Nógrád. 1974. december (30. évfolyam. 281-304. szám)
1974-12-15 / 293. szám
1 1 A A Három évtized eredményei Pászíón Több pénzzel jobban takarékoskodni Pásztó 1944. december 17én szabadult fel. A 375. lövész hadosztály Karpuklin vezérőrnagy irányításával szabadította fel a községet. A harcok közben 164 szovjet ka- 1ona áldozta éietét. Megrongálódott 136 lakéoület. 481 személy életét követelte a háború. Szűkszavúan erről vallanak a számok. Súlyos helyzetben kezdődött az új élet 30 évvel ezelőtt Pásztón. Az anyagi javak jelentős részét a németek elhurcolták, a szántóföld zöme szárítatlan. vetetlen maradt. Megszűnt az áramszolgáltatás. A lakosság alaovető élelmiszerrel sem volt ellátva. Az iskolákban szünetelt a tanítás. Az egészségügyi ellátás egyenlő volt a semmivel. A körülmények tehát rendkívül mostohák voltak. Az MKP helyi t szervezete 1944. december 24-én megalakult. de szervezkedtek a többi pártok is. A politikai hatalmat 20 tagú nemzeti bizottság testesítette meg. Felszámolták a fasiszta politikai és katonai szervezeteket. A 40 tagú polgárőrség a közrendet biztosította, bűncselekmények felderítésében serénykedett. A pártok által delegált tagokbóL 1945. április 15-én megkezdte tevékenységét a 40 tagú képviselő testület. A népi demokratikus átalakulással párhuzamosan az volt a feladat, hogy az újjáépítés mielőbb megkezdődjön. így is történt. A földreformot 1945 tavaszán hajtották végre, összesen 1338 katasztrális hold földet osztottak szét, 741 család között. Házhelyet 548 család kapott. A két munkáspárt egyesülése után. 1948 nyarán betel- . jesült a szocialista forradalom. Államosították a zömmel mezőgazdasági iellegű üzemeket. A termelőszövetkezet és a gépállomás 1949-ben. az állami gazdaság 1950-ben alakult meg. Pásztó történetében 1950. február 1. ielen- 1ős dátumnak számít, hiszen ekkor ismét járási székhely lett. A tanács tagjainak 90 százaléka munkás és paraszt származású volt A szocializmus építésében keletkezett ellentmondások, az ellenforradalom leverése után Pásztón 1961-ben. fejeződött be. a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A község történetében 1964 óta írnak új fejezetet. Betört az ipar, és térhódítása az elmúlt 10 esztendőben sikereket eredményezett. A gazdasági életben történt változások nyomán a helyi társadalom szerkezetében is számottevő átrétggződés ment végbe. Növekedett az ipari munkások száma. Kettős feladatot oldottak meg. Egyrészt úi üzemeket telepítettek, másrészt biztosították a meglevők korszerűsítését. fejlesztését. Az új fejezet első állomása 1964- ben a szerszám és készülék- gyár letelepítése volt. A Fővárosi Kézműipari Vállalat gyáregysége 1968-ban települt Pásztora. melv manapság már több mint 500 női dolgozót foglalkoztat. A Váci Kötöttárugyár. a Közlekedési Nyomda korszerű munkakörülményeket biztosít a dolgozóknak. Megoldották a női foglalkoztatási gondokat. Pásztó nagyközség lett. fejlődött kommunális, kulturális, egészségügyi ellátottsága, kereskedelmi hálózata, közlekedési viszonya. A városiasodás útjára lépett a nagyközség az utóbbi években. Egyre több állami és OTP-lakás került átadásra. Az ipar rohamos térhódításával párhuzamosan fejlődtek a mezőgazdasági jellegű üzemek: a termelőszövetkezet. az állami gazdaság, a tejüzem, a MEZŐGÉP pásztói gyáregysége. Egyre csökken a kijárók száma. Pásztó dolgozóinak életszínvonala az eltelt 30 évben folyamatosan és jelentősen javult. Az igények is növekedtek. A párt-, állami, gazdasági szervek a reális igények kielégítését tartják szem előtt. A múlt eredményeiből erőt merítenek a megnövekedett feladatok teljesítéséhez. Erről mondotta Nagy József tanácselnök a napokban: — Harminc év örömeit és gondjait nehéz röviden ösz- szefoglalni. Az első húsz évben a mezőgazdaság dominált Pásztón. Az utóbbi tíz esztendőben rohamos az ipari fejlődés. A legnagyobb eredmények az ipartelepítést, a foglalkoztatás és a lakás- kérdés megoldását, az élet- színvonal emelkedését tartom. A nagyközség felszabadulásának közelgő évfordulóján lesz miről számvetést készíteni r. I. „Átfogó tu émiurű Wuritos- ságot keli megvalósítani a népgazdaság minden területén.*’ (A XL kongresszus Irány elveiből.) A tanácsok idei gazdálkodása kiegyensúlyozott volt; az országos összesítés szerint a pénzbevételek a tervezettnél •kedvezőbben alakulnak. t>e tanácsaink és mit, állampolgárok mire számíthatunk 1975- ben, hogyan értelmezzük a XI. kongresszus irányelveinek a takarékosságra vonatkozó felhívását? Mindenekelőtt nézzük a tényeket. A tanácsok 1975-ös költségvetése meghaladja a 33 milliárd forintot. Az egyszerű halandó talán el sem tudja képzelni, hogy ez mennyi pénz. De ismerj ük-e, hogy a tanácsa költségvetésből mi mindent kell megoldani? A 33 milliárd forintból 1975-ben több pénz jut gazdasági, szociális és egészség- ügyi, a kulturális és igazgatási feladatok ellátására. Szociális és egészségügyi feladatokra, az intézmény fenntartására . — hazánkban, az ideinél 744 millió forinttal jut több. De kell is, mert az előzetes adatok szerint 1975-ben Véglegesen elkészült a Budavári Palota kupolája, a „C” épület. Történelmi műemlékünk, mely hazánk egyik büszkesége, méltó székhelye lesz a Nemzeti Galériának. A kupolát átalakították és rejtett belső világítást kapott. A Nemzeti Galéria véglegesen 1975 tavaszán költözteti át az értékes szobrokat és más kiállítási tárgyait. (MTI fotó — Kozák Albert felvétele) ...... több anya szül, több gyerek kerül bölcsődébe, óvodába, egyszóval a 744 milliós többlet szükséges a népesedéspolitikai határozatból eredő feladatokra. Lakás- és népesedési politika A tanácsok jövő évi fejlesztési alapja 22,8 milliárd forint, az ideinél 1,1 milliárd - dal több. Mire szükséges en.v- nyi pénz? Túlnyomó hányada lakásépítésre, a kórházak szülészeti osztályainak bővítésére, a szakközépiskolai hálózat és a középiskolai kollégiumok bővítésére, az óvodai férőhelyek gyarapítására. Szükséges mindez? Igen, bárcsak több jutna ilyen célokra. Az országos adatok után nézzük szűkebb hazánkat, Nógrád megyét. A jóváhagyott kötelező előírások figyelembevételével elkészült a tanácsok 1975. évi fejlesztési tervjavaslata és költségvetési tervezete. Nógrád megyében a tanácsok 1975. évi fejlesztésekre 592,9 millió forintot, az összesített költségvetési célokra 856.9 millió forintot terveztek. Természetesen jogos a kérdés, hogy sok, vagy kevés ez a pénz? Előre kell bocsátanunk, hogy minden igény kielégítésére nem elegendő. De a leg- fontósabbra jut. Es több is juthatna, mint első hallásra, olvasásra gondolnánk. De ehhez az eddiginél jobban kell dolgoznunk, ésszerűbben kell gazdálkodnunk. Vonatkozák ez a tanácsi vezetőkre, az apparátus beosztottjaira a tanácsokkal együttműködő szervekre és intézményeit re és ránk, állampolgárokra is. Tervszerűen javítják életkörülményeinket Az adatok azt bizonyítják, hogy 1975. évi fejlesztési terv és. költségvetés biztosítja a megye lakossága életkörülményeinek további tervszerű javítását. a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítását. Hangsúlyozzuk, minden igényre ilyen nagy ösz- szegekből se futja, a városokban és a községekben is több olyan óhaj akad, amelynek teljesítésével várni kell. A kiemelt társadalompolitikai célkitűzésekre, vagyis a legfontosabb feladatok megvalósítására kell összpontosítani az anyagi erőket . — Fontos, hogy megyénk- munkáslakta településeit az átlagosnál jobban, vagyis kiemelten fejlesszék? — Igen, fontos. — Közérdek diktálja, hogy a nők helyzetén, az ifjúság életén javítsunk? — Igen, közérdek, mert * nők társadalmunk felét teszik ki. Országunkat önmagunknak, gyermekeinknek, vagyis az ifjúságnak építjük* tehát ezért érdemes áldozatot hozni. — A közoktatásra, a köz- művelődésre költsenek-e többet tanácsaink? — Igen, mert a nagyobb tudásról, az ismertek bővítéséről nem mondhatunk le, mert nélküle megrekedne a termelés és értelmetlenné válna az élet. Összpontosítás, ésszerű takarékoskodás A tervekben szereplő fedezet lehetővé teszi, hogy 1975- ben megyénkben kétezer lakást adjanak át, ezek fele több szintes lakóépületben valósul meg. A negyedik ötéves tervben előirányzott 9000 helyett — (különböző építési formában — mintegy 9700 lakás épül fel. Ez azt is jelenti, hogy öt év alatt minden nyolcadik család új otthonba költözhet. Elmaradott a vízellátás és a csatornázás. Ennek pótolására, a legsűrűbb feladatokra 37 millió forintot használnak feL Szirák és Mátrasze- le törpe víművet tervez, Kis- terenyén befejeződik a szennyvízcsatornázás. Salgótarjánban, a bányakolóniák megszüntetése és a pécskő- dombj telep felszámolása miatt a szükséges lakásokat feltétlenül meg kell építeni. Sokáig tartana a városok és községek egészségügyi, szociális, kulturális helyzetének javítását, a közlekedés, a kereskedelmi és a szolgáltató hálózat korszerűsítési kiadásokra szánt összegeket csak példaként is említeni. Hogyan értendő az, hogy a több pénzzel jobban kell takarékoskodni? Ügy, hogy tanácsaink újra vizsgálják felül anyagi eszközeiket, a tervezett felhasználási célokat, a tényleges igényeket és a lehetőségeket egyeztessék. Kérdezzék meg a lakosság minél szélesebb rétegének véleményét és érvényesítsék a szigorú takarékosságot. Kerülni kell a költsége» és a túlzó megoldásokat. Nem minden áron és minden eszközzel, hanem ésszerűen kell takarékoskodni. Az alapvető és a legfontosabb feladatokra kell összpontosítani az erőnket, a jó gazda felelősségével őrködjenek, ■ ellenőrizzenek, akkor a gondokon, bajokon úrrá lehetünk, gazdaságunk és társadalmunk tervszerűen fejlődhet tovább. , r. l. Föld alól in•• Bf obbanás, dörgés,' csat to-' K *- gás és iszonyatos szorongás. Ezt érzékelték a vaksötét, szűk búvóhelyükön; ahová a levegő is estik éppen szivárgott. De nem mozdulhattak, mert a napokban felakasztottak egy embert a főtéren. Mint a bábut himbálta élettelen testét a szél. Mindenkire ez várt, akit elfogtak. K^ádasi Pált pedig ismerték. Reá, az ellenállóra is ez a sors várt volna. Már fájtak csontjai, de ettől ké- ményebb lett az akarata. Halk szavú ember volt, az átélt izgalomtól keményebben ejtette a szót. — Nem, nem mozdulunk™ Titkolta, mit érez, mert nem akarta, hogy Tóth Gyula megtudja, ml megy benne végbe". Akkor döbbent rá, hogy hangosan mondta, amit gondolt, amikor Tóth megkérdezte. — Miért kellene mozdulnunk...? — Semmi, csak gondolkodtam. Akkor eszébe jutott, hogy novemberben, amikor a moszkvai rádió késő esti adását hallgatták, megsejtette a veszélyt. Az űzött embernek kifinomulnak az érzékszervei, megérzi a bajt. A rádió mellett, a sötétben lapulva mondta is Sulyok Sándornak, hogy nem tetszik neki ez a háborítatlanság. Gyorsan kikapcsolta a rádiót. Ki a konyhába, és kinyitotta az ajtózárat.' Néhány percre rá,' már dörömböltek az ajtón. Bükkire, a nyomozóra rávetődött a fény. Két rendőr volt mögötte. Kádasit meglepte, a nyomozó szemében nem a győztes diadalt, hanem inkább a kíváncsiságot látta. A hangja szelídebb volt, mint még néhány éve. Számára vészt- jósiók lehetett a távolban erőteljesen dübörgő ágyúk üzenete. Káíjasival régi ellenfelek voltak. Olvasták már egymás szeméből, Bükki is a rászegeződött tekintetekből. A rendőrfőnök megkérdezte. — Mit csinálnak™? Nem válaszoltak neki. Mind a hat szempár: Tóthé, Sulyoké, Kádasié rászegeződtek. És akkor Sulyok, pedig nem is beszéltek össze, mutatóujját felemelve magára hívta a figyelmet. — Halljátok az ágyúdörgést? Mintha közeledne... A nyomozó ideges lett. Zavarát leplezve felkiáltott. — Indulás befelé... Mindannyiukat bevitték a rendőrségre. Kegyetlen kínzásokat éltek át ott valamennyien már. Sápadt lett az arcuk, megfeszültek az idegeik. Nem szóltak egymáshoz. Variak. KivágódoU, az ajtó. Bűk*! kapkodott, s kiabált. — Ha még egyszer megtudom™ — foglyai kemény tekintetétől megváltozott a hangja. — Menjenek, ne is lássam magukat™ Akkor megúszták, most pedig itt dübörög körülöttük a háború, és akkor pusztuljanak el, amikor a szabadság szele csapkod körülöttük? Rettentő detonáció rázta meg felettük a házat, aztán lövöldöztek, majd hirtelen, mintha elvágták volna a zajt, csend lett. Üres, zavaró csend. Ká- dasi megszólalt. — Mi történt™? — Talán vége™ — mondta Tóth. Vártak, ld tudja, meddig. Már fájt minden porcikájuk. A hideg is gonoszkodott Kádasinak sajgott a teste, mozdulnia kellett, történjék bármi. Kidöntötték a téglafalat. Nehezen szokták meg a fényt. A helyről, ahol voltak, betekintették a várost Sűrű füst lepte el, de csend volt, amit nehéz autók zúgása zavart csupán. Harminc esztendővel ezelőtt Kádast Pál számára így ért véget Salgótarjánban a sátán pusztítása, amely őt is egy fél életen át űzte, hajtotta, kínozta börtöntől a bújdo-. sásig, minden keserűséget megkóstoltatva vele De kemény legények éltek a medencében mindig, ö is a kőművesállványon edződött, hitükben erős emberek között Tőlük tanulta, ha egyszer ezen a vidéken elhallgatnak a fegyverek, a munkáson múlik, hogy még egyszer ne szó latjának meg. Hallotta ő az idős Oczel Jánost vitázni, fényes gallérú, szigorú tekintetű rendőrrel, aki lenézően beszélt — Oczel, maga ne politizáljon, az nem a maga feladata™ — Már pedig én nem csókolom azt a korbácsot, amelyik végighasította a bőrömetÉppen építették a városi rendőrség épületét, akkor mondta az öreg, hogy, ha nem szólnak a fegyverek, a rendőrség, bíróság helyett a lakásokat építenék. Fönt a Rokkanton a decemberben didergő város felett, a zaj után a szokatlan csendben mindez eszébe jutott Kádasinak, és elindultak le, a városba, oda, ahol a többieket sejtette. Feldúlva találták a várost. Felrobbantott hidak, felszaggatott úttest kesergett rájuk. Az újtelep csendjében lapult a Liget utca, bújva a hegy alá. Megviselt arcú férfiak iparkodtak arrafelé, arcukon az átélt izgalmak. A föld alól jöttek és a Kilczer- házban gyülekeztek, Szoó Pál, Kerekes Sándor, Kupka József, Sulyok Sándor, Kádasl Pali és még ketten a fővárosból. A szobában hideg volt, de nem fázott senki. Izzott a testük, tekintetük lángolt Kádasit Ismeretlen érzés 'feszítette. összeszorult a torka. Szeretett volna mindenkit magához ölelni, belekiáltani az emberek fülébe: „Élünk, szabadok vagyunk...” Az idős Oczel jutott az eszébe, amikor azt mondta, ha majd elhallgatnak a fegyverek, akkor építeni fognak az emberek, és soha többé nem engedik meg a háborút Ellágyult az arca. Kerekes Sándor szarai a valóságba rántották. — A város első, törvényesen megengedett Kommunista Pártját ezennel megalakí- tottnak nyilvánítom™ Néma csend lett Az emberek nem tudták levenni tekintetüket Kerekesről. Várták, hogy történjék még valami, hiszen esért a pillanatért mennyien elvéreztek és szenvedtek. Hihetetlen, hogy ilyen egyszerű az egész! Kint, az utcán nehéz tank dübörgőit. Valahol, a szomsgédépület- ben harmonika is szólt. Ká- dasi Pál nem bírta tovább, egyik lábáról a másikra állt. Súlya alatt recsegett a padló. Sulyok felállt. Alacsony ember volt, most mégis, * olyan nagynak tűnt. A többiek is felálltak, mert valaki halkan énekelni kezdett: „Föl-föl. ti rabjai...” Csak lámpa világította arcukat, amelyen a szemükből alágördülő könny csillogott. Kerekes szólt. — Munkára, elvtársak, az emberek közéig ádasi Pali azt a paran- csőt kapta, menjen a rendőrségre, ott dolgozzék. Három évtizeddel ezelőtt így indult az élet Salgótarjánban. Kádasi Pali, amikor az ute* - ra lépett, érezte a valóságot. Tehát elérkezett. Akkor kezdjük, ahogyan azt az állványon valaha elhatároztuk. Építeni! De hogyan? Az emberekkel! Forgott vele a világ, de kemény volt az elhn- tározása. „Föl-föl, ti rabjai a földnek.” A Liget utcai himnusz zengett a fülében. A város lassan magához tért. Üj életre vágyott... Bobál Gyula NÓGRÁD - 1974. december 15* vasárnap 5 i.
