Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

Jövőre országos tanácskozás Fiatal csoport, gazdag program Kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban A kőbaltától a páncéltörő- la miként fejlődtek, tökélete­sedtek a kézifegyverek — ezt mutatja be nagyon szemléle­tesen a budapesti Hadtörté­neti Múzeum december köze­pén megnyíló kiállítása, amely méreteiben és tartal­mában felülmúl minden eddi­gi hasonló kiállítást. Hét te­remben. mintegy 2000 fegy­vert állítanak ki. a kézifegy­verek csaknem minden válto­zatát. A múzeum másik nagysza­bású kiállítását a jövő év ele­ién rendezik meg. a maavar néphadsereg megalakulásotok 30. évfordulója alkalmául. Dokumentumolt. fotók és tár­gyi emlékek idézik maid a néphadsereg megalakulásának körülményeit. Síelnek, ródliznak a Mátrában Heves megyében vasárnap csaknem egész nap hullott a hó. a táj fehérbe öltözött. A Mátrában Kékes-tetőn és Ga­lyatetőn 15—20 centiméteres kitűnő porhó fogadta a síző- ket, ródlizókat. akik a déli órákban nagy (számban keres­ték fel a sportolásra alkalmas helyeket. Vasárnap munkába álltak hóeltakarító gé^'k is a Mát­rában. Hóekével ellátott só­szóró kocsik járják, tisztítják az. országutakat. Hóakadály ezúttal sem gátolia a hegyi utak forgalmát, de a KPM közúti igazgatósága óvatos közlekedésre hívja fel a jár­művezetők figyelmét. Jövőre működésének ötö­dik évébe „lép” a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság Nógrád megyei csoport­ja. A fiatal csoport élete, te­vékenysége eredményesen fejlődött az idén — mind­jobban betölti a vállalati vezetés, szervezés és gaz­dálkodás kérdéseivel foglal­kozó szakemberek társadal­mi szervezetének feladatkö­rét. Az SZVT Nógrád me­gyei csoportja gazdag prog­ramot bonyolított le 1974- ben, de jövőre még e prog­ramot is szeretnék túlszár­nyalni. A nemrégiben elkészített 1975. évi munkatervben az egyik fő feladatként fogal­mazódott meg a szakcsopor­tok szervezése — mondta érdeklődésünkre Kúti István, az SZVT megyei csoportjá­nak titkára. Ez azért fontos, mert a. szakcsoportok hiá­nyában már nehéz a több mint százhúszra növekedett tagság érdeklődésének kielé­gítése. A szakcsoportok megalakítását az is sürgeti, hogy tovább folytatódik a taglétszám emelése — az SZVT megyei és városi ve­zetőinek Salgótarjánban sor­ra kerülő országos tanácsko­zása tiszteletére a taglétszá­mot 200 fölé kívánják emelni. Az SZVT megyei csoport­jának megtiszteltetését és eddigi munkájának elismeré­sét jelenti, hogy 1975. szep­temberében a megveszékhe- iyen rendezik meg az SZVT megyei és városi vezetőinek országos tanácskozását. A tanácskozás a megyei cso­portnak nem önálló rendez­vénye. de jelentős részt vál­lal az előkészítésben, és a lebonyolításban. A rendez­vények tervében szerepel még az október _ hónapban sorra kerülő Nógrádi Műszaki Napokon történő részvétel. A műszaki napok főtémájá­hoz — anyagmozgatás és csomagolás — kapcsolódóan egy szakmai filmankét meg­rendezését tervezik. Az idei. s az elmúlt évek­hez hasonlóan jövőre is több szakmai előadás megrende­zését tervezi a megyei cso­port vezetősége. Ilyen elő­adás lesz például februárban a „Változások a beruházások rendjében”, márciusiján a ,Az ergonómia szerepe a tpunkahelyen”, vagy novem­berben „A munkahelyi veze­tőképzés jelentősége, felada­taink ezen a területen”. A vezetőség gondoskodik, hogy az eddigiekhez hasonlóan az egyes témakörök legjobb szakemberei tartsák meg az előadásokat. További előadá­sokat is terveznek és szeret­nék kiépíteni a kapcsolatot a TIT megyei szervezetével. Az SZVT megyei csoportjá­nak vezetősége félévenként egy alkalommal vállalja a házigazda szerepét a TIT ál­tal hétfői napokon rendezett műszaki klubnapokon, vita­indító előadás biztosításával és részvevők szervezésével. Ez az elgondolás már szere­pelt az 1974-es tervben is, azonban az SZVT megyei csoportjának közeledési kí­sérletei eddig nem vezettek eredményre. Mivel a megyében is mind­inkább előtérbe kerül az elektronikus számítógépek alkalmazása, fontos a felké­szülés a fogadásra és a hasz­nálatba vételre. Az ezzel kapcsolatos vállalati gondok megoldását kívánják előse­gíteni egy 30 órás számítás- technikai ismereteket nyújtó tanfolyam szervezésével, kü­lön a vezető beosztású, egye­temet, főiskolát végzett dol­gozók, és külön a művezetők részére. A tanfolyamon nem a számítógépek működésé­vel,, a programozás nyelve­zetével kívánják a hallgató­kat megismertetni, hanem al­talános képet adni arról, hogy mi az a többlet amit a számítógép a vezetőknek, vállalatoknak nyújt. S hogy a számítógép szolgáltatta in­formációk hogyan használ­hatók fel a döntések hozata­lánál. S végül, de nem utolsósor­ban szól a terv a belföldi ta- nulmányútról. Az idén szer­vezett és nagyon jól sikerült zalaegerszegi tanulmányúthoz hasonlóan jövőre a Székes- fehérvári Könnyűfémmű, és a Tatabányai Szénbányák meglátogatását tervezik mun­ka- és üzemszervezési ta­pasztalatcsere céljából. . ' P. A. Az elmúlt hónapokban kü­lönböző bizottságok — Köz­ponti Népi Ellenőrzés. Nő­tanács kijelölt csoportjai — vizsgálták a gyermekruha-el- látást, s ugyanazt állapította meg amit a vásárló az üz­letben: még mindig nem megfelelő a választék, hi­ányzik néhány méret és jó néhány szín. Magyarázatul elhangzanak az ismert, kifo­gások: szűk kapacitás, az igé­nyek irreális felmérése, a ke­reskedelem óvatossága és a többi. Mindezt évek óta hall­juk s valószínű hallani is fogjuk még egy ideig. Előbb- utóbb azonban tudomásul kell venni, hogy a gyermek- ruha-gyártás fogalmazás nem egyszerűen kereskedelmi ügy. A Belkereskedelmi és Könnyűipari Minisztérium — elsősorban a többgyermekes, a acsonyabb keresetű csalá­dok gondjainak enyhítésére — 1973. március 1-től hu­szonkilenc gyermekruházati termék árának és minőségé­nek stabilizálását rendelte el. Ugyanekkor kötelezték az il­letékes vállalatokat, hogy a rögzített „stop”, áras termé­kekből folyamatos és zavarta­lan ellátást biztosítsanak. Még szorít a A nemrégen befejezett KNEB-vizsgálatból kiderült, hogy a kereskedelmi vállala­tok ezt az utasítást többé- kevé&bé végrehajtották. Ugyanakkor a megkérdezett vevők hatvan százaléka egy­szerűen nem tudott erről a határozatról, az üzletek „el­felejtették” tudatni. reklá­mozni, propagálni. Ha ez valamiféle üzleti manőver — a sikerületlenek közé tartozik. A gyermekru- ha-el látás ugyanis szorosan hozzátartozik azokhoz a tö­rekvésekhez, amelyek köny- nyíteni igyekeznek a gyerme­kes családok életét, s ugyan­akkor elősegítik a népesedés­politikai program jó végre­hajtását. Ehhez pedig hozzátartozik, hogy az anyák és apák — csecsemőktől a kamaszkorig —megfelelő ruhát, cipőt, ka­bátot vásároljanak gyerme­küknek. Megfelelőt és a lehe­tőségekhez képest olcsót. A gyermekek gyorsan nő­nek, több cipőt koptatnak mint a felnőttek, a gyerme­gyermekruha keknek praktikus holmikra van szükségük. Ez a szó, hogy ..praktikus” azonban nem je­lenti az „egyenviseietet” A KNEB vizsgálata megál­lapította, hogy kevés a fiú iskolaköpeny, hiányzik a tréningnadrág, a harisnya- nadrág, formátlanok a leány- kaclpők, pines könnyű nyári tlúclpő, sötétek és vékonyait a pantallók. Miről panaszkodnak még a szülők? Hogy az időnként import gyermekruha-kampá- nyok után valóságos vándor- utat kell megtenni, megfelelő méretű kertész, kordbársony, vagy farmernadrágért, hogy „véletlenül” mindig az a szám hiányzik, amelyet ép­pen keresnek. A bébicipők számozása között túl nagy a „rés”, hogy hiába szeretnének kamaszodó leányuknak meg­felelő színű harisnyanadrá­got és a többi. A szülő nemcsak praktiku­san — szépen és olcsón akar­ja öltöztetni gyermekét. A KNEB-vizsgálat szerint az ipari és kereskedelmi véila- latpk többsége felismerte az üvv szociálpolitikai jelen­tőségét, és ennek megfelelően végezte tevékenységét. Egyes nagy- és kiskereskedelmi vál­lalatok azonban rendelkezé­seiket sem ennek figyelembe­vételével adták fel. Az el­adók időnként „ eltitkolták” a vevők előtt azt, hogy mi­lyen ruhák, cipők kaphatók rögzített áron, s ha ilv módon a kereslet csappant ezt az üzlet úgy tüntette' fel, hogy „nem mutatkozott igény a stopáras ruhák és cipők iránt”. Nem a vevőkre tarto­zik, de tény, hogy a stopáras termékek gyártásában a ki­jelölt vállalatok számára a veszteséges gyártás csökken­tette a nyereséget — ez nyil­ván nem ambicionálta a vál­lalat vezetőit és dolgozóit. A KNEB és a nőtanács kezdeményezte: vizsgálják felül és bővítsék a rögzített áras termékek választékát; biztosítsák az anyagi érde­keltséget, ellenőrizzék, hogy az üzletek rendelkeznek-e megfelelő mennyiségű áruval. Bendc Ibolya Piros salakos keskeny út vezet az utca utolsó házához. Alighanem kevesen gondol­nák. hogy itt van Nógrád me­gye egyébként rendkívül kor­szerűen felszerelt intézmé­nye: a Pályaválasztási Ta­nácsadó. Túlzás lenne azt ál­lítani. hogy életutak, vagy ■sórsok dőlnek el Itt, de majd­nem így van. A sorsok való­jában az iskolákban. üze­mekben. családi otthonokban pecsételődnek meg. Hol jól, hol rosszul. Olykor-olykor pá­lyakorrekcióval. A módosítá­sok csökkentésén fárúdozik ez az Intézet is. S azon is. hogy kevesebb legyen a mun­kát kényszerből végző dolgo­zó fiatal. A pályaválasztás nemcsak egy döntés, hanem folyamat. Adottságok kifej­lesztésén. képességeken, lehe­tőségeken múlik. És még szá­mos, sokszor mellékesnek tű­nő dolgon. — Most majdnem minden szülő azt szeretné, ha gye­reke továbbtanulna — mond­ja Szabó Ferenc, az intézet igazgatója. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy ezzel'tesz­nek jót nekik. Ha mi itt va­lakinek egy szakmát aján­lunk. azt nem azért tesszük, mert az hiányszakma, hanem, mert a kénességei arra a leg- megfe’e’ "sbek. Tanácsain­kat nem nek a tanulók, de a szülök is nyolcvan-nyolcvan,­Palyaválnsi tá$ A munka öt százalékban elfogadják. Tehát egyetértenek velünk. A tanácsadónak nincs szük­sége propagandára, hiszen az elmúlt tanévben száz gye­reknek segítettek benti vizs­gálat alapján. Egy gyerek vizsgálata tizenhat óráig tart. Ebben a tanévben — pedig még fél év 6em telt el — hetvenöt tanulóval fog­lalkoztak. Mindezt teljesen in­gyenesen. — — Régen, egy hasonlattal élve. ezt mondták: én aka­rom. hogy tanuljon. Most: én akarom, hogy ő akarja. Az­tán. hogy ki mit akar. az sokszor a közvéleménytől, a sokféle hatástól. rá-, vagy éppen joeszéléstől függ. A szakmák tekintetében a ..zse- bes” szemlélet, a pénz és a „piszkos munka” él. Pedig a szülők, akik ezeket vallják, legtöbbször emlékeiket ve­szik alapul, a „bezzeg az 6 idejüket”, amikor egészen más Volt a helyzet, mint most. Legtöbb szakma — s egyre több — gépesítve van. S ko­rántsem biztos, hogy jobb mérnök válik az egyetemet végzettből, mint abból a szak­öröméért emberből, aki saját munkája alapján, a gyakorlatban meg­szerezve a tudást fejleszti tu­dását. képességeit. A tanácsadó közvetett mó­don az Iskolák és üzemek pályaválasztási felelősei. az állami és társadalmi szervek segítségével is segít a fiata­loknak, hogy minél sikereseb­ben találják meg a helyüket, s beilleszkedjenek a munka­helyen, s a társadalomba. Mindez egy kiépíte.tt hálózat munkáját is jelenti. Száz- huszonöt pályaválasztási fe­lelős az iskolákban, negyven­öt az üzemekben, és ötvenhát a mezőgazdaságban, a külön­böző termelőüzemekben. Se­gít a szülői munkaközösség a népfronton keresztül, a me­gyei tanács szinte valameny- nyi osztálya, a pártbizottsá­gok, az ifjúsági szervezetek, Segítenek, hogy a tizennégy éves gyerek, kinek el kell döntenie, hogy' szakmát ta­nul, dolgozni megy, vagy kö­zépiskolába jelentkezik, ne csalódhasson. Talán nem ár­tana. ha alacsonyabb fokon a nyolcadik, sőt, hetedik osz­tásba» is tanulnának pszi­chológiát. Hogy miért? Azért, hogy megismerjék önmagu­kat, képességeiket, s meg­fontoltabban, felelősségtelje­sebben dönthetnék el; mit Is akarnak, mik is szeretnének lepni? Mert a munkában, a nagy betűs „Életben”, sokkal kevesebb meglepetés, csaló­dás, kudarc érné őket. — Kínlódni senki nem sze­ret. S kell annál nagyobb öröm, mint mikor a munka Örömet okoz? Nagy szavak nélkül — fejezi be Szabó Fe­renc. Pályaválasztási kiállítás nyílik december 5-én a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában. Kiállí­tás a munkáról, a tanulásról — az életről. Gyerekseregek, s dolgozó fiatalok népesítik majd be az üvegcsarnokot. A látottak között biztos lesz olyan, ami megmarad, ami gondolatot ébreszt bennük. A szülőket pedig remélhető­leg meggyőzi egy-két félre­értelmezett jóakarásról. A „mi leszek”-re, az „attól függ, mennyit lehet keresni”, he­lyett az „attól függ, hogyan felelek meg” kerül. Mert csak így lesz igazán jó orvosunk, öntőnk, állatgóndozónk és tanárunk, szakácsunk és pé­künk, kik munkájukat a munka öröméért végzik. Bátki Ildikó Dobis Jánosné: hattól kettőig dolgozom, utána jön a hi M táji!­Néhány esztendeje géneket hoz­tak az egykori gazdasági épüle­tekbe. Elterjedt a híre* hogy a szövetkezet majorjában üzemet hoznak létre. így született Nóg­rád község termelőszövetkezetében a vállalkozás. Azóta szerényen, de annál gazdaságosabban készí­tik^ a budapesti anyavállalat, a Műszer- és Fémipari Ktsz meg­rendelésére termékeiket. A mel­léküzemágban, melynek nyeresé­géből műtrágyát, mezőgazdasági gépeket, állattenyésztéshez szük­séges dolgokat vásárolnak, egy­úttal megoldották a tagság téli foglalkoztatását és jövedelmük ki­egészítését. Laboratóriumi bútoro­kat, kempingszékeket és egyéb fémszerkezetből készült terméke­ket készítenek a nógrádi téesz- tagok, akik közrül bemutatunk ol­vasóinknak néhányat. Tóth József: mezőgazdasági gépszerelő vagyok, de ezekhez a masinákhoz Is értek. [NYERESÉGBŐL ÚJABB TRAKTOR Kulcsár József Összeállítása Frltcz Mihályné: hamar meg« barátkoztam a présgéppel. A kész székeket Kovács Mihályné és Gyurieza Jánosné el­lenőrzi. Molnár Andrásné: sose gondoltam, hogy egyszer fúrógép, pel keresem a kenyeremet. J NÓGRÁD - 1974. december 3., kedd 5 f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom