Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

A bezárkózás, Mai tévéaján latunk a passzivitás eiien tanfolyamon, közülük töb­ben folytatni akarják a tanu­lást A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek kezdeménye­zésére indult egy hat elő­adásból álló munkásakadémia — sajnos, a látogatottsága nem volt a legfényesebb, hiá­ba keresték meg személye­sen is az acélgyári dolgozó­kat. Jobban sikerült a kétéves múlttal rendelkező ifjúsági akadémia, amit a KISZ és az ifjúsági klub tagjai részére szerveztek. Érdekes viszont, hogy a 8—8 előadásra több­ször eljöttek olyanok is, akik nem tagjai sem a KISZ-szer­vezetnek, sem a klubnak. Az ismeretterjesztő esték között legsikeresebbek az egészség- ügyi és komplex előadásók voltak, különösen a filmvetí­téssel színesített formák, ezekre 40—60 érdeklődő is el­ment. Jól működő i mozi és könyv­tár van a faluban, az emele­tes művelődési ház több szakkörrel, klubbal várta és várja a látogatókat. Mit le­hetne tenni azért, hogy egyre többen jöjjenek? Nem mindent orvosló, azon­nali hatású csodaszer az, amit a tari pártalapszervek és a csúcsvezetőség a közművelő­dési feladattervben megfo­galmazott. Még egyedülálló­nak sem nevezhetjük: sok hasonló adottságú helyen ha­sonlóképpen tűzték ki a fel­adatokat a munkások és a fiatalok aktivizálása, műve­lődési és szórakozási igé­nyeik magasabb szintű kielé­gítése érdekében. Az első és talán legfonto­sabb: a párttagoktól, akár eljárók, akár helybeli dolgo­zók, több kezdeményezést vár­nak. Amíg a pártoktatásokon munkásakadémiákon feltű­nően kicsi a párttagok ará­nya, nem tudnak magukkal hívni mást se. Pedig a mű­velődés ma már nemcsak a közművelődési szakemberek ügye! A tömegszervezetek tag­jai, az értelmiségi munka­körben dolgozók bekapcsoló­dása alapvető feltétele an­nak, hogy megerősödjenek a közösségi művelődési for­mák. Ennek érdekében döntöt­tek úgy, hogy még ebben az évben összehívják a község­ben élő értelmiségieket ta­nácskozásra. Erre a „belépő”: segítőkészség, hasznos javas­lat. ötlet — minden meny- nyiségben! A másik út: tovább bőví­teni a kapcsolatokat, az együttműködést azokkal az üzemekkel, ahová legtöbben járnak Tarról. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelő­dési központja például eddig sem zárkózott el ettőL Megszülettek tehát azok az elképzelések, melyek segítsé­gével létrejöhet a régóta ter­vezett munkásklub. A műve­lődési házba több mint egy tucat folyóirat, szaklap jár — ez alapot ad a közös ol­vasgatáshoz. Ha az értelmi­ségiek vállalják a különbö­ző érdeklődési köröknek meg­felelő előadások, viták, klub­estek megtartását, ^ szakkörök vezetését, sosem lesz prog­ram szűkében ez a klub, sőt, elindítója lehet további mű­velődési formák kialakítá- s árnak. G. K. M. JNemzeti Múzeum Magyarország a századfordulón Vajon csak az apró falvak szomszédsága teszi, hogy so­kan a megye nagyobb közsé­gei között' tartják számon Tart? Valószínűleg szerepet játszik ebben az is, hogy a vonaton bejárók nap mint nap látják, milyen sok úti­társuknak jelenti az egyik végállomást a község. A több mint 2500 lakos kö­zül szerény becslés alapján nyolcszáz az eljáró dolgozó. Nagybátony, - Salgótarján, avagy Pásztó, Hatvan, , Bu­dapest felé hozzák és viszik a vonatok a tariakat. Nóg- rád megye községeiben ez megszokott jelenség. Mégis, egy dologban különbözik a község a többitől: az eljárók nagy része szakmunkás, al­kalmazott, értelmiségi és diák. Napközben jobbára csak azo­kat találjuk a faluban, akik a termelőszövetkezetben dol­goznak, vagy akiket a házi­munka köt az otthonukhoz. Mindez „beleszól” a közös­ségi élet alakulásába, a szó­rakozás, a művelődés lehető­ségeinek kiaknázásába. Hiá­ba magasabb a képzettségi szint, lehetnek nagyobbak a belső igények, az aktivitás, a kezdeményezés, mégis gyé­rebb, mint másutt. Persze, ez nem megváltoztathatatlan! De ebből kell kiindulni, ezt kell figyelembe venni akkor, ha gazdagabb, pezsgőbb, kul­turális életet szeretnének ki­alakítani. i it Honnan lehet elindulni? A tavalyi évben mind a felnőtt- oktatás, mind az ismeretter­jesztés és a szórakoztatás te­rén voltak jó kísérletek. Hú­szán vizsgáztak a 80 órás A Nemzeti Múzeumban november 29-én nyílik a Magyarország a századfor­dulón című új időszaki ki­állítás, melynek célja, hogy 1918-ig bemutassa hazánk történelmét. Kc*ztümök mutatják be a XIX. század végének jellegzetes visele­téit paraszt- és polgárasz- szonyok ruháit, kubikusöl­tözeteket és díszmagyaro­kat, szobalány és grófnő ruháit. A meginduló iparo­sodás, a polgárság emlékei sorakoznak egymás mellett. A kiállítás rendezői bemu­tatják Deák Ferenc szemé- i vés használati tárgyait, Fe­renc József és Erzsébet ki­rályné portréit — s az első világháború idejének térké­pét A szegényparasztság, a kubikusság által használt szerszámok és kiegészítő grafikonok rendkívül élesen, vetik fel az osztálytagozó­dás igazságtalanságait. Ti­sza István személyes tár­gyai, képviselőházi bélyeg­zők, rendőri gumibot, kor- teshadjáratók emlékei, az építkezések dokumentumai, a millenniumi emléktárgyak a századelő élénk életéről vallanak. A kiállítás bemu­tatja e korszak tudományos és művészeti életének nagyjait. Pályázat Hogyan használom fel a Szovjetunió című folyóiratot? E kissé hosszú címmel hirde­tett pályázatot az Oktatási Mi­nisztérium, a KISZ közDontl bi­zottsága és a Lapkiadó Vállalat a gimnáziumi és a szakközépis­kolai tanárok számára. A pályá­zaton részt vehet minden olyan középiskolai tanár, aki a folyó tanévben gimnáziumi, vagy szak­középiskolai IV. osztályban a vi­lágnézetünk alapjai tantárgyat tanítja. A pályázóknak részletes óravázlatot kell benyújtaniuk egy olyan világnézetünk alapjai órá­hoz. amelynek az évi tanmenet szerinti tervszerű megvalósítása 1975. február l. és április 1. kö­zé esik. A pályamű terjedelme nem haladhatja meg az öt gépelt oldalt. A pályázatokat 1975. ja­nuár l-ig kell beküldeni — név­vel és címmel ellátva — a kö­vetkező címre: Szovjetunió Szer­kesztősége, Budapest, VH. Lenin körút 9/11. 17.4«: Tizen Túliak Társa­sága. Az úttörő-korosztály­nak szóló havonta jelentkező műsor ezúttal igencsak köz­érdekű témákkal jelentkezik. A gyerekekkel együtt kíséri figyelemmel a Tízen Túliak Társasága a Városliget terve­zését, amolyan — több hóna­pon át tartó — ötletbörzét indítanak, amelyben a gyere­kek elmondják mit szeretné­nek látni a ligetben. Az élet­revaló elképzeléseket a tévé közvetíti a fővárosi tanács vezetőinek, akik ígéretet tet­tek, hogy a legjobb ötleteket megvalósítják. A műsor ven­dége lesz a cigándi gyermek folklóregyüttes, amely résizt vett és sikerrel szerepelt az Európa öröme című belgrádi fesztiválon. A takarékossági világnap adja az aktualitását a pénzről szóló ki6filmnek. amely arról szól, hoéy be­csülik a gyerekek a pénzt, honnan szerzik, — kapják-e, keresik-e, mit csinálnak vele. Előzetest adnak a november végi úttörőparlamentről — azokkal ismerkedünk, akik Jelenet a ma este 20.00-kor kezdődő „A tavasa 17 pillán*' ta” VII. részből. küldöttei lesznek a parla­mentnek. Fotósuli címmel 6 fotózás alapfogalmairól. Üt- készül riport Komló» Sándor részes sorozatot indítanak a töróriporterek segítségével oroszlánszelídítövel. LÓRÁNT A Képcsarnok rendezésé­ben látható jelenleg Buda­pesten, a Csók István Galé­riában, a Salgótarjánban éló Lóránt János Mumkácsy-díjas festőművész kiállítása. A tár­lat november 23-ig tekinthe­tő meg. Lóránt János 1938-ban szü­letett Békésszentandrásom, 1966-tól Salgótarjánban él. Már eddig is számos egyéni kiállítást rendezett mind ide­haza, mind pedig külföldön. Például Besztercebányán, a lengyelországi Zielona Gorá­ban, Linzben volt egyéni tár­lata, hogy csak a külföldi szerepléseit említsük. Egyéb­ként Budapesten sem ez az első önálló kiállítása. A fi­atal művész több rangos dí­jat magáéinak mondhat. A SZOT-1 és a Munkácsy-dfjat szintén megkapta. A Madách- emlékérem tulajdonosa. Kas­sán a szocialista országok I. festészeti biennáléjának má­sodik díját kapta. Beszterce­bányán elismerő diplomát kapott az első fametszet- biennálén, A Csók Galériában olajjal, plextollal, színes fametsze­tekkel és szitanyomatokkal szerepel, tehát technikailag is változatos eszköztárat mu­tat be. E technikai változa­tosság is utal arra, hogy bár a művész képei alkotása köz­ben mindig tudatosan és gon­dosan él a szelekció lehető­ségével akár színvilágára, vagy éppen a kompozícióra gondolunk, szívesen és követ­kezetesen próbálja ki a tech­nikában rejlő lehetőségeket is. \ Mindezzel együtt Lóránt János rendelkezik azaal az alkotó módszerrel, amely mű­veit — bármely technika eszközrendszerét használja is — gondolatilag igényessé, s mindenképpen jellemzővé teszi. Lóránt János medita­tiv, szigorú és szűkszavú mű­vész. E szűkszavúság szándé­kos. Mélyen idegeiben őrzi a békési ember életért vívott küzdelmének drámáját, a ter­mészet és a hajdani társada­lom adott keretei között. Tá­jai és a tájban mozgó, vagy éppen gömyedten támaszko­dó embered mélyein szerves egységben jelennek meg. Ese­tenként szinte alig megkülön­böztethetően egymástól, de azért mégsem összetéve&zthe- tően. A Körösök, a Balaton és környéke, mint festői problé­ma újabb és újabb megoldá­sokat eredményez nála. Szen­vedélyesen, s nagy fegyelem­mel kutatja a tájat, a benne élő emberrel együtt, s igyek­szik elkerülni azt, hogy a táj ne csak a jelenségek, motívu­mok szerkesztett játéka le­gyen, hanem elsősorban an­nak mélyebb karaktere tárul­jon fel a képen, vagy a lapo­kon. ismeri például a barna és a szürke alig kimeríthető lehetőségeit, újabban — fő­ként külhoni, tengerparti él­ményei nyomán — a kék. s a hozzá közel álló színsklála tartalékait. Kompozícióban sűríteni igyekszik a motívu­mokat. A Csók Galériában, több' mint félszáz , műve látható,' húsz olajkép, tizenöt plextol, tizennyolc grafika. Amint azt a művész korábbi beszélgeté­sünk során elmondotta, az anyag zömét a Monavanyban . készült munkák alkotják. Ló­ránt János múlt év őszén hosszabb időt töltött a Pös- tyén melletti nemzetközi mű­vésztelepen. Itt nyílt alkalom arra, hogy sok éves vázlatait megfesse (például: Hangver­senyszünet. Szerjózsa. Fürdő- zők, Kőbányásaok emlékére, őszi reggel. Halász.) Az anyag másik részét újabban készült úgynevezett plextolfestmények alkotják. Ide tartozik — többek között — a Fácános, a Kocsin, az öreg bútorok. Ezeken túl szá­mos színes, fekete-fehér ltnó- és fametszettel találkozunk a tárlaton. Csak néhányat em­lítünk közülük: Vízpart, Ten­ger és Föld. a Vizparti for­mák több lapja Lóránt János Csók Galéria- beli kiállítása jó alkalom ar­ra, hogy a művész törekvé­seivel megközelítő teljesség­gel ismételten találkozzunk, különös tekintettel az újab­ban készült alkotásokra Tóth Elemér Fenyvesi Jóxnefi • • i FALU A FOLD ALATT 9. A környéket én ismertem legjobban. Rám esett a vá’ lasztás, hogy jókor reggel el­indulok az erdőkön át haza 6 kifürkészve a helyzetet, ér­tesítem a többieket. Hajnalban keltünk. Hat órakor felvertük a kocsmriá- rost, kulacsainkat megtöltöttük rummal. Elkísértek barátaim a magas dombon álló temp­lom alá. ott elbúcsúztunk egymástól. Felkapaszkodtam íx templomhoz Végignéztem az őszi erdőt, tájékozódtam, s nekivágtam a rengetegnek. Vízmosásokban mentem elő­re A zajt elnyelte a nedves föld és levél. Vigyáznom kel­lett, mert a tábori csendőrök mindenfelé megfordultak. Krakóp adatát kikerültem, fe­lette húztam el, s kicsit meg­pihentem az elhagyott teme­tő kriptájának kövén. Itt már otthon éreztem magam, hiszen minden bokrot ismer­tem. A Kökényespuszta felet­ti csererdőben mozgolódásra lettem figyelmes. Megmere­vedtem egy nagy fa törzse mögött. Nemsokára disznók bukkantak fel a fák között, azután felismertem a kondást, Mag Barnát. A báró ötven hízóját makkolta az erdőben. Megnyugodtam. — Jó napot Barna! Mit csinál? — Kihoz­tam a pusztáról a még megma­radt hízókat, és már három nanja kint vagyok velük az erdőben, mert el akarják 4 NOGR.AD - 1974. november 14., csütörtök vinni as utolsó jószágokat is a németek. Különösen örültünk a ta­lálkozásnak. Leültünk egy hatalmas, kivágott fatörzsre. A kutya vigyázott a disznók­ra, de a jó húsban levő jó­szágok nem is csatangoltak el. Mi hozzáfogtunk a fala­tozáshoz:! Időnk volt, mert világosban úgy sem érhettem haza. Iszogattunk a kulacsból, volt valami húsféle is és po­gácsa. Egy kis időre a nap is kisütött. Az átázott földből finom pára szállt felfelé. A béke percei voltak. Azután tervezgettünk. — A disznókat valahogy meg kel­lene menteni — mondta Bar­na. — peszurkálnánk vala­mennyit sorba, a húst, szalon­nát, felfüstölnénk. Van eleg odvas fa erre, ahová elrejt­hetnénk a németek elől. Csak segítség kéne! Szóljon Tibor­nak is! Ebben maradva váltunk el. Sötét volt. amikor a lappanyi völgybe értem. A lappanyi tanyát elkerültem. » a Vilá­gospuszta alatti kiserdő szé­lén vártam meg az este 9 órát. Azután jött utam utolsó szakasza. Már otthon éreztem magam. Nehezen lépkedtem a földes úton. mert lábamban volt a három nap minden fá­radsága. Már csak a bánya­telep szélén levő juhakol mellett kellett elmennem, s az iskola utcáján öt perc alatt otthon is vagyok. Ekkor csattant a sötétben a kiáltás: Állj! Ki vagy?!Ez a vég. gondoltam, és hirtelen szólni sem tudtam. Állj! Ki vagy?! — csattant újra. de már villant is rám az elem­lámpa fénye. Mit is lehet ilyenkor mondani? Még jó. hogy lámpája volt a légvé­delmi tüzérnek — ki a posz­ton állt — mert le is lőhetett volna. Kövessen! — mondta. Az akol felé mentünk. A lámpa gyenge fényében gép­ágyúkat láttam. Beléptünk a hodályba. A juhász fából ké­szült kamráiéból világosság szűrődött ki. Betuszkolt ócs­ka ajtaján a katona és jelen­tett : szakaszvezető úr, ezt az egyení az ágyúk közelében elfogtam! Öcska asztal körül ült négy légvédelmi tüzér, élükön a szakaszvezetővel. Az ötödik a juhász „priccsén” hevert. Vi­harlámpa világította meg a helyiséget. Végignézett a sza­kaszvezető. s kérdezte: hová megyek és honnan iovök? Már semmivel nem törődtem, fáradt, fásult voltain. Megyek naza. és nem nyugatra! Sza­vaimra összenéztek, s olyas­mi történt, amire nem szá­mítottam. Mi sem megyünk! — szólt a szakaszvezető. Fel­vidékiek vagyunk, s ha fa­lunk közelébe érünk, akkor lelépünk! Boldogságomban előkap­tam a kulacsot, s kiuttuk a tar­talmát. Elbúcsúztam a kato­náktól. és november 9-én már otthon voltam. Akkor készül­tek aludni édesanvámék. Bol­dogan öleltük meg egymást. Átöltöztem, és fél 11-kor már a kiskastélyban voltam, hogy bejelentsem Annácskánál visszaérkezésemet. Másnap hazaszivárgott né®v társam is. s még néhánvan rajtuk kívül. Véget ért három­napos katonáskodásom. Ezekben a napokban már állandóan hallatszott a front távoli dübörgése. A menny­dörgéshez hasonló morai egv- re közeledett. A bányában még termeltek, de a műsza­kok már a készülődéssel tel­tek el. Hazaérkezésünk meg­nyugvást keltett a faluban, de nyugtalanságot is. hogy mit tesznek velünk. Megkezdődött a gépek le­szerelése az üzemnél. Űiabb embereket hívtak be katoná­nak. 1944. november 13-án. hét­főn már a fasiszta frontkato­nákat szállásolták be Kiste- renyén. i Napló: 126. oldal 1944. november 15. Szerda. ..Egyébként Jóskát most ke­reste két csendőr! Tartánba kell mennie.” — Hazaiövete- lünk híre az illetékesekhez is eljutott. Csendőrök kerestek, de az erdőben voltam. Egv hét múlva jött a szigorú na­rancs. hogy november 20.-án reggel a 8 órás motoros vo­nattal mindenkinek be kell vonulnia Salgótarjánba. A buikálók és szökevények fel­koncoltainak elfogatásuk hely­színén! Hallottam, hogy nem­zetőrséget szerveznek. Je­lentkeztem. de nem volt rám szükség. Be kell vonulni! — mondták. Mindenre elszánt voltam. Még életem árán sem vonu­lok be! Némi bátorságot adott, hogy leendő sógorom — ki katona volt — felesége. Er­zsébet nekem adta férie pisz­tolyát. két tele tölténvtárral. Meg volt a katonáskodásom­kor szerzett 5 mm-es kispus­ka is. Mindez sokat nem ért. inkább az elszánt akarat és a szerelem adott erőt. A Pisz­toly azonban mindig a zse­bembe lapult, csőre töltve. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom