Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
( A SALGÓTARJÁNI öblösüveggyár automata üíí-.te :n 6+2-es munkaidő-beosztásban dolgoznak az embereit. Vagyis 6 munkanap után két szabadnapot töltenek. A brigádok kétnaponként cserélnek műszakot. Az üzemeltetés folyamatos; a gépek nem állhatnak le, ez nem lenne gazdaságos. Az automata üzem egyik legjobb szocialista brigádja Nógrádi Sándor nevét viseli. 1969-ben, — amikor az üzemrészben megindult a termelés. — alakultak. Kezdettől fogva felelősség telj esen dolgoznak, vigyáznak az értékes gépekre. A présáruk, kelyhek, villanybúrák mintegy nyolcvan százalékát exportra készítik. A szocialista brigád- versenyben egymás után háromszor az első helyet szerezték meg. A vállalások idei féléves értékelésekor is az elsők voltak. A harmadik negyedév eredményei alapján azonban a második helyre szorultak vissza. Az okát keressük. Őrlik Gyula művezető, a brigád támogatója szerint: — Néhányan egy kicsit elkényelmesedtek, az hiszem, a siker fényében. A legfőbb ok azonban mégis az, hogy a Komarov Szocialista Brigád, amelyik tavaly hódította el az elsőséget, észrevette a lemaradást és ráhajtott. Az üzemben már évek óta e két brigád között dől el az elsőbbség sorsa. Október 31. kivételesen mozgalmas nap volt a Nógrádi Sándor Szocialista Brigád életében. Reggel hat órakor fejezték be a műszakot, máris mentek társadalmi munkára, majd délelőtt tíz órától vért adtak. A húsz tdolgozó közül 16i-an jelentkeztek. Hogy miért ily’ sokan, arra Őrlik Gyula így válaszol: — Nem akarunk lemaradni mások mögött. Hajt bennünket a versenyszellem. De az igazsághoz tartozik az is, hogy több brigádtársunkMai tévéajánlatunk 21.35: Tévébérlet Smetana: Moldva A tévé hangversenysorozatának téli évadját indítja Smetana Hazám című szimfonikus költeményének Moldva című részével. (Négy alkalommal — havonta egyszer jelentkezik ez a műsor.) A XIX. századi cseh nemzeti gondolat és romantikus zeneművészet legnagyobb képviselője Smetana. Az Eladott szabad idő kellemes és hasznos eltöltéséhez./ Heten bejáró dolgozók. A brigád „életrendjét”, kulturális tevékenységét a viszonylag magas életkor' mellett ez is meghatározza. A legnagyobb problémát azonoan mégiscsak a műszakbeosztás jelenti. Egy hét alatt minden lehetséges műszakformát „végigjárnak” a dolgozók. — Ilyen körülmények között hogyan teljesíthetik azokat a vállalásaikat, amelyek nem közvetlenül a termeléshez kapcsolódnak? — Ez gond még, nemcsak a gyárban. hanem minden olyan más üzemben, ahol hasonló rendszerben dolgoznak. A jelenlegi gyakorlat a következő: a társadalmi munkavállalásoknak közvetlenül az éjszakai műszak után tesznek eleget, vagy — ha nagyobb munkáról van szó — a szabadnapokon. Kulturális rendezvényekre a délelőttös műszak után, vagy szabadnapokon járnak. A kirándulásokra is a szabadnapok alkalmasak. Az ’ olvasásra, a tanulásra pedig mindenki maga választ órákat a szabad idejéből. Ez a gyakorlat, úgy érzem, megfelelő és jól igazodik a brigád sajátosságaihoz. A későbbiekben ezért inkább a kulturális tevékenység tartalmi oldalát kell fejleszteni. Olyan vállalásokra van szükség, amelyek szakítanak a formalitással, nemcsak szórakoztatnak, hanem korszerű ismeretekkel gazdagítanak, fejlesztik az "egyén személyiségét, a közösség •lartó-kovácsoló erejét erősítik. Hasznos lenne a feladatokat személyenként is meghatározni. Búcsúzáskor megismételjük a kérdést: — Mi lesz az elsőséggel? A BRIGÁDVEZETÖ ezúttal már határozottabban válaszol: — Vissza akarjuk szerezni, becsületes, tiszta eszközökkel. Visszaszerezzük! — o. k. — ciklusa. E műben, melyben Smetana legegyénibb hangján szólal meg, lírai pátosz, hősies lendület, bensőséges humor és melegség egyesül. A cseh tájak, folyók, hegyek lekottázott rajza a mű, amely Smetanát a legnagyobb zeneszerzők közé emelte. A művet Lehel György ismerteti, s ő vezényli a Magyar Rádió és Televízó szimfonikus zenekarát. Jánossy Ferenc festőművész és Hadik Gyula szobrászművész közös tárlata lát" ható most Salgótarjánban., a Megyei Művelődési Központ üvegcsarniokébajn. A két művész kapcsolata a főiskolai évekre nyúlik vissza, azután pedig többször állítottak ki együtt Budapesten és Balassagyarmaton is. — Miért? — A közös szemlélet abban nyilvánul meg, hogy a tér; m esze tel vűséget válljuk — jegyzi, meg Hadik Gyula. — Természetesen, nem az úgynevezett naturalista természetei vűséget. Szobraimról szóivá például ez azt jelenti, hogy nem másolom . a forrná" kát. Kandallóik ugyan egy-egy arc, vagy fej részformáiból, de mindig egy egész szellemi szerkezetben felépítendő mű lebeg előttem a munka során. A törökbálinti Józ&efhegy- ről érkeztek ezek a szobrok Salgótarjánba. Itt él Hadik Gyula. Személyesen ugyan nem jártam a József hegyen, de ezek között a szobrok között az az érzésem, hogy mindenképpen nagyon tiszta ott a levegő. A művek ezt a légkört hozták magukkal mindenekelőtt. Néhány szó először a portrékról, ezek vannak túlsúlyban. A magyar képzőművészet és irodalom nagyjairól szívesen és termékenyen beszél. Anélkül, hogy műtörté- neti fejtegetésekbe bocsátkoznék, az a benyomásom: legfőbb értékük a közérthető formai megoldáson túl, a jól megválasztott típusban rejlik. Főiként aromásszobrokról van szó, amelyekben külön megragad a típusalakítós biztonsága. Említettem a közérthetőséget, pedig aligha beszélhetünk e művekről szólva az úgynevezett szabályos szépségről. A művész inkább a kifejező motívum megragadására törekszik erőteljesen. Hadik Gyula fegyelmezett formavilágé szobrok alkotója, a nyugodt formarendszer mélyén azonban ott munkálnak az újabbkori képzőművészeti formatörekvések is. (Itt emlékszem a művész egyik megjegyzésére: Párizsban sokat tanult Picasso műveiből.) S még egy megjegyzés: ezek a portrék szóba állnak a nézővel. Csak egy példa. Tersánszlky Józsi Jenővel egyszer alkalmam volt beszélgetni. Rövid beszélgetés volt egy dunántúli városban, faragott botokból, biciklikről, füttyről, nem irodalomról. Itt egy róla készült portré előtt állva eszembejut ez a beszélgetés. Szinte mellékesaz arca is „'hasonlít”. De főleg a szellemére hasonlít a portré. Egyébként Csomtváryról, Medgyánszkyról, Julianus" barátról, Krúdyról, készültek portrék, többek között. ★ Hadik Gyula: Ló foglalkoztatja a környezete. amelyben él. S az emberek, akikkel együtt él. Most ő is több portréval jelentkezett. A karneválokból ig van itt egy új (Baseli új karnevál). Ez a Legnagyobb méretű, amit eddig csinált. A karneválban roppant fontos az is, ami mögötte, a vidám — színeiben is hangsúlyozott — forgatag mögött van. Vagy talán ez a legfontosabb. Kiállított művei lényegében figurálisak. Amikor „fan- tasafcilkusabbá” váliky akkor is figurális marad, azaz külsődleges és belső mondandója által lesz fantasztikus. Ilyen például a Lie&táli karnevál című rézkarc is. Az újabb portréknak elsősorban azért örülhetünk, mert — amint azt a művész is gondolja — túlvezethetnek a figurális festészetben egy újabb periódusba Jánossy Ferenc munkásságában. A tájképek nem ezzel az ígérettel kecsegtetnek, más szempontból tanulságosak. A művész élete és munkássága három tájdarabhoz kapcsolódik, Svájchoz, Gyenesdiéshoz és Balassagyarmathoz. Milyen karakterűek? Talán mondani sem kellene, de azért megjegyzendő, a tájakról beszélve mindig az emberekről is szó van. A gyen,esdiásá tájak, a régi, pusztuló falu rekvizítumaival jelennek' meg (Disznóól.) Vagy egyszerűen a fákat, ‘a növényzetet mutatják fel, amelyek között a művész nyaranként él, s megnyugszik. A Birs folyó a művész régebbi tájfestéséből ad ízle- Lítőt, kubisztikusabb megoldásokkal, ez azóta lazábbá vált. Erősebben színes valóságot jelentenek ezek a tájak, mint a valóságos világ, verista, életszerető hangsúllyal. Bár már esett .szó a karneválokról, egy megjegyzés g.zért még ide kívánkozik. Nyilvánvaló: a művész itt hosszasabb küzdelem után ér el olyan valóságot, amely már nem is teljesen valóság. Távolabb esik ez — mondjuk — a portréalanyról festett valóságtól, vagy a tájképektől. Ez inkább a művész belső valósága. Ügy vélem, mindenképpen ez a legizgalmasabb. El ne apadjon ez a forrás. Érdemes felmenni az előcsarnokba a szürke térről. Tóth Elemér 6. Másnap, augusztus 21-én, hétfőn jöttem haza. Véget éltek a feledhetetlen Ipoly- menti napok. II. Szeptemberben már szovjet gépek is fel-feltűntek vidékünk légterében. Szeptember 7-én légiriadó volt. Egy gép jött és ledobott hat Sztálin- gyentyát. A csendőrök másnap nagyon kutattak a határban. Szeptember 21-én, csütörtökön, este a Csente tetejére ültünk ki, s onnan figyeltük a repülőik zaját és a távoli bombázás fényeit. Gyakran megtettük, kicsit abban a reményben, hátha érkeznek jó emberek a gépeken. Szeptember 29-én, már Budán voltam a tanítóképzőben. Kicsit késve kezdtük volna a negyedik osztályt. Az uszító propaganda hatására, egymás után jelentkeztek az iskolák diákjai katonának. Mi sem voltunk kivételek. A Mária-Terézia laktanya udvarán tartották a sorozást 1944. október 13-án. Ezrével voltak ott fiatalok. A hatalmas. udvaron alig akadt hely. Már 'a mi osztályunkat sorozták, amikor — máig sem tudom, hogyan keveredett -oda — m<^itettotta:m Nagy Endrét, gyerekkoi'i barátomat, ki a gyalogosoknál szolgált. Kisterenyéről jött. „utolsó” szabadságáról. Mikor megtudta; hogy mi van, Eélrevont, s közölte, hogy azonnal menjek haza, mert a bányászok már mozgolódnak a tarjáni medencében. Nincs értelme további áldozatoknak! Azután eltűnt mellőlem és soha többé nem láttuk! Senki nem sejti, hová lett. , Cs;ak. három társamnak tudtam szólni, s együtt surrantunk ki a laktanyából, Október 14_én, szombaton már otthon voltam. Községünk tele volt németekkel, mert szeptember végén már teljes erejével fellángolt; Szlovákiában az antifasiszta felkelés. A bányák mélyén fokozódott az ellenállás, de a külszínen is. Szinte névtelenül, csendesen, titokban. Ezekről nak van olyan családtagja, aki rászorul erre a segítségre. Az én édesanvám is háromszor esett mar át vérátömlesztésen. A brigád tagjai közül többen rendszeres véradók. Szálai Menyhért, Polareczky Lajos már kétszer adott vért ebben az esztendőben. A brigád átlagéletkora valamivel több mint negyven év. Nyolc osztállyal csak az idősebbek nem rendelkeznek. Szakmai tanfolyamokkal kívánják ellensúlyozni általános műveltségük hiányosságait. Az elsőség visszaszerzésének lehetőségét latolgatjuk. Csik Mihály gépész, a 41 éves brigádvezető bizakodó: — Termelési vállalásunkat túlteljesítettük, a selejtszázalékot is csökkentettük. Több lapáttal teszünk a tűzre, rákapcsoltunk. A közelgő párt- kongresszus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére 8 óra plusz társadalmi munkát vállaltunk. — Vajon elég lesz_e az elsőséghez csak a termelésben kiválót elérni ? ŐRLIK GYULA válaszol: — Nem minden a termelés. Az értékelésnél a más jellegű vállalásokat is komolyan veszik. A pártszervezetek amikor megtárgyalták a közművelődési határozatot, akkor mindenki előtt tisztázódott, hogy amit ezen a téren eddig csináltunk, az kevés. A szocialista brigádoknak jobban ktell törődniük a kulturális vállalásokkal. — Valóban jobban is törődnek? — Ami bennünket illet, igen. Politikai oktatáson mindenki részt vesz, szakmai gépkezelői tanfolyamokra mindazok járnak, akiknek az most szükséges. Redszeresen olvassuk a lapokat, pártfolyóiratokat. A „Szabad Idő” című új folyóiratot pedig közösen rendeltük meg, mert úgy gondoljuk, sok hasznos tanácsot adhat nekünk a menyasszony című. máig sikeres operája tette Európa- szerte ismertté. Üjabb operák, színpadi művek növelték népszerűségét. Alig ötvenéves, amikor elveszti hallását, visszavonul a társasági élettől, a nyilvános szerepléstől, de a komponálást nem hagyja abba. Ekkor születik legnagyobb hatású szimfonikus rrtűve, a hat részből' álló Má Vlasta (Hazám) című az emberekről a krónikák csak névtelenül beszélnek. A bányászok a vizslásiak- kal. kazáriakkal együtt — kik a kisterenyei üzemnél dolgoztak — egyre kevesebb szenet termeltek. A frontfejtésekén beszélgetéssel. vitával telt az idő. Bartha Róbert. Baasó Pál, és a többi bányai lakatos, villanyszerelő keze nyomán szétestek a szivattyúcsövek, leégtek a motorok. Kovács István (etesi), az öreg 19-es és kiváló szakember, a villamos műhelyben végzett a szerelőkkel szabotázs munkát. Bódi bácsi, a kovács, ako- vácsműhelyben gondoskodott arról, hogy a csilléik kerekei, tengelyei felmondják a szolgálatot. Fodor csendes István, és Szomszéd János 19-es. — ki annak ideién a kisterenyei vörösszázadban harcolt — a tordasi üzemben sorozatosan csinált üzemzavart. Főleg a kábeleket rongálták meg. A gének hajtószíjait összekeverték. Pedig milyen szakmunkások voltak ezek 1945- ben: megmutatták, hogy éhezve is mire kénes a felszabadult bányász és inaros. Napló: 121. oldal. 1944. október 15.. vasárnan. „Elszállt a nyár! Kukoricából. krumpliból olyan termés volt. amilyen még soha. Keli is!” 1944. október 15-én azt gon-* dőltük, hogy a végső Dilla- natban észhez tér a horthvs- ta-kormány. de várhattuk. A remény 24 óra alatt összeomlott. Egy olyan horda szabadult október 16,-áin ed országra. mely a tatárdűlás óta nemigen volt hazánkban, s ráadásul még ..magyarnak” mondták magukat. Elszabadult a pokol Szálasi és nyilas bandája nyomán! Ráadásul október 29-én megjelent a házunk előtti közben egy német rádiós autó. Négy fiatal „gyerek” kezelte a berendezést. Köztük volt Rommel unokaöccse is. Közölték, hőgy Szlovákiából egy egész hadosztály német van útban Kisterenye felé. (.Folytatjuk) Jánossy Ferencet mindig Is 4 NQGRÁD - 1974, november 1.0,, vasárnap t
