Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

Látogatás egy csaknem igasi klubban A salgótarjáni öblösüveg- ban. Gyarapodtak sok Íred- rítás segítő munkaakciók sora gyári művelődési ház főbejá- veit játékkal is: asztalifoci. rata mellett egy kisebb ajtót sakk-készletek, játék-hoki és fedezhet fel az arra sétáló, egyebek várják a csatározáso- Nincs rá kitéve semmilyen kát. felirat, nem hirdeti tábla, hogy ez egy ifjúsági klub. Ami Volt már.- Azaz: egy leendő-klub. Vajon folytatása lesz-e a réginek, Klubestek a Mikulás-ünnep az egykori (nem is oly régi. jegyében. Névadók. Nevet ka- •rjöü éyyel ezelőtti) pezsgő pott három gyerek és néhány eletu ifjúsági klubnak? alapszerv. Tartottak egy érde­is. Idő és lehetőség lesz tehát egy igazi klub megteremtésé­Mi lesz? — Mit szeretnétek csinálni, rannak-e tervek? Kovács Tibomé az I-es fes­tőből: — Mindent, ami a közösségi Magyarorsxngért harcoltunk (2.) „Nyelvet" szereztünk Ami van. kés felszabadulási vetélkedőt életet gazdagítja, színessé te­Egy alkalommal izgalmas szi­multán sakkjátszma folyt a Az öblösüveggyár komoly kis asztalokon — a súlyos anyagi segítségével átalakítót- vereség ellenére is sokáig ták a művelődési ház egyik emlegetik még. Az ifjúmunkás szárnyát Egy klubterem, elő- művészeti fesztivál idején itt szobával és mellékhelyiségek- is bemutatták az amatőr alko­kéi. A cementre melegpadló tők műveit Voltak klubdélu- került, szürke ^műanyag be- tánok. Nem maradt program vonattak Körbe a falakat sö­tétbarna funérlemez és vilá­gos színű, lakkozott lécek bo­rítják. A faburkolat, a ková­csoltvas-válaszfal jórészt tár- sadalm munkában .készült el. Maguknak dolgoztak a KIS2­nélkül tehát a helyiség. De ahhoz, hogy rendszeres, tar­talmas klubélettel töltsék ki az estéket, ennél több kelL Ezért előkerültek már a régi naplók, programtervek. Va­jon mit csinált az előző alapszervek, hogy hangulatos, klubvezető, Sós Károly, hogy jól berendezett helyiségük le­gyen. Az üzem ifjúsági alap­jából jutott pénz felszerelés­re is, sok hasznos tárggyal bő­vült a KISZ vagyona. Két magnó, két lemezjátszó, egy televízió biztosítja, hogy egy­szerre több alapszervezet is együtt szórakozhasson. Ki itt, ki pedig a művelődési ház­rosszabb körülmények között is kedveltté tette a klubot? — ezen is gondolkodnak az 1975- ös terv készítői. Mert néhány hét múlva végleg befejezik a munkálatokat: az egyik sa­rokba kis bárpult kerül, a másikba egy polc a magnók­nak, lemezjátszóknak, tévé­nek. Lefutott az őszi betaka­Mai tévéajánlatunk 21.40: Színházi Album. A kéthavonta jelentkező tá­jékoztató, eligazodást segítő műsor a véges színházi néző­teret akarja kitágítani, a té­vénézők előtt megnyitni.' Es mindem alkalommal csak a figyelemre méltó színházi ese­ményekről számol be — nem közvetlenül kritizálva — ha­nem csak azzal minősítve, hogy egyáltalán szó esik egy- egy színdarabróL S szórakoz­tatva csinál kedvet a színhá­zi előadás megtekintésére. A színház iránt érdeklődők rész­leteket láthatnak előadások' dezők mondják el a darabbal kapcsolatos elképzelésüket. Ennek a Színházi Albumnak a középpontjában a miskolci Nemzeti Színház áll Az évek­ig önmagára nem találó szín­ház az idei évadban új főren­dezőt kapott — a főiskolán most végzett Illés István sze­mélyében. Közreműködésével kiváló előadásokat produkál a színház, — a Kakukk Mar­cit, a Yermát, vagy az Ege­rek és emberek musical vál­tozatát említjük — s fiatal színészeket, évfolyamtársait, szí. Filmvetítést, vitákat, szel­lemi vetélkedőket. Szlovacsek Gyula a n-es csi­szolóból: — Jó lenne hetente egy olyan klubnapot tartani, ami­kor egy-egy alapszerv vállal­ja a házigazda tisztjét, ök vi­gyáznának a rendre, biztosíta­nák a programot, hírverést csinálnának \neki. A klubba lehetne hozni sok olyan ren­dezvényt, ami eddig hol az üzemi tanácsteremben, hol pedig a művelődési házban volt Bálya István KISZ-titkár: — Tervezünk hasonlót, csak legyenek vállalkozó szellemű emberek is hozzá. A tervek megvalósításában nagyon sok segítséget kaptunk eddig is a művelődési ház igazgatójától, Vratni Józseftől. Főleg a kü­lönböző előadások szervezésé­nél adott ötleteket és gyakor­lati segítséget. Bolyós László- né, a helyettese, a gyár iro­dalmi színpadának vezetője is sokat tett a tartalmas kultu­rális programok érdekében. Gordos Tibor csiszoló: — A legvonzóbbak a kötet­len klubdélutánok, de nem hiszem, hogy csak erre lenne igény. „Be lehet csempészni” komolyabb programokat is! Lassan alakul egy törzsgárda, ezzel együtt alakulnia kell a nagyobb igényeknek is. G. K, -M. ból, színészek véleményét új, friss erőket nyert meg hallhatják szerepükről, ren- vendégül a színháznak. Megyei filmbemutatók A téli szünet jegyében Pár nap múlva beköszönt baknak js jó szórakozást a téli szünet az iskolákba. A nyújt. szánkózás és hógolyózás örö- A kalandfilmek kedvelőit mei mellett több idő jut a is várja egy csemege. A for- mozira is. A megyei mozimű- gatókönyvet írta: Gojkó Mit sor összeállítói — úgy látszik tie és ^Gottfried Kolditz; fő- — gondoltak erre: a premie- szereplő: Gojko Mitic. Köny rek és a már ismert című nyen kitalálható, hogy a köz­filmek között sok szól a fia- kedvelt NDK kalandfilmek taloknak. egyik fajtájáról, egy indián­. , . ... témájú filmről van szó. Az A kisebbeket két mesefilm Apacsok folytatásaként az Ul- is várja. A Karácsony az al- zana című filmet láthatják Iátoknál ennu színes rajz- mindkét városban. A jogai- fílmosszeállitás hat darabja kdrt> szabadságukért küzdő, csacsik, őzikék, nyulak kis- elnyomott indiánok harcának kutyák, halak játékos kaland- abrázolasa az áUag kalandfil- jait mutatja be. A három mekndi tartalmasabbá teszi csehszlovák, két lengyel és egy román kisfilm mindegyi­ke egy-egy kedvest vonzó mesevilágot jelenít meg a' ki­tűnően alkalmazott rajz- és bábjelenetek segítségével. ezt az alkotást. Szerepel még a műsorban a Csajkovszkij című kétrészes, színes, zenés életrajzfilm a világhírű orosz zeneszerzőről és A látogatók című amerikai filmdráma. Nemrég volt a bemutatója Elia Kazan rendezésében. Art a csehszlovák—NDK koopro- Kino előadáson vetítik az dukcióban készült Három mo- 1962-es velencei filmfesztivál gyoró Hamupipőkének című nagydíjas szovjet filmjét, az szines, látványos, modern me- Iván gyermekkora című al- sefilmnek, mely a nagyob- kotást. Kerti muzsika Tafflrm egyik koncerttermé­ben immár a harmadik ze­nei évadot kezdte meg a régi zenét népszerűsítő, kiváló együttes, a Hortus Musicus. Az együttes nem véletlenül választotta ezt a latin kife­jezést névadójának (magyarul kerti zenének fordíthatnánk). A repertoárjukban szereplő művek — főleg vokális és hangszeres miniatűrök — a melódiák jellegében, szelle­mében, keresetlen tisztasá­gukban közel állnak a ter­mészethez. Az együttes műso­rában XII—XV. századi, len­gyel zene, reneszánsz kori muzsika, XVI. századi nyu­gat-európai tánczene és mad rigaiak, továbbá a XIV—XVI századi németalföldi iskola ze­néje szerepelnek. A fiatal muzsikusok (csak nem valamennyien a konzer­vatórium növendékei), fő fel adatukat abban látják, hogy feltárják hallgatóik előtt azt a szellemi forrást, amely Hűn delt, Bachot, Pergolesit és múlt más nagy zeneszerzőit ihlette. Itt jegyezzük meg. hogy a műveket régi zene szerszámokon adják elő blockflőte, piccolo —, ame lyeket a tallinni Színházi és (Zenei Múzeum ad kölcsön az együttesnek. blÓGRÁD - 1974. december 18., szerda Csak elfelejtették Louis Bramfield, a neves realista írd mondta: „Ha egy modem amerikai házaspár­nak — és hatalmas 6zép or­szágunkban oly sok modem házaspár él — hónap végén marad felesleges pénze, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy sikerült takarékoskod­niuk, hanem minden bizony­nyal annak a jele, hogy elfe­lejtettek kifizetni egy szám lát.” Irány a Dunántúli A DUNA VOLT A MÁSIK nagy folyam, amelyen át kel­lett' jutnunk. Kis falucskáiban álltunk a folyónál, amelyet if­júságunk kedvelt finnjeiből és Strauss keringőjéből ismer­tünk. Most azonban nem Volt idő a lírára. Elég nehéz fel­adat várt ránk: az átkelés. Mindenekelőtt „nyelvet” (az ellenség elhelyezését ismerő német katonát, tisztet) kellett szerezni, hiszen ilyen nagy vízi akadály leküzdése nagyon kockázatos vállalkozás úgy, ha nem ismerjük a körülménye­ket, a másik parton ievö el­lenség állásait. Három ^Tíuskétásunk”, Vik­tor Dustoin. Gtalimzjan Kaszi- mov és Vologya Anyiszimov kapta a feladatot, hogy sze­rezzen. „nyelvet”. Mivel több­ször is találkozunk még ve­lük, bemutatom őket. Viktor és Galimzjan — fel­derítő. Viktor szibériai, nagy darab, mackós mozgású fiú, rettentő erővel és rendíthetet­len. nyugalommal. Galimzjan pontosan az ellentéte, cimgár termetű, rendkívül szívós, nyughatatlan, örökmozgó. Vo­logya Anyisaomov, a futárom, mielőtt bevonult, egyetemi hallgató volit. Filozofáló, elem­zésre hajló alkat. ök hárman először a partot kutatták végig, de hiába, egy árva csónakot se találtak. Meg kellett hát próbálni a fa­Az új évben is utazzék velünk! Négy világrész, harmincnyolc országába induló, több száz társas- és egyéni utazás között ön is megtalálja az igényeinek és lehetőségeinek megfelelő úticélt! KÉRJÜK KERESSE FEL LEGKÖZELEBBI IRODÁNKAT! Előre is jó utazást kíván, az IBUSZ. Tubán. Lehetetlen, hogy sehol ne legyen ladik. Volt is, per­sze, de hogy szerezzenek? A házak egy része üres, né­hányban azonban ott marad­tak az emberek. Felderítőink már végigjárták a fél falut, semmi eredmény. A követke­ző háziban, pontosabban az udvaron a keskeny tornác alatt idős, pipázó parasztem­bert pillantottak meg, aki mintha csak őket várta volna. A katonák kézgpl-lábbal, egy­más szavába vágva magyaráz­ták Gyula bácsinak — később kiderült, hogy úgy hívták —, hogy miért jöttek. Ö meg szó nélkül hallgatta, mintha nem is neki beszélnének. Aztán ugyancsak szótlanul bement a házba. GaMmzjan elkeseredé­sében toppantott. Egy perccel később Gyula bácsi, egy nagy kulccsal a kezében újra megjelent. Most se szólt, csak odament a lezárt csűrhöz, ki­nyitotta az ajtót, és a kukori­caszár alól előtűnt egy kitűnő állapotban levő csórtak. Felde- rítőink megmagyarázták Gyu­la bácsinak, hogy éjszaka jön­nek majd a csónakért és ne nyugtalankodjék, hajnalra teljes épségben visszahozzák. Arról, ami ezután történt, Viktor Duskin számol be. Pontban éjfélkor vissza­mentünk a csónakért a csűr­höz. Már a vízen ringatózott, s Gyula bácsi is benne ült, evezővel a kezében. Galimz- jan el akarta tőle venni az evezőt, és mutatta neki, hogy szálljon ki a partra. De ő nem mozdult. Csak a fejét rázta. — Ez velünk akar jönni? — kérdezte tőlem Galimzjan. — Ügy látszik, félti a csónakját. Zavarban voltunk. Most mit csináljunk? Sok időnk nem volt a töprengésre. Ellöktük a csónakot a parttól s útközben meggyőződhettünk kísérőnk ügyességéről. A csónak nesz­telenül siklott a vízen. Mintha láthatatlan eró irányította volna. Egy partmélyedésben kötöttünk ki. ami természetes védelmet nyújtott. Hát megérkeztünk, de mi legyen ezután ? Mit csináljunk a kísérőnkkel? — Eh — gondoltam, — lesz. ami lesz! Ha eddig megbíz­tunk benne, most már bízzunk ezután is! Rámutattam az órámra és megállapodtam Gyula bácsi­val, hogy éjjel háromig várni fog bennünket. Ha addig nem jövünk, menjen haza, s más­nap éjjel háromra jöjjön visz- sza értünk. Nem akarom részletezni, hogyan kúsztunk, másztunk sokszor négykézláb a sűrű sö­tétben, amíg elkaptunk egy jól megtermett németet, ho­gyan cipeltük át magunkkal a parthoz. Észre se vettük, hogy közben elmúlt három óra... Már négy óra körül lehetett, mire a folyóhoz értünk. El­képzelhetik örömünket, ami­kor megpillantottuk Gyula bá- -csit. Ugyanúgy ült ott, mint amikor elváltunk. A legszíve­sebben. megcsókoltam volna borostás arcát, úgy megörül­tem neki. Visszafelé jövet már a folyó közepén járhattunk, amikor a német himbálni kezdte a csó­nakot. Galiimzjan felállt hogy megnézze, mit csórnál. Nem tudom, mi ütött a fasisztába, de teljesen összehúzódott, az­tán váratlan mozdulattal has­ba rúgta Gáliinzjant, aki be­esett a jéghideg vízbe. De ab­ban a szempillantásban az evező is lecsapott a német fe­jére. Gyula bácsi erősre méretez­hette az ütést, mert a fogoly görcsösen megrándult és el­csendesedett. — Most aztán fuccs az egésznek! — mondtam és na­gyot káromkodtam mérgem­ben. — Hiába vesződtünk annyit I ... Mit ér ez a nyü- ves náci holtan? Amíg én kíkáromkodtam magam. Gyula bácsi odanyúj­totta az evezőt Gaümzjannak, és besegítette a csónakba. Tár­sam dühét a jeges fürdő sem csillapította. Előkapta kését és a fasisztára rontott — HAGYD! — KAPTAM EL a kezet. — Gyula bácsi már megelőzött, a fene a dol­gát! Látod, ez már ké6z. Hiá­ba kúsztunk egész éjszaka a sárban. De tegyünk még egy próbát, ■— mondtam és a me­rítőedényből hideg vizel loccsantottam a náci fejére, Kísérőnk közömbösen szem. lélte mindezt. A csónak sebe­sen siklott a vizen, s már kö­zel jártunk a parthoz. Gyula bácsi arra összpontosította minden figyelmét, hogy sze­rencsésen kikössön, i más neu érdekelte. Szerencsénk volt: a fasiszta a második hideg zuhany hatá­sára „visszatért a túlvilág­ról”. Mozgolódni kezdett, mo­tyogott' valamit és kinyitotta a szemét. A parton már vártak ben­nünket. Átadtuk a foglyot Megkerestem az ütegparancs nokot, hogy jelentsem a fel­adat végrehajtását. Galimzjar pedig ott maradt, hogy segít­sen Gyula bácsinak parirí húzni a csónakot. AMIKOR VISSZAMENTEM a parton már nem találton senkit. Az udvarban lelten rájuk. Gyula bácsi ott ült < fészer alatt, a jól ismert kis pádon, és pöfékelt Vele szem ben, hátával egy gerendánál támaszkodva Galimzjan gug golt, cigarettázott. Szótlamu nézték egymást, aztán mind i ketten elmosolyodtok. Letele pedíem egy tuskóra, előhúz tam a dohányzacskómak ciga rettát sodortam, rágyújtot tam... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom