Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-21 / 298. szám

p

Az emberek. a viros lak<V «z óvóhelyeken, a házak pincéiben várták a reggelt. Karácsony előestéje volt, december 24-e. Bújtak, és remény- keditek! Csendesek voltak a házak, kihaltak az utcák. A fasiszták már elhagyták a várost, a várost ahol annyi szenvedést okoztak. Kíméletlenül jártak el az elvon,ulási parancsot megszegőkkel, nyilvános kivégzést rendeztek a főtéren, munkásokat hajtottak el a városból, ahol leszerelték, e.s megbénították a gyárakat.

Ünnep előtti csend volt, tele reménnyel, bizakodással. Bizakodással, mert eljutott a híre a szovjet csapatok közeledtének. Ejfél már elmúlt; amikor feltűntek az első szovjet katonák a felderítők a Forgács-telepet körülvevő fák között. A békét hozták, annyi szenvedés után a szabadságot. Másnap, december 25-én, karácsony napján a város lakói mér érezték: új történelem, új fejezet kezdődik. Előjöttek a pincékből, ismerkedtek, barátkoztak a szovjet katonákkal. Indult az élet. . . A felszabadulás első napjaiban, de az elkövetkező hónapokban is a varos lakói a fasiszta pusztítás. az esztelen kiürítés okozta károk helyreállításán dolgoztak. A szabad Salgótarjánban a felszabadulást kövehogy megválasszák Salgótar- zőlték 1919 márciusában a Táján első kommunista párté nácskoztársaság kikiáltását,

szervezetének vezetőségét. május elsején pedig Hevesi Harminc év telt el attól a Gyula népbiztos innen seólf- naptól, amikor a hideg de- tóttá harcba a város, a prole- cemtoeri éjszakában vörös tarhaza védelmére a város csillagos szovjet katonák ér- lakosságát, kezték a város határához, „— Salgótarján minden meghozva a régen várt sza- áron való megvédése létkérA régivel már találkozik az új. Megváltozik a Rákóczi utca

tő nyolcadik napon, 1945. január 2-án megalakult a Magyar Kommunista Párt Harminc munkás ült össze a Üget utca 5. szám alatt,

badságot. Harminc éve ennek, és a város lakói emlékeznek! Kegyelettel emlékeznek a szovjet harcosokra, a Vörös Hadsereg katonáira.

Az új étet kapufában

Nem egycsapásra változott meg minden. Kemény, nehéz munka várt még a tarjániak- ra. A bányákban, a gyárakban megalakultak az üzemi bizottságok, amelyek a nagyüzemekben, a felszabadulást követő napokban a termelés megindítását irányították. Egy héttel a felszabadulás után már áramot adott az erőmű a gyárnak és az egész városnak. Munkások siettek a vízválasztói erőműhöz, s egyhetes kemény munkával a megbénított erőműiből fényt kapott a város. Az öblösüveggyáriak- nak elfogyott a szenük. Hogy menjen a munka, Mizserfára jártak ki az üveggyári munkások szenet termelni. A IV.

százéves évfordulóját. Modem műhelyek sorakoznak a régi deszkaépületek helyén. A gyár több ezer dolgozójának termékei a hazai piacok mellett külföldre is eljutnak. Ki ne ismerné a zománcgyór kályháit, tűzhelyeit, vagy a síküveggyár nevét is tudja mindenki, aki az országban él!

És a dicső napok 1919-ben, amikor a város munkásai fegyvert fogtak az intervenciósok ellen. Szobor hirdeti a város főterén, a Tanácsköztársaság téren a proletárhatalom dicső napjait. Itt üdvodése a Tanácsköztársaságnak, mert a salgótarjáni szén nélkül a proletárdiktatúra tarthatatlanná válik” — mondta a népbiztos és 6zavai helyesléssel találkoztak.. A munkásság hitet tett a proletárdiktatúra mellett, amikor fegyverrel a kezében, visszaverte az Intervenciósokat Arra is büszkék a város munkásai, hogy Salgótarjánban kilenc nappal tovább tartott a tanácshatalom, mint bárhol az országban! A Horthy-korszak fehérterrorja illegalitásba kényszer!tette a pártot, de megtörni nem tudta. A városi tanács épületének falán emléktábla hirdeti: 1930. április 12-én 5500 dolgozó sztrájkolt követelt munkát Nem véletlen, hogy amikor a fasizmus ellen is fegyvert kellett fogni, Nógrádi Sándor partizáncsoportjában ott voltak a salgótarjáni bányászok is, akik 1945-ben megvívták az első széncsatát

garaomház égbetörő emeleteivel, sorakoznak a Pécskő utcai toronyházak. Madách Imre szobra áll a Bolyai Gimnázium előtt, és az ugyancsak új úszótanmedeneével is ellátott Gagarin iskola mellé éppen a napokban került egy új szobor, a Magvető, hirdetve a jövőt, a város fiatalságának biztos jövőjét. Bevetésre indultak a teherautók és a földgyaluk! A kis Pécskő- domb lassan benépesül modern betonépületekkel. Az Arany János utcában jövőre már *ném iesz régi ház — újabb tízszintes toronyházak épülnek. Ma már csak csodálkozunk. ha kiállításokon, a városról készült dokumentumok között megpillantjuk azt a képet, amelyen libák legeltek a tarján! főtéren és lovas kocsik álldogáltak egymás mellett

És megépült a többi lakótelep is! A Litkei út mentén a csillagházak sorakoznak egymásba fonódva. A Lenin tér

A fiafalok városa

Salgótarján nagyszerűt al- ről évre növekedik. Addig,

kötött, és újabb nagy tervekre amíg 1971-toen több mint 3700. készül. A jövőre gondol, gyér- tavaly már több mint 4100, az mekeinkre, akik majd átve- idén pedig több mint 4300 szik az apák örökét Rájuk, a gyerek jár Salgótarjánban álmai óvodásokra, akik ma a talános iskolába. Jövőre meg- város 16 óvodájában töltik közelíti számuk a 4 és fél ez- derűsen, jókedvűen napjaikat, rét A megnövekedett feiada- Több mint 1600-an vannak, toknak sikerült eleget tenni, s Értük fogott össze a város la- ehhez nagyban hozzájárult az kossága akkor, amikor a párt a társadalmi összefogás, kezdeményezésére társadalmi amelynek során hét új tantér- munkában segített óvodátépí- met, szertárat és öltözőszobát teni, bővíteni. Ennek eredmé- hoztak létre az iskolákban nye, hogy 13 csoport fejlesztő- társadalmi munkában. El- sét lehetett végrehajtani, és mondhatjuk: minden önálló 350 óvodás korú gyermeknek iskola rendelkezik tornai ebiztosltottak férőhelyet az remmel vagy tornaszobával és óvodákban. így az óvodákba labdajátékokra, valamint átjárók száma 110-zel több az létika tanítására alkalmas 1975 végere tervezett létszám- tornaudvarral. Ebben az évnél. A nem óvodai célokra ben három iskola új bitume- kászült épületek felújításánál nes tornapályát kapott. Az is- arra törekedtek, hogy egészsé- kólák felszereltsége is jó, hi- ges környezetet biztosítsanak sízen miniden intézmény ren- a kicsinyeknek. delkezik a korszerű oktatásA fiatalokkal nagy hozzá- 1102 szükséges eszközökkel, értéssel és szeretettel foglal- Emelkedett az oktató-jieve- koznak a város pedagógusai, lő munka színvonala a város Munkájukban a korszerű pe- középfokú iskoláiban is. Ezak- dagógiai elvek érvényesülnek, ben az intézményekben 104 Különösen az utóbbi négy év nevelő tanít, s a tanulók léthozott jelentős változást az száma több mint 3400. Az oktató-nevelő munkában. Az ipari és a kereskedelmi szakiskolaotthonos forma beveze- munkásképzőben 1,5 ezer tése mellett, m® már mate- diák tanul. Lassan az ötszázat matika, ének-zene, testneve- közelíti meg azoknak a szálé®, orosz és angol nyelvtago- ma, akik a gépipari szakkö- zatos osztályok vannak az ál- zépiskolában ismerkednek a talános iskolákban. A város- tudományokkal. Főiskolája ban működő 12 általános is- van már Salgótarjánnak, ami- kolában 151 tanulócsoportban re ugyancsak büszkék a tarjá- 208 nevelő dolgozik. Közülük tiíj ’ A pénzügyi és számvi- 81-en az alsó tagozatban, tej főiskola létrejötte is hizo- 117-en a felső tagozatban ta- nyítéka a város fejlődő szel- nítanak. A tanulók száma év- lemi életének, igényének.

Munkásművelődés

Kulturális rendezvények lalásaihoz kapcsolódnak,

egész sora zajlik a városban, Rendszeresek a brigádvetélke- s ezek_ mind-mind a munkás- dók, működik a József Attila művelődést segítik —* a mun.- Művelődési Központban a szokásvárosban dolgozó szocia- cialista brigádvezetők klubja, lista brigádok kulturális vál- Ma már több ezer ismeretté:'1

számú kádkemenee zavartalanul üzemelhetett! Tarján! üvegtermek ment az Alföldre, helyette liszt, burgonya, hagyma érkezett. A munkásvaros, amelynek lakói a múltban is bizonyították, hogy a haladásért, igazukért készek harcolni, együttes erővel kezdtek dolgozni, termelni. Tudták, valóra válik az, amiért 1919-ben fegyvert fogtak. Mert Salgótarjánt nemcsak az jellemzi ma, hogy az ország legdinamikusabban fejlődő városainak egyike, hanem a múlt munkásmozgalmi hagyományai és az ipar tette elsősorban ismertté a város nevét. Az öblösüveggyár nevét, az 1893-tben alapított gyárét, ahol ma már új csarnokokban modem gépekkel folyik a munka. Magas színvonalon, mert a tarjáni üvegesek termékei eljutnak az öt világrész több mint félszáz országába, Vagy a legrégibb gyár a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az acélgyár, amély 1968- ban ünnepelte fennállásának

Munkával,

Üj város született a harminc év alatt a kenyeretlen Tarján helyén. Üj, modem, szocalista munkásváros. Nőtt a város lélekszámbanis, majdnem duplájára huszonöt év alatt, hiszen 1949-ben 22 ezer volt a lakosság száma, ma pedig 42 ezer. A felszabadulás első 25 évében több mint 5600 új lakással gyarapodott a város. És a városközpont épületei ? A Salgótarjánból elszármazottak csa k néznek, és nem hisznek a szemüknek, mért nincs már épület, amelyre emlékeznének. Üj lett itt minden, csodálatosan új, merész, és modem. A városrekonstrukcióról is országszerte beszélnek, annak merész végrehajtásával rangot vívott ki Salgótarján. A salgótarjáni gyakorlat bizonyította, hogy összefogással, egyetértéssel nagyot lehet alkotni. A város- központ egykori sikátorudvatendülofteB

rainak, düledezőfélben lévő lakásainak helyén ma már modem építmények sorakoznak. Ki ne lenne büszke a Karancs Szálló tizenegy emeletes épületére, amelyben 200 személyes étterem, eszpresszó és 84 kétágyas, fürdőszobás szoba van? Csodálják a Tarjámba érkező vendégek Mak- risz Zizi mozaikfalót és Cso- hány Kálmán Munikácsy-díjas festőművész Énekek éneke című mázas kerámiáját. Megszámlálhatatlan vendég dicsérte a művelődés salgótarjáni házát, a monumentális József Attila megyei Művelődési Központot. Ä 650 férőhelyes színházi nézőtérről egykor álmodni sem mertek a tarjániak. A Centrum Áruházzal szemben a város másik büszkesége a Pécskő Üzlet- ház, vagy említhetjük a nemrégiben felépült Lakberendezési Aruházat. Áll már a két

emlékművével, napfényes terével, új házaival kinek juttatja eszébe, hogy itt egykor vásártér volt. A Napsugár lakótelep, új lakótelep — ahonnan a Karancs csúcsa jobban látszik — testvérme- gyénkről, Kerner óvóról elnevezve mind az újat, az alkotást hirdeti. Szinte mérni sem lehet azt a fejlődést, ami Salgótarjánban harminc év alatt bekövetkezett. A nagy eredmények, a csodálatos alkotások elérésében része van a politikai, állami, gazdasági és tömegszervezetek minden tagjának, a város minden lakójának.

A viskókat az Arany János utcában is az új köveik

Katonák főzik a levest

Salgótarján főutcája 1944 előtt

A szabadság útját járta végig a lenini páncélautó. Salgótarjánba december 11-én érkezett meg. Felkereste a város valamennyi általános iskoláját, az úttörők verssel, dallal, ünnepélyesen fogadták.

Délután a József Attila megyei Művelődési Központ előtti téren parkolt a páncélautó. Gyerekek kíváncsi hada fogta körül. Nézelődtek, kérdezősködtek. S a velük levő felnőttek meséltek. A második világháború véres harcairól, a felszabadításról, s a szabadságról.

Az apróbb gyerekek úgy hallgatták, mint a mesét. A nagyobbak már tudták, hogy történelmünk legjelentősebb állomásának eseményéről van szó.

Vajon hogyan gondolnak városunk, hazánk felszabadulására a ma úttörői? ök szüleik elbeszéléseiből vajmi keveset tudhatnak, hiszen szüleik is legfeljebb gyerekek voltak akkor.

Négy úttörőkislánnyal beszélgettem. Mind a négyen a Mártírok úti Általános Iskola tanulói. Ravasz Csilla és Győri Andrea a VI. b-be járnak. Andrea egyébként az úttörő- tanács titkára is. Moravszki Ágnes és Turay Éva a VII. b osztály tanulói.

Nehezen indul a beszélgetés. Látszik az arcukon, hogy történelemkönyvből idézni nem akarnak, személyes élmények híján pedig nehezen kerülnek elő az emlékezetből a másoktól hallott elbeszélések, vagy akár az olvasott, látott dolgok.

L — Mi főleg könyvekből ismerjük a felszabadulást — kezdi végül Győri Andrea. — Arról is olvastunk, hogy itt Nógrádi Sándor irányította a partizánmozgalmat

— Jártunk is már valamennyien a ka- rancsberényi parlizánmúzeumban — teszt hozzá Turay Éva. — Minden rajunk megnézte az ott kiállított emlékeket.

Ravasz Csilla már családi történetet is tud mesélni:

— Az én nagymamán akkor Karancsla- pujtőn lakott. A kertjében volt egy nagy bunker, abban bújt meg a fél falu gyereke. Amikor bejöttek a szovjet katonák, körtil- ülték a gyerekek nagymamámat, sőt ő még egy négyhónapos csecsemőt is tartott a karjában. Benyitott a katona a bunkerba, rácsodálkozott a sok gyerekre, nyilván azt hitte, mind a nagymamáé. Nem is tudott mást szólni, csak ezt: sok, mama, sok, sok!

— Nagymama nekem is mesélt — kapcsolódik rögtön Andrea. — Egyházasgergén született, ott Is élt a felszabadulás napjaiban. Főleg arról beszélt, de mindig nagyon szomorúan, hogy a németek milyen hatalmas pusztítást vittek véghez a faluban. Amikor közeledett a front, föld alá vájt pincében húzódott meg.

Aztán még a „magam sem hiszem,- de azért elmondom” pajkos mosolyával hozzáteszi :

— Még azt is mondta, hogy a rombolást, pusztítást egyetlen ház élte túl a faluban. Ezért is hívják Egyházasgergének.

. Sok jijat tudtak meg az úttörők aa őszi