtöltést Kellemes szórakozást ígér Ugn Tognazzi filmje, a Jöjjön el egy kávéra hozzánk című olasz íiimvígjáték ia Mai tévéajánlatunk 21.10: Ida regénye ö Ida, Gárdonyi Géza hős­nője, tisfcta, egyenes lány. Nem tűrte a zárda zord vi­lágát, ki is tették onnan. Ám apja, az özvegy bor­nagykereskedő meg szeretne szabadulni lánya életét figye­lő szemétől. Gárdonyi Géza 1924-ben írt regényének kezdő gondolatso­ra ez, amelyből ma este té­véjátékot láthatnak, Félix László rendezésében. Ö Péter, újsághirdetést ad tel, amelyben férjet keres lá­nyának. így kezdődik a tévé­játék, hogy azután megismer­kedjünk Ö Idával (Venczel Vera) és Balogh Csabával, (Oszter Sándor), aki — húga anyagi ügyeinek rendbehozá- sia érdekében — vállalkozik a számára előnyös házasságra. Ida feltételihez köti a há­zasságot. És ez a feltétel: egy év múlva elválnak. A névle­ges házasságot kötött fiatalok Münchenbe utaztak, ahol a fiúnak, aki festőművész, szé­pen kibontakozik tehetsége. Az ifjú pár idegenben jó ba­rátságban él együtt. Vagy nem is barátság ez már, ha­nem szerelem? Képünkön: Je­lenet a Gárdonyi Géza: „Ida regénye” című tv-filmböl. Ünnep előtti beszélgetések — Hetek óta már a telep apraja-nagyja lenn húzódott meg a bányában. Nemcsak emberek, disznók, szárnyasok is voltaiba mélyben. Én nem mentem le. Soha nem mentem, csak amikor élelmet vittem. Mondták is: maga sokat lát­hat, mert föld fölött van, még valami baj esik. Nem men­tem csak háromszor egy nap. Két lányom, Erzsébet és Te- j-éz ott volt a bányában. Kisfiam, Ferenc, az ágy mellett leselkedett. Hárman aludtak azon a heverőn. Szomorú vol­tam az ünnepek előtt. Hogyne lettem volna szomorú, mi­kor semmi hír nem jött felőlük. Nem jött az uramtól, a fiamtól is október elején jött csak egy lap. Az utolsó! Mert később tudtam még, október 6-án már meghalt szegény. Röpködtek itt a golyók. Egy repesz ráment ide föl a te­tőre. Azt fittem, hogy rámdől a ház. Egyszer csak jöttek! A németek hiába robbantották fel a hidat. Jöttek ők, iste­nem, de sokan jöttek! Néztem az ajtóból, sárosak voltak, fáztak. Vonultak át a telepen, és én nem is tudom meg­mondani, mikor láttam annyi katonát. A írénkocsik itt áll­tak a ház előtt végig. Egyszeresek nyílik az ajtó, bejön egy olyan tisztformájú katona. Belép, szétnéz. Én meg odame­gyek hozzá, hellyel kínálom, leültetem ide a hokedlire. Kí­nálom étellel, csak nem akarja elfogadni, pedig látom raj­ta, hogy éhes. Hoztam neki egy szép ecetes paprikát. Örült a lelkem, nekilátott. Jó emberek voltak ezek az orosz kato­nák. Látták, szomorú vagyok, mindig vigasztaltak: „Mama, apja holnap itt lesz!” Nem tudtam ugyan oroszul, de ezt az egy mondatot megértettem, mert a szomszédasszony tudott szlovákul. Ha nem is másnap, de jött az uram márciusban. A gyerekek másnap már feljöttek a bányából. Molnár La- josné vagyak, ötven éve élek itt Forgácson, a hetvenhetedül évemben járok. V — Ä Proletár ‘felől jöttek. Ügy hívjuk mi forgácsíak ezt a földrészt, mert ez Szilárdy-birtok volt, és tizenkilencben kiosztották a szegények között. No, a név azótá is rajta ra­gadt. A nép a bányában. Jó hosszú bánya volt, kibányász­tunk abból 30—40 vagon szenet is egy nap. Lenn volt az asszonynép, de mi nem mertünk lemenni. Hatodmagammal bújtam kint az erdőben, és csak este merészkedtem be, ami kor besötétedett. Maradjak? — kérdeztem az asszonyt. Fé lek, tábori csendőrök vannak a telepen — mondta. Vissza mentem. Az asszonyok közé nem akartunk bemenni a bä nyába, mert féltünk, hogy valaki elárul. Aztán csak be kel­lett lopakodnunk — megbújtunk külön. Nagy robbanás hal­latszott — no, mondom, vége a hídnak. Azt robbantották a németek. A szovjetek az ünnepen jöttek, ahogy mondtam, a Proletár felől. Egész nap tartott az átvonulás. Ágyúkkal, kocsikkal rengeteg katona jött. Ez a híd nem volt nagy híd, de fontos volt Segítettünk a szovjeteknek, csináltunk egy levágást a híd mellett Arra vonultak aztán, még az ágyú­kat is segítettünk kihúzni. Ácsorgott a nép, jöttek már ak­kor cókmókostul ki a bányából. Fenyőfa ott lenn? Egy- kettő, ha lehetett Szegény, Kusz bácsi ágyánál volt egy, mert az öreg nagyon beteg volt No, egyik reggel mondom az asszonynak, kijövök a konyhába, pirítok egy kis kenye­ret Pirítom, nyílik az ajtó, jön egy katona. Van-e német? — kérdezi. Dehogy van, pajtás — mondom, kínálom a ke­nyérrel. Nyűik az ajtó másodszor, harmadszor, jönnek, én meg vágom a szeleteket, sütjük, beszélgetünk, ki-ki a maga nyelvén, de leginkább mutogatunk. Hamar összebarátkoz­tunk. Papp Gyula is beváltotta ígéretét Mindig mondogat­ta: Sógor, én az első orosz katonát megcsókolom, amikor ide a telepre jönnek. Itt voltak, Gyula nyakába ugrott az egyik géppisztolyosnak. Megcsókolta. Egy-kettőre kinn volt a nép a bányából. A feleségem zsíros bodakot sütött kará­csonyra. Most nagy a készülődés az ünnepre. Lesz munka bőven, disznót ölünk. A bányát hiába keresné, azt régen be­temették. Ott volt, ahol most a busz fordul Tarján felé. Jó­magam 41 évet dolgoztam a bányában, Balga József a ne­vem, a 68. évemet taposom. (Sz. L.) ■y, 1 ^ NÖGRÄD - 1974. december 24.. kedd Buda felszabadult ■ " ’’ v ’ Valaki megkérdezte az gyár tudása csak néhány tu- hitleriitta páncélosok kicsit egyik nagy hadvezért: milyen cat szóra korlátozódott, a jobbra tartottak, az ütegünk is a háború? Komolyan te- lény meg egyáltalán nem tu- közelében levő tüzérek irá­lelt: ..Ott bizony harcolnak, ,dott oroszul. Vologya később nyába. sőt halottak is vannak”. még leveleket is írt Rózsiká- Abban a pillanatban teljes Nem szállók vitába egy "nat gázzal visszafordultunk és öt hadvezérrel. Magasabb a A többiek a közelben levő Perc múlva már a sorozatve- posztja, jobban látja a dolgo- tábori kórház ápolónőivel kö- töknél voltunk. Újabb öt perc kát. Csupán olyan emberként tettek barátságot. így aztán é® Katyuaáink .bevetésre ké- szeretném kiegészíteni', aki elképzelhetik, micsoda készü- álltak. A légvédelmi to­jóval alacsonyabb rangúként lődés előzte meg 1945. márci- zérek ellen nyomuló fasiszta nem lát olyan messze, pan- us 8-át. Reggel, mintha csak Páncélosok három eltalált tosabban szólva csak ütegé- rendeltek volna, ragyogóan tankot hátrahagyva egyéné­ig, legfeljebb az ezeredig lát sütött a nap. Nem messze ten felénk tartottak. 16 két­ől- Szóval a mi ütegünkben voltunk az első vonaltól. Már méteres rakéta zúdult rájuk nemcsak harcoltak a katonák, este mindenki kikefél te zub- hatalmas tűzcsóvát hagyva hanem szerelmesek is lettek, bonyát, sokan ajándékot is maguk után, majd újabb Ki Épp úgy szerelemre gyúltak, készítettek. Ünnepi látogatás- indult útnak, A 32 rakétából minP régen a háború előtt. ra készültünk a kórházba, négy telitalálattal darabokra Erről szeretnék ezúttal né- ahol 2—3 órát a lányok tár- tépett négy harckocsit. Né­hány szót ejteni. Közülünk saságában tölthettünk. Olyan hány épen. maradt tank elsőnek Vologya Anyiszimov híreket kaptunk, hogy ott is visszafordult, de egy, amely lett szerelmes. Ez a csöndes, készülnek az ünnepségre. Jóval előbbre hatolt a többi­filozofáló fiú. Igaz a közmon- Nagyszerű nap várt ránk, nél, egyenesen ráászaladt az dás: Lassú víz partot mos. A parancsnokságtól enge- egyik oldalt álló, betöltött Egy szép magyar kislány, Ró- délyt kaptunk, hogy kis időre Katyusára. A fasiszta harcko- zsika iránt lángoltak tel ér- otthagyhatjuk a sorozatvető- «1 vezetője menetből el zelmel. Rózsiikéba egyébként két. így aztán kiadtam a pa- akarta tiporni a sorozatvetőt, szerelmes volt az egész üteg, rancsot, hogy álljon elő a Hatalmas robbanás rázkódtat- ez alól csak Koskin őrmester zsákmányolt kis Autóbusz. A ta meg a levegőt, a detonáció volt kivétel. S a jelek sze- 12 személyes kocsiba aznap darabokra tépte a tankot is rint a lány is jó szívvel volt vagy húszán zsúfolódtunk be. a sorozatvetőt is. Életét vasa- a semmivel ki nem tűnő ka- Viktor Bokov helyettesített tete a Katyusa parancsnoka és tona iránt. A magas, vékony az üteg élén, ml meg elindul- a két kezelő. A harc után el­ften mindig ráncos volt a kö- unk. A tábori kórház jó tíz- temettük őket. Igaz, inkább peny, Az őrmester nem sokra kilométerre volt, úgy számi- csak jelképesen vettünk bi'i- tartotta Anyiszimovot. És tottuk tehát, hogy fél óra csút baj társainktól, akikből lám, ez történt. A legmegle- alatt odaérünk. De... szinte semmi sem maradt, pőbb mégis a-z volt, hogy Ró- Amint ugyanis az autóbusz Nem volt kedvünk már Iá- zsifca és Vologya valami mó- feliért egy dombra, fasiszta togatóba menni. A rövid p - don ragyogóan szót értett tankokat pillantottunk meg. henő a jelek szerint a végére egymással, pedig a fiú ma- Senki sem számított rájuk. A ért, újabb harcokra kellett készülnünk. Estefelé azonban a lányok átjöttek hozzánk, s így mégis megünnepeltük 1 március 8-át. (Folytatjuk) Nyugdíjba vonul Czakó György Harminchét évi tanítás- után tegnap délelőtt búcsúz­tatták a Salgótarjáni Madách Gimnázium és Szakközépis­kolában Czakó Györgyöt, aki 1950-től tanára az intézmény­nek. Az ünnepelt a héten vet­te át a Magyar Tudományos Akadémia, valamint más szer­vek közös jutalmát aktív honismereti munkájáért. Teg­nap tanárkollégái — köztük nem egy diákja —és az isko­la jelenlegi tanulói kis mű­sorral búcsúztatták a közked­velt pedagógust Átadták a tantestület ajándékait egy KodáJly-szobrot és egy albu­mot melyben munka közben örökítették meg az iskola dolgozóit valamint az iskola­vezetés pénzjutalmát s

Next

/
Oldalképek
Tartalom