Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-21 / 298. szám
A gyermek és a mese Érdekes munkáinak a részesei a salgótarjáni gyerekek. A ’Magyar Televízió Salgótarjánt választotta (tekintettel. a Megyei József Attila Művelődési Központ eddigi, a tanulóifjúság körében, végzett eredményes nevelő munkájára) egy nemzetközi gyermekkísérlet helyszínéül. A kísérlet a gyermek számára egy játék: „Folytasd a mesét!”. Az Egér a Marson című film első néhány percét készítette el az NDK Televízió, és a folytatást német, osztrák, magyar, cseh, szovjet stb. gyermekektől várja. Csupán néhány folytatás érkezett még, s mégis mennyi mindenről árulkodnak ezek a mesék. A mese és a gyermek egymástól elválaszthatatlan. Mesét hallgatni, olvasni, majd újrateremteni' és mesélni a gyermekkor olyan hozzátartozója, mint a játék, és mint az isikola. Mit olvasson a gyermek? Mit meséljünk? Ki meséljen az olvasní nem tudó legStisebbeknek? És miért..? Egy híres Szociológus írja egy helyen: a gyermek világra jövetele olyan, mint egy rendszeresen ismétlődő barbár invázió. Az újszülöttnek nincsenek erkölcsei, nincsenek érzelmei, nem tud gondolkodni, s mindazt, ami őt a társadalom, tagjává teszi, azt először is legnagyobb mértékben a csalód adja meg neki. Ez a család közvetítő szerepe az egyén és a társadalom között. S milyen jó, hogy erről napjainkban egyre többet beszélünk. gondoljunk csak Raunschliurg Jenő előadásaiA legelső mesét a gyermeknek az anyja mondja el. Az apa, a nagymamák, az idősebb testvér bővítik a sort. Majd az óvónóniik folytatják és tágítják a kört. Azután az első maga olvasta mese... S nagyon hamar: az olvasó ember. Pszichológusok kísérletet végeztek kisgyermekek között, s többek között megkérdezték, melyik a kedvenc meséd? Főleg klasszikus és néhány mai mese váltották egymást, s a miért igen gyakran hangzott válaszként: Mert anyukám ezt szokta mesélni’ Azt hiszem, ez egyértelmű. Ezért is mesélünk. Mit meséljen az anyuka, az első és legfontosabb mesélő? Meggondoljuk-e gonosz farkasok sorát, vagy a kíváncsiságra ráfizető kiscica történetét? Félelmet építünk, s az embert előrevivő, kutatni, felfedezni hajtó kíváncsiságot büntetjük. Boldog, felszabadult, vidám, érdeklődő, fantáziadús, alkotni tudó gyermek Ezt szeretnénk. Meséinkkel ne ébresszünk félelmet, szorongást, bűntudatot, az apró emberkékben. A „tanító” ég „oktató”; rosz- szat tett (s mi az a rossz?) — megbűnhődött sémájú. eredendő bűnre és esendőségre emlékeztető meséket irtsuk a gyermek közeléből is. Még a modert? formába bújtatott változatait is. Mert olyan mindegy, hogy az erdei kis- manó, vagy Robot Robi fizet rá arra, hogy ne«n eszik, vagy torkos, kíváncsi és bátor, ellentmondó vagy merész, stb.. sitb. Nem a nevelés vész el, ha kiirtjuk ezeket a meséket gyermekünk környezetéből. hiszen érzelmeit a mesék igazi érzelmi tartalma a szépre, jóra, törekvő. azért harcolni tudó, a bátor és győző mesehős ragadja meg. A népmese gazdag és csodás világa bő tárházát adja választásunknak, sőt az i-gaa humor forrásai is itt erednek valahol. A modem mesék között is gazdag választék akad: gondoljunk csak Marék Veronika, Janikovszki Éva, Lázár Ervin, Weöres Sándor, Orbán Ottó és sok- sok ma élő író, költő gyermekkötetére. Közvetítő a család... Társadalmunk embereszménye legyen meséink embereszménye is. Ne hagyjuk magára a gyermeket meséivel. megoldatlan világai val. Ha „nincs időnk” mesélni, húzzuk ölünkbe, mikor a Tv-maci szignálja indul, hiszen így mi mesélünk neki. „Egér a Marson” — néhány gyermek már folytatta a mesét. Milyen végtelenül „sokait” kér az egyik kislány: (a Robotok királya teljesíti a Marson maradt egér kívánságait) ..a második kívánságom az, hogy beszélgess velem egy kicsit”. —. „miután jól kibeszélgették magukat, a Robotok királya haza (értsd Földre) repítette a kisegeret. Itt a mese vége.” Magyarországért harcoltunk (5.) A verebi tragédia ...■ ■ •• , •*.: ■ -ís'tSí'-: léül • • - >- 1 xjr*' ’ m ■ . amm . Kiss Gabriella Az egészségügyi szakképzés 30 éve Vonzóbb5 rangosabb leit a pálya r X salgótarjáni egészség- ügyi szakiskolának is évről évre ismétlődő gondja a beiskolázás. Különösen ami az általános ápolói 6zakot illeti, csak a legnagyobb nehézségek közepette sikerül Indítani az osztályt. Pedig égetően nagy szükség van a kellő számú és felkészültségű utánpótlásra. Az egészségügyi törvény is szól róda, hogy hatékonyabb, s a lehető legmagasabb szintű egészségügyi ellátást kell megvalósítani. A cél élérésé- hee természetesen nemcsak a ■több és értékesebb gép, berendezés nélkülözhetetlen, hanem általában a több és képzettebb dolgozó is. A* egészségügy munkaerőigényességének növekedése nem véletlen, dolog. Egyenes következménye a megelőző ellátás-gondozás kiteljesedésének, a szakellátás egyre mélyülő speoializációjániak, a hozzáférhetőség javítása érdekében a decentralizált hálózat kiépülésének és a közben „belépő” új feladótoknak. Mindezeken túl pedig nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az egészségügyi szakdolgozók túlnyomó többsége nő. Hivatásuk mellett a családi, anyai feladatok ellátása is nagyrészt rájuk háruL Igen jelentős, tényekkel, adatokkal bizonyítható az egészségügyi ellátás elmúlt 30 évben bekövetkezett fejlődése. Nem tudott azonban, minden esetben Lépést tartaná vele az egészségügyi szakdolgozók képzése. Az egészségügyi szakképzés — kövévé az 1965 óta működő egészségügyi szakközépiskolákat — nem illeszkedik be az iskolarendszerbe, az egészségügyi szakdolgozók tanulmányait más iskolatípusnál nem vehetik figyelembe. Nehézséget okoz a túlzottan, szétaprózott egyedi szakképzés is. Sok esetben szerepet játszik a fluktuációban, az egészségügyön kívüli munkahely vállalásában is. Az elmúlt 30 esztendőben voltak olyan évek is, hogy annyi egészségügyi szakdolgozó hagyta ott az egészségügyi pályát, mint amennyi fiatalt abban az évben kiképeztek. Így az egészségügyi középfokú szakemberfejlesztés éveken át stagnált, vagy csak nagyon lassú ütemben fejlődött. A kép különösen az ipari fejlesztés extenzív időszakát jellemzi. Az egészségügyi szakemberképzés korszerűsítésére, hatékonyságának növelésére jelentős intézkedések születtek, foganatosításuk az 1975/76-os tanévben esedékes. Az egészségügyi szakiskolákat a középfokú oktatási intézmények sorába emelték, az itt folyó képzést középfokú képzésként ismerik eL így a jövőben az egészségügyi dolgozók képzése két iskolatípusban —egészségügyi szakközépiskolában és egészségügyi szakiskolában — történik, mindkét iskolatípus középiskola, általános ápolói, általános asszisztensi feladatok ellátására készíti fel tanúiéit. Az egészségügyi szakiskola közvetlenül a n-yolc általános osztály elvégzése után veszi fel tanulóit. A hároméves nappali képzés során a tanulók — a szakközépiskolában tanított azonos szakmai ismeretek mellett — középismereti tárgyakat is tanulnak. A hároméves isikola elvégzése általános ápolói, illetve általános asszisztensi szakra befejezett szakképesítést ad. Az 1975/76- os tanévtől kezdve először ad szakképzettséget, korábban az iskola tanfolyam jelleggel működött. Az általános, szakképesítés megszerzése után további 10 hónapos képzéssel a tanuló 12 szakon szakosodhat: hét szakon ápolónői, ötön pedig asz- saisztensi szakosodást szerezhet. Az egészségügyi szakiskolai bizonyítvány lehetővé teszi azt is, hogy a végzettek szakközépiskolában vagy -gimnáziumban folytassák és fejezzék be középiskolai tanulmányaikat, természetesen a korábbi tanulmányi idő beszámításával. A szakiskola- tanulói három esztendő alatt jelentős anyagi támogatásban is részesülnek. A havi 150—550 forintos ösztöndíj mellé az egészségügyi intézményekkel köthető társadalmi szerződés alapján további, havi 200 forintos ösztöndíjat kaphatnak a szakiskola hallgatói. Az egészségügyi szakiskola középfokú oktatásba való beillesztésével mindemképpen vonzóbbá vált az egészségügyi szakdolgozók pályája. Nagyobb tekintélyt kapott, magasabb rangra emelkedett. S azzal, hogy a következő tanéviben már nem 17—18 éves kortól, hanem a nyolc általános osztályt elvégzettek azonnal is jelentkezhetnek, bizonyára sokat enyhülnek majd a salgótarjáni egészségügyi szakiskola gondjai is. Se. M. Vereb határában harcban a fasiszta tankokkal Űjna összehozott a sors Nyeverovval, méghozzá egy lövészárokban. A hitleristák támadó lendülete már a végén tartott, kifulladtak. Sok páncélost és katonát vesztettek, de ezt nem voltak hajlandók felmérni, s a tehetetlenség egyre csak hajtotta őket előre, tűzbe küldvén utolsó tartalékaikat is. Egy újabb német támadás visszaverése után Nyeverov magához intett, dohánnyal kínált. Elkérte az egyik katona kulacsát, nagyot húzott belőle, majd átnyújtotta. Nem szeretem a tiszta szeszt, meg- ráikódtam tőle, még a lélegzetem is elállt. A főhadnagy meg se rezzent Nekidőlt a lövészárok falának és mélyen leszívta a mahorka füstjét. A gyorsan járó téli nap nyugovóban volt Hideg nedves szél fújt, s amikor irányát változtatva végigfutotta lövészárkon, csontig hatolt. Kellemetlen didergés futott végig az emberen. A lövész- árkok szélén, ahova a sárga agyagot kilapátol-tuk, a felszíni homokszemeket kavarta a szél. A harcmezőn lassan eloszlott a füst, és láttuk a ■robbanásók szaggatta földet amelyen kiégett német páncélosok feketéllettek, és fasiszták hullái hevertek. Szótlanul szívtuk a cigarettát Harc közben a légnyomástól eldugult a fülem, csak lassan tért vissza a hallásom. Egyre tisztábban kivettem a sebesültek jajszavát. Az egészségügyiek és a katonák bajtársaikat kötözték. Amikor a súlyos sebesülteket hátravitték, a mezőre —•; amelyben nemrég még dúlt a harc — jótékony csönd borult Nyeverov elérzékenyülve elmosolyodott, majd megszólalt: — A háború előtt az iskolában arra tanítottam a gyerekeket, hogy az ember alkotó lény. Arra született, hogy átalakítsa a földet, új városokat építsen, okos, hasznos gépeket készítsen, hogy boldog legyen. Emlékszel, hogyan mondta Gorkij: az ember éppúgy a boldogságra született, mint a madár a repülésre. És mi van most? Patakokban ömlik a vér a földön. Az emberek ahelyett, hogy segítenék, ölik egymást, szétrombolnak mindent, amit maga az ember teremtett — gonddal, ügyes kézzel. Mikor lesz már bölcsebb az emberiség? — folytatta kis szünet után. — Hát soha sem tanulja meg élvezni az egyszerű életet, amely nyugalmat és derűt ad? A csendet, csendünket sajnos, újra megtörték. — Jönnek'..« Már megint támadnak — hallatszott a lövészárkokból. Kicsit kiemelkedve láttuk a dombok mögül előkúszó páncélosokat és mögöttük a gyalogságot. Észrevettük, hogy már csak néhány tank indult el és gyérebb a gyalogság is. Parancsszavak hallatszottak, ágyúk tüzeltek, megszólaltak a Katyusák. Közelharcra nem került sor. Az ellenség életben maradt ka4 NÓGRAD - 1974. december 21« szombat Mai tévéajánlatunk 20.00: Old Shatter hand. May Károly világhírű regényéből 1964-ben, NSZK— olasz—francia film készült. Jelezve, hogy a vadnyugati imdiánifilimék kora még koránt sem áldozott le. Még mindig népszerű az indiánok és a fehérek harcának romantikus története. A felnőttek gyerekkori olvasmány- és filmélményeiket látják viszont a vásznon. A gyerekeket p>edig most is magával ragadja a sok kaland, a fiimiben győzedelmeskedő jó, igaz ügy, az -indiánok ügyessége, furian- gossága, a mesebeli tájak'- Nyilván sokan nézik meg a televízió képernyőjén is ezt a filmet — az Old Shatterhand- ot — az indiánok és a- fehérek békekötésének megakadályozásáért harcoló banditák kalandjait, majd bukását. Mint oly’ 6ok May Károly történetben — itt is — megjelenik a hős Old Sha-tterhand, a „Hosszú puska” és a végén minden jóra fordul... Képünkön jelenet az „Old Shatter- ha-nd” című NSZK—olasz filmből tonái TTssza fordultak. Hasonló volt a helyzet a szomszédos szakaszokon is. Hátunk mögül dübörgés hallatszott, elindultak páncélosaink a visszavonuló ellenség nyomában. Ezzel tulajdonképpen véget is ért a fasiszták kísérlete, hogy átvágják magukat a Budapesten bekérített csapataikhoz. Odamentem Nyeverovhoz elköszönni. Szakasza az előrenyomuló páncélosokat követte, mi pedig parancsot kaptunk, hogy fordulj unk visz- sza a budapesti ellenséges csoportosulás szétverésére. Nyeverov idősebb volt nálam, bár alacsonyabb beosztásban szolgált. Nagyra becsültem ezt az embert, és ezekben a napokban közel is kerültünk egymáshoz. Megszerettem nyugodt józanságáért. Elköszöntünk, megbeszéltük, hogy az első adandó alkalommal felkeressük egymást. A front azonban olyan, hogy vagy naponta adódik ilyen lehetőség, vagy soha többé. Nye- rerowal a fronton már nem találkoztam. De másnap találkoztunk fasiszta tankokkal. Néhány német páncélos mégis át tudott törni. Igaz, nem jutottak el Budapestig, de betörtek Verebre. A faluban kis létszámú szovjet egység volt, őket visszavetették. Ebben tulajdonképpen nem volt semmi. Az a pár német tank nem jelentett veszélyt a fasisztákra súlyos csapásokat mérő hadseregünknek. De a verebi eseményeket soha sem felejtem el. Sokszor megírtam, elmondtam már a verebi tragédiát. Most nem is szólok a részletekről. Azon a napon 39 szovjet katona esett fogságba. Több súlyos sebesült volt köztük és egy fiatal egészségügyi, Várja Ivolgina. Va- lamennyiüket meggyilkolták. Nem, nem lőtték agyon; odahurcolták a faluszéli kovácsműhelybe, és az üllőn kalapáccsal szétroncsolták a fejüket, összetörték kezüket, lábukat, bordáikat. Miért tették? A-z emberi értelem ezt képtelen felfogni. A verebi fasiszta bandát másnap megsemmisítették. Az egész falu ott volt, amikor meggyilkolt bajtársainkat közös sírba temettük. 1957-ben, a szocialista forradalom 40. évfordulóján a faluban balatoni vörö6kőből emlékművet állítottak sírjuk fölé, és fiatal gesztenyefákat ültettek köré. Az elmékművöm magyarul és oroszul ez áll: „A legdrágábbat, életüket áldozták a magyar nép szabadságáért a fasizmus elleni harc-; ban”. Ahányszor csak Magyarországon járok, mindig elmegyek Verebre, hogy néhány percet az emlékműnél töltsék. Emlékszem a szélben hajladozó fiatal gesztenyefákra. Gyökerüket már mélyre eresztették, erős fákká fejlődtek, amelyek bátran dacolnak minden széllel, viharral. (Folytatja^
