Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

A világűr katonai felhasználása Néhány éve hangzott el az í gyesült Államok katonai szakértői részéről az a vé­lemény, hogy a jövő hábo­rújának kezdeti szakaszá­ban nemcsak, a légifölényt, hanem az űrfölényt is meg kell szerezni. Ez annyit je­lent, hogy a levegőben csak az a fél szerezheti meg és tarthatja meg a ha­talmat, amely ura földünk kisebb-nagyobb környezeté­ben a világűrnek is. Köztudott, hogy katonai alkalmazásra a legegysze­rűbb mesterséges holdak is felhasználhatóak, elsősor­ban a levegő összetételének pontos mérésére, a rádió­hullámok terjedésének érté­kelésére, hogy csak a lénye­geseket említsük. A felso­roltakon túlmenően azonban a mesterséges holdak már jó mérési eredményeket tudtak produkálni a gravi­tációról, a földmágnességről, amely többek között a ra­kétairányítás szempontjából is lényeges. Ezeknek az adatoknak a gyűjtése az utóbbi évek során rendsze­resen folyik, s adataikat — gondos elemzés után — nagyrészt katonai célok el­érésére használják, illetve kívánják felhasználni amel­lett, hogy geofizikai, asztro­fizikai célokra való alkal­mazásuk is rendkívüli je­lentőségű. Először is a világűrben való felderítés érdemel fi­gyelmet, annál is inkább, mivel a más államok légte­rében végzett felderítés ha­gyományos eszközökkel — repülőgépekkel — a meg­semmisítés csaknem 100 u/o-os veszélye nélkül ma már kizártnak tekinthető. Megszülettek tehát az úgy­nevezett kozmikus felderítő rendszerek, amelyekkel a katonai és ipari objektumok felderítését és megfigyelé­sét a légvédelmi rendsze­rek, valamint az interkonti­nentális ballisztikus rakéta­indító támaszpontok helyei­nek megfigyelését és bemé­rését, valamint a földfelszín hadászatilag fontos körze­teinek ellenőrzését lehet megoldani. A felsorolt főbb feladatok teljesítése érdeké­ben „Szakosították" a felder rí tő mesterséges holdakat. A szakosítás eredményeként létrehozták a MIDAS (Missi­le Defense Alarm System) rakétavédelmi riasztórend­szert, amelynek feladatául a ballisztikus rakéták indí­tóállványainak megfigyelé­sét határozták meg. A MI­DAS ezt a feladatát a haj­tóművek hőkisugárzása alapján tudja megoldani. Az amerikai elképzelések szerint a telje« MIDAS-há- lózat 20 mesterséges holddal végrehajtható, s segítségé­vel az egész földfelszín ellen­őrizhetővé válik. Szakiro­dalmi közlések azonban egyértelműen bizonyítják, hogy a hatalmas költséggel lóf rehozott am-irkái rakéta­előrejelző rendszer hadásza­ti értéke nagyon megcsap­pant a „hátsó felől táma­dó” szovjet globális raké­ták miatt. Kiemelkedő helyet foglal el a világűr katonai fel­haszna.ásának amerikai ter­vei kozott az úgynevezett SAMOS (Satellite and Mis­sile Observation System) program, ameryuek felada­tául a messzehordó rakéták bázisainak felderítését, a repülőterek, valamint a ki­emelkedő építmények meg­figyelését szabták meg. A SAMOS holdacskak megkö­zelítőleg kör alakú pályán 500—600 kilométeres magas­ságban keringenek a föld körül. Nagy propaganda előzte meg a TIROS elne­vezésű (Television and Infra-Red Observation Sa­tellite) amerikai meteoroló­giai mesterséges hold fel­lövését is, amely békeidő­ben a polgári meteorológia szolgálatában áll, míg há­borús körülmények között a földfelszín felhővel nem takart részeiről az 5 kilo­méter hosszúságot és sze­lességet meghaladó objektu­mok ismerhetőek fel, vagy azonosíthatók vele. Nem kis szerep vár a vi­lágűr katonai felhasználása során az úgynevezett „Ra­kétaelhárító mesterséges holdakra”, amelyek részére igen változatos szerepet szándékoznak kiosztani. Van olyan nyugati elképzelés is, hogy az előző háborúkban használatos léggömbzárak­hoz hasonlóan robbanó töl­tetekkel ellátott mesterséges holdak tömegét bocsátják fel, amelyek — beleütközés esetén — felrobbantják a támadó rakétát. Egy másik elképzelés szerint a támadó ballisztikus rakéta elhárítá-, sa már a felgyorsítás szaka­szán kezdődne meg, vagyis akkor, amikor a támadó rakéta az indító támasz­ponthoz még közel van és még nem gyorsult fel a vég­sebességre. Az ilyen rendel­tetésű mesterséges hold a hangzatos BAMBI (Ballastic Missile Boost Intercept) ne­vet kapta, kifejezve ezzel alapvető rendeltetését. A rakétaelhárítás mellett természetesen előtérbe ke­rülnek a „bombázásra ké­pes mesterséges holdak" ki­alakítása, amelyek lényegé­ben a mai rakétafegyverek bizonyos mérvű továbbfej­lesztésének tekinthetők. E nagyvonalú terv lényege: olyan mesterséges holdak létrehozása, amelyek földi parancsra támadást képesek intézni bármely célpont el­len. Az elképzeléstől a ki­vitelezésig azonban még sok idő fog eltelni, mivel jelen­tős mérvű továbbfejlesztés­re van még szükséges a mai irányítástechnikai rendsze­reknek. A világűr katonai fel- használásának problémáit áttekintve nem lehet kétsé­ges senki előtt sem, hogy annak békés felhasználása az egész emberiség érdekeit szolgálja. Vitathatatlan azonban, hogyha a helyzet úgy kényszerítené, a Szov­jetunió a világűrre kiterje­dő háborút Is teljes siker­rel tudná megvívni, megle­vő űrhaditechnikai eszközei bevezetésével. N. L. TUDOMÁNY­TEC Féltékenység Sokan szinte kizárólag a féltékenység egy sajátos cso­portjára, a szerelmi, a házas­társi féltékenységre vonatkoz­tatják a féltékenységet. Ám ez korántsem ölleli fel a fél­tékenység egészét. Hiszen eb­be belefér a testvérféltékery- ség éppen úgy, mint a bará­tokra való féltékenykedés, a karrierféltés, a sikerfélté- kenység. Bármelyik változatáról be­széljünk is. a magyar kifeje­zés világosan utal arra. hogy a féltékenység és a félelem a féltés igen szoros kapcso­latban van egymással. Félté­kenység nincs féltés nélkül. Csak akkor valósulhat meg, ha félünk valamitől, legtöbb­ször valami értéknek, valami számúinkra nagyon fontos do­lognak, tárgynak, érzelemnek, leginkább pedig egy hozzánk tartozó embernek az elveszté­sétől. Vagy attól, hogy más valakinek jut, amit nagyon szeretnénk birtokolni. Leggyakoribb formája még­is a szerelmi féltékenység. Ez összetett lelkiállapot, egyenként még nincs is telje­sen felderítve minden össze­tevője. A legfontosabbak: a vonzalom, a szeretet, a szere­lem, a félelem, a féltés, a szorongás, a birtoklási vágy, és az ellenszenv, sőt gyakran ennek szélsőséges indulati formája a gyűlölet is. Sokan betegségnek nevezik, s különösen a féltékenyke­désre nem hajlamos emberek kétségbe vonják, hogy a félté­kenység egészséges lelki fo­lyamat lenne. Ám az elvesz­tés reális lehetőségére fellépő féltékenység teljesen, érthető, szinte törvényszerű lelki re­akció. Ennek az érzésnek erősebb-gyengébb formájá­val szinte mindenki megis­merkedik. De amikor azt mondjuk, hogy vannak félté- kenyfcedők, ég nem féltékeny természetű emberek, el kell különítenünk az érzés két nagy csoportját. Az egyiknek van konkrét, reális oka, a másiknak nincs. Mindkét fajta féltékenység szinte az őrületig fokozódha- tik, de betegségnek csak a minden igaz ok nélküli, gyöt­rő féltékenységet mondhat­juk. Ennek megszállottja nemcsak maga szenved, ha­nem kínozza azt is, akit sze­ret, s akiit ok nélkül vádol. Ez a sajátosság részben alka­ti, idegrendszeri adottságok­ból fakad, másrészt a rossz élettapasztalatok, a nem he­lyes irányú személyiségfejlő­dés során alakul ki. Szeren­csésebbek és boldogabbak a nem féltékenykedök, viszont egészen bizonyos, hogy saját boldogtalanságukat készítik elő, akik mindenkiben rivá­lisra gyanakszanak, állandó­an apró bizonyítékok, lelep­lező adatok után kutatnak, s így szinte folyamatosan ellen­ségesnek vélt környezetben élnék. Ez roppant megterheli az ember életét. A kilábalás, a gyógyulás r.em könnyű. A legeredmé­nyesebb az ok nélküli félté­kenykedés esetében a belátás, a „fölé emelkedés”. A lényeg­telen, jelentéktelen, apróbb rivalizálásokhoz hozzá kell edződni. Ha érdemesnek tart­juk, össze kell szednünk minden értékünket, szellemi és értelmi erőnket az értékes embertárs megtartása, vagy visszaszerzése érdekében. Ám az is előfordulhat, hogy tudo­másul kell vennünk veresé­günket, a kudarcot. Ilyen esetek elviselésére is felké­szülhetünk, hiszen az élet időnként feltétlenül gondos­kodik arról, hogy ne csak si­kereink legyenek... Az ilyen helyzetek elviselé­sére önnevelésünk során épp­úgy felkészülhetünk, mint arra, hogy a siker túlságosan a fejünkbe szálljon, A társa­dalomban magát feltaláló, éplelkű, önbizalommal teli em­ber könnyebben talál gyó­gyulást, ha netán mégis el­kapná ez a különös betegség. A személyiség harmóniájának megőrzése fontos társadalmi érdek, ezért hárul feladat a pszichológia új kutatási ágá­ra, a gamológiára, amely a külön nemű emberek páros kapcsolatainak lélektanával foglalkozik. Holka Vilmos A hunok nyomában Magyar régészek Mongóliában Hogyan éltek a hunok, ugyanazt a népet kell-« te­kintenünk az ázsiai meg az európai hunokban? E kérdé­sekre keresnek választ a ré­gészeik ásóikkal, azon a Mon­góliától Nyugat-Európátg ter­jedő földrészen, ahol valaha a hunoknak nevezett nép megfordult. A kevés írásos emllék miatt sok mée a ho­mály körülöttük, amelyet el­sősorban a régészeknek kell eloszlatniuk. Európában már meglehetősen sok emlékük került elő, de Ázsiában még a föld mélye rejti a legtöb­bet A hunoknak Ázsiában ed­dig ismert legrégibb lakóhelye a mai Mongólia területén volt. Innen a kínai évkönyvek ta­núsága szerint 150 táján köl­töztek el nyugati irányába. Nem sokkal később római fel­jegyzésekben találkoztunk ve­lük. mint Keletről jött új néppel. Ettől kezdve több mint kétszáz éven át hallgat­tak róluk a föl jegyzések. A IV. század végén lovas-pász­tor nagyhatalomként örökí­tik meg nevüket és a római birodalom számára is veszélyt jelentenek. Ekkor azonban már erősen különböztek at­tól a hun néptől, amelyet a kínai följegyzések örökítettek meg. Mongóliában 1924-ben kezd­ték az ásatásokat az orosz ré­gészek. Attól kezdve más nemzetek szakemberei is be­kapcsolódtak a munkába. A mongol és a magyar tudomá­nyos akadémiák között kibon­takozó együttműködés kere­tében magyar régészek 1961- ben jártak először e térben távolt de a barátság sok szá­la miatt nagyon is közeli or­szágban. Az idei. Immár hatodik ré­gészcsoportot dr. Erdélyi Ist­ván vezette. A Mongol Tudo­mányos Akadémia képvise­letében D. Cevendorzs régész volt a segítőtársuk. Eton a Szibériai szupergázvezeték X SzorMuftíóban 3900 kilométer hosszú gázvezeté­ket építenek a tyuimenvi terü­let lelőhelyeitől az ország központjáig. Az építők útköz­ben 23 vízi akadályt — mint például az Ob. a Volga, az Oka. a Vjátka stb. — küz­denek le. A vezetéknek át kell haladnia az Urál-hegy- ségen és egy 410 kilométer széles mocsaras területen. Kö­zel 1200 kilométeres hosszban kell erdőirtást végezni a szu­pergázvezeték nyomvonala mentén. Később egészen Murmanszkig kiépítik a táv­vezetéket, ahol majd cseppfo­lyósítják a földgázt és külön­leges tankhajókon szállítják az Egyesült Államokba. A távvezetéket násv átmé­rőjű, hosszanti palásthegesz­tett csőszakaszokból építik, nagyfokú gépesítéssel. A cső­fektetés egyidejűleg négy sza­kaszon folyik. A legnehezebb feladatot a mocsaras vidéken való áthaladás jelenti. nyáron' is sikerült számos használati tárgyat napvilágra hozni, és ezekkel is gyarapo­dott a mongol földből előke­rült ama leleteknek a soka­sága, melyekből hű képet nyerhetünk az ázsiai hunok gazdasági, társadalmi és szel­lemi életéről. Persze, ahhoz, hogy ez a kép valóban hű legyen, még sok száz sírt keíll feltárni. Az eddig átvizsgált sírok száma ugyan még nem éri el a 200- at, már nagy vonalakban ki­bontakozik az ázsiai hunok arculata. Ha ezt összevetjük az európai hunokéval, kétség­kívül sok egyezés található, de sok különbség is. A kü­lönbségek túlnyomórészt a szálláshely változásával ma­gyarázhatók. Míg Ázsiában a kínai birodalom szomszéd­ságában éltek, sok kínai ha­tást figyelhetünk meg rajtuk. Európában ezt a germán ha­tások váltották fel. mivel ők döntötték meg a keleti gót bi­rodalmat és több germán törzs élt uralmuk- alatt Az idegen hatás azonban mind Ázsiában, mind Európában csak a felszínt érintette, ha lehántjuk, megtalálhatjuk a nagyon magas színvonalú lo­vas-pásztor műveltséget Ez is változott természetesen az idő múlásával és az óriási távolság megtételével de szá­mos lényeges eleme megta­lálható mindkét lakóhelyen. A leletek még kevesek ah­hoz. hogy egyértelműen föl le­hessen rajzolni a hun társa­dalom változásainak mozzana­tait Azok a történészek, akik állítják az ázsiai meg az eu­rópai hunok azonosságát a régészet oldaláról még nem részesültek minden kétséget megdöntő támogatásban. Azonban e tétel ellenkezőiét vallók sem meríthetnek a le­letekből végérvényes bizo­nyítékokat mert ha van is különbség a két népcsoport között, ezek nem olvan na­gyok, hogy ne beszélhetnénk folytonosságról. További se­rény munka vár még tehát a régészekre, a múlt eme tit­kainak földerítésében. Ábrahám Ferenc A „zöld óceán védelmében Szovjet tudósok egy jelen­tős létszámú csoportját az í* kérdés foglalkoztatja, miként kelj ésszerűen gazdálkodni a tajgák „zöld óceánjának” kincsével, hogy az sokáig hí­ven szolgálja az ország la­kosságát, és az egész embe­riséget. A „zöld óceán”, a tű­levelű erdőségeknek ez a Gi­gászi öve az Urál-hegységtil egész Szibérián, keresztül a Csendes-óceán partjáig húzó­dik, és ór’;ási oxigénakkum’!- látorként betöltött sze­repe egész bolygónkra kihat. A roppant kiterjedésű terü­letek számára a kutatók fa­kitermelési normákat írm ; elő, „stratégiát” dolgoznak ki az erdőtüzek és a nővén i kártevők elleni harchoz, te - vet készítenek az erdősége i felújítására, figyelemmel ál­lomány összetételük egyide5! javítására is. Ugyanakkor i laboratóriumokban növényt - ziológiai, növ/énynemesíté-1 kísérletek folynak (a kép i növények légzését, gázcseré­jét ellenőrző vizsgálatról ké­szült.) Meteorit kráter Indiában? 1973-han egy közös indiai—' amerikai expedíció részletes! vizsgálatot végzett az indiai Lonar-kráter vidékén. A krá­terből származó kőzetminta S3 laboratóriumi . elemzése meg­erősítette azt a feltevést, mi­szerint ezt a 2 kilométer át­mérőjű, hatalmas krátert egy nagy méretű égitest becsapó­dása hozta létre, A kráter közepében egy se­kély vizű tó van. Az expedí­ciónak sikerült a tó fenekét borító üledékes kőzetekből H mintát venni. Az itt talált durva kőzeten törési nvomo- kat fedeztek fel. amelyek egy hatalmas ütés következtében! jöhettek létre. A minták kö­zött található kőzetek aa ütéskor keletkező törmelé­kekből alakultak. Ezen kívül a kőzetek olyan nyomokat vi­selnek magukon, amelyek] hirtelen fellépő nagy hőmér­séklet következtében jöhettek létre. Szuperszóniku gépek zaja Amerikai hatóságok a szí’« perszónikus repülőgépek z< - jával kapcsolatban elég szig - rú zajhormákat kívánni c életbe léptetni még ebben : s évtizedben. A két szuperszi - alkus utasgép, á Concorde és a TU—144, jól vizsgázta!:, mert mindkettő zajszintjét elfogadta a kömyzetvédelmi szervezet. A környezetvédelmi hiva­tal egyébként a következő normákat szándékozik elfo­gadni a szuperszonikus gépek megengedett zajszintjénél 3 oldalmérésnél 115 decibel, felszállásnál 117 decibel, re­pülőtér megközelítésénél 115 decibel. Az illetékesek, egy­ben azt is javasolták, hogy repülőterenként a fel- és le­szállási számokat naponként limitálni kellene a szuperszo­nikus utasgépek esetében. NÖGRÁD — 1974. november 10,, vasárnap 11 / 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom