Nógrád. 1974. november (30. évfolyam. 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

dsffäii*3 SUlsEcBös CigszgcSg (Folytatás az 1. oláalról) Ük az összefüggés október é: a világ sorsa közt. Ha ma fo ké van. s erőnk tudatában joggal bízhatunk a béke hí­veinek győzőimében, ezt min­denekelőtt annak köszönhet­őül!, hogy ötvemhét évvel ez­előtt megtört az imoerializ- tnus egyeduralma földünkön, ü létreiött az az erő. amelv nemcsak megalkotta, hanem érvényre is tudja iuttatni a békés egymás mellett élés po- 1 tikáját. s ezzel az egész vi­lágon minden eddiginél ked­vezőbb feltételeket teremt a társadalmi haladáshoz. — A Nagy Októberi Szoci- t lista Forradalom nemzetközi j »ntősérét hamar megértet­ték a világ haladó munkásai, t s Lenin szavaival élve ,.rnég gyakrabban nem w e ínyira megértették, mint in­kább forradalmi osztály ösz­— így volt ez hazánkban. X iaigyiarországon is. Jogosan 1 ehetünk büszkék arra, hogy : magyar munkásosztály első­ként valósította meg a gya­korlatban is a világszerte ei- 1 erjedt jelszót: „'kövessük Oroszország példáját!” A Ta­nácsköztársaság 133 napja fé- i yes bizonyítéka annak, hogy népünkben termékeny talajra leltek a forradalom eszmék — A magyar munkások, pa­rasztok, katonák és értelmisé- íá.ek nagy tömegei megértet- i ék és megérezték, hogy az < ktdberi forradalomban és a j ágárháborúban nemcsak o-oszország népeinek sorsa t ói el, a harc értünk is folyik. A magyar Internacionalisták, akák Ukrajna, Közép-Ázsia és Szibéria távoli tájain, vívtak hősi harcot a fiatal Szovjet- Qrosaországira törő belső és külső ellenséggel, ugyanazért az ügyért harcoltak, mint a magyar Vörös Hadsereg kato­nái, akik magyar földön véd­ték az intervenciós, ellenfor­radalmi hadseregekkel szem­ben nemcsak, a magyar mun­kásosztály Hatalmát, hanem a szocializmus egyetemes ügyét is. Joggal írhatta e forradalmi napokban Tóth Árpád: ,.Szerényen s mégis segítve simul: a kicsiny, árva magyar jaj-patak « messzecsengő nagy moszkvai árba, mely most tisztára mossa a világot...“ — 1919-ben, a magyar for­radalmat leverte az idegen katonai túlérő. De 1945-ben, történelműink sorsfordító ta­vaszán az októberi forradalom vörösest,Rágós katonái űzték ki hazánkból a fasiszta hordá­kat. Először történt meg nem­re tünk életében, hogy egy hadsereg, amely súlyos áldoza- roikät követelő harcokat vívott szerte Magyarországon, nem elnyomást és szolgaságot, ha­nem békét és szabadságot ho­zott. Lehetővé vált, hogy né­pünk ismét kezébe vegye a hatalmat, és 1919. örökségét is folytatva építse emberhez méltó otthonát, a szocialista hazát. Más korban étünk — Alig több mint 30 évvel < .előtt — Radnóti Miklósnak, a fasizmus embertelen, világát idéző szavait használva — még oly* korban éltünk „mi­kor az ember úgy ©laljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nem­csak parancsra”, „mikor, ki szót emelt,, az bújhatott” s ,az élő irigydé a férges síri holtat.” Akkor még csak bíz­ni lehetett abban, „hogy már közelít az az óra, már születő­ben az ország”. — Azóta három évtized telt el, s felszabadulásunk 30. év­fordulójára készülve elmond­hatjuk: ma olyan korban élünk, melyben népünk törté­nelmi jelentőségű vívmányo­kat mondhat magáénak. Nem­csak a múlt maradványainak felszámolásában értünk el döntő sikereket, hanem az új társadalom építésében is. Oly* korban élünk, melyben szaba­don bontakozhat ki népünk alkotó energiája mind a gaz­dasági építés, mind a kultúra területén. Olyan korban élünk, melyben a szabadság, az Igaz­ságosság, a társadalmi egyen­lőség ősrégi jelszavai mind következetesebben érvényesül­nek mindennapi életünk gya­korlatában ig. — Ami 30 évvel ezelőtt még csak történelmi lehetőség volt, valósággá válik. És éppen az elmúlt három évtized eredmé­nyei teszik fel mind sürgetőb­ben az új kérdéseket: hogyan tehetjük még otthonosabbá épülő szép hazánkat, szocia­lista hazánkat? Hogyan kell élni okosan, emberi módon azokkal a lehetőségekkel, me­lyeket népünk fáradságos munkával teremtett meg? A válasz ezekre a kérdésekre is már születőben van, naponta fogalmazza újra és újra a szo­cialista módon élő, dolgozó, gondolkodó emberek növekvő serege. — Nem volt könnyű az út, melyen idáig értünk. Meg kel­lett küzdeni nemcsak ellensé­geinkkel, a múltból örökölt el­maradottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel is. Ezek az évek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, melyek megmutatták, mire képes a felszabadult nép. Gazdagodott barátságunk — Ebben a harcban és munkában mindenkor magunk mellett tudtuk a világ első és leghatalmasabb szocialista ál­lamát. a Szovjetuniót. A közös eszmék és célok, a közös harc és munka alakította ki, szilár­dította meg a magyar és a szovjet nép őszinte, szoros ba­rátságát, amely a szocialista építés évtizedei alatt új és új tartalommal gazdagodott. Párt- és kormányküldöttsé­günk legutóbbi moszkvai láto­gatásakor joggal érezhette né­pünk, hogy a megbecsülés és a szeretet nemcsak küldöttsé­günknek, hanem mindnyá­junknak szóit. — A Nagv Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulóján pártunk Központi Bizottsága, a Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és kormánya nevé­ben szeretettel és tisztelettel köszöntőm a gyárakban, az eső áztatta földeken, az alkotó munkában, helytálló népün­ket, mindazokat, akik a Nagy Október útján járó szocialista haza felvirágoztatásán dolgoz­nak. Köhzöntöm — egész né­pünk, mindnyájunk nevében — a kommunizmust építő Szovjetuniót, kedves szovjet barátainkat, akik a legtöbb áldozatot hozták a békéért, a szocializmusért, és az egész haladó emberiség közös ünne­pévé tették ezt a napot A Moszkvában levő Lenin-emlékmúzeumot a magyar turisták is mindig felkeresik Munkások a gyárvezetői értekezleten A törzsgárda megisessüSéséérí A SALGÖTAIUÄNI Sík­üveggyárban arra töreked­nek, hogy a gyári gazdálko­dási tervek részét képező jö­vedelempolitikai elvek mind teljesebb mértékben megvaló­suljanak. A bérpolitikai elképzelések gyakorlati , megvalósítását szolgálja az öt évre elfogadott kollektív szerződés, melyben külön fejezet foglalkozik a törzsgárda tagjainak fokozot­tabb anyagi és erkölcsi meg­becsülésével. Azt a célt tűz­ték maguk elé, hogy elsősor­ban fi több műszakban és a nehéz fizikai munka területén tevékenykedők bérét emelik nagyobb mértékben. Az ered­ményes intézkedések hatásá­ra azzal számolnak, hogy öt év alatt saját erőből 25,4 szá­zalékos átlagbér-növekedést biztosítanak a munkásoknak. A dolgozók többsége, a szocialista brigádok tagjai tisztában vannak azzal, hogy a nagyobb bérjövedelem- emelést csak a termelékeny­ség szakadatlan növelésével lehet biztosítani. Az emberről való fokozottabb gondoskodás érdekében — az üzemorvossal egyetértésben — meghatároz­ták azokat a munkaterülete­ket, beosztásokat, melyekben csökkentett munkaképességű­ek foglalkoztathatók. -Előírták számukra a rendszeres orvosi vizsgálatot. A gyári elképzelésekben helyet kapott a korábbi évek­ben kialakult feszültségek mérséklése is. Azon. munkál­kodnak. hogy a karbantartó, fenntartó egységek anyagi érdekeltségét mindinkább összekapcsolják a termelő- egységekével. Számottevőek a béren felüli juttatások is. 1971—1974. kö­zött tovább enyhítették a törzsgárda lakásproblémáit. Átadásra került 116 lakás (ebből a munkáslakás-építési akció keretén belül 47.) A MUNKA mellett töreked­nek a kétkezi dolgozók pihe­nési lehetőségeinek bővítésé­re. Egy év alatt csaknem 600-an részesültek kedvezmé­nyes üdültetésben. Az elmúlt években a terv­szerűen végrehajtott műszaki fejlesztés nyomán fokozatos előrelépés történt a fizikai munka gépesítésében, főleg az anyagmozgatás, szállítás, ra­kodás, üvegvágás és a tovább- feldolgozás területén. Elérték a beérkező anyagok kirako­dásánál, belső szállításoknál, hogy a gépi munka aránya 45.8 százalékra javuljon, A jelenlegi helyzet azonban korántsem megnyugtató, to­vábbi erőfeszítésekre van szükség. A gyár majdnem 2 millió forint értékben vásárolt gé­peket a síküveg megmunká­lásához, üvegvágóshoz. Ezek­nél a berendezéseknél a ke­zelők már mentesültek a ne­héz fizikai igénybevételtől. A folyamatban levő Zagy­va III. rekonstrukció megva­lósulás» jelentős változást hoz a korszerűbb munkakö­rülmények kialakításában. A gyári vezetés úgy akarja feladatait eredményesen meg­oldani, hogy nemcsak a vég­rehajtáshoz kérik a kollek­tívák segítségét, hanem job­ban bevonják őket az üzemi kérdések eldöntésébe. A gyár­vezetői értekezleteken részt vesznek egy-egy terület fizi­kai dolgozóinak képviselői is. Ezáltal, gyors és közvetlen in­formációt adhatnak 6aját gaz­dasági egységük helyzetéről, javaslataikkal előmozdíthat­ják a problémák megoldását. Nagy gonddal szervezik meg a szakmát adó és a szakmai továbbképző tanfo­lyamokat. A síküveghúzást, üvegfúvást, edzést, a keve­rékgyártást több mint 200-an tanulták. EZEK AZ intézkedések fon­tosak, mert jelenleg sem ren­delkezik megfelelő szakkép­zettséggel a dolgozók mintegy 50 százaléka. Nagy feladatot ró az üzemi vezetésre az ál­talános műveltségi szint eme­lése. A tett erőfeszítések elle­nére a dolgozók 43 százaléka még nem rendelkezik a nyolc általános Iskolai vég­zettséggel sem. Keresik, ku­tatják az eredményes formá­kat, sikeresen beindították a helyi közép- és alsófokú kép­zést. Az elmúlt tanévben ezekben az oktatási formák­ban 143 fő vett részt. A hallgatók 70 százaléka a szo­cialista brigádok tagjai közül került ki. S. I. Xz Egyesült K msta Pártjának főtitkára, Gus Hall magyar nyelven is meg- ,i slent új könyvében említi, hogy nz amerikai közgazdá­szok véleménye szerint a viovjetuníó hozzáférhető nyersanyagforrásai 1955-től szárnyalták túl az Egyesült Államokét. E nagy mérték­ben szélesülő bázison sze­rintük 1971-ben sikerült el­érnie a szovjet iparnak, hogy acéltermelésük az amerikai elé vágjon. Ha ennél az elismerésnél egyebet nem\ említenénk, ak­kor is világos lenne, hogy a szovjet közgazdaság és társa­dalom a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom által megnyitott, új utakon min­den eddigi forradalomhoz ké­pest gyorsabb felvirágzáson ment keresztül. Az angol polgári forradalom után év­százados fejlődésnek kellett addig végbemennie, amíg Anglia a „világ műhelye" lett. A nagy francia forradalmat követően a gazdasági-társa­dalmi előrehaladás lassúbb és részletesebb volt az ang­liainál. De Gaulle tábornok egyik 1961-ben Adenauerrel folytatott beszélgetésében meglehetősen határozottan ex­ponálta, hogy Franciaország csak részben iparosodott, míg nagyobb mértékben mező- gazdasági ország maradt. Már az utóbbi példa is fi- Viszonyítási alapul hadd gyelmeztet, hogy a forradal- iktassuk ide először a Szov­mak által kialakított maga- jetunió néhány népesédés­gabb szintű társadalmak is- történeti adatát. Az 1913-ban A szovjetország urbanizá­mérve nem egyszerűen a na- 159 millió embert számláló ciós fejlődésének lendülete gyobb ipar, a tekintélyesebb orosz birodalom 250 milliós es mérete messze túlhaladta munkásosztály. Különösen szovjetországgá vált. Az Ok- például a századunk polgári nem az a gyökeresen új mi- tóberi Forradalom előtt agya- Németországnak urbaniza­a munkásosztály számottevő rétegei műszaki értelmiség­gé, a kolhoz- és szovhozpa- rasztsdg egye« csoportjai pe­dig ipari jellegű munkásság­A szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemek kialakításá­nak világtörténelmi jelentő­ségű feladatát sikerrel meg­valósított parasztlakosság szá­mának alakulása összetet­tebb kérdés, mivel a kedvező gazdasági fejlődés a falun egyszerre csökkentette és nö­velte a lakosság számát. 1939- ben még 42 millió felett volt a kolhozparasztság létszá­ma, ez 1950-re közel 32 mil­lióra, 1969-re pedig mintegy 21 millióra csökkent. Míg 1937-ben a falusi lakosság részaránya (a szovhozparaszt- sággal együtt) a maga 117 milliójával az összlakosság A mai szovjet társadalom nőségü szovjet társadalom esetében: 1918—1920 tépett iparú, minimumra olvadt munkáslétszámú Szovjet- Oroszország a maga éhség­problémáival együtt is ma­gasabb rendű társadalom volt, mint a háborún meg'zsíroso- dott semleges, vagy éppen hadviselő kapitalista hatal­maké. Az elsődlegességet az osztályok egymáshoz való vi­szonya, vagyis a hatalom jel. lege és a társadalmi munka felhasználásának Iránya biz­tosítja. Az új társadalmi rendszer végső győzelmét, s e rendszer életerejét mégis az általa kivívott-felmutatott gazdasá­gi teljesítmény rögzíti. Napjaink szovjet történet, tudományának friss eredmé­nye, hogy kifinomult statisz­tikai módszerekkel rajzolja meg a mába vezető gazdasá­gi.társadalmi folyamatokat. Amiről eddig több esetben csak töredékes adatok alap­ján alkottunk képet, azt je­lenleg pontosabban követ­hetjük nyomon. E számok át­tekintése az újdonság élmé­nyével hat — nyoméban tel­jesebben érzékeljük az el­múlt évtizedek szovjetunió- beli változásait. ri munkásság szűkebb kate­góriájának létszáma körül­belül 5 millióra volt tehető. Ezt a munkáslétszámot az intervenció és polgárháború súlyos következményei miatt csak 1928-ra érte el az immár burzsoázia nélküli, államosí­tott üzemekben dolgozó szov. jet munkásság. Az ötéves ter­vek ugrásszerű emelkedéshez vezettek: 1939-ben 32 millió, 1959-re (a Honvédő Háború veszteségei ellenére) több mint 43 millió, 1970-ben pe­dig 82 millió munkásról ad­tak hírt. A szocialista ipar elemi ere­jű előretörésével karöltve járt a városiasodás. Az 1927 és 1938 között csaknem 30 millióval, 1939—1959 között ismét 40 millióval,, majd 1959- töl 1969-ig újabb 36,millióval növekedett a városi lakosság, Az utóbbi számokban egy­szerre fejeződött ki az ipar­ban foglalkoztatottak szímá- nak gyarapodása és a termé­szetes népszaporulat, illetve népmozgalom. Deutscher ame­rikai történész az utolsó 25 év szovjet urbanizációját jel­lemezve a maga részéről is rámutatott, hogy a szovjet vá­rosok lakosságnövekedése többet tesz ki a brit sziget­világ össznépess égénél, s hogy ez példa nélkül áll a történe­lemben. cióját. Csupán az 1966—1070. övi ötéves terv során több mint félmilliárd négyzetmé­ter — főleg városi — lakótér épült, ami annyi, mintha 50 új, egyenként egymillió lako­sú nagyvárost építettek vol­na fel, 1973-ban több mint U millió ember költözött új la­kásba. A többi ötéves terv során Is feszített ütemet dik­táltak a városi építkezésnek. Már a harmincas években megkezdődött Moszkva vá­rosrendezése, épült a metró. Napjainkban Moszkva szo­cialista mintavárossá történő fejlesztését szolgálják a köz­művesítés, útszélesítés, útát- hidalás grandiózus méretű vállalkozásai. Az urbanizá­ciós folyamattal is kapcso­latban levő vasút- és csator­naépítések méretei minden más ország hasonló kezdemé­nyezéseit túlszárnyalják. 88 százalékát tette 1d, 1970­re a falvak népe 105 millió­ra csökkent. Az a körülmény, hogy a kolhozparasztok száma 1940 és '1970 között 43 százalékkal csökkent (1970. 16 millió kö­rül), a falusi lakosságnak a gépesítés előrehaladásával kapcsolatos nagymérvű, csak az Egyesült Államokban meg­figyelhető arányú átcsopor­tosulását jelzi. 1913-ban a főleg szellemi munkából élők száma 870 ezer volt. Ezzel szemben 1939- ben 14 millió, l!)59-ben 20,5 millió, 1970-ben pedig több mint 30 millió értelmiségit mutatott ki a statisztika. Az 1960/1961-es tanévben a szov­jet egyetemeket és főiskola-' kát kerekszámban 2,4 millió hallgató látogatta (ugyanak­kor az Egyesült Államok 1,92 milliós hallgatói táborral ren­delkezett). 1973-ban több mint 2,7 millióra nőtt a szovjet felsőfokú intézmények hall­gatóinak összlótszáma. A szovjet társadalom amint a múltban, úgy most is a vi­lág „legnyíltabb társadal­ma”, mobilitása nem szűnt meg. Az egyének gazdasági és társadalmi felemelkedése előtt széles utak nyílnak, ezt merev társadalmi, osztály-, réteg-, vagy anyagi válaszfa­lak nem akadályozzak. E problémával összefügg, hogy gá válnak, s a fennmaradó kategóriákban is mind erő­sebb az ún, félosztálybeliek, vagyis az átmeneti állapot­ban levők részaránya. A munkásság, az alkalma­zottak, a parasztság és az ér­telmiség közös eredménye volt, hogy csupán 1970-ben a szovjet ip.ar már kétszer annyit termelt, mint a hábo-, rú előtti három ötéves terv­ben együttvéve, s hogy ezt az eredményt 1973-ig még 26,4 százalékkal meg is tudta javítani. A nemzeti jövedelem növe­kedése (1940-ben 33, 1970­ben 290 milliárd rubel) újabb szárnyakat adott a régóta hí­res szovjet szociálpolitiká­nak. Az utóbbi tíz év során átálltak az ötnapos munka­hétre. A munkások és alkal­mazottak bére, <^öbb mint más- félszeresére,, a i kolhozdolgo­zóké pedig kétszeresére emel­kedett A szovjet dafbmban megtalálhatók a nö­vekedés természetes nehéz­ségei is. Az akadályok eile-, nére azonban a szovjet tár­sadalom mai helyzete válto­zatlanul megfelel annak az első rangú kivételes állapot­nak, amelyhez ' századunk klasszikus forradalma. Okto­ber jütiatia a szovjetorszá­got. Dolmányos István NÖGRÁD — 1974. november 7., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom